Petőfi Népe, 1991. október (46. évfolyam, 230-255. szám)

1991-10-14 / 241. szám

PETŐFI NÉPE 1991. október 14., 5. oldal ELETMOD Új oldal-összeállítással jelentkezünk: ígéretünk szerint bővítve kínálatunkat. Témánk az életmód. Félreértés ne essék: nem a tanító pózában akarunk tetszelegni! Hisz tudjuk, a jó tanácsok annyit érnek, amennyi kalács is jár vélük, s leginkább akkor fogadnánk meg őket, amikor már késő... És mégis: a felvillantott képekkel, az írásokkal szeretnénk elmon­dani: az életmódunkat — dacára körülményeink meghatározó szere­pének — magunk alakítjuk, formáljuk. Használjuk föl ehhez mások megszerzett tapasztalatát: hiszen egész életünk nem más, mint folya­matos tanulás. Olykor a jó vagy éppen rossz példából okulhatunk. Ne féljünk változtatni életvitelünkön, merjük magunkat, cselekede­teinket vállalni! Törekedjünk megtalálni az élet minden szakaszában a szépséget, a harmóniát. Vonuló felhők felett mindig kék az ég! — mondta a prédikátorbölcselő Prohászka Ottokár. Higgyünk neki! Vonuló felhők felett mindig kék az ég! Az oldalt szerkesztette: Nagy Mária ÉRDEKLŐDNEK A VILÁG DOLGAI IRÁNT Hercegszántói nyugdíjasok között "V Ma az idős ember megőrzi érdeklődését a világ dolgai irányában, kevesebb ideje marad saját bajaival foglalkozni. Minden hétfőn este összejönnek a hercegszántói művelődési házban a nyugdjjasklub tagjai. Mégpedig 1984 óta keresnek és találnak hasznos elfog- lalt$á&Qt, és'töltik együtt szívesen az időt. Amint szakkörvezetőjüktől, Bajai János nyugalmazott iskolaigazgatótól tudom, igényes programot állítanak össze, olyan témákat választanak, me­lyet mindannyian érdeklődéssel hall­gatnak. Egy kis ízelítő a változatos ismeret- terjesztő programból: dr. Pataki Kál­mán az öregkori betegségekről, Sághy Vendel az új vámszabályokról, Albert Sándorné a népszokásokról, Borsa Bertalan szentföldi utazásáról tartott előadást. (Sorrendben: kórházi főor­vos, vámparancsnok, tanárnő, csávolyi plébános). A polgármesteri hivatal autóbuszát rendszeresen igénybe veszik, kedvez­ményes díjtétellel, országjáró kirándu­lásokra: Esztergom, Pannonhalma, Hévíz, Kiskunmajsa, hogy csak a négy legutóbbi utazást említsem. A télen régi magyar filmeket vetítenek számukra. Az idős emberek élénken érdeklőd­nek a világ dolgai iránt, rendszeres ol­vasói például a Petőfi Népének. A kö­zelmúltban meghívást kaptam, hogy a magyar sajtóról, és lapunk eélkitűzései- ről adjak tájékoztatást az egyik klubes­ten. A szakadó eső ellenére is eljöttek az idős emberek. Még a korelnök, a 79 esztendős özv. Budai Antalné Szántó Teréz is megjelent. Rengeteg kérdés, megszívlelendő tanács hangzott el. Klar Márton például az iránt érdeklő­dött, hogy a bűnügyi riportoknál miért jelezzük gyakran csak a kezdőbetűkkel a delikvens nevét. (Néha humánus okokból, máskor a törvény kötelezi a sajtót: kiskorúak esetében vagy ha nincs jogerős ítélet.) Mészáros Máténé kérte, hogy a te­metők rendbentartására hívjuk fel ha­lottak napja előtt a figyelmet. Vörös Illésné sok tudósítást kért a faluról, Vöő Györgyné Sírok Mária egész sereg javaslatot tett lapunkkal kapcsolatban, és megelégedéssel nyugtázta a Petőfi Népe tartalmi és szerkezeti változásait. Ennek — és nyilván nem az újságíró személyének szólt az újabb meghí­vás, folytassuk az eszmecserét, melyre ez a klubest rövidnek bizonyult. Gál Zoltán VISSZA • A TERMÉSZETHEZ! Nem gyógyszer, de gyógyító szer Sokan nyughatatlan embernek isme­rik, dr. Vidéki Mihály szabadszállási, fogorvost, aki 1970 táján kezdte tanul­mányozni a népi gyógymódokat. Szá­mos kísérlet eredményeként jutott el odáig, hogy immár a közforgalomban is kaphatók az általa kifejlesztett, s a fővárosi gyógyszertári központ által gyártott gyógyhatású szerek: a Cheli- dent gyógyfogkrém és -szájvíz. Eredmé­nyével nemrégiben kiérdemelte egy szakmai pályázaton a Bán Zoltán- alapítvány első díját is. A szabadszállási fogorvos néprajzi adatokra támaszkodva próbált valami­lyen gyógyító szert kifejleszteni a fog­ínyvérzés megszüntetésére. Egy forrás szerint hajdan Győr megyében főztek ilyen célból teát, a vérchulló fecskefű felhasználásával. Vidéki doktor is vá­sárolt ebből az alapanyagból, s miután megszerezte a felügyeleti szerv engedé­lyét, s megkapta a betegek hozzájárulá­sát. megkezdődhetett a kísérlet. Külön­böző összetételben főzött, ízesített teát a fccskefűből. s alkalmazásának már első ízben is kedvező hatása volt. Egy hót alatt megszüntette az inyvérzést, a duzzanatot. A hatóanyag mennyiségé­nek változtatásával ez az idő három napra csökkent. Ez különösen akkor fontos, ha hozzátesszük, hogy más sze­rekkel egy-ket hétig is eltart a kezelés, s az új szer ráadásul összetett hatású. Egyrészt szinte lemossa, leoldja a fo­gakról a lepedéket, baktériumot, ví­rust, gombát, s közben nem sérti meg a fogzománcot, ugyanis az ismét a le- pedékképződésnek kedvezne. Másrészt vélhetően érszűkítő hatása révén csillapítja a fájdalmat, mintegy ki­pumpálja a pangó vért. A kísérleti szakasz 1987-ig tartott, de addig egyetlen cég sem akarta felkarol­ni az ügyet, mondván: az a bizonyos gyógynövény mérgező. Ez persze igaz általában, ha nem megfelelő dózisok­ban adagolják. Végül is 1987-ben a fő­városi gyógyszertári központ felvállal­ta az ügy menedzselését ekkor már szabadalmi oltalom'védte a szert —, s megkezdődhetett a gyógyfogkrém kí­sérleti gyártása. Hivatalosan parame- dicina, vagyis gyógyszert helyettesítő készítmény, ami nyolcféle természetes eredetű hatóanyagot tartalmaz. 1988- tól szájvíz formájában is előállítják, s tavaly óta a szerek immár a közforga­lomban is kaphatók. A Chelident sikere további kutatá­sokra ösztönözte dr. Vidéki Mihályt, aki most újabb gyógyhatású szer kifej­lesztésén munkálkodik. Ez általáno­sabb hatású, s a fogászaton kívül a gyógyítás más területein is használha­tó. De az alkalmazásig — mint a szak­ember immár személyes tapasztalatból is tudja - még hosszú idő és nem kevés pénz is szükséges. Váczi Tamás Hogy hol tanulja?! Délutánonként egyéb zajok mellett jól felhallatszik emeleti la­kásunkba, a tömbházak közötti téren játszadozó gyermekek vidám, önfe­ledt zsivaja. Mintha e si­vár betonépületek közé ékelt, szűk térség tör­vényszerűen meghatá­rozná a környékén lakó óvodás- és kisiskolás ko­rú gyermekek szóhaszná­latát is, ugyanis figyelme­sebb hallgatózás eredmé­nyeként világosan ki­szűrhető a tucatnyi