Petőfi Népe, 1991. szeptember (46. évfolyam, 205-229. szám)
1991-09-18 / 219. szám
8. oldal, 1991. szeptember 18. PETŐFI NÉPE SZÖVEGELÉS Mégis, kinek az élete ? Villámok csapkodnak a Charité körül SZADISTA „A megátalkodotl marxistákat, szerintem, úgy kellene büntetni, hogy kötelezővé kellene tenni a számukra: olvassák el százszor Kim Ir Szén összes műveit.” A. Juszuf, etióp történész A KÍVÁNSÁG ..Itt az ideje, hogy megszabaduljunk a korábbi magatartásunk nyomasztó terhétől, melyet egy régi orosz anekdotával világítok meg. Az egyszeri paraszt amikor a jó tündér megígérte, hogy minden kívánságát teljesíti, de csak azzal a feltétellel, hogy a szomszédja ugyanakkor a kétszeresét kapja szóval a paraszt azt kívánta, hogy a háza legyen tele disznószarral." Borisz Jelcin, orosz elnök NYELVELÉS „Én azt szeretném, hogy Európa közös nyelven beszéljen. De ez ne az amerikai legyen." Francois Mitterrand, francia elnök PORTRÉ „Már szinte közhelynek számít, hogy Bush elnök vad oroszlán külföldön, itthon, a kongresszus előtt pedig csak doromboló macska.” A The Wall Street Journalból KEZELÉS „Még hogy mi kínoztuk volna a foglyokat?! Ki mer ilyet állítani? Ezzel szemben az az igazság, hogy á foglyok kérték a kínzást. Azt mondták, hogy csak így tudnak megtisztulni lelkileg.” A leváltott kuvaiti rendfőnök Felbolydult a német orvostársadalom. Könyörtelenek voltak-e a keletberlini „Könyörületesség” (Charité) kórház orvosai, avagy belharc folyik az egykori NDK elitkórházában, a „keletberlini Kútvölgyiben”, netán arról van-c szó, hogy a nyugatnémetek ezt a keletnémet konkurenciát is rövid úton ki akarják készíteni? Pár nappal ezelőtt a patinás Charité — 281 évvel ezelőtt alapították, pestis idején, s olyan orvosok dolgoztak ott. mint Rudolf Wirchow és Robert Koch szervátültetési ügyben került a lapok címoldalára. A lavinát a kórház egyik vezető orvosa, a halk szavú Isolde Flemming indította el. Szerinte a Charité-ben 1988-ban négy esetben „nem egészen halott” betegekből operáltak ki létfontosságú szerveket, hogy azokat arra rászorulókba ültessék át. Flemming azt mondta, hogy az átülte- tők tekintélyes orvosok voltak ugyan, de a halál beálltának megállapítását asszisztensekre bízták. Szervátültetés titkon Tudni kell mindehhez, hogy a szervkioperálásoknál, szervátültetéseknél alkalmazott etikai kódex egészen tavaly október 3-áig, a német újraegyesítésig eltérő volt Kelet- és Ny.ugat- Németországban. A nyugatnémeteknél szervkiemelés csak akkor volt engedélyezett, ha előtte az érintett vagy hozzátartozója beleegyezett ebbe. Érdekes módon a beleegyezést elegendő volt szóban megtenni. A szervkiemelés előfeltétele volt az agyhalál, ezt két, a kioperálásba*) és átültetésben nem részes orvosnak kellett megállapítania és megfelelően dokumentálnia. Az orvosok csak azt a szervet operálhatták ki a halottból, amelyre a beleegyezés vonatkozott. Kelet-Németországban ezzel szemben a „tiltakozás elve” érvényesült, azaz egy embernek kifejezetten és írásban el kellett utasítania, hogy testéből halála után bármit is kioperáljanak. Ha ez nem történt meg, a hozzátartozó beleegyezése és tájékoztatása nélkül is válhatott szervátültetés egyik alanyává. Maradjon a placcon Flemming nyilatkozata után a Charité vezetői sajtóértekezleten tagadták a vádakat, s csak annyit ismertek be, hogy az említett betegek beszállításánál vétettek az előírások ellen. Mint kiderült, egyikük nem volt teljesen szállítható állapotban. Végül is a „páciensek leromlott fizikai állapota miatt” nem távolítottak el szervet a négy emberből. Flemming asszony — aki nem jelent meg a sajtóértekezleten nem hazudott ugyan, de „félremagyarázták”. A Charité orvosai szerint a nyugatnémetek „célirányos akciójáról” van szó, be akarják záratni a Charitét, a kelet-berlini egyetemi klinikát, a szintén sokat nyaggatott Humboldtét, hogy csak a nyugat-berlini Freie Universität két klinikája „maradjon a placcon". A berlini szenátus nem is tagadja, hogy a kelet-berlini egyetemi klinika kiiktatása enyhítene gazdasági gondjaikon. Hormonok az atlétáknak A Charité elleni hadjárat már a télen elkezdődött és még nincs vége. A Der Spiegel állította februárban, hogy az egykori friedrichstrassei átkelőnél magasodó kórházban. nyugatnémet gyógyszercégek megbízásából, semmit sem sejtő betegeken próbáltak ki termékeket. A vizsgálat a kiszivárogtatások szerint a Charitét „hozná ki győztesnek", ám a jelentés közzétételét visz- szatartják. Júliusban vált ismeretessé, hogy két beteget vérátömlesztés során AIDS-vírussal fertőztek meg. Nem verték viszont nagydobra, hogy Nyugat- Németországban már 134 vérzékenységben szenvedő ember AIDS-fertő- zött. Alig csillapodtak le a kedélyek az átültetés és az álültetők körül, egyesek már arról tudtak, hogy a Charité orvosai férfihormonokkal kezeltek időközben össznémetté vált keletnémet atlétanőket. Werner Franke a német rákkutatási központból neveket is tud, de nem közölte őket — még tartott az atlétikai világbajnokság. Állítólag Kathrin Krabbe nincs köztük. A gazellatermetű neubrandenburgi két aranyával és két bronzérmével a Tokióban szerepelt német csapat legeredményesebb tagja volt. Gyógyítás a pusztán tehén befogása is kemény mupka. • Veres Péter számadó gulyás. A szürke marhák ma is rideg tartással, a pusztai szélsőségekhez jól alkalmazkodva élnek a Hortobágyon. Ilyenkor, az ősz közeledtével, a számadó gulyások szemrevételezik az állományt, kifogják a körmölésre vagy egyéb gyógyításra szoruló állatokat. Mivel a szürke marhák nemigen kedvelik az ember közelségét, így kifogásuk sem egyszerű: a számadó gulyás és segítője pányvadobással fogja ki a gulyából a gyógyításra kiszemelt állatot. • A számadó gulyás ért a pányvadobáshoz is. SZENVEDÉLYEK CSEHSZLOVÁKIÁBAN Föderáció vagy különválás ? Csehszlovákiában mind szenvedélyesebben csapnak össze egymással a föderáció megőrzésében érdekelt, illetve a Szlovákia különválását szorgalmazó erők. A különböző pártállású politikusok megnyilvánulásai leginkább arra a felhívásra reagáltak, amelyet legutóbb Pozsonyban tett közzé a „Szuverén Szlovákiáért Kezdeményezés Bizottsága”. A felhívás szerint Szlovákiának most megismételhetetlen történelmi lehetősége nyílik arra, hogy demokratikus úton érvényesítse jogát a szuverenitásra. Ennek kikiáltását mint az Pozsonyban hírlik — szeptember 23-ára tervezik, s ez a nap minden bizonnyal a nagyon viharos ülésnapok egyikeként vonul majd be a szlovák nemzeti tanács (parlament) történelmébe. A szlovák állami önállóság szorgalmazói azt akarják elérni, hogy a puszta függetlenségi deklaráción túl hozzanak olyan „tiszta” szlovák alkotmányt is, amely egyértelműen felszámolja a csehszlovák föderációs kötődéseket. A felhívást kibocsátó bizottság meglehetősen vegyes politikai összetételű, ami arra utal, hogy a szlovák állami önállóság gondolata immár nem egykét, jól beazonosítható párt sajátja, hanem olyan eszme, amely a legkülönbözőbb ideológiát vallók körében is képes híveket szerezni. Tagja a bizottságnak Jozef Markus, a Matica Slovcnska hazafias mozgalom elnöke, Milan Knaz- ko, a szlovák külkapcsolatok volt minisztere (korábban színművész), de az a Jan Budaj is. aki az 1989 novemberi forradalom egyik vezérszónoka volt, a Nyilvánosság az Erőszak Ellen (VPN) nevű mozgalomban tevékenykedett, de aztán (látszólag) eltűnt a politikai süllyesztőben, mivel kiderült róla, hogy köze volt a kommunista rendszer titkosszolgálatához. Jozef Prokes, a szlovák nemzeti párt elnöke nyilatkozatában arról beszélt, hogy építő szellemű példának tekinti a szovjet tagköztársaságok által választott utat. Ezzel szemben álló nézetet fejtett ki Jan l lolcik, a demokrata párt vezetője, aki ellenzi a szjovák szuverenitás azonnali kikiáltását. A szlovák Alexander Dubcck, a szövetségi parlament jelenlegi elnöke, valamint a cseh Zdcnek Jicinsky, a parlament alelnöke azt hangsúlyozta, hogy alkotmányos úton - vagyis a jelenlegi alkotmánnyal összhangban kell megoldani a jövőre vonatkozó alkotmányozási kérdéseket. Közvélemény-kutatási adatok egyelőre még nem támasztják alá, hogy Szlovákia lakosságának többsége a csehektől való elszakadásban látná a kívánatos jövőt. (Ennek egy esetleges népszavazás szempontjából van jelentősége.) Az ennek érdekében kifejtett propaganda azonban egyre erőteljesebb, és egyértelmű biztatást kap a külföldi hírekből a szovjetunióbeli és a jugoszláviai eseményekből. Egy esetleges szlovák állam érzékenyen érintené a szlovákiai magyar kisebbséget is. Ezekről a kérdésekről beszéltek egymással a napokban Pozsonyban a csehszlovákiai magyar parlamenti képviselők, a magyar mozgalmak vezetői. A szlovák állami önállóság eshetősége a jelek szerint közeledésre sarkallja az eddig egymással meglehetősen hűvös viszonyban álló szlovákiai magyar mozgalmakat. Kárpáti János Prága (Panoráma) Az emberi butaság alapvető törvényei Az emberi butaság Első Alaptörvénye minden kétértelműség nélkül megállapítja, hogy: Valamennyien állandóan és elkerülhetetlenül alábecsüljük a forgalomban lévő buta egyének számát. Lehetséges, hogy első pillantásra ez az állítás vagy semmitmondónak vagy magától értetődőnek vagy igaztalannak látszik, esetleg mindháromnak egyszerre. A figyelmesebb vizsgálódás azonban megmutatja, hogy a való igazat mondja. Fontoljuk csak meg a következőket: bármilyen magasra becsüljük is az emberi butaság mértékét, minduntalan, újra meg újra döbbenten tapasztaljuk, hogy: a) azok a személyek, akiket régen értelmesnek és intelligensnek tartottunk, egyszer csak egyértelműen és gyógy ítha- tatlanui butának bizonyulnak; b) tevékenységünket nap mint nap, szűnni nem akaró monotóniával zavarják és akadályozzák megátalkodottan buta egyének, akik hirtelen és váratlanul jelennek meg a legkevésbé kívánatos helyen és pillanatban. Az Első Alaptörvény nem teszi lehetővé, hogy meghatározzuk a buta személyek hányadát a népesség összlétszá- mához viszonyítva: bármely számszerű becslés alábecsülés lenne. Szentül hiszem, hogy a butaság kivétel nélkül mindegyik és bármelyik embercsoport sajátos tulajdonsága, ami egyformán, állandó arányban oszlik meg közöttük. Ez a tény fejeződik ki tudományosan a Második törvényben, amely így szól: Annak a valószínűsége, hogy egy adott személy buta, független ugyanennek a személynek bármilyen más tulajdonságától. Ezen a téren, úgy látszik a Természet valóban fölülmúlta önmagát. Köztudott, hogy a Természet titokzatos módon állandó szinten tartja bizonyos természeti jelenségek előfordulásának relatív gyakoriságát. Például azt. hogy az emberek az Északi-sarkon vagy az Egyenlítőnél szaporábbak-e, hogy az egyesülő párok kifejlettek vagy fejletle- nek-e, feketék, rézbőrüek, fehérek avagy sárgák, azt, hogy a férfi-nő arány az újszülöttek között állandó, enyhe eltéréssel a férfiak javára. Nem tudjuk, hogy a Természet hogyan éri el ezt a rendkívüli eredményt, de azt igen, hogy ehhez nagy számokkal kell dolgoznia. A buták előfordulásában az a különös, hogy a Természetnek sikerül oly módon hatnia, hogy előfordulásuk mindig és mindenütt függetlenül az adott csoport méretétől egyenlő legyen; olyannyira, hogy akár nagyon kiterjedt, akár igen szűk csoportokat veszünk figyelembe, mindig ugyanannyi százaléknyi butát találunk. Semmilyen más megfigyelt természeti jelenség nem szolgál a Természet hatalmának ily páratlan bizonyítékával. (Részlet Carlo M. Cipolla a Mozgó Világ 9. számában megjelent írásából.) fi* Egy elnök halálára Kiröhögte az infarktust. Még kérkedett is vele. — Neked komám, hány inkfarktusod volt? — abajgatta a szívére panaszkodót a Szőlőskertben étkezés közben, Nagyrédén. Mert — emelte föl az ujját — nekem négy is volt, igyunk rá. Ittak rá. Most meghalt Varga Ferenc, az Óbuda Téesz hosszú időn át volt elnöke. Sokmindent teremtett csapatmunkával. A nagyrédei Szőlőskert vendéglőt is, a Budapest és Miskolc között járók kedves betérőjét. A pogácsa mindig meleg volt, a zsíros kenyéren mindig volt friss hagyma — „legalább országvilág megtudja, hogy nálunk jártál”. — A kiszolgálás mindig udvarias volt. Ahogy a Szőlőskert megnyílt, rögtön kapott is érte korán őszült fejére. „Minek ide ez. a kocsma” — kapta meg sokáig. Ám, furcsa módon, azok jártak sokat oda enni, inni, akik megmosták Varga fejét. Amikor a háromszoros olimpiai bajnok, Papp Laci sehol nem kapott állást. Varga Feri fölvette és összehozott neki egy ökölvívóiskolát. „Sokat tanultam a Lacitól, például azt is, hogy nemcsak adni, állni is kell az ütést”. Vagy tíz éve azért kezdték ki, mert igazi vállalkozássá akarta tenni az Óbudát. Sokan megsértődtek, még többen régi pozíciójukból lefokozódtak, többen előbbre jutottak. „A felelősséghez jogosítványokat is kell adni, számon kell kérni, meg kell fizetni az embereket.” Emlékszem, zárszámadáskor történt. A mindig fontos nap reggelén egy hetilapban féligazságokat kimondó cikk jelent meg az elnökről. Azon minutában visszavonták a még ki sem osztott, magas kitüntetést. Varga Ferenc magától ment nyugdíjba. De esze ágában sem volt lazítani. Életét úgy szervezte, hogy legalább annyit hajtson, mint mindig. Azon a bizonyos zárszámadáson hosszú riportot készítettem vele. Sose került adásba. Még a videokazetta is eltűnt. Kerestem, hiába. Azon rajta volt a bizonyos telekügy is. Hétvégi és családi házaknak való földet osztottak, nem mindenki kaphatott. Aki nem kapott a kedvezményes akció során, megsértődött. Több volt a kapó, mint a nem kapó. Hibázott? Persze, sokat, biztos nagyot is. Ami viszont bizonyos; jóval több volt a barátja, mint az ellensége. Egy csomóan fogadást kötöttek volna vele, mindent túlél, még a halált is. Az ötödik szívinfarktussal már nem bírt Varga Ferenc, az elvitte. Édesanyjának kellett temetnie hatvankilenc éves fiát. Práger György Kedves királynő! Megkaptam terjedelmes levelét, melyet így írt alá; „Leszbikusok Királynője”. S melyben mélységes felháborodása előtt szakít gátat, gyerekes, primitív, balek stb. jelzőkkel illetve Felbomlott a furcsa frigy című cikkemért. Sérelmezi, amiért a teniszcsillag Navratilova csinos hölgyszerelméhez fűződő kapcsolatát a szovjet seregek ittlétével mertem összehasonlítani, •mondván, hogy ettől a „házás- ságtól” úgy remélhettük a boldogabb, szebb jövő születését, mint Navratilova a gyermekáldást, azonos nemű szerelmétől. Névtelen levelekre nem szokott lapunk reagálni, mert demokráciában — vagy ez még nem az? — mindenki őszintén vállalhatja nézeteit, vallását, vonzalmait stb. Most mégis kivételt teszünk az ön kedvéért, kedves királynő. No, nem olyan terjedelmesen, mint a levele. Melyet olvasva, az idegen szavak szótára mellett, a helyesírási szótár gyakoribb lapozgatására is bátorkodom felhívni a figyelmét. Ezt írja: „Nem egy orvosi könyv világosan közli, hogy azonos neműek iránti szexuális vonzalom esetén a férfiak homoszexuálisak, a nők pedig leszbiku- sak." Ez utóbbi stimmel. Az előbbiről viszont, ez olvasható a szótárban: „Természetellenes nemi vonzalom az ugyanazon neműek iránt.” Tehát nem csak a férfiakra vonatkoztatható a homoszexuális kifejezés. Száz szónak is egy a vége, arra kérnénk önt, kedves leszbikusok királynője, hogy tisztelje meg lapunkat egy interjúval, melyben — névvel vagy név nélkül — talán sok érdekes információval szolgálhatna, ami az azonos nemű emberek kapcsolatát, felfogását, érzelemvilágát illeti. Levele végén azt írja, az ilyen ember mint én, jobb is, ha megmarad heteroszexuálisnak. Maradjunk ennyiben. Meg abban, hogy várja a jelentkezését: Koloh Elek
