Petőfi Népe, 1991. június (46. évfolyam, 127-151. szám)

1991-06-25 / 147. szám

PETŐFI NÉPE 1991. június 25., 5. oldal BORSIHALMON PRÜSZKÖLNEK AZ EMBEREK Hajnali harmatcseppek Beszélgetés dr. Hegedűs Lóránt református püspökkel A magyar reformátusok II. vi­lágtalálkozója keretében Kecske­méten a református iskolák világ­­találkozóját vasárnap tartották. A program istentisztelettel kezdő­dött. ahol dr. Hegedűs Lóránt re­formátus püspök, a zsinat lelkészi elnöke hirdetett igét. Munkatár­sunk interjút kért a püspök úrtól. — Úgy tudom, a kecskeméti re­formátus gyülekezettel most talál­kozott először, habár gondolom, a városban már nemegyszer megfor­dult. — Valóban, sokszor jártam már a hírős városban. Legutóbb pres­biteri és gondnoki értekezleteken voltam itt. Az egyházközség, az egyházmegye felelős tisztségviselő­ivel' táláí'koztám és megbeszéltük a? egyház alapvető kérdéseit, me- Tyéketakó'rszakváltás idején meg kell oldanunk. Az élen az iskola­ügy áll. Ez Kecskeméten mostan­ság különösen aktuális. A kecske­méti református templomban még soha nem prédikáltam, a gyüleke­zettel most találkoztam először. A magyar református iskolák vi­lágtalálkozójára idesereglettek és a gyülekezeti tagok előtt rendkívüli volt Igét hirdetni. Azt mondhat­nám, mint Aranyszájú Szent János mondott a hallgatóinak: „A ti fi­gyelő buzgalmatok olyan, mint a szelid szél. Csendesen vitorláimba fuvallt és így biztos kikötőbe jutni segített.” A gyülekezet tele van az Isten Igéje iránti szomjúsággal. — Püspök úr, másképp kell szól­ni a gyülekezethez egy ilyen rangos, több mint ötven év után ismét meg­rendezhető református világtalálko­zó alkalmából? — Isten Igéjének hirdetése min­dig is rendkívüli megbízatás. A le­hetetlenre vállalkozunk: tanítjuk a taníthatatlant, beszélünk a kibe­­szélhetetlenről, ember létünkre hir­detjük Isten üzenetét. Ilyen érte­lemben Isten az, aki szuverénül ad­ja az egyes alkalmak légkörét, ter­hét, ugyanakkor a felemelő erejét. De egy betegágynál hirdetett Ige után egy haldokló, mégis felfénylő tekintetből jövő hálás köszönet­mondás sokszor felér egy több ez­res gyülekezet igehallgatásának fi­gyelmével. Ha népes, nagy létszá­mú a hallgatóság, akkor megezer­­szereződik az áhítat az egyes szí­vekben. Olyan élmény ez, mint a felkelő nap látványa, ahogyan a tízmillió harmatcseppben vissza­tükröződik a hajnali égbolt. Ra­gyoghatunk, mint a harmat, üdít­jük a legkisebbet, tükrözzük a leg­nagyobbat. A református világta­lálkozó ünnepén tehát nemcsak a felkelő nap világosságát látjuk, ha­nem azt sokezerszeresen visszatük­röződve, a gyülekezet tagjainak fi­gyelő szemeiben. — Kecskeméten már megvalósul­ni látszik a „múltból a jövőbe” gon­dolata, miszerint feltámadnak a hajdani egyházi iskolák, köztük a református iskolák is. • Hegedűs püspök úr rasárnap találko­zott először a kecskeméti református gyülekezettel. (Fotó: Straszer András) — Örömmel, hálaadással és cso­dálkozással szemlélem ezt a folya­matot, ugyanakkor elővigyázatos felelősséggel. Azt tapasztalom, hogy a szülők is örülnek annak, hogy vallásos nevelést adó, életigazságokat közlő, szellemi tar­tást közvetítő iskolába írathatják be gyermekeiket. Csodálattal adózhatok a mindenható Istennek, mert negyven év totális diktatúrá­jában a fentieket elképzelhetetlen­nek tartottuk. íme, bebizonyoso­dott, a csodát lehet tagadni, de nél­külözni lehetetlen. A felelősség ab­ban rejlik, hogy nemcsak szellemi készenlétet jelent az iskolák újrain­dítása, hanem anyagi terhet is. Saj­nos, egyre kevesebb a pénzünk, ugyanakkor egyre több egyházi életet kibontakoztató hitbeli, kul­turális, nevelési és missziófeladat hárul ránk. Reméljük, hogy az új társadalmi helyzetben az állam és a helyi önkormányzatok is segíte­nek bennünket, támogatják törek­véseinket. — Kecskeméti előadása Németh László és Karácsony Sándor jövőt alakító pedagógiájáról beszélt. Mi­óta foglalkozik e témával? — Fiatalkori mestereim voltak, akik feltárták előttem a szellem vi­lágát. Természetesen sokan mások is csatlakoznak hozzájuk. Az egye­temesség, a biblikusság és az örök­kévalóság iránti nyitottság külön­böző fokozatait képviseli számom­ra Németh László és Karácsony Sándor. Németh László kereső mi­voltában is sokkal több választ ad a kérdésekre, mint sok, megállapo­dott keresztyén nevelő és író. Ka­rácsonynál a biblikus evangéliumi és a magyar népi szellemiség tökéle­tesen egymásra talált. Külön egysé­get alkotnak a genfi zsoltárok, me­lyek az örökkévalóság szempontjai alá kerülnek. (borz) A MINISZTER IS ÉNEKELT Népfőiskolák itthon és külföldön Kevés magyar egyesület tart olyan szoros kapcsola­tot külföldi társszervezetekkel, mint a Magyar Népfő­iskolái Társaság. Érthető, hiszen tőlünk nyugatabbra lényegesen előbbre tartanak a polgárság önszervező­désében, mint mi. Néhány napja dániai tapasztalatairól számoltak be a magyar társaság budapesti (I., Corvin tér 8.) köz­pontjában a kéthetes tapasztalatcserén kint járt kül­döttség tagjai. Roddingban, a skandináviai népfőis­kolái mozgalmak szülőhelyén győződhettek meg ar­ról, hogy a szervezett továbbképzések milyen előnyö­sen hatottak a lakosság közgondolkodására, közérze­tére, életszínvonalára. Bugyi község Bessenyei György Népfőiskolájának hallgatóit maga Berta Hoarder oktatási és kutatási miniszter tájékoztatta a demokratikus szervezet dá­niai eredményeiről. No, nem miniszterként, hiszen a népi szervezetek nem a kormány fennhatósága alá tartoznak, hanem volt népfőiskolái tanárként. Vi­szonzásként megtanították a Tavaszi szél vizet áraszt... című népdalra, és megismerkedhetett a falu lakóival. Vasárnap kezdődött meg Veszprémban a népfőisko­lái szervezők, vezetők országos továbbképzése. A program három csomópontja, témaköre közül teg­nap a kisvállalkozások és a népfőiskola kapcsolatát vizsgálták. Ma a civil társadalom és a népfőiskola lehetséges és kívánatos egymásrahatásáról szólnak hazai és külföldi előadók. Szerdán Sz. Tóth János, a Magyar Népfőiskolái Társaság titkára tekinti át a mozgalom helyzetét, majd holland és német népfőis­kolái szervezők tartanak gyakorlati bemutatókat. A tanfolyamon Bács-Kiskunból is többen részt vesz­nek, így remélhető, hogy őszre újabb helyeken alakul­nak népfőiskolák. H. N. Tovább csökken az ország lakossága A magyar népesség csökkenése a következő 20 évben valószínűleg to­vább folytatódik, a de­mográfiai hullámzások pedig feszültségeket.okoz­­hatnak az oktatás, a fog­lalkoztatás és a nyugdíjel­látás területén — állapítja meg a KSH Népességtu­dományi Kutató Intézeté­nek közelmúltban végzett felmérése. A kutatók az 1990. évi népszámlálási adatokból indultak ki és feltételezték, hogy sem a születések szá­mában, sem az elhalálozá­si gyakoriságokban nem lesznek különösebb válto­zások a jelenlegihez ké­pest. Tehát 100 nőnek át­lagban továbbra is 180 gyermeke fog születni, s a fiúk 65, a leányok 74 élet­évre számíthatnak. A ku­tatók eltekintettek a ki- és bevándorlásoktól is, a né­pesség alakulását ezekkel az egyszerűsítő feltételek­kel prognosztizálták 2010-ig. Az előrejelzés szerint a népesség számának csök­kenése folytatódik, 2010- ben 363 ezerrel keveseb­ben leszünk, mint jelenleg. Várható, hogy a születé­sek száma hullámzóan alakul: a következő évek­ben hozzák világra gyer­mekeiket azok az anyák, akik az 1970-es években születtek, és létszámuk na­gyobb, mint a megelőző korosztályoké, az ezred­forduló után viszont visz­­szaeshet az évenként szü­lető gyermekek száma, miután azok a nők fognak szülni, akik az 1980-as években születtek, és ők kevesebben vannak. Dohányból a selejt is m egárt Jó másfél évvel ezelőtt kezdő­dött azzal, hogy Tiszaalpár határá­ban feltűntek az első dohánnyal megrakott teherautók. Néhány okvetetlenkedőnek már akkor nem tetszett ez az egész, gyanakod­va járták körül a frissen lerakott bálákat, és a sofőröket arról fag­gatták, hogy vajon nem megy-e tönkre ettől a rengeteg dohánylé­től a talajvíz, ihatnak-e majd ez­után is a kutakból? A pilóták csak a vállukat vonogatták. Azóta eltelt jó pár hónap, eközben mindig újabb és újabb szállítmányok ér­keztek. A szállítók később már nem aprózták el a dolgot, hanem a csomagoláshoz használt karton­dobozokat éppúgy ledobálták a kocsikról, mint a leveleket. Egy szép napon pedig Barna Károly ar­ra ébredt, hogy a tanyája másik oldalán is el­kezdenek építe­ni egy kupa­cot . . . — Bekerítet­tek! Persze nemcsak én jár­tam így, hanem jó néhány szomszédom is hasonló sorsra jutott. A véle­ményünk kiké­rése nélkül, alig néhány száz méterre rakták le a háztól eze­ket a halmokat. Lehet, hogy a téesznek ez na­gyon jó üzlet, de ennek az egésznek a levét mi isszuk meg, én és a családom. Én is a téeszben dolgozom, ezért lehet, hogy majd megütöm érte a bokámat, de írja csak meg nyugodtan abban az új­ságban, hogy mi valamennyien fel vagyunk háborodva! Tiltakozunk az ellen, hogy itt ennyi embert semmibe vesznek! Van egy légúti betegségben szenvedő gyermekem, akinek friss és nagyon tiszta leve­gőre lenne állandóan szüksége. Most ott tartok, hogy amikor egy kicsit is fújdogál a szellő, hát in­kább ki sem engedem a házból... A szomszéd tanya tulajdonosát, Gulyás Jánosnét is hasonlóan elke­seredett állapotban találom. El­mondja, hogy az ő szeme kifejezet­ten érzékeny a dohányporra, állan­dóan gyulladás kínozza és szinte egész nap könnyezik. Panaszkodik arra is, hogy már a legkisebb szél­ben is csak az arca elé szorított zsebkendővel meri elhagyni az épületet, mert mindig úgy érzi, mintha náthás lenne, ráadásul ez a por még köhögteti is. — Körberaktak bennünket és nem tehetünk ellene semmit, hi­szen az a föld a téeszé, azt tesz rá, amit akar. Ha nem lenne itt a sző­lő, hát régen elköltöztünk volna, pedig nagyon szerettünk ám ko­rábban itt élni. A Tiszaalpári Tiszatáj Termelő­­szövetkezet elnöke, Kiszely Gyula készségesen fogad, és mint mond­ja, nagyon szívesen ad tájékozta­tást minden érdeklődőnek. Külön­ben nincs ebben a dologban semmi újdonság, jártak már itt újságírók emiatt többször is, sőt még a tévé­sek is eljöttek egyszer. Minden sza­bályos, amit csinálnak, az törvé­nyes és engedélyezett, sőt, az or­szágban máshol is pont ugyanígy végzik ezt a munkát. — Ezt a selejt dohányt a do­hányipar importálja Olaszország­ból. Tudomásom szerint ez azért jó az olaszoknak, mert ők, mint a Közös Piac tagjai, támogatást kapnak, ha egy külső ország piacá­ra exportálnak. Nos, miután a szállítmányokat a félegyházi do­hányüzemben átválogatják, az­után a teljesen használhatatlant el­küldik nekünk komposztálásra. Ehhez először ki kell szárítani a bálákat, majd ezután depót készí­tünk belőle, amit nitrogéntartalmú műtrágyával meglocsolunk. A többi már a természet dolga. Tudom, hogy a környék lakóit na­gyon zavarja a dohánypor, nálam is jártak panaszkodni. Nekik is elmondtam, hogy kérek még pár hét türelmet, bírják ki addig, amíg az aratás után össze nem jön a betakaráshoz szükséges szalmamennyiség. Ami pedig a környezetszennyezést illeti, attól kár tartaniuk. Természetesen szakértőkkel is megvizsgáltattuk az egészet. Dokumentumokkal tudom igazolni, hogy ez a do­hány sem növényvédőszer-mara­­dékot, sem nehézfémsót nem tar­talmaz, sőt, még csak nem is su­gárfertőzött. A nikotin pedig köztudottan nagyon gyorsan bomlik, egy év alatt kilencven százaléka megsemmisül. Sajnos, csak késve értesültünk arról, hogy az ilyen komposztáláshoz engedély szükséges, de két hó­napja, amint ezt megtudtuk, azonnal benyújtottuk a kérvé­nyünket a megyei növényvédelmi állomáshoz. Az ügy most van folyamatban . .. Végre megnyugodhatunk! Al­­páron minden a lehető legna­gyobb rendben van! Mindenki megtette azt, ami a kötelessége volt. A szakértők szakértettek, aztán persze hazamentek, a téesz kérvényezett, igaz egy kicsit kés­ve, de a papír az akkor is papír marad. Ami pedig Borsihalom lakóit illeti — hát legkevésbé ne­kik van okuk idegeskedni és ennyire felfújni ezt a dolgot, hi­szen az elnök már régen elismer­te, hogy igazuk van ... Galambos Sándor Egy kitüntetési ceremónia képei A képernyő előtt természetesnek tekint­jük, hogy állami kitüntetések átadásakor, ünnepi fogadásokon mindenki pontosan tudja a dolgát, ott ül vagy áll, ahol ülnie vagy állnia kell, az adott pillanatban kéznél van­nak a szükséges okiratok, tudják a pincérek, hogy mikor kell kör­­behordozni a pezsgős­­tálcát. Különös figyelmet követelnek a csopor­tos díjátadások, mint most legutóbb, a Sza­­úd-Arábiából vissza­tért egészségügyiek köszöntése, ahol Göncz Árpád köztár­sasági elnök nyújtotta át a kitüntetéseket. Straszer András kép­riportja a kulisszák mögé is betekint: így ünnepelték a győzte­seket ...

Next

/
Thumbnails
Contents