Petőfi Népe, 1991. június (46. évfolyam, 127-151. szám)

1991-06-15 / 139. szám

PETŐFI NEPE 1991. június 15., 5. oldal • Budapest, I9X9. október 23., Kossuth tér: a kü/társaság kikiáltása. Ekkortól lett volna tilos politikai szervezetek, szeméi)isé­gek megfigyelése, lehallgatása — ám a 111/111 nem hagyta abba. Dr Debrcczeni József meglepődött amikor parlamenti vizsgálata során rájött, milyen óriási volt a hálózat... (Fotó: Walter Péter) AZ ÜGYNÖKLISTAROL A BELÜGYMINISZTER r Államtitok! Szerdán este jelentette az MTI: a belügyminiszter államti­tokkörbe tartozónak minősítette az egykori IIl/III ügynöklistá­ját. A hír szerint ez a titkosítás addig marad érvényben, míg parlamenti döntés — törvény? országgyűlési határozat? nem születik a kérdés végleges rendezésére. A belügyminiszter e lépése felülbírálja a miniszte­relnököt, aki a parlamentben legutóbb azt mondotta: a be­szervezett ügynökök listája nem minősül államtitoknak. A belügyminiszteri döntés hátterében, nyilvánvalóan, meghúzódnak az elmúlt hetek, illetve napok eseményei. Az át­világítási borítékok, a leleplezé­sek, egyszóval a politikai botrá­nyok. Akadnak, akik szerint ma már annyira kiszabadult az egykori ügynökök (titkos segí­tők, hálózati személyek, SZT- tisztek stb.) listája a palackból, hogy mára teljesen összekevere­dett: ki volt a figyelő és ki a megfigyelt. Valójában aligha képzelhető el, hogy a bármikori titkosszolgálat valaha is bete­kintést engedne ügynöklistáiba (föltéve: ha vannak), hiszen az­zal saját jelenét és jövőjét is alá­aknázná, soha nem kapna töb­bé ügynököt. Lehetséges tehát, hogy a szerdai belügyminiszteri döntés hosszú időre lakat alá zárja a listákat — hacsak egy újabb botrány ki nem tör . .. Egy dolog azonban kétséget ki­záróan bizonyítottnak tekinten­dő: csak azt lehet titkosítani, ami van. A belügyminiszteri döntés tehát egyúttal azt is je­lenti: lista — vagy listák — pe­dig igenis léteznek. A NEMZETBIZTONSÁGI BIZOTTSÁG ELNÖKE A III/III-RÓL „A cél a tényfeltáró munka összegzése” Az oldalt összeállította: Ballai József Dr. Kövér László (Fidesz) a nemzetbiz­tonsági bizottság elnöke délután adott inter­jút a Petőfi Népének. — Van-e kialakult álláspontja a nemzetbiz­tonsági bizottságnak a kisgazdaképviselők át­világítását célzó javaslatáról? Még nem volt módunk arra. hogy meg­vitassuk ezt a kérdést. — Fidcsz-álláspont? — Frakciónk is csak később ül össze állás­pontot egyeztetni. — Dr. Kövér László képviselő véleménye? — Nagyon nehéz aggályokat sorolni, mert azon nyomban kézenfekvő a gyanúsítgatás: talán hátsó szándék, litkolnivaló áll az illető mögött. A magam részéről nem tartom sze­rencsésnek a kisgazdapárti indítványt, sze­rintem törvényi szinten kellene szabályozni a kérdést. — Mit írna elő ez a törvény? — Vagy a Demszky Hack, vagy pedig a kormányjavaslat módosított változatát kel­lene elfogadni és ezt figyelembevéve megvi­tatni azt, hogy a parlamenti képviselőkkel mi legyen. Én mindenesetre nem tartanám sze­rencsésnek, ha az országgyűlési képviselő, a törvényhozó múltjában a végrehajtó hata­lom kutakodna, ezt elhibázott ötletnek tar­tom. — Miért? Az a tény talán, hogy az illető szabad választáson legitimálta magát, vissza­menőleg is megfénvesíthette a múlt homályos pontjait? — Ezt nem tartom érvnek: a választók nyilvánosságra hozott információk alapján döntöttek. Azt pedig, hogy valaki tagja volt­­e a I1I/II1 hálózatának, természetszerűleg nem tudhatták. Azt nem tartom szerencsés­nek, hogy a parlamentről a miniszterelnök állítson ki bizonyítványt; ez egész egyszerűen elképesztő lenne. A miniszterelnök felelős a parlamentnek, nem fordítva. Hogy ezt a kis­gazdák megtették, az szívük joga. Azt azon­ban nem vélném jónak, ha a többség rákény­szerítené a döntését a kisebbségre. Vizsgála­tot mindenki egyénileg, szuverén módon, morális indíttatásból kérjen, de ne azért, mert rákényszerítik. — A nemzetbiztonsági bizottság mennyit tud az egykori lll/lll működéséről? — A Duna-gate ügyben eljárt parlamenti bizottság elég szép jelentést tett az asztalra. Másfelől a Demszky—Hack-féle javaslat után a nemzetbiztonsági bizottság további vizsgálódásokat kezdett: meghallgatásokat folytatott, tényfeltáró adatgyűjtést végzett. A kényelmes tempó ellenére is eljutott a munka végére: Kőszeg Ferenc és Szokolay Zoltán készített egy-egy jelentéstervezetet. Ezek részben fedik, részben kiegészítik egy­mást — a bizottság most ezzel foglalkozik. A cél az eddigi tényfeltáró munka összegzé­se azért, hogy majd akár a Demszky Hack, akár a kormányjavaslatot elbírálhas­suk a végrehajthatóság szempontjából, eset­leg javaslatot tegyünk a lebonyolítás techni­kájára. — Konkrétan is foglalkoztak ügyekkel, listákkal? Meghallgattuk például azokat, akik a/ irattár kezelésével voltak, illetve vannak megbízva. Meghallgattunk olyanokat, akik a főcsoportfőnökségen dolgoztak és rendel­keznek információkkal. Ez azonban nem jelenti azt, hogy bizottságunk rendelkezne bármilyen listával, vagy akárcsak tudomás­sal ilyen lista létezéséről. — Mi a hozzáállásuk a kormány javaslatá­hoz? A belügyminiszter úr tett olyan utalá­sokat, mely szerint elképzelhetőnek, sőt kí­vánatosnak tartaná, ha mind a két törvénv­­javalatot tehát a Demszky Hack-félét is — előzetes normakontroll végett az Alkot­mánybíróság elé terjesztenék. Ha ez valóban bekövetkezik, az egész ügy aligha kerül ősz­nél hamarabb a parlament elé. TÉNYEK, ÉRVEK, LEHETŐSÉGEK A politika aknamezője Vannak-e ügynöklisták? Ha igen, vajon hitele­sek-e? Lehetséges talán, hogy a tettes és az áldozat esetleg ugyanabban a névsorban szerepel? Meg­­semmisült-e az összes kimutatás, avagy csak egy része? Egyáltalán: ki és hogyan rendelkezzék azok­kal az adatokkal, amelyek ma államtitoknak szá­mítanak? Állampolgári jogunk lehet-e betekinteni a rólunk törvénytelenül gyűjtött információkba? Kérdések — egyelőre válasz nélkül. Annyi csak a biztos, hogy a problémakör a mai politika akna­mezeje, ahol naponta robban valami. Petárda, melynek csak hangja van? Élestöltet, mely akár több embert is halálra sebezhet? Késletetett gyújtá­­sú bomba? A közvélemény 1990 januárjában két megdöb­bentő tényről értesült. Az egyik: a köztársaság kikiáltása után is folyt az ellenzékiek megfigyelése. A másik: a titkos szervezetek nagyarányú iratmeg­semmisítésbe kezdtek. A Dunagate ügyében parlamenti vizsgálóbizott­ság alakult, mely még a „régi” Országgyűlésnek terjesztette be jelentését. (Ezt — mert kiderült be­lőle, hogy az állami vezetőkön kívül az MSZP pártpolitikusai is rendszeresen megkapták az ál­lambiztonsági szolgálat jelentéseit — először nem is akarták nyilvánosan ismertetni). Horváth István belügyminiszter lemondott, a Céget modernizál­ták, a III/III-as főcsoportfőnökséget fölszámolták, tagjainak többségét szélnek eresztették (állítólag egy-egy Seiko kvarcórát kaptak búcsúzóul), új tit­kosszolgálati főnököket neveztek ki. A választá­sok után nem sokkal ezeket immár az új kormány távolította el. és új felügyeletet is fölállított: a mi­niszterelnök helyett tárca nélküli miniszter felel a szolgálatokért, amelyek egy hevenyészve összetá­kolt ideiglenes törvény alapján működnek. Végvári Józsefet, a Cég titkainak tudóját, aki „kiborította a bilit”, bíróság elé állították és elítél­ték a rendszerváltozás után. Horváth József, Palla­­gi Ferenc — a főnökök — perében dodonai ítélet született: bűnösök, de különösebb büntetést nem kaptak. Könyvek jelentek meg egykori megfigyelő, operatív tiszt tollából, maga Horváth József két kötettel is kirukkolt (rossz Wartburgját ebből tud­ta kicserélni). Ám az igazság pillanata még mindig nem jött el. Az új parlament még alig kezdett működni, dr. Demszky Gábor - a korábbi megfigyelt, akiből a nemzetbiztonsági bizottság elnöke lett törvény­­javaslatot nyújtott be Hack Péterrel közösen a IIl/III -as ügyek végleges lezárására: eszerint az esküre kötelezett közhivatalnokokat „át kellene világítani”, s ha van közük a Céghez, föl kell szólí­tani lemondásra, ellenkező esetben kilétük nyilvá­nosságra hozható. A honatyák elvben elfogadták a javaslat megtárgyalását, de nem sürgősséggel csak „rendesen” — ez azt jelenti, hogy akár éveket is várhatna a társadalom az ügy rendezésére. Időközben Horváth Balázs belügyminiszter azt nyilatkozta, hogy zároltatta a titkos archívumokat amelyekről bírósági tárgyalásokon az hangzott el: nem teljesen megbízhatók — és közölte, hogy míg ő a belügyminiszter, semmiféle listát nem szol­gáltatnak ki. Az ő helyén ma már Boross Péter dolgozik, aki előbb szintén ellenezte a névsorok megjelentetését, ám időközben nézetet váltott. A kormány egy szép napon sajátjavaslatot nyúj­tott be, ennek értelmében átnéznék a nyilvántartá­sokat és kiderítették, szerepelnek-e azon vezető beosztású állami tisztviselők, 50 ezernél nagyobb példányban megjelenő lapok vezetői, bírák. A tör­vénytervezetet ellenzéki körökből érte bírálat — hely hiányában erről csak annyit: jogi és etikai kifogásokkal illették. Új lendületet a szövevényes problémakörnek az adott, hogy a kisgazdák vezérkara feddhetetlensé­­gi vizsgálatot kezdeményezett maga ellen, és ezt a miniszterelnök el is végezte, borítékban átnyújtot­ta kinek-kinek, mit is írnak róla a kartotékok. A botrány ekkor robbant ki: Torgyán Józsefről ugyanis kiderült ő maga is elismerte a tényt hogy Szatmári Lajos néven benne van a Cég dossziéiban, mint beszervezett ügynök. (Aki be­szervezte, kilétét fölfedve úgy nyilatkozott: Tor­gyán soha semmilyen jelentést nem adott). Az el­lenzék újult rohammal vetette magát a kormányfő­re, törvénytelennek tartva, hogy államtitkokat nyilvánosságra hozott, ezt Antall József visszauta­sította. Kisgazdakörökben meglepődve tapasztal­ták mennyi minden precíz tényt tudnak róluk az egykori nyilvántartások alapján ma is (meg nem erősített információink szerint az átvilágítást a Belügyminisztérium erre illetékes szerve végezte alig egy hét alatt. A Petőfi Népének nyilatkozó politikus azt is tudtul adta: meggyőződésük, hogy a nyilvántartásoknak csupán egy részét semmisí­tették meg, ám lehet, hogy egy központi adattár teljes egészében megmaradt.) Hétfőn a parlament — és ez még mindig nem a legutolsó stáció — elfogadta azt a kisgazda-javas­latot. hogy tűzzék napirendre a képviselők feddhe­tetlenségének vizsgálatáról tett törvényjavaslatot. (Mellékszálnak tűnik: Bereczky Vilmos egyetlen kisgazdaként a javaslat ellen szavazott, ami miatt pártja fontolóra vette visszahívását a nemzetbiz­tonsági bizottságból, ahol titkár. Másnapra — egy Kurír-cikk után Bereczky bejelenti: Palotás fe­dőnéven őt tartotta szemmel a IIl/III, amely — hogy tovább kuszálja a szálakat —- összekeverte a megfigyeltek és a beépített ügynökök kartotékait.) Itt tart az ügy — és senki nem tudja, mikor, hogyan fejeződik be. Az azonban bizonyos: úgy kellene rendezni a problémát, hogy több haszon származzék belőle, mint kár, bár erre — ahogyan az indulatok egyre jobban elszabadulnak — ma kisebb az esély, mint közvetlenül a rendszerválto­zás után. Ballai József A DUNA-GATE-VIZSGÁLATRÓL DR. DEBRECZENI JÓZSEF „Óriási méretű volt az egész rendszer” Dr. Debreczeni József (MDF, kecskeméti képviselő) a Duna-gate kivizsgálására alakí­tott parlamenti bizottság egyik tagja volt. — Vizsgálódásaink során mennyire jutot­tak közel a titkosszolgálat működéséhez? Konkrétan a lehallgatások és az irat­megsemmisítések ügyében indult a vizsgálat és kiderült, hogy október 23-a óta valóban folytak titkos, jogellenes megfigyelések, ame­lyek eredményeit megkapta Németh Miklós, Horn Gyula, Pozsgay Imre, Nyers Rezső. Sok embert meghallgattunk: Horváth Ist­vánt, Pallagi Ferencet, Horváth Józsefet, Végvári Józsefet. Ennek során kialakult bi­zonyos kép a szolgálat működéséről, arról, hogy a Cég — ők nevezték így — óriási hálózattal dolgozott. Mindig sarokba szorí­tott embereket szerveztek be, akiknek vala­milyen problémája adódott, legyen az egy közlekedési kihágás akár, ezeket könnyű volt megzsarolni, utóbb egy kis szolgálatot kérni és már be is hálózta a gépezet. Én jártam annak idején a Bács-Kiskun Megyei Rendőr-főkapitányságon is. ahol a Cég két emberével külön-külön beszélgettem. Megle­hetősen ellentmondásosan nyilatkoztak, egé­szen más adatokat mondtak, más tényeket állítottak a megyei működésről, létszámról. Mindvégig az volt az érzésem, hogy egy el­lenség által kiürített terepet veszünk fokoza­tosan birtokba. Csak azt tudhatunk meg, ami — véletlenül vagy szándékosan — nem semmisült meg. Úgy gondolom tehát, hogy mi ennek a világnak csak egy töredékét is­merhettük meg. — Konkrétan is láttak listákat, jelentése­ket? — Csak az általános működést vizsgáltuk, neveket, listákat nem láttunk. De nem is nagyon voltunk erre kíváncsiak. —- Milyen végkövetkeztetésre jutottak ? — Óriási méretű volt az egész rendszer. Minden valamirevaló munkahelyen, oktatá­si intézményben, a legkülönfélébb cégeknél, mind működött a hálózat. Az számomra is nyilvánvaló volt, hogy titkos eszközökre a bűnüldözésben szükség van. De politikai cé­lokra ezeket semmi szín alatt nem szabad fölhasználni ezért is született meg az az ideiglenes törvény, mely szerint minden eset­ben az igazságügy-miniszter beleegyezése szükséges titkos eszközök bevetéséhez. — A parlament úgy döntött, hogy elfogadja megtárgyalásra azt a kisgazdapárti javasla­tot, hogy előbb az országgyűlési képviselők feddhetetlenségét állapítsák meg. — Erkölcsi értelemben nem tartom elutasí­tónak ezt a kisgazda-kezdeményezést. Végül is az csakugyan elvárható, hogy az ország leg­fontosabb közjogi testületé feddhetetlen ta­gokból álljon. A vizsgálatra, természetesen, senkit sem lehet jogilag rákényszeríteni, de bi­zonyos erkölcsi kényszer érvényesülhet. Én a magam részéről megszavaztam ezt a javasla­tot, mert nincs semmilyen okom, ami miatt ne kérhetnék ilyen átvilágítást, és ne hoznám nyilvánosságra, ha valaki kiváncsi rá. — Mi a véleményt* a kormány ezzel kapcso­latban benyú jtott javaslatáról, ami meglehető­sen széles körben kíván vizsgálódni? Ha ez a probléma csakugyan ennyire izgatja a közvéleményt, akkor a problémát nem lehet a parlament falai között tartani. A vizsgálatot, nyilvámalóan. ki kell terjesz­teni a kormány tagjaira és a legfontosabb állami tisztviselőkre. Azokra, akik esküt tet­tek a Magyar Köztársaságra, mindenkép­pen. De például én a magam részéről nem fogom megszavazni azt, hdgy a vizsgálat a sajtó munkatársaknak is vonatkozzék. Az írott sajtó például zömmel magáncégek vál­lalkozása, amihez az államnak semmi köze. Más kérdés a Magyar Rádió és a Magyar Televízió, amely közszolgálati intézmény az állam finanszírozásában, az ő esküt tett munkatársainak feddhetlenségét talán érde­mes lenne megnézni. — Véleménye szerint mennyire foglalkoz­tatja ez a problémakör a közvéleményt? Na­gyon? Vagy ez is egyike azoknak az ügyek­nek, amelyeket más, fontosabb dolgok palás­­tolására vetnek időnként az emberek elé? Igazából nem hiszem, hogy ez a széles közvéleményt nagyon érdekelné. Inkább a politika világát érdekli — és érinti. Egészen biztos, hogy a politikai harc motívumai is ott vannak a háttérben: bizonyos kényelmetlen vetélytárstól való megszabadulás lehetőségét remélhetik azok, akik ezt kezdeményezik. Ennek ellenére elfogadom az erkölcsi készte­tést, hogy egy ilyen átvilágításnak kitegyem magam. Amikor májusban a kisgazda­­párt vezetősége feddhetetlenségi indítványt nyújtott be a miniszter­­elnökhöz, úgy tűnt, talán egy kissé hatásvadász gesztusról van szó. Az eredmény azonban még azokat is meglephette, akik nem tartoznak a párt szimpatizánsai közé. Azóta már tudjuk, hogy Szatmári Lajos fedőnévvel Torgyán József a III/ III-as listáján szerepelt, mintha ügynök lett volna, sőt, kisgazda­körből fölbukkant még egy bizo­nyos Palotás is. A párt elnökségére hirtelen nem is egy kínos helyzet feloldása vár. Azt hitték, szerdai ülésükön sikerül megfelelő állás­­foglalást kialakítani, amit ajánlás­képpen a frakció elé terjeszthetnek majd. Csakhogy azért ez nem megy ilyen gördülékenyen, mint Kocsenda Antaltól, az FKgP orszá­gos alelnökétől, Bács-Kiskun me­gyei országgyűlési képviselőtől megtudtuk. — Torgyán úr ügyében nem dönthettünk, mert nem jelent meg az elnökségi ülésen. Pénteken újra összeültünk. Viszont Bereczki Vil­mossal kapcsolatban, aki a nem­zetbiztonsági bizottság titkára és mint kiderült. Palotás néven szere­pelt az ügynöki listán - arra jutot­tunk, hogy vissza kell hívni a bi­zottságból. E kérdésben hétfőn fog dönteni a frakció. Abban megálla­podtunk, hogy a kialakult helyze­tet minél előbb tisztázni kell, mert sokáig nem tartható fönn. — Bereczki úrral kapcsolatban miért döntöttek így? — Az egymásnak ellentmondó nyilatkozatai jelentették a fő okot. Ez az embereket rendkívüli mér­tékben irritálta. Másrészt a nyilat­kozatai nem mindig a valóságot tükrözték. A nemzetbiztonsági bi­zottságban való szereplése sem volt kielégítő a kisgazdapárt szá­mára. Gyakran távol maradt az ülésekről, s az ő szerepe ráadásul majdnem hasonló Torgyán úré­hoz. Most már ugyebár van egy Szatmárink és egy Palotásunk is. — Egyébként Torgyán úr miért nem ment el az ülésre?- Nézze, kedden megkapta a táviratot éppúgy, mint mindenki. Aztán a délelőtti ülésen nem jelent meg, de délután bejött a parla­mentbe néhány órára. — Torgyán úr szerint nem biztos, hogy ezek a vizsgálati eredmények hitelesek.- Én ezzel nem értek egyet. Sőt. Egyszerűen megdöbbentő, hogy milyen pontos adatokkal rendel­keznek. Most gondoljon bele: 1946 eseményét rögzíti egy anyag. Tehát még az ilyen régi ügyiratok is meg­vannak, nem semmisítették meg. Továbbá az is, hogy 1956-ban elle­nem a belső elhárítás vizsgálatot folytatott. Megvan az adat Ómol­nár Miklós tervezett beszervezésé­ről szóló elképzelésről is. Ezek a dokumentumok egyértelműen bi­zonyítják, hogy az adatok rendel­kezésre állnak, sőt olyan körülmé­nyek között, és olyan szakemberek kezelik őket, amely kétségtelenné teszi az adatok valóságát. Más­részt, a miniszterelnök úr nem ír alá olyan dokumentumot, amely­nek hiteléhez a legkisebb kétség is fér. — Nemrégiben Torgyán úr azt állította, hogy a miniszterelnök úr­tól kapni fog még egy másik levelet, ami egyértelművé teszi: ő patyolat­fehér. — A borítékot Torgyán úr meg­kapta. Ott előttünk kibontotta, de nem mutatta meg, hogy mi áll ben­ne. Felolvasta azonban, hogy a ne­ve a III/III-as nyilvántartásban szerepelt. Tagadhatatlan, hogy meg volt döbbenve. Én még ilyen lelkiállapotban nem láttam, mint akkor. Vita alakult ki közte és a miniszterelnök úr között. Ezt kö­vetően valamit ráírt a borítékra, amit aztán átadott Antall úrnak. A miniszterelnök úr azonban nem ígért neki más jellegű igazolást. Homályos utalást tett arra, hogy ebben az ügyben még bizonyos adatok beszerzése lehetséges. De semmit sem ígért. S ennek már nem sok a valószínűsége. Torgyán úr már le is mondott erről, hiszen a sajtóban is úgy nyilatkozott; ő mint a kisgazdapárt társelnöke nem tudja elfogadni egy másik párt elnökének a vizsgálatát. — És önnek meglepetést okozott, amit a saját borítékjában talált? Igen. Mert az tény, hogy 1956-ban a soltvadkerti szovjet emlékmű ledöntésére én küldtem oda az egyik traktort. Sőt, a ledön­téséhez használt lánc elszakadt és az egyik barátommal motorkerék­párral hoztunk egy drótkötelet. Ezzel már sikerült eltávolítani az emlékművet. Ezt követően meg­alakítottuk a Nemzeti Bizottságot és a Nemzetőrséget. A leghatáro­zottabb célunk az volt, hogy meg­akadályozzunk minden önbírás­kodást. Ennek sikerült is érvényt szerezni. Aztán egy évig Budapes­ten bujkáltam. Amikor végül meg­találtak, ezeket az ügyeket már nem olyan nagy vehemenciával ke­zelték. Az ellenem folyó vizsgála­tot a megyei ügyészség 1958 tava­szán vádemelés nélkül megszüntet­te. Valószínűleg ezért nyomozott utánam a belső elhárítás, de erről nem tudtam. — A kisgazdafrakció az összes or­szággyűlési képviselő átvilágítását fölvetette. Szerdán a parlament elfo­gadta a feddhetetlenségi indítvány sürgősségi tárgyalását. Sokak azon­ban úgy vélik, az is csak hazánkban fordulhat elő, hogy egy működő, egy éve tevékenykedő parlamentet most vizsgálnak meg és nem, mondjuk, még a választásokkor a jelölteket. Nézze minden ember tudja azt, hogy beszervezték-e vagy sem. Vál­lalta vagy nem vállalta. Ha valaki­nek nincs annyi erkölcsi tartása, hogy jelenlegi vagy hajdani beszer­vezettként nem vállalhat politikai megbízást: annál valami hiba van. Aki pedig erkölcsileg támadható, ne vállaljon közéleti szereplést. Akinek a neve rajta lesz a listán, azzal köz­ük, hogy vonja le a szükséges követ­keztetéseket. De ezt nem hozzák nyilvánosságra. Ha valakinek nincs annyi erkölcsi tartása, hogy levonja a konzekvenciát — le kell vonatni vele. Bencze Andrea KISGAZDA KAKUKKTOJÁSOK „Már van egy Szatmáriak és egy Palotásunk is”

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents