Petőfi Népe, 1991. szeptember (46. évfolyam, 205-229. szám)

1991-09-10 / 212. szám

PETŐFI NÉPE 1991. szeptember 10., 9. oldal HETI SOROZATUNK Miről árulkodik a láb? A nyár akarva- akaratlanul fo­lyamatos utcai divatbemutatók­ból áll, hiszen ki­ki — hölgyek és urak — megnézik feltűnő mozgású társaikat. A „Bild am Sonntag”-ból ki­derül, miért ra­jonganak a „te­remtés koronái” az X-lábú, több­nyire extrarövid, szorosan testhez simuló ruhácská­kat viselő hölgye­kért. A férfiak úgy vélik, az X-láb különleges nőies benyomást kelt és a személyiségnek szűzies jelleget kölcsönöz. A müncheni pszi­chológus, dr. Ste­fan Lermer, meg­magyarázza: A vádlitól lefelé enyhén szétnyíló lábak fölül igen szorosan zárul­nak, ami keskeny medencére utal. Ez az, amit a fér­fiak erotikusnak és vonzónak találnak”. És mi van, ha egy férfinak X-lába van? — kérdezhetik vissza az agyonkritizált hölgyek. Nos, ez rettenetes—vallja a tu­dós. Dr. Lermer nekik azt tanácsolja, legalább ne hordjanak rövidnadrágot. Mert az X-lábú férfi kevésbé öntudatos, sohasem „szexi”. Sokkal inkább vonzó, ha egy férfinak O-lába van, bár ezért is megnézik az utcán .. . A hosszú láb életerős, sportos, eroti­kusán titokzatos, fantáziát megmozga­tó személyiséget takar. Minél hosszabb lábak tulajdonosa valaki, annál inkább felkelti a férfinép érdeklődését — így a szakvélemény. A rövid láb a gyakorlatias, reális gon­dolkodású, megbízhatóés anyai érzelme­ket fölmutatni tudó asszonyok jellemző­je, akik viszont egy kicsit önfejűek is. A kövér lábak általában nehézkes, kevésbé temperamentumos személyi­ségre vallanak, akik azonban engedé­kenyek is. Jó háziasszonyok és mások­ra is gondjuk van. A vékony lábú hölgyek első pillantásra betegesnek és ügyetlennek tűnnek, de ez csak a látszat! Ha megkapják az igényelt figyelmességet, kivirulnak, és akár igazi „Vas Lady”-vé válhatnak ... A vastag vádli hol cicamicaként si- mulékony, hol pedig tigrisként támadó amazont takar. A vastag boka arra vall, hogy az illető ugyancsak a valóság talaján áll. Sokszor ugyan makacs, mint az öszvér, de igazi segítőtárs, ha baj van. A kerek térd olyan nőt sejtet, akinek elég nagy a tűrőképessége és remekül megvédi magát. Főleg pedig jókat tud nevetni önmagán. S ez sem utolsó .. . FEB RÁSZORULTAK MUNKAHELYE Ahol a dolgok nehezen jönnek össze Jóval többen vannak rászorulva, mint ahány embernek munkát tud adni a kecskeméti szociális foglalkoztató. Főleg otthon végezhető bedolgozást szeretnének vállalni sokan, ilyen munkára azonban kevés a megrendelés. Közös telepi munkára — elsősorban a varrodájukba — ugyanakkor most is felvennének 10-15 dolgozót, ha lenne megfelelő jelentkező. Akiknél a dolog összejön, százan, százhúszan vannak általában. Ők a „szerencsések”: dolgozhatnak, s ha van más jövedelmük is, esélyük lehet önmaguk fenntar­tására. Hat évvel ezelőtt hozta létre szociális foglalkoztatóját a városi tanács. Soká­ig egy Bethlen körúti, régi épületben dolgoztak. Tavaly költöztek a Démász helyére (a Csongrádi utcára), s úgy tűnt, itt sikerül kialakítani egy ideális telephelyet. Időközben azonban elfo­gyott a pénz, a beruházás félbemaradt. De másfelől is kellemetlenség várhat rájuk: ha az önkormányzat valóban ki-, vagy eladja a Kuruc téri épületet, ami most a foglalkoztatónak ad helyet, akkor nem tudni, mit kapnak ha kapnak helyette. — Pedig a Kuruc körúton jól elférünk — mondja Slavit- sek Endre igazgató , magunk va­gyunk és közel a másik telephez. Persze — teszi hozzá —, örülünk, hogy egyál­talán létezhetünk. — Az önkormányzat teherbíró képes­segén múlik? — Is — is. Működési költségünknek általában a felét mi fedezzük, de na­gyon nehéz megrendeléshez jutni. Pe­dig a vállalkozóknak sokba kerül, ha a kézi munkát is a saját dolgozóikkal végeztetik el. Adót, tb.-járulékot, rezsit kell utána fizetniük, holott ha bérbe adnák, egyszerűen leírhatnák a költsé­gükből. — Talán attól félnek: megbízhatatlan a munkájuk?- Erre nem adunk okot, állandó pertnereink is bizonyíthatják. A Rubin Ruhaipari Vállalatnak varrt ruhafélé­ket például Nyugatra exportálják. De sok olyan múnka létezik, amit szinte a szellemi sérülteknek találtak ki. Most például drótot fűznek műanyagba. A társaság másik része az Olympos Kft.-nek üvegeket mos. Egyébként ez a cég is jó partnerünk. S ha már erről van szó; a Petőfi Nyomdától is szinte folya­matosan kapunk megrendeléseket. Újabban lapfóliázást is vállalhatunk. Gépet vettünk hozzá, s igazán szépen megcsináljuk. Például a névkitűző, az oklevél jól mutat és praktikus lesz fóli­ával borítva. Nehéz dolguk van a foglalkoztató vezetőinek. Ezen a munkahelyen ugyanis nem kötelező a munka: aki nem jól érzi magát, nem megy be dol­gozni. De aki bemegy, arra nézve sem kötelező semmi. Itt nem munkaidő van, hanem nyitva tartás — lévén ez bedolgozás közös telephelyen —, a ve­zető számára csak a technológiai irá­nyítás megengedett. Ennek ellenére vállalásukat jó minőségben és határ­időre teljesíteni kell, mert ha nem, nem kapnak újabb megrendelést. Sokan vállalnának bedolgozást a rokkant, il­letve alacsony nyugdíjasokon kívül a gyesen lévők, a beteg családtagot ott­hon gondozók: a megrendelők tehát válogathatnak. A foglalkoztató vezetői pedig elsősorban a rászorultság szerint választják ki munkavállalóikat. S hogy mit jelent „kiválasztottnak” lenni? Az itteni keresetből nem lehet megélni mondja az igazgató. A munkavállaló vagy tud dolgozni. vagy sem mikor milyen az egészségi állapota —, vagy van munkája, vagy sem, de folyamatos munkával is csak nyugdíj-, illetve jövedelemkiegészítésre elég a keresete. — Ilyen körülmények között nem len­ne okosabb a foglalkoztatóra fordított pénzt segélyként kiosztani? — A szociális foglalkoztatót nemcsak a segélyezéssel, hanem a napközi ott­honnal és a rehabilitációs intézettel is párhuzamba kell vonni. Egymagában mindazt nyújtja, amit azok. így pedig sokkal olcsóbb, hasznosabb és célrave­zetőbb — tehát okosabb is — a foglal­koztató fenntartása. És humánusabb. • A pénzsegély nem pótolhatja az ember tenni akarásának fontosságát. (Straszer András felvételei) Ez a városi képviselő-testület véle­ménye is. Mint dr. Földesi Ferenc, az önkormányzat népjóléti irodájának ve­zetője mondta: tavaly 4,6 millió forint­jukba került a foglalkoztató működte­tése, az idén több mint ötmilliót, tehát jelentős összeget fordítanak rá. Mégis az a véleményük, hogy nem szabad, az intézményt felszámolni. Az valóban előfordulhat, hogy a Kuruc téri tele­pükről el kell költözniök (ha a tőkés vállalkozó, aki ott nagyberuházást ter­vez, megveszi azt a részt), de akkor is kapnak helyette más ingatlant. Való­színűleg a Bethlen körúti házat. Almási Márta MÉLTÓNAK LENNI A VÁLASZTÓK BIZALMÁRA Ajtónyitás a külvilágra • Merész József: a polgármester­nek nem az a dolga, hogy viszályt szítson, hanem hogy megpróbálja elsimítani a vitás kérdéseket. (Fotó: Koczka István) Néhány, közérdeklődésre szá­mot tartó kérdésre kértünk választ Merász Józseftől, Kecskemét pol­gármesterétől. — Polgármester úr, Ön egy év alatt többet utazott külföldre, mint régen egy választási ciklus alatt összesen az akkori tanácselnök. — Fogalmam sincs, mennyit utaztak az elődeim, a magam ré­széről pedig csak akkor mentem, ha úgy éreztem, hogy ez a város számára előnyös. Útjaim egy része a testvérvárosi kapcsolatokkal függ össze, másokat a Megyei Jogú Városok „ Szövetsége elnökeként tettem. Úgy gondolom: Kecske­mét városának az elismerése, ha polgármestere képviseli az Európa Tanácsban