Petőfi Népe, 1991. május (46. évfolyam, 101-126. szám)

1991-05-10 / 108. szám

1991. május 10. • PETŐFI NÉPE • 3 IHA EZ ÍGY MEGY TOVÁBB! Ia trombózisos város: Kecskemét | P?ÉÉp ' Ö tvennyolc aláírással levelet ho/ott a postás a Kecskeméti Baromfi- Ifeldolgozó Vállalat dolgozóitól. Pa­naszkodnak, mert akik a Széchenyivá- Irosban laknak, szeretnék, ha a Kunság [Volán reggel hamarább indítana szá- Imukra autóbuszt. Annyit elértek a köz­lekedési vállalatnál, hogy Fabó György losztályvezető megígérte: a hatos járat Iminden reggel, pontosan fél 6-ra be­lhozza őket a Széchenyi térre. Innét, a ll8-asra átszállva, öt óra 36 percre már la vállalat elé érnek. Húsz percük marad laz átöltözésre és a munkába állásra. Egérfogóban, |az Aranyhomoknál A levél folytatása — ez is figyelmet I érdemel —- változatlanul a közlekedés, lám korántsem felmagasztalva. Idege- Isck, ingerlékenyek a Volán-alkalma- Izottak az Aranyhomok Szálloda mögé I szorított buszállomáson, ahol tűrhetet­len a zsúfoltság, főleg csúcsforgalom- |ban. — Hogyne lenne ideges az ember mutat kifelé Bodti Sándor szolgálat- | tevői fülkéjéből —, ekkora káoszban! Zöld postásautó érkezik az egyik I busz helyére, alighogy a nagy, csuklós Ijármű kigördült onnét. A reggeli lapo- I kát hozta az újságárusnak. Egy kukás­autó is bedöcög, hogy a szálloda udva­rából elvigye a szemetet. Egy kisteher­autó szintén ott várakozik már — süte­mény a belsejében. Egy másik áruszál­lító kocsi is helyet kér az Aranyhomok hátsó bejárat—20-as buszmegálló kö­zös területén. Errefelé tévedt személy­autók, taxik ... Aki nem ismerős Kecskeméten, az eldugult, trombózisos belvárosban, mintha egérfogóban ta- | lálná magát. Rendőrt nem látok. Senki nincs, aki I figyelmeztetné a mozgó buszok közt keresztül-kasul mászkáló utasokat, I hogy kétoldalt ott a zebra. Azon men- I jenek át inkább, mintsem a buszvezető- ] két hozzák újabb és újabb stresszhely­zetbe. ASZTALOSNÁL A DIAFILMSOROZAT A földre ül az ügyfél a bajai TIT-nél A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat bajai elnöksége úgy döntött, hogy leválik eddigi gazdájáról, a me­gyei TIT-ről. Ez iránt érdeklődni keres­tem fel Mocsári Aladárt, a bajai titkárt a Petőfi-szigeti régi KISZ-iskolában. A máskor sem pazar eleganciával berendezett helyiségben csupasz falak, és egyébként is tágas, üres tér fogadott. — Hova lettek a gyönyörű bátorok ? — kérdeztem megdöbbenve. — Elköltöztek Kecskemétre. Jött né­hány rakodómunkás, felpakolták a be­rendezést, reám csak az átadási jegyző­könyv maradt. Nézem a jegyzőkönyvet, mégpedig állva. Nem annyira az okmány iránti tiszteletből, hanem azért, mert az egyetlen székre, amit a bútorzat helyett hoztak, nem merek leülni. Ülőkéje már régen elválhatott a lábaktól, a jelen szerepe már csak az örök enyészet előt- j ti utolsó stációnak számít. Mi az, ami hiányzik a szobából? Egy garnitúra, egy háromajtós szekrény, egy íróasztal, két fotel, három darab f szék. De nem akármilyen bútorról van szó. Az egykori Törley pezsgőgyáros budapesti palotájából osztották szét a megyei pártbizottságok és különböző szervezetek között ezeket a hatalmas, csodálatosan faragott, mahagóni mű­remekeket. Az értékük szinte felbecsül­hetetlen, ha a bennük rejlő művészi munkát nézzük. Az ügylet jogilag teljesen tiszta. A bútorok a megyei TIT tulajdonát képezik, igaz, hogy vagy 18 esztendeje Baján vannak. Mint ahogy itt él, vagy a környéken, az a mintegy százezer em­ber is, akinek a művelődéséről az önál­lósuló egyesület gondoskodik majd. Felmerül a kérdés: erkölcsös-e, hogy a hatókörének egyharmadát két- három várost és vagy harminc községet — elvesztő megyei központ dolgozói egyszerre két fotelban legyenek kényte­lenek üldögélni, míg a hűtlen gyermek, a bajai egyesület állófogadást tarthat csak az ügyfeleinek. Szabics István megyei ügyvezető igazgató telefonhívásomra készséggel ad felvilágosítást. Fel kell újítani a bútorokat. Azon, hogy visszakerülnek-e Bajára, még nem gondolkoztunk. A javítások­ra az ismeretterjesztő évad vége a legal­kalmasabb. Logikus magyarázat. De vajon azt a három diafilmsorozatot is asztalos ke­zére kell adni, amelyet szintén elvittek Kecskemétre a bútorokkal együtt? — Nézze már meg, itt van-e még a ház végében a Sugovica! — szól utá­nam, nem minden irónia nélkül az egyik munkatárs. Nos, örömmel tudatom: a Sugovica Baján, a térképeken jelzett helyen talál­ható továbbra is. Gál Zoltán S3« „Ez itt egy bolondokháza!” — Életveszélyes, ami itt folyik! Berente István forgalmi technológus osztja aggodalmamat. A volán alkal­mazottja. Nem azért mondja, hogy ha­zabeszéljen, de szerinte: — A kialakult helyzetért nem a vo­lán a felelős. Mi ott dolgozunk, ahol helyet kaptunk. Építhették volna az állomást tágasabb területre is. Szűkén vagyunk, igaz. A város ma inkább autóraktárhoz hasonló, érelzá- ródásos kis és nagy utcákkal, füsttel, és újra csak arra kell utalnom: olykor em­bertelen közlekedési körülményekkel. Egy szemüveges férfi bosszúsan le­gyint a véradó állomás mellett, jelezve, hogy torkig van a közlekedésével bedu­gult Kecskeméttel. — Ez itt egy bolondokháza, uram! áll meg kis időre, beszélgetni. Péntek reggel van, özönlenek az embe­rek a piacról. Nézze, hogyan vergőd­nek most is a jármüvekkel és a gyalogo­san közlekedők a piarista rendház sar­kán lévő zebránál! Négy irányból jön­nek az autók és a motorkerékpárok: a Horváth Cirill utcából, a Centrum Áruház parkolójából, szemből, a kis­körútról, meg a régi SZTK-épület elől. Könnyebb a tevének keresztülbújni a tű fokán, mint ebben a közlekedési nyomorban átjutni a résztvevőknek ezen a szűkületen. Az ember fulladozik... Szinte fuldoklóm a kipufogógáztól. A koromtól szürkésfeketék az épüle­tek. Figyelmeztetnek rá, hogy milyen lehet a tüdőnk. Egyre több fakó arcot látok. Ennyi halvány bőrű kisgyerek, mint mostanában . . . S még hol va­gyunk Budapesttől, ahol a belváros le­vegőjének ólomtartalma mérhetetlenül magas! „Örüljünk, hogy nekünk még ilyen tiszta a levegőnk" — nyugtatott meg egy ismerősöm nemrég. Mégis, gondolkozom rajta, merjek-e venni (és enni) azokból a gyümölcsökből és zöldségfélékből, amelyeket fedetlenül. • Aranyhomok, buszállomás: az egyik kritikus helyszín. (Tóth Sán­dor felvétele) a szennyezett levegőjű utcán árusíta­nak? Bár megcáfolna valaki, hogy csu­pán ördögöt festek a falra, s hogy ma­radjak békén: a helyzet nem annyira rossz, lehet még rosszabb is. Az emberek ezerszámra szívják be a túlzsúfolt Széchenyi téri buszállomás­hoz közel, a kiskörút Homyik János utcai szakaszának erősen szennyezett levegőjét. Azt a levegőt (?), amelynek köbméterenkénti szén-monoxid-tartal- ma délelőtt 9—10 órára 5,6-ről 31,9 milligrammra növekszik, az egészségi­leg elviselhető érték másfélszeresére. A Cifrapalotánál is hasonlóan jócskán kerül szén-monoxid a tüdőbe, mivel a szűk kiskörúton nem oszlik el, nem oldódhat fel nagyobb kiterjedésű leve­gőben, mint a külső nagykörúton. Sajnos hosszú ideje nincs javulás, csak romlás Kecskemét közlekedésében és környezeti állapotában. Szembenézni a tényekkel Irsa Ernő főtanácsos a polgármesteri hivatalban ezzel fogad:- Átmeneti helyzetben vagyunk. Növekszik a város, nagyobb a forgal­ma, ezt tudomásul kell venni. Javasolni fogom a gyakoribb rendőri ellenőrzést, hogy a Széchenyi téri buszállomást ne használhassa senki parkolóhelyül. Egyszer tanúja voltam én is — a patto- gatottkukorica-árus piros kocsija órá­kon keresztül ott állt, a megállóban. Ettől az átmenettől sanyarog a vá­ros. Talán a belvárosban a gépkocsik egy részének elterelésével, a zsúfoltság enyhítésére ésszerű forgalomkorláto­zással, s a kerékpárosoknak is szabad utat engedve, oldani lehetne a közleke­dés trombózisát. . . Kohl Antal Egyházkarnagyi szak Egyházkarnagyi szakot indítanak a szom­bathelyi Berzsenyi Dániel Tanárképző Főis­kolán, az 1991—92-es tanévben. A 4 éves, nappali tagozatos oktatásban általános isko­lai énektanárokat, illetve egyházkarnagyo­kat képeznek. Az új szak beindításához már megteremtették a személyi és tárgyi feltétele­ket. Az új szakra máris 24-en jelentkeztek. A nagy magyar kórteremben most leginkább a Ketteskére figyel az ország, mert túlságosan nagy lármát csap maga körül. Ezt a beteget úgy hívják — ez olvasható a lázlapján—, hogy a Magyar Televí­zió kettes műsora. Közvetlen hozzátartozói természe­tesen aggódnak érte, drámai hangú nyilatkozatokat mondanak, lemond az intendáns, pedig ez olyan szép hangzású cím, hogy ha én egyszer valahol intendáns lennék, soha az életben nem mondanék le. Sőt, nyug­díjaskoromban is mindig úgy mutatkoznék be, hogy „volt intendáns”. Na, szóval az intendáns lemond, mutogatják a fényképét, hogy nézzétek emberek, ez mondott le s a néző úgy véli, látszik is az illető arcán, hogy olyan mindenre képes kinézete van. Cserben­hagyta a stábot, megfutamodott, nem ezt vártuk tőle, hiába dolgoztunk éjt nappallá, sőt a nappalt éjszaká­vá téve. A cserbenhagyott stáb haragszik és nyilatkoznak, hogy erőfeszítéseik gyümölcsét nem láthatja a tisztelt néző, aki meg lett fosztva, be lett csapva és most kábultan tántorog a nagy magyar rónán, könnyeit zúdítja a magyar ugarra, megöntözve a nemzetiszín- pántlikás, nyakig földbe vert karókat, haját tépi. ha­mut hint és az elbujdosás, rosszabb esetben az önha­lál esélyeit latolgatja. Nem ezt várta. Ketteske azonban nem mutat biztató életjeleket, csak nyöszörög, maga alá csinál s kétségbeesve várja sorsa beteljesedését. Közben, persze, folynak az élet­mentő konzíliumok. Legszakértőbben természetesen a főorvos-elnök magyarázza a diagnózist, sőt a gyógymódra is kiváló ötletei vannak (cirka másfél milliárd forint kellene). Kormányt emleget, költség- vetést, parlamentet, szakbizottságot, de minduntalan a nézőknél lyukad ki, mint legnagyobb adunál, hogy majd azok mit szólnak. Már arra gondolok, hogy az elnök úr arra gondol: lesz itt tömegdemonstráció, sztrájkhullám, lincshangulat, táblás felvonulások, miközben azt skandálja a kettes műsorra kiéhezett, tehát megvadult (minimum százezres) tömeg, hogy aszongya: Ha élünk, ha meghalunk, kettes műsort akarunk! És akkor ugyebár a kormány, a parlament, a szakbizottság kényszerítve lesz, mert a népakarat azért mégsem bakfitty ... Bármilyen nagy csalódást is okozok a Ketteskének, meg kell mondanom: nem így lesz. A népet nem érdekli a lavórban vívott tengeri csata, bármennyire is forrong a néhány liter viz. Hányja rá a fittyet, indulatosabb egyedei káromkodnak egyet és sürgő­sebb tennivalóik után néznek, miközben azt dörmö- ||j| gik bajszuk alatt, hogy azért azoknak a millióknak jobb helyet is el tudnának képzelni. Meg aztán, kérem szépen, vagy törvény a költségvetés, vagy itt a piros, hol a piros. Meg aztán, kérem szépen, ha a tv nem fizet, a szóró nem szór. Nem ezt akartuk, nem a piacgazdaságról papolunk már évek óta? Hát most itt van. Aki fizet, az pötyögtet. Aki nem fizet, az a pö- |j|| työgtetésnek még csak a tájékára sem mehet. Persze, ismét nagyon szépen hangzik a népre, a nemzetre, az európai felzárkózásra hivatkozni, de ezekkel már tele van a poptarisznyánk. Tudván tud­juk ugyanis a gyakorlatból, hogy ilyenkor legtöbb­ször egyéni vagy szűk csoportérdekek érvényesítésé- |||1 ről van szó. Még csak nem is pártérdekekről. Igaza volt a miniszterelnöknek, amikor a parlamentben felszólította a vádaskodókat: nevezzék meg azt a pár­tot, amelyik, úgymond, manipulálja a tévét. Szavait j||| harsány csönd követte . . . Beszélni, népre, nemzetre hivatkozni könnyű. |jj A szót még fekve, sőt álmunkban is ki tudjuk monda- |||| ni. De ideje volna immár felébredni, felnőttnek lenni, 111 önmagunkat komolyan venni és ami nem megy, ne erőltessük. Most, amikor lassan a fél ország utolsó filléreit feláldozva koldusbotot vásárol, amikor ingyenkonyhákat kell felállítani, amikor tíz- és tízezer család retteg a különböző díjbeszedőktől (és viszont), jjl amikor napról napra emelkedik a munkanélküliek ||j| száma és már a kétszázezerhez közelít, amikor a töb- bé-kevésbé megértett és elfogadott nehéz átmenettel f||| küzd ez a nép, csodálatra méltó önmérsékletről téve bizonyságot, akkor ne froclizzanak bennünket ilyen Ketteske ügyekkel. Ne akarják ezt úgy beállítani, mint „forradalmi változást , mintha ezen múlna az emberek földi boldogsága. Egyébként is, nekem gyanús ez a nagy korszerűsí­tés, amely szerény véleményem szerint abban csúcsosodik ki, hogy a nézők által valóban kedvelt ||j| műsorokat megszüntették. Azokat, amelyekből tény­leg meglehetett tudni valamit, amelyeknek a nézettsé­gi indexe magas volt. Igaz. más „forradalmi” változás is van, s ez tényleg egy lépéssel közelebb visz bennünket a művelt Nyu- 1 í gáthoz. A Napzárta helyett Napzárla előtt lett a mű­sor címe. Hát igen! Az ilyesmi bizony pénzbe ke- !||| rül... Gál Sándor !' „NE GONDOLJA, HOGY ,A NYOMORÚSÁG MIATT LOPNAK” Akarhat a szarka — Keményen megbüntetnek bennün­ket az ellenőrök, ha tudatosan vagy aka­ratlanul megkárosítjuk a vásárlókat. Olykor az okozott kár hússzorosát is eléri a bírság. Egyetértünk a szigorúság­gal, bűnhődjön, aki rontja szakmánk hírnevét. De másokkal miért oly elnéző­ek? A kecskeméti Kossuth tériként emle­getett forgalmas üzletben jegyeztem föl az egyik eladó méltatlankodó szavait. Bosszús, néhány perccel korábban fog­tak el egy bolti szarkát. Aznap a har­madikat. A joggal mérges kereskedő kollégája sem rejti véka alá véleményét. — Újabban rendőr kíséretében kéri az ellenőr a 14 forintos jegyeket a bu­szon. Ha elkapnak egy bliccelőt — aki talán azért nem vásárolt jegyet, mert bizonyos időszakokban, bizonyos kör­zetekben egyszerűen nem lehet jegyet vásárolni -— több száz forintra bünte­tik. Tudja, hány tolvaj ússza meg ej- nye-ejnyével? Bekapcsolódik a beszélgetésbe a vál­lalati szakszervezeti titkár. — A közvetve dolgozóinkat károsító bolti lopások elleni védekezés is érdekvé­delmi feladat. Sajnos keveset tehetünk. Hiába pakolják az értékesebb árucikke­ket jól látható helyekre, hiába figyelnek jobban, ki-kijátsszák éberségüket. Elő­fordult, hogy két-három fiatalember be­rohant a boltba, fölkaptak egy-egy üveg drága italt és már pucoltak is kifelé. Fényes nappal, a város kellős közepén. A női eladók nem szállhatnak szembe az ilyen mindenre képes gazemberekkel. Állítom, hogy a megyében havonta több százezer forinttal károsítják a le nem leplezett tolvajok az élelmiszer-kereske­déseket. Elrettentő szigorral kellene büntetni a köztulajdont károsítókat. Közbeszól az üzletvezető-helyettes. — Ne gondolja, hogy a szegénység, a nyomorúság miatt lopnak. Nemigen tün­tetett el senki szatyrában kiflit, kenye­ret, konzervet. A márkás italok, a drága piperecikkek, a jobb cigaretták kelen­dők. Csatlakozik társaságunkhoz a főnök is, aki befejezte időközben az iménti lopás jegyzőkönyvezését. — :y- >t, pálinkát, dezodort, ci­garette ztatott bőrkabátja alá. Tudja, sí -000 forintig csak szabály- sértésnak minősül az eltulajdonítás, vi­gyáz, hogy át ne lépje ezt az értékhatárt. Szó nélkül aláírta a jegyzőkönyvet és eltávozott. Az életerős, elhanyagolt ru­házatú nőnél összesen 50 forint volt, te­hát eleve nem lehetett komoly vásárlási szándéka. — Azóta már egy másik üzletben próbálkozik — jósolja az egyik tapasz­talt kolléga. Szinte szavaival egy időben cseng a telefon. A Kálvin téri üzletből keresik a főnököt. — Elkaptunk egy ilyen és ilyen kiné­zésű hölgyet. Fizetés nélkül akart távoz­ni italokkal és miegymással. Azt állítja, hogy maguknál vette ezeket. O az. gyorsan odaért. Átsiettem az szomszédos üzletbe. Egykedvű nemtörődömséggel hallgat­ta a kereskedők kcsergéseit. — Tudja, hogy mennyit keresünk? Minket is megkárosít! Nem gy őzünk a bíróságra szaladgálni az ilyen ügyek mi­att. Megkérdeztem a vadonatúj személyi igazolványát mutogató elvált asszonyt: — Hány helyen próbálkozott ma? In­nen hová megy? Hol dolgozott koráb­ban ? Keresztülnézett rajtam. A polgármesteri hivatal szabálysér­tési előadója szerint újabban nincs mód a több boltban elkövetett tolvajlások összevonására. Akkor is csak szabályt sért valaki, ha tíz helyről tulajdonít el kisebb-nagyobb. összesen akár tíz-ti­zenöt ezer forint értéket. Több mindent figyelembe vesznek a bírság megállapí­tásánál. Általában az cltulajdonított áru értékének tízszeresét kérik. Van. akitől valamivel többet, első elkövetés­kor, szociálisan indokolt esetekben ke­vesebbet. Éppen le akartam adni írásomat, amikor felhívtak a Kossuth-boltból. — Negyvennégy darab Fa dezodort szedtünk cl egy háromtagú, jellegzetes öltözékű csoporttól. Egy kukkot sem tudtak magyarul. Romániából, Lengyel- országból vagy a Szovjetunióból jöhet­tek. Csaknem 15 ezer forinttal szegé­nyedtünk volna, ha nem vesszük észre, hogy hamisban járnak. Mit csináltak velük? Mit? Elballagtak ... Ileltai Nándor Hitelgarancia-egyesület vállalkozóknak Júniusban már felvehetik az első kölcsönöket azok a vállalkozók, akik tagjai az első „Bizalom” Hitelgarancia Egyesületnek, mert az IPOSZ aláírta azl a megállapodást, amelynek értelmében az Ipari Fejlesztési Bank, a Budapest Bank a Postabank, a Takarékszövetkezetek Szövetségéhez tartozó fiókok, a Takarék* bank, valamint a Magyar Hitel Bank fiókjai elfogadják az egyesületben használt készfizető kezességi nyilatkozatokat. Mindezt az Ipartestületek Országos Szövet­ségének csütörtöki sajtótájékoztatóján, a Béke Szállóban jelentették be. A dorogi ipartestület kezdeményezésére, olasz mintára létrehozott szervezetben jelenleg 54 tag 7 millió 30 ezer forintos garanciaalapot hozott létre. Az egyesület 6 millió forintig terjedő garanciavállalással áll tagjai rendelkezésére. Ahhoz, hogy valaki e konstrukcióban hitelhez jusson, minimum egyéves működési engedéllyel kell rendelkeznie. Az egyesület a tag előző évi forgalma 15 százalékának mértékéig vállal garanciát, ami nem több, mint a felvett hitel 50 százaléka, de maximálisan 6 millió forint. Az egyesület a hitelfelvevők egyszázalékos befizetéséből képez alapot, mely az esetleg vissza nem fizetett kölcsönök fedezetéül szolgál. A nemzetközi tapasztalat azonban az, hogy az ilyen egyesületek tagjai, mivel egymásért vállalnak készfizető kezességet, megfontoltabban igényelnek kölcsönt — hangzott el a sajtótájékozta­tón, ahol elmondották azt is, amennyiben az első hitelgarancia-egyesület beváltja a hozzá fűzött reményeket, az IPOSZ országos hálózatot hoz létre, és részvénytár­sasággá alakítja a gazdaságilag elkülönített szervezeteket. Áz IPOSZ vezetői bejelentették azt is: megkezdték egy szakosított pénzintézet létrehozását. Terveik szerint már decemberben pénzügyi szolgáltatásokat nyújt a magánvállalkozóknak az 500 millió forintos alaptőkéjű, zártkörű részvénytársa­ság, amelyből később bankot szándékoznak létrehozni. (MTI) 'íc.\ Kecskeméten a RENAULT hivatalos gyári képviselet, márkaszerviz, alkatrészellátás RENAULT CLIO az 1991-es „Év autója”, 744 600-tól (+ áfa) Nagyon rövid szállítási határidő. Egy év, futásteljesítménytől független motorgarancia. Nyolcéves gyári garancia a karosszériára! Ajánlatunk: az összes Renault-tipus helyszínre szállítva, rendszámmal! A német autópiacot meghódította, most a magyar utak sztárja a Renault—19, 848 112 Ft-tól (+ áfa) RENAULT Kecskemét, az Alföld Áruházban. T.: 76/22-644/63 (Es még egy Renault-cim: Tiszakécske, Szabolcska u. 13. T.: 76141-198) Ketteske

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents