Petőfi Népe, 1991. augusztus (46. évfolyam, 179-204. szám)

1991-08-31 / 204. szám

PETŐFI NÉPE 1991. augusztus 31., 11. oldal VIZET PRÉDIKÁLNAK, BORT ISZNAK A KSC-BEN? Tavalyi morzsákon tengődik a nagyegyesület Az utóbbi időben rendszere­sen hírt adtunk a megye legna­gyobb egyesületében végbeme­nő változásokról. Mint emléke­zetes, a férfikosarasok kiváltak a KSC-ből és új klubban, Uni- ver KSE néven folytatják tevé­kenységüket. Már az is tény, hogy a birkózók követik a ko­sárlabdázók példáját, de a fo­cisták sem vetették el az önálló­sodás lehetőségét. A klub működésének meg­szűnéséről keltett hírek valót­lannak tűnnek, hiszen vala­mennyi szakosztály működik. Vagyis úgy tűnik, hogy a vész­harangot kongatott egyesületi vezetők bort isznak, miközben vizet prédikáltak ... Király József, a kék-fehér klub ügyvezető elnöke nem le­pődött meg a megjegyzésen, azonnal kész volt a helyzet- elemzésre. — Nem vonom kétségbe, hogy úgy tűnhet, mi vizet pré­dikálunk és bort iszunk — mondta —, a színfalak mögött azonban nagyon komoly gon­dok húzódnak meg. Ezek nem látványosak, de biztos jelzések arra vonatkozóan, hogy a Kecskeméti SC, Bács-Kiskun legeredményesebb egyesülete a biztos összeomlás felé tart. A még működő szakosztálya­ink a múlt évi pénzmaradvá­nyokból, az OTSH-tól és a vá­rosi önkormányzattól kapott támogatásból tartják fenn ma­gukat. Megkezdték, illetve megkezdik bajnoki szereplésü­ket, hogy megtarthassák NB-s jogukat. A bajnokság befejezé­sére azonban nincs semmiféle garancia. Egyelőre válságkölt­ségvetés van, ami azt jelenti: addig játszanak, amíg a pén­zükből futja a kiadásokra. — Becslése szerint meddig lesz elég a szakosztályok pénze? — Én a KSC tragédiáját ab­ban látom, hogy a legtöbb szakosztályunk a jövő évet már nem tudja elkezdeni, ha nem javulnak a támogatási feltéte­lek. — Miért, hiszen a városi ön- kormányzat támogatására jövő­re is számíthatnak! — Elvileg igen, a gyakorlat­ban azonban más a helyzet. Az önkormányzat ugyanis a szak­osztályok eredményessége alapján határozza meg a támo­gatás mértékét. A klub azon­ban az idei megpróbáltatások miatt -— fennállása óta először nem kapott pénzt a megyei közgyűléstől — annyira le­épült, hogy nem lesznek szá­mottevő eredményei. Bázisvál- lalataink valamennyi sporto­lónknak felmondtak, s így ide­iglenesen a klub alkalmazásá­ban vannak. Amíg a múlt évi morzsákból futja ... — Kikről van szó? — A dzsúdós Zsoldos és De­ák, az ökölvívó Szakállas, a kosaras Fück bére terheli a klub költségvetését. Megjegy­zem: a főállású létszám tavaly még negyvenhat fő volt... Ez azt jelenti, hogy 1991. július vé­gén sok korábbi KSC-alkalma- zott kezébe kapta a munka­könyvét. így a teljes labdarú­gócsapat. Jelenleg egyetlen fut­ballista sincs sportállásban, sőt, a legtöbbjüknek még állá­suk sincs. Pedig most igazán meg lehetne valósítani, hogy sportolóink munka mellett ver­senyezzenek. Ez azonban aka­dályokba ütközik, mert még munkahelyet sem tudunk ne­kik biztosítani. — Vannak-e még távozni szándékozó labdarúgóik? — Két játékosunk, Pauk Ró­bert és Fekete Zoltán foglalko­zik a távozás gondolatával. Mindketten külföldre szeretné­nek szerződni. Háromezer márkát kínáltak értük, amit mi nem fogadtunk el, mert kevés­nek tartottuk. Az alku vége azonban nem sokáig lehet két­séges, mert ezzel szemben mi semmit sem ajánlhatunk. De Békési, Bukó, Balogh, Kiss, Nagy Zs., Rácz, Török, Balta, Babis is útban van, vagy már itt is hagyott bennünket. Ezzel azt a korábbi kijelentésemet szeret­ném igazolni, hogy itt kénysze­rű értékpazarlás történik, ami hamarosan a klub teljes csődjé­hez vezet. — A köztudatban sportelle- nes hangulatot keltett, hogy a múltban a KSC sportolói nagy összegeket kerestek. Mi a hely­zet jelenleg? — Hogy a múltban mi volt, azon már kár rágódni, bár azokban a híresztelésekben több volt a rosszindulat, az irigység, mint a valóság. Én ak­kor is azt vallottam, s most sem változott a véleményem: aki megdolgozik érte, keressen! Ez azonban jelenleg nem érvénye­sül. Szakállas például bruttó 9 ezer forintot keres, s nem cso­dálkozom rajta, hogy nem tu­dott elmenni a válogatott ököl­vívók edzőtáborába. Vagy itt van Zsoldos Zsolt, az Európa- bajnoki ezüstérmes cselgáncso- zó, aki — Szakállashoz hason­lóan — kétgyermekes család­apa, — és bruttó 12 ezer forint a fizetése. Kénytelenek va­gyunk azt mondani a sportoló­inknak, hogy ha találnak jobb helyet, menjenek el. — Ilyen körülmények között van-e jövője az egykor szebb na­pokat látott klubnak? — Valószínűnek tartom, hogy ha néhány szakosztállyal talpon is marad a KSC, csak afnatőr szinten, és ennek meg­felelő eredményekkel jegyzik majd a megye sportéletében. Banczik István MOTOROS KÖNNYŰREPÜLŐGÉPEK EURÓPA-BAJNOKSÁGA ÉRSEKCSANÁDON Csatába indulnak a merevszárnyúak és a sárkányok A Nemzetközi Repülő Szövetség (FAI) megbízásából a Magyar Repülő Szövetség Érsekcsanádon rendezi meg a III. Motoros Könnyűrepülőgépek Európa-bajnokságát. A verseny szep­tember 1-jén a nyitóünnepséggel kez­dődik. A versenynapok szeptember 2 —7-ig tartanak, a zárás 8-án lesz. Ez idáig az 1991. évi UL EB-re tizen­egy országból érkeztek nevezések. A tájékoztató szerint a Szovjetunió, Ju­goszlávia és Románia nem jelezte rész­vételi szándékát, melynek oka elsősor­ban a jelenlegi súlyos gazdasági és poli­tikai helyzetben keresendő. A legtöbb géppel (13 gép) Nagy-Britanniából ér­keznek. Először vesz részt ilyen jellegű versenyen a Cseh és Szlovák Köztársa­ság (három géppel). Dél-Afrikából is érkezik egy gép, de mivel EB-ről van szó, ők „vendégként” repülnek. A ne­vezési lista még korántsem teljes, mert elképzelhető, hogy az utolsó pillanat­ban befutnak osztrák és görög pilóták is. Mivel az elmúlt évi FAI-rendezvény- re, az ultrakönnyű repülők III. világ­bajnokságára augusztusban, a Duna­keszi Repülőtéren került sor, ezért szo­katlannak tűnhet, hogy egy ország, ugyanabban a repülő szakágban, két egymást követő évben FAI-rendez- vényt bonyolítson le. A FAI határoza­tát egyrészt az elmúlt évi rendezvény jelentős sikere indokolta, másrészt köz­rejátszott az a tény, hogy a világbaj­nokság, részt vevő országok és gépek tekintetében kétszeresen múlta felül a világ eddigi legnagyobb ultrakönnyű rendezvényeit. Az ultrakönnyű repülősport a legfia­talabb repülősportág, ezért jelenleg még keresi azt a versenyzési formát, mely legjobban méri a pilóta tudását és a gép teljesítményét. A mostani konti­nentális bajnokságon a következő fel­adatfajtákkal kell megbirkózniuk a pi­lótáknak: — Megadott útvonal mentén el kell repülni olyan messzire, ahonnan a visz- szatérés még tankolás nélkül lehetsé­ges. A versenyzőnek ezt egy tereppont- fotóval kell igazolnia. Természetesen mindenki meghatározott mennyiségű üzemanyagot kap. Ezt a számot az nye­ri, aki a legmesszebbről ér vissza. — Reggel a versenyzők előre kihe­lyezett ponyvajelek mentén célrepülő­térre repülnek. (Pogány, Dunaújváros vagy Kiskunfélegyháza.) Itt az győz, aki meghatározott időtartamon belül a kihelyezett jelek közül a legtöbbet ta­lálja meg. Ennél a számnál nincs üzem­anyag-korlátozás, tehát a gyors gép és a jó navigációs készség jelent előnyt. — Ugyanazon a napon délben indul a mezőny vissza Ersekcsanádra. Ezút­tal az a cél, hogy minél kevesebb üzem­anyaggal tegyék meg a távot. Ez azok­nak kedvez, akik jártasabbak az álló- motoros-vitorlázásban. — Akár külön versenyszámként, akár egy-egy távrepülő-feladat befeje­zéseképpen a versenyzőnek álló motor­ral a repülőtéren kijelölt „anyahajó- decken” kell földetérnie. A deck egy 100 x 25 méteres földre rajzolt négy­szög, különböző értékű sávokkal. Az kapja a legtöbb pontot, aki a legmaga­sabb értékű sávban ér földet és a dec­ken belül meg is áll. Érdekessége és egyben látványossá­ga is az ilyen UL-versenyeknek, hogy azon együtt repülnek a merevszámyú ultrakönnyű repülőgépek és a motoros sárkányok. A nézők megcsodálhatják az UL-gyártás legújabb termékeit is; ott lesz a merevszárnyúak között a „majdnem repülőgép” KIT FOX, a belga CHIKINOX, az angol SHA­DOW és az új STORCH. Somogyi Gábor Ezüstös Bagyula OLVASÓINK VÉLEMÉNYE Gondolatok a kongresszushoz Bagyula István a második magyar érmet szerezte a tokiói világbajnoksá­gon. „A verseny előtt úgy gondoltuk, nyugodtan oda lehet adni Bubkának az aranyat, annyira kiemelkedő egyéni­ség. Bubka aztán mégis majdnem „el­bukott” —- számolt be Bagyula István az MTI tokiói tudósitójának arról, mi­ként élte át a küzdelmet: — Én 5,40-ről tízcentinként emelve jutottam el 5,90-ig, amivel átvettem a vezetést. Közben 5,50-en, 5,80-on és 5,85-ön kellett megismételnem az ugrá­sokat. Bubkának addig csak egy sike­res kísérlete volt 5,70-en, aztán egyből 5,90-re tetette a lécet, ezt a magasságot viszont leverte. Ekkor úgy döntött, hogy megmaradt két kísérletével maga­sabban próbálkozik, át is vitte az 5,95- öt, de csak másodikra — mesélte Ba­gyula István, de rögtön szerényen hoz­zá is tette, hogy nem lett volna reális megverni a 6 méter feletti ugrásokra képes szovjet bajnokot. A meglepetés azonban mégis a levegőben lógott. Bagyula, aki a legjobbját (5,92) meg­közelítve nyerte az ezüstöt, elmondta, hogy rendkívül színvonalas volt a küz­delem, hiszen négyen is túlszárnyalták az 1987-es római világbajnokság győz­tes eredményét, az 5,85-öt. A kérdésre, hogy nem nyomta-e az éremesély miat­ti felelősség, elmondta, hogy ellenkező­leg, éppen a verseny vége felé, a kiéle­zett Helyzetben lendült csak bele iga­zán. — Nem gondoltam volna, hogy Bubka mellett ilyen éles harc lesz, a harmadik helyezett Taraszov és a ne­gyedik helyezett Gataullin az elmúlt hónapokban ugyanis csak igen gyenge eredményeket produkáltak, azt hittem nem jutnak 5,80-nál tovább. A japán közönség egyébként nagy örömmel fo­gadta az ugrásokat, igaz, még azt is üdvrivalgással kísérték, ha valaki átvit­te az 5,40-et. . . Mint ismeretes, a magyar versenyző jelenleg az amerikai George Mason egyetem közgazdasági fakultásán ta­nul, túljutott az áprilisi vizsgákon és visszatérve az Egyesült Államokba, ké­szül majd a decemberi újabb erőpróbá­ra az egyetemen. Még öt szemesztere, azaz két és fél éve van hátra, és utána — mint mondja — hazajön Magyaror­szágra. A versenyeket az idén már befe­jezte, a sportpályán valószínűleg csak a jövő év februárjában láthatják újra. Ha minden igaz, akkor a szakavatott néző egy új Bagyulát fedezhet fel jövőre. — Többhetes pihenés után nekifo­gok egy újfajta technika kidolgozásá­nak — mondta, de azt nem árulta el, hogy centikben mit vár, vagy, hogy miben áll az új stílus lényege. — Bubka mozgását nézve jöttem rá valamire, amiről talán a szovjet ugró sem tudja, hogy ez az, ami olyan elképesztően ma­gasra röpíti. Az ötletemet igyekszünk edzőmmel, Gagyi Endrével kidolgozni, és majd meglátjuk, hova jutunk hóna­pok múlva. A rúdugrásban igen hosz- szan tartó dolog a régi beidegződést lerombolni és egy teljesen új mozgást kialakítani — fejezte be nyilatkozatát az újdonsült világbajnoki ezüstérmes. Már talán minden kisdiák bele­törődött a megváltoztathatatlan- ba, hogy hétfőn újra kezdődik a tanév. De az első csengőszó meg­szólalásáig engedtessék meg, hogy néhány gondolattal szóljak az au­gusztus 30-án kezdődött országos testnevelőtanári kongresszushoz. Egy személyes problémámmal kell kezdjem: szívesen ott lennék én is a tanácskozáson, de sajnos a családi költségvetés nem teszi lehe­tővé. A részvételi díj 1200 fo­rint + szállás + étkezés és az uta­zási költség pontosan egy fél havi fizetés! Mégis nagyszerű elhatáro­zásnak tartom, hogy egyáltalán megvalósult ez a találkozó. Ha a testi nevelést is a kultúra részeként fogjuk fel, akkor már réges-régen meg kellett volna rendezni ezt az összejövetelt. A testneveléssel és a testedzéssel foglalkozó tanítókat, tanárokat és a különböző segítő embereket évek hosszú során elin­tézték egy kézlegyintéssel. Sokszor azért is harcolni kellett, hogy a gyerekeknek egyáltalán legyen fel­szerelése az órán. Az volt a jelszó, hogy épüljön minél több tornate­rem. Ma meg azért kell meg-meg- újuló erővel küzdeni, hogy a szak­mai érveket a gazdasági érvek ne tudják legyőzni. Nagyon nehéz en­gedni a csábításnak. Most, amikor osztályokat vonnak össze, napkö­zis csoportokat szüntetnek meg, pedagógusokat küldenek el a pá­lyáról, szívbemarkoló érzés újra a testnevelés fontosságáról szólni. Vajon lesz-e pénz a megépített tornaterem fűtési és világítási számlájának a kiegyenlítésére? A diákcsoportokat vezető kollé­gáknak ki tudjuk-e fizetni a mini­mális ezer forintos havi honoráriu­mot (nettóban)? Marad-e forint a versenyek rendezésére és az ide­genbeli találkozókra? Ezekre a kérdésekre szerettem volna választ kapni, bízva abban, hogy szeptembertől a versenypá­lyákon Lakatos Pista bácsikkal, Adamik Zolikkal, a Szatmári Pis­tákkal és a Pásztor Gyulákkal újra találkozhatom. Brenner László a kiskőrösi Vasvári DSK elnöke HORGÁSZOK VILÁGRANDEVÚJA SZEGEDEN • A kalocsai Katus Gyula a magyar válogatott színeiben szerepel a világbajnoksá­gon. Szombaton és vasárnap a szegedi Maty-éri evezőspálya ad otthont a 38. édesvízi sporthorgász-világbajnokságnak. A vizparti sportágban 1954 óta rendeznek vb-ket, ám ez alatt magyar versenyzőnek, illetve csapatnak nem sikerült érmet szerezni. Remélhetően a hazai környezet, a gróf Széchenyi Istvánról elnevezett vízitelep hozzásegítheti a házigazdá­kat a minél előkelőbb helyezéshez. Az előzetes nevezések szerint 26 ország legjobb „halfogói” látogatnak el a Tisza-parti városba. A verseny zökkenőmentes lebonyolítását bizto­síthatja az a körülbelül 290 mázsa keszeg, kárász, illetve ponty, amelyet tavaly ősz óta telepítettek be a vízbe. A vb pénteken este, az ünnepélyes megnyitóval vette kezdetét, hogy aztán szombaton és vasárnap reggel 8 órától a horgászbotoké legyen a főszerep. A Browning cég által támogatott verseny ünnepélyes ered­ményhirdetése vasárnap 18 órakor lesz. SZEPTEMBER 2-ÁTÓL: Bővül a horgászati lehetőség a szabadidőközpontban Kecskemét egyetlen horgászha­tó vízterületén, a szabadidőköz­pont 20 hektáros taván idén is szép zsákmányra tettek szert a horgá­szok. Számos kapitális harcsa, ponty, amur és busa került a szák- jukba. Akik viszont nem fogtak halat, mindig a domb túloldalára mutogattak, mondván; ott van a nagy fogási lehetőségek vize, dehát nem lehet horgászni... Nos,,szeptember 2-ától (hétfő­től) az Észak-Bács-Kiskun Megyei Vízmű Vállalat, a vízkezelő az igé­nyekhez rugalmasan alkalmaz­kodva, lehetővé teszi a halfogást a 14 hektáros tavon is. így már 34 hektárra nő a horgászható vízterü­let, s minden bizonnyal egyre töb­ben találják majd meg pihenési le­hetőségüket és számításukat a zá­portározón. Amint Kozma Károly halászati üzemvezető elmondta, hétfőtől va­lószínűleg számottevően csökken a turistaforgalom, ami lehetővé teszi a belső tó megnyitását a hor­gászok előtt. Itt jegyezzük meg, hogy a két tavat összekötő kes­keny csatornában továbbra sem lehet horgászni. A 14 hektáros víz körül viszont nagyon sokan elfér­nek. Mivel ott nincsenek — és nem is lesznek — betonozott sté­gek, a horgászoknak kell megosz­tani egymás között a helyeket. A partszakasz ásós, kapás mód­szerrel való átalakítását azonban nem engedélyezik. A horgászhe- lyet úgy kell megválasztani, hogy a környezet ne károsodjon. Hétfőtől változik a záportározó nyitva tartása is. Ezentúl reggel 6- tól este 19.30-ig, később — a söté­tedéstől függően — 19 óráig lehet majd horgászni. A várható hétvégi érdeklődés miatt azonban pénteki és szombati napokon este 22 óráig meghosszabbítják a nyitvatartási időt. A belépés és horgászat feltételei változatlanok. Hétfőtől péntekig továbbra is kétféle jegy lesz forga­lomba, az egész napra érvényes 180 forintos és 14 órától zárásig a 120-as, míg szombaton és vasár­nap csak egész napra szóló jeggyel lehet horgászni. A halászati üzemvezető elmond­ta, hogy idén már mintegy 400 ki­logramm harcsa akadt horogra, ami azt jelzi, hogy nem fogyott ki az állomány, sőt, a hétfőn megnyí­ló tavon további kapitális példá­nyok kapása várható. Mivel a har­csa nagy károkat okoz a pontyál­lományban, méretkorlátozás nél­kül, az engedélyezett 2 + 1 nemes-, valamint a 3 kg egyéb halon kívül, 2 harcsa is elvihető. Aki 20 kilog­ramm felettit fog, még külön juta­lomra is számíthat. Érdemes lesz megpróbálni. B. I. Ötödikek a világbajnokságon A Cseh és Szlovák SZK-ban, Pölöstyénben rendezték meg az ifjúsági horgász-világbajnoksá­got. A Piestany-csatornán tar­tott viadalon a magyar fiatalok az előkelő ötödik helyen végez­tek, a tizennyolc ország rajthoz állt versenyzői között. A világbajnoki címet a bel­gák nyerték. Az ötödik helye­zést elért magyar csapatnak, a kalocsai Martin Gábor révén megyebeli tagja is volt. A to­vábbi csapattagok: Bírta Krisz­tián (Nógrád megye), Csőre Ákos (Győr-Moson-Sopron megye), Csukás Péter (Buda­pest), Imreh Szabolcs (Csong- rád megye). SOROKBAN • SOROKBAN • Békés megyében rendezték meg az országos egyéni halfogó­bajnokságot. Az első fordulóra a Sebes-Körös vésztői híd feletti sza­kaszán, a másodikra a Berettyó szeghalmi részén, a harmadikra pedig a vésztői híd alatti vízen ke­rült sor. Kellemes meglepetés, hogy a női mezőnyben dr. Csóti Sándorné (Kalocsa és Vidéke HE) az előkelő második helyen végzett. • A Zalka Máté HE szeptember 7-én, szombaton tartja egyesületi versenyét a szikrai Tisza-holtágon. A résztvevőket reggel 5 és 6 óra között várják a hídnál.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents