Petőfi Népe, 1991. június (46. évfolyam, 127-151. szám)

1991-06-07 / 132. szám

PETŐFI NÉPE 1991. június 7., 3. oldal Jaj de ólmos ez a banánhéj! Szerda, környezetvédelmi világnap. A rádióban kora reggel hallottam, szé­kesfővárosunkban jó lesz vigyázni, ne­tán gázmaszkot ölteni, mert a levegő szennyezettsége a megengedett értéket jóval túlszárnyalta. Éppen aznap kellett Pestre mennem. Rohanás a körúton, ro­hanás az utcán, a metróban. Lógott a nyelvem, dél körül már enni is jó lett volna. Persze, csak úgy, futtában, az utcán. Azt nem! Az autók egyméternyire ontják a füstöt — én meg vegyem és egyem az ínycsiklandozó fánkot, netán (Fotó: Stras/er András) hot dogot '.' Még üdítőt sem kortyoltam az utcán feszítő pavilon tövében. Inkább rohantam tovább. Kecskemétre érve fellélegeztem. Am mit ád isten, rámjött a köhögés, a ful­­doklás. Ólommal megtelt tüdőmet újabb megrázkódtatás érte, de nem a friss le­vegőből, hanem a kecskeméti buszpá­lyaudvar körüli füstfellegből „slukkol­­hattam" egyet. Majd csak kibírom — gondoltam, és az Aranyhomok mögötti pályaudvar felé vettem az irányt. Ni­­csak! Banán, narancs, mandarin és egyéb déligyümölcs — olcsóbban a kis asztalkán. Már hogyan is képzelné az eladó, hogy tőle veszek, amikor a 4-es busz nagy hirtelen bekanyarodott állo­máshelyére, maga mögött hömpölygő gázfelhőt hagyva. A kipufogóból áradó füst pedig elnyelte a banánhalmot.. . Krákogva, köhögve, hörögve érkez­tem haza. Magamra zártam az ajtót, és végre fellélegezhettem. Szerdán, a kör­nyezetvédelmi világnapon. (borz) EGY HÍR NYOMÁN Lehetnek-e hamis gyógyszerek a patikában? Egyre gyakrabban hallani külföldi gyógyszerhamisításokról. Van, ahol ki­fejezetten mérgezőanyagot, másutt egyszerű placebót kevernek a készít­ménybe, s egy jól csengő márkanévvel utcára dobják a „gyógyszert”. A múlt héten az egyik afrikai országból 150 gyermek halálát jelentették. Oka: ha­misított gyógyszert fogyasztottak. Elő­fordulhat-e itthon hasonló eset? Kérdé­seinkkel Emese Líviát, a Pharmafona­­tan Gógyszcrcllátó Vállalat, a volt Gyógyszertári Központ szakfőgyógy­szerészét kerestük meg. Elmondta, hogy szakfelügyelőként tíz év alatt egyszer sem találkozott olyan esettel, amikor tudatosan adtak volna más készítményt a patikában, drogériában a rászorulónak. Ha vélet­lenül a gyógyszerdobozban csupán a tájékoztató cserélődött is el, akkor is kivonták a szériát a forgalomból. Ami­kor például a kamilla hiánycikk volt —, a patikusoknak az Országos Gyógyszerészeti Intézettől kellett enge­délyt kérniük, hogy anélkül adhassák el a gyógyteakeveréket. A 9/1990. (III. 28.) SZEM-rendelet engedélyezte a gyógyszerészeknek ma­gánpatikák üzemeltetését. Az Országos Gyógyszerészeti Intézet szakfelügyelői az ő készítményeikből is rendszeres mintát vesznek, s visszaélés esetén be­vonják engedélyüket, akkor is ezt te­szik, ha nem gyógyszerész képesítésű alkalmazott keveri a medicinát. Ha patikán kívül adnak el készít­ményt — például kozmetikusnak szál­lítanak — meg kell kérni az OGY1 en­gedélyét. Korábban e rendelkezés alap­ján a gyógyszertári központ ellenőrizte a herbáriákat, a drogériákat, a Her­mész méhészeti szakboltjait. Régen az engedélyeket kiadó tanácsok küldték el a címlistát a gyógyszertári központok­nak, hogy a minőségi kifogások esetén pontosan tudják: kit kell értesíteniük. Sajnos, az új önkormányzatok a címek postázásáról ma még elfeledkeznek. A patikák szakmai ellenőrzése, a tisz.tiföorvosi hálózatról nemrég hozott törvény értelmében, a megyei főgyógy­szerészekre hárul. — Külföldről behozott készítmények esetén sem találtak hamisításra utaló jeleket? kérdeztük Emese Líviát.- Nem, hiszen a külföldi gyógyszer­­gyárak jól felfogott érdeke, hogy ga­rantált minőségű terméket adjanak el. Minden, külföldről származó gyógy­szerből először minta és minőségi tanú­sítvány érkezik hazánkba, az OGYI csak vizsgálat után engedélyezi magyarországi forgalmazásukat. (kgyr) Ferenczy Europress • • rr ___ •• A GYOMROI TOMEGGYILKOSSAGROL — 46 ÉV UTÁN 133 áldozat Mi is történt 1945 tavaszán Gyom­ron? Rágondolni is rossz. Százhar­minchárom ártatlan embert gyilkoltak meg. Ez a sötét ügy tavaly került ismét reflektorfénybe, mégpedig a rádióban elhangzott interjút követően. Borenich Péter a Németországban élő dr. Ta­máska Loránddal, a „bonckés Pagani­nijével” beszélgetett, aki egyebek mel­lett a gyömrői véres eseményekre is em­lékezett, miután részt vett a holttestek felkutatásában, exhumálásában. A rá­dióriport után nem sokkal apró hír je­lent meg az egyik napilapban, misze­rint a gyömrői ügy tanúit keresik, ugyanis a Történelmi Igazságtétel Bi­zottság kezdeményezésére tényfeltáró vizsgálatba kezd a Legfőbb Ügyészség. Nos, a „végeredményt” tegnap este Gyömrőn ismertették, illetve a 168 óra múlt szombati adásában Borenich Pé­ter riportban számolt be a rejtélyes gyilkosságokról. * Nagy Vince volt belügyminiszter New Yorkban 1962-ben megjelent Ok­tóbertől októberig című önéletrajzá­ban ezek olvashatók: „Még 1945 tava­szán történt, hogy a Pest megyei Gyömrő községben a kommunista cső­cselék magához ragadta a helybeli köz­­igazgatási és karhatalmat, s tömegvér­engzést rendezett a községben és a szomszédos falvakban (...) Több mint huszonkét ártatlan polgárt gyil­koltak meg. Egyedül azért, mert bur­­zsujok voltak. Az áldozatok között egyetlen földbirtokos volt. Bognár Jó­zsef, 5-600 hold tulajdonosa, aki a vi­dék közszeretetében állt. A többiek nagyrészt parasztgazdák voltak, de volt köztük tanító, vasutas és községi tisztviselő is. A holttesteket a közeli erdőben és árkokban földelték el.” Az áldozatok között volt Révay Jó­zsef ismert filozófus is, akiről a magyar mártír írókról szóló, 1947-ben kiadott antológiában Mátrai László ezt írja: „míg élt, finom valószínűtlenség lengte körül". Haláláról, annak körülményei­ről pedig egy szót sem ejt. Nem úgy gróf Révay István író, a Bécs közelében élő testvér, akivel Hanák Tibor több­ször elbeszélgetett, s a visszaemlékezést a müncheni Új Látóhatár egyik számá­ban, Révay József halálának 35. évfor­dulója idején publikálta. íme egy rész­let: „A nélkülözések hatására Révay József elhatározta, hogy leutazik élel­miszert beszerezni vidékre, a Pest me­gyei Úriba, ahol 500 hold földje volt. Örökölte. 1945. április 1-jén indult el. A környéken épp akkor garázdálkod­tak a helyi nagyságok. Mint mondták, tisztogatást tartanak. Összefogdosták az ügyvédeket, orvosokat, protestáns és katolikus papokat és jegyzőket, te­hát az urakat. Gyömrőre vitték őket. (Révay István úgy emlékszik, hogy egy bizonyos Bakzer nevű asztalos, 1919- es kommunista tanácselnök és egy Ta­kács nevű, jugoszláviai partizán vezette az akciót. (Hét napig fogva tartották a csoportot, kihallgatásokat rendeztek. A hetedik nap este elengedték őket. Védelmükre melléjük adtak néhány nemzetőrt, akik a határban agyonlőt­ték mindegyiket. Összesen 133 sze­mélyt. Dr. Tamáska Loránd, aki az exhu­málásokat vezette Borenich Péternek nyilatkozta, illetve jelen sorok írójának levélben, telefonon elmondta, hogy a gyömrői áldozatok özvegyei az Igazságügyi Minisztériumban feljelen­tést tettek, miután szeretteiket tisztes­ségesen akarták eltemetni. Dr. Felsze­­glty Róbert, a Pest-vidéki Törvényszék vizsgálóbírója kiment a helyszínre, de — úgymond — a járási rendőrkapitány dühösen elzavarta. Mi történt az exhu­máláson? Tamáska Lorándé a szó: „1945 augusztusában jött hozzám a Pest-vidéki Törvényszék új vizsgálóbí­rója, dr. Jáhn Géza. Elmondta, hogy nem veszélytelen dolog, de van-e bátor­ságom kimenni Gyömrőre, és megke­resni az eltűnteket? A gyömrőiek azt mondták, hogy az erdő vagy a strand közelében lehetnek egyesek eltemetve. Végül is huszonkét embert találtunk meg. Valamennyiüket tarkón lőtték. * A tömeggyilkosság ügyében megtör­tént a tényfeltáró vizsgálat. De vajon milyen eredménnyel? A 46 évvel ezelőt­ti bűnösök, a gyilkosságok elkövetői közül húsz embert tartóztattak le an­nak idején, de legtöbbjüket 1946 janu­árjában szabadon engedték. Persze, so­kan nem akartak ebbe belenyugodni, ám hiába hallatták hangjukat a legfel­sőbb fórumokon is. Az iratok, a doku­mentumok, az 1945-ös vizsgálóbírói el­járás anyagai eltűntek. Később pedig 1948-ban — kegyelmet kaptak a kegyetlen gyilkosok. Ma pedig — ha él közülük valaki is — nem „jelentkezett” egyetlen ember sem, aki beismerte vol­na bűnösségét. így, ha ennyi idő távla­tában a gyömrői bűncselekmény el­évült, rehabilitálni s elítélni sem lehet már senkit. Előbbit azért sem, mert az áldozatokat bírósági tárgyalás nélkül végezték ki, tehát el sem ítélték őket jogerősen. Perújrafelvétel, tényfeltárás. Azért, hogy a múlt sebeit gyógyítgassuk. Ta­lán most, a gyömrői ügy „felmelegíté­sével”, az újbóli vizsgálatok elvégzésé­vel, a tanúk meghallgatásával sikerül a szerencsétlen sorsú 133 embertől mél­tóképpen elbúcsúzni. Halkan, csend­ben. Bár megbocsátani soha nem lehet a kegyetlen gyilkosoknak. (borz) KI AZ IGAZI GAZDA? Viták a volt tanácsi üdülők sorsáról A Bács-Kiskun Megyei Tanácsnak három üdülője volt: a balatonlellei, a solt-kalimajori, valamint az érsekcsa­­nád-veránkai. Mindjárt az új önkor­mányzatok megszületésekor viták kez­dődtek: mi lesz az igen é.rtékes objektu­mok további sorsa?* Ersekcsanád és Solt képviselő-testületei bejelentették: igényt tartanak a területükön lévő üdü­lőkre. Vállalkozásba adják, hogy költ­ségvetésüket áz így befolyó összegekkel kiegészíthessék. Csakhogy a volt gazda jogutódjá­nak, a megyei önkormányzatnak minderről teljesen más a véleménye: — Úgy vagyok az üdülőinkkel, mint Gorbacsov a Kurili-szigetekkel — mondja Kőtörő Miklós, a megyei köz­gyűlés elnöke. — Én személy szerint minden vita nélkül szívesen átadnám azokat a helyi önkormányzatoknak. Egy gonddal kevesebb lenne. Megelőz­nénk minden viszályt. Viszont a 116 BÁCSALMÁSI SERTÉSHELYZET Bennragadt túlsúlyosak Múlt év decembere óta akadpzik a hízók szállítása a Bácsalmási Állami Gazdaságból is. Most mintegy három­ezer nagy súlyú, 180—220 kilogram­mos jószág van a sertéstelepen, elkép­zelhetetlen felfordulást okozva időn­ként a méretüknél jóval kisebbre épí­tett ólakban. De ők csak a nagyobbak, van még kétezer 130-160 kilós is ugyan­itt. A háztáji termelőknél pedig ugyan­csak háromezer „ragadt benn”. A ki­sebbekre, nem mindre, csak úgy felére, talán sikerül vevőt találni, de hogy áron alul kelnek el, az már majdnem biztos. Pedig Magyarország valameny­­nyi vágóhídjával megpróbáltak az ot­taniak kapcsolatba lépni, hízót azon­ban — ilyen-olyan kifogásokkal - még a nagy súlyú állatok vágására al­kalmas vágóvonallal rendelkező feldol­gozók sem vásárolnak. A gazdaság szakemberei — felmérve, milyen embe­ri tragédiákat okozhat a háztájikban máradt sertés — előbb az onnan szár­mazó állatokat igyekeztek eladni, több-kevesebb sikerrel. Míg januárban a portákon 32 ezer hízó volt, mára szá­mukat 8 és fél ezerre apasztották. A szerződésben megszabott árat fizet­ték értük a termelőknek, ők 10-12 fo­rinttal kevesebbet kaptak a fcldolgozó- I tói. Bár nem látni a dolog végét, egye­lőre úgy számolnak a nagyüzemben, hogy ezen az ágazaton legkevesebb 10- 12 millió forint veszteségük lesz. G. E. település képviselői nem azért válasz­tottak meg, hogy a közös vagyon egy­­egy egységéről — mondjuk a béke je­gyében — lemondjak. A Zala Megyei Tanáccsal közösen épített balatonlellei üdülő hasznosítására pályázatot írtunk ki, mert a körleveleinkre nem érkezett megfelelő számú jelentkező a szezonra. A Zala megyei kollégák is minket kér­tek, hogy az ő részüket is értékesítsük. A leilei nyaraló tulajdonjoga például vitathatatlan! — A solti önkormányzat viszont már a köztársasági megbízottnak is írt, hogy mielőbb magáénak tudhassa az egykor, a Teleki családtól elvett remek kas­télyt ... — Tudok erről. Ismerem a választ is! Eszerint várni kell még a döntésre; a vagyonátadó bizottság intézkedésére. Megállapodtunk a solti vezetőkkel: ad­dig sem állhat kihasználatlanul az épü­let. Előbb zárt körben hirdettünk pá­lyázatot. A legutóbbi közgyűlés úgy határozott: nyilvánosan kell versenyez­tetni az ajánlatokat. Remélem, hogy hamarosan vendégeket fogadhat az üdülő. Ha majd döntés születik a tulaj­donlásról, megtudjuk: kié lesz a ha­szon . . . — A festői szépségű Veránka-szigeti üdülőért is dúl a harc ... — Én inkább úgy mondanám: békés tárgyalások folynak. A törvényhozásra várunk, hogy biztosan dönthessünk az önkormányzat vagyonáról. Bonyolítja a helyzetet, hogy a sziget természetvé­delmi terület. A rezervátumokban pe­dig eltérő elvek alapján történik a va­­gyonmegállapítás. Őszintén mondom: nem szeretnénk, ha kenyértörésre ke­rülne sor az üdülők miatt a helyi ön­­kormányzatokkal. A vita, az érdekek érvényesítéséért folytatott harc viszont természetes velejárója a demokráciá­nak . .. F. p. j. Szakértők tárgyalják az új postatörvényt Korszerű postatörvényre van szükség, azt senki sem tagadja, hiszen az állami monopóliu­mok közül is talán az első kö­zött ezt a mamutszervezetet kezdték átalakítani. A postáról leválasztották a távközlést, a két vállalat működését viszont még nem szabályozták. Több változatot dolgoztak ki eddig az illetékes tárcák szak­emberei, amelyek abban min­denképpen közösek, hogy talán az elmúlt gyakorlat min­denáron való elutasítása érde­kében — a piac jelenlétét elsőd­­legesítik. Bár a bélyegkiadást, illetve a nemzetközi levélkülde­mények továbbítását ezután is állami monopóliumként emlí­tik, a pénzküldemények továb­bítására koncessziós megoldá­sokat kínálnak. A törvénytervezet előkészíté­sével megbízott szakértők egy része borúlátó, mert nem talál­ják megfelelően kidolgozottnak az egyes paragrafusokat. Nem fogalmazta meg eddig még sen­ki sem világosan, melyek lehet­nek e területen a piaci verseny színterei, feltételei, kötöttségei. A koncessziós rendszer — vélik — a működő, meglévő orszá­gos hálózat széttördelését ered­ményezné, ami egyenlő volna az állami vagyon elherdálásával is. Arról nem is beszélve, hogy a postaforgalmi alapszolgálta­tások más országokban is kizá­rólagosan az állami hálózat ke­zében vannak, mert másként nehezen garantálható mondjuk a postai levéltitok sérthetetlen­sége. De a koncessziós rendszer­nek egyéb gondjai is vannak. Ez a fogalom maga olyan szer­ződést'takar, amelynek értel­mében az állami tulajdont — meghatározott feltételek mel­lett — vállalkozó használja. S ha ez a tulajdon mondjuk egy postahivatal, vagy egy egész megye postaszolgálata? Ho­gyan tudják a leveleket felvenni és másik megyébe továbbítani? Netán mi garantálja, hogy kül­földre is eljut a küldemény? Vagy másik megyében másik vállalkozó veszi át a levelet és vele együtt a felelősséget? És ki teszi zsebre a tarifát? Hogyan osztoznak a vállalkozók a rájuk jutó díjhányadon? Ilyen és eh­hez hasonló nyitott kérdéseket kell megoldani a törvényterve­zet végleges megszövegezéséig, a parlamenti vitáig. Szémann Béla Ferenczy Europress VÉLEMÉNYEK — SZABADON Minket meg sem kérdeztek! A Petőfi Népe 1991. május 23-án közölte A Robinson bázis a gyerekeké című írást. Engedtessék meg nekem is, mint a madarasi bázis létrehozójának, hogy helyet kaphassak az újságban, és megjelenhessen az én válaszom is. 1985-ben a mi ötletünk alapján a tsz területén tábor létesült. Ettől az évtől kezdve a tsz támogatásával, a KISZ és a Magyar Úttörők Szövetsége pályáza­taiból egy ötven főt befogadó tábort tudtunk működtetni. Minden nyáron két turnusra szerveztük a programjain­kat. 1987-ben országos béketábort ren­deztünk. Az ország minden részéből jöttek is a gyerekek. Azóta is minden évben volt egy béketáborunk. Már visszajáró vendégeink is voltak. Kun­bajáról, Tataházáról, Bácsszőlősről. Bácsalmásról és, természetesen. Mada­rasról is minden évben itt táboroztak velünk a gyerekek. A Bikini együttes énekese, D. Nagy Lajos több alkalom­mal, a Picknik együttes zenésze, a T\ Popsaláta vezetője is szerepelt nálunk Vendégeink voltak az Országos Béke­­tanácstól, sőt, egy alkalommal cg\ amerikai professzor is érdeklődött a/ itt folyó békére nevelésről. Kóstolóval egybekötött árubemutatót rendezett a bokodi tejüzem, a Bácshús. Programot adtak a bajai MHSZ rádiósai. Voltunk Szegeden a reptéren, minden évben el­vittük a gyerekeket Kunbajára, lova­golni. Kiskunhalasról minden évben el­jöttek táborunkba a határőrök kutya- és egyéb bemutatót tartani. Erre a nap­ra az óvodásokat is meghívtuk, akik szívesen töltöttek velünk egy napol. Még tovább lehetne sorolni a tábori programokat. Rendszeresen minden évben ide, a bázisra jártunk kerékpár­­túrára, szalonnasütésre. Itt tartottuk a fák, madarak napját. Tavasszal és ős/­­szel az úttörők fát ültettek, rendeztek az erdőt. Rengeteg munkát végeztek cl itt az úttörők, és nagyon sokat köszön­hetünk a bázist segítő szülőknek. A tá­borban megfordultak a cserkészek is, sőt, az SZDSZ helyi fiataljai szintén itt táboroztak néhány napig. Tudjuk: ezután is a gyerekeké ma­radhat a bázis, de ki szervezi meg szá­mukra a táborokat, ki lesz velük? A terület gyerekei elvesztettek egy tá­borozási lehetőséget. Az elmondottak­hoz szükséges tudni, hogy a táborozá­sok úttörővezetők segítségével zajlot­tak. A rendszerváltással az úttörők munkáját nem ismerik el, kommunista csökevényeknek, az elmúlt rendszer maradványának tekintenek bennün­ket, akiket fel kell számolni. Erről van szó. Bennünket, akiket igazán érintene a bázis sorsa, nem hívott meg sem a tsz, sem a polgármesteri hivatal, amikor a bázis ügyéről döntöttek. Embereket neveztek oda ki gondnoknak, holott van olyan dolog is a bázison, ami az úttörőcsapat tulajdona. Tudtunk, bele­egyezésünk nélkül történnek intézkedé­sek. Nem azzal a céllal, hogy mindenki számára hozzáférhetővé tegyék a bá­zist, hiszen a fent leírtak nem arra utal­nak, hogy ide csak úttörők mehettek. Ide engedélyt sem kellett kérni senki­nek. Nyitottak voltunk. A mai elképze­lésekbe pedig nem fér bele az úttörő. Tehát gyerekek ellen irányultak az ed­digi rendelkezések. Tisztelettel kérem Önöket cikkem mielőbbi közlésére, mert a falunak, a szülőknek és a gyerekeknek joguk van tudni az igazságot. Gunity József, a Robinson Úttörőcsapat vezetője Az Alföld Áruházban (Május 1. tér) t.: 76/22-644/63 (És még egy RENAULT-cím: Tiszakécske, Szabolcska u. 13., t.: 76/41-198) Egy tank üzemanyaggal 1000 kilométer! RENAULT 19 Chamade dízel 1,9-es motor, 4,6/6,2/7,3 literes fogyasztás A legkedvezőbb áron — vámmal, fogyasztási adóval, áfával, helyszínre szállítva, üzembe helyezve, rendszámmal: 1 249 OOO Ft RENAULT KECSKEMÉT

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents