Petőfi Népe, 1991. szeptember (46. évfolyam, 205-229. szám)
1991-09-21 / 222. szám
Kétszáz éve született a legnagyobb magyar Ki volt az akadémiás névtelen? Jobb középiskolás diákok is tudják, hogy a Magyar Tudományos Akadémiát 1825. november 3-án alapította Széchenyi. Festmények örökítik meg a nagy pillanatot. A 34 éves arisztokrata nemes célra ajánlja föl egyéves jövedelmének (kamatait). A jószágkormányzó küldeménye • Széchenyi István szobra a Magyar Tudományos Akadémia előtt. A terminológia magyarítása Jóval kevesebben hallottak arról, hogy a nemzetgyarapító intézmény 183Í-ben kezdte meg működését. Szívesen köt a köztudat egy-egy személyhez, alkalomhoz sorsfordító változásokat. Úgy hiszi a kollektív emlékezet, hogy a gróf bűvészként varázsolta a Lánchidat, a szelídített folyókat, a pesti palotasorokat a história porondjára, pedig tizenhét év telt el a hídegylet alapítása és a hídavatás között, hosszúhosszú fáradozással sikerült megfékezni a Tiszát, a Dunát. Hosszú hónapokig csak találgatta a gróf, hogy mivel és hogyan foglalkozzon a tudósok társasága. Egy postai küldemény keltette életre a már-már szunnyadozó ügyet. Jószágkormányzója, Lunkányi János küldte meg számára a francia akadémia nagyszótársorozatának első kötetét. A pompás gyakorlati érzékű Széchenyi értette az üzenetet. A nyelv ápolásánál nem lehet fontosabb feladata Akadémiánknak. Széchenyi egykori nevelője gyorsan elkészítette jól áttekinthető javaslatait helyeslő biztatására. A Magyar Tudományos Akadémia kézirattára őrzi Egy névtelen Magyar Akadémia eránti vélekedése című tervezetét. Az 1926. március 5-én kelt tanulmány félszáz pontban próbálja tisztázni a teendőket. Javaslatainak zömét viszontláthatjuk az Akadémia alapszabályában, működési rendjében. A Nemzet vágyódásai Az első magyar bölcsészdoktor, a hajdani piarista diák meghatározta a célokat, az eszközöket és a módszereket. 1. A Magyar Akadémia céllja volna, hogy a nemzeti kultúránk előmozdítása által a Nemzetnek vágyódását mindenre a mi Nagy, Szép és Jó és Hasznos felemelje! •..<>. . . i. .ívj iu«u 2. Az Eszközök, mellyek által ezt elérni iparkodnának, volnának a’ Magyar Nyelvnek és személy praktika tudományoknak pallérozása. 3. Mívelné tehát az Akadémia a Magyar Nyelvet, mert minden utóbbi nemzeti csinosodásnak ez a fenéktalpa, továbbá a Magyar Történeteket, mint minden előmeneteleknek és jövendőbeli csinosodásnak ezeken kell alapulnia: végtére a Mesterségek Tudományát (Technológia), mert ezek adnak a Nemzeteknek gyarapodást, vagyont, bőséget, boldogságot. 4. Az Akadémiának környékéről pedig ki volnának zárva először is a TheJ oretica Tudományok, mellyek a Nemzeti Erőt és gazdagságot nem segítik. Ilyen a Filozófia és a Theológia, továbbá kizárattasson a Törvény Tudomány és a Politica, melyek nem az Akadémiára bízattatnak. A tervezet a továbbiakban fölsorolja a javasolt osztályokat. A legfontosabb a „Nyelv Tudomány és Szép Mesterségek” osztálya. Ide tartoznának egyebek között a Grammalica-készítés, a Dictioná- riumok rendbe szedése, a képfaragászat. Napjainkban is tanúlságos megállapításokkal körvonalazza a feladatokat a maga is tudós Lunkányi. „A Nyelvet nem a tudósok formálják, hanem a közönséges szokás és ugyan ezért a Dicti- nariumban a régi szavaknál kitessem, hogy régi és hogy hol fordul elő, az új szavakról pedig, melyek köz szokásban még nincsenek, hanem valamely író által a Nyelvnek Géniusza szerint csináltatnának, hogy; ki aarAuktpr neve.” Véleménye szerint valamennyi tudomány fejlesztésének a nyelv magyarítása és tökéletesítése az alapfeltétele. „A Természeti Tudományok osztállyá fő gondja az lessz elősször is a Magyar Terminológiákat készíteni, a már szokásban lévő szavakat összegyűjtvén, amellyek- ről pedig nincsenek ha nem tud jót és értelmeset csinálni, tartsa meg a külföldi nevet vagy egészben vagy magyararos végzéssel, mint pl. a gáz.” Széchenyi bizalmasa határozottan kiállt az intézmény demokratikus működéséért. „Mindent elő lehessen adni, az ellentétes nézeteket is, de sértés nélkül.” Hitet tett a nyilvánosság mellett is. „Bárki bemehet a gyűlésekre, a külső tagok pedig beszélhetnek is.” További 5 év telt el szívós aprómunkával, amíg megkezdhette működését a magyar tudós társaság. Lunkányit újabb korparancsok szólították más munkára. Adatokat gyűjtött, könyveket ajánlott, gondolatokat összegzett az ország kapitalizálódásáért a múlt század harmincas éveiben, elsősorban tollal harcoló Széchenyi készülő könyveihez. A szive mélyén azért egy kicsit a saját gyermekének is érezte az Akadémiát, ha Pesten járt vagy híreket hallott a sokáig az általa javasolt nyomvonalon haladó tudós gyülekezetről. Heltai Nándor „Kecskeméten reggeliztem...” Először 1879 nyarán neveztek el Kecskeméten államférfiakról, művészekről. tudósokról közterületei. Vörösmartyt, Eötvöst, Petőfit és Széchenyit találták méltónak a nyilvános megtiszteltetésre. A gróf nevét őrző táblák a mezőváros legszebb terére kerültek. Talán azért, mert itt állt, ide költözött a reformpolitikus ösztönzésére szervezett, vidéken első kaszinó. Az ország sok városában már korábban utcanév hirdette a volt miniszter emlékét. Az alföldi metropolisban még így is előbb kapott emlékjelet, mint a nála másfél hónappal fiatalabb Katona József. A könyvtáralapító gróf Széchényi Ferenc és gróf Festetics Júlia csaknem 362 hónappal élte túl Katona József takácsmester és az írástudatlan Borbók Ilona fiát. Egyetlen Széchenyi rokon sem élt a Kiskunságban. A Hitel, Világ. Stádium szerzője keveset tudhatott a homok fővárosáról. 1846. július 15-én is csupán annyit jegyzett föl naplójába, hogy „Kecskeméten reggeliztem”. A tervezett alföldi vasút ügyében tájékozódhatott? Kedvezőtlen tapasztalatokat szerezhetett, mert október 30-án a nádornál tiltakozott a központi vasútnak tervezett „Kecskemétiglcni” meghosszabbítása ellen. Másként vélekedett volna, ha valóban ide helyezték volna át csapattestét, amikor még kapitányként szolgált? E lehetőségről is beszámolt naplójában. Mégis igaza volt, van és lesz a költőnek: „Hová tekintesz földeden magyar Hol Széchenyi nevet ne lásd megírva”. Itt is akadtak honfiak, akikben kisarjadtak a Széchenyi által jó földművesként elvetett jó magvak, kik „meleg kebellel fogják föl Méltóságod irányadását". Tőle várta egy jogakadémista Hunniás című költeményének kiadatását. Neki küldte el büszkélkedve első éves jelentését a helyi töke- képző egyesület. Aligha szerveztek volna a gróf reformjai nélkül példánygazdászati egyletet és mintagazdaságot. Rá hitt A kecskeméti Széchenyi-szobor. vatkoztak az itteni selyemhernyó- tenyésztők. Mind többen tekintették a nemzeti föllábadás egyik vezéralakjának. Sétányon, körúton is szerepelt a neve a századforduló után. Okkal tekintette a Pozsgay Imréhez és néhány más újítóhoz kötődő Bács-Kiskun megyei reformmozgalom példaembernek a meggondolt változtatásokat sürgető demokratát. 1964 áprilisában szinte tüntetőén nevezték el Széchenyiről a megyeszékhely új városrészét. 1982- ben avatták föl emlékművét, több éve működik a Széchenyi sakkegylet. A vendéglátó és kereskedelmi szakközépiskola és szakmunkás- képző intézet egy hónapig tartó rendezvénysorozattal hozza közelebb a mai ifjúsághoz névadójuk életművét. Tiszteletre méltó kezdeményezésük, de Széchenyi szélesebb körű megemlékezést érdemelne Kecskeméten, még ha személyes szálak nem nagyon kötötték a hírős városhoz. „Hová tekintesz ...” H. N. Országos vetélkedősorozat Országos vetélkedősorozatot hirdet általános iskolásoknak a Széchenyi-év tiszteletére a Művelődési és Közoktatási Minisztérium, a Haza és Haladás Alapítvány, Bonyhád város polgármestere és a Széchenyi Kör. A vetélkedő témája a „legnagyobb magyar” életútja, műszaki, gazdasági, politikai, írói munkássága, személyének jelentősége a reformkorban és napjainkban. A vetélkedősorozat három szakaszból áll. 1991. október 15-étől 1992. március 10-éig a csapatok pontszerző levelező verseny feladatait oldják meg három fordulóban. A másodikra 1992. április 11-én kerül sor, amely a pontszerző'versenyben legjobb eredményt elért csapatok elődöntője is egyben. A harmadik, a vetélkedő döntője szóban és írásban 1992. szeptember 19—20—21-én lesz. A vetélkedőre 1991. október Ifiéig jelentkezhetnek az általános iskolák 7. osztályainak 3 fős csapatai. Kérjük, hogy lezárt borítékban mellékeljék a jeligéjüket, a csapattagok névsorát, iskolájuk nevét, címét, osztályukat, a felkészítő tanár nevét. A győztes csapat díja egy Szé- chenyi-vándorserleg és 10 000 forint pénzjutalom. A második helyezett csapat 7500 forint, a harmadik pedig 5000 forint díjazásban részesül. Reméljük, hogy a versenysorozat ötévenkénti megrendezésével szép hagyományt teremthetünk. Várjuk a csapatok jelentkezését. Postacím: Széchenyi országos vetclkedősorozat, HL számú általános iskola 7500 Bonyhád, Pf. 24. Telefon: 74/51-933 (OS) SZÉCHENYI ISTVÁN Mi lesz belőlünk? Mi, magyarok, a jelen európai közátalakulásnak nevezetes időszakában megbecsülhetetlen két előnnyel bírunk nem egy népcsalád fölött. Legelsőbben is, hogy mi magyarok már bírunk alkotmányos alappal, midőn más országoknak ezt még keresniük kell; s aztán, hogy mi már megszoktuk az alkotmányos for- mákbani mozgást, midőn másoknak ebben még okulniok kel! —, s hogy mi ekképp forradalmi veszélek nélkül érhetünk célt, míg alkotmánytalan népek ily sima úton tán alig rázhatják magokról le az önkénynek borzasztó kilincseit! S lám, szorosan alkotmányos formákban mozogva, miután minden pártviszály megszűnt, s a magyar őszintén szorítja a magyarnak kezét, rövid idő alatt mily óriási léptekkel haladtunk legtökéletesebb kifeflésünk felé! Meg van alapítva a magyar felelős kormány; a honnak milliói bevéve az alkotmány sáncaiba, s oly kedvezések ben részesítve, mik lehetetlen, hogy az égi hatalmak rokonszenvét a magyar fajnak meg ne nyerjék; mert emberségesen meg van érdemelve, és emellett éven- kinti országgyűlés Budapesten, lehető legtágabb alapra állítva —, sajtószabadság és ekképp szabad vitatkozás, ezen egyedüli biztos antidotuma minden subversiv hajlamnak. Kérdem, ki ne örülne ily kifejlődésnek, és ki volna ily körülmények közt elég kaján, elfelejteni azon kötelességet, mellyel minden ember, de kivált a magyar tartozik honának, kivált a magyar, mondom, mert nekünk Magyarországon kívül széles e világon nincs hazánk! (Részlet) • A Széchenyi család grófi címere. Széchenyi és a Duna—Tisza csatorna ügye Széchenyi István születésének 200. évfordulójáról országszerte megemlékeznek. Előadások és írások idézik föl alakját, nemzetformáló eszméit és tetteit, nagy alkotásainak sorát (az Akadémia, a Nemzeti Casinó, a lóversenyek, az Al-Duna szabályozása, a Ti- sza-szabályozás, a Lánchíd stb.). Széchenyi azonban több olyan dolgot is felkarolt és komolyan támogatott, amelyek végül nem vezettek sikerre. Ezek közé tartozik a Duna -Tisza csatorna ügye is. A Dunának és a Tiszának egy Pestről kiinduló csatornával való összekötése, ill. ennek gondolata már az 1700- as évek elején fölvetődött. Később többféle változatban csatornatervek is készültek. Vedres István, Szeged város mérnöke 1805-ben megjelent közgazdasági értekezésében Pest—Szeged közötti vonalvezetésű csatorna építését javasolta. Ezen elgondolást Szeged város tanácsa 1835-ben fölelevenítette, és megvalósítása érdekében Széchenyihez fordult, aki ebben az időben a folyami gőzhajózás meghonosításán munkálkodott, s ezzel összefüggésben — mint királyi biztos — az Al-Duna szabályozását irányította. A gróf támogatólag válaszolt. íme az 1835. július 31-én írt levél egy részlete: „A Dunának a Tiszával, Pestiül Szegedig javaslóit összeköttetése iránt költ, igen becses sorait valódi hálaérzéssel ez előtt jó eleve vettem. Ha előbb nem válaszoltam, oka az, »mert szóval kívántam s reméllettem bemutathatni köszönetem«. Mi csekély hatásomat illeti, mél- táztassák a Nemes Tanács meggyőződni: csüggedlietetlenül fogom ezt azon felette szép czél elérésére gyakorolni, mellyel a Nemes Tanács kitűzni törekedik. Legyen csak egyszer férfiason megpendítve a tárgy, ki fogja az csekély hozzájárulással maga magát vívni, valamint minden, mi a Nemzetek, az emberiség hasznát, becsületét s valódi díszét következteti." Az 1832/36. évi országgyűlés a közlekedésügyre vonatkozó határozataival, mindenekelőtt az ország közjavát és kereskedését gyarapító magányos vállalatokról szóló 1836. évi 25. törvénycikkellyel. bizonyos lökést adott közlekedési hálózatunk fejlesztéséhez, s így a Duna Tisza csatorna ügyének előmozdításához is. Pest vármegyével folytatott tárgyalásai nyomán kezdett hozzá Beszédes József vízimérnök a Pest Csongrádi csatorna, és később az ebből Szeged felé elágazó csatorna tervezéséhez. Elgondolása szerint az emberi érővel megásott szűk medret a csatornában vezetett folyóvíz saját erejével kitágította és kimélyítette volna. A Beszédes-féle terv, mely végül egy Kolozsvártól Grázig terjedő országos nagy csatornahálózat tervévé bővült, fölkeltette báró Vécsey Miklós szatmári főispán figyelmét, majd az 1839/40. évi országgyűlésen más küldöttekét is, akik ha a csatorna technikailag jónak találtatik a létesítésre társaságba kívántak tömörülni. Széchenyi az alakulandó részvénytársaság ülésein is részt vett, s tagja volt az előkészületeket végző húsztagú választmánynak is. A kitűzött cél biztosabb elérése érdekében a részvénytársaság tagjai vállalkozásukat törvényerőre kívánták emelni. A főrendek 1840. ápr. 24-i ülésén a csatornaügyben Széchenyi is fölszólal, s több módosító javaslatot terjeszt elő, pl. a vállalkozói kikötésekre és a csatornavizek leülepítésére vonatkozóan. A gróf, más neves politikusokkal együtt, részt vett a törvénycikk végleges megszövegezésében. A feliratot egyszerűen elfogadták, s az országgyűlés megalkotta az 1840. évi 38. törvénycikket „A Dunát a Tiszával összekötő csatornáról". A további szervezési munka során, még a részvények mennyiségének meghatározása előtt, a csatorna terveit, adatait és költségbecslését felül kellett vizsgálni és pontositani. Az elhúzódó felülvizsgálatból és vitából, melybe Vásárhelyi Pád mellett több külföldi szakértő is bekapcsolódott, azt lehetett leszűrni, hogy a víz saját erejével eszköz- lendő medervájás, mely a folyókanyarok átmetszésénél bevált eljárás, nevezett csatorna esetében nem vezetne eredményre. A csatornatársaság ülései közben egyre ritkultak, Széchenyi azonban még a 40-es évek közepén is kitartott és agitált az ügy érdekében. Legerőteljesebben a „Duna-tiszai csatorna" című írásában, mely a Jelenkor 1845. évi 13. és 14. számában jelent meg. A második részben azt az összegző értékelést olvashatjuk, hogy „a tervezett duna- tiszai csatorna vállalat végképi kitapogatása, s ha technikai és financiális tekintetben léte- síthetönek mutatkozik, a mint reméllni minden okunk van, annak minélelőbbi életbeléptetése olly ügy, melly fölött alig áll nagyobb pártoltatást és sürgetőbb elsőséget érdemlő bármi egyéb." A Duna—Tisza csatorna kérdését ezután a meginduló vasútépítések háttérbe szorítják, Széchenyit pedig egyre inkább a Tisza-szabályozás feladatai kötik le, melyeket mint a helytartótanács közlekedési bizottmányának elnöke irányít. 1848 januárjában az országgyűlés számára elkészül a „Javaslat ci magyar közlekedési ügy rendezésé- rül" című irat, melyet Széchenyi elgondolásai alapján munkatársai állították össze. A vasutakat a csatornáknál általában előnyösebbnek minősíti, mert létesítési költségeik nagyjából egyenlők, de a vasutak egész évben szakadatlanul használhatók, míg a csatornák az évnek csak bizonyos részében. Új csatornák létesítéséről a javaslat szerint szó sem lehet, csupán a meglévők rendezése és kiigazítása a teendő. * A Duna- -Tisza csatornát sok vita és számtalan tervváltozat elkészítése után végül 1947-ben kezdték el építeni, de csak egy 22 km-es szakasz készült cl (Dunaharaszti és Dabas között), az is csak fél szélességgel. Dr. Pálfai Imre Töredékek „Ha idehaza ritkulnak vagy megszűnnek a kunyhókban lakók, kolompár- vagy mólóé vők, vizivók, gyolcsviselők, ha már feleslegben úszunk, szállítsuk akkor kincseinket tenger vizeire. Legyen előbb magunknak elég, s aztán másoknak, s ne csak nekünk, kedves barátom, de mindenkinek, aki hazánk levegőjét szívja. Ennek elérése végett pedig emeljük minden embertársunkat önméltóságra lelki kifejtése által, s engedjük, hogy az emberiség jussaiban ki-ki osztozzékr (Hitel, 1830) „Ha éhesnek kenyeret adok, a tett szép; de én sokkal szebbnek tartom: valakit oly helyzetbe állítani, hogy maga magának nemcsak kenyeret, hanem még sültet is szerezhessen." (Hitel, 1830) „Szorgalmasan dolgozom — s önérzetesen. Ha tény írják a szárnyamat —járok majd a lábamon; - ha azokat is levágják, a kezemen járok; ha azokat is kitépik — hason csuszák!” (Napló, 1832. június 26.) Levél a gazdálkodásról Czenk, november 8. (l.iehcnberg Jánoshoz): „Kedves Director Úr! Többszöri értekezésünknél fogva abban gondolom megállapodtunk, hogy jószágaimban oly változásokat s jobbításokat tehetünk, melyek által értékem jóval magasabbra emeltetni fog, anélkül, hogy jobbágyság károsodna: —egy szóval, hogy a mi hclyheztetésünk- ben mind a két rész nyerhet, s nem szükség, hogy egy résznek nyeresége más résznek kárából folyjon. Director Úr tudja, hogy mely terhek vannak váUaimon, s hogy an- nálfogva birtokom nagy csorbulást nem szenvedhet. Tudja más oldalról, hogy mennyire tisztelem s mennyire tartom szentnek azt, ami a jobbágyé, s hogy menny ire van szívemen az ö jóvoltoknak s gyarapodásoknak előmozdítása. A katonai rendet elhagyván, mind szorosabban s jobban fogok gazdaságom után nézni, és józan intézetek, s amennyire lehet, bölcs rendelkezések általa jobbágyaim s magam hasznát fogom előmozdítani iparkodni. Alindczeknek következésében azt kívánom, hogy a Nagy-Czenkihelység lakosaival e következő egyezés nevemben végrehajtüssék, u.m.: 1. Az egész határ osztassák két részre, úgy hogy az uraság a felosztás után semminemű marháit a parasztság részére — és viszont, a parasztság a marháit az uraság részére ne hajthassa. 2. Legyen a parasztságé a határnak nagyobb s termékenyebb része. 3. Adassanak ki a census földek több esztendőkre, hogy azokat a jobbágy bátran használhassa. 4. A jobbágyság része legy en ügyesen s célarányosan felosztva, úgy hogy egy tábla őszi, a másikba tavaszi, a harmadik táblán a k egy részében pedig lóhere a jobbágv - ság vonvós marhái számára vettetthessék. 5. A dűlők s földek ormain, nemkülönben az utak mellett a rossz földeken a jobbágyság szederfákat ültethessen, melyek kertészem által ingyen szolgáltassanak ki. 6. Az erdők s rétek maradjanak meg mint eddig. És ezek a kívánságomnak főbb vonásai. Tudom, hogy a jobbágyság ily változásoktól tart, s fél, mert valljuk meg igazán. az uraságok közönségesen a jobbágyok kára által keresik jövedelmeiknek fölemelését, de én olyan szembetűnően akarom a jobbágyság hasznát eszközölni, hogy director úr őket ezen elrendeltetésre köny- nyen bírhassa. Vegyük mi tehát a határnak rosszabb részét, azaz a kövecses mezőt, és a sárvári útra dűlőnek napkeleti részét, a jobbágyságnak pedig adjuk által az egész Gurundi mezőt, és ami a Vízállói mezőből a Sárvári úttól napnyugatra van. így nekiek a határnak nagyobb és jobb része jut, ami által ők gyarapodni fognak, mi pedig dupláztassuk az industriát (tőre- kedést), melyet azáltal könnyebben tehetünk, hogy concentrálva leszünk. Tudom, hogy Director Úr és a többi tisztjeim ezen plámumomofi!) nem fogják szívesen elfogadni, mert mint már többször mondták, a legtöbb allodiális földeim odaengedtetése által jövedelmeim csorbulását látják, s azt hiszik, hogy csak számos esztendők leforgása után fog a veszteség helyre ütődni. Én nem kétlem egy cseppet sem, hogy ebben igazok van. Am de legyen! Neveljük az Industriát, ha egy kis kárunkkal esne is. Adjunk példát, hogy az országban ne csak kiki megélhessen, hanem gyarapodhasson is. Törekedjünk inkább a közjóra, mint csak a magunk baszna elérésére. Teljesítse (!) tehát kívánságomat, akaratomat. Beszéljen a plébános úrral, kinek igazságszeretete s józan belátása előttünk ismeretes, értekezzen a jobbágyokkal. — Távul legyen minden ijesz- tés, fenyegetés, vagy erőszak. Én annyira becsülöm minden embernek természeti szabadságát, hogy még azt sem tartom helyesnek: valakit nagyobb szerencséjére, nagyobb boldogságára kényszeríteni. Ha ... a jobbágyság kívánságomra nem állana, s inkább szereti, hogy úgy mint eddig minden zavarban maradjon ... azt se bánom. __Még egyszer arra emlékeztetem s inte m, hogy a jobbágyság valódi haszna legyen szeme előtt, s hogy annak tudatlanságát s előítéleteit csak halkkal s atyai szelídséggel cáfolja meg, világosítsa fel". (Lev. I. 106—109.)
