Petőfi Népe, 1991. szeptember (46. évfolyam, 205-229. szám)

1991-09-26 / 226. szám

PCTÖFI NÉPE 1991. szeptember 26., 5. oldal ALMÁSI MÁRTA RIPORTJA ban, hogy ha már így történt is, legalább amin lehet, most kellene változtatni, segíteni? — Nem vetődött fel ilyen prob­léma. — De egyetért azzal, hogy előbb a feltételeket kellett volna megte­remteni és csak azután elkezdem a nehéz betegek odatelepítését? — Igen. Meglepetés itt is, ott is — Mikor várható Nagy Sándor intézeti elhelyezése? Dr. Vörös Saroltát, a Platán szo­ciális otthon főorvosnőjét meglep­te kérdésem. Nem csak azért, mert az elhelyezés hivatalos részét nem ő intézi, arra csupán javaslatot tesz. Azt sem értette, kinek gond az, hogy Nagy Sándor a szociális otthon lakója. — Ahonnan ide került, ott is tudták róla, hogy időnként düh­rohamok jönnek rá — mondta. — Hozzánk hozták, hogy szere­tettel, türelemmel viszonyuljunk hozzá. Nem ő az egyetlen, időn­ként kitörő ápoltunk. Éppen teg­nap vágott nyakon az egyik, a másik beesett az ajtón, összetörte magát az üveggel. Ezek ilyenek, szegények. Szörnyű nagy energiá­val, emberfeletti munkával gon­doskodunk róluk, erről kellene inkább írni... — Feladataik megoldásához nin­csenek meg a feltételeik. Kezdve a férfi ápolókkal... Mi nem tudunk annyi fizetést adni, amennyi a férfi ápolónak kell! — Véleménye szerint Nagy Sán­dort nem szükséges elvinni megfele­lő intézetbe? — Sajnos, el kell vinni. Úgy tu­dom, folyamatban van az intézeti elhelyezése. De kinek gond ez, még mindig nem értem ... Akár a megyei tanács, akár a városi, akár mindkettő döntött is a szakosításról, a döntés követ­kezményeit senki nem vette észre. Terheit a dolgozók viselték, vise­lik. Az otthon lakóit nekik kell ellátni: akár megfelelőek ehhez a körülmények, akár nem. Hogy így nagyon nehéz, sőt, veszélyes? Nem kötelező itt dolgozni! Igaz, a körülmények, s így a dolgozók munkafeltételei hamarosan meg­felelőek lesznek, hiszen tudjuk, az intézmény felújítása és az ápolók képzése folyamatban van. Az itt dolgozók teherpróbájának azon­ban csak az egyik része adódik a körülményekből. Nem kevésbé nyomasztó számukra, hogy mun­káltatóik feladatmegoldó gépek­nek tekintik őket. Akiknek min­dig az adott helyzetben kell helyt- állniok. Közveszélyes betegük is „adott”. Nem itt lenne a helye, de ide hozták, itt fogadták és meg­próbálták tartani. Az ápolók mondták: az igazga­tónő velük akarja lefestetni a falat, ha egy legyet agyoncsapnak rajta (gondozottjaik teketória nélkül megcsinálják ezt), de azonnal el­húzza a csíkot, ha valamelyik el­mebeteg kitör magából. Férfi ápo­lók nincsenek, mert nem tudják megfizetni? Mit számít! Feleannyi­ért a nők csinálják meg ugyanazt. A dühöngő óriás lecsillapítása is rájuk hárul. S ha összetöri valame­lyiket? Hát istenem! Ezek ilyenek, szegények! A gondozók közül nem csak Szalma Lajas panaszkodott arra, hogy az igazgatónő olyan fele­lősséget is rájuk hárít, amit nem szabadna, de ebben is maradék­talan kötelességteljesítést követel — és általában szó nélküli enge­delmességet. Panaszkodtak a ke­vés fizetésre is. Mégis, amikor ottjártamkor az igazgatónő vé­gigvezetett az intézeten, egyetlen megkérdezett dolgozónak sem volt semmi kifogása. Azt bizony­gatták, hogy elégedettek munka- körülményeikkel, megértik, hogy csak ennyi a fizetésük és nem igaz, hogy az igazgatónő túl so­kat követel. Panaszát mindenki visszavon­ta, Szalma Lajoson kívül. Sze­rinte azért, mert az igazgatónő az egész kollektívával szembeni megtorlásokat helyezett kilátás­ba arra az esetre, ha a cikk meg­jelenik. Pár nappal később újabb levelet kapott szerkesztőségünk. A Platán szociális otthon egyik gondozottja írta. Arról panaszkodik, hogy az igazgatónő lelketlen, kétszínű, mindenkibe beleköt, nemcsak a gondozottakba, hanem a nővérek­be is, akik pedig jók hozzá. Bár hetente vágnak disznót, rossz az ellátás, nekik csak a mócsing jut, szomorú, hogy rongyokban kell járniok ... 