Petőfi Népe, 1991. július (46. évfolyam, 152-178. szám)
1991-07-29 / 176. szám
peron népe 1991. július 29., 7. oldal KÉPZÉS — ÖT SZAKON Túljelentkezés a rendőrtiszti főiskolán 9 Kendörök négy keréken, négy lábun. A felvétel Atándon készült. HÁROMMILLIÓ HEKTÁRT OSZTOTTAK SZÉT Földügyeink A rendőrségen belüli átalakítások szükségességére napi események hívják fel a figyelmet. Ezzel pedig óhatatlanul együtt jár a személyi állománnyal szemben támasztott követelmények változása is. Hogyan módosítja ez a belügyi tisztképzést? — kérdeztük dr. Kratochwil Ferenctől, a Rendőrtiszti Főiskola főigazgatójától. Kell a rendőrségi törvény — A rendőrség jelenlegi gondjai nem a képzés hibáiból fakadnak. — Nagyon várjuk már a rendőrségi törvény megszületését, amely nemcsak a testület napi munkájához fontos és nélkülözhetetlen, hanem a főiskolai oktatásban is irányadó. Saját házunk táján maradva: több lényeges kérdés vár eldöntésre. Az egyik legfontosabb: egyáltalán hány tisztre van szüksége a magyar rendőrségnek? Nálunk ugyanis rengeteg tiszthelyettesi feladatot végeztetnek tisztekkel, ami az átvett szovjet modellből következik. A fejlett nyugati országokban a tisztek száma nem éri el a hivatásos állomány 20 százalékát, míg itthon ennél jóval több, 36 százalék. Ráadásul nálunk hosszú évekig kizárólag olyan hallgatókat vettek fel a főiskolára, akik azt megelőzően rendőri szolgálatot teljesítettek — magyarázza a főigazgató. — Ma már érettségi után, az „utcáról” jött fiatalok is jelentkezhetnek, s diákjaink 40 százaléka már ilyen. Az iskolának éppen ez okozza a legnagyobb gondot, hiszen az eltérő felkészültségű hallgatók tudását kell ösz- szecsiszolnunk úgy, hogy a főiskoláról kilépve képzettségben ne legyen köztük különbség. Ezért fontolgatjuk, hogy a közvetlenül a középiskola után jelentkezők számára a hároméves képzési időt meghosszabbítjuk. Marxizmus helyett rendőri etika — Mire készítik ma fel a főiskola hallgatóit? Hogyan igazítják az oktatást a mostani igényekhez? — A tananyag a mai követelményeknek megfelelően módosult. A korábbi politikai-ideológiai tárgyakat teljes .egészében kiiktattuk, helyettük olyan hasznos ismereteket és szakmai tárgyakat oktatunk, mint például a közgazdaságtan és a rendőri etika. Még ma is tart a vita arról, mennyire legyen szakosított a képzés a főiskolán. Többek véleménye szerint célszerű lenne széjjelválasztani a bűnügyi és a köz- rendvédelmi szolgálatot. Szerintünk azonban ez nem lennejó megoldás, mert az itt végzettekből előbb-utóbb parancsnokok lesznek, és abban a beosztásban egyaránt jól kell ismerni mindkét területet. Főiskolánkon jelenleg öt szakon folyik képzés, a legtöbben bűnügyi szolgálatra készülnek. Ezenkívül köz- rendvédelmi és igazgatásrendészeti feladatokra készítjük fel a hallgatókat, magyarán: ez az utcán látható egyenruhás rendőröket és az útlevélosztályokon dolgozókat jelenti. Mi képezzük a büntetés-végrehajtás számára is a tiszteket, valamint a vámőrségnél foglalkoztatott vámnyomozókat. A tervek szerint a jövő évtől itt folyik majd a határrendészeti szakemberek oktatása is. Alaposabb gyakorlati oktatást — A sokat emlegetett fejlett európai normákhoz képest milyen a magyar rendőrtisztképzés? — A rendőrség átvilágítását most végezte egy nemzetközi cég, s vizsgálták a képzési rendszerünket is. Véleményük szerint