Petőfi Népe, 1991. október (46. évfolyam, 230-255. szám)
1991-10-17 / 244. szám
8. oldal, 1991. október 17. PETŐFI NÉPE DOLGOZIK A CÉGBÍRÓSÁG A MÚLTAT FELDERÍTENI — KÖTELESSÉG Bács-Kiskunban eddig 3000 bejegyzés történt • Munkában a számítógépes feldolgozócsoport. (Straszer András felvétele) kevesen tudják, hogy Magyarországon több mint száz évvel ezelőtt, az 1870-es években kezdték meg működésüket a cégbíróságok és a létesítésükről intézkedő jogszabályt soha nem helyezték hatályon kívül. Igaz, 1945 után Csipkerózsika- álmukat aludták, vagyis nem működtek. Csak 1983-ban kezdtek éledezni, amikor egymás után alakultak a gmk-k, vgrnk-k. Nagy lendületet pedig akkor vett a cégbíróságok munkája, amikor 1989. január elsején életbe lépett a társasági törvény s ez teljesen új helyzetet hozott létre. — Mi a helyzet napjainkban, milyen cég a cégbíróság? Ezzel a kérdéssel kerestük meg dr. Varga Miklóst, a megyei bíróság elnökhelyettesét, a cégbíróság vezetőjét. — A társasági törvény életbelépésével megnyílt a lehetőség a társas vállalkozásra s ez szükségessé tette a cégbíróság szervezeti formájának megváltoztatását is. Addig egyetlen ember volt a „cégbíróság” és Bács-Kiskun megyében mindössze három kft. működött. Jelenleg 10-12 fős szervezet működik minden megyében, így nálunk is — kezdte dr. Varga Miklós, majd arról beszélt, hogy eddigi tapasztalatuk szerint kezdetben a fő vállalkozási forma a kft. volt (a gmk-k úgyszólván „kifújtak”), de hamarosan kedveltebb lett a betéti társasági forma. — Tulajdonképpen miért van szükség cégbíróságokra? — Amint említettem, megnyílt a lehetőség a szabad vállalkozások előtt. Ez azonban csak annyira „szabad”, amennyire a jogszabályok megengedik. Elvileg minden tevékenységre lehet társulni, de a vállalkozásnak tartalmilag és formailag is meg kell felelnie a törvényi előírásoknak. A cégbíróság egy-egy bejegyzési kérelemnél azt vizsgálja, hogy a feltételek meg- vannak-e nem sértenek-e valamilyen jogszabályt. Azt például nem vizsgáljuk, nem is feladatunk, hogy az a cél» amelyre a társaság létrejött, elérhető-e vagy sem, hangsúlyozom: csak törvényességi szempontokat nézünk. — Említette a bejegyzési kérelmeket. Mennyi érkezik a cégbírósághoz évenként és milyen arányban tagadják meg a bejegyzéseket? — Ebben az évben (eddig) 1300 kérelem futott be. Ebből 510 betéti társaság, 500 kft., a többi egyéni cég, szövetkezet és néhány gmk. Tehát elég nagy a forgalom. Az említett időponttól, 1989. január 1-jétől Bács-Kiskun megyében körülbelül háromezer cégbejegyzés történt. Hadd mondjam el a kérdésre válaszolva, hogy nagyon ritka, amikor megtagadjuk a bejegyzést. Ilyen eset lehet például akkor, ha az illető nem tudja igazolni, hogy az ingatlan, amit apportként akar bevinni a társaságba, tehermentes. Vagy olyan apportot akar bevinni, amely nem bír vagyoni értékkel. Például egy kialakult vevőkör eszmei értéke, ismertségi, „bejáratossági” tényező stb. Hangsúlyozom azonban, hogy ez nagyon ritka. Úgy is mondhatom, hogy a kérések 98 százalékát teljesíteni tudjuk, mert megfelelnek a jogszabályoknak. — Mennyi az átfutási idő? Tehát a kérelem benyújtásától számítva mikor kerülhet sor a bejegyzésre? — Általában 6-8 hét alatt intézzük el a bejegyzést. Ügyfeleink ezt természetesen hosszúnak tartják és ha van panasz a munkánk ellen az elsősorban ebben nyilvánul meg. Szerintük lassú az ügyintézés. Hadd mondjam el azonban, hogy lényegesen lerövidülne ez az idő, ha nem hiányosan kapnánk meg a bejegyzéshez szükséges iratokat — tisztelet a sajnos ma még ritka kivételnek. Mégpedig a hiánypótlás nagyon sok időt igényel. Ä kérelmek hiányosságait gyakorlatlansággal lehet magyarázni. Itt ugyanis nincsenek döntvénytárak, példák, állásfoglalások, nekünk kell kitaposni az utat. Á cégbíróság természetesen türelmes és ezt kérjük ügyfeleinktől is. — Végül is országos összehasonlításban sok ez a másfél, két hónap vagy éppen optimális? — Talán öndicséretként hangzik, de a 6-8 hét nagyon jó. Nem akarom a többi megyében működő cégbíróságokat kritizálni, de megemlítem, hogy például a fővárosban a várakozási idő megközelíti, nem egy esetben meghaladja az egy évet. Persze ez nem vigasztalja a mi ügyfeleinket, nem is annak szántam, csupán válaszoltam a kérdésre. — A bejegyzésen kívül milyen más feladatai vannak a cégbíróságnak? — A bejegyzést megelőzően tanácsadást tartunk, tájékoztatunk. Tehát elmondjuk mi szükséges a bejegyzéshez, a cég megalakulásához. Ugyanakkor van egy másik nagy feladatunk is: a törvényességi felügyeleti jogkör gyakorlása az általunk bejegyzett összes cég fölött. De 1990. január 1. óta a szövetkezetek és az állami vállalatok fölött is. Ez az általunk bejegyzett háromezer cégen kívül további nyolcszázat jelent. Hangsúlyozni kell azonban, hogy kizárólag jogi felügyeletről van szó és csakis bejelentés alapján végezzük. Ebből pedig bőven van. — Csökkent-e a bejegyzési kérelmek száma? — Havonta még mindig 100-120 bejegyzési kérelem érkezik, ami azt jelzi, hogy a vállalkozói, a társulási kedv nem hagyott alább. Ugyanakkor módositásokra is sor kerül, ha alaptőke-emelésről, új tag felvételéről stb. döntenek. Bizony elég sok a tennivalónk és kevesen vagyunk. A négy bírói helyből kettő van betöltve, pedig a fizetés, úgy gondolom, nem rossz. Persze ez relatív. — Minden esetre könnyíti vagy inkább áttekinthetőbbé teszi a munkánkat, hogy minden bejegyzett cég adatait számítógépre vittük s várhatóan a jövő évben a megyéket öszekapcsolják. Tehát, hogy úgy mondjam, naprakészen állunk majd az adatokkal ügyfeleink rendelkezésére, ami talán gyorsítja a munkát. Erre nem utolsósorban azért is szüksége van, mert így nagyobb segítséget tudunk adni a vállalkozóknak s közvetett módon hozzájárulunk a külföldi tőke beáramlásához. Erre pedig nagy szüksége van az országnak mondta végül dr. Varga Miklós, a cégbíróság vezetője. Gál Sándor Ki kaphatta volna a Nobel-békedíjat? Még mielőtt ismeretessé vált volna, hogy a norvég parlament bizottsága az idei Nobel-békedíjat a burmai Aung San Suu Kyi asszonynak ítélte oda, az AFP francia ügynökség oslói tudósításában felsorolta, hogy a norvég sajtó kiket, illetve milyen nemzetközi szervezeteket tartott esélyesnek a rangos kitüntetés elnyerésére. Ezek szerint az esélyesek közt szerepelt Nelson Mandela dél-afrikai polgárjogi harcos, II. János Pál pápa, George Bush amerikai elnök, Vy taut as Landsbergis litván és Václav Havel csehszlovák elnök is. A nemzetközi szervezetek közül első helyre sorolták a norvég lapok az Üdvhadsereget, az ENSZ Gyermekalapját (UNICEF), az ENSZ Környezetvédelmi Programját (UNEP) és a Nemzetközi Vörös- keresztet, mely utóbbi 1917-ben, 1945-ben és 1963-ban már részesült Nobel-békedíjban. Az esélyesek közt szerepelt még a Greenpeace környezetvédelmi mozgalom is. A csaknem egymillió dolláros rekordösszegű pénzjutalommal együtt járó Nobel-békedíjra az idén összesen 90 személyt és 27 nemzetközi szervezetet jelöltek. Míg a többi Nobel-díjat Stockholmban adják át, addig a Nobel-békedijat Oslóban. Ez onnan ered, hogy a Nobel-díj megalapítója, Alfred Nobel — akinek halálakor Svédország és Norvégia még egy államot képezett — meghagyta végrendeletében, hogy a békedíjat norvég bizottság ítélje oda. Ez a hagyomány fennmaradt 1905, Norvégia függetlenné válása óta. A norvég bizottság a parlament, a Storting által kinevezett öt tagból áll. Döntését kizárólagos felelősséggel hozza meg, de a világ minden részéről kikérheti szakértők véleményét. A javaslatokat korábbi kitüntetettek, maga a bizottság, a különböző államok parlamentjei és miniszterei, valamint az Interparlamentáris Unió tagjai tehetik meg. Javaslatot tehetnek a Hágai Nemzetközi Törvényszék bírái is. A jelölések benyújtásánák határideje február I-je. Á bizottság titokban tartja a beérkezett jelöléseket, de a javaslattevők nyilvánosságra hozhatják saját indítványukat. Aki a megtorlás napjait könyvbe írta • Matuska Márton hírlapíró, aki napvilágra segítette az elfelejteni ítéltetett gazságokat. A bajai Ady Endre Könyvtárban, az egykori zsinagógában megrendítő író-olvasó találkozóra került sor a közelmúltban. Matuska Márton újságíró, az újvidéki Magyar Szó című napilap munkatársa bemutatta magyar nyelven megjelent könyvét, mely az 1944 októberétől 1945 márciusáig tartó népirtással foglalkozik. A megdöbbentő adatok — 20-tól 60 ezer ember, köztük nők és gyermekek kegyetlen kínhaláláról van szó — a jugoszláviai magyarság megtizedelésére, egyes falvak teljes magyar lakosságának kiirtásáról vallanak. A tényekről eddig szinte gondolkodni sem mertek az életben maradottak. Most elérkezett az idő, hogy a történelem ítéletében megmérettessék a bűntudatra kárhoztatott magyarság. Erről és a könyv megjelenésének körülményeiről készítettem interjút A megtorlás napjai-nak szerzőjével, Matuska Mártonnal. — Nem csekély bátorság kellett ahhoz, hogy 45 esztendő mélységes csendje után napvilágra kerüljenek ezek az elrettentő adatok. Mikor kezdődött a kutatás? — Szinte jelképesnek érzem, hogy itt a zsinagógában beszélhetek a könyv keletkezéséről. Köztudott, hogy 1942 januárjában Újvidéken és környékén a magyar hatóságok ártatlan embereket végeztek ki. Az akkori áldozatok teljes névsorát összeállították, az akció körülményeire a történészek fényt derítettek. A háború végén bekövetkezett megtorlásról azonban senki sem mert beszélni. A Magyar Szó szerkesztősége elérkezettnek látta az időt a múlttal való szembenézésére, és tavaly megbízott — azért engem, mert a vidéket járó újságíró vagyok —, kutassam ki az eseményeket. Két hetet kaptam a feladatra, s most — mintegy 250 tanú kikérdezése után — azt mondhatom, hogy szinte a kezdeteknél tartok. — Felmerültek-e újabb tények a könyv néhány héttel ezelőtti megjelenése óta? — Igen, és nem is kevés. Megkaptam például a szabadkai Zen- tai úti temető térképét, mely szerint a 10-15 méter hosszú sírgödrökben több ezer ember van elföldelve. A gödröket maguk az áldozatok ásták ki, majd a sírokba lőtték őket. A kegyelet koszorúi helyett városi szeméttel takarták le a temető e részét. Napról napra áramlanak az információk, újabb és újabb bizonyítékok jutnak el hozzám. — A visszaemlékezéseken kívül támaszkodhatott-e írásbeli dokumentumokra? — Ritka kivétel, de például Bez- dánban a katolikus plébánián utólag anyakönyvezték az áldozatokat. A beírásokat utólag végezhették, és nem sorszámozták a „rendes” halottak között. A temetés napjául mind a 100 áldozatnak 1944. november 3. van megjelölve. A legfiatalabb közöttük ifj. Mári Ferenc, 14 éves. Mint általában a papokat, kegyetlen kínzások után kivégezték Dupp Bálintot is, aki a húszas évek elején itt káplánosko- dott. — Egyes források szerint Zom- borban mintegy háromezer embert öltek meg. A sok névtelen között hat gimnáziumi tanuló is áldozatul esett, tanárnőjével együtt. Hogyan és kik követték el a vérengzéseket? — A visszaemlékezők néha cset- nikekről, de általában partizánokról beszélnek. A zombori diákokkal — tanárnőjük vezetésével kukoricát törni mentek az egyik közeli tanyára — három tanárnő és az egyik tanárnő férje is eltűnt. A csoportot három partizán kísérte be, a tanya bunyevác gazdájával és annak fiával együtt. A gimnáziumból rálátás nyílott a rendőrség udvarára. Itt látta a csoportot — rettenetesen megkínozva — az egyik tanárnő. — A Magyarországon köztiszteletben álló Herceg János író levélben foglal állást a múlt felidézésével kapcsolatban. Ezt mondja szó szerint: Jóvátenni itt, sajnos, semmit sem lehet. Nem marad más, csak a jótékony feledés, és minden-minden rossz, sőt veszélyes, ami békesség helyett a számonkérésre szorítkozik. Egyetérthetünk-e ezzel? — Igen. A múltat felderíteni — kötelesség, csakúgy, mint a tanulságokat levonni. Es ezzel együtt visszaadni a sokat szenvedett jugoszláviai magyarság önbecsülé- sét. Gál Zoltán írni >t nadM tart vskv A megtorlás napjai című visz- szaemlékezés-gyűjtemény az újvidéki Fórum kiadása. Nálunk forgalomba nem kerülhet, tekintettel, hogy ára körülbelül 2 ezer forint, pontosan 46 márka lenne. Az itteni könyvekéhez képest tehát rendkívül magas ez az ár. Néhány példány mégis van nálunk a szerző, Matuska Márton jóvoltából, így a hozzánk közel fekvő helységekben történt népirtásról (Bezdán, Zombor, Szi- vác, Gombos, Bajmok, Tavan- kut stb.) tudósíthatunk. A SZAKEMBER MELEGEN AJANLJA ... Hőmérő a horribilis hőszámlák ellen Megérkeztek a fogyasztókhoz a távfűtés- és a melegvíz-szolgáltatás első — immár emelt tarifával kalkulált — számlái. A 70 százalékkal magasabb díjak nagy érvágást jelentenek minden családban, s az első indulatok csillapodtával szinte mindenütt megkezdődött a tanakodás: hogyan lehetne csökkenteni a hőszolgáltatás költségeit? Munkatársunk Ligeti Páltól, az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium energiaellátási főosztálya vezetőjétől ennek a kérdésnek a megválaszolásához kért segítséget. — Abból kell kiindulni, hogyha ésszerűen gazdálkodunk az energiával, igen jelentős megtakarítást érhetünk el, anélkül, hogy a jogos igényeket meg kellene nyirbálni. Az állami dotáció megszűnésével egyidejűleg alapvető követelmény- nyé vált a felhasznált energia mérése — eddig ugyanis a szolgáltató- vállalatoknak efféle kötelezettségük nem volt. — Tudnivaló, hogy általában 100-150 lakásra kiterjedő „hatáskörrel” hőközpontok üzemelnek, amelyek nemcsak mérni, hanem szabályozni is tudják a felhasználandó energiamennyiséget. A hőközpontoknak már az idei fűtési idényben havonta tájékoztatást kell adniuk a megrendelőknek tehát az érintett házak lakóközösségeinek — a fogyasztás alakulásáról. A célszerű megoldás az, hogy a ház lakói megállapodnak egymással abban: milyen — mindenki által elfogadható — hőmérsékletet igényelnek, és saját hőközpontjuktól az ehhez szükséges energiaszolgáltatást kérik. Azt is megválaszthatják, hogy melyik napszakban legyen erősebb a fűtés, illetve mikor legyen pótfűtés. Csakhogy szinte „örökzöld” panasz, hogy míg az egyik emeleten dideregnek, a másikon izzadnak a lakók.- Ez egyáltalán nem törvényszerű. A rendszer igenis beszabályozható úgy, hogy mindenhol azonos hőmérséklet legyen. Persze, ehhez az szükséges, hogy a hőközpont kezelője értse és ellássa feladatát. A lakók pedig, ha azt tapasztalják, hogy a hőmérő higanyszála a megrendelt szinttől eltérést mutat, jelezzék a panaszt az illetékes szolgáltatóvállalatnak — mert nem szívesség az igényeknek megfelelő hőszolgáltatás. FEB • Bevált az áramfogyasztás, a gáz köbmétereinek számlálására az „óra”. Miért ne lehetne a hőt, meleg vizet is mérni, s a tényleges fogyasztást fizetni? (Straszer András felvétele)
