Petőfi Népe, 1991. július (46. évfolyam, 152-178. szám)
1991-07-09 / 159. szám
PETŐFI NÉPE 1991 . július 9., 5. oldal HETI SOROZATUNK NYOLCVAN ÉVE TÖRTÉNT: FÖLDRENGÉS KECSKEMÉTEN Harangszóért sírt a vadgalamb Csak a nappali világosságnál lehetett meglátni és megítélni, hogy mi történt az éjjel. A virágzó, szép város egy pozdorjává tört romhalmazzá lett. Nem feküdtek ugyan házak a földön, nem omoltak össze épületek alapjaikban, mert hiszen Kecskeméten elég szilárdan építkeztek, különösen az utóbbi időkben, hanem azért pocsékká volt téve minden épület. Úgy nézett ki a város külső képe, mint egy kemény kalap, amelyre ráült valaki és összenyomás után visszaigazította. Kalap volt az azért, de törött, gyűrött, ösz- szerepedezett, viselhetetlen! Házak maradtak Kecskemét város épületei is, de összegyűrött, összemorzsolt, összetöri, lakhatatlan állapotban. A remek városháza úgy nézett ki, mint egy szép bálkirályné az utolsó, hajnali csárdás után: akinek drága, selyemgazé uszályát legázolták, művészi frizurája szétbomlott, ragyogó bájait leizzadta! Ami dísz, ami szép volt rajta, az mind lehullott róla, maga az épület pedig összetört, összemorzsolódott, úgy, hogy heteken át tartó szorgos és szakértelmcs munkával kellett ösz- szctámogatni, hogy megálljon a talpán. A városháza igazán szomorú képét nyújtja a pusztulásnak. De méltán sorakozik mellé a városházában elhelyezve levő múzeum, amelynek legnagyobb részét Kada Elek szedte össze és ásta ki a földből sok munkával, sok áldozattal és nagy szakértelemmel. Ezek a régiségek, amelyek részint szabadon álltak, részint üvegszekrényekben voltak elhelyezve, mind összetörtek ízzé-porrá zúzódtak. Mise a temetőben A templomok és tornyok is nagy kárt szenvedtek. A római katolikus öregtemplom tornya félre csúszott, maga a templom kívül-belül összerepedezett, remek festményei, amelyeket ezelőtt néhány évvel Roskovics Ignácz és Lohr festőművész alkotott, a szó szoros értelmében tönkrementek. A templomot szakértők megvizsgálták és miután használatát veszélyesnek ítélték, a város a templomot bezáratta, s a római katolikus hívek a Szent Háromság-temetőben tartották az isteni tiszteletet. Elnémult a költő által megénekelt öreg harang, nem zúgja már méltóságos ünnepszóval: giling-galang: búgó hangja nem hallatszik a pusztára, s talán most már éppen azért fakad sírva a monostori zöld erdőnek vadgalambja? Mert a hatalmas, 72 méter sugártorony és annak alapja oly nagy mértékben meg van rongálva, hogy az óriási nagy harangot mindaddig nem szabad meghúzni, amíg a templom és a torony kijavítva nem lesz. A református templom és torony ugyanilyen sorsra jutott és a református hívek a testvér evangélikus egyház templomában tartják az isteni tiszteletet, ahol fölváltva: evangélikus és református lelkészek végzik a szertartást vasárnaponként. A zsidó templom szintén teljesen tönkrement, óriási '‘H'fjoíh'bje félfé'fordult, falai összerepédeztek és a hitközség vrpszifrt aíégi tcmplom nagy termébe#, részint nagyobb ünnepek alkalmával, az udvaron épített sátorban tartja az isteni tiszteletet. Sokat szenvedtek a kaszárnyák és az iskolák, nemkülönben az épülőfélben levő új paloták: az evangélikus egyház épülete a Szabadság tér 3. szám alatt: a népbank épülete. Arany János utcza 2. szám alatt, a római katolikus egyház bérpalotája. Széchenyi tér 1. szám alatt: a Kaszinó és a Gazdasági Egyesület palotái a Rákóczi úton. Hogy a kaszárnyák maguk milyen kárt szenvedtek, legyen elég csak annyit mondani, hogy a Rudolf-laktanya, a Fe- rencz József-laktanya és az újonnan épült honvéd lovassági laktanya kijavítása egymillió ötvenezer koronába került a városnak! Megrongálódott otthonok Különösen nagy pusztítást vitt véghez a földrengés a házak belsejében, mert ha nem is látszott mindenütt valami szembeszökő, általános nagy rombolás kívülről, annál nagyobb volt az bent a szobákban. A menyezet szélei, sarkai, a közfalak elnyíltak, összerepedeztek a vakolat, ezzel együtt a festések is, kárpitok is lehullottak, s mikor a repedezett falakat megbolygatták, hogy besímítsák, akkor tűnt ki, hogy a téglák ki vannak túrva a helyükből, hogy azt le kell bontani és újra rakni, mert máskülönben ki- vagy bedőléssel fenyeget. így történtek aztán ezer és ezer esetek, hogy a csekélynek hitt bajokat nagy pénzekkel lehetett csak orvosolni. Sőt történt nagyon sok olyan eset is, hogy a kijavításból új tv. C v í -v' • ■.‘•■s-r-.A W. >■. épilke/és lett. mert az összegyőrölt, összeronesolt házat mikor megbontották, halomra dűlt és teljesen újjá kellett építeni. így járt Nagy Imre ügyvéd is a Búzás Mihály utczában levő házával, nemkülönben Hevesi Károly. Nagykőrösi utcza 23. szám alatt levő házával. De nem is lehet azt felsorolni, olyan sok ilyen eset történt a városban. Meg kell említeni a piaristák Kisbudai utczai házát, amelyben most a kecskeméti kenyérgyár üzlete van, mint olyant, ahol a katasztrófa igen nagy pusztítást végzett. A ház teteje összeomlott, a pékmühely kemencéi hasznavehetetlenekké váltak és az üzem több héten át szünetelt. LESZ-E SZABADSZÁLLÁSNAK KENYERE? Épül az új gyár: lassan, csendesen — A megye legmodernebb kenyérgyára lesz a miénk! — mondta örömmel dr. Bak István, Szabad- szállás tanácselnöke. — Nemcsak kiváló minőségű kenyeret és péksüteményt, de kekszet és édességeket is gyártanak az új üzemben. Nagyon kell a munkahely is! Sok szabadszállásinak kell a fővárosban dolgoznia, hogy megkeresse a betevő falatot...” A tanácskozás, ahol ez az optimista nyilatkozat elhangzott, öt éve volt. Az új kenyérgyár még nem épült föl. Két éve megkezdődött ugyan az építkezés a főtéri portán, de az a létesítmény, amit a tervek szerint jövő augusztus 20- án adnak át, nem mérhető az eredeti elképzeléshez. Pedig a kiskunsági településen ma jóval aggasztóbb a munkanélküliség, mint öt évvel ezelőtt... — Elmosta az idő a szép terveket — mondta Boszák Sándorné, a beruházás műszaki felelőse. — Az ötéves harc visszavonulással zárult. Pedig van baj a sütöde kemencéivel. Ha valamelyik elromlik, máshonnan kell kenyeret szerezni. Az indulásnál minden kedvezőnek tűnt. A község telket kínált, a megye 23 millió támogatást adott. De a késlekedés és a politikai-gazdasági változások megkeserítették az építtetők életét. — Ezt hogyan érti? — A régi rendszerben a kenyér- ellátás politikai kérdés is volt. Ha sütőüzem építéséről volt szó, komolyan vették ígéreteiket az illetékesek. A szabadszállási egységünk — a laktanyák okán — stratégiai beruházásnak számított, hadiüzemként épült volna. — De kenyér a köztársaságban is kell... — Csak az ügyünk már nem számított olyan fontosnak, mint azelőtt . . . — ... azelőtt, mikor hozzá sem kezdtek a munkákhoz? — Nem a beruházókon múlott a kései start, hanem a kivitelezőkön. A Lenin Tsz brigádjai nem érkeztek időben. Viszont rohamosan emelkedtek az árak. A szabad- szállási „sereg” létszáma erősen megcsappant. A megye változtatott az álláspontján. Nem donátor, hanem tőkéstárs lett. Aki majd osztalékot kér a haszonból. Átütemezték a pénz folyósítását is. Újra kellett gondolnunk az egész ügyet. Kenyérgyár lesz, kekszüzem nem . .. — Az eredetileg 65 milliósra tervezett beruházás helyett 24 millióst tudunk csak vállalni. A befejező munkákat saját kivitelezésben végezzük. A megrendelt csehszlovák PPC kemencék helyett energiatakarékos és kisebb kapacitású kell. Jó néhányat el kellett hagynunk a járulékos beruházásból is, kisebb hely jut majd a raktározáshoz. — Nem tartanak attól: amikorra átadják az üzemet, már más lesz a gazda? — Szeretnénk mielőbb Karamell érdekeltséggel, egy olasz—- osztrák—magyar közös vállalatot létrehozni az új létesítmény működtetésére. De nem tudni pontosan, hogyan alakul az ügyünk. Bái: már feloldották a sütőüzemekri e rótt „ellátási kötelezettséget”, a tisztesség kötelez. Mindent megteszünk, hogy Szabadszállásnak legyen kenyere. Ez ma is alaptörvény nálunk... Farkas P. József Lakótelepi idill? Baján, az újvárosi lakótelep rigylésire méltó helyen fekszik: it perei e van a Sugovica a legtá- 'olabbi lakástól, és alig többre a Duna. Üdülőövezetnek is tekintetjük , hiszen a lakói is ezt tezik. Néi hány napja egy sátor jelent neg a panelépületek között, najd egy másik, akárcsak egy gazi kempingben. Általános és tözé piskolás korú bajai gyerekek vertek tanyát. Szemetet teni hagytak maguk körül, és sen imit sem csináltak, csak semmi tevéssel mulasztották az időt reg igeitől estig. A szemlélőnek óhatatlanul a M óhácson épp ebben az időben nyílt irodalmi tábor jut az eszébe e, ahol a résztvevő, hasonló ko- r ú gyerekek is sátrakban laknak. Vagy azok az iskolások, akik sorban állnak és minden protekciót igyekeznek kihasználni, hogy legalább másfél hétre elnyerjék a nekik jól fizető újságkihordás jogát. Más gyerekek a kukoricacimerezést választják, nap mint nap bőrig ázván a harmatos levelektől vagy a fűszerpaprika apró kezdeményeit szabadítják ki mérhetetlen szorgalommal a tengernyi gyomtól. Vannak, akik nyelvet tanulnak a vakáció ideje alatt, hogy minél hamarabb el tudjanak boldogulni az adott nyelvi környezetben, s hogy eredetiben tudják például olvasni az angol, amerikai, orosz remekírók müveit. Sokféle érdeklődésű gyerek talál számtalan lehetőséget törekvései megvalósítására. De ezeket a lehetőségeket csak azok találják meg, akik keresik A lakótelepen fölvert két sátorban és más környezetben érdektelenül éldegélve nemigen lehetséges értelmesen eltölteni a nem túl bőre szabott időt. . . —magocsa— A KUTATÓ IS CSAK TALÁLGAT Túl keveset tudunk a munkanélküliségről Május végén 160 ezer munkanélküliről volt tudomása az Országos Munkaügyi Központnak, és 130 ezer segélyezettről adtak hírt. Ma az országban a munkaképes korúak 3,4 százaléka állástalan a nyilvántartások szerint, száz munkanélkülire már mindössze 9 üres állás jut. Július elsejétől a munkavállalók és munkáltatók a bérek után összesen kétszázalékos járulékot fizetnek be a Szolidaritási Alapba. Ám már most sejteni lehet, hogy az év vége előtt kimerül ez a segélyezést szolgáló pénzügyi forrás. A munkanélküliek száma ugyanis gyorsabban nő, mint azt korábban feltételezték, ráadásul a Szolidaritási Alapba éppen feleannyit fizetnek az érintettek, mint amennyit a foglalkoztatási törvény eredeti változata javasolt. Elfogy a Szolidaritási Alap? De nem ez az egyetlen bizonytalanság a hazai munkanélküliséggel kapFő a tér Fotó: Straszcr András Mindig szerettem a főtereket. Már szülőfalumban is fő helyre került egy időre az életemben az a tér, ahol a központban egy ütött-kopott II. világháborús ka-5J tonaszobor feszített, mígnem egy amerikai hazánkfia helyre nem hozatta. Imádtam a fenyőparkban ücsörögni, ott adtunk egymásnak randevút, a József Attila raj tagjai. Kedveltem a gimnázium előtti teret, habár nem az volt- a város főtere. Az első szerelmek ott szövődtek. Kecskemét főtere ugyancsak csodákat tartogat. Igaz, a meghitt kapcsolatról időnként gondoskodni kell. A fúvószenekarok fellépései, a néptánccsoportok pergő műsorai, a bábegyüttesek produkciója figyelmet kelt és élményt ad. Hogy milyen a hangulat mondjuk egy fúvószenekar szereplésekor? Mindezt fotóriporterünk „hátulnézetből” mutatja be képein. (borz) csolatban. Hárs Ágnes, a Munkaügyi Kutatóintézet tudományos kutet tója, a mélyebb összefüggéseket firtató kérdéseinkre többnyire azzal kezdte: válaszát: sajnos, minderről alig vannak vagy egyáltalán nincsenek ma adatok Magyarországon. — A munkanélküliségre vonatkozó adatok ma kizárólag az Országos Munkaügyi Központtól (OM.K) származnak. A Központi Statisztikai Hivatal is ezekre az információkr a alapoz. Ám az OMK nem a munkaképes korú népesség körében gyűjti az adatokat, hanem csupán összegzi az irodáit felkereső és magukat munkanélk üliként regisztráltató emberek adatait:. Összegzi továbbá a munkanélküli-sejjélyben részesülők számát, valamint e z utóbbiak területi, életkor és nem szeri nti adatait. Nincsenek azonban adataink és megbízható becsléseink se olyan alapvető kérdésekről, mint a regisztrált és nem regisztrált állástalanod aránya, az állásukat elvesztett, de időközben a munkaközvetítők nélkül elhelyezkedettek száma, a 14—18 közötti, tehát munkanélküli-segélyre nem jogosult pályakezdők száma — mondja Hárs Ágnes. Ön szerint milyen vizsgálatokat kellene a legsürgősebben elvégezni ahhoz, hogy ne csak találgassunk ebben a mind súlyosabb ügyben? — A munkaképes korúakat felölelő rendszeres reprezentatív vizsgálatok nélkül nem lehet előbbre jutni. Ezek birtokában már tudnánk olyan mélyebb elemzéseket végezni, amelyekből kiderülne, mennyire nagy valójában a mostani 3,4 százalékos munkanélküliségi ráta. Ha az emberek átlagosan csak 2-3 hónapig vannak állás nélkül, talán egy ennél lényegesen magasabb arányt is könnyen elvisel a társadalom. De ha fél évig, egy évig állástalanok, már egész más a helyzet. Vizsgálni kellene a különböző munkanélküli-élet- utakat, kik miért és hogyan vesztik el állásukat, kiknek milyen esélyük van az újraelhelyezkedésre. Legfőképpen pedig közelebb kellene jutni a magyar munkanélküliség jellegének feltárásához. Az sem mindegy ugyanis, hogy az állástalanok közül mennyien vannak éppen „úton”. Ők azok, akik néhány hét vagy hónap alatt állást váltanak. Mások egyes ágazatok, szakmák hanyatlása miatt a strukturális munka- nélküliséget élik át. Őket sok esetben csak átképzés után lehet újra munkába állítani. Ismét mások azért szorulnak ki a munkaerőpiacról, mert sem szak- képzettségük, sem megfelelő alapismereteik nincsenek, ráadásul egészségük is megromlott, esetleg deviánsok. Vagyis sokféle munkanélküli van és, sajnos, nagyon keveset tudunk róluk. A fiatalok vannak a legnagyobb veszélyben — Elég gyakran olvasni nagyon különböző prognózisokat. A szovjet piac összeomlásától önmagában kétszázezer, a mezőgazdaság válságából, a kárpótlás következményeiből további kétszázezer munkanélkülit jósolnak. Ám épp az elmúlt napokban, a kedvező májusi adatok kapcsán már arról is nyilatkozott valaki, hogy megállt a munkanélküliség növekedése hazánkban. Ennyire nem lehet tudni, hogy mi lesz? — Ami a májusi, valóban kedvezőbb adatokat illeti, erre egyszerű a válasz: nyár elején mindenütt csökken a munkanélküliség, hiszen például a szezonmunkák sok állástalant felszívnak. De ez, sajnos, nem alapvető fordulat. A prognózisok ellentmondó voltára pedig azt tudom mondani, hogy a magyar gazdaság elkövetkező hónapjairól tudunk nagyon keveset, és ez tükröződik a nagyon különböző előrejelzésekben is. — Kik vannak ma a legnehezebb helyzetben az újraelhelyezkedés, a munkavállalás szempontjából? — Elsősorban a válságágazatokban dolgozók, a szakképzetlenek, a bejárók, a gazdaságilag elmaradott települések lakói. Ez utóbbi helyeken a mező- gazdasági válság is sújtja a városból kiszoruló ingázókat. A másik nagy veszélyeztetett csoport a fiataloké, A fejlett országokban is az a tapasztalat, hogy először a pályakezdőt küldik el, és őt veszik fel a legnehezebben. Még akkor is, ha az alapképzettsége jobb, mint az idősebbeké. Csakhogy kezdetben a fiatal betanítása plusz idő, költség. A középiskolába be nem került tizenévesek helyzete pedig — ők ráadásul segélyt sem kapnak — véleményem szerint egyre romlik, esélyeik, hogy va- la is biztos álláshoz jussanak, az idő múlásával egyre csökkennek. F. E. A zsidó templom.
