Petőfi Népe, 1991. július (46. évfolyam, 152-178. szám)

1991-07-04 / 155. szám

PETŐFI NÉPE 1991. július 4., 3. oldal Göncz Árpád a MÖOSZ tanácskozásán Huszonkét napirendi témát tárgyalt meg az elmúlt hét végén a Somogy megyei Lengyeltótiban tartott tanácskozásán a Megyei Önkormányzatok Országos Szövet­sége. A megyei közgyűlések elnökei ezután a tanácskozás második napján megbeszé­lést folytattak a rendezvényt felkereső Göncz Árpád köztársasági elnökkel. Kőlörö Miklós, Bács-Kiskun Megye Közgyűlésének elnöke, aki egyúttal a MÖOSZ elnöki tisztét is betölti, tájé­koztatta Göncz Árpádot a megyei szö­vetség céljairól, tevékenységéről, azok­ról a feladatokról, amelyek, bár most nem tartoznak a megyéhez, mégis csak megyei szinten oldhatók meg. Ezt a megyék felvállalják, de kérik akkor hozzá — nem a hatalmat, hanem a felhatalmazást. A megyei önkormány­zatok nem a központi hatalom közvetí­tői. inkább ellensúlyt jelentenek, ugyanakkor a települések jelentős része igényli, hogy legyen egy közbeeső lép­cső a helyi önkormányzat és a központi kormányzat között. A köztársasági megbízotti intézményt nem erre talál­ták ki, hiszen törvényből adódó funkci­ója — mint nem választott, hanem ha­tósági jogkörrel felruházott szervezet­nek — a törvényesség felügyelete. A köztársasági elnök kérte a szövetsé­get, hogy minél több, az országos politi­ka számára is fontos információt küld­jön részére, s felvállalta, hogy közvetít a MÖOSZ és a megyékbe kihelyezett hi­vatalokat működtető minisztériumok közötti egyeztetés létrehozásában. A szövetség egyébként támogatta a megyei részvétellel kialakuló társulá­sok létesítését. Kifejezték azon igényü­ket, hogy a beruházásokra, fejleszté­sekre kiírt címzett és céltámogatások kidolgozásába, a feladatok rangsorolá­sába vonják be a szövetséget. A beru­házások megvalósításánál vegyék te­kintetbe az áthúzódó fejlesztéseket, s a támogatásra kiemelt célokat előre kö­zöljék, ne utólag döntsenek arról. Ä Belügyminisztérium ugyan vitatja, a megyék viszont egyöntetűen fenn­tartják jogukat, hogy ők maguk illeté­kesek dönteni az önkormányzat címé­ről, jelképeiről. Vita volt arról, hogy megtámadja-e a szövetség az Alkot­mánybíróságnál a hatásköri törvény azon pontját, amely a feladattal együtt létesítmények, vagyontárgyak ingyenes átadását írja elő a kihelyezett hivatalok számára. Végül a MÖOSZ nem lép, de egyes megyék tervezik, sőt, Borsod már be is adta indítványát az Alkotmány- bírósághoz. V. T. Mozgás­korlátozottak fesztiválja Art ’92 néven meghirdette a mozgás- korlátozottak jövő évi második orszá­gos kulturális fesztiválját a Mozgás- korlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége. A fesztivál célja — csak­úgy, mint az első, székesfehérvári talál­kozóé — felkutatni a tehetséges moz­gáskorlátozottakat. és szereplési, be­mutatkozási lehetőséget biztosítani számukra. A szövetség irodalmi, kép­zőművészeti, gyermekrajz-, kézműves-, népművészeti és videofilm-pályázatot írt ki; irodalom, ének. zene és egyéb kategóriában pedig művészeti szemlét hirdetett. A legjobb irodalmi művekből előadásokat szerveznek, majd kiad­ványban jelentetik meg, a képzőművé­szeti, népművészeti és iparművészeti al­kotásokat pedig kiállítják. A fesztivált három időpontra üte­mezték. A megyei felkészülés és váloga­tás szeptember 30-áig tart. A hét cso­portba osztott szomszédos megyék kö­zös rendezvényét a jövő év március 31- éig bonyolítják le. É vetélkedők leg­jobbjai szerepelhetnek az 1992. június 18. és 21. között Tatabányán sorra ke­rülő országos fesztiválon. MIT MUTATNAK AZ ÁRAK? Harminchét százalékos növekedés A fogyasztói árszínvonal 1991 májú- ] sában átlagosan 2,2 százalékkal halad- i ta meg az előző havit. Ez ugyan a ko- ] rábbi hónapokhoz képest csökkenő tendenciát mutat, mert januárban 7,5, ( februárban 4,4, márciusban 3,5, ápri- : lisban pedig 2,4 százalékos volt az ár- . emelkedés, de mértéke így is magas, amit jelez az, hogy tavaly májushoz képest közel 37 százalékos az árnöve­kedés — közölték a KSH-ban. A május havi 2,2 százalékos átlagos drágulásnál sokkal nagyobb volt az áremelkedés a fűtés, háztartási energia és az egyéb iparcikkek körében. Előb­biben a villanyáram-emelkedés májusi számlázásra eső részének, utóbbiban a gyógyszerek áremelésének, tehát a ha- tóságiár-emeléseknek volt meghatáro­zó szerepe. Az élelmiszerárak körében ellentétes tendenciák jelentkeztek: egyes termé­kek árai emelkedtek (mint például a hal és halkészítményeké, a sajtoké, egyéb tejtermékeké), a hús és húskészítmé­nyek esetében maradtak a mérsékel­tebb akciós árak, a primőrök esetében pedig a szezonális jelenség volt tapasz­talható, azaz, hogy áraik a nyár köze­ledtével csökkennek. Az árszínvonal egészét tekintve az említett két hatóságiár-emelés 0,8 szá­zalékos növekedést, az idénycikkek szezonális árainak mérséklődése 0,3­0,4 százalékos csökkenést jelentett, így a májusi, piaci hátterű áremelkedés 1,7-1,8 százalékra tehető. A szolgáltatások átlaghoz közeli in­dexe becsült érték, mivel a szolgáltatá­sokról egyelőre csak negyedévenként készül árjelentés. A FOGYASZTÓI ÁRSZÍNVONAL ALAKULÁSA, 1991. MÁJUS HÓ Miért baj, hogy adót csalunk? Az APEH utóbbi sajtótájékoztatóján elmondták, hogy a magyar állampolgárok tavaly, becslések sze­rint, mintegy 100-150 milliárd forint jövedelmet rej­tettek el az adóhatóság elöl. Ez a költségvetést mint­egy ötvenmilliárd forint bevételtől fosztotta meg. Mielőtt az olvasó saját anyagi gondjai ismeretében legyintene a költségvetés vesztesége hallatán, érdemes egy kicsit alaposabban megismerkedni az adatokkal; hiszen nem egyformán tudunk e honban adót csalni. A tavaly befizetett 117 milliárd személyi jövede­lemadó több mint kilencven százaléka az alkalmazot­taktól származik, akik ha hinni lehetne e számok­nak - a legjobban kereső réteghez tartoznak. Hang­súlyozom: a számok szerint, hiszen kevesen hisszük el, hogy a valóságban is ez a helyzet. Szinte hihetetlen például az az adat, amely úgy szól, hogy tavaly keve­sebben adóztak borravaló és hálapénz után, mint egy évvel ezelőtt. Elgondolkodtató az is, hogy a nyugdíja­sok — akiknek járadéka elvben adómentes - több személyi jövedelemadót fizettek be, mint az egyéni vállalkozók. A furcsa adatok mögött az a, mindannyiunk által ismert, gyakorlat húzódik meg, hogy az „állami" munkahelyeken szinte kizárt az adócsalás — legalábbis a dolgozó szja-kötelezettségének eltitkolá­sa —, a privát szférában és az árnyékgazdaságban viszont a legtermészetesebb dolog. Amikor a szerelő azt kérdezi, hogy számlával vagy anélkül, szinte ha­bozás nélkül „anélkült” mondunk. Csakhogy ez sokkal hamarabb visszaüt ránk, mint­sem gondolnánk. A költségvetés ugyanis minden év­ben betervezi a személyi jövedelemadóból származó bevételeit. A jövő évi számot - 165 milliárd — már lehet is tudni. Ezt az összeget biztosan meg akarják kapni, ezért az adótáblák kialakításakor eleve szá­molnak a mai eszközökkel ellenőrizhetetlen jövedel­mek eltitkolásával. És minél többet nem vallanak be azok, akik megtehetik ezt, annál többet vetnek ki azokra, akik bérből és fizetésből élnek. Hiszen ez utóbbiak minden felvett forintja nyomon követhető. Az utóbbi egy évben különösen meglódult az adó­csalók fantáziája. A munkabéreket, de legalábbis azok egy részét az szja és a társadalombiztosítási járulék miatt költségtérítésbe, ruhapénzbe, életbizto­sításba, gépkocsihasználatba, szociális segélybe „me­nekítik”. Olyan munkahelyeken kapnak hivatalos minimálbért — tehát napjainkban alig hétezer forin­tos munkabért — a dolgozók, ahol ennek még leg­alább a kétszeresét kiutalják nekik adó- és tb-mentes csatornákon, például drága nyugati gépkocsi haszná­latában. Szakemberek körében manapság vita van azon, hogy talán nem is az szja-val, hanem a forgalmi adó­val kellene a láthatatlan jövedelmeket megfogni. Ez azt jelenti, hogy nem a jövedelem megszerzésekor adóztatnák a polgárt - hiszen ez a jelek szerint igen gyakran láthatatlan esemény —, hanem a jövedelem elköltésekor, a vásárláskor. Vásárolni ugyanis az is vásárol, aki jövedelméből nem adózott. így vagy úgy, mindenképpen igazságot kellene ten­ni adóügyben. Az állami vállalatok szétmorzsolódá- sával ugyanis a jövedelemeltitkolás méretei még sok­kal nagyobbak lesznek. Arra pedig hiába is számí­tunk, hogy eljön a Kánaán, amikor „tisztán”, azaz adómentesen kapjuk járandóságunk egészét. Lehet ugyanis a költségvetést nem szeretni, akkor is fenn kell tartani. Márpedig ma ezt egyre kevesebb állam­polgár, egyre nagyobb arányban kénytelen megtenni. Ami, ugye, nem igazán demokratikus megoldás. MUNKA KUNSZENTMIKLÓSON SINCS Az idei jelszó: Spórolj diák! 1991. május, az április százalékában 1991. május január—május 1990 azonos időszaka százalékában Élelmiszerek 99,6 122,9 123,2 ebből: idényjellegű élelmiszerek 88,0 142,1 129,6 Élvezeti cikkek 101,0 132,5 131,7 Ruházkodási cikkek 102,8 133,9 131,1 Fűtés, háztartási energia 108,6 170,2 153,0 Tartós fogyasztási cikkek 101,2 131,5 133,7 Egyéb iparcikkek, energia 105,5 150,9 146,9 Szolgáltatások 101,9 139,8 137,5 Összesen: 102.2 136,9 134,8 Kötelező biztosítás joghézagokkal Megint oldalba vágtak bennün­ket egy előkészítetlen jogszabállyal, amit majd az Alkotmánybíróság is megvizsgál, ha futja az idejéből. Egyszerűen lehetetlen felbecsülni is, mennyi pénzt és energiát emészt fel az, míg minden gépjármű a jelenlegi tulajdonosának a nevére kerül. Ré­gen volt egy forint a postaköltség, ami a levelezést illeti! És köztudott, hogy a rendőri állomány közel sem akkora, mint amekkorára szükség lenne. Márpedig nekik is az lesz majd a feladatuk — a közrend, a közbiztonság fenntartásának rová­sára —, hogy házaljanak, míg ki nem derítik: ki, mikor, kinek adta el az autóját, az meg kinek adta to­vább . . . Hát nem nevetséges? Az ismere­tes, hogy 22 milliárd bevételt jelent, ha mindenki megköti a kötelező gépjármű-biztosítást. Vajon meny­nyi marad ebből, az említett problé­mák anyagi kiadásai után? Pláne, ha hozzátesszük a biztosítással ösz- szefüggő adminisztrációt, jutaléko­kat, illetve azok költségeit. Apropó, biztosítás! Ugyan miért nincs magyarázata sehol annak, mi az a fedezetigazolás? Arról van szó ugyanis, hogy e sebtében összerity- tyentett jogszabály megszerkeszté­sekor arra azért gondoltak, hogy vannak kisnyugdíjasok, egyik nap­ról a másikra tengődő állampolgá­rok is e piciny hazában, akik egy­szerűen képtelenek kifizetni hirtelen ezreket. Éppen ezért, kérhetnek ha­ladékot a biztosítóktól, vagyis fede­zetigazolást, amit igazolásként az igazoltató rendőrnek felmutathat­nak. Ezt elfelejtették reklámoz­ni .. . Azt mondják a biztosítás illetéke­sei: ez a helyes út - mármint a kötelező gépjármű-biztosítás beve­zetése —, mert ez a gyakorlat min­den fejlett nyugati országban. Én erre azt mondom, akkor kellett vol­na bevezetni, amikor mi is azzá vá­lunk. És legalább olyan körültekin­téssel, ahogy a nyugatiak hoznak egy-egy jogszabályt. Vagyis a lehe­tő legkevesebb pluszköltséggel, pluszenergiával. Mert ezeket is ne­künk kell megfizetnünk. Koloh Elek Baromfi Termék Tanács alakult Július 2-án a baromfitenyésztők, -árutermelők, -feldolgozók és a -kereskedők részvételével megala­kult a 21 tagból álló Baromfi Ter­mék Tanács. A termékpálya kü­lönböző fázisainak szereplői a gaz­dasági súlyuknak megfelelően kaptak helyet a tanácsban. Létre­hozásának szükségességét az indo­kolta, hogy a baromfiágazat két év leforgása alatt mélypontra jutott, és a válsághelyzet megoldásában, valamint az 1992. évi termelési, piaci feltételek kialakításában partnere kíván lenni a tanács a kormányzatnak. Ezen túlmenően az ágazat stratégiai kérdéseinek meghatározásában kezdeményező szerepet vállal, különös tekintettel a magyar baromfitermékeknek a közös piaci országokban elfoglalt jelentős pozíciójára. Olcsóbb lett a Moszkvics Aleko Az Autótechnika Kereskedelmi Vál­lalat július 15-étől a korábbi 528 ezer forint helyett 365 ezer forintért árusítja a Moszkvics Aleko személygépkocsit a fővárosban és tíz vidéki telephelyen. Az Alekót eddig 18 havi részletre kínál­ták, ám az értékesítés így is lassú és nehézkes volt, a többi keleti autóhoz hasonlóan ilyen magas áron ezt a ko­csit sem vásárolták. így a részletre fize­tést megszüntették, helyette leengedték az árat. A kedvezményes akció augusz­tus 15-éig tart, a forgalmazó azonban továbbra is vállalja a 18 ezer kilométe­rig tartó, illetve 18 havi garanciát. Teadélután helyett bálabontás Kedves Kispálné, úgy érzem, igaz­ságtalanul vagdalkozik az egyedül élő nyugdíjasokra hivatkozva, miszerint „önmaguk élelmezésére és ruházkodá­sára költik a pénzt”. Asszonyom, aki egyedül él, az is fűt, világít, rezsit ugyanúgy fizet, mint ha nagycsaládban élne! Ha egyedül nézem a tévét, akkor is annyi az előfizetési díj, mint ha öten néznénk! Én egyedül élek. Négy éve mentem nyugdíjba, 27 ledolgozott év után most 7540 forintot kapok. Aki egyedül él, annak csak magára van gondja. így igaz! De a rezsit fizetni kell egyedül is, bármi áron. Ha csöpög a csap, ha szétesik a WC-tartály, elnémul a tévé, gyógyszerekre van szükség (egy esetle­ges festés-mázolás már csak álmaim­ban jön elő ...) —, számoljon, kedves Kispálné, mi marad a nyugdíjamból? Évek óta nincs mosógépem, javíthatat­lan. Venni nem tudok, kérni nem szok­tam. Hat éve nem voltam színházban. Öt éve azt sem tudom, üzemel-e az (Tudósítónktól) Nyár, napfény, vakáció. Véget értek az iskola „gyötrelmei". Mi, fiatalok igyekszünk ilyenkor jól kihasználni a szabadságunkat: szorgalmasan láto­gatjuk a diszkókat, kirándulunk, nya­ralunk. Ha van miből! Mert nagy úr a pénztelenség. Ezt elkerülendő, még dolgozni is hajlandók volnánk. Ha len­ne rá módunk. Kunszentmiklóson, a Felső-Kiskunság „fővárosában” azon­ban nincs. Telefonos felajánlkozásom­ra az öt legnagyobb cégnél a következő válaszokat kaptam: Egyetértés Tsz, Farkas Jenő elnök- helyettes: Nem tudunk diákokat fel­venni. Nálunk hagyományos zöldség­kultúra, gyümölcsös nincs, a többi fel­adatot pedig ellátják a tsz-tagok. Néha még az ő foglalkoztatásuk is gondol okoz. A kombájnok mellé kell ugyan néhány írnok és számláló, de erre ott­vannak a tsz-tagok gyerekei. Akkumulátorgyár, Mező Imre gyár­egységvezető: Semmit sem tudok aján­lani. A mi munkánk eléggé speciális, korábban is korlátozottak voltak a le­hetőségek, mára azonban teljesen meg­szűntek. Sajnos, felnőtt dolgozóink lét­számát is csökkentcnünk kellett, s tud­tommal ugyanez a helyzet a legtöbb vállalatnál. Én örülnék a legjobban, ha diákokat is foglalkoztathatnánk. AEG UNION (volt VÁV), Hegedűs I/lésné munkaügyes: Diákok foglalkoz­tatására nincs lehetőségünk. Vegyes vállalatunk nemrégen alakult, egyelőre a cég stabilizálása a feladat. Nagyon remélem, hogy a jövőben ez másképp lesz. Áfész, Baski Jónás elnök: Üzleteink­ben a forgalom nagymértékben vissza­esett, így előfordulhat, hogy főállású dolgozóink közül is el kell néhányat bocsátanunk. Diákokat kizárólag a nyári kötelező gyakorlat idejére alkal­mazunk, a Berkes-szakközépiskola és a saját tanulóink közül. Temaforg Vállalat, Mózes Zoltán fő­mérnök: Két diákot foglalkoztatunk a karbantartó műhelyben, s ennél többet nem is tudunk fölvenni. Hogy miért nem? Mert a felnőtteknek is csak nagy nehézségek árán tudunk munkát adni. Nyár, napfény, vakáció. És pénzte­lenség. Munkalehetőség nincs, marad a szülőktől való kunyerálás, a kuporga- tás. Hogy azért összejöjjön valahogy a nyáralás, a kirándulás ára. A jelszó az idén: Spórolj diák! Sitkéi Tamás • Várakozás — a vágyak vonatára .. . (Fotó: Straszer András) TISZTELT SZERKESZTOSEG! uszoda. Csak a Petőfi Népe jár, és néha a szám ... A piaccsarnokban (és sok helyütt) nap mint nap sok nyugdíjas ácsorog (köztük én is) az olcsó kannás tejért, visszeres lábbal. .. Régen tea- délutánokra jártak az asszonyok, most bálabontásra: nyugaton levetett gönc­ből ruházkodunk! Nagyon átérzem a fiatalok gondját. Az egyik gyerekem szintén munkanél­küli. A gyerekeimre nem támaszkodha­tok — nem lenne tisztességes, hiszen ugyanúgy küszködnek, mint ahogy ön leírta. Viszont elnézem a gyereküket sétáltató kismamákat: 17 ezer forintos babakocsi a sikk! (Ha nem jól tudom az árat, elnézést.) Később meg méreg­drága ruhácskákban parádéznak az apróságok — a nagyobb gyerekekről nem is beszélve! Néha úgy érzem, az is panaszkodik, akinek viszonylag jól megy a sora .. . Az a megállapítása, hogy „egy egye­dülálló nyugdíjas és egy gyerek nevez­hető egyenlőnek": téves, és kissé sértő. Mintha arra akarna emlékeztetni, hogy a második gyerekkorba érkez­tünk . . . Tudja, mi akkor voltunk „boldogságos kismamák”, amikor még 6 hét, majd 20 hét volt a szülési szabadság, annak letelte után húztuk- vontuk a kicsinyeinket a bölcsődébe, mert kellett a pénz, hiszen az ötvenes évek fiataljainak sem volt fenékig tej­föl az életük, hacsak nem álltak a háttérben tehetős szülők. Abban viszont egyetértünk, hogy megint lesznek nagyon gazdagok és földönfutók! De ezt ne az egyedülálló nyugdíjasokon kérje számon! A kor­mány támogassa nagyobb mértékben a gyereket vállalókat, mert az ő kezük­ben van a jövő! Tisztelettel egy nagyanyó Gondom a nagy szeretet viszonzása Meg vagyok hatódva. Jún. 27-én, csütörtökön, délután valami olyasmi történt velem a leninvárosi ABC- áruházban, ami csak betetőzi a magyarországi testvéreink iránt érzett hálámat és rokonszenvemet. Hazaké­szülőben Kolozsvárra, bementem oda vásárolni, s hogy, hogy nem, de elvesz­tettem ott a pénztárcámat, benne útle­véllel, 5000 forinttal és a vonatjeggyel. Mikor visszatértem a házigazdámék- hoz, egyszerre elsápadtam, elkezdtem keresgélni, kapkodni és alig-alig mer­tem bevallani, hogy mi történt. El lehet képzelni, hogy ők is mennyire kétség­beestek, de a házigazdám már kapta is fel a cipőjét, és még a záróra előtt gyor­san magával vitt az áruházba, megpró­bálni a szinte reménytelent. Ám az üzletbe érve egyszerre felde­rültek az arcok. A pénztáros hölgyek mintha csak én tettem volna valami jót nekik — örvendezve integettek fe­lém: Né, itt van a bácsi! — kiáltották egyszerre, s már hozták is felém a pénz­tárcát egész tartalmával. Mondom, meg vagyok hatódva. Nyolc évvel ezelőtt voltak hasonló érzéseim, amikor is a kecskeméti mű­vész kollégák meghívtak a hajósi nyári müvésztáborbá, ahol minden tekintet­ben odaadó segítőkészséggcl gondos­kodtak rólam. A barátság melegét éreztem akkor is, amikor a hozzánk, erdélyi olvasókhoz is közel álló, kitű­nő irodalmi folyóiratban, a Forrásban megjeleni öt festményem reprodukció­ja, igen elismerő sorok kíséretében. Elutazásom előtt az a gondom most, hogy legalább egy morzsányi mérték­ben hogyan is viszonozhatnám azt a nagy szeretetet, amiben a kecskeméti emberek részesítettek. Balázs Péter kolozsvári festőművész

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents