Petőfi Népe, 1991. október (46. évfolyam, 230-255. szám)

1991-10-02 / 231. szám

PETŐFI NÉPE 1991. október 2., 7. oldat TISZTELT SZERKESZTOSEG! Névtelen levelek helyett TISZTELT OLVASÓINK! Örömmel tudatjuk: mind többen élnek a lapunkban felkínált közlési lehetőséggel. Sok levelet kapunk, olyanokat is, melyekben tájékoztatást, segítséget kér­nek tőlünk. Amint tapasztalhatják, ebben a rovatban hetenként rendszeresen napvilágot látnak az önök levelei, érdeklődéseikre pedig igyekszünk válaszolni. Van azonban egy gondunk, nevezetesen: túlságosan elszaporodtak a névtelenül érkező levelek, melyekkel a legtöbb esetben nem tudunk mit kezdeni, ezért talon­ba kell tenni azokat. Kár értük. Mi megbízunk az Önök közléseiben. Kérjük: bízza­nak bennünk Önök is, soraik alá bátran írják oda nevüket és lakcímüket. ígérjük, kérésre nem szolgál­tatunk ki senkit, senkinek. Tehát: Továbbra is várjuk tisztelt olvasóink levele­it, elsősorban olyan témakörökben, melyek közérdek­lődésre tarthatnak számot. (A szerk.) Akasztói tanácsok lapunknak Mindenekelőtt köszönöm a szer­kesztőségnek, hogy a „Csak kérdezem” című megjegyzéseimet a lap augusztus 28-ai száma részben leközölte. Most, hogy olvasgatom az újságot — az új előfizetési dijakat, olvasói javaslatokat kérve —, engedjék meg, hogy elmond­jam véleményemet: miről is írjanak, ami, úgy vélem, a nagy olvasótábort is érdekli. Kérem, hogy az Egy város — egy oldal című összeállításban ne csak a megye városairól írjanak. Természete­sen nagyobb hangsúllyal kell számítás­ba venni Kecskemétet és Baját például, viszont a megyében száz község is van és ezekkel is foglalkozni kell, mert itt is vannak előfizetők. Megyei szinten: mi lesz az alföldi szőlők sorsa? Igazán és személy szerint örülnék, ha nem a Hajdú-Bihari Nap­lóból (1991. aug. 28. szám) kellene megtudnom, hogy 27 ezer hektár szőlő kivágása lesz elkerülhetetlen pontosan ott, ahol azok „nem minősülnek borvi­déknek". Érdekes módon, éppen olyan megye foglalkozik a témával, mely ki­mondottan nem szőlőtermelő, legfel­jebb a megye keleti, homokos részein vannak dirckttermő ültetvények... Külön téma lehetne a mintegy 1000 négyzetkilométernyi terület és az azon élő több mint 12 ezer lakónak a megyei önkormányzatból való kimaradása ak­„LASSAN NEM TUDUNK ENNI ADNI A GYEREKEKNEK” Panasz Ballószögről „Segítsenek!” jeligével Segítségért fordulok önökhöz, mivel I990. október l l-ével a balló- szögi tanács, jobban mondva Van- csai Lajosné megszüntette a három kiskorú gyermekem rendszeres ne­velési segélyét, olyan valótlan in­dokkal, hogy megsokalltuk, amit ő beírt a megyei tanács szociális osz­tályához. Az indok: amikor Izsák­ról Ballószögbe költöztünk, vet­tünk egy 3 szobás lakást, persze OTP-re. Azt nem vették figyelembe, hogy ezt havonta törleszteni kell. Amit idáig csináltunk, azt mind az OTP-n keresztül, s a havi törlesztő­részlet több mint 7000 forint, plusz az óvodai és az iskolai napközi fize­tése, a villany- és vízdíj. S itt a fűtési szezon és még sem szenet, sem fát nem tudtunk venni. Igaz, van egy kocsink, de annak az árát apósom­tól kaptuk. Három gyerekhez na­gyon kell a kocsi, amivel csak ak­kor megyünk, ha valamelyik gyerek beteg, ugyanis csak 200-300 forin­tért tudunk tankolni, hogy oda- vissza elég legyen. Amikor megszüntették a segélyt, bementünk a férjemmel meg a há­rom gyerekkel, hogy miért szüntet­ték meg, s azt vágták magyarul a pofánkba, hogy aki szülte a három gyereket, az nevelje is fel. Biztosan van olyan hely, ahol kapják a se­gélyt a rászorultak, de Ballószög- ben ehhez ismeretség kell. S nincs a gyerekeknek rendes ruhájuk, lassan cipőjs kellene nekik, de olyan drá­ga. Én, mint feleség, itthon vagyok táppénzen már régóta. Idegkime­rültséggel három hétig kórházban ápoltak, de sajnos nem javulok, hol ehhez az orvoshoz megyek, hol ah­hoz küldenek. Szóval, ezt én nem birom tovább. 15-16 ezer forint a havi jövedelmünk öt személyre. Eb­ből fizessem a rezsit, azOTP-t, tart­sam fenn a lakást? Lassan nem tu­dunk enni adni a gyerekeknek. (A levél írójának neve és lakcíme a szerkesztőségben. Szívesen lekö­zölnénk lapunkban a ballószögi ön- kormányzat illetékesének a vála­szát. A szerk.) Háromgyermekes ballószögi anya kor, amikor a körülbelül három-három ezer lakosú Bocsa, Tázlár, az alig több mint ezer lélekszámú Kaskantyú ren­delkezik megyei képviselővel, ugyanak­kor Fülöpszállás 4 ezer, Soltszentimre 1,5, Csengőd 3 ezer, Akasztó 4 ezer lakosú térség nagy fehér folt a megye önkormányzati térképén. Hogyan go- lyóztattak ki...? Az Autósmagazin jól indult, de else- kélyesedett az új autómárkák bemuta­tásival, amit más lapokból ollóznak ki. Olvasótáboruk legfeljebb egy százalé­ka az, amely esetlegesen is vásárolhat az Önök által bemutatott autócsodák­ból. Ezt, akinek van rá pénze, megtud­hatja az Autósmagazinból. Sokkal in­kább a gyakorlati és a megyei kérdések az érdekesek. így például: milyen lesz a jelenleg forgalomban lévő (keleti) gépkocsik alkatrész-utánpótlása a KGST megszűnése után? Hogyan ala­kulnak az alkatrészek árai, illetve mi várható ezzel kapcsolatban? (A keres­kedő már nem tart árjegyzéket, minden szállításnál más és más az ár a jegyzék­ben -— persze csak „felfelé”!) Milyen kilátások vannak a több ezres „létszá­mú” kétütemű kocsik fenntartására. Hogyan vannak megelégedve egyes biztosítótársaságok kárbecslésével, a javítók munkájával, mit kívánnak ten­ni a megye fő- és mellékútjainak terv­szerű és folyamatos karbantartására? (Pl. az 53-as út a nagy arányú kamion- forgalom miatt hovatovább hullám­hintává alakul.) Egyszóval: az Autós­magazin ne csak a kocsikkal foglalkoz­zon, hanem az egész közlekedéssel. Jól és színesen közük a bűncselekmé­nyeket, a bírósági tudósításokért vi­szont az olvasók nagy része nem lelke­sedik — ilyen nagy bűnözési hullám mellett — a túlnyomórészben enyhe ítéletek miatt, a felfüggesztések miatt, melyek csak újabb bűncselekményekre ösztönöznek. Tudom, a bíró önállóan dönt, mégis, esetenként kommentálni kellene, mi az oka a túlságosan enyhe ítéleteknek. (Rendőrt megtámadja, fej­be veri, kaszával támad — s erre fel nincs végrehajtható ítélet!?) Vagy a rendőrrel mindent lehet...? S végül csatlakozom ahhoz az olva­sóhoz, aki a hirdetésekről írt: ha bő­vebb lesz a lap, ne jelentse azt, hogy ol­dalakat semmitmondó, a lakosságot a legkevésbé sem érdeklő hirdetések tölt­senek ki, bármennyire is pénzt hoz a lapnak. Legyen hirdetés, akinek annyi pénze van, hogy oldalt kér (tartalmas írások helyett), annak ajánlják meg a féloldalasat, oldalas tarifáért. Mert kit érdekel a Hitelbank, a Kontrax, az Él­sportbiztosítás, a folyamatos téglahir- detés (de kinek is van erre pénze)? Doró Ernő Akasztó, Szent István u. 61. Nem veszett el Vígh Endréné munkaviszonya ^n^eto!TT3ep^W^szépt?m!5Sr" 5-ei, csütörtöki számának 4. oldalán megjelent, Elveszett 11 évi munkavi­szony című cikkel kapcsolatban kér­jük az alábbiak közlését: Vagyonnevesítés szempontjából a munkaviszonyban eltöltött idő nem számít, csak a tagsági viszony ideje, így Vigh Ferencné szövetkezeti ta­gunkat semmiféle jogsérelem nem éri, T?T!Sga3öt^ágyőnnévésnesr^z?! bályzat értelmében a rokkantságát megelőző időszak is figyelembe veen­dő. Eszerint kapta meg a közgyűlésen is a tájékoztatást, így az újsághoz írt sérelme tévedésen alapulhat. Mészáros Istvánná elnök, Bajai Háziipari Szövetkezet Köszönet a társadalom- biztosítási kirendeltségnek Azzal a kéréssel fordulok Önökhöz, hogy legyenek szívesek közölni néhány elismerő soromat. Ezúttal szeretnék köszönetét mon­dani a Bács-Kiskun Megyei Társada­lombiztosítási Igazgatóság bajai kiren­deltségének. Bajára két hete írtam hoz­zájuk panaszos levelet. Ügyemet azon­nal kezükbe vették. Nem válaszoltak levelemre, hogy igenis jár a gyespótlék hörgőszűkületes kisfiam után, hanem eljöttek ide és személyesen jártak el. Sajnos, én nem találkozhattam velük, mert a beteg kisfiámat el kellett vinnem szurira, de ők lelkiismeretesen kimen­tek a munkahelyemre, majd az illetékes doktornőhöz, s az igazolást visszavit­ték munkahelyemre. Közben férjemen keresztül megtudtam, hogy mehetek aláírni a kérelmet. Néhány nap múlva megkaptam Bajáról a levelet, hogy ügyemet elintézték. Lelkiismeretes munkájukat még egy­szer megköszönöm, külön is dr. Né­meth Ferenc kirendeltségvezetőnek és dr. Rostás Ferenc ügyintézőnek. Raholya Balázsné, Kiskunhalas, József A. u. 2. Környezetünk védelmében, még egyszer! Kedvelt napilapunkban is többször írtak környezetünk­ről, annak védelméről. Kérem, tegyék közzé észrevételem a Hazai Tükör rovatukban. A valamikori tanácsi rendel­kezés engedélyezte a „kispiaco- kat” Kecskemét-szerte, hely- pénztérítés nélkül, csak hobbis termelők részére. De a terme­léssel (hobbiszerüen) foglalko­zók mellett tömegesen, nagy hozammal, üzérkedők nagy placcokat elfoglalnak, kiszorít­va a tényleg termelőket erősza­kos modorukkal. Nagybani pi­acon vásárolnak jelentős felár­ral, e piacokon értékesítenek. A helyi önkormányzatnak kel­lene felülvizsgálni azt a rendel­kezést időnként, az üzérkedők, mozgóárusok engedélyét, meg­állapítani piaconként a hely­pénzt s azt beszedetni. A kispiacok (Petőfi S. utcai, Akadémia krt.-i) területe pisz­kos, a bokrok között felhalmo­zott szemét, ürülék (nincs WC, szemétgyűjtő konténer), rot­hadt gyümölcs. Esetleg tegye kötelezővé az önkormányzat, hogy az árusok alkalmazzanak egy fizetett személyt takarítás­ra. Gondoskodjon az önkor­mányzat a fuvarozó gépkocsik parkolóhelyéről is, talán a rendőrséggel karöltve, hogy a zöldterületen (füvesített) gép­kocsik ne közlekedjenek. En­nek már kitaposott nyomvona­la van mindkét kispiacon. Név és cím a szerkesztőségben Válasz a kórházigazgatónak TISZTELT FŐSZERKESZTŐ ŰR! A Petőfi Népe szeptember 18-ai szá­mában megjelent Mint mond a kórház- igazgató? című cikkre — mivel szemé­lyemet tévesen beállító megállapításo­kat tesz — az alábbiakban válaszolok. Nyílt levél dr. Vajtai István orvos igazgatóhoz! Kedves István! Valóban jó lett volna, ha részt veszel a képviselő-testületi ülésen, de magad elhatározásából voltál távol, hiszen tudtad (többek között tőlem is), hogy mikor lesz. Vagy nem tudod, hogy az ülések nyilvánosak, nem kell hozzá meghívó? 1991. július 23-án 8 óra tájban beje­lentettem lemondási szándékomat, szakmai és etikai érveimet — ezt mond­tad — elfogadtad, megértetted. Megál­lapodtunk abban (négyszemközt), az a legelőnyösebb, ha lemondásom szigo­rúan szakmai ügyként — kerüljük sze­mélyes jellegét — bonyolódik le. Ehhez tartottam magam lemondásomban, ér­tekezleteken (főorvosi, főnővéri, képvi­selő-testületi), ezt tettem a sajtó előtt is. Te a Petőfi Népe 1991. szeptember 18- ai számában nem tudtad, vagy nem akartad megtartani! Az eltelt hónapok­ban ellenvetés nélkül „tűrted” a távo­zásom, s most kritizálod, hogy kevés volt a toleranciám. Nyakamba rakod a város egészségének minden baját (sze­rinted én voltam 3 évig egészségpoliti­kai ügyekben az abszolút meghatáro­zó), amikor Te is tudod, az elmúlt idő­szak rossz változásait milyen követke­zetességgel elleneztem (veled együtt!). Csak egy példa: Alapellátás. Az meg minden határon túlmegy számomra, hogy utolsó válaszodban az önző, nem sok értéket hordozó lobbizással vá­dolsz meg, (amit írtál, csak így lehet érteni!). Kedves István! Ha azt a bizonyos edényt lökdösik, fennáll a veszélye, hogy ki is dől! Ha valami ebből csak kicsurran, nem vezet eredményre — ha elkezdted, hát öntsük ki egészen, hogy mindenki értse, miért nem voltam tovább tole­ráns. Csak néhány kérdést tennék fel: — 1990 végén, 1991 elején Vázlatok I. és II. alatt írásba adtam az átszerve­zésre vonatkozó javaslataim első ré­szét. Ezekre nyolc hónap alatt soha nem tértünk vissza. Miért? — Csak nem az volt az akadálya a munka-bérügyi osztály és az oktatás­ügy összevonásának, hogy mint min­denhol az országban, gazdasági hatás­körben láttam helyén? Vagy talán az, hogy én más személyben gondolkod­tam, mint Te (Pápayné)? Hiszen távo­zásom után egy héttel sürgős intézke­déssel ezt tetted. — Mi az oka, hogy a belső ellátási osztály megszervezésével 1991 február­jában egyetértettéi (az igazgatói ta­náccsal együtt), s amikor az osztályon belül beosztást változtattam, már ki­kérted magadnak 30 éves múltra hivat­kozva (Hegedűs)? — Hogy lehet négy hónappal ezelőtt jóváhagyni egy osztályvezető kinevezé­sét (emlékszel, egyetértettéi választá­sommal), majd távozásom után (1991. szeptember 18.) közölni vele, hogy „ne­ki is előnyösebb emelt fővel távozni, mondjon fel”? Mi az oka az új osztály azonnali megszüntetésének? — Tudod-e, hogy a távozásom után rögtön elkészített szervezeti (hatásköri) szabályzat nem hasonlít a 147 kórházé­ra, sem a régire, sem a szakemberek „körvonalazódó tendenciájára”? — Hétről hétre elleneztem jelenlé­tedben az ápolási igazgató minden he­lyettesítési díjkifizetési kezdeményezé­sét, mert nem volt minden dolgozó szá­mára elfogadható és elfogadott szabá­lyozás. 1991 júniusában megírtam a szabályzat tervezetét. Úgy döntöttél, hogy egy hét múlva megvitatjuk azóta hány hét telt el? — A TB költségvetési körlevele (1991. január) szerint, aki ez évben ki­használatlan ágyakat szüntet meg, 150 ezer Ft/ágy támogatást kap egyszeri juttatásként. A felújítás óta meg sem lévő szülészeti ágyak, az elmén szünete­lő ágyak, a 35%-kal működő gyermek- osztály ágyait miért nem szüntettük meg? (Havonta kértem.) Nincs szükség az így megszervezhető, közel 20 millió­ra? Éz ügyben nem a „mértékadó or­vosszakmai gondolkodásnak” kellene már végre dönteni? — Mióta együtt dolgoztunk (igaz előbb kezdődött) egyetlen témában ke­rült sor nagy értékű beruházási dönté­sekre (orvosszakmai ált. szolgálat). Az előkészítő döntésen Te, dr. Pápay Ta­más, dr. Poór László, dr. Barbai Imre, dr. Kovács Tibor, Varjú József urak és jómagam vettünk részt. Ezt követően az igazgatói tanács és főorvosi értekez­let is jóváhagyta a programot. Szerin­ted mindezekkel „lobbiztam" vagy ki volt. aki nem a kórház érdekét képvi­selte ebben a körben? — Az általam előkészített műszer­szerződéseket minden esetben kelten (Veled!) írtuk alá, talán elnyomtalak? A KOD AK-automata ajánlatát elfoga­dó válaszodat hányán írták alá? Elfo­gadtad a 16 milliós árat (csak részletfi­zetést kértél). Ki érte el a JATEX-nél, hogy ma csak 14 milliót kell fizetni érte? Kedves István! Javaslom, ne lökdössük tovább azt a bizonyos edényt, hiszen a „bajai egészségügy fő problémái... megoldá­suk a maradókra vár,". MARAD VA­LAKI? Üdvözlettel: Újvári Sándor Baja, Klapka Gy. u. 26. rr Gyönyörű város szörnyű utcája Szeretném felhívni az illetékesek fi­gyelmét gyönyörű városunk Katona József utcájára. Én 76 éve élek Kecske­méten, itt születtem, ismerem a várost, de ilyen szörnyű állapotban lévő utcája nincs másik. Az egész utca kövezete szinte undo­rító. Nemrég épült fel itt a szép új mú­zeum, s az építők is úgy hagyták maguk mögött gödrösen a kövezetét. Ha majd megnyitják a múzeumot, mit szólnak a látogatók, ha végigmennek az utcán? Domokos István Kecskemét, Bajcsy-Zsiünszky u. 4. 1. I Inkább az Önök lapját olvasom... Nagyon örülök és elismerésemet fe­jezem ki, hogy nyerési lehetőséget ad­nak. Régóta olvasom lapjukat, mely­nek előfizetése gondot jelent, hiszen idős édesanyámmal élek,együtt, rok­kantnyugdíjas vagyok. Süket vagyok és egy szemem van, az is gyenge, ezért a tv-nézés helyett in­kább hosszabb szünetet tartva, az Önök lapját olvasom, amely vélemé­nyem szerint nagyon jó, szinte minden­re kiterjedő, abban megtalálható az embereket érdeklő téma mindegyike. További munkájukhoz jó erőt és egészséget kívánok: Teszárek Béla nevében Teszárek Józscfnc Csengőd, Fürst S. u. 25. Címünk: Petőfi Népe, 6000 Kecskemét, Szabadság tér I/A Szolgálatkész kereskedő Otthoni munkámhoz sürgősen szük­ségem volt egy kis darab pauszpapírra. A szakboltokat végigjárva, világossá vált, hogy hiánycikket keresek. Cse­kélyre apadt önbizalommal léptem át a Batthyány utcai papírbolt küszöbét, ahol a szemüveges, középkorú hölgytől ugyancsak megkaptam a már sokszor hallott választ, de mindjárt elmondta, hogy a közelben lévő lakásában van egy darab használt pauszpapir, s ha megfelel, azt szívesen elhozza. Néhány perc múlva megkaptam. Szolgálatáért egy fillért sem fogadott el. Fáradozását megköszönve, boldogan távoztam. A kereskedelemben vagy az élet más területein dolgozó kedves embertársa­im: a dolog ilyen egyszerű ... Sándor István Kecskemét, Árpád krt. 14. II. 4. Honfitársaim! Bizakodjunk! Határtalan örömmel töltött el a Petőfi Népe szeptember 30-ai számá­ban megjelent tudósítás a keceli mil­liárdos Pintér család országraszóló családi eseményéről. Micsoda lehető­ségek! Előkelő vendégek! Tűzijáték! S mindez csak a rendszerváltás eredményeként jöhetett létre, az át- kos pártállamban ilyenről egyetlen család még csak álmodni sem mert, Pintér úrnak sikerült elérni a pri­vatizáció segítségével, amit szeretett hazánkban ez idáig egyetlen dolgo­zónak sem, hogy két év alatt (vagy talán hosszabb idő alatt) milliárdos lett. A tudósítást olvasva eszembe ju­tott egy nemrég elhunyt, köztisztelet­ben álló kortársam, aki már a hetve­nes évek elején nagy igazságot mon­dott ki. Egyszer, beszélgetés közben, kaján mosoly jelent meg a szája szögletében és a következő megálla­pítást tette: „Gyerekek, nagyon igaz­ságtalan az élet!" Többen is kérdez­tük, hogy miért? „Azért, mert van. aki autóra gyűjt, van, aki zoknira." Bizakodjunk, honfitársaim! Mi, a feleségemmel, ezek után már csak abban bízhatunk, hogy mire unokáink abba a korba jutnak, hogy valakivel örök hűséget esküdhetnek (most 12 éves), addigra megszűnik az infláció, a szegénység, s kis ha­zánk tejjel-mézzel folyó kánaán lesz. Jelenlegi kis nyugdíjunk majd annyit fog érni, hogy lakodalmukra nem­csak a rokonságot, az egész falut, hazánk előkelő személyiségeit, de ta­lán még — mondjuk — az angol ki­rályi párt is meghívhatjuk. Honfitársaim (nyugdíjasok is)! Bi­zakodjunk! Dusnoki Dezső, Kisszállás, Felszabadulás u. 4L NAPJAINK HUMORÁBÓL ELŐJEGYZÉS (Süddeutsche Zeitung)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents