Petőfi Népe, 1991. június (46. évfolyam, 127-151. szám)

1991-06-19 / 142. szám

PCTÖFI NÉPE N e m z e ti é s e u ró p a i e lk ö te le z e tts é g g e l EXKLUZÍV INTERJÚ ANTALL JÓZSEF M INISZTERELNÖKKEL a jövőbeni lehetőségekről sem fe­ledkezhetünk meg. Legfontosabb tehát, hogy jelen legyünk a szovjet piacon, ugyanis, ha ez aktivizáló­dik, az számít majd, hogy ki van ott. A mi gazdaságpolitikai straté­giánknak világpiacinak kell lenni színvonalában és minőségében is. Átmenetileg ki kell használnunk a szovjet piac adta minden lehetősé­get és számításba kell venni azt a jövőbeni helyzetet, amikor a szov­jet piac felvevőképessége megnő. —Az expanzív, több lábon ál­ló kereskedelem, a gazdasági kapcsolatoknak megfelelő szer­kezetváltás ösztönzése, vala­mint igénye húzódik meg ebben? - Előnytelen, ha egy ország nem a világpiacra koncentrál, ha­nem csak a szomszéd ország vagy térség piacára. Ezt egyébként jól bizonyítja Finnország példája. A finnek nagy előnyökhöz jutottak azáltal, hogy különleges kapcsola­tok fűzték a Szovjetunióhoz. Évti­zedeken keresztül a szovjetek a fin­nek közvetítésével jutottak minden fontosabb nyugati termékhez. Ez a kapcsolat olyan „mélységű" volt, hogy a Helsinkiben lévő Stockman Áruházból szállították Moszkvá­ba a diplomáciai vacsorákhoz a különleges ételeket. Az egész moszkvai diplomáciai testület a Stockman Áruházból vásárolt... A finnek megfelelő alkalmazko­dással a szovjet piacra építették gazdaságukat. Ez a piac most ösz­­szeomlott, és ez Finnország számá­ra rendkívül súlyos csapás, és az egy piacra orientáltság miatt kö­vetkezett be. Ez olyan példa, amely figyelmeztet bennünket: országunk csakis akkor tud hosszú távon is lábon maradni, ha gazdaságpoliti­káját világpiaci versenyképességre alapozza. Feszültséggócok a szovjet kereskedelemben — A magyar—szovjet kap­csolatok azonban nem egvsze­rűsíthetők le gazdasági terület­re, mivel mi politikailag, kato­nailag, s természetesen gazda­ságilag is hozzá voltunk kötve a Szovjetunió vezette szocialis­ta tömbhöz. Nekünk így első­sorban a kötelezettségeink és kevéssé az akaratunk, a lehe­tőségeink határozták meg cse­lekvéseinket. Erre gondolva kérdezem: a mostani export- és egyéb gazdasági kapcsolatain­kat mennyiben motiválják po­litikai megfontolások?- Tudomásul kell venni, hogy Magyarország kezdeményezője volt a Varsói Szerződés katonai szervezete és a KGST felbomlásá­nak. Követeltük a szovjet csapa­tok kivonását, és feszültséget okoz az ezzel kapcsolatos mintegy öt­­milliárd dolláros szovjet igény, az itthagyott, úgymond, értékek elle­nében. Viszont azt is hozzá kell tennem, hogy az általunk elszállí­tott áruért a Szovjetunió kétmilli­árd dollárral tartozik. Az említet­tek mind olyan feszültséggócok, melyekkel együtt kell nekünk jó viszonyban lennünk a Szovjetuni­óval. — Segíthet ebben az, hogy a már régebb óta küszöbön álló moszkvai látogatására rövide­sen sor kerül és személyesen találkozik, tárgyal Moszkvá­ban a szovjet vezetőkkel? — Feltehetően. Az említettek vi­szont valóságos problémák. A Szovjetunió a saját érdekeit kép­viseli és a maximumot akarja elér­ni, ugyanakkor vannak a politikai és hatalmi törekvései, amivel ugyancsak tisztában kell lenni. Ne­künk pedig a saját érdekeinket kell képviselnünk a pénzügyi kérdések tárgyalásakor is. A helyzet és a feladat nem egyszerű, ezért osto- t baság azt állítani, hogy a kormány ügyetlenkedik, és nem látni, hogy az ország érdekeit tartja elsődle­gesnek, lépéseinket ez határozza meg. Egy találkozástól, egy tár­gyalástól nem várható, hogy min­dent megold. Azt viszont feltétele­zem, hogy közelebb hozza a meg­oldást, mert az említettek ellenére, kapcsolatunk Gorbacsov elnökkel Iés a szovjet kormánnyal nagyon korrekt. A szovjet vezetők már többször kifejezésre juttatták, hogy nem azért nem tudják átven­ni például a sertéseket, és nem vesznek meg tőlünk egyéb mező­­gazdasági, ipari terméket, mert ilyen módon akarnak politikai nyomást gyakorolni Magyaror­szágra. Hanem azért, mert nincs pénzük. Nem politikai okból csök­kentették például az olaj szállítá­sát, hanem azért, mert gondjuk van a kitermeléssel, a szállítással. Ezek a valós problémák a szovjet — magyar kereskedelemben, s nem egyebek, amit egyesek próbálnak elhitetni különböző nyilatkozata­ikban. Korlátozott támogatás — vállalkozást segítő adózás — A magyar mezőgazda­ságban dolgozók megnyugvás­sal fogadták kiskunmajsai be­szédében azt, hogy a jövőben is kiemelkedő fontosságúnak és fejlesztendőnek minősítette az agrárágazatot. A kormány el­fogadta a földművelési tárca által kidolgozott agrárpoliti­kai programot, amelynek vég­rehajtását a szakemberek attól teszik függővé, hogy milyen lesz az ágazathoz kapcsolódó pénzügyi politika. Konkrétan: a támogatás és az adózás. Ön milyen álláspontot képvisel? — Az állami támogatások álta­lános rendszerének nem vagyok híve. Egyébként ha csupán egy szektorban is nagyon nagy az álla­mi támogatás, az deformálóan hat ki az egész gazdaságra. A mostani nehézségeink egyik fő oka is éppen az esetenként át nem gondolt és mértéktelen támogatáspolitikának tulajdonítható. A globális gazda­ságpolitikai stratégiánkban nem kap kiemelkedő szerepet az állami dotációk rendszere. Az érem másik Nincs általános válság — A legnagyobb ellenzéki párt válságkezelő programot készített, amiből az követke­zik, hogy véleményük szerint Magyarországon válság van. Elhangzik ennek ellenkezője is, és az is: válságjelenségek vannak az országban. Ön me­lyik megfogalmazással ért egyet?- Magyarországon nincs glo­bális válság! Válság ott van, ahol nem működik a gazdaság, ahol permanens politikai, gazdasági, (társadalmi feszültségek vannak. Egy válságban lévő ország nem olyan, mint Magyarország, amely két évtized után most rendbe tette fizetési mérlegét, már külkereske­delmi többlettel rendelkezik, és egy év alatt megháromszoroztuk a de­vizatartalékunkat. Itt nem beszél­hetünk általános válságról. Akik viszont ezt hirdetik, felelőtlenül így nyilatkoznak a külföldi és hazai sajtóban, azok egyenesen ártanak az országnak, mert elriasztják a beruházókat, a turistákat. Ostoba­ság lenne viszont tagadni a reális helyzetet: a lakosságnak mintegy tíz százaléka lényegesen nagyobb jövedelemmel rendelkezik, mint korábban, harminc százalékának csökkent az életszínvonala, a több­ségnek pedig stagnál. Vannak vál­ságövezetek, települések, amelyek ugyancsak nehéz helyzetbe kerül­tek, főleg azok, amelyek egy ter­melési ágra épültek. Jelentős a munkanélküliek száma. Elsősor­ban azokra gondolok, akik segéd­munkások voltak, az ország egyik­másik részéből a fővárosba jártak dolgozni, és most elbocsátották őket. Az utóbbi időben legalább kétszázezer munkahely szűnt meg az országban, és hogy nem ekkora a munkanélküliség, az annak tulaj­donítható, hogy szép számmal jöt­tek létre új munkahelyek is. Ez utóbbi folyamat az átalakulással, a vállalkozásokkal, a privatizáció­val egyre erőteljesebbé válik, és en­nek hatásaként fokozatosan meg­szűnnek a válságövezetek. Stabilitás kell az országban és a kormányzásban — Utalt az ország politikai és gazdasági stabilitásának fontosságára. Az utóbbi na­pokban kormánykörökből is elhangzott: a szakszervezetek sztrájkfelhívása a stabilitás el­len hat. Nyilvánosságra került, hogy Ön nem tartja indokolt­nak a sztrájkot. Neheztel a Miniszterelnök Úr! A Kiskun­­majsán elhangzott beszédé­ben Ön átfogó képet adott a gazdasági folyamatokról. Említet­te, hogy Magyarország számára nagyon fontos a közös piaci tagság. Az ezt megelőző társulási szerződés is, amelynek aláírása elsősorban a magyar exportot érintő ellenérde­keltségek miatt késik. Milyen mér­tékű együttműködést tart helyes­nek? — A Közös Piaccal létrejövő társulási szerződés gazdasági kap­csolataink laza keretét adja. Egy­től kilencvenkilenc százalékig tar­talmazhatja a teljes jogú tagsági szerződésben rögzítendő kötele­zettségeket és lehetőségeket. Úgy gondolom, hogy most mi ötven­százalékos eredményt érhetünk el. A mérték egyébként azon múlik, hogy a magyar gazdaság mennyire felkészült ahhoz, hogy a Közös Pi­ac feltételeinek megfeleljen. Hátrá­nyokkal járna Magyarország szá­mára, ha teljes jogú tagságot vál­lalna, gazdaságunk ma még nem képes helytállni a nyugat-európai versenyben. Ugyanakkor azt is fi­gyelembe kell venni, hogy az EGK tizenkét tagországa sem tudott még megegyezni abban, hogy mi­lyen Európát akarnak. Például a britek és a hollandok lazább szer­vezetet, a franciák szoros kapcso­latot szeretnének. Tudnunk kell azt is, hogy milyen vám-, valuta-, politikai, védelmi uniót akarnak. — Úgy hírlik, a tagorszá­gok számára a legnehezebb ag­rárpolitikájuk összehangolása. A magyar csatlakozás kényes pontjai is itt találhatók. A csatlakozással végső soron számíthat-e valódi előnyökre a magyar agrárágazat? — A magyar mezőgazdaságnak, legalábbis átmenetileg, kedvezmé­nyeket kell kapnia, amit már a tár­sulási szerződésben rögzíteni kívá­nunk — például a nagyobb kiviteli kvótát. Tisztában vagyok azzal, hogy lesznek bírálói a társulási szerződésnek, de hát ez a demok­rácia .. . — Előfordulhat, hogy a ma­gyar agrárágazat szempontjá­ból előnytelen szerződést is aláírnak? — Ezt mindenképpen elkerül­jük, de természetesen azt sem lehet elvárni, hogy a realitásokat figyel­men kívül hagyjuk. A világpiacon legyünk versenyképesek — A kiskunmajsai tanács­kozáson az agrárkülkereske­delemmel foglalkozó mondatai azt érzékeltették, hogy export­gondjaink megoldásának kul­csa nem a Szovjetunió kezében van. Ugyanakkor hangsúlyoz­ta: fontosnak és nélkülözhetet­lennek tartja a szovjet piacot. Megmagyarázná ezt a vi­szonylagos ellentmondást? — Stratégiai szinten és hosszú távon nem rendezkedhetünk be ar­ra, hogy kisebb minőségi igényű piac határozza meg a magyar ter­melést, ennek szerkezetét, az ex­portárualap összetételét. Ma már jól érzékelhető az előző időszak hibás gazdaságpolitikájának kö­vetkezménye, amennyiben megelé­gedett az ilyen piaccal, és nem töre­kedett arra, hogy a magas követel­ményeket támasztó országokban is megvessük lábunkat. Számunkra a szovjet piac mostani állapotában nem lehet mérce. Ezért olyan gaz­daságpolitikát kell folytatnunk, hogy világpiaci megmérettetésben is helyt tudjunk állni. Ehhez hoz­zátartozik például a hatékonyabb marketingtevékenység és a ke­ményvalutára való áttérés is. A fo­rint remélhetően már 1992-ben konvertibilis lesz. Rövid távon vi­szont nem mondhatunk le a szov­jet piacról, a kevésbé igényes ter­mékeink értékesítéséről, másrészt oldala: a mostani átmeneti idő­szakban, amikor még nem alakult ki a piacgazdaság, amikor a piac valóságos szereplői hiányoznak, amikor a valódi verseny még csak csírájában létezik, amikor a ma­gyar vállalkozó hátrányos helyzet­ben van, például a hasonló termé­keket előállító külföldivel szemben stb . . ., szóval, ebben az átmeneti időszakban az állam nem zárkóz­hat el bizonyos korlátozott szerep­­vállalástól. A gazdasági és piaci váltást elősegítő, stabilizáló hatású támogatási szisztémával egyetér­tek. Az adórendszer reformja pe­dig szerepel a Pénzügyminisztéri­um programjában. Elkezdődött a jelenleginél jobb, vállalkozásbarát adórendszer kidolgozása. Tudo­másul kell venni és el kell fogadni, hogy az ország csak annyit oszthat el, amennyi a költségvetés bevéte­le. Nem járható az az út, hogy a termelőszférát államilag dotáljuk, ugyanakkor az iskoláktól, kórhá­zaktól megvonjuk a szükséges pénzt, a támogatást. 1991. június 19., 5. oldal szakszervezetekre, amiért sztrájkkal fenyegetőznek? — Szeretném leszögezni: Ma­gyarországon van sztrájkjog és én nem vonom kétségbe azt, ami jog­szerű. Másrészt szükség van arra is, hogy az országban megújulja­nak a szakszervezetek. Fontosnak tartom, hogy az üdülővagyon el­váljon a szakszervezetektől, mert az üdülővagyon lehetőséget ad ar­ra, hogy ezen keresztül tagságukat kézben tartsák és manipulálják. Híve vagyok a szakszervezetek­nek. és nélkülözhetetlennek tar­tom működésüket. Hasznos, ha le­gitimációs tudattal rendelkező ér­dekvédelmi szervezetekkel tudunk tárgyalásokat folytatni. Amit vi­szont legutóbb kezdeményezett a szakszervezeti szövetség, erőpróba jellegűnek tekintem. Ezt nem tar­tom helyesnek, különösen abban a helyzetben, amikor a kormány ki­fejezésre juttatta tárgyalási készsé­gét. Amit el akarnak érni, nem reá­lis, ők is tisztában vannak vele, hogy az ország pénzügyi helyzete nem teszi lehetővé a követelések teljes körű teljesítését. Ezért sem tartom szükségesnek és feladatom­nak sem, hogy minősítsem az ilyen szakszervezeteket és vezetőiket. — A törvényalkotással kap­csolatban is hallottunk a mi­niszterelnök úrtól bíráló szava­kat. Ennek ellenére a kormány képes hatékonyan működni? A kisgazdapárton belüli sze­mélyi összetűzések miatt nem félti a koalíciót a felbomlástól? Bízom abban, hogy a koalí­ció nem fog fölbomlani és abban is, hogy a kisgazdapárt rendezni tudja belső ügyeit. A három koalí­ciós párt ugyanis természetes szö­vetségese egymásnak, összekötik a közösen vállalt politikai elvek, az európai és nemzetközi szervezetek­ben való együttes tagság. Ameny­­nyiben a koalíció jól együttműkö­dik, a kormányzáshoz elegendő a 60 százalékos többség, és még az ellenzék is erős kontrollt kepvisél. Meg kell viszont mondanom, hogy minden kétharmados törvényt po­litikailag elhibázottnak tartok. Ha kétharmados többség kell egy tör­vény meghozatalához, az ellenzék csak azért is megakadályozhatja, hogy a kormány akarata érvénye­süljön. Viszont az az ellenzéknek sem jó, ha megszavaz egy kéthar­mados törvényt, mert olyat szavaz meg, amelyért nem tud és nincs is lehetősége felelősséget vállalni. A kétharmados rendszer önmagá­ban véve alkotmányjogi abszur­dum. Egyelőre az ellenzék ezt nem akarja feladni, mert abban bizik, hogy ezzel kezében tudja tartani a kormányzó többséget. • • üzenet a megye lakosságának — Lakitelek és részben Kis­­kunmajsa is azok a helyek, ahol évekkel ezelőtt a demok­rata fórum megszerveződött. Mi az Ön üzenete a táj lakói­nak, a Bács-Kiskun megyében élő embereknek?- A Magyar Demokrata Fó­rum valóban ebben az alföldi tér­ségben bontott zászlót. Az eltelt időben az MDF a magyar társada­lom széles körének pártja lett. Föl­vállalta az értelmiség, a parasztság és a munkásság politikai képvisele­tét, nemzeti és európai elkötele­zettséggel. A kereszténydemokrá­cia és a liberális eszme is teret ka­pott a fórumban. Bács-Kiskun me­gye lakóinak azt üzenem, hogy az a példamutató élni akarás, amely­nek következtében a korábbi tör­ténelmi és a legutóbbi időkben is képes volt az ország egyik legvirág­zóbb, legeredményesebb, az élvo­nalban említendő területévé vál­nia, az elkövetkezendő időszakban is legyen meghatározó. E táj embe­reire jellemző szorgalom, kitartás éljen tovább. A fiatalok pedig foly­tassák szüleik példás munkáját. — Köszönöm a beszélgetést. CSABAI ISTVÁN

Next

/
Thumbnails
Contents