Petőfi Népe, 1991. június (46. évfolyam, 127-151. szám)
1991-06-08 / 133. szám
PETŐFI NÉPE 1991. június 8., 7. oldal • A7. elmúlt héten kö/ölt keresztrejtvény megfejtői közül könyvutalványt nyertek: Balogh László, Fülöpszállás; Oláh lllcsnc. Szánk; Zámbori Gabriella, Tiszakéeske; Kiss Bertalan. Baja. • HENKEL-ajándékcsomagot nyert: Meskó György, 6100 Kiskunfélegyháza, Asztalos F. u. 22. A június 1-jén közölt rejtvény helyes megfejtése: — Mert ez az egyetlen ajándék, amit apránként visszakapok. Rózsák az arab sivatagban Ahogy az ember elhagyja Egyiptom földjét, nem lát utána mást, csak homokot. Homokot, amely hosszan elnyúlva olyan fehéren csillog a sivatagban, mintha dér vagy hó borítaná. Amikor a Nap lebukni készül, a látóhatár szélén feltűnik egy-egy juhnyáj fehér turbános pásztorokkal vagy néhány teve t-j+K egyébként sehol semmi mozgás, semmi élet. Egyszer Alexandriából Kairó felé utaztam. Útközben egy helyen megállt velünk az autóbusz, s nagy meglepetéssel láttam, hogy két-három apró gyermek mászik fel a buszra, és nagy hangon kínálja eladásra csodálatos színű virágaikat. Vajon honnan hozzák ezeket a virágokat? Hiszen mindenütt csak homok, homok. Micsoda rejtéllyel kedveskedik a sivatag? Ez a kérdés izgatott bennünket hosszú időn keresztül, amíg egyszer megfejtettük a titkot. A sivatag után később megváltozott a kép, egyre több zöld szín vegyült a sivatag homokjába. A műút két oldalát fasorok borították, amelyek ágaiból állítólag orvosságot készítenek. Hirtelen egy kékre festett fatábla tűnik szemünk elé, melyen az alábbi arab szavak voltak olvashatók: „Paradicsom a sivatagban”. Ezentúl már más a táj, más az élet. Tiszta, világos házak sorakoznak egymás mellett, melyek kertjeit bársonyos füvek és tarka virágok borítják. A település első embere a villogó szemű Rachid, végtelen szeretettel fogadott bennünket, Ázsia szülötteit Afrika földjén. Elmesélte, hogy ezelőtt a tevék lábnyomán kívül semmi sem volt ezen a helyen, de azóta az egyiptomi ember legyőzte, megfékezte termővé tette a sivatagot. A rajongásig szeretett Nílus folyó házasságra lépett a sivataggal. A tartományban máris tavaszi búza, bab, indigócserjeültetvények zöldellnek, narancs-, mandarin- és más gyümölcsfák nyújtogatják koronájukat az ég felé. Néhány év és tejjel-mézzel folyó Kánaán lesz messze a vidék, amelyről azt hajtogatták: könnyebb a tevének annak a bizonyos tűnek a fokán átjutni, mint a sivatagban falvakat építeni.. . Nos, a teve azóta sem bújt át a tű fokán, de Egyiptomban cement-, kaucsuk-, textilgyárak, villamos erőművek, traktorállomások épülnek mindenütt. Szinte elképzelhetetlen fejlődést hozhat a holnap. És mi erre a biztosíték? A sok százezer egyiptomi fiatal lángoló akarata. Olyanoké, mint Fouadé, ezé a fehér gyapjú mellénykét és szürke szoknyát viselő aszszonykáé, aki midőn az egyetemen megszerezte a diplomát, nem a kényelmes Kairót választotta munkahelyéül, hanem eljött ide a sivatagba, hogy erejét felajánlja a jövő számára. Megkérdeztem tőle: vajon látja-e előre ezt a jövőt? Ő csak mosolygott, de nem válaszolt. Sétánk során dél felé egy mecsethez értünk, mely elé most száz és száz ember gyülekezett össze. Kelet felé fordulva hangosan énekeltek. Fouad szerint imádkoztak a békéért. A kicsi asszony most felém fordulva a következőket mondta: ha húsz év múlva ellátogat hozzánk, virágzó földművelést talál ezen a vidéken. A sivatag paradicsommá változik, mert nincs nagyobb és szebb dolog a földön, mint alkotni a jövő életért. A délután újabb meglepetést hozott számomra. Egy helyen kiszálltunk az autóból, s hirtelen szinte a földbe gyökerezett a lábam. Édes virágillat terjengett a levegőben, s előttem csodálatos színpompájú virágok hajladoztak a szélben. A virágok között fiatal kertész kapálgatott. Béke önnek köszöntött, és én egyiptomi szokás szerint, felemelve jobb karomat, ezt válaszoltam: Köszöntőm önt, és kívánom, hogy rózsái mindenütt virágozzanak a sivatagban. A falu, ahová ellátogattunk, egy fiatal egyiptomi diákról kapta a nevét, aki az angolok elleni harcban hősi halált halt a Szuezi-csatorna térségében. Omál Sasin merész lelke él minden Rachidban, Fouadban és a fiatal kertészekben. Ki tudja, mit nem tud alkotni tehát ez a nép? Amikor eljött a búcsú pillanata, arab barátaim azt kérdezték tőlem: mi a benyomásom Egyiptom földjéről? Azt feleltem, hogy Egyiptom a sivatag rózsája. Vajon kipusztul-e a rózsa a sivatagban? A békeakarat benne van minden józanul gondolkozó emberben, illetve lelkében. Mindazokéban, akik az arab világban próbálják megteremteni a maguk otthonát. Reméljük, hogy a háború nem tapos rá az oázisokra. Fordította: id. Zakar János AZ ORIENT-EXPRESSZ SZENZÁCIÓS KARRIERJE Romantika, kaland, meglepetés A híres Orient-expressz kezdetben a diplomaták, üzleti vállalkozók és kémek vonata volt. Ezt a vonatot — mint dekorációt — detektívfilmek készítésénél is sokszor igénybe vették. 107 év nemcsak az ember életében, de még a rohamosan fejlődő technikában is nagy idő. Az Orient-expressz amikor még új volt, gyorsvonat volt, ténylegesen összekötötte Nyugatot és Keletet, közlekedni azonban csak Párizs és Isztambul között közlekedett. Akkor ez az út három nap 9 óra 30 percig tartott. „Rekord” — harsogták az újságok címszalagjai. Harminc órával kevesebb idő alatt tette meg ezt a hosszú utat, mint más normális vonat. Az emberben felvetődik a kérdés, hogyan is sikerült ezt a távolságot 30 órával hamarabb megtenni, mint más vonatnak. Először, mert ez időben még nem volt vasúti szabályzat, ebben az időben még hiányzott a nemzetközi kölcsönös megegyezés, és végül le kellett győzni a gazdasági és technikai gondokat, de a legnehezebbet, a diplomáciai nehézséget is. Végül is a sok fáradozás nem volt hiábavaló. A nagy terv 1883-ban valósággá vált. Az első időkben az Orient-expressz • útjai romantikusak voltak, mert tele voltak meglepetésekkel. A normális sínek csak Bukarestig voltak kiépítve. Az utasok ott kiszálltak és csónakokkal vitték őket a Dunáig. Innen egy másik vonat szállította őket a bulgáriai fekete-tengeri Várna városáig. Nos, itt újabb átszállás következett egy hajóra, amivel eljutottak Konstantinápolyig. A vasúttársaság 1919-ben újabb vagonokat állított be, de a mérnökök nem számítottak a mozdonnyal. A vonat több szenet fogyasztott a tervezettnél, és a jugoszláviai Szabadkán meg kellett állni, mert a szén elfogyott. Bizony, kaland volt ez a javából. Az utasoknak ki kellett szállniuk, és a közeli erdőből kellett hordani a fát a mozdony felfűtéséhez. A természet akadálya még ennél is nehezebb volt. 1929 januárjában óriási hó esett. Konstantinápoly előtt 145 kilométerre az Orientexpressz utasai 11 napig a hó foglyai voltak. Az emberek nagy nehézségek árán vágták az utat a hóban, hogy ebben a szegény tartományban húst, főzeléket, kenyeret szerezzenek az utasok számára, akik a fütetlen vagonokban formálisan éheztek. A legnagyobb veszélyt azonban a vonat körül bolyongó farkasok jelentették, hiszen azok is éhesek voltak. A második világháború után, 1946 januárjában újra közlekedett az Orient-expressz, Párizs és Velence között. Ez azonban már újabb fejezet volt. Még az év végén meghosszabbították a vasúti pálya hosszát Belgrádig, majd Szófiáig, 1947-ben pedig Konstantinápolyig. 1950-ben az utasok már Párizstól Athénig utazhattak. A két világháború között a társaság elvesztette monopóliumát (jogát) Nyugat és Kelet között. Ugyanis a közlekedésben más társaságok is hasznot láttak. Ekkor jelent meg az Arlberg—Orient-expressz és a Simplon—Orient-expressz, amely vonatokkal az utazás változatosabbá vált. A társaságok között tehát megindult a harc, hogy az utasok minél kényelmesebben utazzanak. Fordította: id. Zakar János az egyik Batumiban, a másik Utrisben. Az utóbbi előnye, hogy a feltételek maximálisan közelítenek a delfinek megszokott tengeri életteréhez. Egy természetes sós tó ez, amelyet a tengertől választottak el. A háromhektárnyi vízterületet erdő borította, meredek hegyek veszik körül. Az 1984-ben alapított delfináriumot már több mint négymillióan látogatták meg. Azóta több külországban is bemutatkoztak — nagy sikerrel. Érdekes esetet mesélt el a delfinekkel kapcsolatban Igor Csarkovszkij, a moszkvai testnevelési kutatóintézet munkatársa, aki a csecsemők úszásoktatásával foglalkozott. Az ő csecsemőkorú kislánya volt az első a világon, aki saját bőrén tapasztalta meg a vízi és víz alatti életet. — Egy alkalommal a pár hetes kislánnyal foglalkoztam a vízben. A közelünkben, mint mindig, ott úszkált két delfin. Már megszoktuk jelenlétüket, s úgy tűnt, ők sem figyelnek ránk. Az életük legelső napjaiban vízhez szokott, gyerekek általában tovább bírják ki levegő nélkül, mint a felnőttek. Én mindenesetre mindig megéreztem azt a pi 1- lanatot, amikor a kisgyereket felszínire kell hozni, hogy levegőt vegyen. Vég,ül is, csaknem két évtizedes tapaszta latom van benne ... Azon a napon is pontosan tudtam, mikor kell majd a felszínre úsznom a kis csöppséggel. No, még egy kicsit ... és indulunk ... — gondoltam. Ám ami. akkor történt, az egy szempillantás alatt zajlott le. A delfinek ugyanazzal a csodálatosan összehangolt mozgással termettek mellettünk, mint amil/yennel a nézőiket is elkápráztatják. Az: egyik nem éppen agresszíven, de nag; /on határozottan ellökött a kislány n íellől, a másik .gyorsan a felszínre emel te a gyereket. Bizonyára azt hitték, hogy én valamit rosszul teszek. Talár i az nem tetszett nekik, hogy á mély v ízben játszom a kislánnyal. Az is leh et, hogy a gyermek valamiféle vészjelze ;sét fogták fel. Ám ha így van, akkor közvetlen kapcsolatot tudnak teremte ;ni a gyerekeinkkel, olyan kapcsolat ot, amelyet mi, felnőttek nem érzéke lünk. Talán valaha erre a titokra is fét ay derül. Mit láthatunk a világűrből? A delfinek titkai Az embert régóta foglalkoztatja a delfinek egyedülálló viselkedése. A kutatók rendkívül érdekes, olykor fantasztikusnak tűnő hipotéziseket állítanak fel ezekről a valóban nem mindennapi állatokról. Életvitelüket, szokásaikat az ember csak a delfináriumokban figyelheti meg kellő alapossággal. A Szovjetunióban a közönség számára is nyitva álló két delfinárium van. A természeti környezet és az abban tapasztalható változások űreszközökkel történő megfigyelése értékelhetővé teszi a bioszféra állapotát és annak megítélését, hogy milyen terheléseket bír el károsodás nélkül? A szovjet űreszközök, így a MIR űrállomás, a Kozmosz, a Reszursz —01 -es műhold és mások hatalmas jelentőségű tudományos és gyakorlati anyagot szolgáltatnak a kutatóknak. Az interaktív számjegyes feldolgozási módszerek segítségével a Moszkvai Ürökológiai Tudományos Kutató Központ szakemberei már napjainkban is fontos környezetvédelmi kérdéseket képesek megoldani. „A Szovjetunióban jó matematikai ellátottságit számítógépek működnek, amelyek segítségével különleges módszerekkel, alaposan tanulmányozni lehet a kisebbnagyobb városokat, víztározókat, az erdő állapotát” — mondja Julian Novikov, az ökológiai űrkutató központ vezérigazgatója. A környezetvédelemmel kapcsolatos űrinformáció felhasználásával meghatározható az egyes városok, térségek természetvédelmi egységek állapota, környezetszennyezési terhelése és a legkisebb változás is nyomonkövethető. Mindez lehetővé teszi a természeti környezet védelmét. Kellő tapasztalatok birtokában az ökológiai űrkutató központ kész külföldi partnerekkel is szerződést kötni a környezetvédelmi problémák kozmikus eszközökkel való kutatására. A közelmúltban a szovjet tudósok Moszkva és Leningrád környezetvédelmét, továbbá a két nagyváros lakóinak járványügyi és légzőszervi megbetegedéseit tanulmányozták. A kutatások eredményei szoros összefüggést mutattak ki az adott városok környezetszennyezése és lakóik bizonyos fajta betegségei között. Ez lehetővé tette, hogy pontosan meghatározzák egyes betegségek okait és összefüggésbe hozzák azokat a lakóhelyi, környezeti ártalmakkal. A világűrből végzett környezetszennyezési kutatás megfelelő egészségügyi információkkal együtt lehetővé teszi, hogy meghatározzák azokat a térségeket, ahol egyes megbetegedések előfordulásának gyakoriságát növelik a környezetszennyezési tényezők, továbbá, hogy előre prognosztizálják e kedvezőtlen folyamatokat. Napjainkban reális lehetősége nyílott egy hatékony, környezetvédelmi, egészségügyi tüdő-, rák- és más megbetegedésekkel foglalkozó rendszer megteremtésének.^^ • A moszkvai gyermekek légzőszervi megbetegedéseinek térképét az űrkutatás eredményeinek felhasználásával rajzolták meg. A sötét színnel jelzett helyeken a megbetegedések gyakorisága 20 százalék fölött van. • Moszkva központi területének űrfelvétele. A sötét színek az ipari objektumok és közlekedési eszközök környezetszennyezését mutatják.
