Petőfi Népe, 1991. július (46. évfolyam, 152-178. szám)

1991-07-31 / 178. szám

PETŐFI NÉPE

1991. július 315. oldal

HETI SOROZATUNK

Erdélyi történet

írta:

Halmi Sándor

2. Aztán lehullt a hó a tordai hegyekre. Ha esténként benéztem anyámhoz, ott térdelt az imazsámolyán. Fejét összekulcsolt kezére hajtotta és imádkozott. Két sápadt fényű gyertya között a falon feszület függött. Körötte zöld fenyőágak es sóvirágok. Templom volt az anyám szobája, ahol csak lábujjhegyen mertem járni. Nem értettem semmit, de nagyon szerettem őt, és éreztem, hogy szenved és hogy ebben a szent szenvedésében nem zavarhatom. Ha meglátott, magához intett és letérdepeltetett. „Szereted Bélát és Ernőt?” — kérdezte suttogva tőlem. „Ó, nagyon ...” — súgtam vissza és a kereszt alatt álló két képre néztem. „Akkor imádkozz értük te is...” —, mondta lágyan és összekulcsolta kezemet.

Az idő múlt, múlt, de anyám szobája nem változott. A télre tavasz jött, a tavaszra nyár, aztán ismét tél és ismét nyár. Hetenként egyszer beállított hozzánk a postás és ünnepnapot varázsolt anyám életébe. Nagy, pirosképű, fekete- bajuszos ember volt, mindig nevetett és ha elment, utána sokáig pálinka szagú maradt a szoba levegője. Hetenként hozta a leveleket Galíciából. Doberdóról, Rokitó mellől. Néha csomag is jött. Kis, puhafa ládikák. Bennük cukor, zsír, kávé, rizs, gríz... Én már nagy legény voltam. Kokastollal zöld kalapomban az udvar királya, de az egészből semmit se értettem. Anyámék háborúról beszéltek, ágyúdörgésről, szuronyrohamról és vizes dekkungokról, arról, hogy a Csonkáné fia hősi halált halt az Isonzónál és hogy a városban kifogyott a zsír. Mondták, sőt én is mondogattam, de — nem értettem.

Sok pajtásom volt. Hasonkorú

• Szerte a világban, a szétszóródott erdélyiek megőrizték emlékeikben szülőföldjük templomainak képét is. (Koós Károly metszete)

lányok és fiúk. Nyáron csapatostul jártunk a Dörgőre, vagy az Aranyosba fürdeni, s kacagásunkat visszacsengették a tordai hegyek.

Legjobb pajtásom Márton volt, élénkszemű, feketehajú székely gyerek. Őt szerettem legjobban. Jóban, rosszban hűségesen kitartott mellettem. Egyszer az életemet is megmentette. Valami sziklás hegyoldalon másztunk felfelé s én hirtelen megszédültem. Csak annyit tudtam mondani: „Márton, rosz- szul vagyok!” — és elsötétült előttem minden. Amikor magamhoz tértem, fűben feküdtem és Márton hű, fekete szeme aggódva meredt rám. „Jobban vagy?” — kérdezte.

Feltápászkodtam és kissé megszédültén néztem körül. Egyszerre megakadt szemem Márton térdén.

Csúnya seb és alvadt vér borította a fiú lábát. „Mi történt veled?” — kérdeztem rémülten. „Ó, semmi, semmi...” — hadarta és haja tövéig elpirult. A többiektől tudtam meg, hogy zuhanásomban ő fogott fel, de súlyom alatt térdre rogyott és métereket csúszott velem így, amíg egy boróka csonkban meg nem akadtunk.

Véresre tépett térddel szerényen állt előttem, csak hűséges fekete szeme égett felém, torkomat sírás fojtogatta, de csupán ennyit tudtam mondani: „Gyere, anyám bekötöz.”

Márton mindennapos vendég lett nálunk. Anyám szeretettel fogadta, s bár akkor már nekünk is nehezen ment, ebédre vagy vacsorára mindig visszatartotta. Szegény, nagyon szegény favágó szülők tizedik gyermeke volt Márton. Öröm volt nézni azt az örömet, ahogy rávetette magát szobám tengernyi játékszerére. Olyan lelkesedéssel játszott, épített, harcolt az ólomkatonákkal, és olyan kedves volt, amikor tönkreverte seregemet: „Ne busúlj Sándi, majd megnövünk én veled harcolok! „Igaziból” én melletted harcolok! Én leszek a te tisztiszolgád!” „Tisztiszolgám?” — néztem rá furcsán és értelmetlenül. „Igen. Anyám mondta, hogy én neked csak a tisztiszolgád lehetek. De jó lesz az úgy Sándi, majd én vigyázok rád!” „Jó” — egyeztem bele, de egészen nem értettem a dolgot.

Új tartalom, jelmondat és helyszín — régi problémák

tryw f

Közeledik a budapesti világkiállítás körüli csatározások döntő ütközete. Magyar fórumokon ennek szeptember végén jön el az ideje, hiszen a kormánynak addig kell a parlament elé terjesztenie a világkiállítási törvényt. Nemzetközi viszonylatban pedig novemberben a Világkiállítások Nemzetközi Szövetségének Végrehajtó Bizottsága, decemberben pedig közgyűlése mondja majd ki a végső szót.

Ehhez képest merész vállalkozás, hogy a budapesti szervezők gyökerestül átforgatták az eddigi elképzeléseket és most, július végén új koncepcióval léptek a nyilvánosság elé.

Baráth Etele kormánybiztos első bejelentése már figyelmet keltett: feladták a „Hidak a jövőbe” jelmondatot, amely a Budapestet és Bécset, ezen keresztül a két társadalmi rendszert ösz- szekötő hidakat jelképezte volna. Az új szlogen: „Kultúrák találkozása”,

amely gazdag mondanivalót fejez ki, s ezzel egyben új tartalmat is kölcsönöz az Expónak. Témája lehetne a különböző népek, etnikumok, kultúrkörök egymásra hatása, a múltbeli kultúrák és a modern világ találkozása, a természet és az emberi kultúra kapcsolata, a környezetbarát termelési kultúra meghonosítása.

Ez a tartalmi változás maga után vonja a világkiállítás jellegének, elhelyezésének módosítását is. Az országok részvétele mellett előtérbe kerül a régiók, városok, tartományok, különböző nemzeti-nemzetiségi-nyelvi egységek

meghívása, hiszen a kultúrák találkozásához ilyen széles fórum nyújtja a legjobb lehetőségeket. Itthon a téma kizárólagos fővárosi megjelenítése ugyancsak szegényítené az Expót, ezért az új koncepció az ország szinte minden részének bevonásával számol. Ez konkrétan azt jelenti, hogy a hat hónap alatt hozzánk érkező, előreláthatólag 25 millió turista 4-6 napos magyarországi tartózkodása során csak 2-3 napot töltene Budapesten, a többi időre a különböző programok vidékre von- zanák a látogatókat. A közeljövőben a területi önkormányzatokhoz el is jut a szervezők kérdőíve: hol, milyen módon akarnak — és főleg — tudnának bekapcsolódni a világkiállítás programjába. Nem egy helyen már készek a válaszok, hiszen — mint a sajtótájékoztatón elhangzott — Pécsett, Miskolcon, Szolnokon, Kaposvárott és másutt

már szerveződnek az Expo helyi vállalkozói.

Az újdonságokat csaknem elhomályosították a világkiállítás körüli régi, súlyos problémák, amelyek változatlanul fennállnak. Bár a kormánybiztos szerint a főváros a dél-budai helyszín kérdésében ma rugalmasabb álláspontot képvisel, mint korábban, az egyértelműen kitűnt az elhangzottakból, hogy a fővárosi önkormányzat még távol van az igen kimondásától. Ez szorosan kapcsolódik a finanszírozás terveihez, amelyeknek megalapozottságát nagyon sokan kétségbe vonják. Még akkor is, ha az új koncepció szerint a létesítmények utóhasznosítása olyan nagy üzleti lehetőségeket sejtet, amelyek jobban vonzanák a vállalkozói tőkét. így az államnak „csupán” a világ- kiállítás központi rendezvényének megvalósítására kellene garanciát adnia, illetve fejlesztenie kellene az infrastruktúrát.

A szorgalmazott szakmai megközelítésen áttört egy többek által hangoztatott általánosabb vélemény is: az Expo ne legyen pártok, érdekszövetségek, személyek ütközőpontja, mert végső soron az a tét, milyen arcot mutatunk a világnak.

FEP

BIOENERGIA AZ //>vT£VZ/V OSZTÁLYON

Sanyika és Hurzsán

Sanyika meghalt. Mégsem történt csoda? Fed ,ig két hétig abban reménykedtünk, hátha sikerül megm enteni az orrmandulaműtét után kómában fekvő tízéves gödöllői kisfiút.

Magyarországon most történt meg először, h( >gy egy klinika intenzív osztályára beengedték a termés zetgyó- gyászokat, a parafenoméneket, az agykontroll losokat. A kisgyerek szülei kérték ezt, utolsó szalmaszí ílba kapaszkodva. A csoda elmaradt...

Davletova Hurzsán Üzbe- gisztánból jött Kecskemétre gyógyítani. Népi gyógyász, a természetgyógyászok egyesületének elnöke odahaza, Hívában. Moszkvában, a Lomonoszov Egyetemen konzultánsként dolgozik. Orvosi végzettsége van. És különleges képessége: rendkívül hatásos bioenergiája. Hurzsánt Török Szilveszter természetgyógyász professzor és a kisfiú édesapja személyesen kereste fel Kecskeméten, a Reiszmann Sándor utcában, segítséget remélve. Nem tudott nemet mondani, neki is van három gyereke, Sanyika pedig a szülők egyetlen szeme fénye. Nem ígért semmit, azt sem, hogy a kisfiú életben marad.

Szakmai körök véleménye szerint minden harmincezredik esetben fordulhat elő műtét közben vagy után hasonló tragédia. Most mintegy száz természetgyógyász próbálkozott. Hurzsán az utolsó pillanatokig kitartott. Az ötödik napon helyreállította a kisfiú vérkeringését, majd a ve ;se, a máj működését segítet te elő. Az esetről nem kivár iták a sajtót tájékoztatni, < ennek ellenére mégis megjel ént néhány cikk. Ezek már csak azért sem voltak szere ncsés publikációk. mert az orvosok egy kicsit megorrolt ak a termé- szetgyójgyászok ra. Ezen igazán nem kell csodálkozni, ha arra gond ólunk, hogy többször, töb1 o helyen fellángolt már a vita arról, kel- lenek-e, gyóg;yíthatnak-e a parafenomémok, a természetgyógyászok. Sanyika megmentésének történetében is keresi íetjük az ellentmondásokat .. Most azonban úgy fest, a 1 ;isfiú betegágyánál felfügge sztették a presztízskérdései cet. . .

Múlt hét szerdán már nagyon rossz állapotban volt Sanyika. Murzsán éjszaka tért haza 1 íecskemétre. Azt álmodta, h ,ogy a kisfiú eljött hozzá, me .gsimogatta a haját. Feléb: redt, majd kis idő múlva isrr lét elaludt, az álom pedig viss zatért. És harmadszor is. Ú gy érzi, ez egyfajta

• Hurzsán Kecskeméten. (Fotó: Straszer András)

búcsú volt. Erről eddig csak a professzornak beszélt. A fiú apjának másnap any- nyit mondott: amit tudott, megtette, búcsúzni jött ő is. Sírt, nagyon sajnálta a gyereket. Az orvosok kérdezték, miért nem gyógyítja tovább a kis beteget? Hurzsán nem válaszolt semmit, magában tudta, miért nem marad tovább ott a klinikán.

Ahogyan eljött, egy óra múlva meghalt a kisfiú. Este felhívta az apa, megköszönte, hogy két hetet adott még gyermekének az életből. Hurzsán nem tud megnyugodni, nem tud beletörődni a történtekbe, holott biztos abban, ő nem hibázott.

Látom, könnyes a szeme.

(borz)

KOFFEIN

MINDEN MENNYISÉGBEN

Mennyi kávét isznak a németek?

A kávé a németek legkedvesebb it a- la. Több mint ezer csésze kávét isz ik meg átlagosan évente egy német polgár. Ez mintegy 190 liter, aminek az elkészítéséhez 8 kilogrammnyi kávé kell. Az ország éves nyerskávc-beho za- tala eléri az 520 ezer tonnát.

Ezzel a fogyasztással azonban a németek csak közepes helyet foglalnak el az európai kávéivó nemzetek kö zött. Az első húsz ország rangsorában csak hetedikek. A mezőnyt a finnek ve/'.étik, 12,8 kilogrammos évi fejadaggal. (Érdemes megjegyezni, hogy a német, sör- fogyasztás évente 142 liter átlagosan, személyenként.)

Németország a világ második I egna- gyobb kávéimportőre az Egyesü lt Államok után. 1990-ben a nyerskávé- behozatal elérte az 590 ezer tonnát. A legtöbb kávé Kolumbiából és Brazíliából érkezik, majd Kenya és 1E1 Salvador következik a sorban. A német- országi kávéfeldolgozó ipar mintegy nyolcezer embert foglalkoztat. A kávé feldolgozásával és forgalmazásával foglalkozó cégek összforgalma az elmúlt évben 8,1 milliárd márkát volt, 8 százalékkal nagyobb, mint az előző évben. (IN-Press)

EUROPAS KAFFEE- TRINKER -j

10.7

10.6

j| Schweden I Dänemark Österreich Niederlande Schweiz Deutschland Belgien/Luxemburg Frankreich

Ungarn Italien | Spanien Griechenland

Portugal

_ Grossbritannien . CSFR

Polen

0.2* UdSSR becsült adat

9

c

Egy szentély átlagos évi » nyerskávé 9 fogyasztása £ /kg-ban/ £-CB

• Húsz európai ország kávéfogyasztásának adatai. A legtöbb kávét a finnek, a svédek és a dánok isszák. Magyarország a tizedik, kávéfogyasztási szokásaink hasonlítanak az olaszokéhoz.

Kommentár nélkül

A jelek szerint a magyar tömegtájékoztatásban nem akar nyugvópontra jutni az antiszemitizmus kérdése. A külső szemlélő olykor azt hiheti, hogy e vitánál nincs is előbbrevaló a politikai és gazdasági rendszerváltás nehézségeivel küszködő országban. Akadnak azonban olyanok is, akik nem hisznek, nem vádaskodnak, hanem konkrét felmérések eredményeivel szólnak hozzá a témához.

Ez év januárjában három amerikai intézmény — a Freedom House (Szabadság Háza), az American Jewish Comittee (Amerikai Zsidó Bizottság) és a Penn and Schoen Associates Inc. (Penn és Schoen Részvénytársaság —

összehasonlító, reprezentatív közvélemény-kutatást végzett három közép-kelet-európai országban: Magyarországon, Lengyel- országban és Csehszlovákiában a demokratikus átalakulással, a gazdasági reformokkal és a nyugati közreműködéssel. kapcsolatos véleményekről. A felmérés egyes mutatói napvilágot láttak Magyarországon, míg mások, így a zsidósághoz fűződő viszonyra adott válaszok is, eddig publikálatlanok maradtak. Pedig ha hitelt lehet adni a közvéleménykutatásoknak, az eredmények pontos képet adnak arról, milyen is a zsidóság megitélése és helyzete a kiválasztott országokban.

A kétkötetes összegzésen kívül

külön kimutatást készítettek a zsidókkal szemben tanúsított magatartásról. Összesen 21 kérdés érintette a témakört. Ebből minden kommentár nélkül tekintsük át a talán legfontosabbakat.

Az első kérdés így szólt: Milyen fenyegetést jelentenek az új demokráciára a különböző társadalmi csoportok? A 12 megjelölt csoport közül a kérdezett 1200 magyar öt százaléka vélte úgy, ho^y a zsidók fenyegetik, 83 százaléka szerint viszont nem fenyegetik a politikai fejleményeket. (Ugyanez az arány a lengyeleknél 16——65, a csehszlovákoknál 9— 69.)

Hogyan viszonyulnak az egyes országokban az etnikai csoportok

közelségéhez? A magyarok 16 százaléka szeretne zsidókat a szomszédságában, 65 százaléka nem bánná, és csak 17 százalék azoknak a száma, akik nem akarnák. (A lengyeleknél ez a2: arány 3—51—40, a csehszlovákoknál 5 —62—23.)

Arra a kérdésre, hogy m.ekkora az egyes csoportok befolyása az! adott országban, a zsidóik szerepét a magyarok 17 százaléka túl nagynak, 13 százaléka túl kicsinek, 51 százaléka megfelelőnek tartja; a többiek nem tudják. (Lengyelországban ez az arány 26 —5—27, a csehszlovákoknál 11 —21—27.)

K

i gyakorol ellenőrzést a tömegtájékoztat ás fölött? Ezzel kapcsolatban a lengyelek három százaléka, míg a csehszlovákok közül senki nem nevezte meg a zsidókat. A kérdést Magyarországon nem tették fel, s ennek okára a szövegben sincs utalás.

Ezt követően két állítás következett: a zsidók a nemzet szerves részét alkotják, avagy kívülállók a társadalomban. A magyar kérdezettek 75 százaléka szerint szerves részét alkotják. (A lengyeleknél ez 44, a csehszlovákoknál 52 százalék.)

Mennyire probléma az antiszemitizmus az egyes országokban? Nagyon komoly probléma a magyarok 7, a lengyelek 10, a csehszlovákok 3 százaléka szerint. Valamennyire az: 44—29—27; egyáltalán probléma: 26—24— 29; nincs antiszemitizmus: 8—20 —20. A magyarok 40 százaléka úgy véli, hogy a kormánynak többet kellene tennie az antiszemitizmus ellen. Mig további 40 százalék az eddigi intézkedéseket elegendőnek tartja. A holocaust árnyéka súlyosan vetül mindhárom érintett országra. Jobb elfelejteni, vagy inkább erősen emlékezetünkben kell-e tartanunk a tragikus eseményt? Az első kérdéssel a magyarok 28 százaléka, a másodikkal 61 százaléka azonosult.

H

abár a számok önmagukért beszélnek, a tárgy- szerűség 'kedvéért idézzünk befejezésül a felmérés eredményeit összegező tanulmányából. Eszerint a lengyelek erősebb zsidóellenes érzéseket táplálnak, mint a csehek, s a legkevésbé antiszemita érzülettel a magyarok bírnak. A szlovákok magatartása a lengyelekéhez hasonló. Az Izraellel szembeni magatartás mindenütt meglepően pozitív, ugyanakkor a cionizmust határozottan elutasítják. A holocaust emlékét mindenütt ápolni kívánják.

Túri Gábor