Petőfi Népe, 1991. június (46. évfolyam, 127-151. szám)
1991-06-22 / 145. szám
SPORT SPORT SPORT 1991. június 22., 15. oldal SZEGEDEN JÓL VIZSGÁZOTT A JÖVŐ Serdülő labdarúgóválogatottunk bronzérmes A heicn Szegeden rendezlek meg a megyei serdülő és ifjúsági labdarúgóválogatottak országos döntőjét. A fináléba jutott 6-6 csapat között itt volt a megyénk serdülő válogatottja is, amely egy győzelem és egy vereség után csoportjában a második helyen végzett, így a bronzéremért mérkőzhetett Somogy megye legjobbjaival. A nagy tét, az éremszerzés lehetősége mindkét csapatra sokáig nyomasztólag hatott. Szerencsére megyénk fiataljai eszméltek hamarabb és Urbán, valamint M ácsai vezérletével olyan játékot produkáltak, amelynek a végén a somogyiak örülhettek, hogy Patai és Mácsai lövése nyomán csak kétszer került a hálójukba a labda. Adám István, a Bács-Kiskun Megyei Labdarúgó-szövetség utánpótlás bizottságának vezetője: — Ha valaki a torna kezdete előtt azt mondja, hogy bronzérmes lesz a csapatunk, látatlanban elfogadtam volna. Most azonban az egyik szemem nevet, a másik viszont sír, mert a látottak alapján ez az érem sokkal fényesebbre is sikeredhetett volna. A csapat valamennyi játékosát dicséret illeti, hiszen tudásuk legjavát nyújtva ismételten bebizonyították, hogy megyénkben is vannak tehetségek, akiknek a képzésével és menedzselésével az eddigieknél jóval többet kellene foglalkozni. A harmadik helyen végzett Bács- Kiskun megyei válogatott: Hatvani, Balázs, Font, Gillich, Ádám T., Völgyesi, Jusztin, Bartha, Patai, Urbán, Rádi, Andróczky, Mácsai, Sz. Tóth, Hegedűs, Kürthi, Kókai, Lőrincz. Edző: Bognár István és Ungor Pál. F. T. „MÁRK-ÁS” EREDMÉNYEK MODENÁBÓL ízlett az olasz víz a kecskeméti úszóknak Harminckilenc olasz, egy jugoszláv és egy magyar klub félezer úszójának részvételével rendezték meg Olaszországban a ^^Qhjílandina Kupa elnevező úszóversenyt. A házigazdák meghívásánál! " fcíc|et’ “tfeve, hazánkat a KVSC kilencfős csapata képviselte Modenában. A hagyományos nemzetközi viadal az idén első alkalommal volt pénzdíjas, így a három legjobb csapat a díszes kupákon kívül — kettőszázötvenezer lírától másfélmillióig pénzjutalmat is kapott. A 12 —17 éves fiatalokból álló kecskeméti együttes minden versenyzője beverekedte magát a döntőbe, és rendkívül kellemes meglepetést szerezve a jugoszláv Rijeka, valamint az olasz Genova csapata mögött a harmadik helyen végzett. Frühauf Tibor, a KVSC edzője elmondta, hogy elégedett tanítványai teljesítményével, akik a csapatversenyben mindössze 14 ponttal maradtak el a dobogó második fokán végzett, ám 24 fős olasz együttestől. A kecskeméti fiatalok a különböző korosztályban négy első, négy második, három harmadik helyet és további 12 döntős helyezést szereztek. A versenyen a mell- és a gyorsúszó számokban nemzetközi korosztályos szinten is említésre méltó eredmények születtek. Érdekes módon az edző nem a két első helyet szerző Simon Jácintot, vagy az ugyancsak győztes Csocsó Ildikót, Danyi Csanádot emelte ki, hanem a 100 méteres mellúszásban 1:10,39 időeredménnyel másodikként célba ütő Újszászi Márk teljesítményére hívta fel a figyelmet. A kecskeméti Bolyai-gimnázium 16 éves diákját a fedett uszodában kerestem meg, ahol a versenyző éppen teljesítette az aznap délelőttre kirótt 6 ezer méteres „adagját”. — Óvodás korom óta rendszeresen járok az uszodába, de versenyszerűen csak akkor kezdtem el úszni, amikor a kecskeméti Lenin városi Általános Iskola sporttagozatos osztályába kerül-Vétri. liitiléksizem, csak háton és gyorson úsztam, mert eleinte a mellúszás tempóit egyszerűen képtelen voltam megtanulni. — Ez elég meglepően hangzik ahhoz képest, hogy jelenleg a mell a legerősebb számod. — Hatodikos lehettem, amikor Csocsóné Nyilas Ildikó, az akkori edzőm mondta, hogy az adottságaim alapján a mellúszás lesz az igazi számom. Elég jól alakultak az időeredményeim, amikor két éve valami fertőzést követően megműtötték a fülemet. Emiatt hosszú időt kihagytam, és csak tavaly áprilisban kezdtem újra az úszást. Mivel lyukas a dobhártyám, egy speiális füldugóval, orvosi ellenőrzés mellett a saját felelősségemre úszom. — Mikor kezdtek újból „jönni” az eredmények? • A KVSC Modenában harmadik helyen végzett úszócsapata Frühauf Tibor edzővel. Az alsó sorban jobbról a második Újszászi Márk. (Farkas Tibor felvétele) — Folyamatos, egyre erősebb edzések után az idén januárra 3 másodpercet javítottam a műtét előtti legjobb időeredményemen. Az egy hónappal ezelőtti Vízmű Kupán 1:10,31 -es idővel nyertem a 100 méteres mellúszást, amely az edzőm szerint nemzetközi szinten is figyelemre méltó. Az olaszországi versenyre külön nem készültem, így 8 századmásodperccel elmaradtam a legjobb időmtől. — Szerinted mikor lépheted át a bűvös egy perc tíz másodperces határt? — Talán a jövő héten Budapesten sorra kerülő korosztályos országos bajnokságon. Ha sikerül az utolsó húsz métert jól meghajtanom, a dobogóra is felállhatok. — Ki a legnagyobb ellenfeled? Juhász Gábor, a Bp. Spartacus versenyzője, aki Egerszegivel, Darnyival, Rózsával a napokban érkezett haza az amerikai úszóbajnokságról. Juhásznak ez lesz az utolsó éve ebben a korosztályban, én viszont még jövőre is itt indulhatok. Szabó Etelka Csaba újra otthon Tegnap délelőtt hazaengedték a kórházból Bálint Csabát, a KSC 25 éves súlyemelőjét. Mint emlékezetes, a sportoló másfél hónappal ezelőtt Messzi István súlyemelővel együtt súlyos autóbalesetet szenvedett. Sajnos, az olimpiai ezüstérmes versenyzőn már nem tudtak segíteni, Bálint Csabát azonban életveszélyes állapotban a kórházba szállították. A kecskeméti katonai kórházban dr. Sztanojev György főorvos és teamje, valamint a nővérek mindent megtettek Csaba életéért, egészségéért. Pénteken aztán elérkezett a nagy nap. A KSC súlyemelő-szakosztályának, a csapattársaknak a jelenlétében igaz, hogy mankóval és begipszelt lábbal, de már mosolyogva mondott a versenyző köszönetét az őt heteken keresztül lelkiismeretesen gyógyító és ápoló orvosoknak, nővéreknek. (Straszer András felvétele) Már megint a teniszpályáról! Mint ismert, az önkormányzat szeretné, ha a kecskeméti teniszpálya a városi sportigazgatóság felügyelete, kezelése alá tartozna. Ez talán rendjén is van. Ám a teniszezők kifogásolták a megoldáshoz vezető módszereket. Ebből kerekedett a nyilvános vita. Néhány véleménynek adunk helyet (remélhetőleg ez ügyben utoljára) a PN-sportrovatában. A lapszéli teniszcikk A megújuló Petőfi Népéből, lekezelő stílusa miatt, „kilóg” — rajtmár — lapszéli cikke, amit a lassan szakállassá váló teniszügyben írt. Megtudjuk, hogy a szerző nem akar igazságot tenni. Nem is tesz. De egy titokzatos ismeretlen véleményét tolmácsolja, aki — a szerző állítása szerint — több versenyző barátságát bírja, ami egyeseket tán főhajtásra késztetne, ha valamely fondorlat nem sejlene az informátor köd alakja mögött. Sejtelmes megjegyzés az önkormányzati sportkoncepcióról: „külön fejezet lehetne: amire azt válaszoljuk, hogy azt a fejezetet olyan hozzáértőnek kellene megírnia, aki elolvasta a közgyűlés által elfogadott elképzelést. Az újságíró kérdéseket tesz fel arról, hogy a teniszpályaügy előtt miért nem foglalkozik fontosabb dolgokkal a kulturális és sportbizottság. Példáiból kiderül, hogy nem tudja: mely témák szerepeltek eddig a bizottság előtt. A teniszpályaügyben én ebben az újságban már leírtam a tényeket, annak alapján a történtek világosak, ismételten nem kívánom azokkal untatni az olvasót. Ehelyett, a tárgyilagos tájékoztatás érdekében hadd írjam le, hogy — barátaimmal együtt — mit várunk el az új utakat járó megyei lap sportújságírójától. 1. Ne tájékozódjék egyoldalúan: nézze meg a bizonyítékokat. 2. Személyesen menjen a helyszínre: ne mondhassák például a teniszpályák gyakori látogatói, hogy ebben a szezonban a teniszstadionban egyszer se látták. 3. Menjen el olykor a kulturális és sportbizottság vagy a sportalbizottság üléseire, ezek nyilvánosak, ott a szerző értesülhetett volna arról, hogy ötletét már régen kitalálták a bizottsági tagok is, Azok rendezését rézben megoldották, részben dolgoznak rajtuk. Sportbarátsággal: Goór Imre Igazi teniszotthont hoztunk létre Mint újságolvasó és mint teniszt szerető és művelő ember érdeklődéssel olvasom a Kecskeméti Tenisz Club körül zajló vitákat. Annál is inkább érdekel a dolog, mivel három éven keresztül ügyvezető elnöke voltam a klubnak. Igen leromlott, elhanyagolt állapotból (nem kevés munkával), úgy hiszem, kellemes teniszcentrum alakult ki a városban. Ez alatt az idő alatt mind a női, mind a férficsapat feljutott az OB I. alsó ágába. Még egyszer hangsúlyozom: nagyon nagy odafigyelést igényelt ez az eredmény! Voltak napok, amikor tízszer is ki kellett mennem a pályára, hogy a gondnokot irányítsam, ellenőrizzem, megnézzem: rendben mennek-e a dolgok. Sajnálattal szemlélem a jelenlegi eseményeket és az az egyéni véleményem, hogy vagy túl sok a jelenlegi gazda, vagy nincs is egyáltalán ...? Az elmúlt időben egy kellemes klubszobát, büfét sikerült berendezni a tenisztelepen, aminek a bevétele hozzájárulhatna az egyesület fenntartásához. Mindezekért úgy gondolom, egyetlen kézbe kellene letenni a teniszpályák sorsát, olyan kézbe, amely mind a gazdasági, mind a fenntartási feladatokat meg tudná oldani. A sportigazgatóság az energiaköltségek finanszírozásával komoly anyagi támogatást nyújtott a KTC-nek. Nagyon remélem: hamarosan arról olvashatok, sok teniszt szeretővel együtt az újságban, hogy megtalálták a legmegfelelőbb megoldást a pályák sorsával kapcsolatban. Kenderesy Ferenc Kecskemét TÓTH MIHÁLY: „Nem kellett volna ügyet csinálni.. Jónevű versenyző volt, edző, klubvezető. Neki aztán ismerni kell a kecskeméti tenisz dolgait. Természetesen kikértem a véleményét. Nehezen állt kötélnek, s azzal kezdte: ami a személyét érinti az ügyben, arról nem beszél. Azt majd ő rendezi... „Kezdeném azzal, hogy ennek az ügynek nem kellett volna ilyen méretűvé dagadnia. Engem januárban választottak meg a klub elnökhelyettesévé. Ha abban az időben kerül sor a tárgyalásokra, akkor most nem futottunk volna ki az időből. De így! Lassan a nyár közepén tartunk, számos bérletet adtunk ki, a klubtagjaink száma is jelentős és itt vannak a versenyzők, akiknek pálya kell. Ilyenkor, idényben jelentős változtatásokban már nem szabad gondolkodni. A klubon belül az utánpótlás nevelése a feladatom. Megmondom őszintén, ez a vita kedvezőtlenül befolyásolta a pálya életét, hangulatát. Természetesen mindenkinek meg van a külön véleménye, de ezek közt sok a találkozási pont. Itt, ezeken a pontokon van a megegyezés lehetősége. Egyben mindenki egyetért: rendet kell tenni a pályán. A teniszklub megbízta dr. Brúszel Lászlót, míg az önkormányzat részéről Szénási Tibor sportigazgató tárgyal. Tettünk egy javaslatot a napokban. Röviden az a lényege, hogy ebben az évben még boldoguljon a klub, ahogy tud, ahogy a többi sportegyesület. A rezsiköltségek fizetésére több lehetőség is adódik. Azután az esztendő végén meg kell állapodni, ki mit kap, ki mit vállal, mivel gazdálkodhat a pályán, s a következő nyári idény már rendezetten kezdődhet. A sportigazgatóság hajlik a megegyezésre. Azt hiszem, ha hónapokkal ezelőtt így kezdődnek a tárgyalások, akkor már régen pontot tehettünk volna az ügy végére ...” Zárszó helyett Sportbarátunk, Goór Imre levelére nem szándékoztam válaszolni semmit. Sorai egyúttal a választ is megadják kérdéseire. Mégis, mintegy zárszó gyanánt pár gondolatot fűznék az általa leírtakhoz. 1. Barátom növényvédelemmel foglalkozó mérnök. Nem, vagy csak ritkán megy a helyszínre, viszont az aggódó termelők által behozott levelekből azonnal tudja, hol a baj, mi pusztít a szőlőben, gyümölcsösben. „Teniszlevelek" érkeztek hozzánk, melyekből kiderült a gond. 2. A strucc a földbe dugja a fejét, s nem lát senkit. Mögötte azonban bárki ott lehet, s őt azért még észreveszik. 3. Amennyiben az önkormányzat kisbírója kidobolja, mikor ülésezik a sport fő- és albizottság, érdekesebb téma esetén örömmel vesszük a meghívást. Ha valaki a „fondorlatos informátor köd alakjának" valós személyére kíváncsi, név, cím, telefonszám nálam. Ő azonban kevésbé szeret szerepelni, s nem húz egyik táborhoz sem. Csak teniszezni szeret.. . — rajtmár — LAPSZELE Kacsatánc A legifjabbak talán még nem hallottak erről az egykori diszkók világát idéző táncról, a „kacsáról". Lényege, hogy a partnerek a zene ritmusára a mozgás szigorú koreográfiája szerint a kedves kis háziállatot utánozva lejtenek önfeledten. A kissé idétlen, mondhatni bugyuta tánc nem sokáig hódított a parketton, kérészéletűnek bizonyult. Miről jutott mégis eszembe? Vasárnap lejátszották az utolsó fordulókat a labdarúgó-bajnokságok különböző osztályában. A Kecskeméti SC a bajnokesélyes BVSC-t fogadta. A szurkolók azt várták (remélték), hogy hazai kedvenceik borsot törnek az aranyérem-várományos orra alá. A fővárosi vasutasgárdát elkísérő szurkolók összesen voltak vagy százan. A leglelkesebb egy nagyon vidám fiú volt, az ülőhely első sorában. Hangosan éljenzett, s megtapsolta kedvenceinek minden megmozdulását. Az a típus, akit a hazai szurkolók gyorsan kiszúrnak maguknak és végig zrikálják a meccs alatt. Jobb esetben egy-egy fülest is kiosztanak a szemtelen vendégdrukkernek. Ám a kezdeti szövegelés hamar alábbhagyott, „Pisti" lett a BVSC- ésből, aki önfeledten verte a dobját, egymaga „ollézott”, láthatóan remekül szórakozott. A vasutasgólok teljesen föllelkesítették, néha az volt az érzése az embernek, hogy szétpattant a dobhártyája az állandó tam-tamtól. Nyertek és bajnokok lettek a vendégek. Pezsgő durrant a pálya közepén, az élelmesebb szurkolók bejutottak a pályára és boldogan ünnepelték kedvenceiket. Pisti is fölállt a pádról, de szigorú rendezők eltorlaszolták előtte az utal. Végül a hazai nézők „Engedd már be, mi kárt tehetne a játékosokban " kérésére ajtót nyitottak neki. Ekkor döbbent kép némított el mindenkit a lelátón. Pisti erősen járáshibás volt. Ám mit sem törődve rohant a pályára, lábai hihetetlenül kacsázva, de engedelmeskedtek akaratának. Percekbe telt, mire oda ért kedvenceihez, közben szakadatlanul verte dobját. Ott aztán végül együtt ünnepelhetett a csapattal, veregette a játékosok vállát, gratulált, szerintem élete legboldogabb napjai közé tartozott az elmúlt vasárnap. Na és aztán? kérdezheti most bárki. Eszembe jutott, hogy Kecskeméten is százaknak jelent egyetlen kikapcsolódást a labdarúgás, az edzés, a meccs. Ha jól megy valamelyik helyi csapatnak, akkor talán ezreknek is. Ámde legyen csak egy Pisti Kecskeméten, s ne több. Úgy gondolom, megéri áldozni azért, hogy neki is boldog élete legyen. Most úgy fest a helyzet, még az is előfordulhat, hogy mind a kettő, minőséget jelentő helyi labdarúgócsapat, a KTE és a KSC is megszűnhet a nyáron. A szurkolók foci nélkül maradnak, sokan elveszíthetik egyetlen szórakozásukat. Valamit, valakinek tenni kellene azért, hogy ne így történjen. Mert a szurkoló néha boldog a lelátón és ott, a pálya közepén. S ettől az érzéstől nem szabad megfosztani egyetlen focibarátot RÖVIDEN • A 44. vívó-világbajnokságon befejeződtek a férfi tőrcsapat döntői. A kubai együttes a vb. legnagyobb meglepetését okozva a címvédő olaszok után a franciákat és a németeket is legyőzve az első helyen végzett. A magyarok a kilencedik helyet szerezték meg, és ezzel kivívták a barcelonai olimpián való indulás jogát. • A labdarúgó megyei II. osztály északi csoportjában a május 18-áról elhalasztott H. Radnóti SE — Orgovány mérkőzést, június 22-én, szombaton, 17 órakor rendezik meg Szabadszálláson. • Két hónappal az augusztusi Párizsban sorra kerülő kajak-kenu világbajnokság előtt, e héten rendezik meg a 11. duisburgi ragettát, az év egyik legjelentősebb kajakkenu versenyét. A 28 ország sportolóit felvonultató viadalon a magyar színeket 21 versenyző képviseli. Vajda Vilmos szövetségi kapitány elmondta, hogy a magyarok nincsenek ugyan csúcsformában, ennek ellenére több számban is szerelnének nyerni. O Barátságos labdarúgó-mérkőzést bonyolítanak le szombaton 17 órakor Jánohalmán, ahol a megyei II. osztály deli csoportjának győztese és a jánoshalmi öregmik csapata méri össze tudását. • A hét végén rendezik meg a komim malis elődöntőket az egyéni salakmotoros \ ,i i bajnoki cimért folyó velélkedősoro/a A m A németországi Landshulban és az oké, mszági Lonigóban összesen nyolc magjai papucsos — köztük Adorján Zoltán és Kacsé Antal — ül nyeregbe, hogy kihanoka a továbbjutást.
