Petőfi Népe, 1991. szeptember (46. évfolyam, 205-229. szám)
1991-09-17 / 218. szám
PETŐFI NÉPE 1991. szeptember 17., 5. oldal HETI SOROZATUNK Vadászat gyerekekre Brazíliában • _ A nagyvárosok elvadult gyerekeit a felnőttek kényszerítik a bűnözésbe. • Milyen sors vár rám? a \ A barátomnak már arra sem • / maradt ideje, hogy lélegzetet vegyen. Minden előzetes figyelmeztetés nélkül egyszerűen szitává lőtték, csak azért, mert egy bárból kevés ennivalót lopott magának. Barátaim már majdnem mind halottak — mesélte el egy 14 éves utcagyerek a DPA német hír- ügynökség tudósítójának Duque de Caxias-ban, Rio de Janeiro egyik nyomornegyedében. Retteg, nehogy egy napon ő legyen a következő annak a 492 gyermeknek a nyomában, akiket a brazil egészségügyi minisztérium adatai szerint az elmúlt évben egyedül Rio de Janeiróban gyilkoltak meg ily módon. A brazil utcagyerekek mozgalmának becslése szerint az országban naponta átlag négy gyereket gyilkolnak meg. yntii moißn uit moißn ;c ynA aoj v io?. '•-“""Mint a halálbrigádok Az utcagyerekek elleni hajtóvadászat a 80-as évek közepén kezdődött, amikor az iijúsági bűnözés növekedni kezdett. Statisztikai adatok szerint Rio de Janeiróban vannak üzletek, amelyekben percenként nyolc tolvajlást köpetnek el, túlnyomó többségben gyerekek, akik ily módon igyekeznek biztosítani fennmaradásukat. Ettől megriadva a legtöbb üzlettulajdonos fegyveres őröket fogadott fel, akik azután — csoportokba szerveződve, mint halálbrigádok szabályos vadászatot folytatnak a bűnözővé vált utcagyerekek ellen. Gilberto Dimenstein brazil újságíró, a „Gyermekek háborúja” című könyv szerzője, két hónapon át folytatott kutatásai során feltárta az üzlettulajdonosok hozzáállását a problémához. „Senki sem akarja, hogy ezek a gyerekek meghaljanak. De nincs más megoldás. A rendőrség letartóztatja őket. a bírónak azonban fiatal koruk miatt el kell engednie őket. Az üzletem veszélyben van. Nincs talán jogom ahhoz, hogy üzletet tartsak fenn?” — nyilatkozta egy Sáo Pauló-i üzlettulajdonos. .. Zárják „ hűtőkamrába A halálbrigádok tagjai biztosak benne. hogy élvezik a lakosság nagy részének és a rendőrségnek a támogatását. „A banditáknak meg kell halniok” — vélekedik sok brazil. Ez a vélemény kifejeződik egyébként azokban a közvéleménykutatásokban is, amelyek a halálbüntetés-visszaállítás kérdésére keresik a vájuszt. A Folha de Säo Paulo című lap szerint a megkérdezettek. 73 százaléka a halálbüntetés visszaállítása mellett van. Az utcagyerekek meggyilkolásának ügyét nemrég képviselőházi bizottság vizsgálta ki. A vizsgálat megállapításai szerint rendőrök, igazságügyi tisztviselők és a fiatalkorúakkal foglalkozó hatóságok tagjai is részt vesznek a halálbrigádok tevékenységében. Egy Duque de Caxiasban dolgozó igazságügyi tisztviselő, aki egyidejűleg egy nagy riói áruház magánőrségének parancsnoka is, elrendelte például, hogy minden fiatalkorút, akit tolvajláson kaptak fajta, zárják néhány percre hűtőkamrába. A módszer: hasba rúgás Akadnak rendőrök, akik utcagyerekeket lopásra és kábítószerrel való kereskedésre bírnak rá és a hasznot zsebre vágják. Aki nem engedelmeskedik, az életét kockáztatja. De nem kímélik az utcalányokat sem. „Egészen a legutóbbi időkig nem tudtam elképzelni, hogy miért taposnak rendőrök olyan előszeretettel terhes nők hasába” — mondja Ana Vasconcelos pszichológus, aki Recifében otthont tart fenn prostituáltak részére. A lányok aztán felvilágosították: ez (a hasba rúgás) a legolcsóbb módja annak, hogy valaki megszabaduljon a nem kívánt terhességétől