Petőfi Népe, 1991. augusztus (46. évfolyam, 179-204. szám)
1991-08-26 / 199. szám
4. oldal, 1991. augusztus 26. KÖRNYEZETÜNK Környezetünk, közérzetünk és az Alföld A Római Klub két évtizede publikált, híres — nálunk sokáig „tiltott gyümölcsként” fogyasztható és olvasható — első jelentése óta teljesen új szemlélet alakult ki világunkról, környezetünkről. A Föld egységes, egész, élő rendszer, a Kék Bolygó, amelynek levegőtengere fenekén él a már négymilliárdot is meghaladó emberiség. Az ember — aki nyilván nem a 0,75 kW/órás átlagteljesítménye miatt emelkedett ki az élővilágból —, egyszerre biológiai és társadalmi lényként mozog, él ebben a környezetben, illetve környezetekben. Sokáig azt hitte, korlátlan ura lehet a Földnek, s elfeledte, hogy ugyanakkor éppen olyan élő része is annak, mint bármelyik más élő társa. Környezetünk mai, modern megítélésében tehát, ha azt emberközpontúan akarjuk elvégezni, igen sokféle irányt kell vennie gondolatainknak. Milyen környezetek vesznek körül bennünket? Melyek adnak lehetőségeket, melyek jelentenek korlátokat? Valameny- nyiőnk legbelsőbb vágya a harmónia, a kiegyensúlyozott jólét, az egyensúlyra való törekvés. Ez az igény mindkét fő környezetünkkel szemben fennáll. Nem lehet tehát pusztán természet- és környezet- védelmet kívánni és végbevinni rossz gazdasági és társadalmi környezeti állapotok közepette, s az utóbbi javulása önmagában felkelti az emberek belső igényét egy ápolt, szép táj, település vagy természeti érték iránt. Az egyensúly tehát nemcsak a nagy természeti-környezeti tényezők és a társadalom között bomlott meg, hanem sok tekintetben a két nagy egységen belül is. Ahhoz, hogy helyzetünk javulhasson, ezeket kell megvizsgálnunk külön-külön és kölcsönhatásaikban egyaránt. A kölcsönhatások igen jellegzetesek, s ma már sok közülük következményeiben előre látható, prognosztizálható. Vegyünk most néhány általános példát a különböző környezetekre, s nézzük meg összefüggéseiket. A társadalmi környezetünk, közérzetünk alapját a családi — a lakás —, a helyi társadalmi települési környezet képezi. Egy település — egy szépen gondozott tanya, egy ápolt falu, egy elegáns város — képe, épített környezete, tükre az adott hely gazdasági környezetének, az ott élők törekvéseinek, életképességének. Ez az a legközvetlenebb környezet, amely közérzetünkre nap mint nap hat, még akkor is, ha erről — jórészt megszokásból — alig veszünk tudomást. Vajon mennyire érezzük át ennek a környezetnek a fontosságát? Mit teszünk érte? Tudjuk-e — s itt már inkább az erkölcsi környezetről kellene szólni —, hogy mit jelent egy, a határszélre kidobott műanyag zsákos szemét vagy egy fiatalon kitört fa? A romló gazdasági és jövedelemviszonyok mellett ez sokkal többet jelent, mint gondolnánk. Azt is tönkreteszi, ami anyagiak híján is javíthatna környezeti állapotunkon, közérzetünkön. A másik nagy — a két fő környezeti szférát még sokkal inkább összefogó — környezeti rész a táj; a településeket Övező határrészek együttese, a mező- gazdasági vagy akár hobbikerti tevékenység színtere. Különösen megyénkben hihetetlenül nagy ennek a jelentősége. A szerkezet nélküli homoktalajok, a humuszhiány, a sok aszályos év után fellépő vízhiány, a kertes és a nagyüzemi táblás szőlő és gyümölcstermelés alapvető átalakulása mind olyan környezeti tényező, amellyel tudatosan kell számot vetnünk. Most, amikor a külterületen ismét lehet majd építeni, számos olyan (társadalmi és természeti) közérzetrontó konfliktus várható, amit jó lenne megelőzni, úgy, hogy a valóban nemzeti • Mi lesz a hazánk humuszkincse legjavát őrző Alfölddel? Milyen életlehetőségei kínál embernek, állatnak, növénynek a legmagyarabb táj? Az Alföld Törvényt előkészítő tudós-csoport véleménye szerint: a jövőben is a mezőgazdaság lesz a meghatározó. Fejlődés azonban csak akkor várható, ha megváltozik az agrár szakemberek szemlélete. Ha a jövő tervezésekor az ökológiai és az ökonómiai szempontok azonos súllyal kerülnek mérlegelésre. értéket jelentő nemzeti parkunk is természetes (s legalább a mai) állapotában megóvható legyen. A harmadik nagy — s nem túlzás, európai léptékkel mérhető -^- környezeti szféránk az Alföld. Ez a Kárpátmedence közepén található régió különösen veszélyeztetett üledék (és szeny- nyezés) gyűjtőhely. Időnként beszorul a ködös, szennyezett, nehézlevegője (amelyhez mi is hozzápöfékelünk), a hegykoszorú kiirtott erdői nyomán, a lepusztulás és fel- töltődés miatt, állandósul az árvízveszély, a folyókon naponta érkező szennyeződésekről nem is beszélve. Ar- zénesedik az ivóvíz, lényegében óriási vízrendezési munkák hiányoznak. Ezekhez mérten — ellenpontként — micsoda kincsként értékelhetők a viszonylag háborítatlan folyópartjaink, termálvízkészletünk, napfény és talajadottságaink, a sok évszázados mezővárosi falusi településhálózatunk! Ezért is üdvözölendő az országgyűlési határozat után kialakítandó Alföld Törvény, amely remélhetően nem a csikós és árvalányhajas pusztai romantikánk alapján kíván rezerválni bennünket, hanem valamennyi fentebb vázolt gazdasági, társadalmi, települési és természeti környezetünkre figyelemmel csak keretet ad majd egy — az itt élők bensőségből igényességből is — modernizációjának, táj-, ember- és környezet- barát fejlődésének, egyensúlytörekvő régi és új harmóniáknak. Dr. Csatári Bálint MTA Regionális Kutatások Központja településkutató csoport KARCAGI DISPUTA Tézisek az Alföld Törvényhez Az Országgyűlés április 17-ei, „az Alföld időszerű környezetvédelmi, tájvédelmi és tájhasznosítási kérdéseiről szóló határozatai szerint, az érintett intézmények és a minisztériumok bevonásával készül az „Alföld Törvényi-javaslat. Az Európában egyedülálló, nagy kiterjedésű Nagyalföld jövőjét meghatározó szabályok szerkesztését — tudósok, politikusok részvételével — konzultációk segítik. Amint arról beszámoltunk: legutóbb Karcagon találkozott az „Alföldi-team. A szimpózium, az alábbi ajánlást fogadta el: A magyar Alföld ökológiai tűrőképessége: igen korlátozott. Ezért az ökonómiai érdekeket mindenkor előtérbe helyező, és sok esetben visszafordítható környezeti károsodást okozó tájhasznosítást és mezőgazdasági termelést fel kelí váltania az ökológiai és ökonómiai szempontokat azonos súllyal érvényesítő, a mezőgazdaság és a természetvédelem között szorosabb kapcsolatot teremtő szemléletnek és gyakorlatnak. Tudományosan megalapozott, széles körű szakterületi és megbízható prognózist adó elemzésekkel a természet- és tájvédelmi szempontokat is figyelembe véve kell meghatározni, hogy a mezőgazdaság komplex vízgazdálkodására törekedve hol, milyen vízkárt elhárító és nedvességpótló elemek kerüljenek alkalmazásra. A sajátos hidrológiai és talajtani viszonyok ugyanis nagy területen lehetőséget teremtenek a természetes és mesterséges csapadékok, valamint a talajvizek találkozására, így fokozottan fennáll a felszín alatti vízkészletek további szennyeződésének veszélye. A szerves és szervetlen eredetű talajterhelések ezért itt súlyosabb környezetvédelmi problémát jelentenek. A Tisza völgye legértékesebb, humuszban gazdag réti és réti csernozjom talajai között beékelődve szikes talajok helyezkednek el. Jelenleg is fennáll a további szikesedés és másodlagos szikesedés potenciális veszélye. Ezért tájvédelmi szempontból is kerülni kell mindazon műszaki-hidrológiai és mezőgazdasági beavatkozásokat, amelyek e folyamatokat megindíthatják és felgyorsíthatják. Ma már nemcsak a homoki területeket sújtja az e területeken új talajdegradációs elemként megjelent szélerózió. Fokozza ezt a talajok szerkezetrombolással járó túlmüvelése és nem utolsósorban a szántóföldi növények talajvédelmi szempontokat nélkülöző térbeni elhelyezése és a fátlanság. Az Alföld két legnagyobb összefüggő homoki területén — Nyírség és Duna— Tisza köze — a talaj termékenységét egymástól eltérő jellegű tényezők — az elsavanyodás, illetve a káros felhalmozódási folyamatok — korlátozzák, ami differenciált talajjavítást, talajvédelmet és -hasznosítást tesz szükségessé. Az agrártörténeti múltunkat tekintve is figyelemre méltó tájtermesztés sablonos, mennyiségi szemléletű talajhasználattal történő felváltásával felbecsülhetetlen nemzeti értékeket és exportlehetőségeket vesztünk el. Ennek visszaállítása nemcsak az ökológiai tényezők összhangjának közelítését, hanem a piacgazdaság termékminőségével szembeni követelményének természetes úton történő kielégítését is jelentheti. Nemcsak talaj- és környezetvédelmi, hanem tájesztétikai szempontból is fontos az ökológiai adottságokhoz, illetve tájhasznosításhoz alkalmazkodó erdőtípusok kialakítása, a komplex erdő-, legelő- és szántóföldi hasznosítás szempontjait is figyelembe vevő erdősítés megvalósítása, az Alföld-fásítás újbóli átgondolása. A rövid távú környezet- és tájvédelmi, valamint tájhasznosítási feladatok között különösen fontosak azok, amelyek a földtulajdon-változás és a piacgazdaságra történő átállás időszakában nemcsak biztosítják a mezőgazdasági termelés folyamatosságát, hanem törvényes és intézményes keretet adnak a termőföld védelmének, agroökológiai értékeink megőrzésének és ezt jól szolgáló létesítményeink, intézményeink tájtermészeti keretek között történő hasznosításának. Sürgősen ki kell dolgozni a tudományos megalapozás feltételrendszerét és meg kell határozni az állam szervező és támogató szerepét, tevékenységét. Szúnyog és szarvas Az augusztusi magas vízállás miatt a Duna árterein szúnyogok milliárdjai kínozzák az ártéri erdők élővilágát. Szenved az inváziótól a nemcsvad-állomány is. A szakemberek véleménye szerint az idén ezért rossz bőgés várható. A bikák kimerülnek a moszkitókkal folytatott állandósult harcban. Veránkán megfigyelték: a szarvasok nyakig álltak az egyik belső tó vizében, így védekeztek a szúrások ellen. Az oldalt szerkesztette: Farkas P. József Mezőgazdaság és környezet A mezőgazdálkodás ma a legjelentősebb földhasználati forma Magyarországon. Hozzávetőlegesen a mezőgazdaságilag hasznosított terület három és félszerese az erdőnek. Ilyen magas arány Európában — az igen jelentős rét—legelő (70, illetve 20 százalék) hányad miatt — csak a Brit szigeteken tapasztalható. Érdemes összevetni ezt a védett területek részesedésével: amely nálunk 6,8 százalék. Aztis figyelembe kell venni, hogy a rezervátumok nem hatalmas kiterjedésű területek, az országos jelentőségű 186 védett területnek 35 százaléka még az ötven hektárt sem éri el! A rezervátumok nagy része jelentősen függ a területen folytatott és a környékbeli mezőgazdasági műveléstől. Bugac pusztái a hagyományos legeltetéssel, míg a Kolon-tó rétjei a kíméletes kaszálással menthetők meg. Igazi vadon, érintetlen terület csaknem ismeretlen hazánkban, de Európában is. Tehát, a nagy gonddal kezelt „kultúrtájunk” nemcsak mező- gazdasági hadszíntér és gazdasági erőforrás, hanem élőhelye a növény- és állatvilágnak és a rekreációnak; hagyományok és emlékek hordozója. A mezőgazdálkodás szerkezete és formája kulcsfontosságú a városiasodó társadalom számára. A vidéki táj egyre fontosabbá lesz. Sajnálatos, hogy az elmúlt harminc-negyven év intenzív mezőgazdálkodása túlterhelte tájainkat. A hagyományos gazdálkodási formák eltűnőben vannak. A legtöbb helyen felszippantja ezeket az intenzív növénytermesztés és állattartás. A legelő-kérődző állatok is csaknem teljesen istállózott körülmények között élnek. Az intenzív és specializálódó gazdaság megkívánja a jelentős mennyiségű műtrágya- és kemikáliafelhasználást, az óriás erőgépek üzemeltetését, az új technológiák bevezetését, egyöntetű és gyakran tájidegen növény- és állatfajok széles körű meghonosítását. A mezőgazdaság kollektivizálása és forradalmasítása felborította a falu társadalmát (elvándorlás, ingázás), de alapjaiban átalakította a vidéki környezetet is. Legtöbb térségben a növény- és állatfajok életének meghatározó tényezője a gazdálkodási gyakorlat. Becslések szerint több • Vegyem vagy ne vegyem? Meditáció a növényvédőszeres gondola előtt. Európának csak akkor kellenek a magyar termények, ha biológiai módszerekkel védekezünk a kártevők ellen. A dunai árhullám hírei A vízszint emelkedésével a Duna vízminősége romlott, majd a tetőzés után csökkent a szennyezőanyag-koncentrációja, különösen a lebegőanyag-összetevők tekintetében. A keresztszelvényben történt értékelés szerint a főmederben a levonuló víz volt a legszennyezettebb. A hullámtérben vett vízminták viszont kimutatták, hogy itt észlelhető a legnagyobb természetes szűrő-tisztító hatás. Szennyező- anyag bemosódására utaló jelek voltak a 2. számú (csertai) hídnál, melyek valószínűleg az üdülőterületről származtak. A szervesanyag-tartalom és az oxigénháztartás mutatói rosszabbak voltak, mint az előző két év maximumai. Az 1975-ös árhullám vízminőségi mutatóival egybevetve az idén jóval magasabbnak bizonyult a lebegőanyag-tartalom. A két árhullám hasonló helyzetet tükröz vízminőségi szempontból. Mindent egybevetve: az idei árhullám nem járt a vízminőség romlásával. DUNAÚJVÁROS Tisztul a levegő A tisztiorvosi szolgálat adatai szerint: Dunaújváros térségében a porszennyeződés a legveszélyesebb környezeti tényező. A Dunai Vasmű kéményeiből ZÖLD VARANGY (BUFO VIRIDIS) Vegyszer helyett élőhelyeket Nemrég ért véget Izsákon az V. Integrált Növényvédelmi és Természetvédelmi Tábor. Ahol a Sárfehér Tsz, az Izsáki Állami Gazdaság és a KNP területén és támogatásával 20 kertészeti főiskolás dolgozott. Augusztus 21-én a Kiskunhalasi Állami Gazdaság indít hasonló jellegű tábort, ahol a vállalat szakemberei és a kertészeti főiskola halllgatói szakmai vezetésével a Kiskunhalasi Felsővárosi Általános Iskola tanulói tevékenykednek majd környezetünk és egészségünk védelméért. Mindkét tábor kapcsolódik ahhoz a programhoz, melyet dr. Járfás József kandidátus, a kertészeti főiskola igazgatóhelyettese dolgozott ki egy környezetbarát termesztési technológia elterjesztésére. Közismert tény: környezetünk vegyszerterhelése rendkívül magas. Ezért fontos cél a magas méregértékek csökkentése, melyet — többek között — a kártevőket gyérítő állatfajok (hasznos rovarok, madarak, emlősök, kétéltűek, hüllők) elszaporításával, életfeltételeik megteremtésével kívánunk elérni. Igaz, hogy termetük szerint viszonylag kis állatokról van szó, szerepüket mégsem szabad alábecsülnünk. Számoljunk egy kicsit! Ha csak az odúlakó madarakat vesszük figyelembe, és azt, hogy egy ilyen faj évi átlag 30 kilogramm rovart pusztit el — ami igencsak alábecsült érték (!) —- ez az Izsákon kihelyezett 2000 darab odú viszonylatában 60 ezer kilogramm. Egy átlag 500 forintot érő odú — minimális karbantartás mellett — 15-20 évig funkcionál. Vagyis ez idő alatt 15-20-szor 60 ezer kilogramm rovart emelnek ki lakói a mezőgazdasági kultúráinkból. Elgondolkodtató számok, pedig csak évi egyszeri költéssel számoltunk, holott vannak fajok, melyek évente többször is költenek. Az izsáki határban odúsított 4000 hektáron mesterséges yaditatókat is létesítettünk. így juthat ivóvíz a szárnyas és egyéb vadaknak. (Nem az érő szőlővel és gyümölccsel oltják szomjukat!) Ideális élőhelyet kínálunk így a nedves biotópot igénylő élőlények — békák, hüllők — számára is. Az itatok kialakítására az elmúlt időszak helytelen víz- gazdálkodása miatt van szükség, ami nemcsak a talajvizet csökkentette le nagymértékben, de a vízzel együtt eltűntek a természetes tocsogók, pocsolyák. Következésképp az itt élő állatoknak a megváltozott viszonyokhoz alkalmazkodni nem tudó része is. Az Békatelepítés Izsák határában. A varangyok a gazdák munkatársai lesznek. eredeti állapot visszaállítása sajnos lehetetlen; de részben megoldható hatóink segítségével, melyekbe a kertészeti főiskolán mesterségesen szaporított zöld varangyokat telepítettünk. Az izsáki békapopuláció az idén kétezer egyeddel gyarapodott. Természetesen nem várható ezektől az állatoktól a teljes megoldás. Nekünk is nyújtanunk kell valamit. A modern tudomány rendelkezésünkre bocsátott számos előrejelző berendezést, melyek segítségével meghatározhatjuk az egyes rovarfajok rajzásának és az egyes betegségek fellépésének kezdetét, lehetővé téve ezzel az optimális permetezési idők megállapítását. Ami — betartva az adagolási útmutatót — jelentős nö- vényvédőszer-megtakaijjást gjfeylmé- nyez. A gazdasági és piaci szabályozók a mi malmunkra hajtják a vizet. Valami tehát — ha lassan is — változik. A csupán anyagi megfontolás viszont önmagában kevés. Szükség van egy erős meggyőződésen alapuló szemléletváltásra, mely mindannyiunkat érintő közös ügynek ismeri el az integrált növényvédelmet és emellett sorakoztatja fel a mezőgazdasági üzemeket, kistermelőket és remélhetőleg a kialakulóban lévő farmergazdaságokat is. A már említett gazdaságokon kívül programunkba bekapcsolódott a Magyar—Szovjet Barátság és a Lajosmi- zsei Kossuth Tsz is. Területünkön nőtt az állatok faj- és egyedszáma és ennek köszönhetően csökkent a vegyszeres kezelések gyakorisága. A gazdaságok vezetői egyetértenek abban: a gazdaságos, a biztonságos és a környezetkímélő termelés nem zárja ki egymást. Szabó Barna intézeti üzemmérnök KE Kertészeti Főiskolai Kar, Kecskemét ményeként és egyetlen állatot sem üldöztek ennyire igazságtalanul, mint a varangyot. A zöld varangy — amely kifejlődött állapotban 7-8 centiméter nagyságú, amelynek hátán szürkésfehér, hasán fehér alapon zöld foltok vannak — ügyesebb és fürgébb, mint a közönséges varangy. Mozgóképességét nem csupán görgő sietésével, de hosszú ugrásokkal is bizonyítja. Nagyszerű úszó és első osztályú mászó állat. A varangyok között a legjobb ásó. Érdemes vigyázni rá: hihetetlen mennyiségű rovart és férget pusztít. Kedvelt csemegéje a meztelen csiga és az apró kétéltűek. Ahol nagyobb számban megtelepszik, hűen őrzi a kertészetet. T álán a: állatvilágnak egyetlen tagja sem szenvedett annyit az emberekben keltett undor követkézKORSZERŰ NÖVÉNYVÉDELEM évente több tízezer tonna — pontosan nem ismert összetételű—por kerül a légtérbe. Az uralkodó szélirány miatt a legtöbbet az apostagiak és a dunavecseiek szenvednek a szennyezett levegőtől. Á gyáróriás—a nehéz gazdasági helyzet ellenére—igyekszik megszűrni, tisztítani a kéményekből, tározókból távozó füstöt. Nemreg honosították meg — 677 millió forintos beruházással — a száraz- koksz-oltási technológiát. A szén- és kokszszállító útvonalat 180 millió forintért építették újjá. Az idén fejeződik be a Dunai Vasmű erőmüveinek 1,1 milliárd forintos korszerűsítése. Az átadás után szén helyett gázzal és olajjal fűtenek majd. A környezetvédelmi beruházások eredménye, hogy az 1986-ban mért 50 ezer tonna porkibocsátás 1991-re 22 ezer tonnára esett vissza. A Duna legnagyobb szennyezője a térségben a papírgyár, a Dunapack Rt. Az üzemnél tavaly 4,6 millió forintot fordítottak a szennyvíztisztító hatásfokának növelésére. Ötmillióba került a szennyvíziszapprés felújítása. Sajnos első szocialista városunknak nincs korszerű — biológiai - víztisztítója. Dunaújváros kommunális szennyvize — sodorági bevezetéssel — tisztítatlanul kerül a Dunába. mint 30 ezer gerinctelen állatfajunk veszélyeztetett! Legtöbbjüket élőhelyük tönkretétele fenyegeti. Igen sok madárfaj tűnt el a nagyüzemek monokultúrás, az élővilág szemszögéből kíméletlen gazdálkodás miatt. A túzokot és a fogolyt az iparszerű növénytermesztés, valamint a legeltető állattartás megszűnése sodorta végveszélybe. Fészkelési és táplálkozási lehetőségeik szűkültek; bekényszerültek az agrársivatagba. Más élőlényeket, mint a lisztes kankalint, a kornics tárnicsot, a parlagi viperát, a harist, a pólingot az időszakos vízállású rétek teljes kiszárítása tüntette el. A hazai háromezer virágos növényfaj közül 730 szerepel a magyar Vörös Könyvben. Ezek eltűnését is az intenzív mezőgazdálkodás okozhatja. Az agrárágazat átalakulása döntő jelentőségűvé vált a természetvédelem számára. Igen fontos, hogy a mezőgazdasági politika és gyakorlat környezeti hatásai szélesebb értelmezést és értékelést kapjanak. Különösen akkor, amikor a túltermelés jelei pontosan azokban az ágazatokban jelentkeznek, amelyek a környezeti problémákat okozzák. Az Európai Közösség — amelyhez csatlakozni kívánunk — szigorú agrár rendtartásában (Common Agricultural Polic-CAP) nemcsak a termelés és piac fejlődését határozza meg, de egyre alaposabban mérlegeli a környezeti hatásokat is. Ezekhez az elgondolásokhoz és rendszerekhez a megfontolt és gyors csatlakozás létkérdés a mezőgazdaság, de a környezet szempontjából is. Márkus Ferenc konzultáns Világ Természetvédelmi Alap (WWF)
