Petőfi Népe, 1991. szeptember (46. évfolyam, 205-229. szám)
1991-09-26 / 226. szám
PETŐFI NÉPE 1991. szeptember 26., 7. oldal Kecskemét vendége Sofia, a spanyol királyné Sofia, Spanyolország királynéja maga is királyi család sarja, eredeti neve a trónfosztott görög dinasztia német szálairól árulkodik: Sophie von Schleswig-Holstein Sondenburg Glücksburg. Házasságának története igazán romantikus. A vízi sportokat kedvelő ifjú János Károlyt 1954-ben tengeri kirándulásra invitálta az „Agsmennon” luxusjacht fedélzetére Pál görög király és felesége, Federios királyné. Hercegi románc A kéthetes hajóúton szövődött a hercegi románc. Sofia végül 1962- ben esküdött örök hűséget a délceg spanyol fiatalembernek. Világkörüli nászútjukon a koronás rokonok mellett J. F. Kennedy elnök is fogadta őket a Fehér Házban — pedig akkor még nem tudhatták, hogy Franco generalisszimusz terve valóra válik, s Juan Carlos 1975-ben trónra léphet. A királyi párt nagy tisztelettel és szeretettel veszik körül a spanyolok, noha a palota lakói nem élnek hivalkodó életet. Sofia általában kerüli a feltűnést, egyszerű frizurát, ám finom ruhákat visel. Hírek szerint nagyon nem kedveli, ha a kíváncsi bulvárlapok megpróbálják kifürkészni az uralkodó család magánéletének részleteit. Mindez nem jelenti azt, hogy a királyi pár ne tenné szívesen félre a kötelező udvari protokollt, sőt, nagyon is közvetlenek, megközelíthetőek. A királyné személyes szenvedélyeiről nem sokat tudni, férjével együtt sokat és nagy kedvvel vitorlázik, egy ízben pedig — már uralkodóként — gyorshajtásért 12 ezer pesetás büntetést róttak ki rá, bár kérdéses, végül lerótta-e a bírságot... A királynő általában hűségesen elkíséri férjét hivatalos útjaira, s ott ül a legtöbb fontos állami rendezvényen. Emellett zsúfolt saját programot bonyolít le. Nővérével, Irénnel együtt egy karitatív szervezetet alapítottak a harmadik világ nyomorgóinak segítésére, s Sofia felkarolta Teréz anya spanyolországi misszióját is. A művészeteket szerető és értő királyné nevét viseli ezenkívül egy múzeum, s ehhez csatlakozik a Sofia királyné művészeti központ barátainak egyesülete, amelynek ő a tiszteletbeli elnöke. „Kivételezés” nélkül Az uralkodó pár három gyermeke már felcseperedett, de Elena Christina Federica és a trónörökös, Fülöp herceg még a családban él. A trónörököst először Kanadában, majd a zaragó- zai katonai akadémián taníttatták, szolgált a légierőknél és a haditengerészet kötelékében, mindezt a család hagyományainak megfelelően, különösebb „kivételezés” nélkül. Az ifjú herceg szívügyeiről mostanában kezd írogatni a bulvársajtó, s előszeretettel találgatják Hispániában azt is, ki fogja oltárhoz vezetni nővéreit. A királyi származás áldozatokra is kötelez, bár Elenának (az örökösödési sorrendben a fiú után ő a második) több kérője is lenne, az udvartartás szabályai szerint addig nem mehet férjhez, míg öccsének gyereke nem születik. A királyi párnak így manapság többnyire a fiatalok jövője miatt fájhat a feje. Ők maguk 1987-ben ünnepelték az ezüstlakodalmukat, jövőre már 30 éves, boldog házasságra tekinthetnek vissza. Külön, személyes szerencséjük, hogy uralkodásuk időszaka egyben Spanyolhon gazdasági és politikai fejlődésével, európai integrációjának sikereivel esik egybe. p™ Történelemóra és politika A rendszerváltás második tanéve ismét sok bizonytalansággal köszöntött a történelemtanárokra, és így, persze, a diákokra is. Továbbra sincs tankönyv például a gimnáziumok negyedik osztálya számára. E hét végen kétnapos szakmai konferenciát rendez a Történelemtanárok Egylete. Miklósi Lászlót, az egylet ügyvivőiét kérdeztük: mi újság a politikára leginkább érzékeny tantárgy tanítása körül? Jo hír, hogy a sokat és joggal bírált nyolcadikus történelem- könyv (szerzője Helméczy Mátyás) helyett napvilágot látott Fekete Pál új tankönyve, bár terjesztési okok miatt néhány iskolában még nem kapták kézhez. Fekete Pál Kiskunfélegyházán tanított, majd az MDF színeiben lett képviselő. Abszurdumnak érzem, hogy a vezető kormánypárt egyik képviselője írjon általános iskolásoknak történelemkönyvet... —Részt vettem a könyv bírálatában, s már a kézirat elolvasásakor úgy éreztem, most jól használható, színvonalas könyv születik. Rendkívül gazdag a tényanyaga, helyenként túlzottan is, ezért úgy vélem, elitiskolában ragyogó tankönyv lehet, de szakmailag jó feladatai és kérdései túl nehezek az átlaggyereknek. Egyébként a szerző már 1984- ben megírta a kéziratot, persze, akkor nem jelenhetett meg. Ugyanakkor az a gondom, hogy bár Fekete Pál korrekt és tisztességes módon írta meg, nem tartom szerencsésnek, hogy a XX. század történelmét 1990-ben fejezi be: még az első szabad választás és Antall József miniszterelnök is szerepel benne. El kellene dönteni, meddig történelem a történelem, mikortól válik napi politikává. Hiszen bármennyire is objektív akar valaki maradni, ilyen közelről nincs meg a lehetőség, hogy akár tényeket is kellő tárgyilagossággal válogasson ki. — Két éve, amikora Történelem- tanárok Egylete megalakult, arról beszélgettünk, hogy a történelmet oktatók elbizonytalanodtak. Mi a helyzet most? — Továbbra is küzdünk a tan- könyvproblémával, hiszen a gyerekek nagy része nincs azon a szinten a szakmunkásképző vagy a gimnázium utolsó osztályában sem, hogy könyv nélkül tanulná ezt a tárgyat, még a legragyogóbb tanár mellett sem. Egyébként a Trefort-gimnázi- umban egy kollektíva már dolgozik a gimnázium négy osztálya számára készülő oktatási koncepción és történelemtankönyv-csaladon. Ugyanakkor sok kolléga még mindig fölülről vár megoldást. Egyelőre háromszáz tagunk van, örülök, hogy egyre többen döbbennek rá: fontos, hogy öntevékenyek legyenek, beleszóljanak abba, mi legyen a standard, amit egy-egy életkorban megkövetelünk. (...) (Megjelent a Népszava szeptember 25-ei számában. Irta: Török Katalin.) TÍZ ÉV KÉNYSZERMUNKA Csernobilt állítsák le! A csernobili atomerőmű leváltott igazgatója az erőmű teljes kikapcsolása és bezárása mellett szállt síkra. A büntetésének lejárta előtt börtönéből kiengedett Viktor Brjuha- nov a moszkvai Trudnak adott nyilatkozatában — mint az AFP ismertette — azzal indokolta javaslatát, hogy az állásukból elbocsátott régi szakemberek helyére felkészületlen személyzet került. Brjuhanov továbbra is hozzáértőnek tartja az 1986-os katasztrófa idején vele együtt dolgozott csapatot, melyet a történtek után szétszórtak, közülük hatot pedig kettőtől hat évig terjedő börtönbüntetéssel sújtottak 1987 júliusában. Az elítéltek között szerepelt maga Brjuhanov is, akit — mint mondotta — a napokban engedtek ki, nem tudni, milyen indokkal. Brjuhanovot tízévi kényszermunkára ítélték. Csernobil volt igazgatója elmondta, hogy a négyes számú hajtóműben történt robbanás után az ország minden részéből sürgősen embereket vezényeltek Csernobil- ba a régiek helyére. Olyanokat is, akiket teljesen alaptalanul minősítettek szakembernek, hiszen any- nyit értenek az atomerőműhöz, mint hajdú a harangöntéshez. Ilyen körülmények között az volna a legjobb — mondta —, ha leállítanák a csernobili atomerőművet, mielőtt még újabb atomkatasztrófa történnék. A SZABADKAI LIKOVNI SUSRET TANÁCSKOZÁSA KECSKEMÉTEN Háborúban (sem) hallgatnak a múzsák? A szabadkai székhelyű, kétnyelvű — LIKOVNI SUSRET, Képzőművészeti Találkozó — nevet viselő jugoszláv képzőművészeti intézmény művészeti tanácsa vasárnap délután a kecskeméti Nemzetközi Kerámia Stúdióban tartotta meg soros ülését. Hegedűs Márta igazgatónőt a többi között az intézmény tevékenységi köreiről, magyarországi kapcsolatairól, a tanácskozás helyszínválasztásának okáról kérdeztem. — Múltunk az 1951-ben létesített jugoszláviai müvésztelepek hőskoráig nyúlik. E műhelyek már ekkoriban is rendszeresen szerveztek ösz- szejöveteleket. A legsikeresebbek a Szabadka tőszomszédságában fekvő Palicson voltak. Itt határozták el, hogy Képzőművészeti Találkozó címen létrehoznak egy intézményt összejöveteleik szervezése céljából. E rendezvényeken az alkotók felajánlották szamunkra egy-egy munkájukat. Az évek alatt összegyűlt (ma már kb. 1300 műtárgyat számláló) anyag tette lehetővé, hogy 1987-ben létrehozzuk a Kortárs Művészetek Képtárát. így fő vállalásunkon kívül időszakos kiállítások és önálló tárlatok szervezésével is foglalkozunk. A Zsolnay-kerámi- ákkal díszített, gyönyörű szecessziós épületben lakó Likovni Susret a jugoszláviai alkotótelepek országos dokumentációs központja is. A feldolgozás nem csekélység, mert jelenleg (az ifjúsági, amatőr és naiv formáit is beleszámítva) összesen 300 művésztelepet tartunk nyilván. — Milyen magyarországi társintézményekkel állnak kapcsolatban ? — Az elmúlt két évtizedben sokakkal, sokféle formáját alakítottuk ki az együttműködésnek. Jó munkakapcsolatot tartunk fenn a szegedi társintézményekkel, a makói múzeummal s a makói grafikai teleppel, a kecskeméti Nemzetközi Kerámia Stúdióval, a Baranya megyei alkotótelepekkel (Siklós, Villány) és a Pécsi Grafikai Műhellyel. Önálló és csoportos kiállításokat hozunk, viszünk, cserélünk, alkotókat küldünk és fogadunk. Szeptember utolsó napjaiban nyilik például egy szabadkai művész kiállítása- Makón, a hónap eleje óta pedig a szerbiai arendjalovasi művésztelepen dolgozik egy magyar szobrász: Böszörményi István. A siklósi keramikusok, a kecskeméti stúdióval felváltva, rendszeresen vannak jelen — a tradíciók szerint egyetlen külföldi vendéget meghívó—jugoszláviai kerámiakiállításokon, országos triennálékon. A jövő év közös programja is kész: a kecskemétiek és a siklósiak első alkalommal lesznek együtt jelen a triennálén. Mostanáig e téren a nemzetközi együttműködés bármilyen formájához megkaptuk a vajdasági tartományi felügyelőségtől es a szövetségi kül- kapcsolatokat ápoló intézettől minden erkölcsi és anyagi támogatást, így mutathatunk be Szabadkán még az idén egy kortárs cseh és szlovák festészeti, egy svéd grafikai és egy spanyol kisplasztikái kiállítást. — Mi a Kecskemétre kihelyezett tanácskozás témája, és kik a résztvevői? — Október második felében rendezzük meg az éppen 30 éves jugoszláviai szobrásztelepek találkozóját. Valamennyi országos rendezvény előkészítésében nagy szerepe van az úgynevezett művészeti tanácsnak. Összetétele rendkívül fontos: tükröznie kell a köztársaságok és tartományok arányaiban az ország összetételét is. Tagjai a művészeti közélet olyan mértékadó személyiségei, akik befolyással rendelkeznek azokra a fórumokra, amelyektől az anyagi támogatást kapjuk. A háborús állapotok miatt mi is nehéz helyzetbe kerültünk. Például a művészeti tanács legutóbbi gyűlését már nem tudtuk megtartani, csak megosztottan, két helyszínen. A belgrádi ülésen a crna- gora-i, a macedóniai, a szerbiai és a koszovói vajdaság képviselői, a zágrábin pedig a horvát, a szlovén és a boszniai tagok vettek részt. Mostanára olyannyira szélsőségessé vált a helyzet, hogy még ilyen formában sem lennénk képesek összehívni a • A kecskeméti konferencia „tablója". (Straszer András felvétele) résztvevőket. Épp az ülés horvát és szlovén szakemberei javasolták, hogy Magyarországon szervezzük meg az összejövetelt. Természetesen, már azt is komoly eredménynek könyvelhetjük el, hogy a résztvevők mindannyian ideértek. Ez volt az utolsó alkalom, amikor minden köztársaság és tartomány megadhatta a végleges választ: akarják-e, tudják-e biztosítani az anyagot. Á szándék megvan, objektív akadályok azonban még jöhetnek közbe. Ebben az esetben video, fotódokumentáció formájában kellene szerepelniük. Ajelenlegi háborús állapotok ellenere is mindenképpen szeretnénk országos szintű rendezvényként megszervezni nagyszabású, jubileumi tárlatunkat. Arányaira jellemző: a nagyméretű (márvány) müvek nemcsak a termeinkben lesznek láthatók, hanem a belváros több utcáján, terén is. Vendégként ezúttal a villányi szobrásztelepet szeretnénk bemutatni, Még nem kaptunk végleges választ, hogy az anyag utaztatását vállalják-e. Hangsúlyozzuk: körzetünkben mindeddig rend és nyugalom van, de, persze, nem tudhatjuk, holnap és utána mi lesz? — A belháború közepette a köztársaságok tudnak figyelmet és pénzt fordítani ilyen jellegű kérésekre, ügyre? — Úgy tűnik, igen, ami számunkra is meglepetés. Anyagi támogatásukról meg a legnehezebb helyzetben levő köztársaságok is biztosítottak. A művészek ugyancsak mindent elkövetnek. Nemcsak a képzőművészek, hanem a költők, írók, színészek, rendezők, zenészek körében is ellenreakciót váltott ki a háborús pszichózis. A mindennapi öldöklés közelében mintha csak azért is bizonyítani kívánnák, az értelmes kommunikáció, a szuverenitás, a békés élet jogát. (A tárlat anyagában többb mű is szerepel, amely a békére való felhívás jegyében született.) A közelmúltban az alkotók rendszeresen szerveztek békemegmozdulásokat. Szabadkán a könyvtár, Újvidéken pedig a tartományi képviselőház előtt rendeznek spontán rendezvényeket, s felvonulással, dallal, felolvasásokkal, szavalattal mondják el véleményüket. Károlyi Júlia A kiskunhalasi közmeghallgatásról és az azt követő önkormányzati ülésről tegnapi lapszámunkban megjelent tudósítás technikai hiba miatt értelmezhetetlenül jelent meg. Ezúttal közöljük az írást, elnézést kérve olvasóinktól és az érintettektől. KÖZMEGHALLGATÁS HALASON Lesz-e másik városi lap? „Másként gondolkodók, másként emlékezők” — avagy a polgármester kirohant Beszámolóval kezdte Halas polgár- mestere a hétfő délutánra hirdetett közmeghallgatást. A hollandiai Schie- damban rendezett kiállítás eredményeit, az alakuló nemzetközi kapcsolatokat és azok tapasztalatait vázolta a jelenlévőknek. Mint Tóth Zoltán elmondta, az előkészületek során többen visszaléptek a kiállításon való részvételtől, így az eredetileg Halas bemutatkozását és népszerűsítését célzó anyag kiszélesült más környékbeli városok, illetve, gazdaságok kiállítási anyagával. Érdeklődő holland partnereknél konkrét üzleti ajánlatokra hivatkozott a polgármester, mint amelyek garanciái egy gazdagodó nemzetközi kapcsolatnak. A világ felé nyitás egyébként is jellemezte ezt a nyarat, hiszen Halas a németországi Kronach városával is kapcsolat- felvételt kezdeményezett. Mint a polgármester tájékoztatójából megtudhattuk, az eredetileg iskolák közötti partneri viszonyt például arra szeretné felhasználni a város, hogy nyelvtanárokat hozzon Halasra. A nemzetközi kapcsolatok gazdagodásához a közeli Szabadkával s a testvérvárossal, Magyarkani- zsával való találkozók is hozzájárultak az elmúlt hónapokban. Az eltelt időszak eseményeihez kapcsolódva dr. Nagy Lajos képviselő tett fel kérdést a polgármesternek egy, a városban lappangó híresztelésről, miszerint a helyi újság mellett újabb, az önkormányzat által anyagilag is támogatott sajtótermék megjelenése készül. Tóth Zoltán válaszában elmondta, hogy két gazdasági szerv megkereste — nevezetesen az áfész és a sütőipari vállalat —, hogy társasági formában lapot szeretnének indítani. Bár a magas hirdetési költségek miatt a város vezetőinek szándékában áll a sajtómegjelenésen változtatni, az elképzelések még nem körvonalazódtak, így a döntés egyelőre nem időszerű — mondta a polgármester. Ezt követően Nagy Ágnes, a VÁTI tervezője részvételével a város általános rendezési tervének átdolgozásáról, s ezzel szoros összefüggésben a zártkertek építési tilalmának feloldásáról folytattak eszmecserét a képviselők. A lakosság részéről is hangzott el felvetés, amely a Sós-tón létesülő lakótelepre vonatkozott, s nagyobb gondosságot, figyelmet, támogatást kert a városatyáktól. A városvédők nevében Rácz Fodor Mihály a jelenleg zártkernek minősített területek zavaros nyilvántartására hívta fel a figyelmet. A mentők, tűzoltók, de az áramszolgáltató is sokszor lehetetlen helyzetbe kerül, ha egy- egy ott élőt meg akar találni. Ugyanis a kertek csak helyrajzi számmal azonosíthatók. Ezeknek a területeknek lakó- környezetté válása egyébként még számos gondot vet fel — ez a felületes beszélgetés során is nyilvánvaló volt —, s alapos, körültekintő munkát igényel a műszaki szakemberektől. A közmeghallgatás ezután közgyűléssel folytatódott, amelyen a többi között az önkormányzati törvényből fakadó hatásköröket szabályozták a képviselők. Már-már botrányos közjátékok tarkították a halasi önkormányzat legutóbbi közgyűlését. A hangulat hirtelen fajult el s — talán a levezetésre hivatott elnök önuralmának hiánya miatt — a későbbiekben sem normalizálódott. A kiváltó momentum az önkormányzat rövid történetében oly sokat tárgyalt kommunális üzemmel kapcsolatos újabb beterjesztés volt. De lényegében bármi kiválthatta volna, legalábbis a kívülállónak úgy tűnt. (Mint ahogyan ez a későbbiekben, egészen más napirendek kapcsán be is igazolódott, hiszen a reakciók ugyanolyan hisztérikusak voltak, amikor az utcanevek módosítását tárgyalták a képviselők.) Dr. Várnai László képviselő a testület „permanens átverésének” minősítette az ominózus előterjesztést, hogy tudniillik az üzem átszervezése önkormányzati vállalattá eddig a gazdaságosság égisze alatt folyt, s most, pár héttel az önkormányzati biztos igazgatóvá történő kinevezése után, a veszteség oly nyilvánvaló, hogy a város üzemelése került veszélybe. „Felemás megoldások erőszakos keresztülvitelével” vádolta az előterjesztőket, s kérdéseket tett fel a tényeket tisztázandó. (A kérdések egyébként másoktól is elhangzottak, hasonlóan kételkedő hangnemben.) Az előterjesztő helyett azonban a polgármester reagált először. „Minősíthetetlen magatartásként, összehadart félórás hegyibeszédként” emlegette Várnai képviselő hozzászólását, s kijelentette, nem hajlandó válaszolni. Az előterjesztő Németh B. László képviselő — a gazdasági bizottság elnöke, önkormányzati biztos, majd a vállalat igazgatója — egyenesen úgy értelmezte a hozzászólást, hogy őt bűnözővé degradálták. A vádat, hogy félrevezette az önkormányzatot, a gazdasági bizottság elé kívánja vinni, amely — mint mondotta — annak idején ellenszavazat nélkül támogatta az átszervezési koncepcióját. Miután más képviselők újabb kérdéseket tettek fel, egy idő után a polgár- mester úgy döntött, nem fog többé válaszolni. „Szemmel láthatólag az urak nem választ akarnak kapni” — mondta, s otthagyta a helyét. Az éjszaka folyamán, mert éjszakába nyúlt ismét a közgyűlés, ez még előfordult néhányszor. Az utcanevek megváltoztatása ügyében például hangos szembesítések hangzottak, mert „a másként gondolkodók másként emlékeztek”, mint a polgármester. Ráadásul a testület többsége elfogadta a korábban ezzel a feladattal megbízott ad hoc bizottság javaslatát, ahelyett, hogy most még egy újabb bizottságot is megbíztak volna a feladat alternatív kidolgozásával. Ebben a kérdésben kétszer szavaztatták a közgyűlést, miközben a polgármester figyelmeztette testületét, hogy rettenetesen fogja még magát szégyellni, amiért úgy döntött, ahogy. Majd harmadszor másként téve fel a kérdést, kompromisszumos döntés sikeredett. Miután a külső szemlélő számára a mélyebb összefüggések rejtve maradnak, csak a felszínről vonhat le következtetéseket. Ezáltal nem is tehet mást, mint csatlakozik a polgármester úr azon felszólításához, hogy tudniillik „stílust kell váltani”. H. T.
