Petőfi Népe, 1991. június (46. évfolyam, 127-151. szám)

1991-06-08 / 133. szám

SPORT SPORT SPORT 1991. június 8., 11. oldal • Nagy István: „A sportszeretet élteti a kunbajai labdarúgást meg a cselgán­csot.” • A Bács- Kiskun Kupa győztese: a kiskörös labdarúgó­­csapata. (Farkas Tibor felvételei) ATLÉTIKA Éremeső a debreceni diákolimpián KUNBAJÁN, A FOCI ÜNNEPÉN A körösiek ihattak a kupából A déli határszél mintegy kétezer la­kosú községe szerdán Bács-Kiskun Kupadöntőre készült. A mérkőzés előtt egy órával már megpezsdült az élet a szép környezetben épült pálya körül. Nagy István sportköri elnök és a helybeli társadalmi munkások már a vendégek és a szurkolók fogadására készültek. — I9l6-ban alakult a labdarúgócsa­patunk — mondta az elnök —, s azóta több-kevesebb sikerrel szerepelünk a bajnokságban. Már harmadszor jutot­tunk túl a megyei selejtezőkön, elbú­csúztattunk néhány rangosabb csapa­tot, de a döntöbeli ellenfelünk, a Kis­kőrös túlságosan nagy „falatnak" ígér­kezik ... Az öltözőben a mindig jó kedélyű, mosolygós Pásztor Ferenc edző is izga­­totabb volt a szokásosnál. „Attól tar­tok, hogy beleszaladunk egy zakóba és a súlyos vereség kedvét szegi a csapat­nak — mondta. Nem tudunk igazán védekezni, támadásra épül a csapat­szerkezet, mert a győzelmeket várják el tőlünk a szurkolóink. Dehát lehet-e következmények nélkül támadni egy, két osztállyal magasabb „polcon” sze­replő csapat ellen? Himer István, az ellenlábas csapat ismert mestere látszólag nyugodtan lépett ki a körösi csapatot szállító autóbuszból. Igazából ő sem lehetett biztos csapata sikerében, de a nyilat­kozata rutinos volt: — Nyerni jöt­tünk, más eredményt nem is tudok elképzelni. Tavaly is bejutottunk az országos selejtezőbe, de Bordányban egy Csongrád megyei csapat elbúcsúz­tatott bennünket. Mivel a bajnokság­ban eldőlt az elsőség sorsa, a Magyar Kupában szeretnénk vigasztalódni. Mintegy háromszáz néző vette kö­rül a pályát, amikor Kara játékvezető sípjelére elkezdődött a mérkőzés. Per­cekig tartott a „tili-toli”, egy-egy hely­­zetecske adódott mindkét kapu előtt. Az első igazit Szlovák Laci, a körösiek csapatkapitánya puskázta el: Bischof jobb oldali szögletét a kapu torkából gurította a bal kapufa mellé. Maga sem értette, hogyan. De alig marad ideje a bosszankodásra, mert két perc­cel később a villámgyors Vadászi vi­harzott el a bal oldalon, két védőt is kicselezve középre gurított, Bischof átlépte a labdát, a mögötte érkező Szűcs. pedig . a Kapu közepébe lőtte. 0-— l. Eldőlt a meccs!? mondták, kérdezték egymástól többen is. Alacso­nyabb osztályú lévén. Kunbajának a döntetlen is jó lelt volna. Ahhoz azon­ban egy gól hiányzott. A kívánság nem is sokat váratott, megismétlődött az első gól előtti „koreográfia”, csak­hogy ezúttal Bischof nem lépte át. hanem belelépett a labdába, amely a következő pillanatban a kunbajai ka­puban táncolt. 0—2. A 68. percben Beregszászi „pókhálót” verő, jobb fel­ső sarokba vágódó lövése már csak pecsét volt a Kiskőrös győzelmét iga­zoló íráson. A 90. percre ugrott az óramutató, amikor Márics kézzel nyúlt a labdához a büntetőterületen belül, s Józsa, a hazaiak csapatkapitá­nya nem hibázott: 1—3. Bagócsi Károly, a kupavédő Mada­­rasi SK elnöke, a község jegyzője az új győztesnek nyújthatta át a Bács- Kiskun Kupát. dr. Fekete János, a me­gyei labdarúgó szövetség elnökhelyet­tese pedig az első helyezést tanúsító oklevelet. — Örülök, hogy sportszerű, jó mér­kőzésen dőlt el a kupa sorsa — mondta dr. Fekete János. Az NB III-as Kis­• Pásztor Ferenc: „Lassítsátok a játékot fiúk, nekünk nem sürgős .. kőrös kunbajai vendégszereplése jó propagandája volt a sportágnak. Banczik István Debrecenben rendezték meg az or­szágos középiskolás diákolimpia atléti­kai döntőit, amelyen Bács-Kiskun me­gyéből nyolcvan fiatal vett részt. A színvonalas küzdelmet, kitűnő ered­ményeket hozó viadalon megyénk di­ákjai négy arany-, három ezüst- és egy bronzérmet, valamint további értékes helyezéseket szereztek. A legeredményesebb megyebeli ver­senyző Laczkó Melinda, a kiskunfél­egyházi Móra F. Gimnázium atlétája lett, aki a súlylökés egyéni számában 11,68 méterrel a második helyen vég­zett, Zsolnai ibolyával, Gál Orsolyával és Bajzák Anitával együtt pedig csapat­ban állhatott a dobogó legfelső fokára. Laczkó Melinda: „Sajnos a verseny előtt megsérült a bal bokám, és ez aka­dályozott a mozgásban. Ahogy a súly­lökőkörbe léptem, már éreztem, hogy nem tudom majd az edzéseken elért 12 és fél méteres eredményemet megköze­líteni. Legnagyobb ellenfelem, a kis­­kunlacházi Horák óriási formában ver­senyzett, így meg kellett elégednem az ezüsttel. A csapatversenyben, szerzett arany viszont kárpótolt. A győzelem értékét növeli, hogy a lányok közül csak én vagyok igazolt versenyző, a többiek az iskolai DSK-viadalokon • Laczkó Melinda legjobb eredményt elérő diákok közül kerültek ki.” * M. Szabó Sándor, a kecskeméti 607. Ipari Szakmunkásképző Intézet 16éves diákja 55,04 méteres nagyszerű egyéni csúccsal nyerte a gerelyhajítást. A ver­senyzőről edzője, Grosán Pál beszélt: „Sanyival két éve dolgozunk együtt. Előtte Kiskunfélegyházán járt iskolá­ba, és Stuhl József testnevelő foglalko­zott vele. Tizenhárom éves kora óta gerelyezik, és attól kezdve minden kor­­csoportos magyar bajnokságot meg­nyert. Az idén 600 grammos gerelyről áttértünk a 800 grammosra. A diák­olimpián is ilyennel dobott egyéni csú­csot, amely egyben aranyjelvényes szin­tű eredmény is. Következő versenye a júliusi magyar bajnokság lesz, ahol do­bogóközeibe várom.” * A magasugrócsapat aranyérmét 161 centis átlaggal a kecskeméti Bolyai­­gimnázium 2. osztályos tanulói, Zsol­nai Gyöngyi, Szabó Katalin, Szilágyi Andrea és Nagy Annamária nyerték. Nagy Annamária: „Kilenc éve sporto­lok, eleinte tornáztam, majd atlétikával • M. Szabó Sándor kezdtem foglalkozni. A hétpróba az igazi számom, csak ne lenne a 800 mé­teres futás! Debrecenben magasugrás­ban és gátfutásban álltam rajthoz. Az előbbiben jól kijött a lépés, 162 centis eredményemmel 4 centit javítottam az egyéni csúcsomon. Sajnos, a magasug­rás kissé elhúzódott, ezért a 100 méte­res gátra már nem tudtam jól bemelegí­teni, és két századmásodperccel lema­radtam a döntőről.” * A 400 méteres síkfutásban Tóth László, a kecskeméti Bolyai-gimnázi­­um másodikos diákja végzett az első helyen. Tóth László: „Ötödikes korom óta sporttagozatos osztályokba járok. Mindig a futást, ezen belül a 400 métert szerettem a legjobban. Az országos döntőbejutott 16 versenyző közül ne­kem volt a legjobb időm, így az A fu­tam négyes pályáját kellett volna kap­nom. A rajt előtt néhány perccel derült ki, hogy a rendezők elkeverték a neve­zésemet, így némi kapkodás után a B futam nyolcas pályájára soroltak. (A végső sorrend a két futam időeredmé­nyei alapján dőlt el.) Na, gondoltam, a gyengébb futam legrosszabb pályáján jó, ha egy dobogós helyet elcsípek. Vé­gül 50,89 mp-es idővel az első lettem, de a huzavona miatt nem sikerült 50 másodperc alá kerülnöm. Jelenleg a jú­liusi országos bajnokságra készülök, ahol olyan időeredményt szeretnék elérni, amellyel már bekerülhetek a ser­dülő A válogatottba.” A további eredmények: ezüstérme­sek; 400 m: kemény Péter 51,06 (Kato­na), fiú magasugrócsapat: Kkfházi Móra-gimn. 177 cm. Bronzérmes; 400 m: Farkas Gabriella 59,3 (Kmét. Eü.) Negyedik helyezettek; 200 m: Fehér Erzsébet 26,3 (Bolyai), 4 x 400 fiú: Katona-gimn. 3:29,44. 4 x 400 leány: Kmét, Eü. 4:04,35. Ötödik helyezettek; 100 m: Szűcs Balázs 11,4 (Piarista Gimn.), 100 m: Erdős Anita 12,62 (Bo­lyai), fiú távol csapat: Katona-gimn. 582,25. 800 m: Erdődi Klára 2:22,45 (III. Béla Gimn., Baja). A fiú összetett pontversenyben a Katona-gimnázium csapata az ötödik helyen végzett. — széf — EGY APRÓ MEGYEBELI BIRKÓZÓ A VILÁGBAJNOKSÁGRA KÉSZÜL Almát kapott a kétszeres bajnok Talán még a legfölkészültebb föld­rajz szakos egyetemi hallgató is gon­dolkodóba esne, ha Alma városáról kérdezősködnék tőle. Tavaly ilyenkor még nem sok értelme lett volna Alma holléte után nyomozni, most viszont minden megyebeli sportbarátnak érde­mes levenni a polcról a világatlaszt és Kanadánál fellapozva megkeresni ezt a különös nevű városkát, amely az idei serdülő birkózó-világbajnokságnak ad otthont. Ugyanis a július 2—6. közötti viadalon a magyar válogatott tagja­ként szőnyegre lép Majcr Roland, a Kecskeméti SC 15 éves versenyzője is. A bajai uszodától a világbajnokság­ra utazó csapatba kerülésig eltelt hét évről Roland a következőket mesélte: „Második általános iskolás koromban kötelező úszásoktatásra jártunk abba a bajai uszodába, ahol Szabados Imre birkózóedző volt a kazánfűtő. Szólt, hogy akinek van kedve, nézzen be az edzéseire. Megtetszett, és ottragadtam. Eleinte jól mentek a dolgok, élveztem a birkózást, sokat jártunk versenyekre. Aztán a versenyek kezdtek elmaradoz­ni, az edzéseken is jobbára csak birkóz­­gattunk. Elkedvetlenedtem, de tavaly nyáron még eljöttem Kecskemétre egy edzőtáborba, ahol Bállá József felfi­gyelt rám, és hívott a KSC-be. így szep­tembertől a nyolcadik osztályt már Kecskeméten kezdtem, miközben a Bállá, Kovács, Révfy edzőtrió irányítá­sával egyre komolyabb munkát végez­tem. Valójában a kötöttfogással is itt ismerkedtem meg alaposabban, mert Baján csak szabadfogásban birkóz­tunk. Az edzőm tanácsára 43 kilóról le­mentem a 40 kilós súlycsoportba, és a magyar bajnokságokon ebben léptem szőnyegre. Mondták, hogy nagyon igyekezzek, mert aki mindkét fogás­nemben megnyeri a bajnokságot, szinte a zsebében érezheti a kanadai repülője­gyet. A három héttel ezelőtti szabadfo­gású viadalon nem volt semmi gond. Egy ellenfelemet tussal, a többit pedig pontozással vertem. A hét végi kötött­fogású magyar bajnokságtól már tar­tottam egy kicsit. Szerencsére, a két JUKO, KOKA. WAZAARI, IPPON... Vasárnaptól Kecskeméten „vitatkoznak” a tatami dirigensei Hogy mi ad okot a vitára? A jukók, kokák, wazaarik, ipponok, vagy éppen intések (csuik) megítélése, a szabályok egységes értelmezése és alkalmazása. Ebben ugyanis a cselgáncs sem külön­bözik a focitól. A szembetűnő különb­séget legfeljebb az jelenti, hogy a dzsú­­dóban nem gólra, hanem akciókra, pontokra megy a játék. A vita azonban körülbelül egyidős a játék-, illetve a küzdelem kezdetével. Noha a cselgán­­csozók általában igen fegyelmezetten veszik tudomásul a bírói döntéseket, olykor maguk a döntnökök sincsenek azonos véleményen az akciók vagy passzivitások értékének, mértékének a megítélésében. Az európai dzsúdószövetség bíróbi­zottsága mintegy önkritikát is gyako­rolva. minden esztendőben megtartja szemináriumát, amelyen korszerű tech­nikai eszközök révén elemzik a korábbi világversenyeket. A filmkockákból ki­derül. hogy melyik mérkőzésvezető mi­ként ítélt, s döntései alapján milyen minősítésre jogosult. Tudását, felké­szültségét Kecskeméten is bizonyíthat­ja, hiszen június 9-től 11-ig Bács- Kiskun megyeszékhelyén is alkalma lesz mérkőzést vezetni, pontozni, tehát akár meg is erősítheti besorolását, eset­leg megalapozhatja továbblépését a bí­rói ranglétrán. Különösen fontos ez a közelgő bar­celonai olimpia küszöbén, hiszen ne­künk, magyaroknak sem mindegy, hogy büntetik, vagy értékelik a tatamin küzdő magyar versenyzőket. Nem vé­letlen, hogy az európai országok szak­­szövetségei szinte versengnek a szemi­náriumok rendezéséért. Tavaly például a francia riviéra szívében, Sophia-Anti­­polisban, korábban pedig Palma de Mallorcán vállalták a házigazda szere­pét. Magyarország 1976-ban volt elő­ször rendezője az EJU bírószemináriu­mának, ezúttal pedig Kecskemét ka­pott lehetőséget arra, hogy jó házigaz­daként kerüljön be a rendezők sorába. — banczik — legnehezebb ellenfelein. Kékesi és Csi­­ker a sorsoláskor a másik ágra került. Csoportelsőként az újpesti Csikerrel már csak a döntőben találkoztam. A szabadfogású bajnokságon 6:5 ará­nyú pontozással vertem, itt viszont már l:0-ra vezetett ellenem. Ekkor össze­szedtem minden tudásomat, és két mö­­gékerüléssel 2:1 arányban legyőztem. Tavaly, amikor már csaknem abba­hagytam az egészet, nem gondoltam volna, hogy néhány hónap elteltével kétszeres magyar bajnok leszek. Azt meg, hogy utazhatom a kanadai világ­­bajnokságra, csak akkor fogom elhin­ni, ha már fenn ülök a repülőgépen.” RÖVIDEN • Szentesen lejátszották az OB I-es férfi vízilabda-bajnokság döntőjének első mérkőzését, ahol az Újpest 18—13-ra nyert a hazaiak ellen. A visszavágóra vasárnap délben kerül sor Bu­dapesten, a mérkőzést a televí­zió is közvetíti. 0 Vasárnap délután 17 óra­kor játsszák Kecskeméten a GAME—Dunaegyháza megyei II. osztályú bajnoki labdarúgó­mérkőzést. • A DVSC női kézilabda­csapata nyerte a Magyar Ku­pát, miután a hazai összecsapá­son öt gólos előnyt szerzett a BHG SE ellen, és ebből a vissza­vágón a budapestiek csak hár­mat tudtak ledolgozni. • A megyei atlétikai tehet­ségkutató verseny döntőire hét­közben került sor Kecskeméten. A 60 méteres síkfutásban Sipos Roland (Kunadacs) 8,5 illetve Pákozdi Krisztina (Tiszakécs­­ke) 8,5 végzett az élen. A 800 méteres síkfutást a kalocsai Né­meth Zsolt 2:28,8 a lányoknál pedig a kecskeméti Tóth L. Alt. Isk. tanulója, Virágh Csilla 2:39,4 nyerte. LAPSZELE Mégegyszer a kecskeméti teniszpályáról „Paraszt embernek lovat, teni­szezőnek teniszpályát kell adni” foglalta össze tömören vélemé­nyét jó ismerősöm. Évtizede állan­dó vendége a kecskeméti pályák­nak, több egykori versenyzőt barát­jaként tisztelhet. Természetesen a kecskeméti teniszpálya rendezetlen ügyében kértem a véleményét. Mint ismert, a városi sportbizottság egy 1986-ban elmaradt szerződéshosz­­szabbítást szeretne megkötni. A dologban nincs különösebb for­mabontás, csupán az, hogy a tenisz­klub elnökének véleménye szerint, ezt az aktust a sportvezetők tudta nélkül szándékozik megejteni. Ok tárgyalófeleket vártak és egy önké­nyesen megfogalmazott szerződést kaptak. Goór Imre, a kulturális- és sport­­bizottság elnöke levelet küldött hozzánk az ügyben, amelyet szerdai számunkban közöltünk is. O termé­szetesen mindent másként lát. Az eljárás törvényes, minden a legna­gyobb rendben, csupán egyes klub­vezetők próbálják meg kiforgatni a szavaikat. Hosszas, többszöri tár­gyalás előzte meg a szerződésterve­zet átnyújtását, amit nem értik, mi­ért nem írtak alá a teniszezők. Cá­folja azt az állításomat, miszerint élvonalbeli játékosok kerültek ki a kecskeméti salakról. A minap meghozta a posta dr. Brúszel László levelét is. Tulajdon­képpen ő renitenskedik az önkor­mányzatban, szerinte nem volt joga a sportbizottságnak (a sportigazga­tóságnak sem) dönteni a pálya jö­vőbeni sorsa fölött. Ugyanis önkor­mányzati tulajdonról csak a köz­gyűlés rendelkezhet. így nem volt joga a bizottságnak a sportigazga­tóság kezelésébe utalni a pályák működtetését. Dr. Brúszel László elsősorban az eljárást kifogásolja, s szerinte még nem járt le a régi mód­szerek ideje. A két levél természetesen merő­ben különbözik egymástól. Igazsá­got tenni nincs jogunk, nem is aka­runk. Egy-két hozzáfűzni valónk azért lenne. Legelőször is az, hogy szerintünk nem a kecskeméti tenisz­pályák sorsa határozza meg a város sportjának jövőjét, nem ez a legége­tőbb rendezésre váró probléma. A sportbizottság elnöke szerint az általuk előterjesztett „Sportkon­cepció” (külön fejezet lehetne) sze­rint, a városi sportlétesítményeket hasznosítani kell. Miért a tenisszel kezdték? Tudnék tanácsokat adni: uszoda, gokartpálya. Igáz, kicsit re­ménytelenebb ügy, mint a mosta­ni .. . A magunk részéről szeretnénk le­zárni a pálya ügyét. A jövőben csak akkor foglalkozunk vele, ha vala­milyen csoda folytán mind a két fél számára megnyugtatóan pont kerül a szerződés (tervezet) végére. Any­­nyit azért megjegyeznék: a kecske­méti férfi- és női csapat két éve az NB I. B csoportjába jutott. Ekkor többségében helyi nevelésű játéko­sok szerepeltek a gárdában. Ezt a teniszpályára járók valószínűleg nagyon jól tudják, Csávásékat, Tóth Mihályékat és Kenderesi Gabriellát senki sem mondhatja nem kecskemétinek. Itt tanulták a játékot, itt játszottak az élvonal­ban. Ezekről a tényekről megfeledkez­ni több mint furcsa. Legalább any­­nyira, mint teniszezőnek lovat, pa­raszt embernek teniszpályát ad­ni ... —rajtmár— KOSÁRLABDA Bajai bronzérem a kupában ZTE HERAKTITH—BAJAI SK 90—96 (48—44) Magyar Kupa férfimérkőzés a harma­dik helyért: Zalaegerszeg, városi sport­­csarnok, 1000 néző. Vezette: Harsányi, Hartyáni. BSK: Hosszú (14/6), Palás (12). Li­­kár (3), Pálkerti (10/9), Rátvay (29). Csere: Mihalovics (11/9), Gorjanácz (2), dr. Varga (6/6), Rétháti (9/3). Edző: Kovács József, Vétek Frigyes. Az első félidőben felváltva estek a kosarak, és a hazai közönség legna­gyobb megdöbbenésére a szünetre csak négypontos ZTE előnnyel vonultak pi­henőre a csapatok. Fordulás után so­káig együtt halad a két együttes, a BSK a 33. percben aztán végleg átvette a vezetést és leginkább Rátvay kitűnő játékának köszönhetően a győzelmet, ezzel együtt a harmadik helyet is meg­szerezte. Kitűnt: Bodrogi (22/12), Lekaraus­­kas (22) illetve Hosszú, Rátvay. Ezt követően került sor a kupadön­tőre, ahol a Bp. Honvéd már az első játékrészben tízpontos előnyt szerzett a paksiakkal szemben. Szünet után to­vább folytatódott a fővárosi csapat fö­lénye és Heinrich vezérletével végül 96—69-es győzelmet arattak.

Next

/
Thumbnails
Contents