Petőfi Népe, 1991. július (46. évfolyam, 152-178. szám)

1991-07-09 / 159. szám

PETŐFI NÉPE A „bázis” állandó dolgozói. (Gaál Béla felvétele) köbméter hetven forint. De való­ságos háztartási hulladék nemigen van. Legalábbis kevés. Inkább épí­tésitörmelék és különböző vállala­toktól származó, nekik már hasz­nálhatatlan szemét. Természetesen másoknak ebből még lehet, sőt van is haszna. Ren­geteg papírt, üres üvegeket, fém­hulladékot lehet itt összegyűjteni. Gyűjtik is és ezeket eladva a MÉH-nek, naponta több száz fo­rint bevételre tesznek szert. De aki irigyli tőlük, az megpróbálhatja, bár a szeméttelepi guberálásnak is szabályai vannak. Ez azonban már egy másik cikk témája lehetne . . . Egymás után érkeznek a teher­autók a bázisra. Naponta több száz köbméter hulladékot hoznak ide. De nem mindet. Erre bizonyí­ték, hogy még mindig vannak ille­gális szeméttelepek, amelyek nem éppen díszei a városnak, a környe­zetnek. Gál Sándor A történelmi önbecsülésünkért 1989 májusában tette közzé a Történelmi Igazságtétel Bizottság felhívását, amely a kivégzettek méltó eltemetését és egy nemzeti emlékmű felállítását sürgette a rákoskeresztú­ri köztemető 301-es parcellájában. A magyar társadalom 1989. június 16-án megadta azonosítható halottainak a vég­ső tisztességet és a forradalom nemzeti emlékhelyévé vált parcellában elkezdődött a síremlékmű építése. Az alapítvány célja, hogy az országos pályázaton nyertes tervet, Jovánovics György alakotását a megvalósuláshoz segítse. Az 1956-os forradalom és szabadságharcban szinte az egész ország lakossága részt vett, azt szeretnénk, ha az em­lékmű és környezete is a nemzet közös cselekvésének lenne az eredménye. Ezért kérik az önkormányzatokat, a cégeket, a pártokat és a társadalmi szervezeteket, az alapokat és az alapítványo­kat, itthon és külföldön élő honfitársakat egyaránt, hogy hozzájárulásukkal tegyék lehetővé a síremlék építésének be­fejezését és nemzeti emlékhely megvalósítását. Csekkszámlaszám: Postabank 021-10428-4004. Nemzeti Emlékhely Alapítvány. Az aláírók: Baán László, Béke László, Berhidi Mária, Bogáról Zoltán, Demszky Gábor, Dalos György, Dörnbach Alajos, Ekler De­zső, Ember Judit, Eörsi István, Esterházy Péter, Fényi Tibor, Galántai György, Göncz Árpád, Hegedűs B. András, Hencze Tamás, Horn Gyula, Karátson Gábor, Keserű Katalin, Király Magdolna, Kocsis Zoltán, Koncz Zsuzsa. Konrád György, Kovalovszky Márta, Kovács Péter, Krasznahorkai László, Mészöly Miklós, Lázár Ervin, Marschall Miklós, Márton László, Mécs Imre, Nádas Péter, Nagy Gáspár, Né­meth Lajos, Pauer Gyula, Peternák Miklós, Pohárnok Mihály, Radnó­ti Sándor, Rajk László, Spiró György, Szabad György, Szabados Árpád, V ásárhelyi Miklós, Vathy Zsuzsa, Vidovszki László. Zimányi Tibor. TISZTELT SZERKESZTOSEG! A kecskeméti taxisügy másik változata Hallgattassék meg a másik fél is, így szól a bölcs mondás. A napokban jelent meg a Fuvarelosztás pofonokkal című cikkük, arra reagálok. Nekem mindenesetre jobban tetsze­ne, ha a minősítésben a mezítlábas helyett a független kifejezést használnák a tisztelt kollé­gák. Különben is, nem csak a független taxi­soknak lehet piszkos az autójuk. A társasá­gokban működőknél is előfordul ez, ha nem beton- vagy aszfaltúton járnak. A műszaki vizsgáról pedig annyit jegyzek meg, hogy oda évenként kpll vinni a kocsit, s rossz autót nem engednek át a vizsgán. Nem állítom, hogy a szervezett társaságban működőknél nincsenek gondok! Ők százhú- szan vannak, és azt állítják, hogy a városnak pontosan ennyi taxira van szüksége. Miért gondolják, hogy valóban ennyire? Ez azt sugallja, hogy a többi hatvanat, aki nem tartozik sehova, ök szeretnék szelektálni, a taxizásból kizárni. Ezzel szemben olyan sze­mélyek is vannak, akik nem értenek egyet az­zal, hogy az új taxisoknak csak társaságban lehet működniük. Létezik egyéni vállalkozás, szabad elhatározás is. Nincsen szükség szabá­lyozásra. hogy hány engedélyt adjanak ki. A piac magától megteszi ezt. Aki, mondjuk, később született, miért ne taxizhatna? Abba­hagyja, ha idegileg nem bírja a várakozást. A fuvarelosztás is egyenlőtlen. Egyesek há­rom telefonnal dolgoznak, másoknak meg egy sem jut. Hajdan volt egy közös telefon a taxi­állomáson a magánfuvarozók számára. 7 udo- másom szerint ezt az Aranyhomok Társaság sajátította ki. s a másik kettő mellé vitte az Aranyhomok Szállóba. A taxiállomáson vára­kozókat ezzel kizárta a fuvarvállalás lehetősé­géből. Furcsa, hogy azok akarnak diktálni, akik két-háromszor annyit keresnek, mint a függetlenek. Vajon ugyanennyit be is valla­nak? Csodálkoznak, hogy mi, függetlenek, mi­ként tudunk megélni. Mi is. Csakhogy amed­dig ők gonoszkodnak, jelentgetnek, cikket íratnak, mi, ha kell. ott állunk napi 14 órán át a placcon. Essék szó a fuvardíjakról is, ez a legna­gyobb probléma. Akadnak olyan személyek, akik állandóan felfelé állíttatják a tarifát. Las­san már utas sem lesz, csupán taxi, hiszen egyre kevesebben veszik igénybe a szolgálta­tást. A túl magas díjszabás üzletrontó hatású. A viteldíj három részből, alapdíjból, kilomé­terdíjból és a várakozásból áll. Van olyan ta­xis, aki 40 forint alapdíjról indul, 40 forintos kilométertarifával viszi utasát, és tíz forintot számit fel a várakozásért. Véleményem szerint a 30, a 25 és a 6 forint volna a reális összeg. A sorrendtartást is célszerű lenne megszüntet­ni. Inkább a taxi jobb első ajtajára kívül fel kellene írni, hogy a taxis milyen tarifával dol­gozik. Akkor az. utas dönthetné el, hogy az olcsóbb vagy a drágább kocsit választja. Per­sze lehetne még az elképzeléseket folytatni. Az viszont csak egy nagy könyvben férne el. Tisztelettel: Egy más véleményt képviselő független taxis • Sárközi Róbert lett a győztes (jobbról). Az év mosolya díjért is bízva indulhatna. • Van, akinek csak a vigaszdíj jutott. .. (Tóth Sándor felvételei) 1991. július 9., 3. oldal KUKORICÁT FÖLD ALA? Bizonytalanság a gabonapiacon Jó gabonatermésre számít az ország, noha a korábbi évekhez képest 75 ezer hektárral kisebb a termőterület, de így is csaknem hatmillió tonna kalászosgabona ke­rülhet a magtárakba. Mezei János, a Földművelésügyi Minisztérium főosztályvezető-helyettese tájkékoztatott arról, hogy eddig kétmillió tonna búza exportját jelez­ték a termelő-felvásárló-értékesítő szervezetek. A fel- vásárlási ár most rendkívül alacsony, a takarmánybú­záért ötezer, az étkezési búzáért 5500 forintot fizetnek tonnánként. A gabonaügyeket szer­dán vitatja meg az Ag­rárpiaci Rendtartást Ko­ordináló Bizottság és a téma a jövő héten kerül a kormány elé. Döntést várnak abban, hogy az export bankgaranciáját a kormány szavatolja, ami előfeltétele az export megindításának. Más­részt egymillió tonna ter­més intervenciós felvá­sárlásáról is határozni kell, ami azt jelentené, hogy az Állami Tartalé­kolási Igazgatóság azon­nal kifizetné a gabonaár nyolcvan százalékát, a többit az év végéig. Sok még a bizonyta­lanság a gabonapiacon. A gazdaságok egy része kényszerhelyzetben van, mivel nem képes raktá­rozni a termést, illetve nincs pénze bértárolásra. Bács-Kiskunban az üze­meknek mintegy hatvan százaléka tudja tárolni a búzát. Ahol van lehető­ség, gondolkodnak azon, hogy a csávolyi módszer szerinti, föld alatti fóliás módszert alkalmazzák. Ha a búzánál nem is, de a kukorica elhelyezésére mindenképpen, már csak azért is, mert egyáltalán nem biztos, hogy a kuko­rica betakarításáig meg­ürülnek a búzával teli tá­rolók. Madari Jenő, a megyei földművelésügyi hivatal vezetője elmondta, hogy a megyében több mint 650 ezer tonna kalászos­gabona vár betakarítás­ra. A felmérések szerint őszi árpából 45, búzából 50 mázsa körüli átlagho­zamra lehet számítani. Felmérhetetlen viszont a gabonapiac, nem tudni, hogy a kis exportáló szer­vezetek mennyit vesznek meg és tudnak külföldi partnereiknek értékesíte­ni. Az bizonyos: a gabo­na most olcsó, a takar­mánykeverők és tárolni tudó gazdasági egységek nagy mennyiségek fölvá­sárlására törekednek, bízva abban, hogy ősszel és a jövő év elején nagy haszonnal értékesíthetik. A megyei gabonaipari rt. viszont eddig csak 150 ezer tonna átvételére kö­tött szerződést. Cs. 1. A mai világban már semmi sem egyszerű. Mert itt van például a szemét, amiről az ember azt gon­dolná, hogy értéktelen, hasznave­hetetlen hulladékok tömkelegé. A megállapítás azonban egyből kontrázható, ha megkérdezzük: kinek értéktelen? Természetesen annak, aki kidobja. Viszont sokan éppen ebből élnek. A szemétben ugyanis nem kizárólag használha­tatlan dolgok találhatók. Milyen a legújabb kecskeméti szeméttelep — immár a harmadik helyre telepítették —, mennyi hul­ladék kerül ide naponta s általában hogyan változott annak összetéte­le? Ezekre voltunk kiváncsiak, amikor meglátogattuk a várostól mintegy öt kilométerre, a repülőté­ri élelmiszerbolt melletti úton meg­közelíthető telepet. Meggyes! Sándor gépkezelő je­lenleg a portási funkciót látja el. Bizonytalan abban, hogy vajon ér­tesíteni kell-e a főnökséget arról, hogy „kiszállt a sajtó”. Próbálko­zik a CB-vel, de a kapcsolat nem jön létre. Flegedűs Antalhoz, a telepőrhöz irányít bennünket. A középkorú férfi nem engedi, hogy lefényképezzük, ellenben fi­lozofikus magyarázatot ad a telep az ő szóhasználatában „bázis” működéséről: Itt is megváltozott a világ. Néhány évvel ezelőtt az emberek még könnyedén összeszedtek né­hány zsák kenyeret a szemétből. Ma már véres verejtékkel esetleg egy fél zsákkal jön össze itt. Persze közrejátszik az is, hogy már bent a városban, a kukákból kiszedik a guberálók a még hasznosítható dolgokat. Márpedig kuka bőven van. Leg­alábbis minden guberálónak jut belőle. Megtudtam, hogy Kecske­méten a városgazdálkodási válla­lat 7800 saját kukát helyezett ki, de ezenkívül 350 darab 1,1 köbméte­res szemétgyűjtője is van, viszont legalább ugyanennyi a vállalaton kívüli tulajdonban lévő. Mindezt nyolc konténeres autó, hét darab kukásautó gyűjti össze s a vállalat­nak négy billenős IFA teherautója van, amellyel lakossági megrende­lésre szállítja a szemetet, törmelé­ket, hulladékot. — Aki ide háztartási hulladékot szállít — folytatja Hegedűs Antal — annak egy köbméterig nem kell fizetnie. Azonfelül pedig minden KUPA MIHÁLY NEM JÖTT EL ... Erőpróba a hajósi Nádas büfé asztalain feszül az izom, ropog a csont, az izzadság térképeket rajzol a trikókra. Nemzetközi szkanderverseny Hajós-pince- faluban, a Nádas büfé lugasában, az idei nyár talán legfor­róbb vasárnapján. Most kiderül: ki a legény a lakkozott eperasztalon? Könyök a laphoz szorítva, tenyér-tenyérnek, bivalyerővel . . . Nyolcvan fiatalember mérkőzik a Kónya József pálinkafő­ző nagymester által fölajánlott vándorserlegért; no és az ingyen kinált bikatökepörköltért. Végre egy küzdelem, ahol az ember mindent láthat, ellenőrizhet saját szemével, pláne ha közelebb engedi az asztalhoz a tömeg. Erő erővel, akarat akarattal harcol és csak a jobbik nyerhet! mondja lelkesen a párás dreheres korsót szorongatva Gabnai Ferenc, a szabadkai válogatott hivatásos szurkolója. Küzdők a tömeggel, kutatom az arcokat. Kupa Mihály pénzügyminiszter úr, a Kónya kupa „díszmeghívottja” nem tudott eljönni. Sajnálhatja! Feltöltődhetett volna a lelke. Erősödhetett volna optimizmusa. A nemzet él, erőtartaléka­ink óriásiak. Nem csalódhatnak a hitelezők. A félegyházi, kecskeméti, kiskőrösi, bugaci, harkakötönyi és izsáki legények bizonyságot adtak ország vüág előtt: a magyar kar erős, kemény és kitartó! Csak a csapatgazdák­nak nem szabad megfeledkezniük a kondit adó pörköltről! Az más kérdés: mit szólnak a szaporodó szkanderverse- nyekh'ez a bikák? Eredmények: 1. (a vándorserleg nyertese és a fél liter gatya- szaggátó pálihka bofdóg nyertese) Sárközi Róbert, Kiskun­félegyháza. 2. Szálas Ferenc, Bugac, 3. Sztojka László, Kis­kőrös. (A versenyt 1992. július első vasárnapján ismét meg­rendezik.) ... _ r Farkas P. József Jó volt a halasi polgármester fülese Nemrégiben lapunk is foglalko­zott a találgatással, igaz-e, hogy a volt szovjet laktanyát Halason me­nekülttábornak szemelték ki az il­letékesek? Tóth Zoltán polgármester nem számított illetékesnek az ügyben, mivel éppen azon méltatlankodott érdeklődésünkre, hogy a város ve­zetése csak pletykák útján értesült a hírről. A helyi lap nyílt levélben fordult a Belügyminisztériumhoz tájékoz­tatásért, s a sajtófőnök válaszát szintén közölték. Eszerint „a kis­kunhalasi volt szovjet laktanyák menekültek elhelyezésére való esetleges fölhasználását valóban számításba vették ...” Az az ope­ratív bizottság, amelynek feladata az esetleges kelet-európai beván­dorlók fogadására felkészülni (te­hát nem a Belügyminisztérium, mondja a sajtófőnök). Kiskunha­last is kiszemelte bázisnak. Igaz, nem az első lépcsőben, csak akkor kerül rá sor, ha a kijelölt objektu­mok már megtelnének ... Mint az a továbbiakban a levélből kiderül, a lakosság tájékoztatását is programba vették s közvetlenül az igénybevétel előttre tervezték. AMIRE ADNAK, S AMIRE NEM . . . Óriási a vállalkozási kedv Baján Az utóbbi hónapokban — min­denekelőtt júniusban — hihetetlen mértékben megnőtt a vállalkozói kedv Baján. Van olyan nap, hogy a polgár- mesteri hivatal hatósági osztályán hú­szán is jelentkeznek vállalkozói igazol­ványért. És ez csak a magánérdekeltsé­geket foglalja magában, hiszen a társas vállalkozásokat a cégbíróságon jegyzik be — tudtam meg Bárdos Csabától, a polgármesteri hivatal illetékes csoport- vezetőjétől. A lehetőség szinte végtelen: minden­re kérhetnek engedélyt, amit jogsza­bály nem tilt. Tehát kereskedelmi és ipari tevékenységre, a mozgóárusítás­tól a most különösen népszerű ügynö- kölésig. Meglehetősen szűkre szabták ama tevékenységek körét, melyekre nem adnak ki vállalkozói engedélyt. Ilyenek például a vízüggyel, bizonyos postai szolgáltatásokkal kapcsolatos tevékenységek, magánbank nyitása, a fegyvergyártás vagy a bányászat. Ma­gánvállalkozó nem üzemeltethet atom­reaktort. Nagyon sokan elmulasztják a vállal­kozói tevékenységhez előírt szakható­sági. így a környezetvédelmi, közegész­ségügyi, rendőrhatósági engedélyek be­szerzését. Az ilyen jellegű feltételek meglétét a vállalkozói igazolvány ki­adásakor ugyanis a polgármesteri hiva­tal nem vizsgálja. Rendkívüli mértékben megszaporo­dott Baján de valószínűleg másutt is — a szeszes és szeszmentes italokat for­galomba hozó kis üzletek száma. Száz­nál is több helyen vásárolhatunk, lé­nyegesen olcsóbban, mint más kereske­delmi egységekben, bort, sört és termé­szetesen üdítőket is. Az ital elfogyasz­tása közterületen, így a bolt előtt, a közterület-használati rendelet szerint, szigorúan tilos. A tapasztalat azt mu­tatja, hogy ennek egyelőre még csak kevéssé szereznek érvényt. Tulajdon­képpen egy hagyomány maradt élet­ben. A múlt század végén Baján nem kevesebb, mint 92 kocsmában öblíthet­te le az út porát a szomjas vándor. Sokan kérnek ügynökölésre enge­délyt: mérnökök, orvosok, pedagógu­sok, háziasszonyok árulnak például kozmetikumokat. Általában nyugati cégek — bizonyos összegű díj letétele után — rendelkezésre bocsátják a kol­lekciót, és ellátják az ügynököt szakta­náccsal. Az idén kiadott 520 vállalko­zói igazolvány mintegy felét mellékte­vékenységként dolgozó személyek kér­ték, akik kiegészítő jövedelemhez sze­retnének jutni. G. Z. BOMBABIZTOS ALAP KALOCSÁN Gránátot találtak a betonban Az igazán erősre kevert be­tonra szokták mondani tréfá­san: bombabiztosra sikerült. Az ilyenbe tesznek sódert, ce­mentet, vizet. Majd. ha meg­köt, „bombabiztos” lesz. És még bomba sem kell bele. Eddig legalábbis így volt. . . Kalocsán, az Erdei Ferenc utcában ugyanis a transzport- beton alján egy gránát formá­jú valamit találtak. Addigra a beton javát már bedolgozták az alapba, a gránát azonban nem kellett nekik. De vajon az-e? A katonaviselt férfiak és egy tiszt szerint igen. Aknave­tőből kilőhető, eddig még fel nem robbant gránát. Össze­kenve a cementes lével, de nem összekeverhetően. Dr. Bálint József, a kalo­csai jegyző azonnal intézke­dett, hogy a veszélyes robba­nóanyagot megfelelő helyre szállítsák, ahol a tűzszerészek megérkeztéig őrzik is. Neki is az volt a véleménye, ami a betont készítő Generál Kis­szövetkezet szakemberének: a Dunáról származó sóderban lapult meg a különleges ada­lék. Szerencsére nem jött mű­ködésbe. Hétfőn hatástalaní­tották. Az Erdei Ferenc utcai alap most már tényleg bombabiz-’ tos lett. . . N. N. M, Ä kecskeméti szemétbázis

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents