Petőfi Népe, 1991. augusztus (46. évfolyam, 179-204. szám)
1991-08-24 / 198. szám
PETŐFI NÉPE 1991. augusztus 24., 5. oldal ELSŐ ÁLLOMÁS A Magyar Sión Esztergom, Bazilika: Róma püspöke az ezeréves magyar egyház bölcsőjénél beszél, a Magyar Sión csúcsain. Az első magyar pápai lelkipásztori út érkező- és indulóhelye. Nem lehet megszámolni, hogy hányán jöttek el. Száz vagy százötvenezren. Köztük e nagy találkozás külön meghívottjai, a magyar papok, püspökök, szerzetesek és nővérek. Ezer pap és ezerötszáz szerzetes. A Magyar Római Katolikus Püspöki Kar és az áldozópapok konceleb- rált szentmisét mutatnak be. Hivők sokasága a szent hegy déli lejtőjén. Ezen a helyen nevelkedett Szent István. Itt bérmálta meg Szent Adalbert vértanú püspök. Az ezredfordulón itt helyezték fejére a II. Szilveszter pápától küldött koronát. Innét szervezte meg a magyar egyházat és halála előtt itt ajánlotta a Boldogasszony oltalmába „a szentegyházat, püspökkel és papokkal, az országot, a néppel és a vezetőkkel”. A történelmi jelentőségű szentmisére érkező pápa mindenekelőtt az ősök előtt tiszteleg. Hosszú percekig térdel a Mindszenti-kripta előtt: imádkozik, elmélkedik. Majd megkezdődik az ájtatatosság ... Megdöbbentő és megható: amint II. János Pál, Vatikán államfője vállalva „tört nyelv” kockázatát: megpróbálja magyarul mondani az esztergomi misét. A hatalmas hívő sereg közösséggé forr percek alatt. Nemcsak a jól ismert népénekek és a De Angelis mise lélekemelő gregoriánja miatt. Magyarország vendége, Péter mai utódja kiárasztja közénk az együvé tartozás karizmáját. A papoknak, szerzeteseknek, nővéreknek és a családoknak is szólnak a Szent Lukács Evangélium passzusai: Krisztus és Simon Péter tóparti párbeszédét idézik. „ ... így szólt Simonhoz: Evezz a mélyre és vessétek ki a hálótokat halfogásra! — Simon azt válaszolja: Mester, egész éjszaka fáradoztunk és nem fogtunk semmit, de a te szavadra kivetem a hálót. . . Az üldöztetés nehéz évei alatt meggyengült, bátortalanná lett egyháztól. ugyanezt a választ kéri s várja Krisztus. A 22. zsoltár többször is citált sorával: Az Úr az én pásztorom, nem szenvedek hiányt..." Buzdít és bátorít a szentatya a „vízre szállásra”. II. János Pál kifejtette a homíliá- jában: eljött az ideje, hogy a szeretet legyőzze a még meglévő feszültségeket, a bizalmatlanságot, a gyanúsít- gatást és megerősödjék az egység. Emlékeztetett arra is, hogy a lelkipásztori munkát az elmúlt évtizedekben sokféleképpen akadályozták. Majd fölhívta a résztvevők figyelmét az „élő tanúságtétel” jelentőségére. Ez a záloga, hogy ismét legyenek elegendően olyanok, akik az evangéliumot közvetítik. Megható volt látni az örömöt az arcokon, amikor Róma püspöke szlovákul szólalt meg. Sok százan érkeztek a Duna túlpartjáról az esztergomi pápai misére. A különböző szektorokban felhangzó taps jelezte: hol állnak a tömegben a Jan Sokol nagyszombati érsekkel, Eduard Kosnok rozsnyói püspökkel, Tóth Domonkos és Vladimir Filó segédpüspökökkel érkezett hívek. A pápa hangsúlyozta: „az egymás iránti testvéri szeretet legyőzi a múlt minden elválasztó akadályát ..” A kétórás szertartás Őszentsége elbocsátó áldásával a Himnusz és a Boldog asszony anyánk ... kezdetű ismert fohász eléneklésével zárult. Varga Zoltán piarista atya a kecskeméti szerzetesi delegáció tagja volt. . . — II. János Pál pápával már máskor is találkozhattam, de az együtt misézés az más. Mellettem a pap- és szerzetestestvéreim. Életem egyik legnagyobb napja volt az esztergomi mise. Őszintén megmondom: magamis meglepődtem, hogy az utóbbi néhány hónapban így megsokasodott a női és a férfiszerzetesek száma. Jó volt a jezsuita, ferences és cisztercita noviciusok között látni diákjainkat. Azért imádkozom, hogy az első pápai látogatás hatására egyre többen meghallják majd a hívó szót: evezz a mélyre, vesd ki a hálót és várj, türelemmel és reménnyel. A többi az Úr dolga-..-. ••••<•• ........—•• F arkas P. József u>V /V \ . b/.K j I )l\ PÉCS-POGÁNY De az érdem! Tiszta kék ég, fátlan, árnyék nélküli síkság. Hevesen tűz az augusztusi nap. Alkalmi árusok papírszékeket árulnak. De nem látszik jó üzletnek. A hívek többsége áll. Ha nagyon elfáradt, leül a földre, otthonról hozott alkalmatosságra. Özvegy Marusi Mihályné Bácsalmásról érkezett a családjával. Tapasztalt búcsújáró. Ma itt van, a jövő héten Vodicára indul. Legtöbbször csoporttal utazik. Ma a nagy találkozás lehetősége győzte meg fiát és a menyét, hogy külön kocsival ők is útra induljanak . . . Hátul kaptunk helyet. Hosszan kellett gyalogolnunk, amíg a külső kapuktól ide érkeztünk. De nagyon rendesek ezek a szervezők. Barátságosak, segítőkészek. Amikor az előbb rosszul lettem a naptól, mindjárt itt termettek a fehér ruhás vöröskeresztesek, a máltai szolgálatosok, a katonák. Mindegyik segíteni akart. Frissítőt hoztak és mondták, hogy menjek velük egy kis időre a hűvösre, a sátorba. De ezt már nem akartam. Nem is ülök le, itt kell állnom a szivem szerint. Minden pillanatát átélni a szent eseménynek. Pihenni máskor is lehet. Az érdem a fontos .. . MÁRIAPÓCS Nagy örömünk van! — Makkosjánosi! Makkosjánosiból! — szinte kiáltva ismételgetik lakóhelyük nevét. Aztán Patai Vince magyarázatot is ad: — Eleget mondtuk, hogy Ivanovka! Ennek már vége van: Makkosjánosiból jöttünk . . . Az amúgy szelíd vonású arca kipirul a „vallomástól”, s mintha elszégyellné a harciasságát, belelapoz a máriapócsi pápai szentmisére kiadott imádságos könyvbe. Értjük, hogyne értenénk: ebben az évszázadban hét évtizednyi idő alatt nem sokszor emlegethették ezt a kárpátaljai falut igazi nevén a benne lakók. Hogyne okozna még mindig eufórikus érzést újra és újra kimondani. Itt Máriapócson, ahová több ezren zarándokoltak erre a jeles alkalomra: hálát adni Istennek, hogy ezt is megérhették. Az, hogy Berecz László, a papjuk is itt van, az természetes, de hogy Balogh István református tiszteletes is eljött, csak az első pillanatra meglepő. Magyarságuk is „közös nevező”. Itt vannak a balazsériak, akiknek többszörösen ünnepi a hangulatuk: augusztus 25-én újraszentelik Balazsér templomát. — Visszakaptuk! — ezt már Szűcs Béláné újságolja. Ha nem jöttünk volna a pápai misére, akkor most lenne otthon az ünnep. Tényleg, ha ráérnek, jöjjenek el a templomszentelésre! — invitál bennünket. Mert az öröm még teljesebb, ha megosztható. Papák Ilonka néni meg arról nevezetes, hogy gyerekkorában már volt a máriapócsi búcsún, gyalog. Ahogy illik a zarándoklatra. Csakhogy akkor nem volt országhatár ... (* * *) Stefuca Olga gyakorlott zarándok; ide Csesztovából érkezett. Most már nyugdíjas — bankban dolgozott —, ideje is van. Azaz a napjait otthon, Huszton npásfajta munkával tölti. — A templomunkat már mi visszakaptuk, most éppen a központi fűtést szerelik benne. Tizenkét falu templomának „visszaperelését” intézzük most. Sok kérvényt, papírt kell összeszedni, mert nem megy olyan könnyen. De meg fogjuk kapni! Először is az uramat megtanítottam nyelvelni, (tanúsíthatjuk: Olga nem megy a szomszédba szókincsért), mert szükség van egy kis erőszakoskodásra is. Szóval, csináljuk a „bajt”! Aztán csak győzzem jegyezni: — Szépen foglalkozunk a gyerekekkel. Egy 74 éves — oroszul mondja: apáca — tanítja az iskolásokat. (Meglehet, idős korára elég nagy feladat félezernyi huszti kisiskolást oktatni — fut át rajtam a gondolat. És most, amikor a cikket írom, már nem tudom pótolni a mulasztást, hogy a nővér nevét nem jegyeztem föl.) — Újra van kórusunk — folytatja Olga. — Prágából kaptunk kottákat. Bizonyítja ezt Szpicskej Iván bácsi is, aki tagja a kórusnak. Vastaps a Hősök terén „Becsüljétek meg visszafordíthatatlan szabadságotokat!" — mondta augusztus 20-án, a zsúfolásig megtelt Hősök terén II. János Pál pápa. Erős, megállíthatatlan vastapssal válaszolt a háromszázezer hivő. Ószentsége többször is kísérletezett a megszólalással, folytatni akarta a beszédét, de a taps nem csendesült. Mindenki hallotta a híreket: Moszkva utcáin páncélosok!... Nem tudni mit hoz a holnap . . . De bárhogy is lesz, mi magyarok megtapasztalhattuk a legcsodálatosabb érzést: a szabadságot. — Az egység, az összetartozás megtapasztalása volt a pápai szentmise legnagyobb ajándéka — mondja Fejes László, kecskeméti apát-plébános, aki háromszáznyolcvan hívővel érkezett a szentmisére. Az ország szívében, a magyar történelem egyik legnagyobb alakjára emlékezve, az egyház békét és reményt adó főpásztorával közösségben. A Himnuszt még sosem hallottam ilyen szépen énekelni... DEBRECEN Közös a küldetésünk A debreceni Nagytemplomban ökomenikus istentiszteleten vett részt II. János Pál. E találkozót nem tekintette udvariassági gesztusnak, de jelentős lépésnek azon az úton, amit a Úr jelölt ki tanítványai számára, amikor azért imádkozott, hogy valamennyien egyek legyenek. A szentatya lelkipásztori utazásainak indítéka éppen az, hogy újra megerősítse: a katolikus egyház visszavonhatatlan döntéssel elkötelezte magát az ökomenikus mozgalomban. A pápa emlékeztetett arra, hogy a múltban ez a találkozó nem jöhetett volna létre. A bekövetkezett változások sokat mondanak a keresztény élet és tanúságtétel számára. A II. vatikáni zsinat említi azt a kötelességünket — szólt a szentatya—, hogy fürkésznünk kell az „idők jeleit". Az „idők jeleidnek Tulajdonítja a pápa azt is, hogy „a keresztény hitet érő modern támadások közepette ma fokozott jelentősége van az egyházak és az egyházi közösségek közötti nagyobb egységnek”. A mai társadalom hajlik arra, hogy megtagadja a közös örökség nagy részét. „Nincs vesztegetni való időnk az újraevangelizálás küldetésében.” A megosztottság gyengíti a kereszténység tanúságtételét. „Mostani együttlétünk célja is az, hogy megerősödjünk a kölcsönös megbecsülésben és a testvéri szeretetben” — mondotta. Mindegyikünkhöz szólt SZOMBATHELY Akiket az ínség sújt A legenda szerint Szem Márton, a római hadsereg tisztje ezen a vidéken született. A kereszténnyé vált katona köpenyének félét ajándékozta á di- dergö koldusnak. A történetre emlékeztetve mondotta pápa: Gondolataimban most mindazokhoz fordulok. akiket ebben az országban bármilyen: ínség sújt: a hajléktalanokhoz. a munkanélküliekhez, a bevándorlókhoz. a válások áldpzatai- hoz. a kábítószer-fogyasztókhoz. az alkoholistákhoz, és mindazokhoz, akik könnyelműségükkel, felelőtlen ségükkel, veszélyeztetik saját jólétüket vagy másokéi. Mennyi fájdalmas éliüsors! Hányán nyújtják ki a kezüket. szolidáris és gyors segítséget kér- vc.attóJ, ak* a magáénak mondhatja a jobb társadalmi helyzet „köpenyét"! Ne áltassuk magunkat: a szegénységet és a kitaszítottságot bizonyos helyzetekben csak akkor küzdhetjük le, ha mindnyájan egyesítjük kitartó erőfeszítéseinket. A nemzet csak így épülhet felaromokbólésjavíthatjaki a múlt hibáinak vészes következményeit. Olyan társadalom íölcpitésefe- lé kelt haladni, amelyben mindenki lehetőséget kap arra, hogy emberhez méltóan élhessen, és megfelelő módon elláthassa önmagát, valamint családját. Anemzet anyagi éserkölcsi újjáépítése mindenkitől nagylelkűen vállait segítséget kíván. Ez csak úgy lehetséges, hogy felülemelkedtek az idcológiai különbségeken, a régebbi korok s a közelmúlt ellentétein, amelyek talán még mindig jelen vannak a nemzet közéletében. NÉPSTADION • • Üzenet a fiataloknak Ha hűségesen ragaszkodtok Krisztushoz és az Evangéliumhoz, akkor tőlük ihletet és erőt kaptok ahhoz, hogy részt vállalhassatok jövőtök építésében. Képek, emlékek II. János Pál magyarországi látogatásáról Magyarra tanította II. János Pált A szűk körben elfogyasztott pápai ebéd után Őszentsége rövid időre pihenni tért. Majer Mihály pécsi megyés püspök - aki a nap előkészítője és fő vendéglátója volt—a saját, szerény berendezésű lakosztályát ajánlotta föl II. János Pál pápának. A bazilikát és a palota előtti teret lezárták a forgalom elől. Bács-Kiskun megyéből ide vezényelt rendőrök vigyázták e csendes órát. A palota egy másik szárnyában alkalmunk volt találkozni a díszvendégekkel. —t Kevesen mondhatják el magukról, hogy a Szentatya tanárai voltak. Kada Lajos érsek úr. a Szentségi Kongregáció titkára bízva dicsekedhetne ezzel. Ő volt, aki magyarra tanította II. János Pált. — Oszentségének régi törekvése, hogy a lelkipásztori látogatások során, a vendéglátók nyelvén szólaljon meg. De ez a mi nyelvünk igazán föladta a leckét neki. A parlament előtt szabadkozott is, hogy a mássalhangzókat még nem ejti tisztán — mondja Kada Lajos érsek. — Én hallottam Esztergomban, Pécsen és Budapesten is érzékelhető volt: a gyakorlás jót tesz ... — Azt ígérte Göncz Árpád köztársasági elnök úrnak, hogy amikorra véget ér a látogatás, megkaphatja az ötös osztályzatot.. . F.P.J. Soha nem gondoltuk volna, hogy mindezt megérjük. Másfél évig ment a tárgyalás. Nagy örömünk van! Annyi év alatt csak a remény ... a remény, az megvolt. . . A templomi zászlót tartó fiatalember, Bursin Mihail egy szót sem tud magyarul. Olga tolmácsnak is kiváló.- A család megtartotta a hitet. Édesanyámtól otthon tanultunk imádkozni ... Mihail elmegy édesanyját megkeresni, szerettem volna ugyanis kezet szorítani ezzel a nagyszerű asszonnyal. A sokaságban nem talált rá, nekünk meg menni kellett tovább, mert a szektorokban a rendezők nem nagyon engedtek fényképezni. S hogy oka is volt a-szigorúságnak: túl a moszkvai bolse- vik-puccson, igazat adhatunk az óvatosságuknak. Hétfőn még az járt eszemben, nevek nélkül kell megírni a beszélgetéseket... (* * *) Prihánszki Piroska a székelyudvárhelyi művelődési ház kórusaival érkezett. A férfikar 110 éve alapíttatott, a vegyes kórus is lassan fél évszázada működik. — Most már mindent énekelhetünk, népdalokat is. Legfeljebb az a bajunk, hogy nehéz beszerezni a kottákat, mondja Piroska. A mellette álló lányok-asszonyok nevetve panaszkodnak: Másolunk! Rengeteget másoljuk a szólamokat. Krúdy Álmoskönyvében a kottamásolás nehéz munkát jelent. Ahogy a panaszukat hallgatom: a székelyudvarhelyiek inkább örülnek ennek a kötelezettségnek . . : Dézsi László a legfiatalabb a csoportban. Mari Miklós még azt is fon• A nejlonzacskó, amit a kezükben tartanak az érkezők, „szerctctcsomag”. Konzerv, kenyér, alma volt benne. Mindegyik határon túlról érkezett kapott. tosnak tartja, hogy írjam bele az újságba: a 91 éves Kovács István bácsi is velük énekel. Csak korára való tekintettel „hagyták” otthon. Lehet, hogy a tizenhat éves László, aki már kőművesként dolgozik, szintén hosszú életű kórustag lesz? Mindenesetre megbeszéljük a találkozót, ugyanittre, 75 év utánra ... Hogy akkor Máriapócson lesz búcsú? Bízunk benne, hogy igen! De hogy a pápa mondja-e a misét akkor is, az már kétséges. De azért ezt a napot még akkor is emlegetik majd, a legnevezetesebbként ... Nagy Mária • A kis és nagy Olga Husztról. Így ismerik őket otthon. Kis Olga orvos, a nagy Olga pedig a huszti magyarok ügyeinek intézője. • A csíkszcnt- simoniak külön áldást kaptak a pápától. • Mihail a templomi kereszttel. Hét évtized kőtelező ateizmusa után a hithez, való hűség megszemélyesítője a huszti fiatalember. (Walter Péter fotói)
