Petőfi Népe, 1991. július (46. évfolyam, 152-178. szám)
1991-07-19 / 168. szám
SPORT SPORT SPORT 1991. július 19., 11. oldal SZÉCHENYI ISTVÁN SAKKFESZTIVÁL Soós és Marosi Karpov nyomában A harmadik forduló után, a verseny feléhez közeledve, továbbra is érdekes, változatos játszmák jellemzik a fesztivált. A nagymesterversenyen a holland van Wely legyőzte az osztrák Lendwait és 2,5 pontjával átvette a vezetést. Ehhez persze Lukács nagymester „közreműködése” is kellett, aki nem találta meg az ellenszert a taktikusan játszó izlandi Steingrimssonnal szemben, és vesztett. A két szovjet nagymesterrel együtt ennek ellenére még tartja magát az élmezőnyben. A mesterverseny kellemes meglepetése, hogy a kecskeméti Soós Árpád legyőzte a szíriai Husarit, s pontveszteség nélkül áll az élen a szovjet Karpov és a litván Safrans- ka társaságában. A nyílt nemzetközi versenyen is kecskeméti játékos vezet holtversenyben, Korom Gábor személyében, aki játékerejénél fogva akár a mesterversenyen is esélyesként indulhatott volna. Újabb ötlettel rukkoltak ki a fesztivál szervezői. Az érdeklődő sakkbarátoknak lehetőségük van naponta 15 és 20 óra között „kihívni” a nagy teljesítményű Kasz- parov Simultano komputert. Az 5. forduló küzdelmeit pénteken, 15 órai kezdettel bonyolítják le. (Pál) JELENTŐS PÉNZDÍJAK — SZÍNVONALAS VERSENY A kecskeméti tenisztornán felborult a papírforma Kecskemét Holding - Soltker Kupa elnevezéssel női első osztályú teniszversenyre került sor a héten. A 150 ezer forint összdíjazású viadal a magyar női mezőny legjobbjait vonzotta Kecskemétre. A nagy érdeklődéssel várt versenyen 31 teniszező négy napon át remek mérkőzéseket vívott egymással. A viadal érdekessége volt, hogy az első nyolc kiemelt közül öten még az elődöntőig sem jutottak el. A verseny megyebeli résztvevői közül a kiskőrösi Kovács Zsuzsa és a kecskeméti Kenderesi Gabriella a második fordulóig jutott, míg a szintén kecskeméti színekben induló Ábrahám Diana és Szűcs Enikő az első kör után elbúcsúzott a további küzdelmektől. A hatodik helyen kiemelt bajai Hóman Gabriella viszont nagyszerűen szerepelt. A magyar ranglista 17. helyén álló teniszező meg sem • A Kecskemét Holding—Soltker Kupa teniszverseny második helyét a bajai Hóman Gabriella szerezte meg. állhatatlan volt, és az esélytelenek nyugalmával a játszmával együtt a versenyt is megnyerte. Gáspár Petra győzelméért a kecskeméti Club Robinson által felajánlott díszes serleg mellett 200 pontot és 30 ezer forintot kapott. A második helyezett 15 éves bajai versenyző 150 ponttal és 20 ezer forinttal vigasztalódhatott. A Mon- impex kecskeméti irodája által a legeredményesebb kecskeméti versenyzőnek felajánlott különdíjat Kenderesi Gabriella vehette át. A verseny egyik fő szervezője, Kenderesi Ferenc elmondta, hogy a nagy sikert aratott, rangos tenisztornát ezentúl minden évben szeretnék a megyeszékhelyen megrendezni. — sz — • Kenderesi Gabriella a legeredményesebb kecskeméti játékosnak járó kiilön- díjjal. (Tóth Sándor felvételei) állt á döntőig, ahol ellenfele — a szakemberek nem kis meglepetését re— a BSE versenyzője, Gáspár Petra volt. A döntőre igazi kánikulában került sor. Az első játszmában Gáspár 3:0 arányban elhúzott, de a bajai versenyző alaposan feljavult, és 6:4 arányban végül ő nyerte a játszmát. A következőben Hóman. előbb 3:0-ra, majd 4:1-re vezetett, már mindenki elkönyvelte a bajai lány győzelmét. Egyedül Gáspár gondolta másként, aki egyre inkább játékba lendült, és nagyszerű labdamenetek után egyenlített, majd 6:4 arányban a játszmát is megnyerte. A döntő szett izgalmas, változatos labdameneteket hozott. A két lány 3:3-ig együtt haladt, innentől azonban a fővárosi teniszező ellenA TANÍTVÁNY LEGYŐZTE MESTERÉT Egy szatyor jégkrém a bajnoknak... A hét végén Szegeden rendezték meg az idei ultramaratoni magyar bajnokságot. A 12 órás futásban szép Bács- Kiskun megyei siker született, a kiskunfélegyházi Fazekas Lajos jóvoltából, aki a fél napig tartó versenyen 141,7 kilométert teljesítve megnyerte a bajnoki címet. A versenyző a következőképpen idézte fel a számára jól végződő, de azért igen sok megpróbáltatást hozó fél nap eseményeit: — Az ezerforintos nevezési díj befizetése után, szombaton, a déli harangszóra ötvened magammal vágtam neki az 1240 méteres körpályának, amelyen 12 óra alatt lehetőleg minél hosszabb távot kellett futni. Ebben a kategóriában indult a szám legnagyobb esélyese, az egykori félegyházi futó, Kiskirály Ernő, akit első mesteremnek is tekintek, hiszen miatta hagytam ott a kerékpározást, és kezdtem el futni. Kiskirály világcsúcs-javítási kísérletet jelentett be, de a szaharai forróság keresztülhúzta számításait, és féltávnál kiszállt. Ekkor éreztem először, hogy számomra is teremhet babér. Fokoztam a tempót, és 4-5 kilométernyi előnyt szereztem. Nyolcórai futás után a cipő több helyen feltörte a talpam. Egy árnyas helyre érve gyorsan kiszurkáltam a hólyagokat, majd cipőt váltottam és futottam tovább. Ezt még kétszer meg kellett ismételnem, mert a cipőm folyton tele lett vérrel. Közben a legnagyobb ellenfelem, Szűcs utolért. Egy körön keresztül együtt futottunk, amikor hirtelen minden erőmet összeszedve elkezdtem sprintelni. A taktika annyira bevált, hogy Szűcs • fazekas Lajos, a szegedi 12 órás ultramaratoni verseny győztese a célban. szinte „állva maradt”, így az utolsó órában már csak arra kellett ügyelnem, nehogy elaludjak, és a megszerzett egykörös előnyömet elveszítsem. Boldog voltam, amikor szólítottak az aranyérem átvételéhez, hiszen magyar bajnok lettem! Örömömbe azonban, sajnos, egy kis üröm is vegyült, mert a nagy dérrel-durral beharangozott extra ajándékok helyett csak egy szatyor jégkrémet - ami ugyan nagyon jólesett a nagy melegben egy kis vázát, valamint művész futótársam, Csorba Simon László akva- rellfestményét kaptam. Ha visszagondolok arra, hogy ugyanazon a pályán egy hat kilométer távú futóverseny győztese, nem sokkal előttem, egy Mounten Bike kerékpárt vehetett át, hát nem tudtam igazán örülni. Érdekes módon a 24 órás futóverseny végén még a helyezetteknek is csak úgy szórták a videomagnókat. Akik ismernek, jól tudják, nem vagyok anyagias, hiszen a felkészüléseimet és a versenyeimet is a saját magam által asztalosként megkeresett forintjaimból finanszírozom, de most még egy pár futócipőnek is jobban örültem volna.” Hiába, akinek idehaza nincs neve és szponzora, az örüljön annak, ha nyerhet ... F. T. LABDARÚGÓ MEGYEI I. OSZTÁLY Csak az utolsó fordulóban dőlt el a feljutás A nemrég befejeződött 1990/91. évi megyei E osztályú labdarúgó-bajnokság azért lesz sokáig emlékezetes, mert mindvégig szoros, kiélezett küzdelemben, csak a legutolsó fordulóban dőlt el, ki lesz a bajnok és ki a kieső. A bajnoki rajt előtt a szakemberek az NB III-ból kiesett Kiskunhalasnak, valamint az előző évben jól szereplő Mélykútnak és Izsáknak adták a legtöbb esélyt a feljutásra. A kiesőjelöltek listáján pedig ott volt a Soltvadkert, a Harta és a Kalocsa neve. Nos, a tippelőknek nem vagy csak részben lett igazuk. A KAC például a várakozásnak megfelelően kezdett, de később visszaesett és a végén még annak örülhetett, hogy sikerült jobb gólkülönbséggel bent maradnia. A Fájsz viszont már a 4. forduló után az élre került, rövidesen csatlakozott hozzá a Tiszakécs- ke és ezután már ez a két együttes harcolt a bajnoki címért. A harmadik vetélytárs, az Izsák az őszi idényt még a középmezőnyben zárta, de remek tavaszi szereplésükkel felzárkóztak és mindössze egy gólon múlt, hogy nem hódították el a bajnoki címet. A táblázat aljára pillanatva a Kecel megfiatalított gárdája végig sereghajtó volt. A Soltvadkert új edzőjével hamar kiugrott a veszélyes zónából, a KAC, az Akasztó és a KTK azonban elkeseredett harcot vívott egymással. A sorsolás szeszélye folytán minden az utolsó fordulón, a KTK—Akasztó mérkőzésen dőlt el. A találkozó 1—1-es döntetlenje végül a félegyházi csapat búcsúját jelentette. 1. Fájsz 30 17 11 2 63—25 45 A Fajszi Kék Duna Tsz SK labdarúgúcsapata hosz- szú éveken át küzdött a megyei első osztályban. Tavaly Kráczer László edző irányításával csak a középmezőnyben, a 8. helyen végeztek. Az idei harminc forduló során 23 alkalommal álltak az első helyen, míg a vetélytársak közül a KAC háromszor, a Tisza- kécske négyszer volt első. A 29. forduló után még a kécskeiek vezettek egy ponttal. — Hogyan élte át Rónai Sándor, a fajsziak szaktanácsadója a mindent eldöntő 30. fordulót? — kérdeztük. — Nagyon bíztam a csapatomban — mondta Rónai Sándor. — Tudtam, ha győzünk, miénk az első hely. Az Izsák remekelt a tavaszi idényben, biztbs voltam benne, hogy a Tiszakécskét is legyőzik. Mi itthon a Bácsalmás ellen kissé nehezen nyertünk, de ez a nagy tét miatt talán érthető. — Hogyan értékeli a csapata teljesítményét? — Ősszel 80 százalékos volt az eredményünk, tavasszal pedig 70 százalékot teljesítettünk, de ez éppen elég volt az elsőséghez. Áz együttesben sok a fiatal, ezért időnként megremegett a lábuk. A két tavaszi vereségünk is így csúszott be. A védelmünk jó, hiszen csak a Harta és az Izsák kapott kevesebb gólt nálunk, viszont mi szereztük a legtöbbet. A csapat erőssége a középpálya. Aranyosi és Szűcs igen jó teljesítményt nyújtott. Sokan jelentett Tamási és Nagy A. leigazolása. Mindketten fontos gólokat szereztek és kulcsemberek lettek. — Az a hír járta, hogy a bajnokság után távozik a Fajszról. — Erről szó sincs. Sőt, július 9-én már el is kezdtük az alapozást. Az NB Ill-ban erősítésre lesz szükségünk. A régiek közül csak Óbéri Antalra nem számíthatok, mert abbahagyta a játékot. Jelenleg 4-5 játékossal tárgyalunk. Elsősorban ifjúsági korból kinőtt tehetséges bajai fiatalokat akarunk megnyerni. Vérmes reményeink nincsenek, de szeretnénk az NB Ill-ban is megállni a helyünket. Szabó Zoltán • Rónai Sándor, a fajszi labdarúgócsapat szaktanácsadója az NB lll-ba vezényelte együttesét. (Farkas Tibor felvétele) Csólyospáloson szeretik labdarúgást • A megyei 111. osztályú labdarúgó-bajnokság kiskunfélegyházi csoportjában a Csólyospálosi Falusi SE csapata szerezte meg az első helyet. A megyei III. osztály kiskunfélegyházi csoportjának bajnoki címét az idén tizenegy pontos előnnyel a Csólyospálosi Falusi SE labdarúgói szerezték meg. Az együttes beállósa, Á. Furus János vállalkozott arra, hogy néhány mondattal bemutassa a II. osztály újoncgárdáját: — Csapatunk ebben a felállásban 1984 óta van együtt. Két harmadik és két második helyezés után mindenki nagy sikerként könyvelte el a faluban, hogy Ocskó József edző irányításával kiharcoltuk a bajnoki címet. Mint a végeredmény is mutatja, a bajnokságban együtt volt a társaság, a legnagyobb sikerünk mégis a Magyar Kupához fűződik, ahol az egy osztállyal magasabban játszó Kiskun- majsát 3—1-re „elporoltuk”, majd a következő kupafordulóban mindössze 1—0-ra kaptunk ki az NB III-as Kiskunfélegyházi Honvédtől. Az eredményes bajnoki és kupaszereplésünk vonzotta a mérkőzéseinkre a szurkolókat, akik közül sokan idegenbe is elkísértek bennünket. Sokat jelentett, hogy felkarolt bennünket a helyi „D” Paprika Kft., a polgármesteri hivataltól pedig ígéretet kaptunk arra, hogy az őszi rajtig rendbe hozzák a pályán levő öltözőépületet. Az új bajnoki évnek nagy tervekkel. vágunk neki. Szeretnénk biztosan bentmaradni és közben jó erős középcsapattá válni. A II. osztályban indítani kell ifjúsági gárdát is. Ennek a szervezését ifi. Baranyi József pedagógus végzi, akinél, örvendetes módon, igen sok gyerek jelentkezett, ez pedig több mint biztató a falu focijövőjét illetően . . . F. T. Az egészséges életmódtól a sport öröméig Farkas István, a Kecskeméti Hírős Tömegsport Egyesület ügyvezető elnöke és Juhász Mihály, az SOS-gyermekfalu vezetője írta alá azt a megállapodást, amely szerint a tömegsport-egyesület a következő három évben tízezer forint értékű sportfelszereléssel segíti a gyermekfalu lakóit. Ezenkívül felszerelik a teniszpályát is. — Minek tulajdonítható ez a nemes cselekedet? — kérdeztük. — Egyetlen cél vezérelt bennünket — mondta Farkas István —, a segítő szándék. Hogy a gyermekfaluban élő fiatalok a tömegsporton keresztül megtalálják a helyes utat az egészséges életmódhoz, a sport öröméhez. Ezért úgy döntöttünk, hogy a tárgyi feltételek javításán túl versenyeket is szervezünk, sőt, saját létesítményeinken is szívesen látjuk őket. Amint Juhász Mihály elmondta, a legjobb helyre kerültek a sportszerek, mert használóik rendszeresen részt vesznek vetélkedőkön. A versenysport iránt vonzódó neveltjeik pedig a városi sportegyesületeket is látogatják. Az újonnan kapott felszerelések minden bizonnyal újabb játékokra, sikerélményekre adnak majd lehetőséget. — banczik —
