Petőfi Népe, 1991. október (46. évfolyam, 230-255. szám)

1991-10-02 / 231. szám

PETŐFI NÉPE 1991. október 2., 5. oldal Csilla és Csaba A menyasszony (másodéves a ta­nítóképző főiskolán): — A nyolcadik osztály után kezdődött. Osztálytár­sak voltunk, sőt már a bölcsődében és az óvodában is ugyanabba a cso­portba tartoztunk. Tehát jól ismer­tük egymást már régen, amikor egy­szer csak azt éreztük: ez szerelem. Én Kalocsára mentem tovább tanul­ni az I. István Gimnáziumba, Csaba pedig Kiskunfélegyházára, a Petőfi Gépészeti Szakközépiskolába. De ettől kezdve mi már összetartoztunk. — Mi az, ami Csabát a nagy Ő-vé tette, teszi? — Először az arca tetszett meg. A szeme, ha ideges, barna, egyéb­ként meg zöldes színű. Később, ami­kor már jobban megismertem a jelle­mét, az emberi vonásait is megsze­rettem. Mindig kedves, figyelmes, gyöngéd. Kellemes társaság, mert jó a humora. Mindig nagyon jószívű volt, már gyermekkorunkban is. A vőlegény (apja első számú he­lyettese a PM élén): — Mint osz­tálytársak eleinte nagy háborúban álltunk Csillával. S végül a nagy el­lenfelekből a legnagyobb barátok lettünk, ahogyan az életben ez nem­egyszer előfordul. Hogy a szerel­münkből házasság lesz, azt már ré­gebben elhatároztuk. Számomra Csilla, bár természetesen a külseje sem közömbös, a jellemével, életföl­fogásával lett az, aki. Mindennél fontosabb, hogy a családról vallott nézeteink tökéletesen megegyeznek. Csilla feleségnek és jó anyának szü­letett — ezért szerettem meg. — Családtervezés? — Három gyereket szeretnénk. Jó lenne, ha születne egy fiunk, de ha mindhárman lányok lesznek, az se baj, csak egészségesek legyenek. Huszonhárom évesek múltunk, de nagyon vágy unk már gyerekekre. AZ ELNÖKI PÁR IS GRATULÁLT AZ IFJÚ PÁRNAK Lakodalom a keceli milliárdoséknál — A zászlókról tudtam meg, hpgy jó helyen járunk — ezek Göncz Árpád legelső szavai Pintér Józsefhez, amikor kiszáll a sötét színű Mercedesből, s ba­ráti ölelésre mozdul karja. A gyárudvar szépen parkosított előterében, fönn a magasban a nemzeti trikolór lengede­zik a cég zászlaja társaságában. Kiszáll az elnök felesége is, s Pintér József sorra bemutatja családja jelenle­vő tagjait: nejét, Ilona asszonyt, fiata­labbik fiát, Zsoltot; a vőlegény, Csaba, a lakodalmas háznak kinevezett műve­lődési központban fogadja a vendége­ket menyasszonyával. Csillával. Az or­szág első házaspárját fölkísérik a gyá­ros dolgozószobájába, ahol a két csa­lád tagjai rövid időt töltenek együtt, majd az ismerkedés a tárgyalóban foly­tatódik, még mindig szűk körben. A Petőfi Népe két munkatársa néhány percre bebocsátást nyer. Megkérem az elnök urat, mondja cl nekünk előzetes­ben a jókívánságait, amelyeket az ifjú párnak hozott, s ha lehetséges úgy, hogy e kívánságok azoknak a házasu­landó magyar fiataloknak is szóljanak, akiknek az életesélyei nem olyan jók, mint Csabáé és Csilláé. Csabának és Csillának nem lesz problémája azzal, hogy családmodellt találjon magának, sőt azzal se, hogy magatartásmintát találjon kezdi vá­laszát az államfő, aki magánemberként eljött a sikeres vállalkozó meghívására, a jeles családi eseményre. Elsősor­ban ezért rendkívül irigylésre méltóak, nem pedig a jó anyagiakért. Azért irigylésre méltóak, mert látták, hogyan lehet nehéz körülmények közt is sikert elérni. Ennek az országnak vannak olyan hősei, Ganz Ábrahám, Csonka és mások, akik meg tudták mutatni: • Szalaguígás. A repülés a milliárdos gyöngéje. A \ ac'Mira hétkor kezdődik. A hatal­mas teremben szorítottak helyet a kis­kőrösi Martinkó zenekarnak is. Se­rénykedik Molnár Miki, a vőfély. A környékben helyet foglalók drukkol- nak: Csilla és Csaba egy tányérból eszi a levest, s a tét nem kicsi. Akié az utol­só kanál leves, azé lesz majd az utolsó szó a házasságban. Az iljú férjnek ked­vez a szerencse. Estére kelve, ez a táncnál tűnik ki • Az leginkább, a hölgyek már átöltöztek. i íj pár a násznagyokkal koccint. A két kereszt­fa: Theodoreán Sándor és Böbék Ferenc. • A hagyományos diótortát nem is olyan könnyű fogyaszthatóvá tenni. (Gaál Béla felvételei) lehet ebben az országban korszerű ipart teremteni, korszerű magyar életet élni, néha még igen komoly visszahúzó erőkkel szemben is. Pintér József arra mutatott példát, hogy lehet vidékről is indulni, nem csak Budapestről, és lehet korszerű ipart teremteni a homokon is. Nem akarom őt szemében dicsérni, de ez a teljesítmény volt az, amiért szíve­sen jöttem el meghívására. Hazafiság és a gyermekáldás Tréfára fordítja a szót ezután az el­nök úr, s arról beszél, hogy az lenne az igazi hazafiasság, ha Csillának és Csa­bának húsz gyereke születne, hiszen az országnak nagy szüksége van a tehetsé­ges, szívósan dolgozó emberekre. Ennyi a válasz, amelyet kérésemre- kérdésemre kapok, valaki ugyanis jelzi, hogy az óramutató könyörtelenül ha­lad; kezdődjék az üzemi séta, amihez Göncz Árpád nagy kedvet mutat. Már az első pillanatokban kiderült: nem a súlyos gondokkal terhelt állam­fő érkezett Kecelre, hanem a derűre, mosolyra mindig kész, közvetlen mo- modorú ember. Aki a bejáratnál tehet­te, vendég és kíváncsiskodó falubeli, a közelébe férkőzött, hogy kezet szorít­hasson vele. Nincs ez másképp a gyár­néző úton sem. Göncz Árpád valódi érdeklődéssel hallgatja a magyarázatot a Pintér Mü­vek újabb, reményekkel kecsegtető ter­mékéről, aminek itt egyelőre a prototí­pusa látható: robot, amelyet atomerő­müvekben használhatnak, a csöveken keletkező hajszálrepedések földerítésé­re. A Központi Fizikai Kutatóintézet tudós munkatársainak és a müvek dol­gozóinak közös alkotása. A feszes programba azt is beillesztet­ték.-vágjon'át az> elnök -egy nemzeti * szinü szalagot a heliport bejáratánál, vagyis •ahonnan Pintér József üzleti utakra indul helikopterével. A repülés a milliárdos gyöngéje, már inas korá­ban azon törte a fejét, hogyan csinál­hatna repülőgépet. A művelődési központnál, azaz a la­kodalmas háznál izgatottan várják a nagy nap díszvendégeit, az elnöki párt. Amikor megérkeznek, a menyasszony és a vőlegény eléjük indul. Taps kö­szönti Árpád bácsit és Zsuzsanna asz- szonyt. Aki teheti, a közelükbe nyoma- kodik, hogy kezet szoríthasson az ősz hajú férfival és feleségével. Mostanára három óra körül van egvütl a vendéeseree. öt-hatszázem­A tűzijáték fényében, kéz a kéz­ben. bér. Állófogadás a tágas előcsarnok­ban. Pincérek temérdek pohárral egyensúlyoznak a forgatagban. Csap- raütötték már a békéscsabai házi sör­gyárból rendelt