Petőfi Népe, 1991. június (46. évfolyam, 127-151. szám)

1991-06-11 / 135. szám

PETŐFI NÉPE 1991. június 113. oldal Magyar reformátusok II. világtalálkozója (Folytatás a: 1. oldalról) A jelentős eseményhez kapcsolódva Kecskeméten június 23-án, vasárnap lesz a magyar református isko­lák világtalálkozója. Ez alkalomból a református templomban 9 órakor istentisztelet kezdődik, majd a korábban megszűnt, valamint a most újjászülető ma­gyar református alsó-, közép- és felsőfokú tanintéze­tek képviselőinek, tanároknak, diákoknak, történé­szeknek és kutatóknak, valamint öregdiákoknak ren­deznek konferenciát. Kecskeméten öt kiállítás is nyílik. Június 14-én, délután öt órakor dr. Bárth János megyei múzeum­igazgató ajánlja az érdeklődők figyelmébe azt a tárla­tot a helyőrségi klubban, ahol mintegy 800, 1900— 1920 között kiadott postai levelezőlapot mutatnak be. A történelmi magyar református iskolákban haszná­latban volt tankönyvekből és a magyar református népfőiskolák dokumentumaiból is rendeznek repre­zentatív kiállítást az Újkollégiumban. A megnyitót június 20-án, csütörtökön délután öt órakor tartja dr. Benda Kálmán akadémikus és Kovács Bálint ny. lel­kész. Ugyancsak az Újkollégiumban, a díszteremben tárják közszemlére dr. Nagy Györgyné, a népművészet mestere legszebb erdélyi varrottasait, valamint Tóth Béla festőművész alkotásait, melyek a magyar refor­mátus templomokat mutatják be. A tárlatot Pap Gá­bor művészettörténész és dr. Gomola György költő ajánlja a közönség figyelmébe június 19-én, szerdán délután öt órakor. (borz) Az MDF új megyei elnöke A Magyar Demokrata Fórum Bács-Kiskun megyei választmá­nya — tekintettel arra, hogy Goór Imre tisztségéről lemondott — pénteken délután megyei elnökké választotta dr. Kozma Hu­bát. Az ügyvezető alelnök dr. Kovács Lóránt. LEGYEN A TUDÓSÍTÓNK! Akar a Petőfi Népe tudósítója lenni? Ha Ön érdeklődő, a lakóhelye életében otthonosan mozgó, telefonnal, gépkocsival is rendelkezik, ezenfelül íráskészségét már publikálással is próbára tette, jelentkezzék írásban — rövid szak­mai életrajzzal — Nagy Mária szerkesztőnél. (Petőfi Népe szer­kesztőség, Kecskemét, Szabadság tér 1/A.) EMLÉKMŰ ÉS CÍMER Hat autó A község lélekszáma nem haladja meg az ötezret, szor­galmas, takarékos emberek lakják. Ott jártamkor a pol­gármester arról tudott beszá­molni, hogy minden eszten­dőben képesek voltak jobbá­­szebbé tenni környezetüket. Azután egy parányi dicsek­véssel hozzátette: és az idén hat végzős gyereknek nyuga­ti kocsit vettek a szülők ... A beszélgetés elakadt. Ki­derült, hogy a hat ifjú majd most —fog! — érettségizni, szakmunkásvizsgát tenni. Ezért kaptak gépkocsit, — jutalmul. Megkérdeztem, hogy kivájó tanuló-e vala­mennyi? O, nem —, válaszol­ta a férfi —, meglehetősen tanulnak azért, jártak szor­galmasan iskolába, és igye­keztek. Ők, hatan, tizenhét-tizen­nyolc évesek. Mindegyik le­vizsgázott már autóvezetés­ből, igaz, ketten többszöri nekifutásra. Ketten még nem kapták meg a jogosítványt sem, mert még nem töltötték be a tizennyolcadik évüket. Tudom, minden szülő meg­dolgozott, megküzdőit a pén­zért, amiből kocsit — hasz­nált nyugati kocsit — vett a gyerekének. Es azt is tudom, hogy a szülő legnagyobb örö­me, ha adni képes. De végiggondolta a tizen­két szülő, józanul és tárgyila­gosan, hogy az iskolai jelen­létet kocsival kell-e jutal­mazni? Vagy csak arra gon­doltak, hogy nekik annak idején egy biciklire sem ju­tott. —sei— A soltvadkertiek is lelkesen tá­mogatják a község vezetőinek ja­vaslatát, hogy mielőbb emeljenek emlékművet a második világhábo­rúban elesetteknek. Az önkor­mányzat két szobrászművészt kért föl az emlékmű tervezésére, s hogy a rövidesen elkészülő makettek kö­zül melyiket fogadják el, erről ki­kérik a nagyközség lakóinak véle­ményét is. Ugyancsak a lakosság javaslatának figyelembevételével döntenek arról, hogy milyen le­gyen a nagyközség új címere. Egy grafikusművész már készített cí­mertervet, de várnak más művé­szektől is, sőt még a fiatalok, az iskolások ötleteire is kíváncsiak, s ezért felkérték a diákokat címer­tervek megrajzolására. Társadalmi összefogás Gemenc jövőjéért Gemenc, hazánk egyik legszebb természeti tája még megmenthető, s mindenképpen meg is mentendő a további pusztulástól. így ítélte meg a Gemenc jövőjéért elnevezésű társadalmi bizottság a tizennyolcezer hek­tárnyi terület helyzetét, számba véve a gondokat és tennivalókat. A gemenci vidék — mint ismeretes évtizedeken át a kormány vadászterülete volt, s e fő rendeltetése teljesen háttérbe szorította a természetvédelmet. A szakszerű kezelés elmaradása miatti gondokat tetézi, hogy az erdőnek korábban vizet juttató patakok kiszáradtak. A környezeti károk helyrehozására, a nemkívánatos folyamatok vissza­fordítására egyedül képtelen a terület kezelésére ez év február óta kijelölt új gazda, a Dél-dunántúli Természetvédelmi Igazgatóság. Ezért ajánlotta föl — a költségeket is jelentősen csökkentő segítségét a hivatalos természetvédelemnek a közelmúltban Baján megalakult társadalmi bi­zottság. E tömörülés tagjai a bajai és szekszárdi önkormányzatok, a terület környékén működő intézmények, üzemek, valamint főiskolák is. A TÁRGYALÓTEREMBŐL Deformált bádogvödör Furcsa bűncselekmény történt az ejmúlt év július 22-én Tázláron, az Árpád utca 39. számú házban. Pontosabban fogalmazva nem is az eset volt különleges, hanem annak bírói megítélése, de erre természe­tesen akkor a „résztvevők” egyál­talán nem gondoltak, azzal voltak elfoglalva, hogy győztesen kerülje­nek ki az afférból. Ez a „győzelem” Kőrös Sámuelnek adatott meg, aki emberölés bűntettének a kísérlete miatt került ezután a bíróság elé. Ne lepődjön meg az olvasó, ha egy tavaly júliusi deliktumot idézünk fel majd egy esztendő múltán, de bizony a bíróságokon eléggé meg­szaporodtak az ügyek, s amíg vala­mely ítélet megszületik, majd a má­sodfokú bíróság is dönt, bizony el­telik egy kis idő. Kőrös Sámuel negyvenhárom éves, de tíz éve rokkantnyugdíjas. Mindez nem gátolja abban, hogy mértéktelenül igyon, az orvosszak­értő szerint „dependens alkoholis­ta”, ami azt jelenti, hogy alkohol nélkül képtelen meglenni. A törté­net idején Kőrösnek két albérlője is volt: a 36 éves Gerebics Károly és Koncz Lajos, 66 éves idős, bete­ges ember. Az eset napján Kőrös a lakásán együtt italozott Koncz La­jossal és Szlávik Istvánnal, amikor fél egy körül — ugyancsak italos állapotban — megérkezett Gere­bics és megkérdezte Kőröst: elké­­szült-e az ebéd? — Nem főztem, mert vendégem van! — hangzott az ingerült vá­lasz. Gerebics természetesen látta a vendéget és tudta, hogy a házi­gazdával és a másik albérlővel együtt ittak s ezért nem jutott idő ebédfőzésre. Ebből szóváltás kere­kedett, majd hamarosan ököllel, rúgásokkal ,támasztották alá az „érveket”. Átmenetileg úgy oldó­dott meg a helyzet, hogy Kőrös és Szlávik együttes erővel kituszkol­ták Gerebicset a szobából a kony­hába. Az éhes és ittassága miatt is mérges Gerebics azonban a kony­hában — jobbat nem találván - - a bádogból készült szemetes vödröt vette magához, mint ütleget, s ez­zel felfegyverkezve ismét a szobába hatolt. Ez nem volt egyszerű, mert belülről a vendég és a házigazda nyomták az ajtót. Gerebics győ­zött és azonnal támadásba lendült: a vödörrel ütötte, verte Kőröst, sőt ráhúzta azt a megrémült ember fe­jére. Ekkor azonban Kőrös kezében már kés volt, amit egy óvatlan pil­lanatban emelt el az asztalról, még amikor a vödör nem volt a fején. Addig kalimpált, forgolódott, amíg kiszabadult az alkalmi „ro­hamsisakból”, de támadója a vö­dörrel tovább ütlegelte, már vér­zett a feje. Szlávik közéjük állt, hogy szétválassza őket, de ez nem sikerült, tovább zúdultak az ütések a házigazda fejére. Ekkor Kőrös Sámuel úgy igyekezett elhárítani a fájdalmas támadásokat, hogy Szlávik háta mögül, közepes erő­vel, egy irányított szúrást mért az agancsnyelű késsel a félmeztelen Gerebics mellkasához, a bal oldal­ra. A kés behatolt a mellüregbe, a szívburkon is okozott egy centimé­ter hosszú, de nem áthatoló sérü­lést. A szúrás után Kőrös Sámuel iz­galmában még néhány másodper­cig hadonászott a késsel, mert Ge­rebics a támadást nem hagyta ab­ba. Ennek az lett a következmé­nye, hogy újabb sebeket ejtett a vödörrel kalimpáló Gerebicsen. Ekkor azonban már nagyon vér­zett a támadó és jobbnak látta, ha elhagyja a terepet. Nemsokára megérkeztek a men­tők, akiket bizonyára Szlávik érte­sített és mindkét embert — Kőrös Sámuelt és Gerebics Károlyt — bevitték a kiskunhalasi kórházba. Azóta természetesen mindketten meggyógyultak. Ä megyei bíróság alapos és min­den részletre kiterjedő bizonyítási eljárás alapján — szakértőket is meghallgatva — Kőrös Sámuelt felmentette az ellene emberölés bűntettének kísérlete miatt emelt vád alól. Indoklásában a többi kö­zött előadta, hogy Gerebics Ká­roly „jogtalan támadásának elhá­rításához nem volt szükség ilyen erejű szúrásra. A vádlott azonban a fejének vödörrel való verése köz­ben . . . olyan ijedt, felindult álla­potba került, hogy képtelen volt felismerni a sértett jogtalan táma­dásának elhárításához szükséges mértéket ...” Kőrös Sámuel tehát gyakorlatilag jogos védelemben cselekedett, s ezért mentették fel, még akkor is, ha a támadás elhárí­tásához szükséges mértéket — menthető felindulásból — túllépte. A bíróság ítélete a közelmúltban emelkedett jogerőre. A deformált bádogvödröt és az agancsnyelű kést elkobozták, a bűnügyi költség — több mint 13 ezer forint — az államot terheli... G. S. Gyerekek parkolópályán Apuka megbolondult egy picit A kecskeméti Farkas-villa udva­rán öt-hat gyerek futkos a labda után. Távolabb, a lépcső tövében óvodásforma testvérpár nézelődik, ölükben a hatalmas játékkutya már régi ismerős. Két napja érkeztek, rendőrkocsin, mert „az apuka me­gint megbolondult egy picit”, és ré­szegen sorra verte a családot. Ha majd „meggyógyult”, megint haza lehet menni, de mikor lesz még az? És mikor kell ismét visszajönni? A régi épület hivatalosan az Át­meneti Otthon nevet viseli. Kicsik és kamaszok élnek itt, egészsége­sek, fogyatékosok, nevelőintézet­ből, nevelőszülőktől visszakerült, családokból kivert, új szülőkre, , „költözésre” váró gyerekek kap­nak menedéket vagy haladékot. Bár a lakók száma szinte naponta, hetente változik, a jogszabály által előírt hatvannapi ideiglenes tartóz­kodási időt csak a legritkább eset­ben sikerül megtartani. A Farkas-villa ebédlőjében ren­geteg színes papírt szórtak el az asztalon. Készülnek a fák, ragasz­tott, zöld levelekkel, ügyes és ügyetlen kezek munkái. A körben­­ülők már valamennyien nagyfiúk termetüket tekintve. Nagy ré­szük születésétől állami gondozott, s évek óta él a Farkas-villában. Ők szociális intézménybe kerülnek majd, ha lesz ott hely a számukra. Laci nevelőszülőktől érkezett, jó fél évvel ezelőtt. Nagyon vagány fiú, napközben ki-kisétál az otthon területéről: dolgozni jár egy ma­szek fuvaroshoz. Tizenhat évesen egész szépen keres. Gyűjti a pén­zét, Kalocsára készül a barátaihoz. Rajta kívül már csak ketten van­nak az „öregek”. De ők kamasz­­korban kerültek állami gondozás­ba, a család elhatározásából. Ott­hon „már nem bírtak velük” ... Liliké a Farkas-villa legfiatalabb lakója. Négyéves. Hosszú hóna­pok óta él itt, mégsem találja a helyét. Elbújik a sarokba, ott sir­­dogál. - Megint lázas — állapítja meg a gondozónő. — Szegénykém, mióta idehozták, egyfolytában be­teg. Tudja, még csecsemőkorában fogadta örökbe egy gyermektelen házaspár. Azután négyévi együtt­­lét után az asszony teherbe esett. S amikor a baba megszületett, „pótgyerekre" már nem volt szük­ség a családban. Liliké azóta sem tudja fölfogni, hogy csak úgy el­dobták. A csalódás az arcára van írva. Senkihez nem szól, senkire nem nevet. . . Hogy mi lesz vele ezután? Megpróbáljuk ismét örök­be adni, csak kérdés, hogy sikerül­­e. Már jártak itt többen, megnéz­ték, de senkinek nem kellett. Pedig nagyon szép kislány, csak hát ci­gány. A Farkas-villában ma 18 gyerek él. Focival, labdajátékokkal, kerti munkával, apró foglalatosságok­kal. tévénézéssel múlatják az időt. Átmenetileg — heteken vagy éve­ken át. .. F. M. Bugacon igazgató és indoklás nincs Vajon miért nem kapta meg újabb öt évre szóló kinevezését a Bugaci Általános Iskola igazgató­nője? Ez a kérdés foglalkoztatja a környéken élőket, szülőket, peda­gógusokat, s magát az igazgatónőt, aki immár tizenhat éve állt a közis­merten jó hírű intézmény élén. Igazgatóválasztásra a korábbi ötéves mandátum lejártával került sor. A meghirdetett pályázatra csupán egyetlen pedagógus jelent­kezett, Fekete Józsefié, az igazga­tónő, aki az annak rendje-módja szerint megtartott tantestületi tit­kos szavazáson ismét bizalmat ka­pott. Kollégái 35:1 arányban vok­soltak mellette. A hivatalos kinevezéshez már csak a helyi képviselőtestület jóvá­hagyása hiányzott. A közgyűlés azonban meglepő fordulatot ho­zott: a bugaci képviselők az ügy­ben titkos szavazást kértek, majd felerészben a kinevezés mellett, fe­lerészben a kinevezés ellen foglal­tak állást. Az ellenzők közül több­szöri kérés után sem akadt, aki indokkal szolgált volna. A patt­helyzetből nem sikerült más meg­oldást találni: egy hét múlva újabb, soronkívüli közgyűlést rendeltek el. Az igazgatóválasztás ügyébe időközben bekapcsolódott szak­­szervezet vétót nyújtott be az eljá­rás szabálytalansága miatt. A nevezetes második képviselői szavazásra a múlt hét végén került sor. S bár a Fekete Józseffé szemé­lye ellen azóta sem merült fel sem­miféle kifogás, az illetékesek ezút­tal már 10:6 arányú többséggel utasították el a vezetői kinevezést. Hogy miért? Indoklás ezúttal sem született. Hogy a képviselők miért így döntöttek, ma sem tudni. Néhá­­nyan politikai machinációkat sej­tenek a háttérben — ezek persze csupán feltevések. Az azonban bi­zonyos, hogy egy határozott tan­­testületi döntés elutasítására csak nyomós indok adhat magyaráza­tot. Kérdésünkkel még a helyi pol­gármestert is hiába kerestük: a ki­nevezést titkosan ellenzők nem fe­dik fel kilétüket, nem vállalják a nyilvános válaszadást. Az ügyet most a munkaügyi döntőbizottság tárgyalja . . . Félő, hogy a huzavo­nát épp az iskola és a bugaci gyere­kek szenvedik majd meg. f. ni. Kisszállás helyett Halason az alkotó­tábor — Ügyes kezű gyerekek, de pedagógusok, népművelők is jól ismerik a nyaranta megújuló, Mikó Piroska népművelő vezette alkotótá­bort Kisszálláson. Idén a hagyomány csak annyiban változik, hogy jú­nius 17—22-éig Kiskunhala­son kerülnek megrendezésre a játszóházszerűen szerve­zett foglalkozások: koron­gozás, agyagozás, bőrdísz­művesség, szövés, gyöngyfű­zés és bábkészítés. Jelentkezéseket június 15- éig elfogad a táborvezetés a Kiskunhalasi Polgármesteri Hivatalnak címezve (Pf. 66). Érdeklődni ugyanott lehet a 77/22-166-os telefonszámon (68-as mellék).

Next

/
Thumbnails
Contents