Petőfi Népe, 1991. június (46. évfolyam, 127-151. szám)
1991-06-08 / 133. szám
PETŐFI NÉPE 1991. június 8., 5. oldal A SZENNYVÍZ A TISZÁBAN KÖT KI Megosztott jogkörök Mi köze az építésznek, az építtetőknek és építőknek a környezetvédelemhez? Nagyon is sok, derült ki abból az előadásból, amelyet az Építéstudományi Egyesület kecskeméti tagjainak tartott dr. Major Tibor, az Alsó-Tiszavidéki Környezetvédelmi Felügyelőség igazgatója. A legkülönfélébb építkezéseknek komoly környezetvédelmi előírásai voltak már tíz-tizenkét évvel ezelőtt is. Ezek betartását, az előírások szerinti tervek elbírálását, engedélyezését a legkülönbözőbb hatóságok végezték. Gyakorta úgy, hogy ezek hatáskörei hol összemosódtak, hol fedték egymást. Három évvel ezelőtt a Környezetvédelmi Minisztérium, illetve területi szervezetei születtek meg és „éltek” alig két és fél évet. Majd 1990-ben ismételt átszervezés után - létrejöttek a környezetvédelmi felügyelőségek, önálló jogi személyként, és önálló gazdálkodással, hatósági és szakhatósági jogkörökkel. A környezetvédelmi felügyelőségek a vízvédelemmel kapcsolatosan megosztott jogkörrel rendelkeznek, hiszen míg a vízkivételre a vízügy ad engedélyt, ők arra, hogy mennyit és milyen módszerrel vehet ki az engedélyt kérő. Magyarán a természeti javak használatára ügyelnek. A vízvédelem témakörében jegyezte meg az előadó, hogy a kecskeméti kommunális szennyvíz mintegy negyven százalékát az AGROMIX Tsz helyezte ki ártalmatlanításra, illetve öntözött a tisztított szennyvízzel. Eddig. A költségek alakulása, az állami támogatások megvonása azonban azt eredményezte, hogy az a lehetőség megszűnt. A kecskeméti szennyvíz ma mert hová tűnhetne máshová — a Csukás-éren és a Dong-éren keresztül a Tiszában köt ki. Ez pedig tarthatatlan állapot. Ugyanúgy, mint az úgynevezett szippantott szennyvizek követhetetlen útja és sokszor — fellelhetetlen fogadóhelye. A levegőtisztaság védelme szintén megosztott, hiszen azt tudni, hogy ki, mennyi és milyen szennyező anyagot juttat a levegőbe, a felügyelőség dolga. De a gépkocsipark „minősége”, illetve a szmogriadó elrendelése más intézmények hatáskörébe tartozik. Ma Magyarországon a legnagyobb kavalkád, a legtöbb félreértés a veszélyes hulladékok körül van, amelyektől nem félni kell — mondta az előadó — hanem a kezelésük módját tudni. Az ezekkel kapcsolatos kérdésekben egyébként a felügyelőségeknek teljes hatósági jogkörük van. G. E. KÖRNYEZETÜNK hm fi ii \vLir/ü árun lliyu m A szegedi székhelyű Alsó-Tiszavidéki Környezetvédelmi Felügyelőség (ATI-KÖTE) látja el Dél-Kelet- Magyarország környezetvédelmi felügyeletét. Csongrád megyére. Békés megye jelentős részére, valamint Bács- Kiskun megye keleti felére terjed ki illetékességi területük. Ebben a terséeben feladatuk a levegőtisztaság, a vizek mennyiségi és minőségi védelme, az úgynevezett helyhez kötött gyárak szennyező anyag kibocsátásának vizsgálata, hatósági felügyelete; a veszélyes hulladékok kezelésének és ártalmatlanításának ellenőrzése, valamint a zaj- és sugárvédelem. G. B. • Az idén, az év elején kapta meg a felügyelőség laboratóriuma a képen látható Ausztrál atomabszorpciós készüléket, amellyel pontosan kimutathatók a környezetünkben fellelhető nehézfémionok. • Felvételünkön Forgó Irén dcsztilálással határozza meg a hulladékminta ammónium-tartalmát. Légszennyezettségi tájékoztató Az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat Bács-Kiskun Megyei Intézete jelenleg hét településen ellenőrzi a szennyezőanyagok talajközeli levegőben kialakult koncentrációját (immisszió). Baján, és Kalocsán hagyományos légszennyezők (kéndioxid, nitrogéndioxid, korom, ülepedő por) vizsgálata történik, Kecskeméten ezen túlmenően ellenőrizzük a levegő szén-monoxid, a szálló por, valamint az ipari eredetű fluorid szennyezettségét. A jelenlegi műszerpark maximális leterheltsége miatt Kiskunhalas, kiskörös, Kiskunfélegyháza és Dunavecse településeken kizárólag ülepedő por mérésére van lehetőség. A környezeti levegő tisztasági követelményeit szabványban rögzítették. A települések légszennyezettségének értékelése, „levegőminőségi osztályba” sorolása e szabványban foglalt határértékek és előírások alapján történik. Valamely településen a levegőminőség akkor megfelelő, ha a szennyező anyagok koncentrációja nem haladja meg sem a rövid idejű (24 órás), sem a hosszú idejű (éves) határértékeket. Szabványos minősítés az év négy hónapjában végzett mérési eredmények alapján nem végezhető, a regisztrált értékek a vizsgálat időszakára jellemző szeles, esős időjárás következtében a megszokottnál alacsonyabbak. Megyénk a földrajzi és talajtani adottságok következtében porral kisebb-nagyobb mértékben szennyezett, egyéb mért szennyező anyag koncentrációk alapján a levegő minősége általában megfelelő, országos viszonylatban kedvező. dr. Sztankó Ágnes Az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat tájékoztatója az 1991-ben végzett légszennyezettségi vizsgálatokról LÉGSZENNYEZŐ ANYAGOK Vizsgált települések *'• i tropcn^ioxid Ki'nnioxiri Fluorid Ülepedő por Havi átlag 24 órás határ-Havi átlag 24 órás határ-Havi átlag 24 órás határ-Havi átlag Határérték szennyezettérték túliépészennyezettérték túliépészennyezettérték túliépészennyezetttúllépés séq ,uq/m3 sek száma ség /ug/m^ sek száma ség zug/m^ sek száma ség g/m^x 30g Kecskemét 1991.1. hó 49,0-33,0-1,6-14,8-II. hó 47,0 1 62,0 .-1,9-15,2-III. hó 43,0-15,0-2,0-23,4 + IV. hó 37,0-9,0-1,5-21,3 + Baja 1991.1. hó 81,0 6 36,0-17,3 + II. hó 86,0 7 31,0-10,2-III. hó 73,0 3 13,0-11,5-IV. hó 36,0-9,0-16,1-Kalocsa 1991.1. hő 38,0-87,0 2 10,6 r II. hó 28,0-76,0 1 6,8-III. hó 29,0-17,0-18,2 + IV. hó 24,0-• ■ 23,0-17,5 + Szennyező anyagok lakott területre vonatkozó (vetetett. I) határőr tökei: Szennyező anyag hosszú idejű (éves) határérték , kén-dioxid 70 /ug/m3 150 /ug/m3,2Á nitrogén-diox id 70 /ug/m3 85 /ug/m3,241 gázalakú fluoridok 3 /Ug/m3 5 yug/m5,24* ülepedő por 120 /ug/m3 16 /ug/m3,24* rövid idejű határérték Írta és összeállította: Banczik István A TÁRSADALMI MUNKA MEGBECSÜLÉSE Tavat varázsolt a csatornából Novák Attila, a Bácsalmási Horgász Egyesület titkára Kiváló Társadalmi Munkáért kitüntetést kapott a közelmúltban. A Bácsalmási Petőfi Mgtsz elnökhelyettesét munkahelyén kérdeztem; — Minek tulajdonítja az elismerést? — Ennek az az előzménye — mondta —, hogy 1988 májusáig alig tudtam valamit a horgászatról, s kívülállóként nem láttam igazán az értelmét az effajta időtöltésnek. Aztán a barátaim ösztönzésére először kívülállóként szereztem tapasztalatokat, majd be is léptem az egyesületbe. Alig több mint százan voltunk akkor az egyesületben, amely a Nagymosztonga nevű 21 hektáros vízterületet használta. A természetes vízgyűjtő azonban a szárazság következtében mindössze hat hektárosra zsugorodott, s tulajdonképpen csaknem horgászhatatlanná vált. Ezért a bácsalmásiak Madarasra és Bokodra jártak pecázni. 1989 januárjában az egyesület titkárává választottak, s attól kezdve foglalkoztatott a Mosztonga megmentése, ami végül is az aszályos időszak miatt nem sikerült. Ezért felvetődött egy új horgásztó kialakításának a gondolata. Egy ideig jártam a határt, míg a Kígyósi csatorna vonalában Növök Rostás Sándorral, a vízügyi igazgatóság szakemberével kijelöltük a tó helyét. Akik engem ismernek, azok tudták, ha én áprilisban azt mondtam; itt tó lesz, akkor ott májusban már a gépek dolgoznak. Szinte anyagi alap nélkül fogtunk hozzá. Már folytak a munkálatok, amikor megkezdtük a pénzgyűjtést. A saját horgászaink, a Magyar Országos Horgász Szövetség, a helybeli üzemek, vállalatok, a Petőfi Tsz és még sok mindenki segített anyagiakkal, gépekkel, társadalmi munkával. Az első „kapavágás” után, egy évvel később már egyesületi versennyel avattuk a tavat, amely feledhetetlen társadalmi esemény volt Bácsalmáson. Több százan jöttek ki a városból, s nagyon jól érezték magukat, mert kellemes, szép környezetet láthattak. A munkálatokat azóta is folytatjuk, de már hamarosan teljesen elkészül a halnevelővel együtt épülő létesítmény, s így mintegy húsz hektárnyi vízterület áll majd az egyesület rendelkezésére. A tó környékét a horgászok gondozzák, füvet nyírnak, fákat ültetnek társadalmi munkában. Én is azért vállaltam a feladatot, hogy legyen egy olyan hely a város közelében, ahová a családommal együtt kimehetek pihenni, szórakozni, jó levegőt szívni, közösségi életet élni. Azt hiszem, hogy ennek a kialakításában, szervezésében végzett munkáért kaptam az elismerést, ami rajtam keresztül mindazoknak a megbecsülése is, akik sokat tettek környezetünk szépítéséért. SOROKBAN • Június 15—16-án megyei A, 22—23-án pedig a B csoportos halfogó csapatbajnokság lesz a Kiskunsági Öntöző Főcsatorna Homokihídi szakaszán. A vetélkedő 8-tól 11 óráig tart. A nevezési határidő: június 8., illetve 14. • A múlt évi sikeres rendezés után június 29-én, ismét a kiskunhalasi Sóstón tartják a megyei felnőtt, férfi és női, valamint ifjúsági egyéni horgászbajnokságot. Az eredmények összegzésére kétszer 3 órás (délelőtti és délutáni) verseny után kerül sor. • A Soltvadkert—Kiskőrösi Petőfi HE június 9-én, 8 —11 óra között a Vadkertitavon rendezi meg egyesületi halfogóversenyét. • A Fülöpszállási HE szombaton 9-től 17 óráig horgászattal egybekötött gyermeknapot tart az egyesület saját vizén, a Kígyósi csárda közelében lévő Kostökön. • A Bácsalmási Horgász Egyesület június 16-án, reggel 6 órától 10-ig tartja idénynyitó egyesületi versenyét a Kígyósi tavon. A nevezési díj felnőtteknek 150, ifjúságiaknak 80 forint. • Az országos horgászrend szerint június 15-én, 0 órától feloldjuk a ponty horgászati tilalmát. SZÁLKA Kivagyiság vagy szolgálat? A 0.20-as zsinóron nincs keletje a felkínált csalinak. Szokásból mégis állítgatom az úszón a vízmélységet, végigpásztázom a vízréteget felszíntől a fenékig. Megbizonyosodok róla, amit már előbb is gyanítottam. Előkészítem a 0,16 milliméteres „cérnát” 0,14-es élőkével. És kezdődik minden elölről; egy csontival, kettővel, csokorral. Döglött a víz, így mondják ilyenkor a horgászok, pedig az idő remek; százágra süt a nap, a víztükör sima. Még az úszó rebbenése is látszana. Ha ... Tétován matatok a csalik között, s az egyik dobozban rátalálok néhány nyeszlett piros csontira. Automatikusan cserélem a virgonc fehérekkel, s bár komolyan nem hiszek a várható hatásban, dobom az etetett helyre. És láss csodát! Mintha mozdulna a bóbita, de aztán visszaáll az érzékeny jelző eredeti állapotába. Kiveszem a vízből, és a horog üres. Szomorúan állapítom meg; a hal ügyesebb volt nálam. De küldöm a következőt, s egy-két órán belül fogok néhány tenyérnyi kárászt, dévért, két pontyot. Tulajdonképpen elégedett is lehetnék, ha tudnám a magyarázatát, hogy miért jó az áléit piros, s miért nem kelendő az elevenen mozgó fehér csontkukac. Miközben meditálok, gyors léptek ijesztik el a halcsapatot a partközeiből, s mire megfordulok valaki rámköszön, s választ sem várva kérdezi; „Van-e valami?” A haltartó felé mutatok, „valami” van, de nagyon gyenge a kapás, egy centit emel vagy süllyeszt, oda kell figyelni, különben ... „Megnézhetem?” — kérdezi az illető és ismét választ sem várva indul a szák felé. Nem tetszik a rámenősség, de nem akarok udvariatlan lenni, inkább nem szólok. A következő „lépés” azonban csaknem mindent megmagyaráz; „Elkérhetem a horgászengedélyét?” — fordul hozzám ismét. „Halőr vagyok” — teszi hozzá magyarázatként. Nincs mit takargatnom, mert semmiféle szabálytalanságot nem követtem el, de rendkívül bosszant a hátulról jövő módszer. Meg is kérdezem; nem ezzel kellett volna kezdeni? A válasz sem késik; „Társadalmi munkában csinálom . . .” Csak éppen azt nem teszi hozzá, hogy tulajdonképpen köszönettel tartozom neki. Bosszant, de lehet, hogy némi igaza van, mert óvja a védenivalót, számon kéri a szabályokat. De a módszer akkor sem tetszik. Az 1960-as években jártam először az egyik nyugat-európai országban. A közlekedési rendőr megállított, köszönt, elkérte az irataimat, megköszönte és jó utat kívánt. Ezt azóta sem felejtem el, s mint minden hasonlat valahol ez is sántít, de nem tanulság nélküli. Az emberi közeledés alapvető szabályait be kell(cne) tartani, hiszen a halőri feladatkör sem lehet alkalom a „hatalom” fitogtatására. A vállalt feladat főhivatásként és társadalmi munkában is: szolgálat, amit csak egyféleképpen lehet(ne) ellátni. Kulturált társadalmi normák szerint. B. I. KALOCSAIAK A VÁLOGATOTTBAN Katus és Martin világbajnokságra feni a horgait A MOHOSZ versenysport szakbizottsága háromfordulós válogatóversenyt rendezett az augusztus végi halfogó világbajnokság színhelyén, a Szeged melletti Matyéren, a Széchenyi István nevét viselő nemzetközi evezőspályán. A három forduló, valamint a múlt évi bajnoki eredmények alapján kijelölték a világbajnokságon induló csapat tagjait. Katus Gyula (Kalocsa és Vidéke HE) révén megyei résztvevője is lesz a világbajnokságnak. A kalocsai versenyhorgászat eredményességét jelzi, hogy az augusztus 14 és 18 közötti, pöstyéni ifjúsági világbajnokságon Katus Gyula klubtársa. Martin Gábor is képviseli majd a magyar illetve megyei színeket. A világbajnokságok előtt még két komoly erőpróba áll a versenyhorgászok előtt; júliusban az 1. osztályú csapatbajnokság és augusztusban az egyéni halfogó verseny. • Katus Gyula, a Kalocsa és Vidéke HE országos bajnoka világbajnokságra készül