5.'* * *näW • Rengeteg türelemmel, szeretettel és szakértelemmel kell foglalkozni velük. A mosogatásban segíteni öröm ... nyúlni a konnektorba, a meleg víz­zel le ne forrázza magát. És termé­szetesen elegendő speciálisan kép­zett ápolóra is szükség van ilyen helyen. — A Platán megfelel ezeknek a feltételeknek? — A feltételek megteremtése fo­lyamatban van. — Gondozottjaik közül néhá- nyan időnként megszöknek, a má­sik berúg, ezért is a gondozókat te­szi felelőssé. — Kötelességük odafigyelni. Egyébként mindenkinek azt szok­tam mondani: nem kötelező itt dolgozni. — Több gondozottjuk rendszere­sen kitör magából, egyikük veri a személyzetet. — Valóban. Nagy Sándor janu­árban került ide a bajai otthonból, hátha a környezetváltozás jót tesz neki. Amióta lelki csalódás érte- elhagyta, akit szeretett —, azóta időnként rohamokat kap. — Mit csinálnak vele ilyenkor? — Ha nem tudjuk lecsillapítani — jó nagy darab ember, vagy száz kilón felüli —, a mentősök elviszik a pszichiátriára. A napló tanúsága szerint a beteg sűrűn, júliusban például kilenc­szer, jutott ilyen állapotba. — Folyamatban van a megfelelő intézménybe való elhelyezése — tette hozzá Radichné —, de na­gyon sajnálom az illetőt. Amikor nincs rajta a roham, szelíd, ragasz­kodó. Nagyon igényli a szeretetet. — Az itt dolgozók viszont fizikai­lag, idegileg megsínylik ezt. A kö­rülmények miatt egyébként is sok­kal leterheltebbek, mint például a Margaréta otthon alkalmazottjai. Ezzel szemben harminc százalékkal kevesebb a bérük. — ígéret van rá, hogy rendezik. Felelősök nem csak voltak: vannak is — Mi csak a pénzt adjuk az in­tézmény működtetéséhez. Hogy abból mire mennyit fordítanak, azt kizárólag az otthon vezetője dönti el — szögezi le dr. Földesi Ferenc, ,a városi önkormányzat népjóléti irodájának vezetője. Eh­hez dr. Jenei Judit munkatárs hoz­zátette: — Az egészségügyi dolgozók fi­zetésének általános rendezésekor a Platán éppúgy megkapta a pénzt a béremeléshez a központi alapból, mint a többi intézmény. — Ki mikor, miért adott arra utasítást, hogy az otthon felújításá­val egy időben el kell kezdeni a sé­rültek,odatelepítését? — Én csak május óta töltöm be ezt a tisztséget, de tudom, hogy a megyei tanács döntött ebben — mondta az irodavezető. — Most is a megyei önkormányzat határozza meg, hogy az általunk intézeti el­helyezésre jogosultnak ítéltek kö­zül ki hová kerüljön. A megyei önkormányzat műve­lődési és egészségügyi osztályának előadója, dr. Fodor Zsuzsanna jog­szabályra hivatkozva a városi ta­nácsra, illetve az önkormányzatra hárította a döntés jogát. Kinek van igaza, nem derült ki. Ennél is jobban meglepett, hogy a népjóléti irodában nem értették: egyáltalán miért feszegetem ezt a kérdést? — Amikor elkezdték a sérültek odahelyezését, fogadásukhoz nem volt, még most sincs meg minden feltétel az intézményben. Mint az otthon gazdája, szakmai felügyelő­je, sosem emeltek kifogást emiatt? Sosem merült fel az önkormányzat­Patthelyzet a Platánban „A kecskeméti Platán szociális otthon hivatalosan idősek otthona. Értelmi fogyatékosokat akkor le­hetne itt elhelyezni, ha szakosított intézmény lenne. Nem az, mégis hoznak ide veszélyes betegeket. Több gondozott megszökött már, mert ez nem zárt intézmény. Sze­rencsére, eddig csak veszélytelen betegek oldottak kereket, de ha egyszer az szökik meg, aki a gondo­zók közül is többet leütött már és a városban is megtámad valakit, ki vállalja érte a felelősséget? A volt főnővér azért hagyta itt az intéze­tet, mert az egyik gondozott ágy az arcába vágott, hogy nekiesett a fal­nak, s amikor panaszával az igaz­gatónőhöz fordult, az volt a válasz: nem kötelező itt dolgozni!” Az idézet abból a levélből való, amit az otthon egyik dolgozója, Szalma Lajos hozott be szerkesztő­ségünkbe. — Azért kérem a segítségüket — tette hozzá —, mert az igazgató­nőtől nem várhajtjuk helyzetünk megváltozását. Állandóan csak ígérget, mindenre azt mondja: fo­lyamatban van. A dühöngő elme­beteg elhelyezése, a fizetésemelé­sünk .. . Párbeszédet nem lehet ve­le folytatni, meg sem hallgatja az embert. A parancsvégrehajtásban viszont nem ismer pardont. Na­gyon jellemző volt, amit az egyik ápolónő mondott: nem elég, hogy életveszélyben dolgozunk, még az igazgatónőtől is félnünk kell. Pél­dául amikor a takarítónőt rajta­kapta, hogy az öltözőben ebédelt, azonnal összehívta a műszak dol­gozóit, és kijelentette: ha meg­mondjuk, ki adott enni a takarító­nőnek, akkor csak a tettes kap fe­gyelmit. Ha nem mondjuk meg, akkor az egész társaságot kirúgja. Közben az egyik munkatársunk késve megérkezett. Kiderült, ő adott a takarítónőnek ebédjegyet. Tehát semmi visszaélés nem volt a dologban, az igazgatónő mégis ki­tartott amellett, hogy fegyelmit ka­punk'ésierrúg; bennünket!»’1^')' n A'Jhi jUíjjÁ\‘j (í .ii!... Ji;,.», f' ígéret van... Sem a fegyelmiből, sem a kirú­gásból nem lett semmi, de Radicli O. Brúnóné, az intézet vezetője nem tagadja, hogy az eset nagyon felkavarta. Bár — tette hozzá — a kirúgni kifejezést indulatában sem használja, más szavakkal fejezte ki felmondási szándékát. — Számomra még ma sem telje­sen tisztázott az ügy — mondta —, de azt szeretném megelőzni, hogy egyáltalán előforduljon ilyes­mi. Gondozottjaink öregek, bete­gek, tehetetlenek, nem tudnák megvédeni magukat a visszaélé­sekkel szemben. A gondozói mun­kát csak a legnagyobb felelősség­gel lehet csinálni. Nem engedhe­tem meg, hogy az itt dolgozók másként gondolkodjanak erről, ezért is bőszített fel az egyik mun­katársunk magatartása, amit az ominózus felelősségre vonás köz­ben tanúsított. Nevetgélt. Egy al­ternatív katonáról van szó, úgy hívják, Szalma Lajos. — Hogyan kerülnek mozgás- és szellemi sérültek az otthonba? — Gazdánk, a városi önkor­mányzat — akkor még tanács - megrendelésére két évvel ezelőtt # Jó hatással van az otthon lakóira a rendszeres foglalkoztatás. Elmélyültcn, igyekezettel, jóakarattal tevékenykednek. nagy felújításba kezdtek itt. Azt mondták, amint ez kész lesz, hiva­talosan is szakosított intézménnyé nyilvánítják a Platánt. Időközben megkezdték a gondozottak átcso­portosítását. A magukat jobban bíró időseket elvitték a Margaréta • \ legapróbb feladat megoldása is sikerélmény. • Ki vagyok én? (Walter Péter archív fotói) otthonba, ide pedig mozgás- és szellemi sérülteket hoztak. — Milyen feltételeknek kell a szakosított intézménynek megfelel­nie?- Alkalmassá kell tenni a fel­adatra. A mozgássérülteket speciá­lis eszközökkel és más módon segí­teni az életfunkcióikban. Például úgy kialakítani a fürdőkádat, a mosdót, a vécét, hogy használni tudják. A szellemi fogyatékosok számára biztonságos környezetet teremteni, például ne tudjon bele­• Nemrégen még Kecskemét utcáit rótta fáradhatatlanul, télen, nyáron. Valószínűleg még sokan emlékeznek alakjára . ..

Next

/
Thumbnails
Contents