Petőfi Népe, 1991. június (46. évfolyam, 127-151. szám)
1991-06-08 / 133. szám
SPORT SPORT SPORT 1991. június 8., 11. oldal • Nagy István: „A sportszeretet élteti a kunbajai labdarúgást meg a cselgáncsot.” • A Bács- Kiskun Kupa győztese: a kiskörös labdarúgócsapata. (Farkas Tibor felvételei) ATLÉTIKA Éremeső a debreceni diákolimpián KUNBAJÁN, A FOCI ÜNNEPÉN A körösiek ihattak a kupából A déli határszél mintegy kétezer lakosú községe szerdán Bács-Kiskun Kupadöntőre készült. A mérkőzés előtt egy órával már megpezsdült az élet a szép környezetben épült pálya körül. Nagy István sportköri elnök és a helybeli társadalmi munkások már a vendégek és a szurkolók fogadására készültek. — I9l6-ban alakult a labdarúgócsapatunk — mondta az elnök —, s azóta több-kevesebb sikerrel szerepelünk a bajnokságban. Már harmadszor jutottunk túl a megyei selejtezőkön, elbúcsúztattunk néhány rangosabb csapatot, de a döntöbeli ellenfelünk, a Kiskőrös túlságosan nagy „falatnak" ígérkezik ... Az öltözőben a mindig jó kedélyű, mosolygós Pásztor Ferenc edző is izgatotabb volt a szokásosnál. „Attól tartok, hogy beleszaladunk egy zakóba és a súlyos vereség kedvét szegi a csapatnak — mondta. Nem tudunk igazán védekezni, támadásra épül a csapatszerkezet, mert a győzelmeket várják el tőlünk a szurkolóink. Dehát lehet-e következmények nélkül támadni egy, két osztállyal magasabb „polcon” szereplő csapat ellen? Himer István, az ellenlábas csapat ismert mestere látszólag nyugodtan lépett ki a körösi csapatot szállító autóbuszból. Igazából ő sem lehetett biztos csapata sikerében, de a nyilatkozata rutinos volt: — Nyerni jöttünk, más eredményt nem is tudok elképzelni. Tavaly is bejutottunk az országos selejtezőbe, de Bordányban egy Csongrád megyei csapat elbúcsúztatott bennünket. Mivel a bajnokságban eldőlt az elsőség sorsa, a Magyar Kupában szeretnénk vigasztalódni. Mintegy háromszáz néző vette körül a pályát, amikor Kara játékvezető sípjelére elkezdődött a mérkőzés. Percekig tartott a „tili-toli”, egy-egy helyzetecske adódott mindkét kapu előtt. Az első igazit Szlovák Laci, a körösiek csapatkapitánya puskázta el: Bischof jobb oldali szögletét a kapu torkából gurította a bal kapufa mellé. Maga sem értette, hogyan. De alig marad ideje a bosszankodásra, mert két perccel később a villámgyors Vadászi viharzott el a bal oldalon, két védőt is kicselezve középre gurított, Bischof átlépte a labdát, a mögötte érkező Szűcs. pedig . a Kapu közepébe lőtte. 0-— l. Eldőlt a meccs!? mondták, kérdezték egymástól többen is. Alacsonyabb osztályú lévén. Kunbajának a döntetlen is jó lelt volna. Ahhoz azonban egy gól hiányzott. A kívánság nem is sokat váratott, megismétlődött az első gól előtti „koreográfia”, csakhogy ezúttal Bischof nem lépte át. hanem belelépett a labdába, amely a következő pillanatban a kunbajai kapuban táncolt. 0—2. A 68. percben Beregszászi „pókhálót” verő, jobb felső sarokba vágódó lövése már csak pecsét volt a Kiskőrös győzelmét igazoló íráson. A 90. percre ugrott az óramutató, amikor Márics kézzel nyúlt a labdához a büntetőterületen belül, s Józsa, a hazaiak csapatkapitánya nem hibázott: 1—3. Bagócsi Károly, a kupavédő Madarasi SK elnöke, a község jegyzője az új győztesnek nyújthatta át a Bács- Kiskun Kupát. dr. Fekete János, a megyei labdarúgó szövetség elnökhelyettese pedig az első helyezést tanúsító oklevelet. — Örülök, hogy sportszerű, jó