apró­ság ricsajából, miről is esik szó közöttük. Megdöbbenve tapasz­talom, hogy zsenge ko­rukhoz képest mennyire járatosak az anyagcserét, a nemi életet és a rokoni kapcsolatot érintő trá­gárságokban. Talán nem tűnik túlzásnak, de szinte minden második, harma­dik mondatukba mintegy kötőszóként becsempésznek egy-egy ilyen velős kifejezést - melyet nem áll szándé­komban idézni, ugyanis a nyomdafesték csekély tűrőképessége ezt nem tenné lehetővé —, s ami­nek értelmével, jelentésé­vel valószínűleg nincse­nek is tisztában. Feltételezhetően mind­ezt valahol tanulják. Akár otthon, akár az óvodai vagy iskolai kö­zösségben. A felnőttek közül — sajnálatos mó­don — kevesen törődnek azzal, hogyan és miként beszélnek a gyermeke(i)k előtt, ráadásul ez az in­díttatás párosul azzal a ténnyel, hogy a kicsi­nyeknek nincs terük, le­hetőségük a változato­sabb foglalatosságra. Mert mit lehet csinálni a szűk betontéren? . . . Focizni vagy bújócs- kázni — míg el nem za­varják őket. Netán laj- hármódra lógni a mászó­kán vagy rosszabb eset­ben a szőnyegporolón — viszont ezt hamar el lehet unni. Aztán unat­kozva téblábolni, esetleg kővel dobálni egymást közben „nyomni a szöveget” ... amit a nyomdafesték . . . stb. • \ kiegyensúlyozott családi légkörnél nincs juhi) nyelvművelő szakkör ... Talán ha jobban odafi­gyelnénk saját beszédünk­re. akaratlanul is befolyá­solhatnánk gyermekeink szóhasználatát, beszéd­modorát. Önmagunkból kiindulva, önmagunkra odafigyelve tudnánk iga­zán hatni rájuk és meg­előzni e nyelvünket rom­boló, sorvasztó „kórsá- Sot Szász András 9 Ilsen boldogan kezdődik . • ...és ilyen boldog marad az ember, ha... Sajnos, az egyedül üdvözítő módszerrel nem szolgálhatunk .. . tizernyi elfoglaltság, feladat kö­zött se felejtkezhetünk cl arról, hogy vannak szent kötelességeink: a nők­nek, persze, egy kicsivel több jutott belőlük ... Merjünk bolondozni! Aki megszól: az savanyodjon be! A PSZICHIÁTER VÁLASZOL Amit jó tudni az alvásról, meg az álmatlanságról Sokan úgy tartják, az alvás fölösle­ges időtöltés az életünkben. Mi min­dent tudnánk tenni, alkotni, ha nem kényszerülnénk arra naponta, hogy né­hány órára kivonjuk magunkat a „for­galomból", hogy tudatunkat kikap­csolva megszűnjék számunkra a világ. Valóban szükségszerű velejárója az életnek az alvás? Olyankor valóban megszűnik minden kapcsolatunk a kül­világgal? Mikor zavart bennünket az alvászavar? Ilyen és ehhez hasonló kér­désekről beszélgettem dr. Kovács Zol­tán pszichiáterrel, a Szegedi Orvostu­dományi Egyetem idegklinikájának ta­nársegédjével. Úgyis álomba zuhanunk Van egy szakmai körökben közis­mert mondás: ha az alvásnak nem len­ne jelentős szerepe az életben, az a törzsfejlődés legnagyobb tévedése vol­na. Nem lehet tehát semmiképpen úgy fölfogni, hogy ez szükségtelen rossz, elvesztegetett idő. A szervezet hibátlan működéséhez, föltöltődéséhez nélkü­lözhetetlen, ezért, ha akarjuk, ha nem, testünk lelkünk megköveteli a rendsze­res alvást. Mondjuk olykor: az alvás részleges halál. Nem igaz. Ha így lenne, félnénk elaludni. Még csak nem is passzív álla­pot, inkább az ébrenlét hiánya. Egyér­telműen bizonyítható, hogy alvás köz­ben konkrét pszichofiziológiai, bioké­miai és lélektani események játszódnak le a szervezetbe. Az alvás ezeket a min­dig meglévő folyamatokat csak átren­dezi. Nem arról van szó tehát, hogy ilyenkor megszűnik működni, mint egy gép. amelyet kikapcsolnak. Ellenkező­leg: az idegrendszernek az alvásért fele­lős része bekapcsolódik. Maga az al­vás, mint élettani szükséglet tehát aktív folyamat. amikor még hatnak ezek a hajtóanya­gok, de aludni szeretnénk, altatót ve gyünk be. Belekerülünk ebbe az ördögi körbe, amelyből nincs menekvés: a megszokás miatt ugyanolyan hatás el­éréséhez idővel egyre nagyobb adagok­ra van szükség. „BOCSÁSD MEG A MI VÉTKEINKET” Zalatnay imái Ha működik a morális fék Óriási a felelőssége tehát minden or­vosnak, aki először ír fel páciensének altatót. Helyesebb, ha az alvászavar okait kutatja, és tanácsaival azok meg­szüntetésére törekszik. Magunk megte­remthetjük az alváshoz szükséges ked­vező feltételeket. Ne terheljük a gyom­runkat este: együnk könnyű vacsorát. Lefekvés előtt jót tesz egy kellemes sé­ta, elbágyaszt a langyos fürdő. Helyes, ha a bántó fényeket, zajokat - ha tud­juk — kizárjuk a szobából, bár hatásuk egyéniségünktől pillanatnyi lelkiálla­potunktól is függ. Van, akit a halk, kellemes zene álomba ringat, van, akit idegesít. Van, aki saját zavaró gondola­tai elűzésére kapcsolja be a rádiót, és prózát hallgatva nyomja el az álom. Sokan legjobb altatónak az esti olva­sást tartják. A szomszéd motorjának túráztatása, a falfúrógép hangja azon­ban aligha varázsol álmot a szemünk­re .. . Vannak rendkívüli élethelyzetek, amikor szinte természetes reakció, ha nyugtalan az álmunk. Természetes, emberi, méghozzá értékes, a magas er­kölcsi szintet jelző jelenség, ha gyá­szunkban, bánatunkban, lelkiismeret- furdalás miatt vannak olykor nyugta­lan éjszakáink. Merjünk sírni is Általában nem betegség Ha azonban valami zavar támad a szervezetben, akadozik az alvás mecha­nizmusa is. Ha nem tudunk elaludni vagy felszínes az álmunk, korán föléb­redünk. az lehet betegségtünet, de ön­magában az álmatlanság nem betegség. A szervezet, mert szüksége van rá, ki­követeli magának az alvás jogát. Ennek ellenére nem törvényszerű, hogy tehetetlenül szenvedjünk, forgo­lódjunk az ágyban. Sokszor csupán életmódunk változtatásával megelőz­hetjük az alvászavarokat. Hogy mit ta­nácsol a szakember? Főként azt, hogy ne zsákmányoljuk ki a szervezetünket! Mondani könnyű, betartani azonban annál nehezebb manapság, amikor ez legkevésbé se érdekli a társadalom — a politika, a gazdaság, az egyes munka­helyek - vezetőit. A túlhajtott munka, a túlpörgetett élettempó alvászavarhoz vezethet. Különösen, ha katalizátor­ként kávét, teát, kólát öntögetünk ma­gunkba. Óhatatlan, hogy éjszaka meg. A pszichiáter szerint sírjuk ki ma­gunkat, gondoljuk át bánatunkat, szenvedjük meg, ami bánt, aztán vi­gasztalódjunk. Ezt nem zavarként, in­kább értékként kell fölfogni! A mu­lasztást, a füllentést, más megalázást, a lopást nem egyformán ítéljük meg. Akinek nincs morális fékje, az ettől még a jól végzett munka örömével hajt­ja le este a fejét. Ki hát az értékesebb, az egészségesebb? Óva int tehát az orvos, hogy beteg­ségnek minősítsük, minden alvásza­vart, de egyben figyelmeztet: ha szervi bajok idézik elő ezt a tünetet, föltétien kezelni kell. Lehet az ok egyebek kö­zött agydaganat, elmebetegség, ez eset­ben a kiváltó ok megszüntetése, a tüne­tek enyhítése a cél, természetesen akkor gyógyszer adagolásával is. Létezik szervi okra vissza nem vezet­hető, tartós alvászavar is, amelynek élettani következménye, esetleg teljesít­ménycsökkentő hatása van. Ilyen ese­tekben autogéntréninget, hipnózist vagy más pszichoterápiás technikát ja­vasol a pszichiáter. Chikán Ágnes • Az Ave Maria lemezborítója. Talán az elsők között tudtam arról, hogy Zalatnay Sarolta, aki, ugye, köztudottan nem apáca, imákat énekel. Mit mondjak, először meglepett a hír. Később már izgatott, vajon mit produkálhat ebben a „szent és sérthetet­len" témában a sokat megélt énekesnő. Vajon csak a pápalátogatást „lovagolta" volna meg a kiadó, a szerzőgárda, az előadó? Nem, ez nem lehet. Miért éppen Zalatnay albumát, az Ave Mariát venné meg a közönség, amikor a pápa színes fényképével ellátott lemezek is sorra megjelentek? Nem, Zalatnay új produk­ciója valóban érdekes. Stílusosan: Cini az Úrhoz könyörög — bo­csánatért. És a vétkei megbocsáthatok. Miért is ne? (Ha Cicciolina esküdhetett templom­ban!? ...) Zalatnay megint megtalálta önma­gát. Én ezt veszem ki a mostani, tizen-akárha- nyadik lemezét hallgatva. Hangja mint egyko­ron, elszántsága, szintén mint egykoron. Örü­lök, hogy újból énekli a Presser—Adamis- fohászt, a Könyörgést. Ez valóban Zalatnay- klasszikus már. Meghatóak az új dalok, a Koltay Gergely, Oláh Ali, Margit József, Victor Máté tehetségét dicsérő kompozíciók. Cini kitűnő partnereket talált, nemcsak a szerzőkben, zenészekben, kóristákban, hanem a duettekben is. (Lásd például Somló Ta­mást!) Bocsásd meg a mi vétkeinket — meg­bocsátjuk, mert Cini oly szépen kéri és érzék­letesen énekli. Azután azt kérdezi ártatlanul: Mi is az a bűn? Nos, ez itt a nagy kérdés, olvasgatva az énekesnő könyveit. De vajon tényleg bűn „az”? Szándékosan hagytam utoljára a klassziku­sokat. Azokat az „imákat", amelyek a Zalat­nay-lemez alapját képezik. És amelyekért ér­demes volt elkészíteni az albumot. És amiért gratulálni kell Cininek. Az Ave Maria egyene­sen lenyűgöző. Azt hiszem, senki nem gondol­ta volna, hogy Zalatnay Sarolta ezzel a Schu- bcrt-dallal egyszer megajándékozza a hallga­tót, a mellette kitartó közönséget. Händel llallelulája angolul, kiváló. Azután Webber Jézus Krisztus szupersztárjából szóló Én hogy szeressem ... Händel Ho» beautiful-ja ... Mind-mind élmény. No persze, zalatnaysít- va". Marcello d-moll Adagiója szól a háttér­ben: Hegedűs D. Géza és Zalatnay pedit pró­zai szerepre vállalkozik, Uram, mi jöhet még — ez egy kis remekmű. Boldogasszony anyánk: ez a klasszikus ima mai stílusú feldol­gozásban hallható. Tényleg? Cini ezt is kiváló­an énekli, nem kis meglepetést okozva. A Csendes éj — három nyelven — már „csak” ráadás. Az Oh happy day-ről nem beszélve, amikor is neves sztár kolléganői adják a vo- kált. Ave Maria — nem könnyű Cini-kaland. Maradandó alkotás! Egy igaznak sejthető­tudható Zalatnay-lemez. (borz)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents