Petőfi Népe, 1991. július (46. évfolyam, 152-178. szám)

1991-07-08 / 158. szám

6. oldal, 1991. július 8. PETŐFI Népe HETI SOROZATUNK NYOLCVAN ÉVE TÖRTÉNT: FÖLDRENGÉS KECSKEMÉTEN Mezítláb, pőrén az ég alatt 0 \ Kecskemét városát nagyon •) sok szerencsétlenség láto­gatta már meg az idők folyása alatt. Ellenség dúlta, rabolta, sarcolta, elemi csapások: aszály, kolera, döghalál, tűz­vész pusztította, de aligha okozott egyik is olyan általános és olyan érzé­keny károsodást, mint az a rettenetes földindulás, amely az 1911. évi július hó 8-án, éjjel 2 óra 10 perckor megláto­gatta és amelyet méltán sorozhat a leggyászosabb emlékei közé! Aki ezt a borzalmas néhány másod- perczet át nem élte, annak fogalma sincs arról a hatásról, amelyet ez a ka­tasztrófa minden élő lényben előidézett és arról a végtelen erősségről, amely ebben a rengésben megnyilvánult. A falak mint lenge tárgyak A földalatti morajlás, a recsegés, ro­pogás olyanszerü volt, mintha az ég és a föld tört volna össze. A tárgyak súr- lódtak, tánczoltak, halomra dőltek az építmények falai, morzsolódtak és tör­ve, zúzva omoltak egymásra, mintha nem szilárd testek, hanem pöhölyszerü. lenge tárgyak lettek volna. Emberek és állatok riadtan, ösztön- szerülcg futottak a szabadba. Az alvó város néhány pillanat alatt az ég alatt termett hajadonfővel, mezítláb, pőrén, ahogy az ágyból kiugrott. Nők, férfiak, öregek, ifjak, gyermekek, a csecsemők édes anyjuk karján, ellepték a város utczáit, tereit és rettegve, halálra vált sejtelmek és érzelmek közölt beszélték az átélt perczek borzalmait, a pusztulás részleteit, a menekülés módját, s az óri­ási tömeg eggyé verődve didergett az éjszakában, mert féltek a lakásokba visszatérni, mivel rettegtek a katasztró­fa megismétlődésétől. Sokan ágyne­műt, pokróczot, paplant, subát és egyéb ruhadarabokat terítettek a föld­re és ott töltötték az éjszakát: nagyon sokan pedig a sétaterek gyöpös pázsit­ján hevenyésztek nyugvó helyet és ott virrasztónak, vagy ott aludtak. Az. istállókban megkötözött állatok bőgtek, nyerítettek, ordítottak, a sza­badon levők kirohantak az udvarokba, a tanyákon kint legelő jószagok s/elri- adtak és éppen úgy átérezték a rettene­tes katasztrófa hatását, mint az embe­rek, sőt még a madarak is ezrével röp­ködtek a levegőben. A hálaadás zsolozsmája a rabok ajkán Megrendítő volt a törvényszéki fog­ház elítéltjeinek vergődése is, akik be­zárt börtöneikből nem menekülhetvén, iszonyú félelmet és lelki megrázkódta­tást szenvedtek át. Mikor aztán Bárdos György fogházfelügyelő és Szandtner Aladár kir. ügyész megjelentek és az ajtókat kinyittatva az udvarra bocsá­tották a rabokat, azok, mintegy meg­szabadulva a szíveiket tépő fogság és bizonytalanság rettenetes érzésétől, egy szent énekbe kezdtek és a másik pilla­natban már százak ajakán csendült meg a hálaadás zsolozsmája a sötét éjszakában. Az utczákon tolongó nép­áradat áhítattal hallgatta az éneket és önkéntelenül imára kulcsolta kezeit, mint a halál torkából megmenekült ha­jótörött. A nagy szerencsétlenségben az volt még az isteni szerencse, hogy ember­életben nem esett kár, ami csak úgy történhetett meg, hogy éjjel jött a ka­tasztrófa, amikor a város népe aludt odahaza. Mert ha nappal történik a földrengés, bizonyos, hogy száz és száz halottja lett volna. Az a rengeteg sok kémény, attika, tűzfal, czifraság, díszí­tés, kő, tégla, vakolat, mi a házakról lehullott, mi az utcákat, udvarokat el­borította, kiszámíthatatlan sok embert tett volna semmivé és örökös nyomo­rékká. így azonban, leszámítva néhány kisebb természetű balesetet, a véghetet- len nagy ijedtségen kívül más, mint igen sok anyagi kár, nem történt. A megrémült lakosság nagy vigasz­talására szolgált, hogy a város polgár­mestere, Kada Elek, főkapitánya Papp György, valamint a tanács többi tagja és a város vezető férfiai megjelentek a nép között mindjárt, a katasztrófa első perczeiben, bejárták az egész várost és vigasztalták, erősítették, bátorították a csüggedőket. Ugyanezt cselekedték a különböző hitfelekezetek lelkészei is. Félelem a végzettől A nép azonban csak látszólag nyu­godott meg, bensejében élt az a sejte­lem, hogy a baj nem múlt még el egé­szen, hogy a rengés ismétlődni fog, s a már megrongált, meglazított épületek nem lesznek képesek ellentállni. egy újabb katasztrófának és még végzete­sebb lesz a következő földindulás, mint az első volt. Támogatta ezt a sej­telmet az a tény, hogy nem sok idő múlva és a nap folyamán többször is­métlődött a földrengés, de ugyancsak éppen ez aztán megnyugtatóleg is ha­tott, mert az okos emberek által hirde­tett azon vélelem erősödött meg, hogy most már csak gyönge utórengések lesznek, ami, tapasztalás szerint, a nagy földrengéseket követni szokta. Amint végre reggel lett, a városi ta­nács azonnal összeült és hozzálátott a reá váró nagy feladat teljesítéséhez, hogy a megrémült lakosságnak minden tekintetben segítségére legyen, a romo­kat eltakaríttassa és azok helyén új éle­tet teremtsen. A szovjet kivonulás adatai Hány szovjet katona tartóz­kodott a nyolcvanas évek végéig Magyarországon, arról nincsen pontos adat a Honvédelmi Mi­nisztériumban. Csak annyit le­het tudni — a szovjet fél tájékoz­tatása alapján — mikor, milyen és mekkora egységeket vontak ki az országból. A szerződés értelmében, szov­jet közlés szerint, 100 380 (száz­ezerháromszáz-nyolcvanhat) ember távozott, ennek körülbe­lül a fele katona, a fele családtag, polgári alkalmazott. Összesen 27 146 darab techni­kai eszközt szállítottak el, a kö­vetkező megoszlásban: kerekes jármű 21 726 darab, lánctalpas jármű 2269, rakéta (Scud—B, il­letve Frog típusú) 196, harckocsi (T—72, T—55) 860, harcjármű 1473, tüzérségi eszköz 622 darab. Ezentúl 560 912 tonna (!) anyagi eszközt (lőszert, üzemanyagot, élelmet, ruhát stb.) kellett elszál­lítani. Ezt a mennyiséget 17 500 konténerbe rakodták be. 1990 márciusa és decembere között, illetve 1990 decembere és 1991 márciusa között egy-egy gépesitett lövészhadosztályt vontak ki. (Kivéve azt az egysé­get, amelyik Záhonynál végezte az átrakodást.) Egy gépesített lö­vészhadosztály 3 gépesített lö­vészezredből, egy harckocsiez­redből, egy tüzérezredből és egy légvédelmi tüzérezredből, vala­mint az ezekhez tartozó kiszol­gálóegységekből áll, létszáma körülbelül 12 000 fő. 1990 márciusától júniusáig hazaszállítottak két rakétadan­dárt Tatáról, illetve Dombóvár­ról. 1990. április—július között 2 légvédelmi dandárt és két légvé­delmi ezredet vontak ki Duna- földvárról, Mórról, Szolnokról, Budapestről. 1990 májusa után két rádió­elektronikai zászlóaljat vontak ki Kecskemétről, illetve Piliscsa- báról. A kivonási megállapodás alapján távozott Magyarország­ról, az itt állomásozó szovjet lé­gierő részeként, a tököli pa­rancsnokság, négy vadászbom­bázó repülőhadosztály (egy had­osztály négy ezredből áll, egy ez­redbe körülbelül negyven harci gép tartozik), két harcihelikop- ter-ezred Debrecenből, Sármel­lékről, Tökölről, Kiskunlachá- záról, Kunmadarasról, illetve Kalocsáról. Ezenkívül biztosító- és kiszol­gálóegységeket, intézeteket, kór­házakat, parancsnokságokat és törzseket kellett felszámolni. Összesen 1547 vonat szállítot­ta haza a Déli Hadseregcsopor­tot, ebből 637 csapatvonat, 560 anyagvonat és 350 személyvonat volt. A parancsnokságok, tör­zsek egy része közúton távozott, illetve a repülőgépek légi úton kerültek a Szovjetunió határai mögé. (Az adatok a Magyar Nemzet­ben láttak napvilágot.) A Nyugatnak döntenie kell: segélyt ad vagy beruház Németh Miklós terve Kelet-Közép Európa támogatására „ROLEX” VAGY „BOLEX”? Svájci hadviselés az órahamisítók ellen Svájc hadat visel az egész világot be­hálózó, sokmillió dolláros profittal dolgozó órahamisító ipar ellen és az ország „órarendőrsége” szerint az „ipar" fejlődik. „A probléma egyre súlyosabb és a hamisított órák gyártása jelentősen nőtt az elmúlt öt esztendőben” — nyi­latkozta Pierre Bourquin a svájci Óra­iparosok Szövetségének osztályvezető­je, aki a hamis órák gyártása és eladása elleni harcot irányítja. — A hamis órák gyártása az elmúlt másfél évtized alatt „jött divatbá” és főleg szervezett ban­dák végzik a gyártást és az eladást. Amiről az illetékesek eddig tudomást szereztek, az csak a jéghegy csúcsa és becslések szerint évente több tízmillió hamis órát gyártanak. A svájci óra­gyártásnak igen nagyok a veszteségei és ezért mindent megtesz, hogy letörje a hamis órák gyártását és a velük folyta­tott kereskedelmet. A legsúlyosabb helyzetbe a „Rolex” márkájú óra gyár­tói kerültek. A hamis órák nagy többségét a Tá­vol-Keleten állítják elő, főleg Hong- Kongban, Thaiföldön, Tajvanon és Dél-Koreában. Vagy a helyszínen dob­ják piacra az árut, vagy más országok­ba csempészik. A hamis órákat rend­szerint márkamegjelölés nélkül szállít­ják Paraguayba, ott látják el őket már­kajelzéssel és azután továbbszállítják az Egyesült Államokba. A gyakorlatlan szemnek többnyire lehetetlen megkülönböztetnie a hami­sítványt az eredetitől. Az eltérés gyak­ran csak annyi, hogy a gyártó nevének egyik betűje hibás, vagy egy védjegy a milliméter töredékével kisebb. Vannak természetesen viszonylag könnyen fel­ismerhető eltérések is, mint például „Rolex” helyett „Bolex” márkajelzés vagy „Omega” helyett „Homegas”. Ha az óra túlságosan könnyűnek tűnik vagy a szélei érdesek, valószínű, hogy hamisítványról van szó. Az „óra­rendőrség” által lefoglalt hamisított órák mintegy öt százaléka azonban olyan kiváló minőségű, hogy a gyanút­lan ékszerészek mint eredetit adják el őket. A mi országunk lesz az első, amelyre vonatkozóan az Európa Banknál elké­szül az alapvető prioritásokat tartal­mazó koncepció, amely alapján meg­kezdődhet a konkrét együttműködés jelentette ki Németh Miklós, az Eu­rópai Újjáépítési és Fejlesztési Bank alelnöke a Ferenczy Europress sajtó- ügynökségnek adott interjújában. Az alelnök óvott attól, hogy az Európa Banktól bárki is Magyaror­szág és más kelet-európai országok konkrét pénzügyi problémáinak megoldását várja. A bank az alapo­kat akarja egészségessé tenni: serken­teni a magánszektor gyors növekedé­sét, különös tekintettel a kis- és kö­zepes méretű vállalkozásokra. Erre a célra fordítja majd beruházásainak, hitelfinanszírozásának legalább 60 százalékát. Azon dolgozik, hogy az egyes országokban találkozzék a vál­lalkozói tőke, az ügyes menedzsment és a korszerű technológia. A bank két irányban tevékenykedik. Fentről lefelé, segítve tanácsaival a kormányokat, közreműködik a piaci intézmények, infrastruktúra és jogsza­bályok kialakításában, valamint lent­ről felfelé, támogatva a vállalatokat a piaci szabályok elsajátításában, a koc­kázatvállalásban. — Mindez csak fokozatosan mehet végbe. Egy „Trabant típusú” gazdaság­ból nem lehet mindjárt egy „Mercedes típusú” gazdaságba „átülni”. Először elégedjünk meg egy középkategóriájú „Volkswagen típusú” gazdaság beveze­tésével — mondotta Németh Miklós. — Ezt a „kategóriaváltást” mi önerő­ből nem tudjuk végrehajtani. Miként építhetünk a bank, s azon keresztül a nyugati partnerek támogatására? — A Nyugatnak el kell döntenie, hogy Kelet-Közép-Európa országait kizárólag segélyekben akarja részesíte­ni, vagy úgy tekint rájuk, mint a fejlő­dés potenciális színtereire. Ha „csak” segélyeket kíván adni, akkor szinte bi­zonyos, hogy nem tudja kellő erővel és hatékonysággal támogatni ezen orszá­gok gazdasági átalakulását. Kelet- és Nyugat-Európa érdekeinek azonosságából kell kiindulni. Ez pedig nem más, mint az, hogy Európa keleti részén is létrejöjjön és működjék a pi­acgazdaság, az itt elhelyezkedő orszá­gok egyre inkább exportképesek legye­nek és megnyíljanak piacaik a nyugati vállalkozók előtt. Ennélfogva arra kell törekedni, hogy a térségben jelentős nyugati beruházá­sok valósuljanak meg. Szerintem erre a célra 150-200 milliárd dollárt kellene fordítani. Ez az összeg 4-5,éves idő­szakot tekintve — a fejlett tőkés orszá­gok nemzeti össztermékének mintegy félszázaléka. Ha a Nyugat a befektetési straté­gia mellett dönt, akkor a volt szocia­lista országok képesek lesznek beil­leszkedni a világgazdaságba és ked­vező helyzetbe kerülni a nemzetközi munkamegosztás terén — mondotta Németh Miklós. FEB AMERIKÁBAN — SZUPERSIKERREL Ákos egy év alatt érettségizett Varga Ákos — a Kecskeméti Kato­na József Gimnázium most tizenhat éves diákja — az amerikai Iowa állam egyik középiskolájában egyetlen év alatt megszerette az érettségi bizonyít­ványt. Ákos, aki eredetileg a Wahlert High School második osztályába irat­kozott be, a végzős negyedikesekkel együtt ballagott, társai őszinte csodála­tára — amit csak fokozott, hogy érett­ségi bizonyítványát saját kezűleg aláír­ta George Bush amerikai elnök is. A diák ma már itthon van és fogalma sincs, hogyan tovább. Elvileg bármely amerikai egyetemen továbbtanulhatna, ha lenne több ezer dollárja. Gyakorla­tilag viszont még az is lehetséges, hogy itthon visszakényszerül a gimnáziumi padba, bár bízik abban, hogy különbö­zeti vizsgák után érettségijét Magyar- országon is elismerik. — Hogyan került ki egy 15 éves diák Amerikába? — Véletlenül — mondja Ákos. — A Szuperinfóban talált anyám egy hir­detést tavaly júliusban. Bárki megis­merheti egy amerikai család életét, részt vehet az ottani oktatásban. A tiz hónapos akció előtt nagy fölvételi vizs­ga volt Pesten. — Mit kérdeztek? — Általánosságokat az Amerikai Egyesült Államokról: folyókról, váro­sokról, időjárásról, az ottani időeltoló­dásról, véleményünket az amerikai ti­nédzserekről. Mindezt, persze, angolul. Én hetedik éve tanultam akkor a nyel­vet a Katonában, Merza Márta osztá­lyában — aki ismeri, az tudja, hogy ez milyen színvonalat jelent —, így aztán ez nem okozott különösebb gondot. Aztán a szóbelin csak könnyed társal­gás folyt. — Sokan jelentkeztek? — Rengetegen. Annak ellenére, hogy fizetni kellett a 10 hónapért, 4200 dollárt a tandíjra és a repülőjegyre, és még havonta 200 dollárt a mindenféle költségekre. Végül is kilencünket vá­lasztottak ki és ennyien indultunk el augusztus 17-én Frankfurton át Chica­góba. — Az első benyomások Amerikában? — A megérkezésünk után tartottak számunkra egy előadást — ekkor a vi­lág minden részéről már százötvenen voltunk, ebben a csereprogramban ennyien vettek részt — arról, hogy mit szabad és mit nem szabad tennünk. Nos, amit szabad, azzal nem egészen másfél perc alatt végeztek — és két óráig sorolták a tiltásokat. — Családnál lakott mindenki a tíz hónap alatt? — Természetesen. Én magam Dubu- que-be kerültem, egy hatvanezres vá­rosba a Mississippi partján, a család öt tagból áll: az apa egyetemi dékán, fele­sége tisztviselő, három gyerekük közül a 21 éves fiú egyetemista, a 16 éves lány gimnazista, a másik 19 éves lány pedig dolgozik. Nagy szeretettel fogadtak, tényleg úgy, mintha valóban a szüleim lennének. — Mit kell tudni az ottani gimnázi­umról? — A Wahlert High School katolikus magániskola, igen előkelő és nagyon jó hirű. Először a második osztályba irat­koztam, és a másodikosoknak szánt tantárgyakat vettem föl, de aztán ha­marosan rájöttem, hogy ez nekem ke­vés. Amerikában a diák maga határoz­za meg, hogy mit akar tanulni — két­száznál több tárgyból választhat, igaz, ezek között olyanok is vannak, mint horgászat, főzés, lakberendezés, sőt • \ arga Ákos: remélem, majd csak megoldódik valahogy a problémám. (Reprodukciók és fotók: Straszer András) vásárlás (ebből kétfajta is), autóvezetés szimulátorral. Nos, én nyolc olyan tár­gyat vettem föl — fizika, kémia, matek, német, biológia, angol nyelvtan és fo­galmazás, számítógép és testnevelés —, amelyek igen sok pontszámot ér­nek. Tanultam is rendesen — itthon egyébként kitűnő voltam —, de, per­sze, közel sem annyit, mint amennyit a Katonában kellett volna. Volt amikor az órán megoldottam a házi feladatot, mert nem találtam bonyolultnak. Az év végén aztán nagy meglepetés ért.. . ‘ — Éspedig? — Kiderült, hogy az eredményeim alapján megkapom az érettségi bizo­nyítványt: több mint 200 diák közül is én lettem a legjobb (a giminek egyéb­ként összesen 600 tanulója volt). Ez több, mint amire számítottam. Ráadá­sul különdíjat kaptam az elnöki egész­ségmegőrzési programban nyújtott tel­jesítményemért — George Bush elnök írta alá az ezt tanúsító oklevelet. Ez kint sem semmi... — Mi lesz ezután? — Itthon, úgy tudom, különbözeti vizsga letétele után honosítják a bizo­nyítványomat, de ez még nem tisztázó­dott. Amerikában minden további nél­kül elfogadnák és mehetnék egyetemre vagy főiskolára. Csakhogy nincs több pénzünk, már eddig is rengetegbe ke­rült minden. — Mekkora összegről van szó? — Én a nemzetközi üzleti világban szeretnék majd dolgozni, így az erre szakosító egyetemek tandíjait néztem meg. A Harvardon 18 ezer lenne az éves tandíj, de nekem nagyon megfelel­ne a Los Angeles-i University of Cali­fornia is, ez évi 5000 dollár és 2500 dollár a kollégium, plusz havi 300-400 dollár a költségekre. Az eredmények alapján, persze, lehet kapni ösztöndí­jat. — Van-e remény? — Levelet írok a budapesti amerikai nagykövetnek, feltárom előtte a helyze­temet és segítségét kérem, hátha ő ren­delkezik olyan információval, aminek alapján továbbléphetnék. De lehetsé­ges. hogy a nyilvánosság bevonásával esetleg jelentkezik egy bank vagy egy alapítvány és kifizeti a szükséges pénzt. Remélem, valahogy majd csak megol­dódik a problémám. * * * Hát nem furcsa: Az a „probléma”, ha valaki túl jól, túl sikeresen old meg feladatokat? A Petőfi Népe figyelem­mel kíséri Varga Ákos sorsát abban a hitben, hogy hamarosan kedvező fej­leményekről számolhatunk be. Ballai József THE ARCHDIOCESE OF DUBUQUE A THIS CERTIFIES THAT AKOS VARGA HAS SATISFACTORILY COMPLETED THE HIGH SCHOOL COURSE OF STUDY PRESCRIBED IN THIS ARCHDIOCESE AT WAHLERT HIGH SCHOOL IN TESTIMONY WHEREOF. WE HAVE AFFIXED OUR SIGNATURES THIS MONTH OF JUNE. 1991. adí-hht/vcsan aiipvmwT ARCHDIOCESAN SUPERINTENDENT OF • Az érettségi bizonyít­vány, mely továbbtanu­lásra jogosít — Ameri­kában. • Egy kép Amerikából: az érettségizet­tek ballagása előtt. Részlet az 5-ik tizedből.

Next

/
Thumbnails
Contents