Petőfi Népe, 1991. augusztus (46. évfolyam, 179-204. szám)
1991-08-27 / 200. szám
PETŐFI NÉPE 1991. augusztus 27., 5. oldal HETI SOROZATUNK Szervezett bűnözés Európában (2) Az alvilág Kelet felé terjeszkedik • A hamburgi rendőrségi razziák valamelyikén majd csak fennakad „valaki" • íme, a nagy fogás ... A SAJÁT SZEMÉVEL AKARTA LÁTNI: MI TÖRTÉNIK ITT A szervezett bűnözés az élet szinte minden területére betette a lábát, és csaknem valamennyi bűnesetben — legyen az egyszerű táskalopás vagy lakás- betörés — mind gyakrabban ott állnak az egész világot átfogó szindikátusok — állítja Hans-Ludwig Zachert, a Német Szövetségi Nyomozóhivatal elnöke. A szervezett bűnözés ma már nemcsak kábítószer-kereskedelemre terjed ki, hanem az összes bűneset 60 százalékát kitevő lopásokra, így a betöréses lopásokra, a táskalopásokra, autólopásokra és -feltörésekre, sőt, a pornográfiára, az emberkereskedelemre is. A konkrét káron kívül a bűnesetek lélektanilag is nagyon rossz hatással vannak a lakosságra, hiszen az emberek félnek kimenni az utcára, és általában is aggódnak. De a hivatalok és vállalatok is nagyon gyakran célpontjai a szervezett gengszterizmusnak. Piszkos pénz — kitisztázva A legveszélyesebb azonban az, ahogyan a bűnözés mind nyíltabban beleépül a legális társadalomba. Ennek egyre több a nyoma Magyarországon is. Sikeres vállalkozók vagy szabadfoglalkozásúak ismeretségét keresik, akik időnként megfelelő információkat szolgáltatnak, vagy a kölcsönös szívesség alapján — a legtöbbször gyanútlanul, olykor zsarolás hatására — egyre szorosabb kapcsolatba kerülnek az alvilággal. Ezáltal a bűnszövetkezetek nemcsak az adott személlyel kerülnek, lépnek kontaktusba, hanem rajtuk keresztül a politikával, a gazdasággal és az államigazgatással is. A vállalkozók széles rétege igy könnyen az alvilág csapdájába kerülhet: elég, ha beszállnak egy rendkívül nagy profittal kecsegtető üzletbe, anélkül, hogy előzőleg az áru ,eredetéről, illetve az eladókról informálódnának, és máris zsarolható- vá válnak á,. Az, ilyen típusú,'összefonódások rendkívül megnehezítik a rendőrség munkáját, hiszen senki nem szívesen vallja be, ha belekerül az ördögi körbe — főleg, ha még haszna is van belőle. Lemarad a jogszabály A sikeres bűnfeltárást sok országban — Németországban éppúgy, mint Magyarországon — nehezítik, hogy a jogszabályok nem tartanak lépést a növekvő bűnözéssel és az elkövetések új formáival. Hiába gyanúsít a rendőrség valakit, és szerzett be róla számtalan információt, ha nincs konkrét tett, a rendőri szervek nem tehetnek semmit a gyanúsított ellen. Hiányzik a megfelelő nemzetközi együttműködés is, pedig a szervezett bűnözés régen átlépte az országhatárokat, és a szindikátusok nagyon sok esetben az egész világra kiterjesztették működési területüket: Kelet-Közép- Európára ma különösképpen. Átmeneti idők Szakemberek tapasztalatai szerint az Európa keleti térségében bekövetkezett és zaljó változások nyomán például Németország válik egyre jobban a bűnözés egyik fő csomópontjává. Míg régebben Nyugat-Európa a bűnözés szempontjából egybefüggő terep volt, ma már az alvilág egyre jobban terjeszkedik Kelet felé, miközben őrzi nyugati pozícióit. Az egyik feltűnő példa erre Lengyelország, amely az évek során a nemzetközi autócsempészet fő célországává vált. Lengyelország doppinghatású amfeta- minok előállításában is „jeleskedik”. Az utóbbi időben hasonló „fejlődés” figyelhető meg a Szovjetunióban, amely az Afganisztánból és Pakisztánból Európába kerülő kábítószer fő tranzitországa lett. A Balkán északi részéből legújabban a kábitószer-csempészek Magyarországon és Csehszlovákián keresztül hozzák Közép-Európába árujukat. Németország pedig egyre inkább átveszi a Kelet és a Nyugat közötti kapu szerepét. Éppen ezért különösen a németek szorgalmazzák a nemzetközi együttműködést és egy Európai Bűnüldözési Hivatal felállítását. De ez még várat magára ... (FEP) — Beszélgethetünk magyarul? — kérdezem Pascal Leemant, aki jelenleg a Kecskeméti Konzervgyár dolgozója. Franciaországból, egy Beauvais nevű városból jött, ami Párizstól északra, 80 kilométerre van. — Hát megpróbálhatjuk — válaszolja szerényen, miután belekortyolt a kisfröccsébe, amit az előbbiekben kissé pösze magyarsággal a felszolgálólánytól kért. — De mi érdekel? — Leginkább az, hogy miért jut eszébe egy fiatal franciának, hogy Magyar- országra jöjjön, munkát vállaljon és közben a nulláról indulva megtanulja nyelvünket. A magyar fiatalok inkább nyugatra tekingetnek. — Elsősorban látni, tapasztalni akartam. Barátaim közül sokan a nagy országok iránt érdeklődnek. Elmennek Angliába, Kanadába, Németországba. De én a kis országokat is fontosnak tartom. Az elmúlt negyven évben Magyarországnak külön történelme volt, de most bízom benne, hogy a nagy Európa része lesz. Itt most sok minden történik, és ez izgalmas dolog, mert én nem szeretem magam körül az állóvizet. Ráadásul igazából azt sem tudtuk, mi van itt. A sajtóban volt szó Magyar- országról, de én ezeket a híreket nem tartottam reálisnak. Ők úgy tálalják az eseményeket, ahogy nekik tetszik. Csakis a vér, a tragédia az érdekes. Szóval, a saját szememmel akartam meggyőződni arról, hogy mi van itt, és otthon majd elmesélni. — Azzal kezdted, hogy elsősorban. És másodsorban miért jöttél? — A magyar történelmet nagyon érdekesnek tartom. Legfőképpen azért, mert ez a nemzet az elmúlt évszázadok alatt a töröktől az oroszig több nép elnyomását élte át, és mégis magyar tudott maradni. Most úgy akar élni, ahogyan Nyugat-Európában teszik. Én azt akarom tudni, hogy ha mindenük meglesz: magyarok maradnak-e? Ez nem biztos. Egyébként otthon egy igazgató barátom, aki idős ember — ismeri Magyarországot és A magyar—finn gazdasági kapcsolatokról korántsem lehet elmondani, hogy az abban rejlő lehetőségeket teljeskörűen kihasználnák a felek, remélhetően azonban Göncz Árpád köztársasági elnök finnországi látogatása is hozzájárul a külkereskedelmi forgalom megélénküléséhez. Finnország az egész magyar külkereskedelmi forgalomból, mind az importot, mind az exportot tekintve, alig egy százalékkal részesedik. Nyugat-európai partnereink között a 12. helyet foglalja el. A Finnországból importált áruk értéke tavaly összesen 56,3 millió dollárt tett ki, kevesebbet, mint két évvel korábban. Akkor ugyanis Finnországból 74,1 millió dollár értékben vásároltak a magyar cégek különféle cikkeket. A visszaesés oka: kevesebb anyagot és félkész terméket vásárolunk, márpePascal, a francia Lengyelországot — tanácsolta, hogy jöjjek el ide. — Mennyi időre? — Áprilisban jöttem, és szeptemberig maradok a Kecskeméti Konzervgyár kereskedelmi osztályán. Utána máshol szeretnék dolgozni, de ugyancsak itt, Magyarországon. A menyasz- szonyom is eljön Franciaországból. Együtt akarunk munkát vállalni egy itt induló francia gyárban. Mind a ketten agráregyetemet végeztünk. Ez a képzés azonban többrétűbb, mint Magyarországon. Én például a mezőgazdasággal kapcsolatos ismereteken túl szociológiát, marketinget és külkereskedelmet is tanultam. —1 Es már a magyar nyelvvel is jól haladsz. Tanárhoz jártál? — Á, nem. Bementem a gyárba, és az dig ezek a cikkek teszik ki az import legnagyobb részét, több mint háromnegyedét. Finnországból elsősorban fenyő fűrészárut, kohászati termékeket, ötvözött lemezt, acélszalagot és különféle papíripari termékeket importálunk. Emellett kedvelt Magyarországon a finn hal és a dohány. A magyar vállalatok 1988- ban 98,1 millió dollár értékben szállítottak különféle árukat Finnországba. 1990-ben az export 101,2 millió dollárra nőtt. Kivitelünkben lényegesen nagyobb hangsúlyt kapnak a fogyasztási iparcikkek, illetőleg a mezőgazdasági és az élelmiszer- ipari termékek, amelyek az export csaknem felét adják. Nőtt a ruházati cikkek, a bőr-, szőrmeáruk kivitele, csökkent viszont a kohászati export, főként az acélhuzal és az acélegyik zsebemben a francia—magyar, a másikban a magyar—francia szótár volt. Aztán júliusban két hétig angolul magyar nyelvtant tanultam egy könyvből, de az borzasztó volt. Egyébként nemcsak a magyar nyelvet szeretem itt, hanem mindent. Én Magyarországon akarok dolgozni, mert hiszem, hogy itt van jövő. S nemcsak a pénzért akarok dolgozni — ez nem olyan fontos —, hanem ezért az országért. Persze, tudom, csak egy kis pont vagyok. — No, és milyen itt? — Az emberek emberek, és ez nagyon fontos. De azt is látom, hogy a magyarok fejében sok gond van. Nem tudják, mi lesz, nem látják a jövőt. Félnek a munkanélküliségtől, az élettől és önmaguktól. De azért sokan bizakodnak. Én úgy érzem, hogy bár a francia munkásoknak talán másabbak az élet- körülményeik, de a gondjaik hasonlóak a magyarokéhoz. — De azért örökre nem akarsz ittmaradni. — Tulajdonképpen még nem tudom. Lehet, hogy öt év múlva hazamegyek. Az sem kizárt, hogy a szüléimhez. Édesapám 90 hektáron gazdálkodik. Lehetséges, hogy segítenék neki. Ez nem olyan nagy földterület Franciaországban, és ráadásul az édesapám a modernizáció híve, így kétkezi munkát nem igen kell végezni. Az anyukámra az adminisztráció marad, ami igen sok nálunk, mert ez nagyon fontos a gazdálkodáshoz. Csodálkozom is a magyar privatizáción: kis területeket osztogatnak szét. Ezeknek a gazdaságoknak szerintem nincs jövője. Ehhez tartozik még, hogy Franciaországban ahhoz, hogy valaki földműves legyen, legalább érettségijének kell lennie. Két év múlva pedig már főiskolához kötik majd. A szakértelem ugyanis elengedhetetlen a hatékonysághoz. Nekem ehhez megvan a képzettségem. De hogy mit csinálok néhány év múlva? Nem tudom. Még minden lehetséges... kapcsolatok idom eladása. Számottevően visz- szaestek a gépipari szállítások. Finnország aktívan részt vesz a Huszonnégyek segítségnyújtási akciójában, Í00 millió dollárnyi kedvezményes hitelkeret áll hazánk rendelkezésére. A magyar vállalkozók, illetőleg vállalatok e keretet felhasználva vásárolhatnak különféle gépeket, berendezéseket. Egyelőre azonban — főként az információhiány miatt — a keretet a hazai vállalkozók nem használják ki kellőképpen. A tervek szerint ezen úgy kívánnak változtatni, hogy rövidesen összekapcsolják egy hitelbiztosítási konstrukcióval. Szó van arról is, hogy felszámolják a még meglévő acélönkorlátozási megállapodást, ami várhatóan ugyancsak hozzájárul ahhoz, hogy a magyar—finn gazdasági kapcsolatok a jövőben megélénküljenek. . Bencze Andrea Magyar—finn gazdasági Magyarország és Trianon Az 1920. június 4-én, a Párizs melletti Trianonban, megkötött békeszerződés II. része tartalmazza Magyarország határait. Magyarországra nézve ezek a leglényegesebb előírások, mert az összes többi rendelkezések ezzel összefüggésben születtek, ehhez kapcsolódtak. Az új határokról, melyek sem helyrajzi, sem vízrajzi, sem nemzetiségi választóvonalat nem követtek, Briand, az 1921-ben választott francia kormányfő így nyilatkozott: „Elég ránézni a térképre, követni a határvonalat, amely egyáltalán nem végleges, hogy meggyőződjünk róla, az nem fedi a valóságot”. Briand csak egyben tévedett: a határok — rövid ideig tartó változás után — véglegesekké lettek. Raffay Ernő történészt, a neves Trianon-kutatót kértük meg arra, hogy foglalja össze a történelmi Magyarország veszteségeit, illetve az úgynevezett utódállamok nyereségeit. — Magyarország területét a szerződés 282 ezer négyzetkilométerről 93 ezer négyzetkilométerre csökkentette. A területi veszteségből a legnagyobb zsákmány Romániának jutott, Magyarországból 103 ezer négyzetkilométert ítéltek neki, így más nyereséggel együtt az 1914-es 137 903 négyzetkilométer Románia 1920-ra 294 967 négyzetkilométerre hízott. A 103 ezer négyzetkilométer a régi Magyarország területének 36,2 százalékát tette ki. A területi nyereségek sorrendjében Romániát Csehszlovákia követi, melyhez 63 ezer négyzetkilométert, a régi Magyarország területének 22 százalékát csatolták. A délszláv állam 21 ezer négyzetkilométert kapott, ami 7,4 százalékot tett ki, Aúsztriához pedig 4000 négyzetkilométer került, 1,5 százalék. — Az utódállamok határainak kialakítása során jóval nagyobb szerepet kaptak a területi követelések, mint az etnikai szempontok. Népesség tekintetében mi lett Trianon következménye? ■— Ami a magyar nemzet testéből kiszakított népességet illeti, hasonló arányszámokat találunk. Romániához 5,24 millió lakos került, ebből 1,7 millió magyar (30,2 százalék), Csehszlovákiába 3,5 millió lakos, közte 1 millió 72 ezer magyar (30,2 százalék). A délszláv állam 1,6 millió új polgárt mondhatott magáénak, melyből 465 ezer volt magyar (28,7 százalék), Ausztriához pedig 292 ezer lakos \ Romániához 102.000 km2 Szerbiához 63.000 km2 Magyarország területének felosztása Ausztriához A000 km2 Csehországhoz 63.000 km2 került, ebből magyar 26 ezer (8,8 százalék). — Ekkora „népességátrendeződés” vajon megoldotta-e a térség nemzetiségi problémáit? — A végeredmény az lett, hogy soknemzetiségű államalakulat helyett, amely a történelem hosszú századai folyamán spontán kialakult egység volt, több soknemzetiségű államot hoztak létre. Ezekben az együtt élő népek egymáshoz való viszonya is alapvetően megváltozott, mint ahogy megváltozott az új körülmények között gazdasági szerepük, annak a területnek a súlya és sajátos kultúrájának helye az egész államon belül, amelyben most már éltek. A Trianon előtti Magyarország (Horvátország nélkül) 18 millió lakost számlált, melyből 54,4 százalék volt magyar. 16,1 százalék román, 10,7 százalék szlovák, 10,4 százalék német, 2,5 százalék szerb, 2,5 százalék rutén, 1,1 százalék horvát, 1,2 százalék vegyes nemzetiségű- Nagy-Románia népessége 16-17 millió volt, melyből a románság legfeljebb 65 százalékot tett ki, a magyarok lélekszáma meghaladta a 10 százalékot, német nemzetiségű volt 5.5 százalék, 5 százalék körül volt a zsidóság létszáma, és ugyanennyi a bolgároké is, 3 százalék fölött volt az oroszok és ukránok száma, illetve 1-2 százalék cigány, török, görög, gaganc, szerb, horvát, szlovén, lengyel és más, összesen 17 nemzetiség alkotta Romániát. A csehszlovák állam népessége 13.5 millióra tehető, ebből cseh és morva 46-48 százalék, szlovák 12-13 százalék, a csehek és szlovákok együtt tesznek ki körülbelül 60 százalékot, német 27-30 százalék, magyar 6,5 százalék, a többi rutén és lengyel. Nagy-Szerbia lakossága körülbelül 12,5 millió, ebből szerb 40- 42 százalék, szlovén 9 százalék, magyar 7-8 százalék, német 7-8 százalék, muzulmán 5 százalék, a többi vegyes. A többségi nemzet tekintetében azt láthatjuk, hogy ezekben az államokban alig múlják felül a nemzetiségek lélekszámát, sőt, Csehszlovákiában a csehek kisebbségben vannak, ha eltekintünk attól a kevéssé megalapozott feltevéstől, hogy a csehek és szlovákok egy népet alkotnak. Látjuk tehát, hogy a nemzetiségi elv hangoztatása az új határok kialakításában mennyire nem játszott szerepet. — Sokan állítják, Trianon pozitív hatása, hogy Magyarország elnyerte függetlenségét. — Való igaz, hogy a békeszerződés eredményeként Magyarország formailag független állam lett, pusztán önálló életének alapvető feltételeitől fosztották meg. Körülbelül olyan helyzetben volt, mint az a harcokban megsebesült hadifogoly, kinek mindkét lábát amputálni kellett és azután szabadon engedték, hogy most már mehet, amerre lát. Ebben a helyzetében afelett örvendezni felhőtlenül, hogy milyen jó a szabadság, nem lehet, sőt, cinikus dolog. Annál is inkább, mert a területi és népességben) veszteség elképesztő mértékű gazdasági veszteségekkel is párosult. HT PRESS
