Petőfi Népe, 1991. július (46. évfolyam, 152-178. szám)
1991-07-20 / 169. szám
PETŐFI NÉPE 1991. július 20., 5. oldal 1 Nagy, nyári népvándorlás • Lajos- mi/sc, Total-kút totál-teli. (Fotó: Tóth Sándor) Pihenő az űt mellett — Dolgozni Münnich, lakni Izmir. Érteni te én? Apa, család van otthon, kell látogat én minden nyár. Kell hoz geld, money. Út három nap: gyorsan, gyorsan. Kevés idő, vakáció short, kell megy vissza Németország. A harmincöt körüli férfi szemmel látható büszkeséggel tekint végig családján: lám, angolul is képes magát niegjérfetni a kívánj, idegennel. Három lány és egy kisfiú hever a pokrócon az út menti fa alatt. A feleség fejkendőbe burkolózva figyeli férjét. Körülöttünk egész kis csapat. Együtt, de mégis elkülönülten. A kiskonvoj. Nyolc-tíz-tizenöt kocsi összeáll — aztán irány Törökország hetedhét határon, tűzön, vízen át. Időnként azután a kiskonvojokból nagykonvojok lesznek: vasárnap délután száztizenöt török kocsi volt a rekord. A korábbi hazafelé vivő útvonal — a logikusabb, rövidebb — természetesen Jugoszlávián át vezetett. Arra mostanában veszélyes lenne elindulni, ezért a törökök Magyarország felé kerülnek. Ez minden szempontból többe kerül: hosszabb és rosszabb az út, így többet kell üzemanyagra költeni, másrészt vízumért kell fizetni. Törökország nyolcszor nagyobb Magyarországnál. Annak, hogy polgárai gazdagabb országban kénytelenek munkát vállalni, végtelenül egyszerű oka van: otthon meghaladja a 15 százalékot a munkanélküliség, az infláció 30 százalék fölötti. Az iskolakötelezettség — olvasom a Baló—Lipovecz-féle Tények könyvében — alig öt esztendő, az analfabéták aránya 30 százalék. Aki tehát Németországban talál munkát, az megfogta az isten lábát: török viszonyok között módos embernek számít. A férfi, akivel pár szót angolul válthattam, valójában joggal büszke: neki németül kell magát megértetnie, nem pedig angolul, ez tehát plusztudás — amit föltehetően német iskolába íratott fiaitól tanult el. A nyolcéves-forma fekvőlámpás dízel Merci kitűnő állapotban van — egyébként a török jármüvek száma hajszálra megegyezik a magyarokéival (ami más szavakkal azt jelenti, hogy itthon nyolcszorta több az autó, mint Törökországban). A csapat fölkászálódik. Tompán puffannak az ajtók, azután a sötétkék Mercedes elkezd indexelni — ám ki csak akkor hajt, amiNegyedórája poroszkálunk a valaha fehérre festett, nagytestű kamion mögött. Albán felségjelet visel — aki egyszer is követett ilyet, az tudja, hogy 65 km/óránál még lejtőn sem megy gyorsabban. Az a tipikus kardánhang süvít belőle, amely kizárólag a bolgár és az albán kamionok specialitása. Rendőrségi helikopter zúg fölöttünk. Darálja egy darabig a levegőt, aztán tovazakatol: a konvojban mindenütt rendnek kell lennie. Igen, föntről szabályos sornak látszik az, ami innen lentről, Kecskemétet alig elhagyva, Félegyháza felé araszolva maga a pokol katlana: vonulunk át Európán. Bennszülött magyarok, hazafelé igyekvő szlovének, horvátok, szerbek, dalmátok, macedónok (kicsit régebben jugoszlávoknak neveztük őket), kiránduló csehek és szlovákok. És, persze, törökök. Kisbusszal, nagybusszal, Mercedesszel, Forddal. Mindennel, ami Németországban képesnek látszott arra, hogy az oda-vissza utat megtegye. Árnyékban negyven fok lehet: a vasárnap délutáni. forróság délibábot vetít a gőzölgő-párolgó beton fölé. Különös, igazi XX. század végét jelképező délibáb — autókonvoj araszol Európa 75-ös jelzési), nemzetközi országútján. (Árnyék persze sehol). kor az egész konvoj együtt indulhat. A füvön látszik, hogy nem ez volt az első pihenőre itt tért csoport — mindenfelé szemét. Ebből azonban nem feltétlenül vonható le az a következtetés, hogy lám, a törökök nem rendszeretőek. Ez nem derült — mert nem derülhetett ki: szeméttartály ugyanis nincs. De persze minek is lenne egy olyan helyen, ahol tábla tiltja a megállást is . .. Járőr, térkép, tolmács —Néhány nap alatt 50 ezer török ment át Bács-Kiskun megyén—dr. Pálvölgyi István alezredes, közbiztonsági ügyekben illetékes megyei főkapitányhelyettes a központi körlevélre utalva megjegyzi: időben felkészültek a török invázióra. — Mit jelent ez konkrétan? — Fokoztuk a járőrszolgálatot — ez persze nem egyszerű, mert öt Yamahánk a Balatonra van vezényelve — és fölvettük a kapcsolatot, minden eshetőségre számítva, török tolmácsokkal is. — És így hány török tolmácsuk van? — A három állandó mellett további ugyanennyi. Az OKBT újabban az ajánlott magyar útvonalat ábrázoló térképpel segíti a hazánkba belépő törököket. Zömük a Hegyeshalom —Budapest—Nagylak irányon mozog, jó néhányan Röszkénél távoznak, és vannak, akik Tompánál. Akármerre menjenek is, Bács- Kiskunt csak kevesen kerülik el. Üdítő itt — és amott Itt már legalább tízezren megálltak — véli Tóth Erika, a lajosmizsei Total benzinkút (a Pest felőli oldal) butikjából. — Mit vesz az átlagos török? — Üdítőt, jégkrémet, Marlborót. Cigarettát olcsóbb itt vásárolni, mint Németországban, hiszen a felénél is kevesebbe kerül — veszik is mindenütt, kartonszámra. — Gond? — WC csak egy van, képzelheti milyen az, amikor egyszerre ezren állnak meg pihenni... Képzeletben inkább az osztrák autópálya pihenőjét látom. Kellemes zene. ragyogó tisztaság. kelle- azután, magá- víz, a folyé- jó illatú, a zárja el a idég; az ajtó- csi naplón az ti igazolja, t (30 percnél tem lehetsé115. Földvári Anett „ 6 éves. n muanyag— —L®kjf?lek w „„„ténereket találni a legkisebb autópályái tanko- lóban is — a legnagyobb csoda az, hogy abszolút tiszták és tartalmuktól függetlenül friss citromillat lengi be őket. Az E75-ös melletti pihenők egy kissé mások — finoman fogalmazva is. Persze hogy elfáradnak Helyzetkép az utakról a rendőr szemével: Győri Ferenc alezredes, a megyei rendőr-főkapitányság közlekedési osztályának helyettes vezetője a kalauzunk. — Naponta a Kecskemét—La- josmizse szakaszon 25-26 ezer járművel számolhatunk. A forgalom ehhez képest 40 százalékkal nőtt, a kamionjárás a szokásosnál háromnégyszeresével nagyobb. Gyors számítás: eddig nagyjából 3-3 és fél másodpercenként süvített el egy-egy autó az ötösön, most 2-2 és fél másodpercenként — ha folyamatos a forgalom. De nem az, főként szombat-vasárnapra zsúfolódik. — Balesetek? — Ugrásszerűen megemelkedett a számuk. — Pontosabban? — A kecskeméti alosztály illetékességi területén tavaly összesen egy olyan karambol történt, amelyben török állampolgár volt érintett. Az idén eddig az „invázió” 16 napja alatt hét. Négyen súlyosan megsérültek, a többi könnyű — nem beszélve a csak anyagi károkkal járó balesetekről. — Okok? — Ráfutás, követési távolság be nem tartása miatt. — Milyen vezetők a törökök? — Nyugaton tanulnak: kitünően vezetnek. A baj nem ez — a fáradtság. A kamionsofőrnek négy óra után kötelező hatvan percet pihennie és utána legföljebb még négy órát vezethet, ezt a fülkébe épített berendezés automatikusan jegyzi, nincs mese. A törökök szeretnének olyan gyorsan hazaérni, ahogyan csak lehetséges, útközben kapnak be pár falatot, akkor állnak meg, ha feltétlenül kell — persze hogy elfáradnak, és máris kész a baj. Tompán állják a sarat A tompái határátkelő erejét megfeszítve állja a török ostromot — akárha végvár lenne. — Több százszoros a török forgalom növekedése — így summáz Varga Lajos őrnagy, parancsnok. — Eddigi csúcsunk 9000 utas, amit természetesen hozzá kell adni a szokásos mennyiséghez. Magyarországnak — derült ki a Külügyminisztérium egyik jelentéséből — nagy üzlet a török áradat. A két ország között nincs vízum- mentességi egyezmény. Most, tekintettel a körülményekre, lehetővé tették, hogy a törökök a határon is fölvehessék a magyar vízumot, ebből egyetlen nap alatt akkora bevétel folyt be, mint ameny- nyit vízumokból összesen keres az idén a külügy. (És tessék számításba venni, hogy ugyanerre és ugyanennyien jönnek visszafelé is!) Személyenként 1600 forint — azaz: ekkora összegnek megfelelő valuta, tehát durván 40 német márka — a vízum, ha a gyermek szülője útlevelében szerepel, nem kell fizetni. — Bizonyos különösen méltánytalandó esetekben, szigorú kivételként, humanitárius okokból ingyen is adhatunk vízumot — mondja Varga őrnagy, ám rögtön hozzáteszi, hogy a törökök általában simán fizetnek. Talán a legkönnyebb a buszokon, amelyek menetrendszerűen, hetente többször is megteszik a Németország —Törökország utat, s ahol az egyenruhás váltósofőr a parancsnok szerepét betöltve mindent megorganizál a határig. Tompán egyébként a törökök okozzák a kisebb gondot. A nagyobb a kamionforgalom megsokszorozódása. El lehet képzelni mit jelent, ha a község központjától a jó öt kilométerre lévő határátkelőig ér a sor. — A mi technológiánk szerint 13 perc jut egy kamionra, ez alatt négy különböző műveletet végzünk el rajta, az okmányain. Ezeket összevonva most 3,8 percnél tartunk — a csúcsunk egyébként 566 áteresztett kamion 24 óra alatt. Ennél csak akkor haladhatnánk gyorsabban, ha fölhúznánk a sorompót és hagynánk, menjen mindenki, amerre lát.- Nem hiszem, hogy lenne, aki irigyli magukat. Bírják még? — Nyolcórás a normális szolgálat, most tizenkét órában dolgozunk. Az előbb tartottam eligazítást, mit mondjak, már-már ez is pihenés volt. De nem akarok panaszkodni — ez a dolgunk, csináljuk. És akkor még ott vannak a buszok, a forróság, meg persze az ellenőriznivalók: a jugoszláviai események alatt a szeszcsempészet zavartalanul folyik — illetve hát a vámosok szeretnék, ha mégsem lenne háborítatlan a nagy biznisz. Márpedig sokan nem tudnak ellenállni a csábításnak: az engedélyezett 2000 forintból a 110-120-ért mért konyakból bizony szép mennyiséget lehetne behozni — ha ennyit be lehetne hozni. Jönnek visszafelé is A határőrség a Petőfi Népén keresztül üzent a kereskedőknek: jönnek a törökök, jöjjenek ők is, kínáljanak enni- s innivalót. A polgármester Tompán körbe is járta a vállalkozókat, akik egy hét végén már kihasználták a lehetőséget. A parancsnok most arra kér, hangsúlyozzuk: szeptember közepéig eltart az ostromállapot, hiszen visszafelé is ezen az úton jönnek a törökök és a kamionok is megszokták ezt az irányt. Általában véve azonban úgy látszik, Magyarországon nem valami erős a kalmárszellem, mely akár egy parkolóban öt perc alatt is képes pénzt csinálni. Jó, nálunk nemigen kapni olyan hűtőket, melyek autóakkumulátorról működnek és elég nagyok ahhoz, hogy több száz jégkrémet, dobozos üdítőt lehessen tartani bennük — de mondjuk abban is biztosak lehetünk, hogy a mi helyünkben a törökök már régen kitaláltak volna valamit és alig várnák, hogy jöjjünk, mert üzletet látnának benne, amiből tisztességesen kereshetnének. Ehhez képest csak sztorikat hallani. Árusról, aki a szalámit „origi- nál birkakolbászként” rásózta a gyanútlan törökre, aki a disznóhúst természetesen nem ehetné meg. Volt, ahol kellő nagyvonalúsággal váltották számukra a pénzt (nem is volt olyan lent a német márka ára sohasem, .mint most: a spekulánsok képtelenek eldönteni, hogy ez ideiglenes jelenség-e s majd karácsonykor ismét 55-60 forintra csúszik-e föl avagy még lejjebb megy a mostani 42-43- ról). Hét vége: újabb roham Hét közben a forgalom a megszokott. Soltvadkerten természetesen autóhad a fagyizó előtt — de- hát mi ez a vasárnap esti állapotokhoz képest? Félegyházán sárgán villog a központi lámpa •— a nagyon bátrak nekimerészkednek, hogy átkeljenek az út túloldalára. Szusszanhat kettőt-hármat a ya- mahás rendőr, a sárga kisteher be- gyűjtheti a szemetet az út mellől. Ám itt az újabb hét vége és a 2,5-3 millió Németországban dolgozó törökből újabb tízezrek indulnak útnak. Az invázió felénél tartunk. Ballai József
