Petőfi Népe, 1991. szeptember (46. évfolyam, 205-229. szám)

1991-09-21 / 222. szám

PETŐFI NÉPE 1991. szeptember 21., 7. oldal AZ ÜZLETI ÉLET VÉDELMÉBEN Új maffia: Nuova Sacra Corona Unita Új számviteli törvény Hagyomány, hogy a Szeged központú Délröviköt ta­vasszal és ősszel szakmai napot rendez Kecskeméten. Ilyenkor adathalmazokkal alátámasztva hallhattunk a há­rom megyében (Bács, Békés és Csongrád) érdekelt kereske­delmi vállalat gazdálkodásáról. Ám a közelmúltban meg­tartott találkozó rendhagyó volt. „Gondjaink hasonlóak, mint önöknek, nehéz, kissé nyomott a piaci helyzet. Az első hat hónapi számaink elfogadhatóak voltak. Bí­zunk ...” — mondotta a cég képviselője. Ez a mai kereske­delem jellemzője, tükrözve persze a pénztárcánkat is. A hangulatot nem emelte a következő napirendi pont sem. A Délmagyarországi Gazdasági Kamara szakértője a számviteli rend változásairól beszélt. Mind mondotta, a készülő új törvény bevezetését a megváltozott tulajdonvi­szonyok indokolják, s az, hogy minden okmány a nemzet­közi számviteli gyakorlatnak is megfelelő, valós vagyoni és pénzügyi helyzetet tükrözze. Egy egyebek között azért is fontos, hogy nyílt titok legyen, működőképes-e a vállalko­zás, érdemes-e abba hitelt fektetni. Az előadó — az első hallásra mindenképpen bonyolultnak tűnő — könyvveze­tési kötelezettség elveiről beszélve kiemelte a teljesség, a valódiság, a világosság, a következetesség, az óvatosság, a bruttó elszámolás fontosságát. Mindezek és a tartalmi változások egyfajta védelmet is jelentenek az üzleti élet biztosításához. A résztvevők hallhattak a készülő adótörvényről, ami, igaz, szinte napról napra változik, de az biztos, hogy a személyi jövedelemadó-elszámolás eddigi kedvezményei­ből jó néhányat eltörölnek. A szakértő nem titkolta, hogy szóba került már a nyugdíjak bruttósítása, s azok ily mó­don történő adókötclességc. „Nem akartam önöket elkese­ríteni. de nincs okunk a túlzott optimizmusra" — fejezte be az érthetően nem nagy tapsot kapott előadó. Mintegy minden jó, ha a vége jó alapon a szakmai nap finise — a kecskeméti lerakat rendezésében — őszi-téli divatbemutató volt. — pulai — f C \A szervezett bűnözés ellen folytatott harcában egy teljesen új ellenféllel is számolnia kell a rendőrségnek. A német és az olasz biztonsági szervek szerint a maffia, a Camorra és a Ndrangheta mellett sikerült egy újabb maffiajellegü csoportosulásnak is megvetni a lábát a nemzetközi bűnözés porondján. Az új szervezet neve: Nuova Sacra Corona Unita. Jellem­zői: mindig kész, különösen erőszakos cselekedetek végrehajtására, rendkívül brutális és teljességgel gát­lástalan — állítja Michael Stuffier, a német Szövetségi Bűnügyi Rendőrség munkatársa. A negyedik maffia Apuliában alakult, de Brindisiben, Lecceben és Tarantóban is vannak központjai. „Keresztapjának” Pino Rogolit tartják. Neki és leleségé- nek, Domenica Biondinak sikerült a Ca- morratól és a Ndranghetatól lényeges „piacokat” elhódítani. Hónapokon keresztül tartott a maffi­án belüli véres kenyérharc: Apuliában, 1989-ben, 188 embert gyilkoltak meg. Az elkeseredett bandaharc következő feje­zete 1990 első négy hónapjára tehető. Az előző év ugyanezen időszakához képest jelentősen megemelkedett a gyilkossá­gok száma: 41.1 százalékkal! Most úgy tűnik, hogy a szenbcnálló családok ideig­lenesen tűzszünetet kötöttek. A Nuova Sacra Corona Unita-t. melyhez többek között a Tarantin. a Monopolitan, az Adrian, a La Rosaésa Rizzi-Morctticsa­lád tagjai tartoznak, a többiek is elismer­ték a „piacon”. A Nuova Sacra Corona Unita a bűn­ügyi szervek szerint a klasszikus maffia- tevékenységi területeken „dolgozik”, mint kábítószer-kereskedelem, vedelmi- pénz-kizsarolás, uzsorakölcsön, csempé­szés, prostitúció és pénzmosás. Ezenkí­vül azonban a közös piaci országokra ki­terjedő csalásokban, ingatlanvételekben és eladásokban, építési megbízatások elosztásában, játékkaszinókban és finan­szírozási társaságokban is benne van az új „tiszteletre méltó társaság” keze. És az eredmény nem is maradt el: az olasz ren­dőrség állítása szerint az új maffia „ke­resztapái” már a világ 50 leggazdagabb maffiafőnökei közé tartoznak. A bűnüldöző szervek szerint az új maffia már nemcsak Olaszországban tevékenykedik, hanem Európa-szerte kapcsolatokat épít ki. Már egy sor eset tanúskodik arról, hogy Németország­ban is megvetette a lábát, sőt a maffió­zók, az olasz rendőrség elől menekülve, ott „pihenik” ki fáradalmaikat. A né­met bűnüldöző szerveknek azonban még nem sikerült tisztázniuk, hogy a maffia már fennálló családi kapcsola­tokat vett igénybe vagy pedig saját, önállóan működő sejteket épített ki. Az olasz rendőrség ugyanakkor bizto­san állítja, hogy az új maffia olyan bér­gyilkosokat telepített Németországba, akik legális foglalkozás leple alatt - bármikor bevethetők véres merény­letek elkövetésére a világ minden ré­szén. (Vége) FEB • A törvényclcmzés izgalmait divatbemutató oldotta fel. (Fotó: Walter Péter) HETI SOROZATUNK „A titkosszolgálatok Paul Newmanje „A titkosszolgálat Paul Newmanje” címet érdemelte ki a markáns arcú egy­kori keletnémet kémfőnök, aki hol Moszkvában, hol Bécsben bukkan fel, s akit Németországban nagyon szeret­nének bíróság elé állítani. A 68 éves Markus Wolf az NDK első és egyben utolsó előtti kémfőnöke volt ugyan, 1987-ben nyugdíjaztatta magát, ám ti­tok, legenda, s leplezett elismerés még­sem az utolsó ember, Grossmant, ha­nem Markus Wolf személyét lengi kö­rül. Misa eminenciás A kémkedés világában szürke emi­nenciásnak számított, a nyugati tit­kosszolgálatok állítólag csak 1978-ban tudtak friss fényképet beszerezni róla, archívumaikban addig csak ifjúkort felvételeket tartogattak. Ezt az ifjúkort Markus Wolf Moszkvában töltötte — innen Misa beceneve —, az antifa­siszta beállítottságú szülők a Szovjet­unióban kerestek menedéket. Apja az orvos és drámaíró Friedrich Wolf volt. Idősebb Wolf legismertebb darabját, a Mamlock professzort Markus testvére, az 1982-ben elhunyt rendező, Konrad filmesítette meg. Markus 1945 májusában szovjet ka­tonai gépen, szovjet hadnagyi egyenru­hában tért vissza Németországba, s ál­lítólag mind a mai napig kettős állam­polgársággal bír. 28 éves volt, amikor a Michael Storm fedőnéven szerepelte­tett fiatalembert megbízták a keletné­met felderítés megszervezésével. A fő­osztály az állambiztonsági minisztéri­um kebelén belül működött, Wolf a miniszter, Mielke helyettese volt, de elöljárójával saját bevallása szerint — különösen az utóbbi időkben — nem nagyon tudott kijönni. A család házon kívül van Az értelmiségi családból származó Markus Wolf a nyugdíjazás után felfe­dezte magában az írói vénát, s eddig két könyvet tett le a kiadók asztalára: a Trojkát a moszkvai emigrációs évek­ről, néhány hónappal ezelőtt pedig a Saját megbízásból címűt, az NDK fel­bomlásának szubjektív krónikáját. A Saját megbizásbólt zömmel az elmúlt egy évben. Moszkvában írta: oda me­nekült, miután az újraegyesülésre váró Németországban már hetekkel az ösz- szeborulás előtt két csoportra osztot­ták a felderítőket: jókra és rosszakra, ez utóbbiak, a keletiek főnökére pedig feltehetően méltatlan meghurcoltatás várt volna. 1990. október 3. előtt né­hány nappal a berlini Wolf-lakásban már senki sem vette fel a telefont, csak az üzenetrögzítő ismételgette unos- untalan: a család házon kívül van. Könyveiből egy peresztrojkapárti, Gorbacsov-hívő Wolf-portré rajzoló­dik ki, olyan politikusé, akit 1985 óta, a szovjetunióbeli reformok beindulásá­val egyre jobban feszélyezett az NDK megmerevedése, tüskéssége. Markus Wolf azon keletnémet értelmiségiek közé tartozik, akik 1989 őszén még hit­tek abban, hogy a régi gárda kiseprűzé- se után az NDK-beli kísérlet kap még egy esélyt. 1989 novemberében Stefan Haymmel, Christa Wolfifal és a többi­ekkel együtt ő is szónokolt egymillió ember előtt az Alexanderplatzon, kér­lelve mindenkit: ne vándoroljanak el Nyugatra, próbálják meg Kelet-Né- metországban az újrakezdést. Pár nap múlva leomlott a Berlini-fal. Brand jobbkeze Németországban naponta vesznek őrizetbe embereket, akik azzal gyanú­síthatok, hogy a keleti fél megbízásából gyűjtöttek titkos információkat. Kelet- Berlin keze egészen a kancellári hivata­lig elért, mindaz, ami a kormánymeg­beszéléseken elhangzott, leírva másnap már Mielke és Wolf íróasztalán feküdt. Nem véletlenül persze: a keletnémet hírszerzés legnagyobb bravúrját azzal érte el, hogy a szociáldemokrata kan­cellár, Willy Brand jobbkezévé egy ke­let-berlini megbízottat tettek meg: Günter Guillaume-ot. Wolf ma már sajnálja a Guillaume-ügyet, hiszen a leleplezett Guillaume bukásával a Ke- let-Berlin számára kedvezőbbnek tar­tott Brandtot is magával rántotta. CICCIOLINA HIVATALOSAN BEJELENTETTE Megalapította a Szerelem Pártját Cicciolina — alias, még nem igazán meg­szokott új nevén Mrs. Jeff Koons — hivata­losan bejelentette: magalapította saját párt­ját, a „Partito D'Amerót, vagyis az olaszor­szági Szerelem Pártját. A római belügymi­nisztérium már engedélyezte az új szervezet működését, amelynek első feladata: 100 ezer aláírást kívánnak gyűjteni, hogy induljanak az áprilisra tervezett országos választáso­kon. A világhírű pornósztár — akit végered­ményben mi magyarok indítottunk útnak a siker felé — jelenleg is törvényhozó: a radi­kálisok parlamenti képviselője, s az elmúlt esztendőkben különböző lépéseivel gyakran hozta kényelmetlen helyzetbe az erkölcsi kérdésekben szolid pártot. Ismételten el­hangzott, éppen ezért mielőbb túl szeretné­nek adni Cicciolinán, aki — többek között — valószínűleg emiatt határozta el saját pártjának megteremtését. Az új párt mottója: szerelmet mindenki­nek!” Jelvényük pedig tűzpiros rózsa piros körben, s maga a pártvezér szerelmes-kedve­sen mosolygós arcképe. „Meg akarom nyerni harcomat a szabad szexualitásért. A szerelem az élet sava-borsa. Ez végeredményben olyan téma, ami min­denkit foglalkoztat. Igent mondunk a szerel­mi parkoknak és a nyilvánosházak újranyi- tásának. Ellene vagyunk minden háborúban. S a börtönökben is engedélyezni kell a szerel­met. A szerelmet, amely általános gyógyszer az ocsmány elővárosok, a kábítószerek, a munkahelyek bárgyúsága és — igen — a maffia ellen” — ez az egykori Staffer Ilona programja, amelyet hirdetni fognak a párt választási tv-műsoraiban csakúgy, mint a vá­lasztási plakátokon. A Szerelem Pártja Cicciolinán kívül még négy képviselőt szeretne bejuttatni a római parlamentbe. Két jelöltje már van a pártel­nöknek, önmagán kívül: Tinto Brass szex­filmrendező és Vittorio Sgarbi, az egyik legis­mertebb olasz műkritikus. A párt elnöksége Róma egyik legelegánsabb elővárosában, Olgiata-ban működik, ahol videotéka is nyí­lik, amely minden nap hajnali 4 óráig áll erotikus filmekkel és egyéb hasznos szerelmi járulékokkal az érdeklődők rendelkezésére. Az az élet enyhe fintora, hogy mindennek színtere az az utca, amelyet Vittorio de Sica- ról neveztek el. FEB ALLERGIÁNK OKA A GAZDASÁGI BAJOKBAN KERESENDŐ? Egészségünk védelméhez is pénz kell Mi okozza Magyarországon az aller­giás megbetegedések rohamos növeke­dését? Az orvos szerint — mint azt lapunk korábbi számában megírtuk —, a gyomnövények, közöttük is első­sorban a helytelenül vadkendernek ne­vezett parlagfű óriási mértékű elszapo­rodása. És ennek mi az oka? A kérdést dr. Kőrösmezei Csaba gyombiológus­nak tettük fel, válasza tömören az volt: a gyomirtás hiánya. — Jól emlékszem — tette hozzá —, diákkoromban az oktatónk sokszor el­mondta: az ő gyerekkorában még érté­kes növény volt a gyomnövény. Egy pengőt adtak száláért. Akkor ilyen volt a gazdaszemlélet. — Ma már a nagy hatású vegyszerek feleslegessé teszik az ilyen akciókat... — Sokan élnek ebben a tévhitben. Pedig a vegyszer csak a kapát helyette­síti. Eszköz, amit nem használunk. Me­zőgazdasági üzemeink alaptevékenysé­gének jövedelmezősége mindig is kicsi volt: költségkímélés miatt nem végez­ték el a szántóföldi munkákat úgy, ahogyan kellett volna. A homokhátsá­gi üzemeket különösen szorította ez a kényszer, hiszen ezen a vidéken a jöve­delmezőség még kisebb. Most már, hogy a termékeket eladni sem tudjuk, minden egyes költségtétel az üzemek veszteségét növeli. A rendelet előírja ugyan, hogy az köteles védekezni min­denféle károkozó ellen, aki a földet műveli, s a mulasztókat meg kell bün­tetni. Az ellenőrzés a Növény- és Talaj- védelmi Állomás feladata, de a jelenlegi körülmények között nincs értelme a szankcionálásnak. A gazdaságok a tár­sadalombiztosítást sem tudják kifizet­ni. Megbüntethetnénk személy szerint az elnököt akárhányszor: akkor sem tudna a földre embert, gépet, vegyszert küldeni. — Pozitív változás a magángazdasá­gok elterjedésétől várható? Nem. Egy év elgyomosodása há­rom év kiesést okoz: az ilyen kultúrát a negyedik évre lehet megtisztítani. Ugyan melyik farmer vállal(hat) ekko­ra költséget? De nem is ért hozzá. Ez az, ami most fájdalmasan beigazolódik a nagyüzemekben. Az anyagi gondok­kal küszködő gazdaságokban kezdik elbocsátani a növényvédő mérnököket. Pedig a növénytermesztőt a növényvé­dő helyettesíteni tudja, fordítva nem megy a dolog. A Magyarországon vég­bemenő jelenlegi változások egyik kö­vetkezménye, hogy a földtanban, ro­vartanban, gyomtanban kiveszik az irányítást a szakemberek kezéből. Az új vállalkozórétegnek vagy a szakmát kell megtanulnia vagy azt, hogy szak­ember nélkül nem boldogulnak. Annál inkább, mivel a termelésnek ez egy olyan szakterülete, amiben naprakész ismeretekkel kell rendelkezni, hiszen a károkozók, a növényfajták s a rezisz­tencia kialakulása miatt a vegyszerféle­ségek állandóan változnak. Ha a per­metezés nem sikerült, a kistermelő megismétli úgy, hogy „tesz rá még egy lapáttal”. Humánegészségügyi követ­kezményei ismertek ... — Talán az érdekeltség majd rászo­rítja a vállalkozót, hogy mindent megta­nuljon. — Az érdekeltség? Hm. Egyáltalán nem mindegy, milyen közegben műkö­dik az érdekeltség. Ma Magyarorszá­gon mindenki — a nagyüzemek, a kis­termelők egyaránt — a létminimumért dolgozik. Mondok egy példát. Nyár elején a hobbikertek között járva lát­tam, hogy egy kistermelő a szamócát permetezi. Rémülten kérdeztem: mit csinál? Azt mondja, leszórja Vofatox- szal, hogy ne rothadjon, mert az asz- szony holnap viszi a piacra. Erről a szerről tudni kell, hogy egy hónap a lebomlási ideje ... — Borzasztó! Valami megoldásnak mégis lenni kell! — A jóléti társadalmakban élők nin­csenek ilyen szélsőséges következmé­nyeknek kitéve. Almási Márta Rossz hír a hírügynökségnek Elbocsátások a UPI-nál A hét elején megkezdődtek a beha­rangozott elbocsátások a világ egyik legnagyobb hírügynökségénél, az ame­rikai United Press Internationalnél. A hat évén belül másodszor is csődbe, jutott UPI alaposan karcsúsodni kí­ván, hogy kelendőbb legyen az esetleg jelentkező vevő szemében. A UPI szóvivője nem közölte, hogy végül hány munkatárs kapja meg a fel­mondólevelet. Korábban a cég bejelen­tette, hogy 135 beosztott és 15 vezető állású dolgozótól lesz kénytelen búcsút venni, azaz dolgozóinak negyedét szán­dékozik elbocsátani. A fogyókúra már korábban megkezdődött: 1988-ban, amikor az Infotechnology nevű cég vá­sárolta meg a UPI-t, még 1600 ember dolgozott a hírügynökségnél. A 84 éves hírügynökség 1985-ben már kénytelen volt csődeljárási védel­met kérni, hogy megmenekülhessen egyre türelmetlenebb hitelezőitől. Az amerikai csődeljárási törvény lehetősé­get ad a bajba jutott cégnek arra, hogy egy ideig szüneteltesse kifizetéseit, s így időhöz jusson a talpra álláshoz szüksé­ges intézkedések megtételére. A hat év­vel ezelőtti átszervezés csak ideiglene­sen segített: tavaly az év végén a cég vezetése már hosszas tárgyalásokat kezdett a szakszervezettel az önkéntes fizetéscsökkentésről. A UPI vezetői ne­héz döntés elé állították a dolgozókat: vagy elfogadják fizetésük 35 százalékos megkurtítását, vagy bezárják a hírügy­nökséget. A dolgozók engedtek. Áz ideiglenesnek mondott fizetéscsökken­tés ma is érvényben van. A munkatár­sak korábbi — normális — bérüknek 80 százalékát kapják. Ez a legjobban fize­tett újságíróknál heti 568 dollárt jelent. A kényszerű takarékossággal csak néhány hónap haladékot nyert a UPI. Augusztus végén ismét csődeljárási vé­delmet kért a cég, s ezzel egy időben bejelentette létszám-leépítési tervét. A vezetőség ismét zsarol: most a bíró­sághoz fordult, hogy egyoldalúan mó­dosíthassa a dolgozókkal kötött mun­kaszerződéseket. Azaz nem kíván vég- kielégítést fizetni, nem akarja betartani azt a szabályt, hogy a dolgozót előre értesíteni kell a tervezett elbocsátásról, s szeretne mentesülni a külsősök alkal­mazására kimondott korlátozások alól. Az érvelés ismerős: vagy enged a szakszervezet, vagy felszámolják és nem átszervezik a hírügynökséget... A UPI 65 millió dollárral tartozik mintegy 4 ezer hitelezőjének. Kintlevő­ségei 22 millió dollárt tesznek ki, tehát meglehetősen nagy a hiány. Jelenleg 2500 előfizetője van szerte a világban, de a hírügynökségek általánosan nyo­morúságos helyzetét ismerve kevesen hiszik azt, hogy a UPI az eddiginél is több külsős alkalmazásával tartósan talpon maradhat. • Új maffia, hagyomá­nyos működési körrel...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents