Petőfi Népe, 1991. október (46. évfolyam, 230-255. szám)

1991-10-16 / 243. szám

8. oldal, 1991. október 16. PETŐFI NÉPE „HOGYAN LEGEL A KISBÁRÁNY?” Beszélgetés a volt földművelésügyi miniszterrel A Kecskemé­ten megrende­zett Kelet— Nyugat Agrár­fórum vitatha­tatlanul legjel­legzetesebb alakja volt Jo­sef Érti, aki az NSZK földmű­velésügyi mi­nisztere volt majd egy évti­zedig. Minden érdekelte, min- d nkivel szót váltott, min­denről volt vé­leménye. És öreguras bájjal — mindenkit letegezett. Be­szélgetésünket „jó hírrel” kezdte: — Örömmel tudatom min­den magyar gazdával, hogy Németország agrárimportja jelentékenyen nagyobb, mint­áz exportja. Ez sokat jelenthet nektek a piac­Napirenden a III/III. kereses szempontjából. Bár én olyan gazdasági közösségről álmo­dom, ami Észak-Finnországtól Vlagyivosztokig terjedő egységes belső piacot jelent. Mostanában élesednek a viták az EK-csatlako- zásotokról. Úgy gondolom, feles­leges ezeket a dolgokat túlságosan kifeszíteni. Gondolj bele, a világon mennyi az éhező ember. Menten nem lenne túltermelési válság, ha nekik enni adnánk a feleslegekből. Persze, ennek manapság csak a ter­melési oldala van meg, a pénzügyi elintézése még kitalálásra vár. . — Ön is, a többi német szakem­ber is nagyon figyelt, jegyzetelt, amikor a magyar mezőgazdaság struktúrájának átalakításáról esett szó a fórumon. Hát hogyne, hiszen mi na­gyon hasonló gondokkal küszkö­dünk otthon. Úgy gondolom, hogy bár a területi adottságok fon­tosak, a legfontosabb ebben az ágazatban is az ember. Ha privati­zációt akartok, ahhoz előbb a ked­vező feltételeket kell megteremte­ni. Ehhez a kormánynak — ha a föld alól szedi is elő — a pénzt, kedvezményt kell adnia az erre vál­lalkozóknak. Németország keleti részén annak, aki újonnan mező- gazdasági termelésre vállalkozik 25 ezer márka üti a markát, a ked­vező kamatozású hitelekről nem is beszélve. Ezekhez sokféle bank se­gíti őket, amelyek viszont az ál­lamtól kapják erre a célra a pénzt. Azt is figyelembe kell venni, hogy nem minden mezőgazdász akar magán-, illetve farmergazda lenni. Igenis kell engedni, sőt tá­mogatni a társaságok, tőketársulá­sok, szövetkezetek alakulását. Itt a fórumon is többször el­hangzott, hogy a termelést vissza akarják fogatni. Hát ez nem jó! Aki megtiltja a mezőgazdaságnak, hogy növekedjék, az megöli ezt az ágazatot. A magyar politikusok vi­tatkoznak a leendő gazdaságok te­rületnagyságáról. Ez a három hek­tár, amiről beszéltek, legföljebb egy jól menő fogorvosnak lesz jó arra, hogy a gyerekeinek megmu­tathassa hogyan legel a kisbárány! —- Milyen tanácsot tud adni ne­künk a német tapasztalatok alap­ján ? — Tudomásul kell vennetek, hogy nagyon kevesen vannak olya­nok, akiknek fogalmuk van a gaz­dálkodás egészéről, a vetőmagis­merettől az állattartásig, és — na­gyon fontos — az emberi kapcso­latok alakíthatóságáról. Mindezt meg kell tanulni elméletben és gya­korlatban egyaránt. Sok, nagyon sok fiatal gazdászt küldjétek kül­földre, gyakorlatra. Ehhez tud se­gítséget nyújtani a Német Mező- gazdasági Társaság is. Meg ahhoz, hogyan lehet a mai magas színvo­nalú technikának, technológiának megfelelő gazdaságokban dolgoz­ni. Tudom, érzem, azt is nekünk kell megmutatnunk, hogy jól lás­sátok: annál kevesebb a felesleges agrárterméketek, minél nagyobb a belső fizetőképes kereslet nálatok. Ugyanis, ha a fogyasztó képes megvenni a több és jobb agrárter­mékeket, akkor alakul az igényei­hez istenigazából a termelés. Nek­tek pedig ez a jövőtök. Magyaror­szágon naivság azt hinni, hogy hosszú távon nem az agrárgazda­ság lesz a nemzetgazdaság legfon­tosabb eleme. Erre kell felkészül­nötök, erre kellene alapoznotok a piacgazdaságra való átállásotokat. Gál Eszter III/III. Ma már szinte nincs is, aki ne hallott volna a Belügyminisztéri­um egykori ügyosztályáról, az ott szolgálatot teljesítő tisztekről, a „há­lózati személyeknek” nevezett besú­gókról, illetve a szigorúan titkos (SZT) állományban lévő állambiz­tonsági beosztottakról. Kik ők, és mit csinálnak ma? A parlamentben kedden megkezdődött a vita Boross Péter belügyminiszter expozéjával, hogy e kétes hírű szolgálathoz tarto­zó személyek hogyan azonosíttas- sanak, illetve neveztessenek meg — a cél pedig mindezzel az, hogy a ma épülő új demokráciában ne juthas- , sanak szerephez a régi rendszerben kompromittálódottak. A parlament úgy döntött, hogy sem a kérdés rendezésére eredetileg benyújtott, sem pedig az országgyű­lési képviselők átvilágítását szorgal­mazó javaslatot nem veszi föl napi­rendjére — ettől még élnek ezek az elképzelések, például módosító in­dítványként —, hanem egyedül a kormány törvényjavaslatát vitatja meg. ELŐBB A KÉPVISELŐKET, AZTÁN AZ ESKÜRE KÖTELEZETTEKET Az első — Demszky—Hack-féle (ma már csak Hack Péter által jegy­zett) — elképzelés 8 napot adott vol­na arra, hogy elkészüljön egy névsor az SZT-személyekről, illetve a háló­zati személyekről, ezt a köztársasági elnök, a miniszterelnök és a nemzet- biztonsági bizottság kapta volna meg. A listát egybevetették volna egy másikkal, amelyen esküre köte­lezett tiszt- és tisztségviselők szere­pelnek (köztársasági elnök, a kor­mány tagjai, parlamenti képviselők, bírák, ügyészek, polgármesterek). A köztársasági elnök 30 napon belül értesítené azokat, akiknek fölfedez­ték a nevét, ezután 60 napos ellenőr­zési periódus kezdődne, amikor is kétséget kizáró módon megbizo­nyosodnának arról, hogy az illető ténylegesen is kapcsolatban állt-e a III/III-mal, majd, ha az érintett nem mondana le tisztségéről, nevét nyil­vánosságra hoznák. Az átvilágítást mindenekelőtt a parlamenti képviselők körében kel­lene megkezdeni, s ebben a kisgazda frakció már példát mutatott; Omol- nár Miklós és Pásztor Gyula tehát azt javasolta, hogy először az or­szággyűlés tagjait ellenőrizzék, hogy ezután egy minden tekintetben fedd­hetetlen parlament hozhasson tör­vényt a kényes ügyről. NÉGY KÖZJOGI MÉLTÓSÁG KONSZENZUSSAL A kormány javaslata — ha sza­bad így fogalmazni — időben és tér­ben is lényegesen kiterjedtebb. Az el­képzelés szerint a múltvizsgálat az egykori államvédelmi szervezetek és a karhatalmi alakulatok valahai tisztjeit is érintené. A Hack-féle tör­vényjavaslattal szemben, amely csak az államélet képviselőit érinte­né, a kormány elképzelése kiterjed felsőoktatási intézmények vezetői­re, a közszolgálati média (rádió, té­vé, távirati iroda) vezetőire, az 50 ez­res példányszámot meghaladó la­pok vezetőire, és más cégek—példá­ul bankok — irányítóira. Négyen három lépcsőben mű­ködnének: a köztársasági elnök, a miniszterelnök, a parlament elnöke és az Alkotmánybíróság elnöke. Először — a nemzetbiztonsági bi­zottság elnökének a közreműködé­sével, a belügyminiszter bevonásá­val — magáról az érintett személyek ellenőrzését rendelnék el. Ma az eredmény pozitív, a négy közjogi méltóság egyetértése kell ahhoz, hogy fölszólíthassák a személyt állá­sáról (tisztségéről) való lemondásra. A harmadik lépés: ha az illető nem mondana le, akkor a feddhetetlensé­get vizsgáló négyes — ismét csak konszenzussal — nyilvánosságra hozhatná a nevét. Ez a három lépcső szakértők sze­rint alkalmat ad arra, hogy ki-ki csak százszázalékos bizonyíték bir­tokában legyen elmarasztalható, il­letve a négyes bármelyik tagja „meg­mentheti” a „saját” emberét, hisz döntés csak konszenzussal szület­hetne. Valójában azonban fölmerül az a kérdés is: mi történik akkor, ha valakiről kétséget kizáróan bebizo­nyosodik, hogy érintett, ám nem mond le — azon túl, hogy megneve­zik, mást e törvényjavaslat megvaló­sulása esetén nem tudnának vele ten­ni. Politikai okokból ugyan érthető­nek, az állam és a civil társadalom szétválasztása szemszögéből nézve viszont aggásolynak látszik ellenzé­ki szakértők szerint például a ma­gánkézben lévő lapok szerkesztői­nek átvizsgálása: ők nem kötelezet­tek állami esküre, a saját pénzüket kockáztatják a lapkiadással. Számos módosító indítványt nyújtottak be eddig is a képviselők. Roszik Gábor például—vagy maga vagy Deme Zoltánnal — nem elé­gedne meg az átvizsgálandó körrel, szerinte a püspökök, helyetteseik, a teológiai tanárok, professzorok, es­peresek, egyházkerületi felügyelők, főgondnokok, országos felügyelő, Ökumenikus Tanács főtitkára és he­lyettesei, Keresztény Békekonferen­cia elnöke és helyettesei múltját is el­lenőrizni kellene, nem 50 hanem 10 ezerben szabná meg a példányszá­mot, amin fölül átvizsgálnák a szer­kesztőket. Valójában a leglényege­sebb módosító indítvány az, hogy a négy közjogi méltóság nem kon­szenzussal, hanem — titkos szava­zással—egyszerű többséggel dönte­ne, és adott esetben nemcsak megne­veznék az egykori ügynököt, hanem kötelességük lenne felmentésének kezdeményezése is. BÍZÓN YlTHATÓ-E? A kérdések kérdése nyilvánvaló­an az, hogy vajon bizonyítható-e ki- nek-kinek a homályos múltja. Kis­gazda körökben, személyükben is megtapasztalván már az átvilágí­tást, rámutatnak, hogy hihetetlenül precíz, aprólékos és hiteles nyilván­tartás maradt fönt, amelyből haté­konyan lehet adatokhoz jutni. (Az ő átvizsgálásuk alig egy hetet vett igénybe!) Titkosszolgálati szakértők mindamellett az ügyek kezelésének feltétlen óvatos és titoktartó módjá­ra hívják föl a figyelmet, szerintük egy elkapkodott, megalapozatlan vagy akár megalapozott leleplezés a mai szolgálatok munkáját lehetetle­níti el, hiszen e példák alapján aligha akad vállalkozó — vélik —, aki se­gítségükre lenne bizalmas értesülé­sek megszerzésében. Ez azonban az ő külön problémá­juk ... Az országgyűlési képviselők döntését megkönnyítheti, hogy el­készült a nemzetbiztonsági bizott­ság jelentése, amely képet ad a tit­kosszolgálatok működéséről. Ballai József • A bevásárlási láz, „áldozatokkal”. Még szerencse, hogy csak a kocsik nyomorították meg egymást. Bár a hűtőszekrény épségéért sem adnánk egy fabatkát. (Méhesi Éva felvétele) Egyszer volt egy Gorenje- láz, s most? Emlékeznek még ugye arra a népvándorlásra, amelyet honfi­társaink tettek Bécsig és vissza? A nagy Gorenje-lázban a haj­dani császárvárosból visszaö- zönlő autók tetején ott díszel­gett a szerzemény, a hűtőláda. Hogy az országunkon most át­utazó török személygépkocsi vezetője milyen megfontolásból szállította az autója tetején a hűtőszekrényt? Ezt már nem tudjuk meg tőle, viszont jó nagy kellemetlenséget sikerült okoz­nia azzal, hogy a minap Kecs­keméten, a Budaikapuban ösz- szeütközött egy Trabanttal. A SZABADSÁGNAK ÁRA VAN Aki az Ördögszigeten igazgató volt • Jómagam a liberális gazdaság híve vagyok. Cserháti Lajos az Idegennyelvek Főiskoláján végzett 1955-ben, fran­cia szakon, majd a MASPED Nem­zetközi Szállítmányozási Vállalat­nál kapott alkalmazást. Az októbe­ri forradalom idején, 1956 őszén, részt vett a fegyveres ellenállásban. Spanyolországba, másfél év után onnan Franciaországba emigrált. Itt harmincéves koráig két diplomát — közgazdaságit és politikai tudo­mányit — szerzett. Utolsó évesként félállásban dolgozott egy nagy nem­zetközi mérnöki tervezőirodánál. Szorgalmával és tehetségével jelen­tős karriert futott be. Tíz éve, hogy minden nyáron hazajön Bajára. (Öccse, Cserháti János, alpolgár­mester.) Felkerestem, hogy pálya­futásáról, de még inkább a mai ma­gyar gazdasággal kapcsolatos véle­ményéről érdeklődjem. — A hatvanas évek a francia gazdasági élet aranykorának szá­mítottak, egészen 1980-ig kezd­te Cserháti Lajos a beszélgetést. Ha a diplomás fiatal kikerült az egyetemről, három-négy állás kö­zül válogathatott. A tehetséges ember gyorsan karriert csinálha­tott, hamar lett igazgató vagy más, magas beosztású gazdasági szak­ember. Jómagam piackutatással, várostervezési, -gazdasági tanul­mányokkal foglalkoztam, sőt for­galomtervezéssel is. Gazdasági ta­nácsadóként. Francia Guayanába vezényeltek, itt volt a müholdkilö- vő bázis, ennek lettem állami al­kalmazottként, a gazdasági és pénzügyi igazgatója. Ez volt a híres rakétakilövő az Ördögszigeten ? — Igen. A rettegett börtön, mely három szigetet foglalt magában, 1947-ben megszűnt fegyintézet len­ni. Megvan a kápolna, rendben tartották azóta is a cellákat, a tu­risták kedvelt kirándulóhelyének számít. Hogy rövidre fogjam: is­mét négy év következett Párizs­ban, majd öt Brazíliában, egy 900 személyes mérnöki leányvállalat­nál. Az alkalmazottak egyharma- da volt mérnök, ugyanennyi az ad­minisztráció, ideértve a jogászokat és más szakembereket, a többi raj­zoló. Ez időben itt stabil gazdasági helyzetről beszélhettünk: az inflá­ció 40 százalékos volt, a megszo­kott ezer százalék helyett. Francia- országba visszatérve egy nagy nemzetközi építkezési vállalat pénzügyi és adminisztrációs igaz­gatója vagyok.-— Nyilván bőséges ismeretei vannak a magyar gazdasági életről is. — A külföldi üzletemberek véle­ménye is az, hogy ami Magyaror­szágon megindult, az nemcsak po­litikai, hanem gazdasági szem­pontból is rendkívül pozitív válto­zás. Jómagam a liberális gazdaság híve vagyok, mert nem ismerek egyetlen országot sem, ahol a szo­cializált gazdaság sikerhez vezetett volna. Néhány példa a kudarcra: Kuba, Nicaragua, Chile, Angola, Mozambik, Madagaszkár . . . Alig egy hónapja Svédországban is libe­rális kormány van, a szociálde­mokrata irányítású gazdaság itt is dugába dőlt. Természetesen az utóbbinál nem jelentette a lakos­ság éhezését. — Ezek szerint a liberális gazda­ságnak csak előnyei vannak ? — Sajnos, van sok hátránya is. A szabadságot ugyanis meg kell fizetni, néha elég drágán. Gondo­lok a Közép-Európában az utóbbi másfél évben történt eseményekre. A lakosság nagy részénél három-öt évig tartó életszínvonal-csökkenés következhet be, a munkanélküli­ség az aktív dolgozók 10 százalé­kára is kiterjedhet. Nem úgy, mint a politikai változásnál — ez lehet gyors, rövid lefutású —, a gazda­sági változáshoz legkevesebb öt­éves ciklusra van szükség. A la­kosság azonban nem akar bele­nyugodni -*— ez teljesen érthető — ezekbe a gazdasági törvények­be. Ezért a gazdasági élet vezetői­nek is át kell élni a nehéz idősza­kot. — így volt ez például Franciaor­szágban is? — Pontosan. A háború után 13 év telt el, mire az ország élére stabil kormány került, De Gaulle hata­lomra jutásával. Ha az ember a történelmet tanulmányozza - az ipari forradalom még 150 eszten­deig tartott — nem lesz türelmet­len, ha azt látja, hogy a magyar kormány másfél év alatt nem ol­dotta meg a gondokat. Ezt azért is lassabb folyamat, főleg Európá­ban. mert itt mindenhez jogalapot kell teremteni, hiszen ez a liberális demokrácia lényege.- Miben látja a privát gazdaság fölényét a szocializálnál szemben?- Két alapvető ismérvben: az ösztönzésben, és a szankcionálás­ban. Megvan a verseny lehetősége, és a büntetésé is, ha valaki nem tartja be a játékszabályokat. Néz­zünk egy példát: Franciaország­ban 1981 májusában szocialista kormány alakult, Mitterrand el­nöksége idején. Ez a kormány há­rom évig szocialista elvek alapján vezette az állami szektor gazdasá­gát, és ez időszak vagy másfél évti­zedre vetette vissza az országot. A munkanélküliség félmillióról az ötszörösére nőtt. Ez volt a nagy államosítási láz eredménye. — Melyek a privatizáció leglé­nyegesebb elemei? — Két oldala van: a látványos, például a Chinoin vagy a Tungs­ram esetében, és a hatásos, amikor a kis- és középvállalatokat privati­záljuk. A munkaalkalmakat ugyanis az utóbbiak teremtik meg, nem pedig a nagyvállalatok. A leg­nagyobb probléma Magyarorszá­gon a tőkehiány. A megoldás az úgynevezett kockázati tőke becsa­logatása. A részvényes — különö­sen az első időszakban türelme­sebb, mint a kölcsönt adó. Tudni kell azonban, hogy a külföldi tőke csak akkor jön be, ha — rövid vagy hosszú távon rentábilis. Ennek feltétele még a politikai sta­bilitás is. Külföldi üzletember segí­tési céllal nem ruház be, ezt átenge­di az államoknak. Jelen voltam egy párizsi tanácskozáson, ahol a len­gyel üzletember azt kérte: Gyertek segíteni! A magyar kereskedelmi tanácsos pedig így érvelt: — Gyer­tek, mert jó üzletet lehet csinálni! Az utóbbi ajánlatot fogadták el. — Mi a véleménye az államadós­ság visszafizetéséről? Taktikailag nagyon jó lépés­nek tartom, hogy a magyarok és a cséhszlovákok nem kérték az adósság elengedését. Szilárd meg­győződésem, hogy annak a gazda­ságpolitikának. melyet Magyaror­szág folytat, a.jövő nemzedék élve­zi a hasznát. Sőt, a jelenlegi is. Gál Zoltán nektek a piac­keresés szempo • Ha nagy a fizetőképes kereslet, hozzáalakul a termelés — mondta Josef Érti. (Fotó Straszer András)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents