Petőfi Népe, 1991. július (46. évfolyam, 152-178. szám)

1991-07-16 / 165. szám

perón népe 1991. július 16., 5. oldal HETI SOROZATUNK A kokainmaffia 2. Carlos Lopez mindent fizetett • Ha nincs „adag", akkor szerezni kell, mindenáron ... Lothar Welschének, mielőtt 1989 ja­nuárjában, jó három hónappal azután, hogy Dél-Amerikából visszatért Euró­pába, és Koppenhágában letartóztat­ták, még soha nem volt dolga a rendőr­séggel. Pedig St. Pauliban, Hamburg világ­szerte ismert bordélynegyedében nőtt fel. Valóságos csoda, hogy Welsche mamának ebben a környezetben sike­rült távol tartania a fiát a bűnözőktől. A környezet azért persze megtette a magáét. Lothar Welsche építőmunkás­nak tanult, de inkább pincéreskedett és mixerkedett: ez több és könnyebb pénzt hozott a konyhára. A munkahelyei gyakran változtak. Hosszú évekig élt és keverte az italokat a különböző éjszakai bárokban, kocs­mákban. A kábítószerhez semmi köze nem volt. Azután amikor a 80-as évek közepén a bajor fővárosban elvesztette az állását, szülővárosában talált mási­kat és odaköltözött. Abban az időben egy bizonyos For­róvérű Patrícia árusította — meglehe­tősen amatőr módon — a kokaint az északnémet kikötővárosban. Patríciá­nak perui útlevele, egy német férje és négy különböző apától származó gyer­meke van. Úgy váltogatta a szeretőit, mint más az ágyneműit. Vagy éppen még sűrűb­ben. Rikító, ízléstelen, de nem olcsó ru­hákban járt, teleaggatta magát arany ékszerekkel. Igaz, a smukkot mindany- nyiszor otthon hagyta, ahányszor a vá­rosházára ment szociális segélyért. Mert Patrícia hivatalosan abból élt. Valójában azonban kokainnal kereske­dett. Szeretői egyben vagy kuncsaftjai voltak, vagy pedig viszonteladói. Egé­szen kicsiny tételekben folyt az üzlet. Patríciában —- hiába no — nagy szív dobogott. A hatalmas, de négy gyer­mek után is még feszes keblű hölgy nem tartotta magát a drogüzletek aranyszabályaihoz, miszerint hitel nincs. Aki kábítószert fogyaszt, az megbízhatatlanná válik, tehát szó sem lehet kölcsönről. Bizony Patrícia, külö­nöset! ha a kuncsaft jónak bizonyult nála az ágyban, nem ragaszkodott a készpénzhez. De Patrícia nemcsak forróvérű volt, hanem azért, minden nagylelkűsége el­lenére, ügyes üzletasszony is. Ha neki nem is fizettek a hitelezők, ő maga so­káig kiegyenlítette a számlát. Az egyik lyukat a másikkal tömte be. Hogy hol, mikor, kinél fizetett, nem jött rá a rend­őrség: az asszony, letartóztatása után ezekről a kapcsolatokról éppúgy hall­gatott, mint arról, hogy milyen úton érkezett hozzá az áru. Azt már viszont tudja a rendőrség Lothar Welsche vallomásából, hogy amikor a forróvérű asszony már sokkal tartozott, a dél-amerikai „cég” Carlos Lopezt küldte el Hamburgba, nézzen utána a helyzetnek és tisztázza azt. Carlos Lopez jött, az egyik legdrá­gább hamburgi szállodában vett ki lak­osztályt és hamarosan tisztába jött mindennel. Patríciával közölte: volt kokainüzlet, nincs kokainüzlet. Nem­csak az adósság miatt, hanem mert a nő maga is rászokott a fehér porra. Márpedig a kábítószer-kereskedők, nem tűrik, hogy embereik is a drogok rabjai legyenek. Legfeljebb a lánc vé­gén, a kisebb dellérek körében lehet szó ilyen „munkatársakról”. Egy-egy üzleti kirendeltség csúcsán, a központokban nem. A látogatás idején Lothar Welsche együtt lakott egy kollégájával, aki Pat­rícia szeretői és üzletfelei közé tarto­zott. Carlos Lopez az ő révén ismerte meg Welschét és megtetszett neki a har­mincas éveinek közepén járó férfi. Nyilván éppen ilyen új emberre volt szükség. Olyanra, aki a rendőrség előtt nem ismert, de aki szereti a könnyen megkereshető pénzt. Lothar Welsche egyszer csak azt vet­te észre, hogy van egy bőkezű, őt állan­dóan a legdrágább mulatókban vendé­gül látó barátja, aki minden cechet fi­zet. És bár egy kicsit meglepődött, ami­kor Carlos meghívta őt, repüljön el vele Amerikába, minden költséget vállal, azért természetesen köszönettel vette az invitálást. Miamiban körülbelül egy hetet töl­töttek. Egy bizonyos Dominigo, állító­lag Carlos testvére, csatlakozott hozzá­juk. Remekül érezte magát Floridában. Abban a városban, amelyről az Inter­pol és a világ valamennyi rendőrsége tudja, egyéb nevezetességei mellett a kolumbiai kábítószer-maffia pénzügyi központja. Ott szokták tisztára mosni mocskos, gyilkos ügyleteikből szárma­zó pénzeket. GYALOG KECSKEMÉTTŐL SZALKSZENTMÁRTONIG Menekülés a földrengés elől 1911-ben Az elmúlt héten korabeli írás és fo­tók alapján sorozatot közöltünk a nagy keoskeméti földrengésről. Most egy szemtanú, a 93 éves dunavecsei La­kos László visszaemlékezését adjuk közre. Laci bácsi annak idején, 13 éve­sen, cipészinasként élte át a kecskeméti földrengést és attól annyira megrémült, hogy meg sem állt szülőfalujáig, Szalk- szentmártonig. Leveléből azonban — amelyet személyesen hozott be szer­kesztőségünkbe — sok egyebet is meg­tudhatunk. * Hárman voltunk inasok Kulcsár Sándor cipészmesternél, a kecskeméti Luther-bérpalota udvari részében. Raj­tam kívül Lajos bátyám és Budai Mis­ka, orgoványi születésű fiú. Emeletes ágyon aludtunk. 1911. július 8-án, haj­nali negyed kettőkor óriási, föld alatti dübörgésre ébredtünk és utána meg­mozdult alattunk a föld. Miska fentről lépni akart lefelé, de ez a földrengés segítségével annyira sikerült, hogy a leszállást az ajtónál fejezte be. Azután kifutottunk az utcára, ahol a mellet­tünk lévő ház tűzfala éppen akkor zu­hant rá egy stráfkocsira, amit le is lapí­tott. Én azután úgy nekilendültem, hogy alig álltam meg Szalkszentmártonig, szüleim házáig. Toronyiránt mentem, Szabadszálláson keresztül. Kecskemé­ten az Izsáki úton haladtam és láttam, hogy ott minden ház kéménye ledőlt, egy kivételével, mert az derékban tört el. Én csak mentem, hogy minél mesz- szebb kerüljek az ingó talajtól. Egy éve voltam inas, és azt gondoltam, hogy Szalkszentmártonban nem lesz olyan rázós a talaj. Egy tanyai szőlősgazdához tértem be, ivóvizet kértem, és azt mondta ked­vesen a gazdaasszony, hogy akad itt egy tányér meggyleves is, ha szeretem. Persze hogy szerettem. Mély cseréptá­nyérral adta, jó tejfölösen. Mondták, hogy ők is felébredtek a földrengésre és látták, hogy a mestergerendán hintázik a petróleumlámpa. Én azután megkö­szöntem a szívességüket és mentem to­vább, mert még 21 kilométer volt hát­ra. Délután négy órára értem haza. Két napja voltam már otthon, amikor éj­szaka háztetőket szaggató, óriási vihar száguldott át felettünk, s reggelre siral­mas kép tárult elénk. A szüleim azt mondták, látod, ez a vihar azért jött, hogy téged visszatérítsen. A bátyád is ott van, már kirázta magát a föld, meg­nyugszik minden. Másnap reggel, mint ahogyan nem köszöntem el Kecskeméttől, amikor onnan eljöttem, ugyanúgy köszönés nélkül mentem vissza. Útközben lát­tam a vihar pusztítását. Homokpuszta és Szalkszentmárton között majdnem három kilométer hosszan az 50-60 éves óriási jegenyéket tövestől tépte ki a vi­har és keresztbe döntögette az úttestre. Jól beesteledett, amikor odaértem a szőlősgazdához, akitől nemcsak vizet, de meggylevest is kapott a farkaséhes kisinas. Most még kedvesebben fogad­tak s mondták, hogy ott alhatok, bősé­ges vacsorával láttak el s elárulták, hogy nekik nincs családjuk és jó lenne, ha ná­luk maradnék örökbe. Megmagyaráz­tam nekik, hogy ezt nem lehet, mert ne­kem nem szabad félbehagynom, amit el­kezdtem. Elbúcsúztam tőlük, útravalót is adtak és a gazdaasszony köténye sar­kával törölgette a szemeit. Alighogy hazaértem, a mesterem máris küldött a szőlejükbe, hogy szed­jem le az üvegmeggyet, amit másnap már vittünk is a piacra. De még gyü­mölcsszedés közben is észrevettem, hogy reng alattunk a föld. Leszúrtam egy szőlőkarót, ami egyszer csak mo­zogni kezdett és eldőlt. A piacon pedig a kofák elmondták, hogy a földrengés előtti időben azt látták, hogy nagy ké­kes láng csap ki a földből, és utána iszonyúan nagy dübörgéssel erősen rengett, mozgott alattunk a föld, a kör­nyék házai meg recsegtek-ropogtak, hullottak a cserepek és a kémények a földre, a Nagytemplom tornya is meg­billent egy kicsit, még most is látható, hogy a városháza felé hajlik. És az a vihar, amely a fákat csavar­gatta Szalkszentmárton határában, előbb ért Kecskemétre, mint én. A Be- retvás Szálloda melletti zsidó templom vörösréz lemezekkel borított gömbjét is majdnem lesodorta a Rákóczi útra, éppen csak az imádság tartotta. Amíg nem akadt vállalkozó arra, hogy leve­gyék, körüldeszkázták nagy ívben a templomot, nehogy valakire ráessen a hatalmas gömb. Végül akadt egy bádo­gos, aki a rézlemezekért az egész göm- nöt leszerelte. A régi nem olyan volt, mint a mostani, hanem sokkal na­gyobb, kerekebb... ÚJABB CSODAALAGÚT ÉPÜL? Skandinávia mindennap 19 méterrel közelebb kerül az európai szárazfoidhöz — ekkora „távolságot” tesznek meg a 800 tonna súlyú óriásfúrók, 40 méterrel a tenger színe alatt, Seeland es Sprogö között. Az alagútépítök rövidesen feleúton találkoznak, s ezzel elkészül a La Manche- alagút utáni második legnagyobb ilyen építkezése Európának. Alagút és hidak kombinációja lehetőve teszi majd a szárazföldi összeköttetést Svédországgal, s így — ha minden tervszerűen megy végbe — feleslegessé válik az időt rabló komputazás. Azt tervezik, hogy az első vasúti szerelvény már 1993-ban, az első autó pedig három évre rá teszt meg a szárazföldi utat Németországból a svédországi Malmöbe. Az építkezés 1996-ra készül el teljesen, akkor naponta 200 vasúti szerelvény halad majd át az alagútban, és napi 12 000 gépjármű a hidakon. Évtizedes tárgyalások után a dán és a svéd kormány megállapodott abban, hogy Koppenhága es .\lalmó között híd-alagút kombinációval szelik át az öresundot. Az építkezéseket 1993-ban kezdik, es az évezred vége előtt feleslegessé válnak a komphajók ezen a szakaszon. A svéd parlament már jóváhagyta a tervet, a dán Folketing elé augusztusban kerül. Az Európai Közös­séghez csatlakozni óhajtó Svédország számára a hídverés Európába egyúttal szimbolikus jelentö­Oránként 200 kilométeres sebességgel halad majd át a vonat az Öresund fölött. A komphajó eddig egy óra alatt tette meg az utat Koppenhágából Malmöbe. Ezentúl autóval 15. vonaton 25 perces ut lesz. Es ami még jelentősebb: Svédország közvetlenül csatlakozik majd a kontinens gyorsforgalmi hálózatához. (Hamburg, DPA). MTI-Panoráma Higgyen a gyógyulásban, — Hat éve vannak gerincpanaszaim, meg­kopott a porckorongom a csigolyák közt. Az in- jekciokura nem használt, a végén már sem ülni, sem feküdni nem tud­tam. Szinte hihetetlen, de itt rögtön az első al­kalommal éreztem ja­vulást. Azóta rendszere­sen, hetente kétszer já­rok kezelésre. A pana­szaim teljesen megszűn­tek, már azt is elfelejtet­tem, hogy valaha beteg voltam ... (J. F.-né, 36 éves.) — Ha valakivel első alkalommal találkozom, mindig hosszasan beszélgetünk. Elsősorban arra vagyok kíván­csi, hogy mikor jelentkezett az első fájdalom és megké­rem, hogy nagyon pontosan mesélje el, mit érzett akkor. A legtöbbször röntgenfelvételre is szükségem van, ezért először orvoshoz küldöm a beteget és csak ezután, a diagnózis pontos ismeretében kezdek dolgozni... — Állandóan ideges voltam és álmatlan­ságban szenvedtem, egy hónapja pedig nagyon kezdtek fájni a vég­tagjaim. Az ötödik keze­lés után az ízületeim is teljesen meggyógyultak és az álmatlanságom is elmúlt. Most már in­kább az a baj, hogy min­dig elalszom az esti fil­meken ... (D. I.-né, 55 éves.) —Általában az ötödik látogatás után tapasztalható a be­tegeknél a javulás, de gyakran előfordul az is, hogy valaki már az első kezelést követően jobban érzi magát. Minden ember más és más. Van például olyan betegség, amikor ;a szervezetnem veszi fel ezt a fajta gyógymódot. Annikor belép valaki a rendelő ajtaján, már abban a pillanatban meg tudom állapítani, hogy képes vagyok rajta segíteni, vagy sem. Nem tudom, honnan van ez az adottságom, de ez mindig így szo­kott lenni. Nagyon fontos még emellett, hogy a beteg higv- gyen a saját gyógyulásában és bízzon bennem... — öt éve fájt szünet ha lehet még rajtam segí­nélkül a derekam, állan­dó fejgörcseim voltak és az Ízületeim is rendetlen­kedtek. A szomszédom javasolta, hogy próbál­jak meg eljönni iae, hát­teni. Már a negyedik ke­zelés után megszűntek a panaszaim, sőt még a lá­tásom is érezhetően ja­vult . .. (D. J.-né, .'56 éves.) — Talán a kezdet volt a legnehezebb, a legtöbb utánjárást a rendelő berendezése igényelte. Szükségem volt például erre a speciális asztalra, amit sehol nem lehetett megkapni, végül egy maszekkal csináltattam meg. Az engedélykiadása is jócskán eihúzódott, szerin­tem a polgármesteri hivatalban először azt sem tudták, hogy mit is akarok én tulajdonképpen... — Két év óta szinte ki­bírhatatlan ízületi fájdal­maim voltak, a karomat és a lábaimat alig tudtam mozgatni. Ráadásul a lá­tásom is gyorsan romlott. Amióta ide járok, azóta teljesen panaszmentes 'va­gyok, olyannyira, hogy otthon még a cipekedésit is én végzem . . . (K. M.-né, 45 éves.) — Van, aki kuruzslónak tart, mások pedig feltétel nélkül megbíznak bennem. Az emberek egymásnak ad­ják a címeket, de néhányan összesúgnak a hátam mö­gött, Mindez engem különösebben nem érdekel, nekem az a fontos, hogy tudok-e valakin segíteni, vagy nem. Ha egy embert kézben hoznak fel az emeletre és a saját lábán megy haza — csak ez számít és semmi más. A fontos az, hogy visszaadjam mások egészségét ...... b ízzon bennem — Üvegbe estem, a jobb csuklóm teljesen el- nyíródott. Megműtötték a kezem, de az operáció után sem tudtam mozgat­ni. Teljesen kétségbees­tem. Amikor eljöttem ide, a második kezelés után mozgott az ujjam. Csodá­latos érzés volt. Kecske­méten a felülvizsgálaton az orvosok nem akartak hinni a szemüknek, ami­kor meglátták, hogy mek­korát javult a kezem . .. (R.F. 30 éves férfi.) — Ennek a masszázsnak a több ezer éves technikáját „csak” megtanulni nem lehet. Ha valaki elvégez egy tanfolyamot vagy elolvas egy könyvet, az még nem jelent semmit. Szerintem ehhez születési adottság kell, én pedig úgy érzem, hogy ezzel rendelkezem. Gulyás Zoltán hu­szonhat éves, öt éve dol­gozik az egészségügy­ben, jelenleg masszőr a kiskunfélegyházi kór­házban, magánrendelő­jét otthon, a lakásában alakította ki. Magyaror­szágon az elsők közt vé­gezte el azt a tanfolya­mot, amelynek kereté­ben elsajátíthatta a thai­földi Wat-Po templomi tradicionális masszázs­technikát. Galambos Sándor A PÉNZÜGYMINISZTÉRIUM ÉS A MAGYAR NEMZETI BANK ÉRTÉKELÉSE Marad a korlátozás! Az évközi számok arra utalnak, hogy a magyar gazdaság idei teljesítménye mind az 1990. évinél, mind az 199i-re prognosztizáltnál kisebb lesz. Ez alapvetően a kelet- és közép-európai export várhatólag körülbelül 50-55 százalékos csökkenésével ma­gyarázható. Az ítéletalkotásnál azonban figyelembe kell venni, hogy az első öt hónap adatai alapján igen bizonytalanul ítélhető meg a gazdaság éves teljesítménye. Bi­zonytalansági tényezőt jelent, hogy az évközi információk a szokásosnál lényegesen hiányosabbak (például nincsen külkereskedelmi árindex, a kiskereskedelmi forga­lomra áprilisi, beruházásra csak negyedéves adatok állnak rendelkezésre), több területen a megváltozott számbavétel metodikája, a gazdaságban erőteljes strukturá­lis átrendeződés zajlik, és ezért a korábbi évek számszerű összefüggései átalakulóban vannak. Feltételezhető, hogy a kisvállalkozások szaporodásával együtt jár a nem megfi­gyelt — a szürke és fekete gazdaságban képződő—jövedelmek gyors bővülése, ezért a statisztika által mért mutatók a gazdaság teljesítményét a valóságosnál kisebbnek mutatják, a korábbiaknál is nagyobb mértékben lefelé torzítanak — állapítja meg a Pénzügyminisztérium és a Magyar Nemzeti Bank által közzétett értékelés a gazdasági folyamatokról és az 1991-es várható helyzetről. Gazdaságunk teljesítményének várha­tó csökkenése 25-30 százalékkal nagyobb a tavalyinál és a prognosztizáltnál. E nagy­fokú visszaesést teljes egészében nem kom­penzálja, hogy a többi régió felé az export a Korábban vart 6 százaléknál gyorsabban, mintegy 25-30 százalékkal nő; a viszonyla­ti átrendeződés a prognózisban feltétele­zettnél lényegesen erőteljesebb. A két ellen- tétcsfolyamatcredőjekentazösszesexport csökkenése 7-10 százalék közptt valószí­nűsíthető, ami nagyobb a tavalyinál és a prognózisban szereplőnél. Az érezhetően kisebb exportteljesítménnyel összefüggés­ben a belföldi felhasználás is erőteljesen visszaesik. Az exportra való értékesítési nehézségek ugyanis mérséklik az exportá­ló vállalatok es beszállítóik jövedelmét, és így a felhalmozási, munkaerő-keresletü­ket, bémövelési lehetőségeiket. Ennek kö­vetkeztében a belföldi felhasználás 6-8 szá­zalék közötti csökkenése jelezhető előre, ami 1 -3 százalékkalnagyobbmértékűa ta­valyinál és az 1991-es prognózisban sze­replőnél. Ezen belüla fogyasztás 5-6 száza­lékos, a felhalmozás 9-13 százalékos visz- szaesésevárható. A keresleti folyamatokkal összefüg­gésben a GDP és a termelés 5-8 százalé­kos, ezen belül az ipari termelés 10-12 százalékos, az élelmiszer-gazdasági ter­melés kismértékű további csökkenése jelezhető előre. Ez azt jelenti, hogy a fő teljesítménymutatók 2-3 százalékpont­tal nagyobb visszaesést mutatnak, mint amit a programban feltételeztek. A termelés mérséklődésével összefüg­gésben az import is a prognózisban szá­mítottnál valószínűleg jobban, körülbe­lül 7-10 százalékkal csökken. Az impor­ton belül hasonló jelentős átrendeződés mutatkozik a régiók között, mint az ex­portnál. Az export és import csökkenési mértéke csaknem azonos, de nem zárha­tó ki az import exportnál kisebb vissza­esése sem. Mindez azt eredményezi, hogy a külkereskedelmi egyenleg mínusz 300 millió dollár körüli értéké várható, ha a jelenleg jellemző kelet- és közép-európai külkereskedelmi folyamatokat extrapo- láljuk. Ha a térségben kedvező irányú el­mozdulás következik be, akkorazegyen­leg jobb is lehet. A körülbelül 300 millió dolláros külkereskedelmi passzívum pás mellett körülbelül 800 millió dolláros fi­zetésimérleg-passzívum valószínűsíthe­tő, ami kisebb, mint az 1991-es prognó­zisban szereplő 1200 millió dolláros pasz- szívum. A javulás teljes egészében az áru­forgalmon kívüli tételek egyenlegében következik be. Az infláció mértéke májusban 34,8 százalék volt, a hónapról hónapra szá­mított áremelkedés üteme folyamatosan csökken, az 1991-re prognosztizált 38 százalékos infláció tartható. A kelet- és közép-európai exportpiac összeomlása miatt a teljesítménymuta­tók a vártnál rosszabbak, ugyanakkor az eladósodási és inflációs folyamatok to­vábbra is a prognózis keretei között van­nak. Az 1991. évi előrejelzések akkor tel­jesülnek, ha a kereslet kemény korlátozá­sa mind a költségvetésben, mind a mone­táris irányításban fennmarad. A költség- vetési tervet szigorúan be kell tartani, a kiadások növelésére nincs lehetőség. A kereslet korlátozását szolgálják a jegy­bank utóbbi napokban hozott intézkedé­sei is, melyek a pénzkínálatot szűkítik. Az 1991 -es folyamatokban ugyan kedvezőt­len tendenciák is mutatkoznak, ezeket azonban határozott gazdaságpolitikai magatartással olyan keretek között lehet tartani, amelyek a négyéves program megvalósítását lehetővé teszik. A NEMZETGAZDASÁG 1991. ÉVI VÁRHATÓ FEJLŐDÉSÉT JELLEMZŐ FŐBB MUTATÓK Változás az előző évhez százalékban összehasonlító áron Megnevezés 1991 program 1991 várható Bruttó termelés-4,5-------4­8------6 e bből: ipari ágazatok —10-------5 — 12------10 él elmiszer-gazdaság —1—0 —2 0 Bruttó hazai termék (GDP) kb. -4-8------5 G DP belföldi felhasználása kb. —5-8------6 e bből: végső fogyasztás —5-------4 — 6------5 b ruttó felhalmozás kb. —5-13------9 K ülkereskedelmi áruforgalom: Kivitel —6-------5 —10------7 B ehozatal —7-------6 — 10------7 folyó áron, millió dollár Külkereskedelmi áruforgalom: Kivitel kb. 11 600 kb. 11 000 Behozatal kb. 11 800 kb. 11 300 Egyenleg —20-------100 kb. —300 Nemzetközi folyó fizetési mérleg Egyenleg: Konvertibilis elszámolások —1200 kb. —800

Next

/
Thumbnails
Contents