mérkőzésen dőlt el a kupa sorsa — mondta dr. Fekete János. Az NB III-as Kis• Pásztor Ferenc: „Lassítsátok a játékot fiúk, nekünk nem sürgős .. kőrös kunbajai vendégszereplése jó propagandája volt a sportágnak. Banczik István Debrecenben rendezték meg az országos középiskolás diákolimpia atlétikai döntőit, amelyen Bács-Kiskun megyéből nyolcvan fiatal vett részt. A színvonalas küzdelmet, kitűnő eredményeket hozó viadalon megyénk diákjai négy arany-, három ezüst- és egy bronzérmet, valamint további értékes helyezéseket szereztek. A legeredményesebb megyebeli versenyző Laczkó Melinda, a kiskunfélegyházi Móra F. Gimnázium atlétája lett, aki a súlylökés egyéni számában 11,68 méterrel a második helyen végzett, Zsolnai ibolyával, Gál Orsolyával és Bajzák Anitával együtt pedig csapatban állhatott a dobogó legfelső fokára. Laczkó Melinda: „Sajnos a verseny előtt megsérült a bal bokám, és ez akadályozott a mozgásban. Ahogy a súlylökőkörbe léptem, már éreztem, hogy nem tudom majd az edzéseken elért 12 és fél méteres eredményemet megközelíteni. Legnagyobb ellenfelem, a kiskunlacházi Horák óriási formában versenyzett, így meg kellett elégednem az ezüsttel. A csapatversenyben, szerzett arany viszont kárpótolt. A győzelem értékét növeli, hogy a lányok közül csak én vagyok igazolt versenyző, a többiek az iskolai DSK-viadalokon • Laczkó Melinda legjobb eredményt elérő diákok közül kerültek ki.” * M. Szabó Sándor, a kecskeméti 607. Ipari Szakmunkásképző Intézet 16éves diákja 55,04 méteres nagyszerű egyéni csúccsal nyerte a gerelyhajítást. A versenyzőről edzője, Grosán Pál beszélt: „Sanyival két éve dolgozunk együtt. Előtte Kiskunfélegyházán járt iskolába, és Stuhl József testnevelő foglalkozott vele. Tizenhárom éves kora óta gerelyezik, és attól kezdve minden korcsoportos magyar bajnokságot megnyert. Az idén 600 grammos gerelyről áttértünk a 800 grammosra. A diákolimpián is ilyennel dobott egyéni csúcsot, amely egyben aranyjelvényes szintű eredmény is. Következő versenye a júliusi magyar bajnokság lesz, ahol dobogóközeibe várom.” * A magasugrócsapat aranyérmét 161 centis átlaggal a kecskeméti Bolyaigimnázium 2. osztályos tanulói, Zsolnai Gyöngyi, Szabó Katalin, Szilágyi Andrea és Nagy Annamária nyerték. Nagy Annamária: „Kilenc éve sportolok, eleinte tornáztam, majd atlétikával • M. Szabó Sándor kezdtem foglalkozni. A hétpróba az igazi számom, csak ne lenne a 800 méteres futás! Debrecenben magasugrásban és gátfutásban álltam rajthoz. Az előbbiben jól kijött a lépés, 162 centis eredményemmel 4 centit javítottam az egyéni csúcsomon. Sajnos, a magasugrás kissé elhúzódott, ezért a 100 méteres gátra már nem tudtam jól bemelegíteni, és két századmásodperccel lemaradtam a döntőről.” * A 400 méteres síkfutásban Tóth László, a kecskeméti Bolyai-gimnázium másodikos diákja végzett az első helyen. Tóth László: „Ötödikes korom óta sporttagozatos osztályokba járok. Mindig a futást, ezen belül a 400 métert szerettem a legjobban. Az országos döntőbejutott 16 versenyző közül nekem volt a legjobb időm, így az A futam négyes pályáját kellett volna kapnom. A rajt előtt néhány perccel derült ki, hogy a rendezők elkeverték a nevezésemet, így némi kapkodás után a B futam nyolcas pályájára soroltak. (A végső sorrend a két futam időeredményei alapján dőlt el.) Na, gondoltam, a gyengébb futam legrosszabb pályáján jó, ha egy dobogós helyet elcsípek. Végül 50,89 mp-es idővel az első lettem, de a huzavona miatt nem sikerült 50 másodperc alá kerülnöm. Jelenleg a júliusi országos bajnokságra készülök, ahol olyan időeredményt szeretnék elérni, amellyel már bekerülhetek a serdülő A válogatottba.” A további eredmények: ezüstérmesek; 400 m: kemény Péter 51,06 (Katona), fiú magasugrócsapat: Kkfházi Móra-gimn. 177 cm. Bronzérmes; 400 m: Farkas Gabriella 59,3 (Kmét. Eü.) Negyedik helyezettek; 200 m: Fehér Erzsébet 26,3 (Bolyai), 4 x 400 fiú: Katona-gimn. 3:29,44. 4 x 400 leány: Kmét, Eü. 4:04,35. Ötödik helyezettek; 100 m: Szűcs Balázs 11,4 (Piarista Gimn.), 100 m: Erdős Anita 12,62 (Bolyai), fiú távol csapat: Katona-gimn. 582,25. 800 m: Erdődi Klára 2:22,45 (III. Béla Gimn., Baja). A fiú összetett pontversenyben a Katona-gimnázium csapata az ötödik helyen végzett. — széf — EGY APRÓ MEGYEBELI BIRKÓZÓ A VILÁGBAJNOKSÁGRA KÉSZÜL Almát kapott a kétszeres bajnok Talán még a legfölkészültebb földrajz szakos egyetemi hallgató is gondolkodóba esne, ha Alma városáról kérdezősködnék tőle. Tavaly ilyenkor még nem sok értelme lett volna Alma holléte után nyomozni, most viszont minden megyebeli sportbarátnak érdemes levenni a polcról a világatlaszt és Kanadánál fellapozva megkeresni ezt a különös nevű városkát, amely az idei serdülő birkózó-világbajnokságnak ad otthont. Ugyanis a július 2—6. közötti viadalon a magyar válogatott tagjaként szőnyegre lép Majcr Roland, a Kecskeméti SC 15 éves versenyzője is. A bajai uszodától a világbajnokságra utazó csapatba kerülésig eltelt hét évről Roland a következőket mesélte: „Második általános iskolás koromban kötelező úszásoktatásra jártunk abba a bajai uszodába, ahol Szabados Imre birkózóedző volt a kazánfűtő. Szólt, hogy akinek van kedve, nézzen be az edzéseire. Megtetszett, és ottragadtam. Eleinte jól mentek a dolgok, élveztem a birkózást, sokat jártunk versenyekre. Aztán a versenyek kezdtek elmaradozni, az edzéseken is jobbára csak birkózgattunk. Elkedvetlenedtem, de tavaly nyáron még eljöttem Kecskemétre egy edzőtáborba, ahol Bállá József felfigyelt rám, és hívott a KSC-be. így szeptembertől a nyolcadik osztályt már Kecskeméten kezdtem, miközben a Bállá, Kovács, Révfy edzőtrió irányításával egyre komolyabb munkát végeztem. Valójában a kötöttfogással is itt ismerkedtem meg alaposabban, mert Baján csak szabadfogásban birkóztunk. Az edzőm tanácsára 43 kilóról lementem a 40 kilós súlycsoportba, és a magyar bajnokságokon ebben léptem szőnyegre. Mondták, hogy nagyon igyekezzek, mert aki mindkét fogásnemben megnyeri a bajnokságot, szinte a zsebében érezheti a kanadai repülőjegyet. A három héttel ezelőtti szabadfogású viadalon nem volt semmi gond. Egy ellenfelemet tussal, a többit pedig pontozással vertem. A hét végi kötöttfogású magyar bajnokságtól már tartottam egy kicsit. Szerencsére, a két JUKO, KOKA. WAZAARI, IPPON... Vasárnaptól Kecskeméten „vitatkoznak” a tatami dirigensei Hogy mi ad okot a vitára? A jukók, kokák, wazaarik, ipponok, vagy éppen intések (csuik) megítélése, a szabályok egységes értelmezése és alkalmazása. Ebben ugyanis a cselgáncs sem különbözik a focitól. A szembetűnő különbséget legfeljebb az jelenti, hogy a dzsúdóban nem gólra, hanem akciókra, pontokra megy a játék. A vita azonban körülbelül egyidős a játék-, illetve a küzdelem kezdetével. Noha a cselgáncsozók általában igen fegyelmezetten veszik tudomásul a bírói döntéseket, olykor maguk a döntnökök sincsenek azonos véleményen az akciók vagy passzivitások értékének, mértékének a megítélésében. Az európai dzsúdószövetség bíróbizottsága mintegy önkritikát is gyakorolva. minden esztendőben megtartja szemináriumát, amelyen korszerű technikai eszközök révén elemzik a korábbi világversenyeket. A filmkockákból kiderül. hogy melyik mérkőzésvezető miként ítélt, s döntései alapján milyen minősítésre jogosult. Tudását, felkészültségét Kecskeméten is bizonyíthatja, hiszen június 9-től 11-ig Bács- Kiskun megyeszékhelyén is alkalma lesz mérkőzést vezetni, pontozni, tehát akár meg is erősítheti besorolását, esetleg megalapozhatja továbblépését a bírói ranglétrán. Különösen fontos ez a közelgő barcelonai olimpia küszöbén, hiszen nekünk, magyaroknak sem mindegy, hogy büntetik, vagy értékelik a tatamin küzdő magyar versenyzőket. Nem véletlen, hogy az európai országok szakszövetségei szinte versengnek a szemináriumok rendezéséért. Tavaly például a francia riviéra szívében, Sophia-Antipolisban, korábban pedig Palma de Mallorcán vállalták a házigazda szerepét. Magyarország 1976-ban volt először rendezője az EJU bírószemináriumának, ezúttal pedig Kecskemét kapott lehetőséget arra, hogy jó házigazdaként kerüljön be a rendezők sorába. — banczik — legnehezebb ellenfelein. Kékesi és Csiker a sorsoláskor a másik ágra került. Csoportelsőként az újpesti Csikerrel már csak a döntőben találkoztam. A szabadfogású bajnokságon 6:5 arányú pontozással vertem, itt viszont már l:0-ra vezetett ellenem. Ekkor összeszedtem minden tudásomat, és két mögékerüléssel 2:1 arányban legyőztem. Tavaly, amikor már csaknem abbahagytam az egészet, nem gondoltam volna, hogy néhány hónap elteltével kétszeres magyar bajnok leszek. Azt meg, hogy utazhatom a kanadai világbajnokságra, csak akkor fogom elhinni, ha már fenn ülök a repülőgépen.” RÖVIDEN • Szentesen lejátszották az OB I-es férfi vízilabda-bajnokság döntőjének első mérkőzését, ahol az Újpest 18—13-ra nyert a hazaiak ellen. A visszavágóra vasárnap délben kerül sor Budapesten, a mérkőzést a televízió is közvetíti. 0 Vasárnap délután 17 órakor játsszák Kecskeméten a GAME—Dunaegyháza megyei II. osztályú bajnoki labdarúgómérkőzést. • A DVSC női kézilabdacsapata nyerte a Magyar Kupát, miután a hazai összecsapáson öt gólos előnyt szerzett a BHG SE ellen, és ebből a visszavágón a budapestiek csak hármat tudtak ledolgozni. • A megyei atlétikai tehetségkutató verseny döntőire hétközben került sor Kecskeméten. A 60 méteres síkfutásban Sipos Roland (Kunadacs) 8,5 illetve Pákozdi Krisztina (Tiszakécske) 8,5 végzett az élen. A 800 méteres síkfutást a kalocsai Németh Zsolt 2:28,8 a lányoknál pedig a kecskeméti Tóth L. Alt. Isk. tanulója, Virágh Csilla 2:39,4 nyerte. LAPSZELE Mégegyszer a kecskeméti teniszpályáról „Paraszt embernek lovat, teniszezőnek teniszpályát kell adni” foglalta össze tömören véleményét jó ismerősöm. Évtizede állandó vendége a kecskeméti pályáknak, több egykori versenyzőt barátjaként tisztelhet. Természetesen a kecskeméti teniszpálya rendezetlen ügyében kértem a véleményét. Mint ismert, a városi sportbizottság egy 1986-ban elmaradt szerződéshoszszabbítást szeretne megkötni. A dologban nincs különösebb formabontás, csupán az, hogy a teniszklub elnökének véleménye szerint, ezt az aktust a sportvezetők tudta nélkül szándékozik megejteni. Ok tárgyalófeleket vártak és egy önkényesen megfogalmazott szerződést kaptak. Goór Imre, a kulturális- és sportbizottság elnöke levelet küldött hozzánk az ügyben, amelyet szerdai számunkban közöltünk is. O természetesen mindent másként lát. Az eljárás törvényes, minden a legnagyobb rendben, csupán egyes klubvezetők próbálják meg kiforgatni a szavaikat. Hosszas, többszöri tárgyalás előzte meg a szerződéstervezet átnyújtását, amit nem értik, miért nem írtak alá a teniszezők. Cáfolja azt az állításomat, miszerint élvonalbeli játékosok kerültek ki a kecskeméti salakról. A minap meghozta a posta dr. Brúszel László levelét is. Tulajdonképpen ő renitenskedik az önkormányzatban, szerinte nem volt joga a sportbizottságnak (a sportigazgatóságnak sem) dönteni a pálya jövőbeni sorsa fölött. Ugyanis önkormányzati tulajdonról csak a közgyűlés rendelkezhet. így nem volt joga a bizottságnak a sportigazgatóság kezelésébe utalni a pályák működtetését. Dr. Brúszel László elsősorban az eljárást kifogásolja, s szerinte még nem járt le a régi módszerek ideje. A két levél természetesen merőben különbözik egymástól. Igazságot tenni nincs jogunk, nem is akarunk. Egy-két hozzáfűzni valónk azért lenne. Legelőször is az, hogy szerintünk nem a kecskeméti teniszpályák sorsa határozza meg a város sportjának jövőjét, nem ez a legégetőbb rendezésre váró probléma. A sportbizottság elnöke szerint az általuk előterjesztett „Sportkoncepció” (külön fejezet lehetne) szerint, a városi sportlétesítményeket hasznosítani kell. Miért a tenisszel kezdték? Tudnék tanácsokat adni: uszoda, gokartpálya. Igáz, kicsit reménytelenebb ügy, mint a mostani .. . A magunk részéről szeretnénk lezárni a pálya ügyét. A jövőben csak akkor foglalkozunk vele, ha valamilyen csoda folytán mind a két fél számára megnyugtatóan pont kerül a szerződés (tervezet) végére. Anynyit azért megjegyeznék: a kecskeméti férfi- és női csapat két éve az NB I. B csoportjába jutott. Ekkor többségében helyi nevelésű játékosok szerepeltek a gárdában. Ezt a teniszpályára járók valószínűleg nagyon jól tudják, Csávásékat, Tóth Mihályékat és Kenderesi Gabriellát senki sem mondhatja nem kecskemétinek. Itt tanulták a játékot, itt játszottak az élvonalban. Ezekről a tényekről megfeledkezni több mint furcsa. Legalább anynyira, mint teniszezőnek lovat, paraszt embernek teniszpályát adni ... —rajtmár— KOSÁRLABDA Bajai bronzérem a kupában ZTE HERAKTITH—BAJAI SK 90—96 (48—44) Magyar Kupa férfimérkőzés a harmadik helyért: Zalaegerszeg, városi sportcsarnok, 1000 néző. Vezette: Harsányi, Hartyáni. BSK: Hosszú (14/6), Palás (12). Likár (3), Pálkerti (10/9), Rátvay (29). Csere: Mihalovics (11/9), Gorjanácz (2), dr. Varga (6/6), Rétháti (9/3). Edző: Kovács József, Vétek Frigyes. Az első félidőben felváltva estek a kosarak, és a hazai közönség legnagyobb megdöbbenésére a szünetre csak négypontos ZTE előnnyel vonultak pihenőre a csapatok. Fordulás után sokáig együtt halad a két együttes, a BSK a 33. percben aztán végleg átvette a vezetést és leginkább Rátvay kitűnő játékának köszönhetően a győzelmet, ezzel együtt a harmadik helyet is megszerezte. Kitűnt: Bodrogi (22/12), Lekarauskas (22) illetve Hosszú, Rátvay. Ezt követően került sor a kupadöntőre, ahol a Bp. Honvéd már az első játékrészben tízpontos előnyt szerzett a paksiakkal szemben. Szünet után tovább folytatódott a fővárosi csapat fölénye és Heinrich vezérletével végül 96—69-es győzelmet arattak.