és ezért a lányok időnként maguk kérik a rúgást. A brazil népjóléti minisztérium adatai szerint az országban félmillió fiatalkorú leány él, aki prostitúcióval tartja fenn magát és családját. Sok leány nem viseli el a szexuális kizsákmányolást és ezért csatlakozik az utcagyerekek bandáihoz. A brazil kormány ismételt fogadkozásai és erőfeszítései ellenére azonban szinte semmit sem változott az utcagyerekek helyzete. A bűnözés spirálszerű növekedése elsősorban a nyomornak tudható be. ENSZ-adatok szerint az ország 58 millió fiataljának fele olyan családokból származik, ahol minden családtag megélhetésére kereken 50 márkának megfelelő összeg jut havonta. Ennek a keserű valóságnak a tükrében Brazíliában az emberi jogok luxusnak tűnnek, amely éppen úgy elérhetetlen az utcagyerekek számára, mint mondjuk egy adag kaviár. (Holnap a piszkos pénzek „mosása” lesz a sorozat témája.) Lezárult a Record System Kft. akciója A szovjet gazdaság egyre betegebb A szovjet állami statisztikai hivatal jelentése szerint a január—április közötti időszakban a fogyasztási cikkek termelése, a múlt év azonos időszakához viszonyítva, összességében 3 százalékkal csökkent. Élelmiszerekből 7 százalékkal termeltek kevesebbet, és 3,4 milliárd rubel értékű áruval kevesebb jutott az élelmiszer- boltokba, mint a tavalyi év első négy hónapjában. Az exportból származó valuta csökken, ennek következtében kevesebb jut fogyasztási cikkek és az előállításukhoz szükséges alapanyagok, alkatrészek, stb. importjára is. A gazdasági helyzet romlása megmutatkozik a gazdasági kapcsolatok széthullásában, a barter- ügyletek alakulásában lehetetlenné váló készletgazdálkodásban. Egész napos bemutatóval zárult az Erdei Ferenc Művelődési Központban az AKCIÓ 13± 1 START; a RECORD SYSTEM Kft. hirdetési sorozata. A kiállításon felvonult a kft. teljes árukínálata. A számítógépektől az általános, illetve speciális felhasználó programcsomagokon keresztül, az iratkötő, iratmegsemmisítő, levélbontó gépekig látható és vásárolható volt a korszerű irodai munka szinte minden kelléke. A látogatókat „ízletes” meglepetés is várta az OLYMPOS Kft. népszerű TOP JOY gyümölcsléit felsorakoztató kóstolón. A szoftverbemutatók után stílszerűen számítógépes sorsolás eredményeként talált gazdára a 13 ±1 ajándék, amelyeket a hirdetéseket beküldő 257 olvasó legszerencsésebbjei nyerhettek meg. A nyerteseket a Rekord System írásban értesíti. A három legszerencsésebb pályázó és nyereményei: /. díj Commodore 64 alapgép + joystick + 3 játékprogram Rudics Jánosné Bácsalmás, Kinizsi u. 14. 2. díj SHARP manager-kalkulátor Bodrogi Ágnes Nagykőrös, Lőrincpap u. I/A, 3. díj felnőtt teniszütő Vciszható Attila Soltvadkert. Bocskai u. 143. Ők már megbizonyosodtak a RECORD SYSTEM szlogenjének igazáról, miszerint VELÜNK ÖN ............NYERHET. TA LLÓZÓ A BARCLAYS BANKHÁZ SZERINT A körülmények ismét kedveznek a magyar befektetéseknek A körülmények ismét kedveznek a magyarországi befektetéseknek — vélte Sir Robert Wade- Gery, a Barclays de Zoete Wedd (BZW) vezérigazgatója az MTI- nek adott nyilatkozatában. A BZW befektetési ágazata a Barclays Banknak, amely Nagy- Britannia legnagyobb és a világ hetedik bankháza. Tavaly közreműködött az állami vagyonügynökség politikájának kidolgozásában, most pedig a múlt héten „középdöntőbe” érkezett Centrum-privatizálás tanácsadója. — A szovjet fordulatok nem riasztják el a befektetőket, ellenkezőleg. Másfél évc^szinte minden napra várták a puccskísérletet. Most, hogy végre bekövetkezett és kudarcba fulladt, súlyos árnyék vonult el Kelet-Európa fölül mondta a brit bankvezér. A jugoszláv válság némi óvatosságra int ugyan, de érezhető hatása üzleti szempontból nem lesz. A komoly befektetők gyakorlatilag kizártnak tartják, hogy a polgárháború vagy a harci cselekmények átcsaphatnak Magyarországra — folytatta Sir Robert Wade-Gcry, és hozzátette: a pénzügyi világ meggyőződése, hogy az EK-társulási szerződések ügye legföljebb átmeneti buktatóba ütközött. Mindenki tudja a Közös Piacban, a franciák is, hogy ezeket az egyezményeket meg kell kötni. Néhány hét után kompromisszum születik. A befektetők kedvét befolyásoló külső tényezők után a belsőkre térve, a BZW vezérigazgatója elmondta: Magyarországot a nyugati tőke élenjárónak tartja Kelet- Eürópában a jogi keretek és a működő piacgazdaság megteremtésében. A befektetők figyelmét az sem kerüli el, hogy egyelőre csak Magyarországon működnek tiszta profilú pártok. Ez a szabad választásokon kívül és felül a politikai demokrácia szilárdságának és érettségének jele a tőketulajdonosok ' szemében — mondta az MTI-nek Sir Robert Wade-Gery, a Barclays de Zoete Wedd vezér- igazgatója. A MAGYAR FÓRUM FŐSZERKESZTŐJÉNEK Kérem, engedje meg, hogy lapja augusztus 29-ei számában Jóska és Miki címmel megjelent glosszájára az alábbiakban reagáljak. A kis írás lényegében három állítást tartalmaz. Az első: a vasárnap esti tévévitában elvtelen és megengedhetetlen nexusba bocsátkoztam („Jóskázás, Mikizés”) beszélgetőpartnereimmel: egy ellenzéki képviselővel, három pártonkívüli médiaszakértővel, illetve politológussal és egy riporterrel: tehát az ellenségemmel. A második: elárultam saját kormányomat, amikor a jelenlévők egyetértését kiváltva kijelentettem: „demokráciában a kormány és a sajtó küzdelmében csak az előbbi húzhatja a rövideb- bet”. A harmadik (ezt félreérthetetlenül sugallja a szöveg): árulásom nemcsak egyszerű pálfordulás, mögötte valami tisztességtelen alku lehet, valami becstelenség, valami bűn, ami miatt okkal háboroghat a lelkiismeretem. („Ügyes vagy, Jóska! De lelkiismeretet nem cserélünk veled!”) Menjünk sorban. 1. Azzal együtt, hogy a magam részéről természetesen senkit sem szólítottam Mikinek, Jancsinak stb. a beszélgetés során, azt valóban a nyugodt, indulatmentes, mondhatni a korrekt ellenfelek között szokásos, sportszerű hangnem jellemezte. Elfogadom, hogy a dzsungel-, iszap- és lövészárokhar- cokhoz szokott karakter és ízlés számára irritáló lehetett ez a tónus, de abban egészen biztos vagyok, hogy a tisztelt publikum túlnyomó többsége, amelynek kérem, higgye el, Kedves Szerkesztő Úr— rettenetesen elege van már az acsarkodásból, a hőbörgésből és a lövöldözésből, rokonszenvvel fogadta ezt a korrekt hangot. 2. Állításom igazában rendületlenül biztos vagyok. Egyrészt gondolja el: ha egy politikus vagy, hogy testközelibb legyen a példa, egy kis példányszámú hetilap szerkesztője (de kérem, nehogy magára vegye!) a rendelkezésére álló csekély publicitás keretei között újra és újra kijelenti: „gonosz a sajtó”; mire az. sok százezres példányszámban naponta elismétli: „hülye a szerkesztő”, nos, mit gondol (függetlenül attól, hogy a sajtó csakugyan elég gonosz, a szerkesztő pedig azért nem annyira hülye), vajon a közvélemény előtt ki húzza a rövidebbet? Másrészt a kormánynak, ha le akarná győzni a sajtót, erre csupán kormányzati, hatalmi eszközei lehetnének. (Nálunk, mivel az egész terület alkotmányosan a 2/3-os törvénykezési tartományba van utalva, ezek sem állnak rendelkezésre.) Márpedig ha hatalmi eszközökkel korlátozzák a szabad sajtót, ezzel egyben a demokráciát korlátozzák. Churchill (akit talán még Ön sem tart kommunista átmentőnek) így vélekedett: „még egy rossz szabad sajtó is jobb, mint egy jó kézben tartott”. Nos, Főszerkesztő Úr, mi ketten alighanem egyetértünk abban, hőgy bennünket egy ilyen rossz sajtó vesz körül, ami egyszersmind hatalomtóli függetlensége értelmében: szabad. A véleménykülönbség, azt hiszem, elsősorban ott van közöttünk, hogy ön mindenekelőtt úgy viszonyul hozzá, mint valamihez, ami rossz, éspedig úgy, mint ahogy viszonyulni illik valamihez, ami szabad, ön úgy véli, a rendelkezésre álló harci eszközök nagysága elegendő, jellege pedig megfelelő a sajtó „megjavítására”, én viszont bizonyos vagyok abban (s a tények e bizonyosságot nap nap .után erősítik bennem), hogy éppen fordított a helyzet: az ön (az önök) lövészárki módszerei a kárunkra vannak! 3. S létezik végül még egy nagyon jelentős különbség kettőnk között. Nekem soha nem jutna eszembe az ön tisztességét megkérdőjelezni pusztán azért, mert másképp vélekedik valamiről. mint én. Ön erre ragadtatta magát írásában. Tudja, engem ért már néhány sérelem a magyar (ahogy az Ön köreiben emlegetni szokás: posztkommunista) sajtóban. De bizonyos, hogy ilyen jellegű és színvonalú támadás még soha és sehol, mint most az ön lapjában, a Magyar Fórumban. Abban az újságban, amelyet az MDF-tagság nagy része olvas. Kérem, higgye el, ez az egyetlen egy okom volt rá, hogy tisztázzam magam a vádak alól, s válaszra méltassam az ön írását. Ismeretlenül is üdvözli: Debreczcni József KEDVES KÉPVISELŐ ÚR! A lövészárokban nem azért hasalunk, mert ott kellemetes az élet, hanem azért, mert — lőnek. Lőnek a hitre, a becsületre, a magyarságra. Lőnek az ország fölesküdött kormányára. Lövészárokban hasalni, persze, nem kötelező. A kezet fel lehet tenni - akkor nem lőnek. Talán. ízlés és karakter dolga. Ha a „szabad” sajtóhoz, amely sárral dobál, rémhíreket gyárt, apátiát kelt, hitet rombol, magyarságot gyaláz, Ön úgy viszonyul, ahogy „illik” ez szintén ízlés és karakter kérdése.' Magánügy. De ön az MDF képviselőjeként, a lövészárokban hasalok feje fölött viszonyult a „szabad sajtóhoz” a televízió képernyőjén. Ezt tettem szóvá. Az ön tisztességéről azonban írásomban szó sem esett. Csak a lelkiismeretről. Ez pedig még Churchill úr szerint is lényegi különbség. Üdvözlettel: Kosa Csaba (Megjelent a Magyar Fórumban.) A KÁRPÓTLÁS ELSŐ HÓNAPJA Melyek a leggyakoribb hibák ? Igen sok érdeklődő, tanácsot kérő kereste fel eddig a kárrendezési hivatalt. így mára körülbelül ezerre becsülhető azok száma, akik a kecskeméti, Reiszmann Sándor utca 25. szám alatti épületben megfordultak. Telefonon megközelítőleg ötszázan tettek fel kérdéseket. Huszonnyolc külföldön élő károsult is érdeklődött. Más megyében fekvő ingatlanért járó kárpótlásról pedig hetvenkilencen kértek információt. Mára már egyre kevesebb hibásat találnak a beérkező adatlapok között. Még mindig gondot jelent azonban, hogy az A jelű nyomtatványt a kérelmező elfelejti aláírni. Emiatt vissza kell küldeni a kárpótlási igényét. A legtöbb hibát a földdel kapcsolatos adatlapokon találják. Előfordul például, hogy a kérelmezők leszármazóként nyújtják be az igényüket, holott már ők kapták meg a megváltási összeget. Az sem ritka, hogy helytelenül tüntetik fel a tulajdoni részarányukat, pedig az okiratból ez pontosan megállapítható. Többek figyelmét elkerülte, hogy a kárpótlási törvény csak ingatlanra vonatkozik. Ők ingóságokra is kérnek kárpótlást. Például elvett lovas kocsijukat, lovukat, annak idején a téeszbe kötelezően bevitt mezőgazdasági felszereléseiket jelentik be. (Ha az ingóságok annak idején vállalkozás részét képezték, akkor más a helyzet!) Mások azzal nincsenek tisztában, hogy aki földjáradékot kap, annak nem szűnt meg a tulajdonjoga, tehát nem érte tulajdoni sérelem. így természetesen kárpótlásra sem jogosult. A kárrendezés során arra sincs mód, hogy tagi tulajdoni földet visszaadjanak. Tehát ezt sem érdemes a kárrendezési hivataltól kérni. Egyébként két éve már minden további nélkül ki kell adni a szövetkezetből a tulajdonos részarányát, ha kéri. Miként ma, a későbbiekben is igen sok vita alapja lehet még, hogy egyesek ugyanazt az ingatlant követelik vissza, amit annak idején elvettek tőlük. Márpedig ez csak igen szerencsés esetben valósulhat meg. A törvény ugyanis kimondja: tulajdonba visszahelyezés nincs. S azok is csalódni fognak, akik kisajátított ingatlanukért — melyért kártalanítást kaptak most kárpótlást igényelnek. Azt pedig jó tudni: okiratról csak hitelesített másolatot fogadnak el. Többen személyi szabadságjogaik sérelme miatt fordulnak a Bács-Kiskun Megyei Kárrendezési Hivatalhoz. E kérelmek elbírálása azonban az OrA kárpótlási törvénnyel, a kárigényléssel kapcsolatos kérdéseikre szívesen közlünk válaszokat lapunkban. A Bács-Kiskun Megyei Kárrendezési Hivatal munkatársai nyújtanak ebben szakszerű segítséget. Csupor Sándor Kunszentmiklósról küldött levelet szerkesztőségünknek: „A nővéremnek és nekem fele-fele arányban hat hold és 509 négyszögöl földtulajdonunk van. Ezt még mint kiskorúak örököltük az édesapánk halála után. A földterületen édesanyánknak haszonélvezeti joga van. A több mint hat hold a Kunszentmiklósi Egyetértés Tsz használatában van 1960 óta. Ezt a téesz elismeri és nyilvántartja. Az édesanyánk már régen nyugdíjas. A földre, mint tulajdonosok, igényt tartunk, de gazdálkodni nem tudunk, mert kereskedelemben dolgozunk. A földet szeretnénk a téesz kezelésében hagyni, bár még konkrét választ nem adtak: kell-e nekik. Jogosultságunkat semmiképp sem szeretnénk elveszíteni. Mi az eljárás? Erre kérnénk részletes választ.” szágos Kárpótlási és Kárrendezési Hivatalban történik. Ezért érdemes egyenesen oda címezni a kárigényt. Sokan érdeklődnek az életjáradékról. Csakhogy erről még nem született meg a beígért törvény, ezért a hivatal dolgozói nem tudnak tájékoztatást adni. Az okiratokkal kapcsolatban pedig azt javasolják a kárpótlást igénylőknek, hogy a földhivatalt levélben keressék meg a tulajdonjog és az ingatlanelvétel igazolásáért. v Levele alapján Ön és a nővére felefele arányban jelenleg is tulajdonosa a földterületnek, amely a Kunszentmiklósi Egyetértés Mgtsz használatában van. Tehát a föld nem került ki a tulajdonukból, ezért nem tarthatnak igényt kárpótlásra. Ellenben az 1990. évi IX. törvény — amely a földről szóló 1987. évi I. törvény és a termelőszövetkezetekről szóló 1967. évi III. törvény egyes rendelkezéseinek módosítását tartalmazza — többek között előírja, hogy a volt tag (vagy örököse) továbbá más földtulajdonos a szövetkezeti közös használatban lévő földet a szövetkezetnek megvételre felajánlhatja; vagy a föld tulajdonjogának fenntartása mellett, földjáradék ellenében á földet a termelőszövetkezet közös használatában hagyhatja; vagy részére a bevitt földdel azonos értékű földet kérelmére ki kell adni. Csupor úr és a nővére a fentiek alapján eldönthetik, hogy melyik lehetőséget választják. B. A. Bencze Andrea Kérdések és válaszok a kárpótlásról Ízlés és karakter