hordókat is. Az ételtől roskadozó hosszú asztal mellett isme­rős arcok tűnnek fel: Bodrogi Gyula, a nagy nevettető és felesége, Voith Ági. Magyari Béla űrhajós a túloldalon eszeget. Német szó vegyül a magyarral: eljött Pintér József néhány külföldi üz­leti partnere is az esküvőre, no és ter­mészetesen a rokonok mellett itt van számos hazai vállalkozó. (Mint meg­tudtam, a müvek dolgozóival későbbi időpontban ünnepük meg a trónörö­kös családalapítását, ugyanis akkora helyiség nincs a községben, ahol mind­annyian elfértek volna. Elnöki jókívánság A polgári esküvőre nem kell messzire menni, csak át a szomszédos iskolába. Földes Ferencné anyakönyvvezető ide jött át a polgármesteri hivatalból, s or­gonamuzsika mellett fogadja a bevo­nuló párt. Az esketés előtt hivatalát gyakorolja a vőfély. Molnár Miki, előbb mosolyt, később könnyet is fa­kasztva. Bensőséges pillanatok. Az ifjú pár számára ennél is sokkal többet je­lentő pillanatok. Végül aláírják az anyakönyvet. A gratulálok sorát Göncz Árpád nyitja meg, kilépve a mikrofonhoz. „Előzetesét” megtoldja néhány gondolattal, Csabát figyelmez­tetve arra, hogy tovább kell majd vin­nie apja müvét. Utal a 21. századra, amelynek kapujában áll a fiatal ember­pár. — Csillám, édes - fordul az új asz- szonyhoz —, neked olyan férjed lesz. akinek mindig istentelenül sok a dolga. Elfárad. Adj thájd új éröt fi'eki. Te pc- ' dig, Csaba, ha piegszpletik első, gyér- ( meketek', oszd meg Csillával a góndö- 1 kát, amelyek nagy része rá zúdul majd. Lesz majd az életetekben, legyen is, sok akadály, amelyet le kell gyűrni, s kívá­nom, hogy mindig legyen erőtök ehhez. Sok boldogságot kívánok. A köztársasági elnök és felesége a polgári esküvőt követően — elfoglalt­sága miatt, nagy sajnálatára — vissza kell utazzék a fővárosba. A fiatalok fogadják a sok-sok gratulációt, jókí­vánságot, majd a sorok rendezése után a templomba indul a násznép. Minden padsor szélén gyertya ég, virágfüzérek futnak mindenfelé. A kó­rusból ének hangzik: Jézus szíve szeret- len én, segíts át az élet tengerén ... Fehérruhás ministránslányok és a helybeli esperes, dr. Schrapf Egon kísé­retében megjelenik az oltár előtti tér­ben dr. Dankó László kalocsai érsek, bíborszín ruhában, s elkezdődik a föl­emelő szertartás. Az egyik ministráns Szent Pál korinthosiakhoz írt leveléből olvas részletet: Ha szeretet nincs ben­nem, semmi vagyok ... Evangélium Szent János könyvéből — az esperes úr idézi a bölcs szavakat —, majd az érsek úr beszél a férfiről és a nőről, említve II. János Pál pápa káplán korában írt könyvét a házasságról. Ittjártakor a szentatya azt hagyta meg a magyar lel­kipásztoroknak, hogy egyházújító szolgálatuk középpontjába a családot állítsák. Ezután megáldja Pintér Csaba és Farkas Csilla házasságát. Miközben az elválaszthatatlanságot jelképező stóla egybefogja kezüket, kinyilvánít­ják szándékukat a fiatalok, az ismerős formula szerint. Végül a kezüket a fe­születre téve, ősi magyar szokás sze­rint, esküt tesznek, hogy szeretik egy­mást, s „holtomiglan, holtodiglan”, jó­ban, rosszban kitartanak egymás mel­lett. „Isten engem úgy segéljen!" Meg­csókolják, majd felhúzzák egymás ke­zére a hűség gyűrűjét. Az érsek az Úr­hoz könyörög: bőséges áldás szálljon rájuk, gyermekekkel ékeskedjék ottho­nuk. Az ifjú házaspárért elmondott kö­zös ima zárja a szertartást. A. TÓTH SÁNDOR RIPORTJA • A polgári esküvőn, a szülőknek mondott köszönet után. 9 Göncz \rpád gratulál. 9 Bodrogiék a vendégseregben. Van, aki estélyiben, van, aki kifejezet­ten tánchoz álmodott ruhában ropja. Röpül az idő. Az újasszonytánc követ­kezik. A vőféllyel az oldalán bevonul az új pár, Csilla piros ruhában, Csaba úgynevezett Spencer-öltönyben. Mó­kás kérdéseket tesznek föl nekik házas­ságuk kezdeti időszakára vonatkozó­an, majd pedig kezdődik a tánc, min­denki igyekszik megforgatni az iljú há­zasokat — no, és természetesen az örömanyákat is, ahogyan ezt hagyo­mányosan minden falusi lakodalom­ban tenni szokás. Éjfélt üt az óra. Kivonulás az udvar­ra. Felröppen az első petárda, amit sza­porán követnek a vízesések, a forgók, a bombák, a mozsarak, a szökőkutak, a római gyertyák amint megtudom, így nevezik a tűzijáték „szereplőit". Taps újra és újra. A faluból is jöttek kíváncsiak. Káprázatos. No, ilyen még nem volt Kecelen! Sok boldogságot az új párnak! • • Orömanyák, örömapák A vőlegény mamája: — A legbol­dogabb anyukák közé tartozom. Ré­gen vártuk ezt a napot. Úgy érzem, a családban nem változik semmi, de azért valami rendkívül fontos törté­nik: a mi életünk folytatása mintha most kezdődne. Egyébként a vártnál sokkal könnyebben veszem a fordu­latot. Nem tagadom, hogy azért iz­gulok, vajon jól fog-e sikerülni ez a házasság, de azt hiszem, ez az izga­lom természetes egy édesanyánál. A menyasszony édesanyja: — Bol­dog vagyok, mert tudom, hogy a gyerekek szeretik egymást, és ez a legfontosabb. Azért is örülök, mert tudom, olyan családba került Csilla, ahol az összetartozás, egymás meg­becsülése mindenek fölött állt. A jö­vőt illetően bizakodom, Csábiban és Csillában látom azt a belső tartást, ami egy jó házassághoz kell. Pintér József: — Csodálatos ez a nap! A fiam most lesz felnőtt a sze­memben, hogy családot alapít. Csa­ba elérte élete legszebb célját, és ez óriási öröm számomra. Egyszer ré­gebben megfenyegetett: Ne balhézz velem, édesapa, mert nagypapát csi­nálok belőled! Nos, most már állok elébe. Farkas Antal: — Érdekes az élet. A násza lettem Jóskának, annak, akinek a gyárában munkás vagyok. Ott dolgozik Csilla anyja is. Nagyon szeretem a lányom, és örülök neki, hogy ilyen férjet talált. Nem a gaz­dagság miatt, hanem mert olyan ren­des ember Csaba. Remélem, sok bol­dog évet élnek meg együtt. Zsolti, Csaba öccse, és Csilla hú­gai, Zita és Kati elfogódottáh osz­toznak a felnőtté avanzsált pár bol­dogságában. Isten engem úgy segéljen! Csaknem 3000 gyöngy A menyasszonyi ruha bajai szalonban készült. Alap­anyaga selyem, a díszítőelemeket szilonból varrták. A deréktól uszályos ruha elejére 2933 gyöngyöt varrtak. Szűk szabású, elöl dckoltált. A kicsiny koszorúkból több rétegű fátyol hull alá, mely a ruha aljáig, csaknem földig ér. Á menyasszony öltözékét fehér lakkcipő egészíti ki, pici arany pöttyökkel. A kesztyű könyékig ér. A vőlegény acélkék, duplasoros öltönye a Váci utcá­ból való, fekete félcipőt és sötét csokornyakkendőt visel hozzá. Kic lesz az utolsó szó?

Next

/
Thumbnails
Contents