Petőfi Népe, 1991. július (46. évfolyam, 152-178. szám)

1991-07-30 / 177. szám

PETŐFI NÉPE 1991. július 30., 5. oldal HETI SOROZATUNK Erdélyi történet • Erdély történetének beszédes emlékei a köböl rakott várak. Sokat árulnak el a népiélekről is ... Irta: Halmi Sándor 1. Szarajevóban megöltek vala­kit.. . Zúgtak a telegráfoszlo- pok . . . terjedt, cikázott a hír, mint viharos villám vonala: mozgósitás! Rajzó központok lettek a kaszár­nyák ... utcákon, tereken mindenütt katonák, katonák ... Az állomáson könnyező anyák: „Fiam, édes fiam!” Pirosragyúlt, pelyhesállú honvédek: „Édes­anyám! Isten veled, édesanyám!” ... És megindultak a daloló, az éneklő katonavonatok ... lengett a fehér kendő s rá visszaintett a tölgyfalombos táborisapka ... száz, ezer, tízezer, egy. Éjjel­nappal egymást érték a vonatok és dübörögve húztak észak felé... Mint torkolattüzek úgy villám­nak elém a képek. Egy reggel én is ott álltam a tor- dai állomáson. Csodálkozva, fáz­va, semmit se értve. Anyám kabát­ja szélét fogtam és tágra meredő szemmel figyeltem. Ernő bátyám előző nap érkezett Nagyváradról, hogy búcsút vehessen tőlünk, de máris mennie kellett. Szorosan egymás mellett álltak ő és az anyám. Csendesen, bensőségesen beszélgettek, én nyílt gyerekszem­mel csak Ernőt néztem. Olyan ha­talmas, olyan daliás volt törékeny anyám mellett, mint valami mesé­ből kilépett óriás. Néha rám vetet­tek egy-egy futó pillantást, talán rólam is szóltak, de abban a perc­ben nagyon elhanyagoltnak érez­tem magam. Máskor velem törő­dött mindenki. Ezen a reggelen ta­nultam meg először, hogy fonto­sabb dolgok is vannak az életben mint én. Bátyámon katonaruha volt. Ak­kor még nem értettem, hogy mi az. Egyszerre csak megállt mellettünk egy honvéd és feszesen tisztelgett: „Zászlós úrnak alázatosan jelen­tem, indulunk!” Ernő megölelte anyámat. Mindkettőjük szemében könny és meghatottság ült. Már nem beszéltek, csak görcsösen szo­rongatták egymás kezét, és némán, könnyesen mosolyogtak. A mozdony élesen sípolt. Anyám elsápadt. Még egy utolsó, szívenmarkoló ölelés, aztán bá­tyám lehajolt hozzám. Megölelt, megcsókolt és rekedt hangon eny- nyit mondott: „Légy jó Sándikám és vigyázz anyánkra!” Már mozgásban volt a vonat, amikor bátyám felhágott az egyik kocsi lépcsőjére. Felénk fordult, kezét a sapkájához emelte és tizen­hét éves életének minden komoly­ságával — tisztelgett. Az édes­anyámnak és nekem. A vonat fúj­va, csihálva egyre távolodott, már kint járt az utolsó őrháznál, már alig láttuk, de ő még biztosan ak­kor is ott állt a lépcsőn mozdulat­lanul és tisztelgett. Azon a reggelen csúnya, esős volt az idő és mi konflisba száll­tunk. Fázósan bújtam anyám ölé­re. Ő szótlanul átkarolt és csende­sen simogatta arcomat. Néha-néha éreztem, hogy keze megremeg és mélyet sóhajt. Ha ránéztem, mo­solygott, de nem beszélt. Keze, az a drága, gyöngéd kéz csak simoga­tott, babusgatott és én semmit sem tudtam arról, hogy az ő jóságos mosolya alatt a szíve vérzik .. . NYAKÁBA AKASZTOTTÁK A GÉPPISZTOLYT Repülőgépet sosem térített el az ápoló • Egy műtét előkészítése sok apró mozzanatból áll. (A szerző felvételei) A központi műtő pihenőjében találkoztam Sümegi Lász­lóval. a halk szavú, kissé sápadt fiatalemberrel, aki jelenleg a törvényben rögzített állampolgári kötelezettségének tesz eleget: polgári szolgálatát tölti. Korábban Tasson, a téesz- ben volt villanyszerelő és nagyon jól érezte magát, a sors mégis úgy hozta, hogy most műtős a megyei kórházban. Az egész .történet azzal kezdődött, hogy a seregben valaki a kezébe akart nyomni egy géppisztolyt... Halasra vonultam be, és az első három nap semmi különö­sebb bajom nem volt, csináltam amit a többiek: takarítás, stokirend, menetelés stb. A fegyvereket a negyedik napon kezdték osztani. Amikor nekem nyújtották, közöltem, hogy én ezt nem veszem át, mert nekem nem kell. Erre a raktáros egyszerűen a nyakamba akasztotta és máris szólította a következőt. Amilyen gyorsan csak lehet, meg akartam sza­badulni tőle, de mielőtt leakasztottam volna a nyakamból, felvettem a kesztyűt. Aznap délelőtt már a fegyverrel gya­korlatoztunk borzasztó érzés volt. Alig vártam a szünetet, hogy letehessem a földre. A negyedik napon döbbentem rá, hogy egyszerűen képtelen vagyok ezt a gyilkos szerszámot kezembe fogni. Rögtön szóltam is a foglalkozás vezetőjének, aki meghallgatott, de visszaküldött a többiekhez. Aznap volt egy előadás is, amit egy tiszt tartott, a jogokról és a kötelessé­gekről. Egyszer csak gúnyosan megkérdezte: „Remélem, ma­guk közül senki nem akar tökös nővér lenni?” Megértettem, hogy azokra az alternatívokra gondol, akik kórházi ápoló­ként töltik le a katonai idejüket. Nem szóltam semmit, de ekkor már megérett bennem az elhatározás: mindegy milyen gúnynevet akasztanak rám, de én ezt nem tudom végig csinálni... Először a tisztek arról akartak meggyőzni, hogy itt igazá­ból majd senkire sem kell lőnöm, utána pedig arról faggat­tak, hogy milyen vallású vagyok. Eközben persze keresztkér-' déseket is feltettek: „Volt-e valakinek vadászengedélye ai családban? Mikor lőttem utoljára céllövöldében? Térhet- tem-e már el valamilyen repülőgépet?” Nekem ez az utóbbi tetszett a legjobban. Ezután közölték, hogy pár évvel ezeiőt t bizony az ilyesmiért még börtönbe is csukhattak volna, majd pedig „tájékoztattak” arról, hogy az alternatívok huszon ­nyolc hónapot szolgálnak ám . . . Amikor először hazamentem, édesapám sírt — nem ilye n férfit akart nevelni a fiából. O is volt katona, kibírta, sőt mé g kitüntetéseket is kapott. Másodszor már nevetve fogadott a kapuban... A műtőben nagyon kedvesen fogadtak, gyorsan beillesz­kedtem a társaságba. Szeretek itt lenni, értelmét látom a munkámnak, érzem, hogy szükség van rám. Jó lenne marad­ni a szolgálat után is. Először persze mindenkinek el kellett mesélni a történetemet, de többen azt hitték, ez csak egy jó trükk volt a részemről. Laci munkájával nagyon meg vagyunk elégedve, ko­moly és lelkiisme­retes fiatalember­nek ismertük meg — mondja Daru Bálint vezető asz- szisztens. — Size- reti a rendet es a tisztaságot, ami egy műtcFen szinte elengedhe­tetlen követel­mény. Örülök, hogy jól érzi ma­gát nálunk, és ha maradni akar, nagyon szívesen fogadjuk ... Galambos Sándor ÓVNAK AZ ADÓSSÁGAINK ÁTÜTEMEZÉSÉTŐL Megdicsérte Magyarországot az IMF Két hetei: töltött hazánkban a Nemzetköz i Valutaalap küldöttsé­ge, hogy átt ekintse, miként halad az ország álta l vállalt program végre­hajtása. Amint Szapáry György, az IMF magy arországi képviselője el­mondta, a magyar gazdaság első fél évi teljesí .tményét a valutaalap szakértői j ónak értékelték. A folyó fizetési mé rleg pozíciója a tervezett­nél jobb. s, az egész évre prognoszti­zált 1,2 milliárd dolláros hiány jó­val kiseb b — 800 millió dollárnyi — lehet. Az eredmény az IMF sze­rint elsős orban annak köszönhető, hogy az (>rszág nyugati exportja to­vábbra is igen dinamikus. Ugyan­akkor a valutaalap szakértői úgy vélik, hogy a keleti piacok látvá­nyos összeomlása miatt a GDP a tervezet t három százaléknál egy­két százalékkal nagyobb mérték­ben csökkenhet. Ami az inflációt illeti, a folya­matok ezen a területen is a tervek­nek megfelelően alakulnak. Ez rendkívül pozitív fejlemény — emelte ki az IMF képviselője. Az árszínv onal alakulását természete­sen figyelemmel kell kísérni, s ha szükséges, megfelelő lépéseket kell tenni további gyorsulásának meg­akadályozására. Ezzel kapcsolat­ban egyébként Szapáry György el­mondta, hogy a Nemzetközi Valu­taalap elégedett a jegybank anti­inflációs politikájával. A költségvetésnek az előirány­zottnál nagyobb első fél éves hiánya természetesen nem töltötte el túlzott megelégedéssel a delegáció tagjait. Ugyanakkor a kormány ígéretet tett arra, hogy a kiadási oldalt mindenképpen megpróbálja a megadott keretek között tartani. A társadalombiztosításnak kö­rülbelül 28 milliárd forinttal tar­toznak a vállalatok. Az IMF úgy értesült, hogy a kormány megoldá­si javaslatokat dolgoz ki a hátralé­kok behajtására. Ezt a lépést is üdvözölték a delegáció tagjai. Arra a kérdésre, hogy milyen adatokból dolgoztak az IMF szak­értői — minthogy az első fél év értékeléséhez nélkülözhetetlen in­formációk még július első hetében sem álltak rendelkezésükre —, Szapáry úr egyszerűen csak annyit válaszolt: „Abból, ami volt.” S ez esetenként bizonyos becslések lét- jogosultságát is jelentheti. Azt is hozzáfűzte azonban, hogy a ható­ságok tekintsék elsődleges fontos­ságú feladatuknak a statisztikai rendszerek megerősitését és orien­tálását a piacgazdasági folyama­tokról való információgyűjtésre. A valutaalap képviselőjétől azt is megtudtuk, hogy a nemzetközi pénzügyi szervezethez természete­sen „elhallatszanak” azok a han­gok, amelyek külső adósságaink átütemezését, netán elengedését tartják gyógyírnak bajainkra. Sza­páry György hangsúlyozta: az IMF teljes mértékben támogatja a magyar kormánynak azt a törek­vését, hogy adósságait a megfelelő ütemben törlessze. Magyarország előtt egyelőre nyitottak a nemzetközi tőkepia­cok, és az MNB kötvénykibocsátá­sainak sikere azt bizonyítja, hogy Budapest ott szívesen látott part­ner. Éz — s az ezzel járó bizalom — mindennél többet ér. Az átüte­mezéssel nem csupán ezt a pozíciót veszítené el az ország, hanem meg­törne a külföldi, sőt a belföldi be­fektetők lendülete is. Nem érdemes tehát kockáztatni. B. K. ŐSZENTSÉGE MAGYARUL TANUL A Vatikán is készül a pápalátogatásra • Őszentsége — az egykori amatőr színész, színdarabíró — kedveli (és műveli) a humort. Ezt ez a felvétel is bizonyítja ... Róma készül II. János Pál ma­gyar országi utazására. Szent Péter utódjának látogatása történelmi esemény minden ország számára. Wojtyla pápa eddig félszáz utat tett meg. Ezért, akik a Vatikánban készítik elő zarándoklatait, bizo­nyos rutinra tettek szert, könnyeb­ben végzik munkájukat, mig na­gyobb odaadást, sokkal több erő­feszítést követel meg az esemény a ve.ndéglátó ország szervezőitől. — Magyarország és a pápaság között jók a kapcsolatok — attól a naptól kezdve, hogy a Szentszék misszionáriusokat küldött magyar földre, majd koronát Szent István­nak — már több mint ezerévesek, é:s általában jók. Karol Wojtyla, aki lengyel származású, tudatában van ezeknek a kapcsolatoknak. Minden bizonnyal előbb is hajlan­dó lett volna ellátogatni magyar földre, de egy „villámlátogatás­nak” nem sok nyoma maradt vol­na. Ha 1983-ban került volna sor Szent István országának megláto­gatására, valószínűleg nagyobb lett volna a sajtóvisszhang, a szen­záció, de talán kevesebb a lelki, erkölcsi hatás, ami most a nemzet szempontjából sokkal fontosabb­nak tűnik. Közelebb visz a szomszédokkal való egyetértéshez Ezt hangsúlyozta Kada Lajos ér­sek, a Vatikán Szentségi és Isten- tiszteleti Kongregációjának titká­ra. Ő fogja végig kísérni a pápát magyarországi zarándoklata so­rán. Annak idején már vendégül látta, mint Costa Rica-i nuncius, most pedig az ő feladata lett az is, hogy a Szentatya magyar kiejtését csiszolgassa. A pápa azonban nemcsak fő­pap, hanem államfő is. Bármeny­nyire kicsi a Vatikán területe, a Szentatyát erkölcsi tekintélye a nagyhatalmak vezetői elé állítja. Látogatása tehát elismerés és meg­becsülés is, mert általában csak oda látogat el hivatalosan, ahol biztosítják az emberi szabadságjo­gokat, tehát a vallásszabadságot is. Dr. Keresztes Sándor, a Magyar Köztársaság szentszéki nagyköve­te negyven év után vette át Apor Gábor — a győri mártír püspök testvére — hivatalát. Á pápai látogatástól elsősorban azt várja, hogy közelebb visz a szomszéd népekkel való egyetértés­hez, megbékéléshez és szolgálja azt a keresztény Európa-eszmét, ami egyedül képes arra, hogy megoldja a világrészünket ma is gyötrő nem­zetiségi, kisebbségi problémákat, melyek sajnos Írországtól egészen az Urálig szenvedést, gyötrelmet, feszültséget okoznak. A pápa a bé­ke eszméjének hordozója. Annak idején, amikor az Atlanti Szövetsé­gesek egyike a háború utáni rend­szerezésről folytatott vita során ja­vasolta, hogy a pápát is meg kelle­ne kérdezni, Sztálin gúnyosan tette fel a kérdést: „Hány hadosztálya van a pápának?” De hova lettek Sztálin hadosztályai? Most a len­gyel pápa készül arra, hogy belép­jen a volt sztálini birodalomba is. A pápa nem ok nélkül mondta, hogy csak megszakítja lengyelor­szági utazását. Budapestre ugyanis Czestochowából érkezik, ahol nagy ifjúsági világtalálkozó lesz. Reméljük megemlítik azt is, hogy a híres kegykép ravennai olasz mester műve és magyar pálos szer­zetesek vitték lengyel földre. A vatikáni szervezők bíznak a magyarokban A vatikáni szervezőkre jó be­nyomást tett a szeretet, amellyel Magyarország a szomszédos or­szágokból jövő és nem csak ma­gyar anyanyelvű vendégek fogadá­sára készül. Aláhúzzák, hogy a gazdasági nehézségek ellenére a hí­vők is nagy áldozatkészséget mu­tatnak. És talán ez lesz II. János Pál főpásztori látogatásának első konkrét hatása: a nemzet a közös vendéget fogadva ismét felfedezi azt az egységet, melyet megtalált 1956-ban, vagy amikor nem is olyan régen összefogott, hogy se­gítse az erdélyi magyarságot, de a szabadságért küzdő Romániát is. A lengyel pápa, akinek nagy szere­pe volt Kelet-Európa szabadságá­nak visszaszerzésében, most azon fáradozik, hogy ezek az országok ne cseréljék fel a leninista materia­lizmust a Nyugaton egyre jobban terjedő gyakorlati materializmus önzésével. Legutóbbi lengyelorszá­gi látogatása során keményen lé­pett fel a sok megmaradt és frissen kialakuló „rossz” ellen. Valószínű, hogy Magyarországon nem fog ilyen „erős” korholásba, mert ez lesz az első — reméljük nem utolsó — látogatása. És ott végül is a saját nemzetéről volt szó. Azonban bizonyára említeni fogja azokat a súlyos problémákat, melyek a nemzet számára létkérdést jelente­nek. Mihályi Géza Szabadtéri kínálat Színházi körökben többször megtörtént az évek folyamán, hogy kecskeméti szakemberek, művészek arról beszélgettek; a város mely részén és mennyi pénzért lehetne felállítani, színházi produkciók bemutatására is alkalmas szabadtéri színpadot. És lám, ezen a nyáron ez az álom is megvalósult. Mégpedig nagyon szép környezetben, a szabadidőpark jókora dombjának közvetlen szomszédságában, ahol a kellemes augusztusi estékre érdekes programokat kínálnak. Azazhogy, nem csak estékre! Példa erre a vasárnap délelőttre tervezett gyermekkoncert, a 100 Folk Celsius közreműködésével. Augusztus közepén — a pápa látogatásának tiszteletére — mutatják be itt a Rockszinház egyik nagysikerű előadását, a Jézus Krisztus szupersztárt. A kínálatban szerepel még a stutt­garti Insaniti együttes hangversenye, a Rhythm and Blues Brancs szupercsapat és az R—GO együttes koncertje, de egésznapos cigány folk s/townak is helyet ad a szabadtéri színpad még ebben a hónapban, ahol immár rendszeresek a filmvetítések is. — K —

Next

/
Thumbnails
Contents