tisztképzésünk európai összehasonlításban is magas színvonalon, elméletileg megalapozottan folyik. Egyetlen kifogást említettek: a főiskolai időszakon belül a gyakorlati oktatás viszonylag alacsony arányát. Az európai rendőrképzésben sokkal több időt töltenek a hallgatók gyakorlati munkával, mint nálunk. Ennek oka az a már említet sajátos tény, hogy hallgatóink többsége ötéves szolgálati tapasztalattal jön ide. Úgy érezzük, lehetne még növelni a gyakorlatot, de ez nem annyira nekik hiányzik, mint az érettségi után felvételizőknek. Náluk vitathatatlanul tapasztalható ilyen hiány. — A jelentkezőknek milyen kívánalmaknak kell megfelelniük? S egyáltalán: vonzó-e a rendőrtiszti pálya a mai fiatalok szemében? Nem kell félniük a munkanélküliségtől — Felvételi vizsgát magyarból és történelemből kell tenni, ezenkívül az egészségügyi alkalmasság is követelmény. Külön pszichológiai vizsgálatnak is alávetjük a jeletkezőket, ahol azt nézzük, megfelelnek-e a rendőri munkára. Az idén különösen sokan szeretnének főiskolánkra bekerülni, korábban egy-kétszeres volt a túljeletkezés, most viszont hét és félszeres. Némelyik szakon még ennél is nagyobb. Vámigazgatási képzésre például a felvehető 15 helyre 196-an jelentkeztek. A megnövekedett érdeklődésnek számtalan oka van. Nyilván nagy szerepet játszik, hogy a demográfiai csúcs most érte el a középiskolákat. Az érettségizettek nehezen tudnak elhelyezkedni, s a mi hallgatóink hivatásos állományba kerülnek, tehát a főiskola ideje alatt is fizetést, ingyenes kollégiumi elhelyezést és étkezést kapnak. Vagyis jóformán családi támogatás nélkül szerezhetnek diplomát. Aztán a karrierbiztonság is nagy vonzerőt jelent: hiszen érdemes idejönni: a végzetteket nem fenyegeti a munkanélküliség. Gyerkó Katalin Napjainkban, amikor a tulajdonviszonyokban bekövetkező változásokat annyi vita és indulat kíséri, viszonylag ritkábban találkozhatunk olyan kiadványokkal, melyek az elmúlt negyven évet tényszerűen értékelik. A Központi Statisztikai Hivatal nemrégiben adott közre egy olyan elemzést, melyben a negyvenes évek végétől napjainkig mutatja be a földhasználat módjának, valamint tulajdonviszonyainak alakulását, elsősorban a számok tükrében. Szétaprózott birtokok A jelenlegi tulajdonviszonyok a II. világháborút követő időszakra vezethetők vissza: az 1945 tavaszán végrehajtót földosztás során mintegy 642 ezer személyjutott földhöz. Összesen 3,2 millió hektárt osztottak szét, az ország termő- területének több mint egyharmadát. A földbirtokreform 3165 községet érintett, az összes község 96,1 százalékát. A földhöz juttatottak 28 százaléka gazdasági cseléd volt. 50 százalékot tett ki a mezőgazdasági munkások aránya, további 30 százalékot képviseltek a törpe- és kisbirtokosok. A kisiparosok, képesített gazdák és erdészeti alkalmazottak minimális (1-2 százalékos) arányt képeztek, ám ők az átlagosnál — 5 kát. hold — nagyobb területet kaptak: 12 kát. holdat személyenként. A földhöz juttatottak közül több mint 57 ezren korábban földnélküliek voltak,de közülük sokan csupán 1 kát. holdat, vagy ,még ennél is kisebb területet kaptak. így a földreformmal az addigi birtokrendszer erősen szétaprózódott, A termeléshez szükséges feltételek nem álltak rendelkezésre, a kötelező terménybeszolgáltatás pedig kizárta, hogy a földhöz juttatott személy alapvető megélhetést biztosító gazdaságot alakíthasson ki magának. Ezért az új földtulajdonosok tömegesen hagyták el földjeiket, és a környező városokban kerestek, elsősorban ipari területen, munkalehetőséget. 1949 nyarától 1953. március végéig több mint 1 millió hektár elhagyott föld került állami kezelésbe. E földeket szinte korlátlan mértékben, minimális térítés ellenében — sok esetben ingyen — adták bármilyen célú felhasználásra. Ez az állapot a mezőgazdaság kollektivizálásával 1958—61-ben szűnt meg. Központosítási törekvések Magyarországon az elmúlt évtizedekben elfogadott földtörvények a földtulajdon és -használat centralizálására törekedtek. Jogszabály korlátozta az állami tulajdonban lévő földek termelőszövetkezeti tulajdonba történő átengedését, melyet csak az 1987. évi földtörvény oldott fel, és lehetővé tette magánszemélyek részére is a termőföld megszerzését 6000 négyzetmétertől 3 hektárig. A szövetkezeti tulajdon aránya 0,1 százalékról 61,1 százalékra emelkedett 1968 és 1989 között. A tagi tulajdon részaránya megyénként jelentős eltéréseket takar: legnagyob Bács-Kiskun megyében (40,9%) és legkisebb Jász- Nagykun-Szolnok megyében (26,9%) volt 1989-ben. A szövetkezeti tulajdon aránya legnagyobb Fejér megyében (70,8%) és legkisebb Bács-Kiskun megyében (53,2%). A földreform időszakát követő másfél évtizedben kialakult a nagyüzemi mezőgazdaság, a termelés legnagyobb része a vállalati gazdálkodás keretein belül történt, és megjelent a háztáji gazdálkodás intézménye. Jelenleg a két fő vállalati forma közül az állami gazdaságok, kombinátok átlagosan 7600 hektáron, a mezőgazdasági termelő- szövetkezetek 3800 hektáron gazdálkodnak. Amíg nincs értéke A földhasználat alakulásában az egyes gazdálkodási formák között az elmúlt évtizedekben jelentős változások figyelhetők meg. Legnagyobb mértékű változás a kistermelői földhasználatban következett be: 1990-ben az összes kistermelői terület az I960, évinek megközelítően a fele volt, az 1970. évitől 5 százalékkal maradt el, majd ez utóbbit követő évek mindegyikét meghaladta már. Az ország földterületéből a mező- gazdasági terület és ezenbelül a szántó- terület nagysága a második világháború végétől egészen napjainkig egyre csökken. A kieső területek egy részét kivonták a művelés alól, félmillió hektárt erdőtelepítésre használtak fel, a többi terület nádas és halastó művelési ágba került. A mezőgazdasági terület csökkenése egyrészt az iparosodás, az infrastruktúra fejlődésének természetes következménye. Ugyanakkor, amíg a földnek nincsen valós értéke, addig ez a folyamat megállíthatatlan. Busch Irén közgazdász, KSH Bács-Kiskun Megyei Igazgatósága Tanácskozás Kassa bombázásáról A II. világháborúba való magyar belépésre okot adó kassai bombázás 50. évfordulója alkalmából, kétnapos, nyilvános, nemzetközi szimpózium kezdődött Kassán, a Kassai Magyarok Baráti Társasága rendezésében, csaknem száz résztvevővel. A tanácskozáson nyolc neves történész tartott előadást, és hátuk szerint — bár cáfolhatatlan bizonyítékok továbbra sincsenek — 1941. június 26- án szovjet repülőgépek bombázták Kassát. A kétnapos tanácskozáson fél évszázad tükrében megpróbálták a történészek a szinte lehetetlent, megtalálni, következtetések segítségével, az okot és az okozatokat, azt, hogy kinek milyen érdeke fűződött a szörnyű merénylethez. Az előadók, a többi között felidézték a Kárpát-medence 1941. júniusi politikai és stratégiai helyzetét, a háborúnak a térség népeire gyakorolt hatását. Elemezték a magyar honvédségnek, a hadvezetésnek a hadba lépés előtti helyzetét, valamint a magyar légierő akkori állapotát, továbbá a szlovák légierő helyzetét. Áttekintették az eddig felszínre került tényeket, találgatásokat és bizonyítékokat. Szakemberek bizonyították, hogy a szlovák légierő nem rendelkezett olyan gépekkel, amilyenekkel a támadást végrehajtották. • Archív felvétel Kassa bombázásának következményeiről. A szlovák provokáció tehát kizárható. Nagy visszhangot váltott ki Balassa Zoltán történésznek, a Kassai Magyarok Baráti Társasága elnökének az a bejelentése, miszerint 1941. június elején Serédi Jusztinián hercegprímást öt polgár felkereste, és arról tájékoztatta, hogy Aradon ismeretlen repülőgépek fel akarnak szállni Kassa bombázására. Serédi 10 nappal a bombázás előtt levelet intézett Bajcsy-Zsilinszky Endréhez, hogy az információt tudassa Horthyval. A történészek azt is felvetették, hogy a szovjet haderő korábbi stratégiai terveiben szerepelhetett Kassa bombázása, s a tervet nem tudták, nem akarták, vagy elfelejtették leállítani. Az eredeti tervben valószínűleg a szovjetek ellencsapásnak szánták a bombázást. JAVULÓ KILÁTÁSOK AZ INFLÁCIÓ MEGFÉKEZÉSÉRE Nőtt a forint hazai ázsiója Szinte mindenkit foglalkoztat a kérdés: folytatódik-e az elmúlt két évben tapasztalt viharos ütemű áremelkedés; van-e esély megfékezni ezt a folyamatot? A szakemberek véleménye szerint a magyar gazdaságban már fölfedezhetek az inflációs tendenciák letörésére utaló jelek. A közgazdaság, a pénzügyek világában korábban kevés szó esett arról a pszichológiában régóta ismert tényről, hogy az ember várakozásai „előfeltételezései” erősen befolyásolhatják jövőjét, a látszólag kiszámíthatatlan holnapot. Napjainkban például az infláció elleni küzdelem kimenetelét érdemben befolyásoló tényezőként emlegetik, hogy a közvélemény miként ítéli meg az anyagi kilátásokat, a forint jövőjét. Egyértelmű ugyanis, hogy a külkereskedelmi aktívum kényszere, s a költségvetési támogatások folyamatos leépítése mellett éppen az inflációs várakozás, a pénzzel és a pénztartással szembeni bizalmatlanság az, ami az árakat fölhajtja. A sajátos hatásmechanizmus köny- nyen érthetővé válik, ha meggondoljuk: a piacon áruk halmaza találkozik jövedelmekkel, elköltésre váró pénzekkel. Ha az inflációtól tartva pénzünk mind nagyobb részének elköltésére törekszünk, nem pedig a megtakarításra, a felhalmozásra, akkor a piacon mind több pénz áll szemben a változatlan mennyiségű árualappal. Az árukért folyó versengésnek pedig az áremelkedés a következménye. Tavaly a dollárexport növekedése révén csaknem 1 milliárdos külkereskedelmi aktívumra tettünk szert. Ez természetesen az itthoni árualapok csökkenését, a megszerzett árbevétel pedig az elköltésre váró pénztömeg emelkedését jelentette. Az inflációs hatás nyilván csak akkor fogható vissza, ha mi, pénztulajdonosok, ellenállunk a csábításnak, azaz fogyasztásunk bizonyos hányadáról lemondva megpróbáljuk jövedelmünk bizonyos hányadát megtakarítani. Ilyen tendenciák az utóbbi hónapokban már érzékelhetőek! A lakosság megtakarításai (kivált a devizabetétek) a korábbi csökkenő irányzattal ellentétben nőttek; ez év márciusában például a betéti és értékpapír-megtakarí- tások összege 24 százalékkal, vagyis 86 milliárd forinttal haladták meg az egy évvel ezelőttit. Ez ugyan nem éri el az infláció 1990. évi szintjét, de ha figyelembe vesszük, hogy ez idő alatt a lakossági hitelállomány majdnem 30 milliárd forinttal csökkent; akkor jelentős fordulatról beszélhetünk. Nagy tartalékok mozdultak meg a kedvezményes lakáshitelek visszafizetésére, s a vállalkozók körében is majdnem 50 százalékkal emelkedett a betétállomány. (Igaz, a részükre nyújtott hiteleknél is több mint 20 százalékos emelkedés regisztrálható.) A pénzügyi szakemberek a jó irányú változást egyebek között a lakossági devizaellátás 1989-es megszorításának, a vámok szigorításának, a belföldi betételhelyezés javuló jövedelmezőségének tulajdonítják. A vállalatok körében realitássá vált a felszámolás, a csőd veszélye, ami némiképp javította a fizetési fegyelmet. S talán ennél is fontosabb, hogy míg korábban a kamatok emelkedése nem tántorította el a vállalatokat a hitelfelvételtől, addig a jelenlegi feltételek mellett kétszer is meggondolják, hogy mikor, mire és mennyi kölcsönt vegyenek fel. A hitelkereslet relatív csökkenését jelzi például a Postabank kamatcsökkentési akciója is. A pozitív előjelű változásokat erősíti, hogy az Öböl-háborút követően kedvezően változott a kőolajszármazékok világpiaci ára. De az is, hogy a kötelező biztosítás költségei kikerülnek az üzemanyagárakból, ami minden bizonnyal együtt jár az energiaköltségek csökkenésével. Ugyanakkor néhány élelmiszer-ipari termék (tej, tőkehús) túltermelési problémája, a készletezés fölöttébb költséges volta kikényszerítheti az eladási árak csökkentését. Mindent egybevetve, a közgazdászok „óvatos optimisták”, már csák azért is, mert úgy tapasztalják: mi, vásárlók is kezdjük elhinni, hogy az árak nem csupán egy irányban mozdulhatnak el. S maga ez az előfeltételezés is javítja az infláció elleni harc kilátásait. FEP 8600 8600 840Ű 6800 Magyarország termőterületének alakulása 1000 hektár 8200 1860 1866 1860 1866 1970 1976 1980 1886 1890 ÉV A szövetkezetek használatában lévő földek tulajdonjogi megoszlása Szűvat.Kezet! 0.1 Tagi 72,2% Állami .27.7% 1966,év A diktátor hobbija A diktátoroknak nincs magánélete. Legalábbis addig nincs, amíg el tudják hitetni, hogy az élet forgalma ugyanazt jelenti a panelházakban, bérkaszárnyákban, mint a biztonsági szolgálat által gondosan őrzött villákban. Albánia mostanában szembesült az igazsággal; a Zeri i populit — a volt pártlap — megírta, hogy milyen luxus vette körül a „nép atyját.” Aztán megszólalt az özvegy, tiltakozott, mondván, hogy a család mindig is egyszerű körülmények között élt. Újabb forduló, s az újság közreadta a leltárt. Enver Hodzsa palotájában 25 hűtőszekrény, 28 színes televízió szolgálta az egyszerű életet. A külvilággal való kapcsolatot viszont 19 telefonvonal biztosította, s a számla százezer dolláros nagyságrenddel fejezhető ki. Tekintsünk el annak a talánynak a megfejtésétől, hogy mire kell 25 hűtőszekrény, és melyik műsort nézték a 28 tévén. Ennél izgalmasabb kérdés, hogy kinek telefonált Enver Hodzsa, átkos dollárokkal űzetve olyan országból, amely büszkén vállalta és hirdette a dicsőséget: Albánia, erődített szigetként, egyedül vívja harcát a kommunizmus végső győzelméért?!