a magyar önkormány­zatokat. Az Önkormányzatok Vi­lágszövetségének oslói kongresz- szusán azért vehettem részt, mert az én személyemben bízott meg fel­tétel nélkül a hét országos önkor­mányzati szövetség. Én is hallot­tam, persze, olyan hangokat, hogy talán túl sokat utazom. Végeztem egy számítást, eszerint a hivatal­ban töltött időmből napi egy órát töltöttem külföldön. Mivel azon­ban soha nem nyolc órát vagyok bent, ezt bizonyosan le is dolgoz­tam ... , — Kecskemét újabb testvérvárosi szerződés aláírása előtt áll, ezúttal egy osztrák település a partner. Szovjet, francia, német, olasz, izra­eli testvérváros után biztosan kell még egy újabb is? Lesz erre is ener­gia, pénz? Ennyire fontos ez? — Kecskemét legutóbb Rüssels­heim városával kötött szerződést. Azóta több százan vagy talán már ezren is jártak kint, és a német városból ugyanennyien jöttek Kecskemétre. Európában is példa­értékű az a kapcsolat, amelyet föl­mutathatunk. Egy újabb kapcsolat még több munkát, elfoglaltságot ad mindenkinek, akinek ezzel hi­vatali dolga van — miközben az egész város profitálhat belőle. Nem csak azzal, hogy a világ új szegletét ismerheti meg. Leendő osztrák testvérvárosunk a tárgya­lások kezdetén fölajánlotta az át­képzés lehetőségét több tucat kecs­keméti szakember számára — ők kint nemcsak a kenyérkeresés új módját, hanem egy más világ itt­hon is alkalmazható szemléletét is elsajátíthatják. Kecskemétnek ez nagyon-nagyon kevés pénzébe ke­rül, az idén eddig összesen alig köl­töttünk 400 ezer forintot reprezen­tációra, külkapcsolattal összefüg­gő kiadásokra, miközben a város költségvetése hárommilliárd forint körüli. — A közéletben csak egy kicsit is járatosak arra figyelhettek föl, hogy egy viszonylag csendes idő­szak után mintha a polgármester került volna a bírálat középpontjá­ba. Az MDF nyílt levélben vélte úgy, hogy augusztus 20-án helytele­nül cselekedett, illetve a legutóbbi közgyűlésen két képviselő ragasz­kodott ahhoz, hogy ezentúl írásos beszámolót kapjon a testület arról, amit Merász József a Megyei Jogú Városok Szövetsége elnökeként tesz. — A polgármester egész tevé­kenységével kell hogy bizonyítsa: méltó arra a feladatra, amit válasz­tói bizalmából végez. Konkrétan: a Megyei Jogú Városok Szövetsé­gének munkája nyilvános, aki akarja, figyelemmel kísérheti, ezekután rendszeresen megjelenik majd írásos tájékoztatója is, amit a kecskeméti képviselő-testület is meg fog kapni. Az augusztus 20-ai ünnepségek, és az azon való hiva­talos képviselet megítélése párton­ként más és más lehet. Nekem is van véleményem. Nevezetesen: nem feltétlenül követendő az a régi gyakorlat, hogy a kirendelt tömeg biztosítson keretet a vezető megje­lenésének és beszédének. Talán he­lyesebb ott kapcsolatba lépni em­berekkel, ahol egy ilyen ünnepet ők valójában töltenek. Ami a bírá­latokat illeti: természetesen nem hiszem azt, hogy a polgármester vagy a polgármesteri hivatal nem követhetett el hibákat, de abban biztos vagyok, hogy szándékosan biztosan nem. Kecskemét — min­den nehézség ellenére — kiegyen­súlyozottan működik; én mint pol­gármester ennek biztosítását tar­tom legfontosabb feladatomnak, és ha megvalósul, a legjobb ered­ménynek. Egyébként pedig úgy va­gyok: a polgármesternek nem az a dolga hogy viszályt szitson, hanem hogy próbálja elsimítani a vitás kérdéseket. Ballai József PÉNZ ÉS PIAC AZ OKTATÁSBAN Van nyelvtanár vagy nincs? • A nyelvi laboratórium megkönnyíti a diákok dolgát. Van nyelvtanár vagy nincs? A kérdés indokolt, hiszen egyrészt azt tapasztaljuk, hogy rendszeresen keresik a nyelvszakos pedagógust hirdetésekben, még most, tanévkez­dés után is. Hogy nyelvvizsgával, és tanári diplomával vagy anélkül ok­tatnak, a többi kollégáénál eseten­ként jóval