Petőfi Népe, 1991. augusztus (46. évfolyam, 179-204. szám)

1991-08-08 / 185. szám

V O'* Családok áram nélkül Kikapcsolta száztíz kecske­méti lakásban az áramot az áramszolgáltató vállalat július­ban, mert a fogyasztók a több­szöri felszólítás ellenére sem fi­zettek. A hónap végére valószí­nű, hogy több száz család jut erre a sorsra. A megyeszékhe­lyen és környékén lakók jelen­leg 1,3 millió forinttal adósak, s ez a következő hetekben csak növekedni fog. Ez az összeg azonban csak töredéke annak a több tízmilliónak, amellyel a cégek tartoznak. A vállalat ma­ga is vásárolja az áramot a Vil­lamossági Tröszttől, ezért ugyanúgy fizetnie kell, mint a fogyasztóknak. A kuvaiti árvák Göncznél „Remélem haza viszitek a szeretet emlékét Magyaror­szágról” — mondta Göncz Ár­pád annak a 61 kuvaiti árvá­nak, akikkel szerdán találko­zott az Országház Nándorfe­hérvári Termében. A gyerekek egy fából készült halászhajó makettet és egy Kuvaitról szóló könyvet ajándékoztak a ma­gyar köztársasági elnöknek, míg ők egy-egy tábla csokolá­dét kaptak Göncz Árpádtól. Halott férfi a kerozinban Halott férfit találtak a kalo­csai repülőtéren szerdán éjjel. Földbe ásott, hatalmas üzem­anyagtartály alján feküdt. Arc­cal előrebukva, a húsz centimé­ternyi kerozinban. A 32 éves miskei Pap Lászlót egy ismerő­se és az őrszolgálatos katonák húzták ki. Segíteni már nem le­hetett rajta, valószínűleg meg­fulladt. A rendőrségi vizsgálat tart, a halál pontos okára a boncolás ad választ. (Az ügyre holnapi számunkban visszaté­rünk.) Nyakukon marad a bébiétel? Hazánk 16 konzervgyára kö­zül a kecskemétinek jutott tizenegy évvel ezelőtt a feladat: gyártsanak bébiételt. Jelenleg ötvenkétfélét készítenek. Az esztendő elején a szovjet meg­rendelők 3 ezer ötszáz tonna — 5,5 millió dollár értékű — bébiételre adtak megrendelést. A gyár hatszázhatvan tonná­nyit legyártott, és a legrövidebb idő alatt képes lenne elkészíteni az egész mennyiséget, de a meg­rendelő nem jelentkezik. Rendőrségi Fordok Húsz Volkswagen Golf típu­sú autót kapott eddig a Bács- Kiskun megyei rendőrség. Ket­tőben 1800-as motor van, eze­ket az autópályán, autóúton használják majd, míg a kisebb, 1300-as szériát a közlekedési járőrök, valamint At bűnügyi osztályok nyomozóinak szolgá­lati gépkocsijaként. A napok­ban a kecskeméti központi te­lepre került öt Ford Escort is, ezeket további három követi a jövő héten. Az ötajtós, kényel­mes kombiváltozatok a közle­kedési helyszínelők munkáját segítik. A teljes gépjárműpark cseréje 1995 végére fejeződik be, akkortól viszont már csak ezekkel a korszerű típusokkal közlekednek Bács megyében is a rendőrök. Karácsonykor csöng a telefon Megkezdődött Szeremlén a telefonhálózat kiépítése. Scheidl Károly polgármester tá­jékoztatója szerint a falu hatszáz háza közül, mintegy egyharma- dában legkésőbb karácsonyra megszólal a régóta várt telefon. Lezárják a Duna-hidat A vasúti pálya felújítása mi­att átmeneti időre lezárják a ba­jai Duna-hidat —, kaptuk a hírt a MÁV Kiskunhalasi Pá­lyafenntartási Főnökségétől. Augusztus 7-től 10-ig és 12-től 17-ig este tizenegy órától hajna­li négyig nem lehet a hídon köz­lekedni. MA PETŐFI NEPE Vita a tőserdei holtágról 5. oldal ELTŰNT A TISZTA SZESZ — REKESZEK VÁNDORŰTON Betelt a pohár a kólagyárban Régóta ke­ringenek plety­kák a tiszakécs- kei kólaüzem belső ügyeiről. A Budapesti Likőripari Vál­lalat gyáregysé­gének dolgozói nem egyszer bí­rálták már a vállalat vezető­ségét — persze csak egymás­közt — mond­ván: a maguk malmára hajt­ják a vizet, a munkásokkal meg nem tö­rődnek. Külön­böző ügyletek­ről, ilyen-olyan értékek eltűné­séről szóltak a mende­mondák, tanúk és bizonyítékok nélkül. Azért nem derülnek ki a visszássá­gok — vélték a kívülállók, mert nem mer beszélni senki. Nos, úgy tű­nik, a hallga­tásnak vége. A dolgozók — köztük portá­sok és sofőrök — ugyanis ma­guk jöttek rá egy csalafintaságra. Észrevették, hogy a több mint kétezer műanyag rekeszt, melyet a likőripari vállalat leselejtezett, nem a rendeltetési helyre szállították, hanem a válla­lat átalakítása során létrehozott CCAB Kft. részére —, feltevésük szerint — a hiány eltüntetése vé­gett. A történtekről Pálinkás János áruellenőr is tudomást szerzett, s úgy érezte, betelt a pohár. Már másfél hónapja például felfedezte, hogy az üzemből eltűnt 50 liter tiszta szesz, de amikor a tettes ki­nyomozását szorgalmazta, azzal állították le: nem kell a gyárba a rendőrség. Feledve a tanácsot, most a tapasztaltakat, más visszás­ságokkal együtt, a budapesti válla­lat rendészeti vezetője előtt feltár­ta, sőt még a rendőrségnek is jelen­tette. Nem személyes indítékból cselekedett így — mondta —, hi­• Kctczcrncgyszáz műanyag rekesz sorsa bizonytalan. szén a vezetőséggel nem áll ellenté­tes viszonyban, hanem a dolgo­zókra való tekintettel. A vállalat igazgatója Rozsinsz- ky László természetesen értesült a feljelentésről. —Tudom, mi követ­kezik — felelt érdeklődésemre. — Pálinkás János valóban elküldte a jelentést, s úgy vélem ezek után vizsgálat indul. Ha nem ez történ­ne, magam kérném magam ellen az ellenőrzést. A jelentés ugyanis té­ves információkat tartalmaz. A vállalat vezetősége mindenkép­pen reagálni fog a felvetésekre, bí­zom benne, hogy tisztázódik az ügy. Vajon kinek van igaza? Mindenesetre Pálinkás János mellett több dolgozó nyilatkozott úgy: hajlandók tanúskodni, még ha ez az állásukba is kerül. ,HA HOZZÁM ÉRSZ, MEGÖLLEK!” Hajsza a kukoricásban Három nap eltávozást kapott a hét hónapra elítélt lajosmizsei Ba- ranyi Menyhért, még júliusban Nagyfáról. Hazament, elintézte a dolgait, majd döntött. Ő bizony marad. Jobb Lajosmizsén, mint odabent Nagyfán. Amiben, végté­re is, igaza van. Csak hát, őt vissza­várták. Nagyon... Olyannyira, hogy az intézet tü­relmetlen parancsnoka elrendelte a rendőrségi elővezetését. Baranyiért kedden este két lajosmizsei körzeti megbízott indult, nem is kellett na­f yon keresniük, ott álldogált Dan- ó Pista utcai házának telkén. A kukoricásban. Nyilván nem a rendőröket várta, dolgozott, de ha már így összejöttek valamit csak tenni kellett. A rendőr volt a für­gébb, szép szóval csalogatta kifelé Burányit. Majd, hogy ez nem hasz­nált Pető János őrmester elindult a kukoricatáblán. A másik rendőr, Hevér István őrmester a szolgálati kocsival, túlfelől akarta elzárni a menekülés útját. ' Emberünk nem várta meg őket. Futásra vette, nyomában Petővel. Majd kés villant a szökött rab ke­zében: ..Ha hozzám érsz, megöl- lek ... !”, ám a rendőr pisztolya is előkerült. A fegyver láttán Baranyi összébbhúzta magát, farkasszemet nézett üldözőjével. Mégis eszelős módjára elfordult és futott, rohant tovább. A rendőr nem akarta használni a fegyvert, pedig Baranyi egyre el- szántabb. Ä fogócska egészen ad­dig tart, amíg a társa segítségére siető Hevér két figyelmeztető lö­vést a levegőbe nem lő. A bűnöző erre eldobta a kést, majd—szeren­cséjére — felbukik. A két rendőr egy időközben odasiető lajosmizsei férfi segítségével, végtére is sértetle­nül szedi fel a szökevényt. Baranyi Menyhért szabadsá­ga véget ért. Most még folytat­ja a korábbi büntetést, majd új bírósági eljárás vár rá. A vád: hivatalos személy elleni bűncse­lekmény. A rendőrök bizonyítani akarnak A következő napokban, hetek­ben fontos vizsgák várnak a meg­újult magyar rendőrségre. Százez­rek találkoznak majd a depolitizált, a nép szolgálatára rendelt fegyveres testület egyenruhásaival a pápalá­togatás eseményein, a Hungaroring helyszínein, valamint nemzeti ünne­pünk nagygyűlésein. Amint azt Kocsis Attila rendőr alezredes, a Bács-Kiskun Megyei Rendőr-főkapitányság vezetőjétől megtudtuk: a megyei szervezet is készül a bizonyításra. Arra, hogy az emberek a közvetlen találkozás so­rán is meggyőződhessenek: ezek a rendőrök nem a politikai elnyomás, az emberek zaklatásának az eszkö­zei. A megyei főkapitánnyal készült interjúnkat az 5. oldalon olvashat­ják. Megkezdik a helyszíni védekezést Solt és Úszód között I. fokú készültség Az AIsó-Duna völgyi Vízügyi Igazgatóság bajai központjában tegnap reggel negyed 7-kor összegyűltek a védekezés irányítására kijelölt műszaki szakemberek. Az eligazításon Zeigler István vízügyi igazgató tájékoztatta a legfrissebb árvízi adatokról munkatársait, és ismertette feladataikat. A Vízgazdálkodási Kutató Intézet a Baja térségében történő vasárnapi tetőzésre a 900 centiméteres értéket adta meg. Zeigler István, védelemveze­tői minőségében, elrendelte Solt és Úszód között az I., Foktő és az ország­határ között pedig a II. fokú készültséget. A kivonult műszakiak, valamint a gát- és segédőrök megkezdték a figyelőszolgálatot. A bajai vízmércén 745 centiméteres értéket regisztráltak. Ki a legény a gáton? Szeremle, az őt körülvevő fo­lyók vízszintjének gyors emelkedé­se ellenére, messziről nyugodtnak látszik. A falu határában kombáj­nokkal találkoztam, melyek a Du­na ártereibe igyekeztek, hogy mentsék az ott lévő gabonát. — Nincs pánikhangulat! fogad Scheidl Károly polgármester, pe­dig az éjjel sokat áradt a Duna és a Sugovica. Az előbb jöttem be a töltésről. A polgármester úr javas­latára a gátőrházhoz indulunk friss információért. Újházi György gátőr komoly szakemberként vázolja a helyzetet és sorolja a tennivalókat. —- Most mutatkozik meg, ki a „legény” a gáton. Ezt úgy értem, magyarázza, hogy aki mindennap rendszeresen ellenőrzi és karbantartja a rábízott (Folytatás a 2. oldalon) AZ ÚJSÁGÍRÓ MENT, AZ OLDALAS JÖTT Húsvásár húshiánnyal Tűzhetett a nap, ahogyan kedve tar­totta, aki élt és mozgott, szerdán sertés­húsért állt sorba. A 35-40 százalékos árengedmény hírére megteltek az üzle­tek vevővel. A sor vége a legtöbb he­lyen az utcára szorult. Örülök a vásárnak — mondja a kecskeméti Petőfi Sándor utcai húsbolt előtt egy asszony. — Veszek két kiló combot és berakom a hűtőbe. Ha kap. Mert bentről, „mi már meg­jöttünk!" kiáltással, két asszony tart kifelé, jelezve, hogy nem kaptak olyan húst, amilyet szerettek volna. A bolt vezetője ötször annyi húst rendelt, mint más napokon, mégis úgy látja: — A héten elfogy az egész, hétfőre nem marad semmi. Tízórás hír: a piacon csak egy óra hosszáig voltak nyitva a húsboltok. A mellette lévő ABC-ben sem különb a helyzet. Kovács Pál áruházvezető így nyugtázza a délelőttöt: — Négy mázsát adtunk el, annyit, mint máskor egész héten. Jelenleg nincs hús, de majd lesz. Az előbb hoztak a szállítók 16 félsertést, és holnapra még 10-et ígértek. Dobó körúti ABC. — Olcsó hús? — Már elfogyott — feleli egykedvű­en az eladó. Akinek válaszolt, egy fia­talasszony, csalódottan, félrehúzott szájjal indul tovább az állványok kö­zött. A vásárban, úgy látszik, nem minde­gyik forgalmazó és szállító ébredt jó­kor. A Bácshús Kft. Dobó körúti áru­házában viszont talpon vannak. Cso­portonként engedik be az utcán vára­kozókat. Van áru elegendő - mint a vezetőtől megtudom. Ma 76 félsertést küldtek Bajáról, tegnap két tonnát. Karajból, combból és tarjából pótolni tudják a megvásárolt mennyiséget. Szabó úr szerint van olyan vevő, aki két-három hónapra is tartalékol. Vala­ki 50 kilogramm oldalast vásárolt meg egyszerre. A jó kínálat ellenére csípős hangok is hallatszanak, azt tapasztalva, hogy a pult mögött dolgozó némelyik eladó fennhéjázva, foghegyről válaszolgat. Egy nyugdíjas már két órája várakozik oldalasra. Két kilogramm kellene neki, de még ennyi sincs. Állítólag. Azzal biztatják a félre állt vevőket, hogy jöjje­nek vissza délután. — Persze, hogy hamar elfogy az ol­dalas — zúgolódnak —, amikor valaki 50 kilogrammot is megvehet! (Kisvártatva, az újságíró távozása után - - kaptuk a hírt egyik olvasónktól — újra „megjelent” az oldalas az áru­ház hűtőpultján.) Kiskunfélegyházán jó módszert vá­lasztottak a fogyasztók gyors kiszolgá­lására. Az Integrál ÁFÉSZ Kossuth utcai ABC-jébcn már az előző napon hozzáfogtak a félsertések bontásához. — Tegnap délig úgy adtunk el 10 mázsa húst — mondja a vezetőhelyet­tes —, hogy közben senkinek sem kel­lett sorban állni. Ezer csomagra vet­tünk fel megrendelést. Dél felé besétál­tak a vevők és vitték a csomagjaikat. Hát nem egyszerűbb így? K. A. Bajai panasz: se tarja, se comb Szívesebben számolnék be boldog és megelégedett bajai és város környéki vá­sárlókról, de ez helyett inkább azt kell mondanom, hogy ez az árleszállítási ak­ció nem sikerült igazán. Legalábbis a leg­többen így vélekedtek már az első nap reggelén, amikor a türelmetlen sorban állók között egy kis közvéleménykuta­tást végeztem. — Negyed hétkor már itt voltam panaszkodik egy idős asszony a Bácshús Áruház előtt. Akkor sem kaptam, most 11 óra, de éppen úgy nincs se tarja, se comb. Nyugdíjas vagyok, nekem ilyen hús lenne jó vásár. — Jobban járnánk, ha az öregek cédu­lát kapnának — szól közbe egy úr, aki nehezen állja a sort az alumíniumbotra támaszkodva. Mire bejutunk, csak a drá­ga karaj marad a számunkra. Gaborják Mihály jó néhány áremelést Petőfi Sándor utcai húsbolt, 10 óra. Volt, aki üres kosárral tért haza. (Straszer András felvételei) és -csökkenést megélt már a szakmában, miután 53 esztendeje van a pályán. — Mint áruház-igazgató, az a vélemé­nyem, hogy helyes és jó dolog az árcsök­kentés, a kisemberek érdekét szolgálja. A keret viszont meglehetősen szűkös. Személyes kapcsolataim révén sikerült még 700 kilogramm sertéshúst szerez­nem, de ez is kevés mára. Ami a (Folytatás a 2. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents