Petőfi Népe, 1991. szeptember (46. évfolyam, 205-229. szám)

1991-09-18 / 219. szám

8. oldal, 1991. szeptember 18. PETŐFI NÉPE SZÖVEGELÉS Mégis, kinek az élete ? Villámok csapkodnak a Charité körül SZADISTA „A megátalkodotl marxistákat, szerintem, úgy kellene büntetni, hogy kötelezővé kellene tenni a szá­mukra: olvassák el százszor Kim Ir Szén összes műveit.” A. Juszuf, etióp történész A KÍVÁNSÁG ..Itt az ideje, hogy megszabadul­junk a korábbi magatartásunk nyo­masztó terhétől, melyet egy régi orosz anekdotával világítok meg. Az egyszeri paraszt amikor a jó tündér megígérte, hogy minden kí­vánságát teljesíti, de csak azzal a feltétellel, hogy a szomszédja ugyanakkor a kétszeresét kapja szóval a paraszt azt kívánta, hogy a háza legyen tele disznószarral." Borisz Jelcin, orosz elnök NYELVELÉS „Én azt szeretném, hogy Európa közös nyelven beszéljen. De ez ne az amerikai legyen." Francois Mitterrand, francia elnök PORTRÉ „Már szinte közhelynek számít, hogy Bush elnök vad oroszlán kül­földön, itthon, a kongresszus előtt pedig csak doromboló macska.” A The Wall Street Journalból KEZELÉS „Még hogy mi kínoztuk volna a foglyokat?! Ki mer ilyet állítani? Ezzel szemben az az igazság, hogy á foglyok kérték a kínzást. Azt mondták, hogy csak így tudnak megtisztulni lelkileg.” A leváltott kuvaiti rendfőnök Felbolydult a német orvostársada­lom. Könyörtelenek voltak-e a kelet­berlini „Könyörületesség” (Charité) kórház orvosai, avagy belharc folyik az egykori NDK elitkórházában, a „kelet­berlini Kútvölgyiben”, netán arról van-c szó, hogy a nyugatnémetek ezt a keletnémet konkurenciát is rövid úton ki akarják készíteni? Pár nappal ezelőtt a patinás Charité — 281 évvel ezelőtt alapították, pestis idején, s olyan orvosok dolgoztak ott. mint Rudolf Wirchow és Robert Koch szervátültetési ügyben került a la­pok címoldalára. A lavinát a kórház egyik vezető orvosa, a halk szavú Isol­de Flemming indította el. Szerinte a Charité-ben 1988-ban négy esetben „nem egészen halott” betegekből ope­ráltak ki létfontosságú szerveket, hogy azokat arra rászorulókba ültessék át. Flemming azt mondta, hogy az átülte- tők tekintélyes orvosok voltak ugyan, de a halál beálltának megállapítását asszisztensekre bízták. Szervátültetés titkon Tudni kell mindehhez, hogy a szerv­kioperálásoknál, szervátültetéseknél alkalmazott etikai kódex egészen ta­valy október 3-áig, a német újraegyesí­tésig eltérő volt Kelet- és Ny.ugat- Németországban. A nyugatnémeteknél szervkiemelés csak akkor volt engedé­lyezett, ha előtte az érintett vagy hozzá­tartozója beleegyezett ebbe. Érdekes módon a beleegyezést elegendő volt szóban megtenni. A szervkiemelés elő­feltétele volt az agyhalál, ezt két, a ki­operálásba*) és átültetésben nem részes orvosnak kellett megállapítania és megfelelően dokumentálnia. Az orvo­sok csak azt a szervet operálhatták ki a halottból, amelyre a beleegyezés vo­natkozott. Kelet-Németországban ez­zel szemben a „tiltakozás elve” érvé­nyesült, azaz egy embernek kifejezetten és írásban el kellett utasítania, hogy testéből halála után bármit is kioperál­janak. Ha ez nem történt meg, a hozzá­tartozó beleegyezése és tájékoztatása nélkül is válhatott szervátültetés egyik alanyává. Maradjon a placcon Flemming nyilatkozata után a Cha­rité vezetői sajtóértekezleten tagadták a vádakat, s csak annyit ismertek be, hogy az említett betegek beszállításánál vétettek az előírások ellen. Mint kide­rült, egyikük nem volt teljesen szállít­ható állapotban. Végül is a „pácien­sek leromlott fizikai állapota miatt” nem távolítottak el szervet a négy emberből. Flemming asszony — aki nem jelent meg a sajtóértekezleten nem hazudott ugyan, de „félremagya­rázták”. A Charité orvosai szerint a nyugat­németek „célirányos akciójáról” van szó, be akarják záratni a Charitét, a kelet-berlini egyetemi klinikát, a szin­tén sokat nyaggatott Humboldtét, hogy csak a nyugat-berlini Freie Uni­versität két klinikája „maradjon a plac­con". A berlini szenátus nem is tagadja, hogy a kelet-berlini egyetemi klinika kiiktatása enyhítene gazdasági gondja­ikon. Hormonok az atlétáknak A Charité elleni hadjárat már a télen elkezdődött és még nincs vége. A Der Spiegel állította februárban, hogy az egykori friedrichstrassei átkelőnél ma­gasodó kórházban. nyugatnémet gyógyszercégek megbízásából, semmit sem sejtő betegeken próbáltak ki ter­mékeket. A vizsgálat a kiszivárogtatá­sok szerint a Charitét „hozná ki győz­tesnek", ám a jelentés közzétételét visz- szatartják. Júliusban vált ismeretessé, hogy két beteget vérátömlesztés során AIDS-vírussal fertőztek meg. Nem ver­ték viszont nagydobra, hogy Nyugat- Németországban már 134 vérzékeny­ségben szenvedő ember AIDS-fertő- zött. Alig csillapodtak le a kedélyek az átültetés és az álültetők körül, egyesek már arról tudtak, hogy a Charité orvo­sai férfihormonokkal kezeltek időköz­ben össznémetté vált keletnémet atléta­nőket. Werner Franke a német rákku­tatási központból neveket is tud, de nem közölte őket — még tartott az atlétikai világbajnokság. Állítólag Kathrin Krabbe nincs köztük. A gazel­latermetű neubrandenburgi két ara­nyával és két bronzérmével a Tokióban szerepelt német csapat legeredménye­sebb tagja volt. Gyógyítás a pusztán tehén befogása is kemény mupka. • Veres Péter számadó gulyás. A szürke marhák ma is rideg tartással, a pusztai szélsőségekhez jól alkalmazkodva élnek a Hortobágyon. Ilyenkor, az ősz közeledté­vel, a számadó gulyások szemrevételezik az állományt, kifogják a körmölésre vagy egyéb gyógyításra szoruló állatokat. Mivel a szürke marhák nemigen kedvelik az ember közelségét, így kifogásuk sem egyszerű: a számadó gulyás és segítője pányvadobással fogja ki a gulyá­ból a gyógyításra kiszemelt állatot. • A számadó gulyás ért a pányvadobáshoz is. SZENVEDÉLYEK CSEHSZLOVÁKIÁBAN Föderáció vagy különválás ? Csehszlovákiában mind szenvedé­lyesebben csapnak össze egymással a föderáció megőrzésében érdekelt, illet­ve a Szlovákia különválását szorgal­mazó erők. A különböző pártállású politikusok megnyilvánulásai legin­kább arra a felhívásra reagáltak, ame­lyet legutóbb Pozsonyban tett közzé a „Szuverén Szlovákiáért Kezdeménye­zés Bizottsága”. A felhívás szerint Szlovákiának most megismételhetetlen történelmi lehető­sége nyílik arra, hogy demokratikus úton érvényesítse jogát a szuverenitás­ra. Ennek kikiáltását mint az Po­zsonyban hírlik — szeptember 23-ára tervezik, s ez a nap minden bizonnyal a nagyon viharos ülésnapok egyike­ként vonul majd be a szlovák nemzeti tanács (parlament) történelmébe. A szlovák állami önállóság szorgalmazói azt akarják elérni, hogy a puszta füg­getlenségi deklaráción túl hozzanak olyan „tiszta” szlovák alkotmányt is, amely egyértelműen felszámolja a csehszlovák föderációs kötődéseket. A felhívást kibocsátó bizottság meg­lehetősen vegyes politikai összetételű, ami arra utal, hogy a szlovák állami önállóság gondolata immár nem egy­két, jól beazonosítható párt sajátja, ha­nem olyan eszme, amely a legkülönbö­zőbb ideológiát vallók körében is képes híveket szerezni. Tagja a bizottságnak Jozef Markus, a Matica Slovcnska ha­zafias mozgalom elnöke, Milan Knaz- ko, a szlovák külkapcsolatok volt mi­nisztere (korábban színművész), de az a Jan Budaj is. aki az 1989 novemberi forradalom egyik vezérszónoka volt, a Nyilvánosság az Erőszak Ellen (VPN) nevű mozgalomban tevékenykedett, de aztán (látszólag) eltűnt a politikai sül­lyesztőben, mivel kiderült róla, hogy köze volt a kommunista rendszer tit­kosszolgálatához. Jozef Prokes, a szlovák nemzeti párt elnöke nyilatkozatában arról beszélt, hogy építő szellemű példának tekinti a szovjet tagköztársaságok által válasz­tott utat. Ezzel szemben álló nézetet fejtett ki Jan l lolcik, a demokrata párt vezetője, aki ellenzi a szjovák szuvere­nitás azonnali kikiáltását. A szlovák Alexander Dubcck, a szövetségi parla­ment jelenlegi elnöke, valamint a cseh Zdcnek Jicinsky, a parlament alelnöke azt hangsúlyozta, hogy alkotmányos úton - vagyis a jelenlegi alkotmánnyal összhangban kell megoldani a jövő­re vonatkozó alkotmányozási kérdése­ket. Közvélemény-kutatási adatok egye­lőre még nem támasztják alá, hogy Szlovákia lakosságának többsége a csehektől való elszakadásban látná a kívánatos jövőt. (Ennek egy esetleges népszavazás szempontjából van jelen­tősége.) Az ennek érdekében kifejtett propa­ganda azonban egyre erőteljesebb, és egyértelmű biztatást kap a külföldi hí­rekből a szovjetunióbeli és a jugosz­láviai eseményekből. Egy esetleges szlovák állam érzékenyen érintené a szlovákiai magyar kisebbséget is. Ezekről a kérdésekről beszéltek egy­mással a napokban Pozsonyban a csehszlovákiai magyar parlamenti kép­viselők, a magyar mozgalmak vezetői. A szlovák állami önállóság eshetősége a jelek szerint közeledésre sarkallja az eddig egymással meglehetősen hűvös viszonyban álló szlovákiai magyar mozgalmakat. Kárpáti János Prága (Panoráma) Az emberi butaság alapvető törvényei Az emberi butaság Első Alaptörvé­nye minden kétértelműség nélkül meg­állapítja, hogy: Valamennyien állandó­an és elkerülhetetlenül alábecsüljük a forgalomban lévő buta egyének számát. Lehetséges, hogy első pillantásra ez az állítás vagy semmitmondónak vagy magától értetődőnek vagy igaztalan­nak látszik, esetleg mindháromnak egyszerre. A figyelmesebb vizsgálódás azonban megmutatja, hogy a való iga­zat mondja. Fontoljuk csak meg a kö­vetkezőket: bármilyen magasra becsül­jük is az emberi butaság mértékét, minduntalan, újra meg újra döbbenten tapasztaljuk, hogy: a) azok a személyek, akiket régen ér­telmesnek és intelligensnek tartottunk, egyszer csak egyértelműen és gyógy ítha- tatlanui butának bizonyulnak; b) tevékenységünket nap mint nap, szűnni nem akaró monotóniával zavar­ják és akadályozzák megátalkodottan buta egyének, akik hirtelen és váratla­nul jelennek meg a legkevésbé kívána­tos helyen és pillanatban. Az Első Alaptörvény nem teszi lehe­tővé, hogy meghatározzuk a buta sze­mélyek hányadát a népesség összlétszá- mához viszonyítva: bármely számszerű becslés alábecsülés lenne. Szentül hiszem, hogy a butaság kivé­tel nélkül mindegyik és bármelyik em­bercsoport sajátos tulajdonsága, ami egyformán, állandó arányban oszlik meg közöttük. Ez a tény fejeződik ki tudományosan a Második törvényben, amely így szól: Annak a valószínűsége, hogy egy adott személy buta, független ugyanennek a személynek bármilyen más tulajdonságától. Ezen a téren, úgy látszik a Természet valóban fölülmúlta önmagát. Köztu­dott, hogy a Természet titokzatos mó­don állandó szinten tartja bizonyos ter­mészeti jelenségek előfordulásának re­latív gyakoriságát. Például azt. hogy az emberek az Északi-sarkon vagy az Egyenlítőnél szaporábbak-e, hogy az egyesülő párok kifejlettek vagy fejletle- nek-e, feketék, rézbőrüek, fehérek avagy sárgák, azt, hogy a férfi-nő arány az újszülöttek között állandó, enyhe eltéréssel a férfiak javára. Nem tudjuk, hogy a Természet hogyan éri el ezt a rendkívüli eredményt, de azt igen, hogy ehhez nagy számokkal kell dol­goznia. A buták előfordulásában az a különös, hogy a Természetnek sikerül oly módon hatnia, hogy előfordulásuk mindig és mindenütt függetlenül az adott csoport méretétől egyenlő legyen; olyannyira, hogy akár nagyon kiter­jedt, akár igen szűk csoportokat ve­szünk figyelembe, mindig ugyanannyi százaléknyi butát találunk. Semmilyen más megfigyelt természeti jelenség nem szolgál a Természet hatalmának ily pá­ratlan bizonyítékával. (Részlet Carlo M. Cipolla a Mozgó Világ 9. számában megjelent írásából.) fi* Egy elnök halálára Kiröhögte az infarktust. Még kérkedett is vele. — Neked ko­mám, hány inkfarktusod volt? — abajgatta a szívére panaszkodót a Szőlőskertben étkezés közben, Nagyrédén. Mert — emelte föl az ujját — nekem négy is volt, igyunk rá. Ittak rá. Most meghalt Varga Ferenc, az Óbuda Téesz hosszú időn át volt elnöke. Sokmindent teremtett csa­patmunkával. A nagyrédei Szőlős­kert vendéglőt is, a Budapest és Miskolc között járók kedves beté­rőjét. A pogácsa mindig meleg volt, a zsíros kenyéren mindig volt friss hagyma — „legalább ország­világ megtudja, hogy nálunk jár­tál”. — A kiszolgálás mindig udva­rias volt. Ahogy a Szőlőskert meg­nyílt, rögtön kapott is érte korán őszült fejére. „Minek ide ez. a kocs­ma” — kapta meg sokáig. Ám, fur­csa módon, azok jártak sokat oda enni, inni, akik megmosták Varga fejét. Amikor a háromszoros olimpiai bajnok, Papp Laci sehol nem ka­pott állást. Varga Feri fölvette és összehozott neki egy ökölvívó­iskolát. „Sokat tanultam a Lacitól, pél­dául azt is, hogy nemcsak adni, állni is kell az ütést”. Vagy tíz éve azért kezdték ki, mert igazi vállalkozássá akarta tenni az Óbudát. Sokan megsér­tődtek, még többen régi pozíció­jukból lefokozódtak, többen előbbre jutottak. „A felelősséghez jogosítványokat is kell adni, szá­mon kell kérni, meg kell fizetni az embereket.” Emlékszem, zárszámadáskor történt. A mindig fontos nap reg­gelén egy hetilapban féligazságo­kat kimondó cikk jelent meg az elnökről. Azon minutában vissza­vonták a még ki sem osztott, ma­gas kitüntetést. Varga Ferenc ma­gától ment nyugdíjba. De esze ágá­ban sem volt lazítani. Életét úgy szervezte, hogy legalább annyit hajtson, mint mindig. Azon a bizonyos zárszámadá­son hosszú riportot készítettem ve­le. Sose került adásba. Még a vide­okazetta is eltűnt. Kerestem, hiá­ba. Azon rajta volt a bizonyos telekügy is. Hétvégi és családi há­zaknak való földet osztottak, nem mindenki kaphatott. Aki nem ka­pott a kedvezményes akció során, megsértődött. Több volt a kapó, mint a nem kapó. Hibázott? Per­sze, sokat, biztos nagyot is. Ami viszont bizonyos; jóval több volt a barátja, mint az ellensége. Egy csomóan fogadást kötöttek volna vele, mindent túlél, még a halált is. Az ötödik szívinfarktus­sal már nem bírt Varga Ferenc, az elvitte. Édesanyjának kellett te­metnie hatvankilenc éves fiát. Práger György Kedves királynő! Megkaptam terjedelmes le­velét, melyet így írt alá; „Lesz­bikusok Királynője”. S melyben mélységes felháborodása előtt szakít gátat, gyerekes, primitív, balek stb. jelzőkkel illetve Fel­bomlott a furcsa frigy című cik­kemért. Sérelmezi, amiért a te­niszcsillag Navratilova csinos hölgyszerelméhez fűződő kap­csolatát a szovjet seregek ittlé­tével mertem összehasonlítani, •mondván, hogy ettől a „házás- ságtól” úgy remélhettük a bol­dogabb, szebb jövő születését, mint Navratilova a gyermekál­dást, azonos nemű szerelmétől. Névtelen levelekre nem szo­kott lapunk reagálni, mert de­mokráciában — vagy ez még nem az? — mindenki őszintén vállalhatja nézeteit, vallását, vonzalmait stb. Most mégis ki­vételt teszünk az ön kedvéért, kedves királynő. No, nem olyan terjedelmesen, mint a le­vele. Melyet olvasva, az idegen szavak szótára mellett, a helyes­írási szótár gyakoribb lapoz­gatására is bátorkodom felhív­ni a figyelmét. Ezt írja: „Nem egy orvosi könyv világosan közli, hogy azo­nos neműek iránti szexuális von­zalom esetén a férfiak homosze­xuálisak, a nők pedig leszbiku- sak." Ez utóbbi stimmel. Az előbbiről viszont, ez olvasható a szótárban: „Természetellenes nemi vonzalom az ugyanazon neműek iránt.” Tehát nem csak a férfiakra vonatkoztatható a homoszexuális kifejezés. Száz szónak is egy a vége, arra kérnénk önt, kedves leszbi­kusok királynője, hogy tisztelje meg lapunkat egy interjúval, melyben — névvel vagy név nélkül — talán sok érdekes in­formációval szolgálhatna, ami az azonos nemű emberek kap­csolatát, felfogását, érzelemvi­lágát illeti. Levele végén azt írja, az ilyen ember mint én, jobb is, ha meg­marad heteroszexuálisnak. Ma­radjunk ennyiben. Meg abban, hogy várja a jelentkezését: Koloh Elek

Next

/
Thumbnails
Contents