magasabb fizetésért isko­lákban. Ugyanakkor egyre szapo­rodik a nyelviskolák száma, bővül kínálata, s a nem is mindig csekély összegért a hallgatók — felnőttek vagy iskoláskorúak — elvárják a legmagasabb színvonalat. Ezért vi­szont jóval többet fizetnek a taná­roknak. Náluk találhatók tehát azok, akik máshol hiányoznak ? — S akkor most nem beszélünk a pá­lyaelhagyókról. Három vélemény, amelyből egyfajta kép kirajzolódik. Grosán Pálné, a kecskeméti Vö­rösmarty Általános Iskola igazga­tója: —- Idén szerencsésebb hely­zetben voltam, mint tavaly, három nyelvet (német, angol, orosz) ajánlhattam a diákoknak. Az első kettőt választották. Van egy gyes­ről visszajött német szakos taná­rom, s hárman tanítanak nyelv­vizsgával angolt. Kettő orosz sza­kos átképzős, egy pedig tanító, aki angol szakképzős volt. Ha jött vol­na angol szakos kolléga, nem uta­sítom el, jóllehet külön státus erre nincs. Tavaly egyébként úgy nézett ki, hogy kerül hozzánk angol sza­kos pedagógus, de végül elvitte egy kft. Sokan mások is az anyagiak miatt nem jönnek a nevelői pályá­ra. A mi helyzetünkre jellemző, hogy sok a veszélyeztetett, hátrá­nyos helyzetű tanulónk. Nekik, ké­résre, rendelet alapján, idegen nyelv helyett is magyart tanítunk — a felzárkóztatás érdekében. Mindezekkel együtt vannak ná­lunk rosszabb helyzetben lévő is­kolák — ahol nem tudnak felaján­lani nyelvet, s akadnak persze job­bak: válogatott gyerekekkel és dip­lomás, szakos nyelvtanárokkal. Dr. Tóth Imréné, a kécskeméti Kada Elek Közgazdasági Szakkö­zépiskola igazgatója: — Az én is­kolámban is nagyon nagy gond jó nyelvtanárt szerezni. Különösen akkor probléma ez, ha megcéloz­zuk, hogy a végzősök két nyelvből is a középfokú állami nyelvvizsga színvonalát megközelítő tudással távozzanak. Ma azoríban még örü­lünk, ha egy nyelvből tudjuk ezt elérni, miután a harmadik évfo­lyamban tanítunk nagyobb óra­számban. Egyébként az az igazi, ha nem óraadókkal oldjuk meg a nyelvtanítást, de erre tavaly is, idén is rákényszerültünk. Sőt volt nem tanár végzettségű, nyelvvizs­gás oktatónk is. Idén két korábbi óraadó már nálunk dolgozik. Az is tény: a nyelvtanárokat az iskolák­ban kicsit jobban fizetik, de másutt még jobban! Viszont nem lenne igazságos a többi pedagógussal szemben, ha a nyelvszakos kolléga bére kiugróan magas lenne. Ami külön elgondolkoztató: már a gim­náziumok is hasonló gondokkal küszködnek. Dr. Keresztes Nagy Imre, a Ko­rona nyelviskola vezetője, hosszú ideig a TIT idegen nyelvi szakosz­tályának elnöke volt, ma is tanít középiskolában: — A jelen és a jövő érdekében minden erőfeszí­tést meg kell tenni, hogy egy-két éven belül jól képzett nyelvtaná­rokkal ellássuk az általános és kö­zépiskolákat. Részben az egyete­mi, főiskolai oktatás bővítésével, és az orosz szakosok átképzésével. Ők egyébként, saját tapasztala­tom, kiemelkednek a nyelviskolai hallgatók közül. Súlyos gond, hogy idén megszűnt a szervezett, intézményes átképzés támogatása. Ezt némileg ellensúlyozandó a nyelviskolák maguk is támogat­hatnák az átképzést, már csak kol- legalitásból is, akár a bevételük terhére. Azt is időben föl kell is­merni: a jelenlegi kiugró érdeklő­dés az angol és a német iránt hosz- szú távon nem megnyugtató. Az olasz, francia, orosz nyelv ismerete éppúgy szükséges lesz. Ami pedig a nyelviskolák elszívó hatását ille­ti: minden tanár csak annyi pluszt vállaljon, amennyi nem akadá­lyozza iskolai oktatását. Vagyis a nyelviskolában hosszú távon ne főállásban dolgozzanak. Ha a je­lenlegi konjunkturális idő lefut, s ha az iskolákban sikeresen felké­szítik a diákokat egy vagy két nyelvből is az állami nyelvvizsgára, akkor egyébként az a tevékenység is beáll egy megfelelő szintre. Váczi Tamás

Next

/
Thumbnails
Contents