Petőfi Népe, 1991. augusztus (46. évfolyam, 179-204. szám)

1991-08-03 / 181. szám

PETŐFI NÉPE 1991. augusztus 3., 3. oldal KÉNYSZERHELYZETBEN Sokra mennénk kéthetes melóval?! Telefonon kaptuk a hírt: negyven dolgozónak mondott fel a Komon­dor Tours Kerekegyházán. Utolsó fizetésükkel együtt a munkaköny­vüket is megkapták. Mint az legtöbbször lenni szo­kott, a hír csak félig bizonyult igaz­nak. Kerekegyházán, a Langó- háznak nevezett, szépen felújított kastélyban, amit a vállalkozás ven­déglátóegységként üzemeltet, való­ban osztották az utolsó fizetést és a munkakönyvét. Ám Vörösmarti Imrétől, a Komondor Tours igazga­tójától a következőket tudtuk meg: — Nem negyven, hanem 21 dol­gozó az érintett, s nem a cég mon­dott fel nekik. Arról van szó, hogy a vállalkozás tulajdonosának elfo­gyott a pénze: tevékenységünk nem hozta a várt jövedelmet. Ezért az eredeti elképzeléssel ellentétben le kellett állni a további beruházások­kal. Most azonban még lett volna munka, de a dolgozók nem vállal­ták. Megsértődtek. —Azt is hallottuk, hogy a tulajdo­nos elégedetlen volt a munkájukkal. —Valóban, ezért a továbbiakban nem időbérben, hanem vállalkozás­ban kellett volna dolgozniok. — Talán ettőlféltek? — Nem hiszem. Az én megítélé­sem szerint két-három kivételével tisztességesen dolgozó jó szakmun­kások voltak valamennyien. Sajná­lom őket, de mi is kényszerhelyzet­ben vagyunk. Egymás után érkeztek az érintet­• Búcsúpohár, munkakönyvvel. (Gaál Béla felvétele) tek, fegyelmezettek voltak. Leg­alábbis addig, amíg ott tartózkod­tunk, egyetlen hangos szó sem esett. —A Bácsépszertőljöttem ide dol­gozni hat hónappal ezelőtt, tizen- egyedmagammal — mondta Nagy György. — Azért változtattam munkahelyet, hogy végre itthon dol­gozhassak, s mert itt azt ígérték, leg­alább öt évre való munka van. Van is, csak fizetni nem tudnak. Mi pedig úgy nem dolgozunk, hogy vagy ka­punk bért, vagy sem. — Most még lett volna feladat —­vállalkozásban — amit kifizettek volna. —Sokra mennénk kéthetes meló­val! — Most mihez kezdenek ? — Fogalmunk sincs. Talán ka­punk munkanélküli-segélyt. Búcsúzóul Vörösmarti Imre még annyit mondott: — Maga a vállalkozás is bizony­talan helyzetben van. Lehet, hogy egy hónap múlva a saját munka­könyvemet fogom „kiadni” ... A. M. VÉLEMÉNYEK SZABADON igazgató-önjelölt sápadtan, lelógó arc­Kisvárosi kételyek Városunk is most éli át a történelmi változásokat. A kisember az apróságo­kon érzi meg az átalakulást. Hogy a boltban drágább minden, munkahe­lyén'pofitikai csatározások folynak; pe­dig megígérték a választások idején, hogy a Crítfnteitiölynem lesz a politizá­lás csatatere. A munkanélküliség réme nem csak a volt pártfunkcikat és párt­tagokat rettegteti. A kisember most örül, ha élelemre, ruhára, rezsire, a gye­rekek iskoláztatására telik. A kisember a helyi hírharangból tud meg mindent, vagy pletyka útján. Jóska bácsi pénte­kenként megveszi az újságot, s abból kap hírt az önkormányzati ülésekről, a balesetekről, a bűnügyekről, a születés­ről és a halálról. Nemrégiben olvasta a következőket. Egyetlen pályázó volt a művelődési osztályvezetői címre, s az is a régi rend­szer kádere volt. Az pedig manapság nem divat, hogy régi emberek kerülje­nek egy megújult, vagy vadonatúj, tes­tületbe. A közművelődési felügyelő tal­pa alatt is ég a talaj, nem csoda, ha új álláshely után nézett. Megpályázta az egyik kisvárosi iskola igazgatói székét. A képviselő-testületnek ő sem tetszett, mert fiatal, vezetői gyakorlata nincs. Ha régi, az nem jó. Csak mi új régiből? Minden ember a régi rendszerben is élt, dolgozott, sokan vagyonokat harácsol­tak össze, épp a régi világban, ahol csak a kisember fogadta meg komo­lyan a nagy szólamokat. Mostanság az cal közlekedik. Jelentős vezetői múlt után újrakezdheti a pedagógushivatást elölről. Nem minden régi rossz. Újraválasz­totta a kisváros képviselő-testülete az egészségügyi osztályvezetőt és a kórház vezető főorvosát, pedig mindketten a régi érában gyógyították az embereket. Persze, mindenkivel előfordulhat, hogy megrokkan az egészsége, s nem mind­egy ez esetben, milyen kapcsolata van az egészségügyi dolgozókkal. Jóska bá­csi rezignáltan konstatálja, az orvos pártálláspontja nem mérvadó a gyógyí­tásban, a szaktudás a fontos. Más hiva­tásnál nem, csak ott. A helyi újságot és a kábeltévét priva­tizálni akarja az önkormányzat, ennek érdekében már több próbálkozást tett. De a kutyának se kell. Olyan „vállalko­zóra” lenne szükség, aki nem sajnálja a pénzét oda befektetni, ahonnan nem várhatja vissza. Az önkormányzati testületi ülésen az új művelődési osztályvezető kimondta, a kultúra ezután áru. Már most is kong az új mozi, nem látogatják a művelődé­si házat, a könyvtár még az olcsó mű­velődési helyek közé tartozván igénybe veszi szolgáltatásait a nyugdíjas, a di­ák, néhány pedagógus, egyetemista. Ameddig nem privatizálják ... Kürt Éva kiskunfélegyházi olvasó Kunbaracs és a munkanélküliség A helybeliek nagy része a mező- gazdaságban dolgozik. Az önálló­an gazdálkodók közül egyre töb­ben maradnak jövedelem nélkül -—, főleg az állattenyésztők, mivel nem tudják termékeiket eladni. So­kan dolgoztak korábban a közeli nagyobb településeken. A létszám- leépítések során néhányuknak fel­mondtak. A lajosmizsei Kefe-, Seprű és Vasipari Szövetkezet is nyújtott kereseti lehetőséget a kun- baracsiaknak. A vasiparosokat most még folyamatosan tudják foglalkoztatni, de a seprűgyártó és a faipari részlegnél dolgozóknak már nemigen van munkája. E nehéz helyzetben a község ve­zetői próbálnak meg segíteni. A la­josmizsei Glóbusz ’90 Ipari Szö­vetkezettel történt megállapodá­suknak köszönhetően a 35 kunba- racsi munkanélkülinek alkalma nyílt cipőfelsőrész-készítésben dol­gozni. Azonban csak tizenketten maradhattak, illetve vállalták to­vábbra is a munkát. A munkanél­küliek száma öttel csökkent azál­tal, hogy az önkormányzat meg­nyert pályázat révén közmunka lé­tesítésére kapott támogatást. Az ily módon foglalkoztatottak fizeté­sének (a mindenkori minimálbér­nek, ami jelenleg 7000 forint) het­ven százalékát az állami, harminc százalékát pedig az önkormányza­ti költségvetésből fedezik. A köz­munkások a környezet rendben- tartásában, a közintézmények fel­újításában dolgoznak. BIZTOSÍTÁSI csalás Jogerős ítélet egy bajai ügyben Az elmúlt év nyarán három bajai fiatalember úgy gondolta, hogy egy alaposan összetört 1600-as Ladával —amelynek casco biztosítása is volt —nagyobb összeget lehet „keresni”, mintha romhalmazként eladják. A történet ott kezdődött, hogy Puskás Lajos (Baja, Pásztor utca 54.), 1990 nyarán csere útján jutott hozzá a PT 08-16 forgalmi rendszá­mú, piros, 1600-as Ladához, de a gépkocsit nem íratta a nevére, ellen­ben casco biztosítást kötött rá. Bár ez sem rendben lévő dolog, de csu­pán emiatt Puskás nem került volna bíróság elé. Sőt,mégazértsem,hogyeztazau- tót tavaly augusztusban néhány napra kölcsönadta barátjának, Schafer Gábornak (Baja, Engels ut­ca 42.). A néhány napból több hét lett, és Puskás semmit sem tett annak érdekében, hogy visszakérje az au­tót, s szinte természetes, hogy barát­ja sem sürgette az ügyet. A baj ott kezdődött, amikor Schafer Gábor karambolozott a járművel, és annak karosszériájában körülbelül 30-40 ezer forintos kárt okozott. De mert a kocsira volt casco, a Hungária Biz­tosítótól több mint 10 ezer forint kártérítést vett fel Schafer Gábor. A külföldről hazatért Puskás ek­kor már kereste a kocsit, s hamaro­san megtudta, hogy barátja össze­törte, s az autó Báló István (Baja, Dombos utca 29/A) gépszerelő mű­helyében van. Puskás felkereste Bá­lót és közölte vele, hogy neki nem kell az autó, azt 50 ezer forintért neki adja, ugyanakkor kijelentette, hogy tüntesse el a kocsit, mert jelenteni fogja a rendőrségen, hogy ellopták tőle. Ilyen értelemben tájékoztatta szándékáról Schafer Gábort is, hoz­zátéve, hogy ne használja az autót, azonkívül azt csinál vele, amit akar. Schafer, természetesen, nem hasz­nálta a jármüvet, viszont saját udva­rába vitte, ott teljesen „lecsupaszí­totta”, kiszerelte belőle a motort és áttette a sajátjába, a karosszériát pe­dig Báló István adta el 25 ezer forin­tért, sőt, az alvázszámot is kivágták belőle s egy másikat hegesztettek a helyére. Puskás 1990. szeptember 25-én a Kecskeméti Városi Rendőrkapi­tányságon ismeretlen tettes ellen fel­jelentést tett, azt állítva, hogy az Aranyhomok Szálloda mellől elop­ta a PT 08-16 rendszámú, piros szí­nű, 1600-as Lada gépkocsiját. Az ügyben a rendőrség megindította a nyomozást, majd egy hónap múlva megszüntette, mert nem volt megál­lapítható a tettes személye. Novem­ber 30-án Puskás Lajos a Hungária Biztosítótól 93 ezer forint kártérítést vett fel. A Bajai Városi Bíróság a három bajai fiatalemberrel szemben sajátos és ezért a közvélemény által kevésbé ismert büntetési nemet alkalmazott: Puskás Lajos 200 napi tétel, Báló Ist­ván és Schafer Gábor pedig 150-150 napi tétel pénzbüntetést kapott úgy, hogy Puskásnál egynapi tétel 150 fo- rint. Bálónál 100, Schafernél pedig 50 forint. Amennyiben nem fizetik meg a 30 000, 15 000, illetve a 7500 forintot, akkor kétszáz napot kell le­ülnie Puskásnak, míg társainak 150 napot. Az ítélet jogerős. G. S. Jászszentlászlón mindig történik valami Csatornát! Áll a víz esős időben a soltvadkerti Bocskai utcá­ban. Pontosabban: öt-hat ház előtt kínkeserves ilyen­kor közlekedni. Lehoczki Ferencné a 102. számú ház­ban a polgármesteri hivatalt hibáztatja ezért, mivel nem épített ide csatornát. Az erre járó kamionok felcsapják a vizet az épületek falára és ablakaira, nem kerülgetik a tócsákat. A nagyközség polgármes­tere mondja: csatorna segít­het a Bocskai utcaiak pana­szán. A kiadást háromfelé osztanák el: a Közúti Igazga­tóságra, amelyhez az 53-as út részét képező Bocskai utca is tartozik, a polgármesteri hi­vatalra és a siralmas állapot megszüntetésében érdekelt lakókra. Közös költségválla­lás esetén már az év második felében nem állna meg és nem fröcskölné a falakat a víz az utcában. Nemrégen fejezték be az új ABC melletti parkírozó építését. Ä társ­községben, Móricgáton folyamat­ban van a vízhálózat fejlesztése: mélyfúrású kutat, 50 köbméteres víztárolót és kétezer méteres vízhá­lózatot létesítenek. Mindez tízmil­Talán az országban is, de Bács- Kiskunban biztos, hogy a legna­gyobb tritikáletermelő a Kunpe- széri Parasztbecsület Tsz. Az idén a gazdaságban 700 hektáron ter­melték ezt a gabonafélét, a mar- tonvásári kutatóintézetben hono- sitott lengyel Presto fajtát. Az el­múlt három évben kipróbálták a tritikálét több talajtípuson is, és rájöttek, hogy a kimondottan ho­moktalajokon is egészen jól produ­kált. Az idén az aratás körülbelül kétharmadánál köszöntött rájuk az esős idő-— ez alatt a néhány nap alatt 160 milliméter csapadék zú­lió forintba kerül, ehhez ötmillió forintot pályázat útján, támoga­tásként kapott az önkormányzat. Még javában folynak e nagyberu­házás munkálatai, s mégis hozzá­fogtak a belterületi utak felújításá­hoz. dúlt rájuk —, meg kellett tehát állí­tani a gépeket. Az eddigiek szerint, normál tápanyag-ellátottság mel­lett, műtrágya nélkül 5 tonna kö­rüli termést takaríthattak be hek­táronként. A költségkímélés kihí­vásaira ez a növény igencsak meg­felel, hiszen a tapasztalat azt mu­tatja, hogy betegség, kártevő nem támadja meg. A gazdaság a mag jó részét a környékbeli és a Szolnok megyei termelőknek adja át, ahol az idén az ottani megyei gabona­forgalmi vállalat már étkezési cé­lokra való felvásárlást is megpró­Tritikále a homokon A POLGÁRI VÉDELEM MEGÁLLAPÍTÁSA: Borsihalomnál nincs mitől tartani Lapunkban június 25-én „Do­hányból a selejt is megárt” címmel foglalkoztunk egy környezet­szennyezést gyanító állampolgár bejelentésével, mely szerint a Ti- szaalpári Tiszatáj Tsz Borsihalom körzetében feldolgozásra nem al­kalmas, Olaszországból származó dohányt tárol nagy mennyiségben. Ez súlyos ártalmak forrása lehet. A Kiskunfélegyházi Városi Polgári Védelmi Parancsnokságon tett be­jelentést követő vizsgálatról Kato­na Ferenc őrnagy részletes írásbeli tájékoztatót küldött szerkesztősé­günknek. Végkövetkeztetésük: Borsihalomnál nincs mitől tartani. Mint a polgári védelem őrnagyá­nak soraiból kiderül, ezt a megálla­pítást alapos tájékozódás és hely­színi mérés előzte meg. A félegyházi dohánybeváltóban megtudták: a határon való beérkezéskor kitöl­tött szállítólevelek szerint: „Az áru a magyar növény-egészségügyi elő­írásoknak megfelel, illetve felhasz­nálható”. Tanulmányozták a do­hányon elvégzelt szakértői vizsgá­latok eredményét; a réz-, cink-, kadmium-, ólom-, nikkel-, higany- és kobalttartalom messze elmarad, a már veszélyesnek mondható ha­tárértéktől. Á Tiszatáj Tsz talajvé­delmi vizsgálatok kimutatását bo­csátotta rendelkezésükre, s ezek az eredmények is normálisak. A polgári védelem szakértőinek helyszíni vizsgálata — amely kiter­jedt az úgynevezett háttérsugár­zásra, s a dohány aktivitására — szintén megnyugtatóan végződött. Ezenfelül érdeklődtek a Tisztior­vosi Szolgálat városi intézetében a korábban Petőfiszállásra azonos céllal — ez a trágyává komposztá­lás — kihordott dohány „viselke­déséről”. Ott sem okozott káros eltérést a talajban és a talajvízben. Tehát a polgári védelem szerint a bejelentő Barna Károlynak — az ő tanyája közelében vannak a do­hányhalmok — nem kell tartania az import selejt dohánytól. A szerk. megjegyzése: Barna 0 Talán az ég áldása helyettesíti a locsolást, ami elősegítené a dohány­levél „visszaszervülését” a termé­szetbe. (Galambos Sándor felvétele) Károly eleddig sem attól félt, hogy „sugaras” a dohány. Neki az csípte a szemét, hogy a tanyája környé­kén szeméttelepet létesítettek. Fur­csa módon azt sem tudja méltá­nyolni, hogy a dohányhulladék megsemmisítéséért a termelőszö­vetkezet bevételhez jutott. És ne rójuk fel neki, hogy méltatlanko­dik: számára csak a szállingózó dohánypor, a „szemgyönyörköd­tető” látvány jutott. Meg az a kel­lemetlen tanulság, hogy mások ká­rára még mindig lehet ilyenfajta üzleteket kötni. Mert azért huszárvágás ez a ja­vából: elvállalni a megsemmisítését a hulladéknak (pénzért), aztán ki­vinni a határba valahová, s ott­hagyni sorsára ... Erre kellene az igazi polgárvédelem! OLCSÓBB: FÜLÉTŐL A FARKÁIG Kedvezményes húsvásár Tegnapi lapszámunkban hírül adtuk, hogy augusztus 7. és 17. között engedményes húsvásár lesz az országban, összesen 5 ezer tonna sertéshús ilyen értékesítéséhez ad az agrárkormányzat támo­gatást az akcióba bekapcsolódó feldolgozó vállalatoknak. A cél a sertésválság levezetése, de ezúttal jól jár a lakosság is, összesen 200 millió forintot takaríthat meg. Mint megtudtuk, az akció­ban részt vesz a megye két nagy vállalata, a félegyházi KUNSÁGHÚS és a bajai BÁCSHÚS is, az előbbi 70, az utóbbi 100 tonna félsertést szállít tiz nap alatt a kereskede­lemnek. Kilónként 39 forint ártámogatást kapnak a köz­ponti-alapból. A BÁCSHÚS a félsertéseken kívül 4 tonna bőr nélküli és ugyanennyi bőrös zsírszalonnát is adhat elfoga­dott pályázata értelmében az üzleteknek, amelyek az ajánlott engedményes árakon kötelesek az árut forgalomba hozni. Még egy fontos kikötés: a kedvez­ményes árú húst csakis a lakos­ság vásárolhatja meg, közülete­ket a dotált 5 ezer tonnából nem szolgálhatnak ki. A kiskunfélegyházi cég a 70- ből 30 tonnát szállít a megyei kereskedelmi partnereinek, a mennyiség másik, nagyobb ré­szét budapesti üzletekben hoz­zák forgalomba. A BÁCSHÚS 40 tonna tőkesertést juttat a megyei boltoknak, a többit a fővárosiak kapják. Emlékeztetőül a kedvezmé­nyes fogyasztói árak augusztus 7. és 17. között: rövidkaraj 173, hosszúkaraj 143, comb (csont nélkül) 140, lapocka (csont nél­kül) 122, csontos tarja 119, da­gadó 79, oldalas 54, hátsó csü­lök (csontos) 46, első csülök (csontos) 33, láb 5, farok 13, csont 1, zsiradék 10 forint. MI CSAK TUDJUK ... CSÖKKENT A FORGALOM A BOLTOKBAN Az első félévben a kiskereskedelmi forgalom folyó áron 19 százalékkal nö­vekedett, 369 milliárd 496 millió forin­tot tett ki. Ez 39,2 százalékos inflációt becsülve végül is a forgalom csökkené­sét jelenti. Az első félévben a lakosság 100 forint bevételből 65,75 forintot költött áruvásárlásra. Ez tavaly 77,29 forint volt. A valutavásárlásra ugyan­akkor a lakosság 71,2 százalékkal töb­bet fordított, mint tavaly. A lakosság megtakarításainak értéke június 30-án 373,4 milliárd forint volt, ez 40,6 milli­árd forinttal több, mint az év elején. Értékpapírokba a lakosság 115,7 milliárd forintot fektetett, ez 25,3 milli- árddal több az év elejeinél. Az első félévben a kiskereskedelem eladási forgalma 17,9 százalékkal növe­kedett, vagyis változatlan áron számít­va 15 százalékkal csökkent, 190 milliárd 810 millió forintot tett ki. Januártól jú­niusig a nagykereskedelmi beszerzések értéke 146,5 milliárd forint volt, 1,8 szá­zalékkal több, mint egy évvel korábban. Az eladások 152,1 milliárd forintot tet­tek ki. Ez 5,2 százalékkal kevesebb, mint az első félévben. A fogyasztási­cikk-kereskedelemben a kínálat piaca ellentmondásos, egyes árucikkekből túlkínálat van, míg mások hiányoznak. A lakossági kereslet mérsékelt.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents