Petőfi Népe, 1991. július (46. évfolyam, 152-178. szám)
1991-07-08 / 158. szám
6. oldal, 1991. július 8. PETŐFI Népe HETI SOROZATUNK NYOLCVAN ÉVE TÖRTÉNT: FÖLDRENGÉS KECSKEMÉTEN Mezítláb, pőrén az ég alatt 0 \ Kecskemét városát nagyon •) sok szerencsétlenség látogatta már meg az idők folyása alatt. Ellenség dúlta, rabolta, sarcolta, elemi csapások: aszály, kolera, döghalál, tűzvész pusztította, de aligha okozott egyik is olyan általános és olyan érzékeny károsodást, mint az a rettenetes földindulás, amely az 1911. évi július hó 8-án, éjjel 2 óra 10 perckor meglátogatta és amelyet méltán sorozhat a leggyászosabb emlékei közé! Aki ezt a borzalmas néhány másod- perczet át nem élte, annak fogalma sincs arról a hatásról, amelyet ez a katasztrófa minden élő lényben előidézett és arról a végtelen erősségről, amely ebben a rengésben megnyilvánult. A falak mint lenge tárgyak A földalatti morajlás, a recsegés, ropogás olyanszerü volt, mintha az ég és a föld tört volna össze. A tárgyak súr- lódtak, tánczoltak, halomra dőltek az építmények falai, morzsolódtak és törve, zúzva omoltak egymásra, mintha nem szilárd testek, hanem pöhölyszerü. lenge tárgyak lettek volna. Emberek és állatok riadtan, ösztön- szerülcg futottak a szabadba. Az alvó város néhány pillanat alatt az ég alatt termett hajadonfővel, mezítláb, pőrén, ahogy az ágyból kiugrott. Nők, férfiak, öregek, ifjak, gyermekek, a csecsemők édes anyjuk karján, ellepték a város utczáit, tereit és rettegve, halálra vált sejtelmek és érzelmek közölt beszélték az átélt perczek borzalmait, a pusztulás részleteit, a menekülés módját, s az óriási tömeg eggyé verődve didergett az éjszakában, mert féltek a lakásokba visszatérni, mivel rettegtek a katasztrófa megismétlődésétől. Sokan ágyneműt, pokróczot, paplant, subát és egyéb ruhadarabokat terítettek a földre és ott töltötték az éjszakát: nagyon sokan pedig a sétaterek gyöpös pázsitján hevenyésztek nyugvó helyet és ott virrasztónak, vagy ott aludtak. Az. istállókban megkötözött állatok bőgtek, nyerítettek, ordítottak, a szabadon levők kirohantak az udvarokba, a tanyákon kint legelő jószagok s/elri- adtak és éppen úgy átérezték a rettenetes katasztrófa hatását, mint az emberek, sőt még a madarak is ezrével röpködtek a levegőben. A hálaadás zsolozsmája a rabok ajkán Megrendítő volt a törvényszéki fogház elítéltjeinek vergődése is, akik bezárt börtöneikből nem menekülhetvén, iszonyú félelmet és lelki megrázkódtatást szenvedtek át. Mikor aztán Bárdos György fogházfelügyelő és Szandtner Aladár kir. ügyész megjelentek és az ajtókat kinyittatva az udvarra bocsátották a rabokat, azok, mintegy megszabadulva a szíveiket tépő fogság és bizonytalanság rettenetes érzésétől, egy szent énekbe kezdtek és a másik pillanatban már százak ajakán csendült meg a hálaadás zsolozsmája a sötét éjszakában. Az utczákon tolongó népáradat áhítattal hallgatta az éneket és önkéntelenül imára kulcsolta kezeit, mint a halál torkából megmenekült hajótörött. A nagy szerencsétlenségben az volt még az isteni szerencse, hogy emberéletben nem esett kár, ami csak úgy történhetett meg, hogy éjjel jött a katasztrófa, amikor a város népe aludt odahaza. Mert ha nappal történik a földrengés, bizonyos, hogy száz és száz halottja lett volna. Az a rengeteg sok kémény, attika, tűzfal, czifraság, díszítés, kő, tégla, vakolat, mi a házakról lehullott, mi az utcákat, udvarokat elborította, kiszámíthatatlan sok embert tett volna semmivé és örökös nyomorékká. így azonban, leszámítva néhány kisebb természetű balesetet, a véghetet- len nagy ijedtségen kívül más, mint igen sok anyagi kár, nem történt. A megrémült lakosság nagy vigasztalására szolgált, hogy a város polgármestere, Kada Elek, főkapitánya Papp György, valamint a tanács többi tagja és a város vezető férfiai megjelentek a nép között mindjárt, a katasztrófa első perczeiben, bejárták az egész várost és vigasztalták, erősítették, bátorították a csüggedőket. Ugyanezt cselekedték a különböző hitfelekezetek lelkészei is. Félelem a végzettől A nép azonban csak látszólag nyugodott meg, bensejében élt az a sejtelem, hogy a baj nem múlt még el egészen, hogy a rengés ismétlődni fog, s a már megrongált, meglazított épületek nem lesznek képesek ellentállni. egy újabb katasztrófának és még végzetesebb lesz a következő földindulás, mint az első volt. Támogatta ezt a sejtelmet az a tény, hogy nem sok idő múlva és a nap folyamán többször ismétlődött a földrengés, de ugyancsak éppen ez aztán megnyugtatóleg is hatott, mert az okos emberek által hirdetett azon vélelem erősödött meg, hogy most már csak gyönge utórengések lesznek, ami, tapasztalás szerint, a nagy földrengéseket követni szokta. Amint végre reggel lett, a városi tanács azonnal összeült és hozzálátott a reá váró nagy feladat teljesítéséhez, hogy a megrémült lakosságnak minden tekintetben segítségére legyen, a romokat eltakaríttassa és azok helyén új életet teremtsen. A szovjet kivonulás adatai Hány szovjet katona tartózkodott a nyolcvanas évek végéig Magyarországon, arról nincsen pontos adat a Honvédelmi Minisztériumban. Csak annyit lehet tudni — a szovjet fél tájékoztatása alapján — mikor, milyen és mekkora egységeket vontak ki az országból. A szerződés értelmében, szovjet közlés szerint, 100 380 (százezerháromszáz-nyolcvanhat) ember távozott, ennek körülbelül a fele katona, a fele családtag, polgári alkalmazott. Összesen 27 146 darab technikai eszközt szállítottak el, a következő megoszlásban: kerekes jármű 21 726 darab, lánctalpas jármű 2269, rakéta (Scud—B, illetve Frog típusú) 196, harckocsi (T—72, T—55) 860, harcjármű 1473, tüzérségi eszköz 622 darab. Ezentúl 560 912 tonna (!) anyagi eszközt (lőszert, üzemanyagot, élelmet, ruhát stb.) kellett elszállítani. Ezt a mennyiséget 17 500 konténerbe rakodták be. 1990 márciusa és decembere között, illetve 1990 decembere és 1991 márciusa között egy-egy gépesitett lövészhadosztályt vontak ki. (Kivéve azt az egységet, amelyik Záhonynál végezte az átrakodást.) Egy gépesített lövészhadosztály 3 gépesített lövészezredből, egy harckocsiezredből, egy tüzérezredből és egy légvédelmi tüzérezredből, valamint az ezekhez tartozó kiszolgálóegységekből áll, létszáma körülbelül 12 000 fő. 1990 márciusától júniusáig hazaszállítottak két rakétadandárt Tatáról, illetve Dombóvárról. 1990. április—július között 2 légvédelmi dandárt és két légvédelmi ezredet vontak ki Duna- földvárról, Mórról, Szolnokról, Budapestről. 1990 májusa után két rádióelektronikai zászlóaljat vontak ki Kecskemétről, illetve Piliscsa- báról. A kivonási megállapodás alapján távozott Magyarországról, az itt állomásozó szovjet légierő részeként, a tököli parancsnokság, négy vadászbombázó repülőhadosztály (egy hadosztály négy ezredből áll, egy ezredbe körülbelül negyven harci gép tartozik), két harcihelikop- ter-ezred Debrecenből, Sármellékről, Tökölről, Kiskunlachá- záról, Kunmadarasról, illetve Kalocsáról. Ezenkívül biztosító- és kiszolgálóegységeket, intézeteket, kórházakat, parancsnokságokat és törzseket kellett felszámolni. Összesen 1547 vonat szállította haza a Déli Hadseregcsoportot, ebből 637 csapatvonat, 560 anyagvonat és 350 személyvonat volt. A parancsnokságok, törzsek egy része közúton távozott, illetve a repülőgépek légi úton kerültek a Szovjetunió határai mögé. (Az adatok a Magyar Nemzetben láttak napvilágot.) A Nyugatnak döntenie kell: segélyt ad vagy beruház Németh Miklós terve Kelet-Közép Európa támogatására „ROLEX” VAGY „BOLEX”? Svájci hadviselés az órahamisítók ellen Svájc hadat visel az egész világot behálózó, sokmillió dolláros profittal dolgozó órahamisító ipar ellen és az ország „órarendőrsége” szerint az „ipar" fejlődik. „A probléma egyre súlyosabb és a hamisított órák gyártása jelentősen nőtt az elmúlt öt esztendőben” — nyilatkozta Pierre Bourquin a svájci Óraiparosok Szövetségének osztályvezetője, aki a hamis órák gyártása és eladása elleni harcot irányítja. — A hamis órák gyártása az elmúlt másfél évtized alatt „jött divatbá” és főleg szervezett bandák végzik a gyártást és az eladást. Amiről az illetékesek eddig tudomást szereztek, az csak a jéghegy csúcsa és becslések szerint évente több tízmillió hamis órát gyártanak. A svájci óragyártásnak igen nagyok a veszteségei és ezért mindent megtesz, hogy letörje a hamis órák gyártását és a velük folytatott kereskedelmet. A legsúlyosabb helyzetbe a „Rolex” márkájú óra gyártói kerültek. A hamis órák nagy többségét a Távol-Keleten állítják elő, főleg Hong- Kongban, Thaiföldön, Tajvanon és Dél-Koreában. Vagy a helyszínen dobják piacra az árut, vagy más országokba csempészik. A hamis órákat rendszerint márkamegjelölés nélkül szállítják Paraguayba, ott látják el őket márkajelzéssel és azután továbbszállítják az Egyesült Államokba. A gyakorlatlan szemnek többnyire lehetetlen megkülönböztetnie a hamisítványt az eredetitől. Az eltérés gyakran csak annyi, hogy a gyártó nevének egyik betűje hibás, vagy egy védjegy a milliméter töredékével kisebb. Vannak természetesen viszonylag könnyen felismerhető eltérések is, mint például „Rolex” helyett „Bolex” márkajelzés vagy „Omega” helyett „Homegas”. Ha az óra túlságosan könnyűnek tűnik vagy a szélei érdesek, valószínű, hogy hamisítványról van szó. Az „órarendőrség” által lefoglalt hamisított órák mintegy öt százaléka azonban olyan kiváló minőségű, hogy a gyanútlan ékszerészek mint eredetit adják el őket. A mi országunk lesz az első, amelyre vonatkozóan az Európa Banknál elkészül az alapvető prioritásokat tartalmazó koncepció, amely alapján megkezdődhet a konkrét együttműködés jelentette ki Németh Miklós, az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank alelnöke a Ferenczy Europress sajtó- ügynökségnek adott interjújában. Az alelnök óvott attól, hogy az Európa Banktól bárki is Magyarország és más kelet-európai országok konkrét pénzügyi problémáinak megoldását várja. A bank az alapokat akarja egészségessé tenni: serkenteni a magánszektor gyors növekedését, különös tekintettel a kis- és közepes méretű vállalkozásokra. Erre a célra fordítja majd beruházásainak, hitelfinanszírozásának legalább 60 százalékát. Azon dolgozik, hogy az egyes országokban találkozzék a vállalkozói tőke, az ügyes menedzsment és a korszerű technológia. A bank két irányban tevékenykedik. Fentről lefelé, segítve tanácsaival a kormányokat, közreműködik a piaci intézmények, infrastruktúra és jogszabályok kialakításában, valamint lentről felfelé, támogatva a vállalatokat a piaci szabályok elsajátításában, a kockázatvállalásban. — Mindez csak fokozatosan mehet végbe. Egy „Trabant típusú” gazdaságból nem lehet mindjárt egy „Mercedes típusú” gazdaságba „átülni”. Először elégedjünk meg egy középkategóriájú „Volkswagen típusú” gazdaság bevezetésével — mondotta Németh Miklós. — Ezt a „kategóriaváltást” mi önerőből nem tudjuk végrehajtani. Miként építhetünk a bank, s azon keresztül a nyugati partnerek támogatására? — A Nyugatnak el kell döntenie, hogy Kelet-Közép-Európa országait kizárólag segélyekben akarja részesíteni, vagy úgy tekint rájuk, mint a fejlődés potenciális színtereire. Ha „csak” segélyeket kíván adni, akkor szinte bizonyos, hogy nem tudja kellő erővel és hatékonysággal támogatni ezen országok gazdasági átalakulását. Kelet- és Nyugat-Európa érdekeinek azonosságából kell kiindulni. Ez pedig nem más, mint az, hogy Európa keleti részén is létrejöjjön és működjék a piacgazdaság, az itt elhelyezkedő országok egyre inkább exportképesek legyenek és megnyíljanak piacaik a nyugati vállalkozók előtt. Ennélfogva arra kell törekedni, hogy a térségben jelentős nyugati beruházások valósuljanak meg. Szerintem erre a célra 150-200 milliárd dollárt kellene fordítani. Ez az összeg 4-5,éves időszakot tekintve — a fejlett tőkés országok nemzeti össztermékének mintegy félszázaléka. Ha a Nyugat a befektetési stratégia mellett dönt, akkor a volt szocialista országok képesek lesznek beilleszkedni a világgazdaságba és kedvező helyzetbe kerülni a nemzetközi munkamegosztás terén — mondotta Németh Miklós. FEB AMERIKÁBAN — SZUPERSIKERREL Ákos egy év alatt érettségizett Varga Ákos — a Kecskeméti Katona József Gimnázium most tizenhat éves diákja — az amerikai Iowa állam egyik középiskolájában egyetlen év alatt megszerette az érettségi bizonyítványt. Ákos, aki eredetileg a Wahlert High School második osztályába iratkozott be, a végzős negyedikesekkel együtt ballagott, társai őszinte csodálatára — amit csak fokozott, hogy érettségi bizonyítványát saját kezűleg aláírta George Bush amerikai elnök is. A diák ma már itthon van és fogalma sincs, hogyan tovább. Elvileg bármely amerikai egyetemen továbbtanulhatna, ha lenne több ezer dollárja. Gyakorlatilag viszont még az is lehetséges, hogy itthon visszakényszerül a gimnáziumi padba, bár bízik abban, hogy különbözeti vizsgák után érettségijét Magyar- országon is elismerik. — Hogyan került ki egy 15 éves diák Amerikába? — Véletlenül — mondja Ákos. — A Szuperinfóban talált anyám egy hirdetést tavaly júliusban. Bárki megismerheti egy amerikai család életét, részt vehet az ottani oktatásban. A tiz hónapos akció előtt nagy fölvételi vizsga volt Pesten. — Mit kérdeztek? — Általánosságokat az Amerikai Egyesült Államokról: folyókról, városokról, időjárásról, az ottani időeltolódásról, véleményünket az amerikai tinédzserekről. Mindezt, persze, angolul. Én hetedik éve tanultam akkor a nyelvet a Katonában, Merza Márta osztályában — aki ismeri, az tudja, hogy ez milyen színvonalat jelent —, így aztán ez nem okozott különösebb gondot. Aztán a szóbelin csak könnyed társalgás folyt. — Sokan jelentkeztek? — Rengetegen. Annak ellenére, hogy fizetni kellett a 10 hónapért, 4200 dollárt a tandíjra és a repülőjegyre, és még havonta 200 dollárt a mindenféle költségekre. Végül is kilencünket választottak ki és ennyien indultunk el augusztus 17-én Frankfurton át Chicagóba. — Az első benyomások Amerikában? — A megérkezésünk után tartottak számunkra egy előadást — ekkor a világ minden részéről már százötvenen voltunk, ebben a csereprogramban ennyien vettek részt — arról, hogy mit szabad és mit nem szabad tennünk. Nos, amit szabad, azzal nem egészen másfél perc alatt végeztek — és két óráig sorolták a tiltásokat. — Családnál lakott mindenki a tíz hónap alatt? — Természetesen. Én magam Dubu- que-be kerültem, egy hatvanezres városba a Mississippi partján, a család öt tagból áll: az apa egyetemi dékán, felesége tisztviselő, három gyerekük közül a 21 éves fiú egyetemista, a 16 éves lány gimnazista, a másik 19 éves lány pedig dolgozik. Nagy szeretettel fogadtak, tényleg úgy, mintha valóban a szüleim lennének. — Mit kell tudni az ottani gimnáziumról? — A Wahlert High School katolikus magániskola, igen előkelő és nagyon jó hirű. Először a második osztályba iratkoztam, és a másodikosoknak szánt tantárgyakat vettem föl, de aztán hamarosan rájöttem, hogy ez nekem kevés. Amerikában a diák maga határozza meg, hogy mit akar tanulni — kétszáznál több tárgyból választhat, igaz, ezek között olyanok is vannak, mint horgászat, főzés, lakberendezés, sőt • \ arga Ákos: remélem, majd csak megoldódik valahogy a problémám. (Reprodukciók és fotók: Straszer András) vásárlás (ebből kétfajta is), autóvezetés szimulátorral. Nos, én nyolc olyan tárgyat vettem föl — fizika, kémia, matek, német, biológia, angol nyelvtan és fogalmazás, számítógép és testnevelés —, amelyek igen sok pontszámot érnek. Tanultam is rendesen — itthon egyébként kitűnő voltam —, de, persze, közel sem annyit, mint amennyit a Katonában kellett volna. Volt amikor az órán megoldottam a házi feladatot, mert nem találtam bonyolultnak. Az év végén aztán nagy meglepetés ért.. . ‘ — Éspedig? — Kiderült, hogy az eredményeim alapján megkapom az érettségi bizonyítványt: több mint 200 diák közül is én lettem a legjobb (a giminek egyébként összesen 600 tanulója volt). Ez több, mint amire számítottam. Ráadásul különdíjat kaptam az elnöki egészségmegőrzési programban nyújtott teljesítményemért — George Bush elnök írta alá az ezt tanúsító oklevelet. Ez kint sem semmi... — Mi lesz ezután? — Itthon, úgy tudom, különbözeti vizsga letétele után honosítják a bizonyítványomat, de ez még nem tisztázódott. Amerikában minden további nélkül elfogadnák és mehetnék egyetemre vagy főiskolára. Csakhogy nincs több pénzünk, már eddig is rengetegbe került minden. — Mekkora összegről van szó? — Én a nemzetközi üzleti világban szeretnék majd dolgozni, így az erre szakosító egyetemek tandíjait néztem meg. A Harvardon 18 ezer lenne az éves tandíj, de nekem nagyon megfelelne a Los Angeles-i University of California is, ez évi 5000 dollár és 2500 dollár a kollégium, plusz havi 300-400 dollár a költségekre. Az eredmények alapján, persze, lehet kapni ösztöndíjat. — Van-e remény? — Levelet írok a budapesti amerikai nagykövetnek, feltárom előtte a helyzetemet és segítségét kérem, hátha ő rendelkezik olyan információval, aminek alapján továbbléphetnék. De lehetséges. hogy a nyilvánosság bevonásával esetleg jelentkezik egy bank vagy egy alapítvány és kifizeti a szükséges pénzt. Remélem, valahogy majd csak megoldódik a problémám. * * * Hát nem furcsa: Az a „probléma”, ha valaki túl jól, túl sikeresen old meg feladatokat? A Petőfi Népe figyelemmel kíséri Varga Ákos sorsát abban a hitben, hogy hamarosan kedvező fejleményekről számolhatunk be. Ballai József THE ARCHDIOCESE OF DUBUQUE A THIS CERTIFIES THAT AKOS VARGA HAS SATISFACTORILY COMPLETED THE HIGH SCHOOL COURSE OF STUDY PRESCRIBED IN THIS ARCHDIOCESE AT WAHLERT HIGH SCHOOL IN TESTIMONY WHEREOF. WE HAVE AFFIXED OUR SIGNATURES THIS MONTH OF JUNE. 1991. adí-hht/vcsan aiipvmwT ARCHDIOCESAN SUPERINTENDENT OF • Az érettségi bizonyítvány, mely továbbtanulásra jogosít — Amerikában. • Egy kép Amerikából: az érettségizettek ballagása előtt. Részlet az 5-ik tizedből.
