Petőfi Népe, 1991. június (46. évfolyam, 127-151. szám)

1991-06-20 / 143. szám

PETŐFIKÉRE 1991. június 20., 5. oldal AJTÓT, ABLAKOT SZÁLLÍTOTT A ROMANY-VILLAHOZ Pénzét siratja egy vállalkozó — A Pali bátyám-féle üzlet? — félig mosolyogva, félig bosszankodva kér­dez vissza a mester, Czikó Gábor. Az­tán int egy nyalábnyi ablakalkatrész felé, hogy majd mindjárt befejezi a gya­­lulásl, s akkor beszélgethetünk. A gépekkel jól fölszerelt műhely a szülői ház pincéjében található, ugyan­is apja, Czikó Arnold szintén asztalos­­mester, már nyugdíjas, a masinák egyi­­két-másikát valaha a papa tervezte. Jó­­hírü épületasztalosok Czikóék, úgyis mondhatni, nagymenők a szakmában Kiskunfélegyházán, sőt, a város hatá­rán túl is annak számítanak. Nem vé­letlen tehát, hogy 1987-ben rájuk esett Romány Pál választása, amikor épít­kezni kezdett. — Nem tudtam, hogy a megye első emberével állok szemben — állítja Czi­kó Gábor. — Többször járt itt, mindig negycd-ötödmagával jött, számomra csak ez sejtette, hogy nagy ember lehet. Vele jött Laczkó Gyula is, a helyi Lenin Tsz elnöke. Győzködte apámat, hogy Czikó bácsi, ezt a munkát el kell vállal­ni! Mert mindenáron ki akartunk bújni alóla. A háromszintes házra, hajói em­lékszem, tizenhat belső és nyolc bejára­ti ajtót, ezenkívül tizennyolc ablakot akart rendelni. Először is, nem volt vö­rösfenyőnk, ő meg abból kérte, mert az a legjobb nyílászárónak, jó gyantás, időtálló. Nincs semmi probléma, majd ő beszerzi! Az összes vasalatot is, mert annak is különlegesnek, míves réznek kell lenni. Hivatkoztunk arra, hogy rengeteg a munkánk, nem vagyunk ké­pesek olyan rövid határidőre megcsi­nálni azt a sok kazettás, zsalugáteres ajtót, ablakot, de hiába. Telefon másfél hét alatt 1987. augusztus 10-én írták alá az alvállalkozói szerződést a fővállalkozó Bácsépszer Vállalattal. A megállapo­dás értéke -— csak a munkabéré, a gyártásé és a helyszíni szerelésé — mintegy 400 ezer forint volt. A meg­rendelő, azaz a Romány Pál által meg­bízott Bácsépszer bocsátotta Czikóék rendelkezésére a szükséges 13.56 köb­méter vörösfenyőt, a 0,144 köbméter fehér bükkfaárut, valamint 1 köbméter tölgyet. Ugyanígy a szükséges vasala­­tokat. A helyszíni szerelést 1987. októ­ber I. és 31. között kell alvállalkozónak elvégeznie — állt a megállapodásban. Tekintettel egyéb vállalásaikra, na­gyon szoros volt a határidő a félegyhá­zi iparosoknak. — Állandóan itt voltak érdeklődni, hogy halad a munka kapcsolódik be Czikó Arnoldné. aki szintén részese a családi vállalkozásnak, legalábbis ami a megrendelők fogadását illeti. — Fő­leg az asszony, a Romány úr felesége sürgette. Azt mondja egyik alkalom­mal, hogy majd telefonon is érdeklő­dik. Hát nincs ám nekünk telefonunk, felelem neki. Igaz ugyan, hogy hetven­kettő óta benn van az igénylésünk, de még nem kapcsolták be. Elmennek. Hát vagy másfél hét múlva jönnek a szerelők, bekötni a telefont! No, leg­alább ennyi hasznunk volt az egész­ből... Sokszor föl kellett mennem Buda­pestre a XI. kerületbe, a Sasadi útra, az épülő házhoz mondja Czikó Gábor. A munkások úgy hordták föl a tég­lát a domboldalra kézben, mint a kö­zépkorban. Egyszer aztán megjelent a helyszínen Rományné is, hogy megnéz­ze, hogy halad a házépítés. Csakhogy ő ott nem tudott fölmenni, ahol a meló­soknak föl kellett hordani az anyagot. A férje intézkedett, hoztak egy kocsi deszkát, ott voltak a Bácsépszer ácsai, és másnapra elkészítették a lépcsőt. Fölszabtak vagy három köbméter fe­nyőt erre a célra. Ez a lépcső aztán ott maradt, míg az igazit betonból el nem készítették. Az osztrák vörösfenyő nem volt iga­zán száraz, szárítani kellett, ez is elvett a rendelkezésre álló időből, s jöttek a megrendelők: hogyan haladnak az asz­talosok? Segéderő a Lenin Tsz-ből Nem győzzük, több ember kellene ehhez a munkához, mondtam Romány úrnak — meséli az idősebb mester. — Hány ember kell? — kérdi. És küldtek négyet a Lenin Tsz-ből, itt dolgoztak három vagy négy hétig. Természetesen a bérüket a Bácsépszer levonta a mi járandóságunkból. A fővállalkozó levélben is sürgette az asztalost vállalása teljesítésére. — Hátráltatott bennünket, hogy az építők, a kőművesek eltértek a tervtől — magyarázza Czikó Gábor. — Föl­vittük a tokokat a Sasadi útra, és akkor derült ki, hogy a méret nem stimmel, a változtatás miatt. Ebből támadt aztán az elszámolási vitánk a Bácsépszerrel, egyebek közt ezért tartozik a vállalat nekünk a mai napig százhúsz-százhar­­minc ezer forinttal. Ugyanis nem vol­tak hajlandók elismerni sem azt a több­letmunkát, amit a tervtől való eltérés miatt kellett elvégeznünk, sem pedig azt a többletanyagot, amit a sajátunk­ból kellett adnunk az övékéhez, hogy elég legyen. Kifogástalanul megcsináltuk, amit vállaltunk szól indulatosan az apa . és a végén még minőségi hiba miatt is visszatartottak a pénzünkből. Mi arról nem tehetünk, hogy akik vegyszerrel maratták a téglát, hogy szép piros legyen, nem vigyáztak az ablakokra. Azt gondolná az ember, hogy egy olyan hatalmasság házánál, mint Romány úr volt, mindenki tisztes­ségesen dolgozik. De volt ott néha olyan káosz! A parkettát is meglocsol­ták, fölpúposodott, volt vele gondja a parkettásnak! Az ügyvéd nemet mondott Per? Gondoltak rá, ennyi pénzt nem hagy könnyen az ember. A jogtanácsosuk azt mondta, pe­relhetjük ókét, mi vagyunk a negyvene­dikek, akik ezzel a munkával kapcsola­tosan pénzt követelnek a .vállalattól — legyint Czikó Arnold, — Ügyvédhez fordultunk, de az nem vállalta. Azt mondta, Románnyal szemben semmi esélyünk sincs. Mert igaz, hogy a Bácsépszer a fővállalkozó, de mögötte ott ül a nagy ember ... Czikó Gábor nem írta alá a jegyző­könyvet, amely szerint neki a Bácsép­szerrel szemben a Sasadi úti munkával kapcsolatosan semmi követelése nincs tehát az ügy ilyen értelemben lezá­ratlan. Keresztet vetettek a százhúsz­­százharmine ezer forintjukra, de jogos­nak tartott követelésük behajtatásától elálltak. A küzdelem eleve reményte­lennek látszott (1987—88-at írtunk ak­kor). A tanulság számukra: nagy embe­rektől soha többé nem fogadnak el megrendelést. A. Tóth Sándor Nyolcvanhét nyarán bennfentesek suttogni kezdtek: dr. Romány Pál megválik az MSZMP megyei első titkári funkciójától. Lejjebb vagy följebb ível karrierje? Hivatalosan a megyei pártbizottság 1987. december 12-ei ülésén közölték: a KB a következő év január 1-jével kinevezte a Politikai Főiskola rektorává. A fővárosban lakni kell valahol. A tényleges hatalomtól búcsúzó politikus saját ház építését határozta el. A költségvetésbe minden bizonnyal bekalkulálva azt a segítséget, amelyet a megyétől, itteni famulusaitól elvárhat. Ha másoknak megengedi a kommunista becsület, hogy bizonyos támogatást a rendes elvtársaktól igényelje­nek vagy elfogadjanak, ő, aki tett is valamit ezért a területért, vajon miért ne élne a talán utolsó lehetőséggel? Nos, az ember úgy boldogul, ahogy tud. A Bácsépszer Vállalat elfogadta a fővállalkozói megbízatást. (Hogy mennyi volt e döntés­nél a szelíd unszolás, illetve a lelkesedés szerepe, bizonyára örök homályban marad. Tény azonban, hogy a munkálatok idején a cég egyik vezető embere azt mondta: úgy hiányzik nekünk ez a munka, mint púp a hátunkra.) Hárommilliós költségvetésről szól a fáma. Az 1987 végére elkészült háromszintes ház értékét akkor héttől tizenkét millióig becsülték. ERŐEGYESÍTÉS VAGY KÜLÖN-KÜLÖN? A japán és az olasz nagyvállalatok is csatlakoztak ahhoz az eddig 5 nyugati nagy­­vállalatot (Aérosptiale, British Aerospace, Deutsche Airbus, Boeing és McDonnel- Dougles) tömörítő csoporthoz, amely szu­perszonikus utasszállító repülőgépek olyan új nemzedékét szeretné kifejleszteni, amely­­lyel legalább a felére csökkentenék a föld körüli repülés idejét. Ezzel együtt a Szovjet­unió is bejelentette csatlakozási szándékát. A tavaly létrehozott tanulmánycsoport 10 milliárd dolláros, költségvetéssel dolgozik, s a többi között azt vizsgálja, hogy érdemes-e a részt vevő cégeknek külön-külön vállalkoz­niuk az új modellek gyártására, vagy inkább szövetkezzenek egy kooperációs típus meg­tervezésére, amellyel egészen bizonyosan versenyképesek lehetnének a nem szuperszo­nikus gépekkel. A repülés új korszakának küszöbén Jelenleg — néhány TU—144-es mellett — egyedül a Concorde gépek vannak forga­lomban a szuperszonikus gyártmányok kö­zül, ezek azonban legföljebb 100 utast tud­nak szállítani körülbelül 6200 kilométerre, leszállás nélkül. Az új nemzedék ezzel szem­ben 200-300 utassal 10-11 ezer kilométer megtételére lenne képes. A Boeing becslése szerint a piac legalább 1000 darab új típusra tartana igényt, 200-300 milliárd dollár össz­értékben, míg az európai szakemberek ennél jóval alacsonyabb megrendelésre számíta­nak. Olag Firszjuk, a szovjet Glavkozmosz el­nökhelyettese bejelentette, hogy Burán nevű űrhajójuk jövőre még egy repülést végez au­tomatikus rendszerben, mielőtt három-négy év múlva elindulna első igazi küldetésére. Az űrhajó első igazi útjának célja a Mir űrállo­más felszerelésének korszerűsítése, később pedig műholdak javítása, illetve selejtezése lesz. A Hermes űrrepülőgép modelljeinek ki­dolgozásán fáradozó csoport nevében Phi­lippe Couillard, az Euro-Hermespace társa­ság vezérigazgatója — ugyancsak a kiállítá­son — gazdasági okokra hivatkozva azt ja­vasolta az Európai Űrkutatási ügynökség­nek (ESA), hogy a közeljövőben csupán egy­fajta típusú Hermest építsenek. Az űrhajó első automatikus repülése 2004-re várható, pilótával pedig az előzetes tervek szerint - 2001-ben száll majd föl. Couillard elmondta, hogy a Hermes tervei már a kivitelezhetőség stádiumában tartanak. Az űrhajó 8 asztro­nauta és 3 tonna teher szállítására lesz képes. TATAHÁZI KÍSÉRLET Kisszö vetkezetek a szövetkezetben A szövetkezetek nagy többsége fo­lyamatosan alakította önmagát az ed­digi években, az éppen esedékes, megengedő szabályozásoknak megfe­lelően. Az utóbbi időszakban a belső szervezeti változások sok helyen fel­gyorsultak. A megvalósított megoldá­sok legtöbbször a helyzet konszolidá­lását szolgálják, az új, várható törvé­nyek értelmében még simítások, vál­toztatások várhatók. A Tataházi Pető­fi Termelőszövetkezetben a belső át­szervezés mikéntjéről, már kimutatha­tó eredményeiről kérdeztük Kiss István elnököt. — A belső szervezeti változtatást alapvetően befolyásolták az adottsá­gok. Nálunk az árbevétel 90 százaléka a mezőgazdasági alaptevékenységből származik, 4500 hektáron gazdálkodik a szövetkezet. Az aktív tagok száma 300, és 500 nyugdíjasról kell tisztesség­gel gondoskodni. Az idén a maximális költségtakarékosság a feladatunk, hi­szen az előzetes számításainkban 25 millió forint általános költség szere­pelt, ami egyértelműen veszteségbe for­dította volna a gazdálkodást. Gyorsan kellett tehát lépni. A társasági törvény adta lehetőségek közül a részvénytár­sasági formától a tagjaink is idegen­kedtek. meg idegen tőke sem jelentke­zett. A kft.-t jobbnak találtuk volna, ha az állattenyésztési ágazataink — ame­lyek egyébként az árbevétel felét adják közeljövője biztosabbnak látszik. — Ezek szerint se rt., se kft., akkor mi? — A régi paraszti gazdálkodás elve az alapja a létrehozott kisszövetkeze­teknek. Tulajdonképpen az önálló el­számolású egységek egyfajta továbbfej­lesztett változatai ezek. Jól elhatárol­­hatóak vagy területükben, vagy tevé­kenységi körükben. Nyolc kisszövetke­zetet hoztunk létre. Kettő településhez kötődik — Tataházához és Mátételké­­hez, ahol növénytermesztés és állatte­nyésztés együtt van —, a többi a keve­rő, a műhely, az építőipar, a vágóhíd, a háztáji és a központi iroda. — Az utóbbi kettőről mondana egy kicsit többet ? — A háztáji kisszövetkezetben ma 12 ember dolgozik. Ugyanis senkit nem küldtünk el; akikre nem tartottak igényt a kisszövetkezetek, azok kerül­tek ide. Kaptak 8,3 hektár földet, amin cukorrépa, kukorica és virág van, ezt művelik. A központi iroda feladata az ügyvitel, jól felkészült emberek dolgoz­nak ott, szolgáltatásként más vállalko­zásoknak is elvégzik ezt a munkát. — Szinte pillanatok alatt, tavaly no­vembertől január 1-jéig, lezajlott az át­alakulás. Az azóta eltelt több mint öt hónap hozott-e látványos eredményt? — Nehéz megítélni teljesen egyértel­műen, mekkora az eredmény, hiszen az értékesítési bajpk miatt nálunk is sok nehézség adódik. Az már bizonyos, hogy ami alapcélunk volt — a költség­takarékosság. a meggondoltabb költ­séggazdálkodás már megvalósult. Kisebb példákat, persze, tudok mon­dani, mondjuk a növényvédő szer fel­­használásában. A levéltetű megjelené­sekor azonnal jeleztek, és az inváziót meg tudtuk állítani. Ez azt jelenti, hogy a védekezést 10 hektáron kellett csak elvégezni, nem pedig háromszázon. — Aktív dolgozóiknál jóval több a nyugdíjas. Hogyan oldják meg az ő gondjaikat ? — Ma még, a régebbi módszer sze­rint, a szociális bizottság működik. Kedvezményes akciókat szerveznek, a részes és a háztáji művelést koordinál­ják. A kárpótlási törvény megjelenése után módosul ez a rendszer, de cserben akkor sem hagyjuk őket. A földdel kapcsolatos elképzeléseinkben rájuk is gondoltunk. A 100 százalékos vagyon­nevesítéssel, illetve annak osztalékával pedig, emellett, remélhetően tisztessé­ges megélhetéshez tudjuk segíteni a nyugdíjasokat. Gál Eszter NÉMET—MAGYAR KOOPERÁCIÓBAN Biodízel üzemanyag Környezetkímélő biodízel üzemanyag előállítása kezdő­dik meg két éven belül német :—magyar kooperációban — ál­lapodott meg a Földművelés­ügyi Minisztérium a Gödöllői Műszaki Intézet a német Szász- Anhalt tartománybeli Land­technik Rt.-vei. A szándéknyi­latkozat szerint a két fél először egy-egy mintaüzemet hoz létre, ezek vagy valamelyik meglévő vállalathoz kapcsolódva vagy önálló vegyes vállalatként mű­ködnek majd tovább. A volt NDK területén a német minta­üzem már épül a szövetségi kor­mány támogatásával, a magyar beruházáshoz szintén hozzájá­rulna a külföldi partner segély vagy invesztíció formájában. A gödöllői intézet vállalja a projekt koordinálását és me­nedzselését, mivel rendelkezik a szervezéshez szükséges appará­tussal és a biodízel előállításá­nak technológiájával. A part­nerek remélik, hogy a jó minő­ségű, környezetbarát üzem­anyag támogatást fog élvezni. A biodizel előállítása hatással lesz a repce termőterületének növekedésére, ez szerencsésen kiegészítheti a búzatermesztés csökkenését. A búza feldolgo­zásához használatos berendezé­sek egyébként jól adaptálhatók a repceolaj készítésénél. A szakemberek a vidéki fog­lalkoztatás válságmenedzselé­sének egyik lehetőségét látják az új technológiában. A bio­dízel alkalmazása a hagyomá­nyos motorok átalakítását igényli — ez szintén új munka­helyeket teremthet a térségben. Isten veled, Kalasnyikov! A Kalasnyikov géppisztoly kitűnő gyalogsági fegyver, mégis úgy tűnik, hogy a honvédség fegyverellátásának több lábra állítása jegyében, amelyről az utóbbi időben több katonai vezető is említést tett a nyilvánosság előtt, a hadsereg megválik tőle, vagy legalábbis elveszíti egyeduralmát. Az Atlan­tic Sajtószolgálat munkatársa egy magas beosztású honvédtiszttel beszél­getett erről a témáról, aki nevének mellőzését kérte, de megerősítette, hogy a fegyverzet teljes vagy részleges felújításával kapcsolatos tervezőmunka már megkezdődött. Cáfolta azonban beszélgetőpartne­rünk a Népszabadságnak azt a közel­múltban napvilágot látott feltételezé­sét, hogy a Kalasnyikov utóda a világ egyik legjobb kézifegyvereként reklá­mozott, izraeli gyártmányú Űzi gép­pisztoly lesz. Pordes ezredes, Herzog izraeli államfő szárnysegéde pedig kije­lentette: a maga részéről nem is hallott róla, hogy a magyarok érdeklődtek volna az Űzi iránt. Amikor egy hadsereg kézifegyvert választ, magyarázta ezzel kapcsolatban a már idézett honvédtiszt, először azt kell eldöntenie, mire akarja használni. Pontlövő fegyvernek, nagy távolság­ban lévő célpont megsemmisítésére ké­pes céllövő fegyvernek, vagy pedig olyan fegyvert keres, amellyel nagy se­bességgel, de rövidebb távolságra lehet lőni. Az Űzi az utóbbiak közé tartozik, jellegzetes tömegoszlató fegyver. Rövid a csöve, vagyis pontos sorozatot lőni nem lehet vele, mert a nagy sebességgel távozó golyó miatt nehéz megtartani, elrándul. — Van ilyenre szüksége a magyar honvédségnek? — kérdeztük. — Véleményem szerint, ha a szakér­tők ezt a dolgot végiggondolják, arra az eredményre fognak jutni, hogy ilyenre nincs szükség — hangzott a vá­lasz. — Akkor marad a Kalasnyikov? — Erről még nem született döntés. Jelenleg a Kalasnyikovot használjuk, annak modern változatait. Nem volt egy rossz márka, de ebben a tekintet­ben sem függhetünk a jövőben egyetlen országtól az utánpótlás, az alkatrészel­látás és a javítási lehetőségek tekinteté­ben. — Orientációváltás várható a na­gyobb, a közepes és a nehéz fegyverek tekintetében is? — Igen, már folyik a megfelelő fegy­verek kiválasztása. Meg kell szüntet­nünk az egyoldalúságot. Arra a kérdésre, történtek e már konkrét intézkedések, forrásunk nem­mel válaszolt, s tartózkodóan nyilatko­zott arról is, hogy elvileg milyen fegyver­piacokra orientálódhat a Magyar Hon­védség. Egyrészt a katonai titoktartásra hivatkozott, másrészt rámutatott, hogy a legfőbb döntés nem isa megfelelő fegy­verfajták kiválasztása, hanem az, hogy tulajdonképpen milyen fegyverekkel szereljék fel az új magyar hadsereget. Például sarkalatos kérdés, hogy milyen légierőt akarunk egyáltalán rendszeresí­teni. Ugyanis jó minőségű merevszár­nyú gépeket nem ugyanott gyártanak, ahol jó helikoptereket... — Elképzelhető, hogy a magyar had­seregnek Mirage gépei lesznek? — Nem hiszem, hogy pont a Mirage lenne a legjobb megoldás. Az a kérdés, milyen légierőre van szüksége az or­szágnak. Szerintem nincs szüksége nagy támadó gépekre. Védelmi felada­tok ellátásához minek kellene nagy ha­tótávolságú gépeket beszerezni? Csak pénzkidobás lenne. — Kisebb gépek hol szerezhetők be a Szovjetunión kívül? — Vannak jó gépek több országban. Az Egyesült Államokban nagyon jó gépeket gyártanak. De hogy onnan fogjuk-e beszerezni a magyar légierő új gépeit, erről korai beszélni mondta a magas beosztású katonai vezető az Atlantic sajtószolgálat munkatársá­(Archív felvétel)

Next

/
Thumbnails
Contents