Petőfi Népe, 1991. május (46. évfolyam, 101-126. szám)

1991-05-11 / 109. szám

1991. május 11. • PETŐFI NÉPE • 3 MIT TALÁLTAK A BAJKÁL KÖRNYÉKI LEVÉLTÁRAKBAN? Szibériai száműzetés A RÉGI FORMÁBAN, DE ÚJ NÉVVEL Kifogások nyolc pontban „Gyanús” nevek a listákon — osztrák alattvalók A Petőfi Népe egy héttel ezelőtti szá­mában írtunk arról, hogy a közelmúlt­ban figyelemre méltó levéltári anya­gokra találtak Szibériában. Az 1848 —49-es magyar forradalom és szabad­ságharc végnapjairól, az azt követő eseményekről sok mindent nem tudunk még, nem biztos, hogy az akkor történ­tek teljesen világosak. Az nem kétséges, hogy az oroszok ejtettek hadifoglyo­kat, de a történészek sietnek hozzáten­ni, azokat át is adták az osztrákoknak. (Igaz, az erre vonatkozó bizonyítékok­kal sem állt elő senki, amikor cáfolta a szibériai száműzetés lehetőségét.) Azt az eshetőséget, hogy a hadifoglyok el­kerülhettek a távoli Szibériába, a Baj- kálon túlra, mindig vitatták a történé­szek, sőt egyenesen a fantázia szülemé­nyének, jobb esetben mesének tartot­ták és tartják ma is. Az emlékezetes szibériai, barguzini ásatások óta pedig még inkább kizárják a távolban való raboskodás gondolatát, azt cáfolva, hogy az a bizonyos csontváz esetleg Petőfié lehetett. Csank Csaba és Nehéz Zsíros Mihály olyan adalékokra lelt kéthetes szibériai kutatóútja során, me­lyekre oda kell figyelni. Hazatérésük után elsőként lapunknak nyilatkoztak. — Mi volt a kutatásuk célja? — Először is az, hogy a levéltári do­kumentumok alapján bizonyítható-e: 1849-ben a magyar szabadságharc le­verésében közreműködő cári orosz csa­patok az osztrákokkal kötött megálla­podás ellenére cselekedtek, vagyis nem adtak át minden hadifoglyot nekik, ha­nem egy részüket szibériai kényszer- munkára hurcolták — kezdi a beszél­getést Csank Csaba. A másik, nem titkolt célunk pedig az volt, fellelhetők- e közvetett vagy közvetlen bizonyíté­kok arra vonatkozóan, hogy Petőfi Sándor is az elhurcoltak között volt, akit az Eliaszov-hagyatékban talált folklorisztikus elbeszélések szerint egy időben Barguzinban telepítettek le. — Mire jutottak? — A nyomtatásban is megjelent anyagok tanulmányozása során kide­rült, hogy az 1851-es évben 187 ezer száműzöttet összpontosítottak Szibéri­ába. 1852—62 között további 70 és fél ezer száműzöttet szállítottak Szibé­ria különböző területeire. Egy forrás szerint 1855-re vonatkozóan nemcsak dekabristák, petrasevisták és a job­bágyrendszer ellenzői kerültek óda, ha­nem a „nemzeti szabadságmozgalmak résztvevői is megtalálhatók”. Egy má­sik, 1901-ben megjelent kiadványban ez olvasható: „Sok katona érkezett azokkal, akik különböző felkelésekben vettek részt.” Említést tesz a szerző azokról az orosz sereghez tartozó kato­nákról is, akiket a „lázadókhoz” való csatlakozási kísérletért ítéltek szibériai kényszermunkára, majd száműzetésre. További részletek helyett azt még el­mondom, hogy az említett forrásban magyarokról is lehet olvasni: „A Baj- kálon túli területen (az 1848. év körüli időszakban) magyarok és más külföl­diek kiskereskedelemmel foglalkoztak és nagy csapatokban külföldi árukat szállítottak vámpecsét nélkül vagy pe­dig hamis plombákkal...” Az említet­tekből kiderül, igenis voltak magyarok a múlt század ötvenes éveiben a Bajkál vidékén. — Kérdés, hadifoglyok voltak-e?- A kelet-szibériai főkormányzó • Csank Csaba 1850- os titkos levelezéséből egyértel­műen kiderül, hogy a megyei kormány­zóktól jelentéseket kér a nagy számban érkező foglyok elhelyezésének lehető­ségeiről és egyben írásban közli velük, hogy a transzportokat a fagy beálltával a Bajkál jegén viszik át a keleti partvi­dékre. — Ez a tény egyébként igazolja a Morokov-testvérek elbeszélését — ve­szi át a szót Nehéz Zsíros Mihály. Az idős barguzini testvérpár arra emléke­zett, hogy a „titkos” embert télen vitték Barguzinba. Kutatásaink során szá­mos olyan közvetett bizonyítékot talál­tunk, melyek igazolják a néprajzi gyűj­tésben fellelhető leírásokat. Tehát az már biztos: a Bajkálon túli szájhagyo­mányok fennmaradt leírásai megtör­tént tényeken alapulnák. Az 1937-es gyűjtés egy része megjelent már Szibéri­ában, de most vettem észre — az erede­ti szöveget olvasva —, hogy Morokova elbeszéléséből egy mondat kimaradt a helyi közlésben, mert lehet, hogy nem vetett volna jó fényt az ottaniakra. így szól a kérdéses rész: „Ez az ember (Mármint a „titkos” — B. T.) lángész volt, olyan csodálatos feje volt, hogy a mi, sötét barguzini fejünkbe tölcsérrel önthetnék a tudományt, akkor sém mennénk vele semmire,” Ezeknek az emlékezéseknek van még egy titkuk. Az, hogy olyanok adták tovább, akik analfabéták voltak, tehát semmiképp sem olvashattak azokról a történések­ről, melyekről az „idegentől” hallottak. — A magyar irodalomtudósok soha nem vették komolyan ezt a legendát. A postamester lányával kapcsolatban nem is egy szatíra született. — Pedig Anna Kuznyecova létező személy volt, megtaláltuk a rá vonat­kozó dokumentumokat. A levéltári ku­tatásaink során arról is meggyőződhet­tünk, hogy a barguzini postaállomást 1851- ben építették, tehát Petrovics dol­gozhatott az építkezésnél, ahogyan a legenda tartja. A barguzini pravoszláv templom gyónási könyvéből kiderül, hogy 1850—55 között kikerült a csalá­di kötelékből Anna Kuznyecova, felte­hetően férjhez ment. Morokovék Pet- rovicsot „titkos” embernek nevezik, feltehetően azért, mert a különösen ve­szélyesnek ítélt száműzötteknek csak Részlet az el­látmányjegy­zékből. Az orosz és len­gyel nevek kö­zött a 13. szám alatt Gász (Haasz) Károly, a 15. szám alatt Kárpinszki Sándor (Alek- szandru Kar- pinszkomu). (A szerző fel­vételei) • Nehéz Zsíros Mihály számuk volt. litkosílották őket. A ku­tatások során sok számozott fogoly nyilvántartására találtunk, kiknek csak halálukkor írták be a jelentésbe a nevü­ket. A sokat emlegetett Küchelbeckcr- levelekről pedig annyit, 1845-ig követ­hetők, tehát Petrovics nevét, a vele való esetleges kapcsolatát meg sem említ­hette volna . . . — A „titkos” személyekről van-e még érdekes adat? — Figyelemre méltó az a tény, hogy a nemzetközi helyzetre való hivatko­zással 1851-et követően szinte hermeti­kusan lezárták Szibériát, — folytatja Csank Csaba —, már 1850 júniusától csak a cári kancellária III. ügyosztálya adhatott ki beutazási engedélyt. Talál­tunk utalásokat arra is, hogy a beuta­zást kapott külföldieket figyelték. Több olyan eset, „tárgyalás” leírását láttuk, melyben az áll, hogy az idegen állampolgár, a „lázadásban való rész­vételért” kényszermunkára ítélt oszt­rák alattvaló hazatérhetett Ausztriába, vagy átirányították más kényszerlak­helyre. Egy 1856-os keltezésű, megsár­gult ellátmányjegyzéken a téli ruházat­ra kiutalt pénzek összegének feltűnteté­sével sok olyan név szerepel, amely biz­tosan nem orosz. A Kelet-Szibériai Fő­felügyelet (1826—1887) névsoros mu­tatójában több ezer név között olya-“ nokra bukkantunk, melyek magyar, lengyel, cseh, német, olasz, svéd eredet­re utalnak. Ivan Kénig, Franc Knol, Felix Jordan, Baran Anton, Berg, Bot­nar, German Adam, Huszarov, Karl Haasz. (A nevek valóban „gyanúsak”. Bona Gábor szabadságharcos tábor­nokokat, törzstiszteket felsoroló köny­vében Hász (Haas) Károly honvéd őr­nagyról lehet olvasni, aki az életrajz szerint beteget jelentett és nyugalmaz- tatta magát. - B. T.) Az adatok feldol­gozása még tart, azonban máris egyér­telmű, hogy sok-sok meglepetés várha­tó majd a közeljövőben. — Mégpedig? — A szabadságharc résztvevőinek életrajza sok esetben bizonytalan, befe­jezetlen, több évtizedes kihagyások fe­dezhetők fel. Erre mi a magyarázat? A képbe úgymond beleillik a száműze­tés. Annál is inkább, mert vannak ada­tok arra vonatkozóan, hogy 1873 máju­sában, majd 1882 szeptemberében- és esetleg máskor is— döntöttek a Szibéri­ában száműzetésben élő osztrák alatt­valók hazájukba való visszatéréséről.- Az Eliaszov-hagyatékban több érdekesnek tűnő vers is előkerült fejezi be a beszámolót a műfordító Ne­héz Zsíros Mihály. — Ezek feldolgozá­sa folyamatban van. Elöljáróban csak annyit árulnék el, hogy minden bizony­nyal előbb németül hangozhattak el a sorok, melyeket segítséggel oroszul ír­tak le s szájhagyomány útján marad­hattak fenn. Nem szibériai embertől származnak a versek, a dalok, erre az a bizonyíték, hogy az egyikben rózsá­ról és fülemüléről emlékezik meg a szerző. Se rózsa, se fülemüle nincs a Bajkál környékén. Borzák Tibor A kecskeméti Agro-Mix Mezőgaz­dasági Szövetkezeti Rt. április 15-étől - a Legfelsőbb Bíróság határozata alapján — megszűnt. Azóta az átalaku­lás előtti formájában, termelőszövetke­zetként működik, a neve ismét Kecske­méti Magyar—Szovjet Barátság Tsz. Arról, hogy a döntés megszületett, már szóltunk, most a határozatban megfo­galmazott lényeges pontokról, illetve a közeljövőről érdeklődtünk Forcek Andrástól, a gazdaság vezetőjétől. — Mit tartalmaz a Legfelsőbb Bíró­ság határozata és ki a végrehajtója? — A bíróság úgy fogalmaz, hogy a tsz törlésére vonatkozó intézkedést hatályon kívül helyezi és a részvény- társaságot április 15-ével megszünteti. A határozat végrehajtója a cégbíróság, ahol - gondolom az iratokon az átvezetéseket, változtatásokat elvég­zik. — Milyen okokat soroltak fel az rt. megszüntetésének indokaként? A legfőbb ügyész nyolc pontban foglalta össze az óvás szükségességének okait. A Legfelsőbb Bíróság közülük tulajdonképpen hármat talált alapos in­doknak. Az első, hogy részvénytársaság alakításakor — a határozat szerint — pontosan tisztázni kell, névre szólóan, a résztvevők és a kimaradók körét. Az átalakulást tárgyaló közgyűlésen akik ott voltak, a törvénynek megfelelően tit­Átalakul a Magyar Alumínium Tröszt Benyújtotta átalakulási tervét az Állami Vagyonügynökség­hez a Magyar Alumíniumipari Tröszt vezetése. Szabó Károly vezérigazgató- helyettes az MTI tudósítójának elmondotta: az első szakaszban a 14 tröszti vállalatot társaság­gá, a trösztközpontot vagyonke­zelő szakmai holdinggá alakít­ják át. Az átalakítás határidejét a kormány június 30-ában hatá­rozta meg. Az alumíniumipar nemzeti jellegének megőrzése miatt, a társaságban fennmarad a többségi állami részesedés. A privatizálás során a későb­biekben külföldi tőkét is be kí­vánnak vonni a fejlesztésbe. Az alumíniumiparhoz tartozó tár­saságoknál tőkeemeléssel sze­rezhetnek tulajdont a külföldi partnerek. A külföldi részesedés azonban várhatóan nem lesz nagyobb 50 százaléknál. Á MAT stratégiája, hogy a hazai alumíniumipar a lehető legnagyobb termelési, piaci ré­szesedéssel, a lehető leghosz- szabb ideig versenyben marad­jon a világpiacon. Áz elemzések során azonban nem érhető el a jelenlegi vertikum érintetlenül hagyásával. Ezért úgy tervezik, hogy öt-tíz év alatt a bauxitbá­nyászat jelenlegi évi 2,4-3 millió tonnás termelését a felére csök­kentik. A timföldgyártásban az ajkai évi 480 tonna kapacitású gyár termelésére továbbra is szükség van, de Almásfüzitőn és Mosonmagyaróváron a nedves­üzemű timföldgyári technológi­át megszüntetik. Több kohót is leállítanak, hiszen a magas vil- lamosenergia-ár mellett nem tudják azok környezetvédelmi célú rekonstrukcióját megolda­ni. KUNSZÁLLÁS Retek, szabad földről A múlt héttől nem fólia alól, hanem már szabad földről szedik a retket Kunszálláson. A munka körülbelül hat hétig tart. A Forgó család is hozzálátott segítőivel a csomózáshoz a Zrínyi utca 16. szám alatt (képünkön). Szorgalmasan dolgoznak, hogy mire lemegy a nap, 1800 csomót előkészíthessenek budapesti eladásra. A nagy szemű, egészséges retekből az előző alkalommal 1700 csomói ertekesítettek. Megérte? Forgó Mihályné elmondta: a budapesti piaco­kon a kereskedők egymást közt megbeszélik, hogy mennyit adjanak egy-egy csomó retekért. Ok, a kistermelők, 1 forint 50 fillért kaptak legutóbb. Hogy a fogyasztók mennyit fizettek, arról nincsenek pontos értesüléseink... (Straszer András felvétele) kos szavazással az előirt kéthar­madosnál magasabb, 72 százalékos sza­vazati aránnyal álltak ki a részvénytár­sasággá alakulás mellett. A Legfelsőbb Bíróság másik kifogása a földvagyon tisztázásának hiányossága az összes va­gyonban. M agyarul, az rt. összes földte­rülete nem volt az apportlistán jegyzék­szerűén rögzítve. Megbíztuk ugyanis a földhivatalt, mérje ki a közös használa­tú földekből a tagság jogos tulajdonát, a maradék földterület pedig — úgy gon­doltuk - az rt. tulajdonába megy át. Ez utóbbi részről szóló elképzelést kifogá­solták. A harmadik jelentősebb gond, mint kiderült a határozatból, a közgyű­lésen még helyrehozható lett volna. Az rt. közgyűlésének ugyanis fenn akartuk tartani azt a jogát, hogy a szociális kér­déseket, a háztáji juttatás mértékét, a földjáradékot stb. a későbbiekben a mindenkori napi helyzetnek megfelelő­en változtathassa meg. A bíróság szerint az átalakuláskor készített jegyzékben „szentírásként" kezelendő adatok sze­repelhettek volna csak. — Okozott-e fennakadást a folyama­tos munkában a visszaalakulás? — Szerencsére, nem. A partnerek, úgy a pénzintézetek, mint az üzletiek és a hatóságok, megértőnek bizonyultak. Tulajdonképpen ismételt formaváltás történt, a működés folyamatos maradt. — A Legfelsőbb Bíróság határozatá­ról igen sokféle pletyka kering. Tájékoz­tatták már a tagokat a történtekről? — A szóbeli kihirdetés után azonnal elmondtuk a vezetőségnek, mi történt. Rajtuk keresztül közvetve — reméljük — a tagság is értesült mindenről. A fél­reértések és a további pletykák elkerü­lése miatt a közeljövőben összehívjuk a közgyűlést, ahol közvetlenül tájékoz­tatjuk a tagságot. Arról is szólunk, hogy a 16 tagú vezetőség úgy döntött, tudomásul veszi a bíróság határozatát, nem kezdeményez semmilyen újabb el­járást. Ezen a közgyűlésen igyekszünk a mostanában hozott és a várható tör­vények hatásairól is tájékoztatni. Azonkívül, szintén a vezetőség javasla­tára, a szövetkezet nevének megváltoz­tatásáról is dönt a közgyűlés. Napi dol­gaink közül a gazdaság működésének folyamatosságáról, a gazdálkodás so­ron következő kérdéseiről is kell majd beszélni. — Pár napja láttam egy apróhirde­tést, amelyben Agro-Mix részvényeket kínálnak eladásra . .. — Ez igen meglepő, hiszen azonnal írásban értesítettünk mindenkit, aki kapott részvényt, hogy ezek érvénytele­nek, tehát nem értékesíthetők. Aki áru­ba akarja bocsátani, tudhatja, hogy fi­noman fogalmazva, igencsak behúzza a csőbe a vásárlóját. De a szövetkezet ezért nem vállalhat felelősséget. Gál Eszter Szabad György sajtótájékoztatója Az Országgyűlés hétfőn valószí­nűleg határozatot hoz a koncesszi­ós törvényről, folytatódik az álta­lános vita az egyes, állami tulaj­donban lévő vagyontárgyak ön- kormányzati tulajdonba adásáról szóló törvényjavaslat felett, és az e heti expozét követően megkezdő­dik az általános vita a volt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezéséről szóló törvényjavas­latról — tájékoztatta az újságíró­kat Szabad György, az Országgyű­lés elnöke pénteken. A házbizottság javasolja az ülés napirendjére venni a szerencsejáté­kok szervezéséről szóló törvény- tervezetet, amit az indokol, hogy minden késedelem jelentős bevétel­től fosztja meg az államháztartást. Debütál a kivételes és sürgős el­járás, ugyanis először kerül a kép­viselők elé ilyen módon napirendre tűzött jogszabálytervezet, a szám­vitelről szóló törvényjavaslat. Az egyházi ingatlanok sorsáról meg­kezdődő vitában bizonyos, hogy valamennyi vezérszónok kifejtheti pártja álláspontját, s talán további felszólalásokra is lesz idő. Természetesen .ezúttal is lesznek interpellációk és kérdések. Egy kérdésre válaszolva Szabad György elmondta: egyelőre nincs változás abban, hogy a T. Ház, a tervek szerint, július 10-étől au­gusztus 15-éig törvényalkotási szü­netet tart. Ezért a házbizottság leg­utóbbi ülésén arra kérte a kor­mány jelen lévő képviselőjét, hogy a kabinet „vonja szűkebbre tör­vényalkotási igényét”, illetve állít­son fel új sorrendet, mert feltéte­lezhető, hogy a teljes első félévgs, törvényalkotási pVbgramnák ‘csú- ‘ pán mintegy kétharmadát tudják teljesíteni a képviselők. A világkiállítással kapcsolat­ban a házelnök hangsúlyozta, hogy amint kormányjavaslat ké­szül, azt előreláthatóan a lehet­séges legnagyobb sürgősséggel napirendjére tűzi az Országgyű­lés, majd alapos, minden oldalú mérlegelés után dönteni fog. Ad­dig, vélhetően, szakértői csopor­tokat hoznak létre az illetékes bizottságok, miként a gazdasági bizottság már tett is erre irányu­ló lépéseket. (MTI) A gazdasági kabinet támogatja az agrárpolitikai koncepciót A gazdasági kabinet pénteki ülé­sén megtárgyalta és egyetértett a Földművelésügyi Minisztérium ál­tal kidolgozott agrárpolitikai kon­cepcióval, mely a kormány négy­éves gazdasági programjához kap­csolódik. A tervezet a magyar agrárgazda­ság közös piaci integrálódását tűzi ki célul. Az agrárpiaci rendtartás in­tézményrendszere az EGK-éval azonos. A tárca szerint továbbra is szükség van állami támogatásra, de csak a piaci körülmények között életképes vállalkozásokat érdemes központilag segíteni. A kabinet sze­rint a koncepció megvalósításának eszköztárát még részletesen ki kell dolgozni. Az FM a következő hetek­ben az érdekképviseleti szervekkel, a pártok képviselőivel, illetve a szak­értőkkel is egyezteti a tervezetet. A kabinet a tervezettel ellentét­ben pénteken nem foglalkozott is­mét az egyéb ágazati részprogra­mokkal. További szakértői egyez­tetésre van ugyanis szükség, hogy a kormány elé már csak az alapve­tően eltérő koncepciókat terjeszt­hessék be. Ugyancsak nem került napirendre az Állami Fejlesztési Intézet átalakításának ügye, vala­mint a befektetési alapokról és a pénzintézetekről szóló törvényter­vezet. Ezekkel a kabinet a május 21-ei ülésén foglalkozik. (MTI) Még csendes a menekülttábor Készen vannak a tervek egy nagyobb, keletről vagy délről érkező menekülthul­lám fogadására — tájékoztatta Einelwachter János a bicskei Menekülteket Befo­gadó Állomás igazgatója pénteken a sajtó képviselőit. Bicskén egyelőre 171 mene­kült tartózkodik, de a tábor 430 ember elhelyezésére alkalmas. Jelenleg a befogadóállomáson élők nyolcvanöt százaléka Magyarországon kí­ván letelepedni. Többségük román állampolgár, rajtuk kívül szovjetek, albánok és angolaiak laknak Bicskén. A tábor munkatársai tizenkét előadásból álló prog­ramot szerveztek, amelyből a menekültek megismerhetik Magyarország földraj­zát, hagyományait és olyan információkhoz juthatnak, amelyek nélkülözhetetle­nek a beilleszkedésükhöz. Súlyos gond, hogy egyre nehezebben tudnak elhelyez­kedni a táborlakók, érkezésüktől számítva átlagosan csak a hatvanadik napon jutnak munkához. Akinek nincs állása, az segíthet a tábor tereprendezésében — óránként ötven forintért. A menekültek legnagyobb problémája az elköltözés. Az egyedülállóknak általában hamarabb sikerül albérletbe vagy munkásszállóba költözniük; a családosok a letelepedési segély felhasználásával próbálnak házat vagy lakást venni. A bicskei Menekülteket Befogadó Állomás 60 millió forinttal gazdálkodik egy évben, de tavaly másfél millió forint saját bevételük is volt. (MTI)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents