Petőfi Népe, 1991. május (46. évfolyam, 101-126. szám)
1991-05-31 / 126. szám
2. oldal, 1991. május 31. PETŐFIMÉRE Pártvélemények Bács-Kiskunból az Alkotmánybíróság döntéséről A kárpótlási törvényről és az ezzel kapcsolatos alkotmánybírósági döntésről kérdeztük a parlamenti pártok megyei és helyi szervezeteinek képviselőit, vezetőit. Ma a kisgazdák, a kereszténydemokraták és a szabaddemokraták, holnapi számunkban az MDF, az MSZP és a Fidesz képviselőinek nyilatkozatát közöljük. Dr. Bernáth Balázs, az FKgP megyei elnöke személyes véleményének is hangot adott, mondván, jogászként belátta, hogy a kárpótlási törvény egyes cikkelyei alkotmányellenesek. Hozzátette, ha az Alkotmánybíróság politikai döntést hozott volna, akkor a határozatban annak kellene szerepelnie, hogy a törvény nem alkotmányellenes. Szerinte előre kiszámítható volt, hogy a törvény „fennakad” az Alkotmánybíróságon vagy a végrehajtáson. Az viszont biztos, hogy ezzel a döntéssel még nagyobb lett a tulajdon körüli bizonytalanság, ami nem jó sem a nagyüzemeknek, sem a mezőgazdasági vállalkozóknak. Várható, hogy az önkényes föld- foglalások száma megnő, az indulatok felerősödnek. Annál is inkább, mert a parlament — valószínűleg — ősz előtt nem dönt a föld tulajdonlásának kérdéséről. Az FKgP június 22-ei országos vezetőségi ülésén beszélnek a kárpótlással kapcsolatos kérdésekről, majd — ezzel összefüggésben — a június 29- ei nagy választmányi ülésen koalícióbeli jövőjükről is. Annál is inkább — tette hozzá dr. Bernáth Balázs —, hiszen az elmúlt bő egy évben az FKgP semmit nem kapott a koalícióba lépésért, tehát szükséges újratárgyalni a bennmaradás feltételeiről. Dr. Molnár Sándor, a KDNP Bács- Kiskun megyei elnöke: Megdöbbentett az Alkotmánybíróságnak a rá jellemzően egyoldalú, bár igaz állásfoglalása. Ha figyeljük és végigkísérjük a döntéseket, a kormánynak nem maradt más választása: csak a kárpótlás útján indulhatott el, amelyről már az elején nyilvánvaló volt, hogy senki érdekéi nem fogja szolgálni, még félig sem. Induljunk ki a probléma gyökerétől. Ez a gazdasági rendszerváltás lenne, ma is érvényben lévő bolsevik alkotmánnyal. A piacgazdaságra való áttérés alapfeltétele, hogy a kétezer milliárd forint értékű állami vagyon java része magánkézbe kerüljön úgy, hogy szolgálja a nemzetgazdaság érdekeit, igazságot szolgáltasson, az európai és főleg a magyar jogrendszerbe szervesen beilleszthető legyen, valamint véglegesen rendezze a tulajdonlás kérdését. A kárpótlás egyiknek sem felel meg igazán. Mindig fel lehet majd tenni apró kérdéseket, amelyek alkotmányellenesek lesznek, és a herce-hurca a végtelenségig tarthat, ismerve az ellenzéket. Mi nem ezt az utat javasoljuk. A jelenlegi állami vagyon az államosításokból és a lakosságnak szét nem osztott munkabérből eredeztethető. AzAlkotmánybíróság, sajnos, csak <2* —& s inrilnTiBBH ® B^mTMiIiIiIIiII^ ® s BtHÉIÉÉBflÉIIÉÉII (s * 1 VONALRÓL * « 5 MELLÉKÁLLOMÁS: « ® (British Telecom) 18 900 Ft+ áfa. <5? ® 1-3 VONALRÓL « ® 8 MELLÉKÁLLOMÁS: ® gj (Panasonic) 49 800 Ft-tól + áfa. gj ® HELYSZÍNI TELEPÍTÉS, Z ® GARANCIA ® ® « ® BAJOR KFT. ® ® Tel./fax: 79/23-834 ® « 121 ® ELVESZETT A TRANS-COOP Kft. BÜFÉ 6000 Kecskemét, Budaihegy 121. Adós/.: 10341487-2-03 OTP 259-98009/597-001456-0 feliratú bélyegző. Használata 1991. május 22-étől ERVENYTELEN 2102 A Kiskunhalasi Állami Gazdasá, 1991. június 7-én, 8 órátó gépárverést tart Az árverés helye: Kiskunhalas, Majsai út 18., kereskedelmi főágazat. Árverésre kerülnek: autóbuszok: Robur, Ikarus 211; tehergépkocsik: IFA W 50 LA/Z, LA/K, LSP pótkocsik, markoló: Weimar T 174; traktorok: MTZ 50, 80, 82 kertészeti munkagépek. Az árverés feltételeiről érdeklődni lehet a 77/22-344-es telefonon vagy a helyszínen, Pálfi István szállításvezetőnél. 2087 nem rég, de végül is késve meghozott elvi állásfoglalása az államosításokat alkotmányellenesnek mondta ki, s ez megnyitotta a jogi utat a reprivatizáció előtt. Vagyis az államositott tulajdon a volt eredeti tulajdonosé, a parlament és a kormány feladata pedig az, hogy a megvalósításnak teret engedjen, szabályozva azt, keresse a megoldás lehetőségét. Ez egyben lehetőséget is teremt a kormány és az ellenzék között a megegyezésre. Aki tulajdonosi mivoltában szenvedett kárt, annak a tulajdonát vissza kell adni, ha kéri és erre objektív lehetőség nyílik. Ha nincs mód rá, kártérítésben kell részesíteni. Ez összesen körülbelül 2-300 milliárd forint. Minden magyar állampolgárt az elmúlt 40 évért — a kommunistákat leszámolva — kárpótlás illeti meg, az SZDSZ által javasolt módon össznépi részvény formájában, 3-400 milliárd forint értékben. így az állami vagyon közel egy- harmada visszakerül a magyar állampolgárokhoz, a jogos tulajdonosokhoz. A kétharmad szolgálhatja a külföldi tulajdont és adósságtörlesztést. Az adósságcsere, azaz hogy az állami vagyont teljesen odaadjuk az adósság fejében, képtelenség. A mi megoldásunk a magyar nép vagyoni kisemmizését gátolná meg. Butsi Zoltán ügyvivő (SZDSZ): Tanulság, hogy nem azért kell tiszteletben tartani az alkotmányt, mert az ellenkezőjét az Alkotmánybíróság bünteti, hanem mert így illik. (Ez az elv különben önkormányzati szinten a törvények tiszteletben tartásával és a köztársasági megbízotti vétóval kapcsolatban éppúgy igaz.) A kormánypártok viszont abban a szerencsés helyzetben voltak, hogy lett volna lehetőségük elkerülni ezt a skandalumot, hisz a kárpótlási törvény alkotmánysértő voltára az ellenzéki pártok jogászai már idejekorán figyelmeztettek, sőt korábban — az SZDSZ indítványára válaszolva — már maga az Alkotmánybíróság is adott ki bizonyos irányelveket a törvénytervezetre vonatkozóan. Sajnos, nem éltek ezzel a lehetőséggel. Köztársasági elnökünk mindenképpen bölcsen tette, hogy a törvény hatályba lépése előtt kikérte az Alkotmánybíróság véleményét. Sokkal kevesebb kár keletkezett így, mintha, mondjuk, egy fél év múlva kerül rá sor. Az Alkotmánybíróság nem dönthetett másképp, hisz az állampolgári jogokban nem jelenthet különbséget az, hogy valaki földtulajdonos volt-e vagy sem. S mivel az ellenzéki pártok egységesen a törvénytervezet ellen szavaztak, így egyedül a kormánypártokat terheli a felelősség, hogy ez az ügy is elhúzódik. Talán az ügy iránti tiszteletből fakadó nagyobb mértéktartás és több kompromisszumkészség segíthetett volna. A Közép-Európa Egyetem kuratóriumi ülése Tegnap tartotta második ülését a Közép-Európa Egyetem Alapítvány kuratóriuma a Parlamentben. A testület tagjai — Göncz Árpád író, Csoóri Sándor költő, Mécs Imre parlamenti képviselő, Merász József Kecskemét polgármestere, dr. Faragó Gyula főiskolai tanár meghallgatták Szirmai Péter, a kuratórium titkársága vezetőjének a beszámolóját a decemberben hozott határozatok végrehajtásáról. Eszerint az egyesület jogi szakosztálya elkészítette a kuratórium szervezeti és működési szabályzatát. Az alapítvány 7 és fél millió forintját a Budapest Bank Rt. kezeli. Áprilistól a Rudolf laktanya telekkönyvileg az alapítvány tulajdonában van, fenntartását már az év elejétől közadakozásból és ideiglenes hasznosításból fedezik. A testület ezek után négy alapvető kérdést tárgyalt, és döntéseket hozott. Elfogadták a rennes-i egyetem által felajánlott szervezeti szabályzatot, mint mintát. Tudományos és oktatási ügyekben meghatározták a kezdeti teendőket. Határozat született az épület állapotának felmérésére, alapvető állagmegóvására. Döntöttek arról is, hogy az építési munkák beindítása érdekében önálló üzleti vállalkozásokba kezdenek. Végül a kuratórium elfogadta, hogy a nemzetközi ügyek intézésére — más alapítványokkal történő tárgyalásokra, támogatók szerzésére menedzsert alkalmaznak. A szponzorok megkeresésével kapcsolatban felvetődött Soros György, számos kelet-európai alapítvány támogatójának a neve is. Mécs Imre megjegyezte, hogy bár az amerikai milliomos támogatja a közép-európai egyetem koncepcióját, segítséget mégsem lehet tőle várni. Soros egy éve 25 millió dollárt ajánlott fel egy hasonló intézmény létrehozására Prágában és Budapesten, valószínűleg idegenkedik attól a gondolattól, hogy vidéki városban épüljön fel az egyetem. A képviselő szerint nem kell attól tartani, hogy verseny alakulna ki a két nemzetközi egyetem között. Az azonban nem lenne szerencsés, ha egymástól függetlenül működnének. Bartha Zsolt Az üldözöttek nyugdíjpótlékáról döntött a kormány A kormány foglalkozott az 1938 és 1945 között faji vagy nemzetiségi alapon, illetőleg a nácizmussal való szembenállás miatt meghurcoltak társadalombiztosítási és munkajogi helyzetével is. Mint a szóvivői tájékoztatóból kiderült: a miniszterek elfogadták azt a kormányrendeletet, amely pontosan szabályozza az ezen időszak alatt deportáltak, internáltak, munkaszolgálatra vagy gettóba kényszerítettek nyugdíjának, nyugdíjszerű szociális ellátásának kiegészitését. A rendelet értelmében a személyes szabadságukban korlátozottak, az évek számától függően, kapnak pénzbeni kárpótlást: az első év után 500, a második és ötödik év közötti időszak után évi 250, míg a hatodik évtől évi 300 forintot. A kormány döntése szerint ezeket az éveket munkajogi szempontból szolgálati időként kell figyelembe venni. Magyarországra érkezett az ukrán államfő Leonyid Kravcsuk, az ukrán Legfelsőbb Tanács elnöke csütörtök délután háromnapos hivatalos látogatásra Magyarországra érkezett. Az ukrán államfő Göncz Árpád köztársasági elnök meghívásának tesz eleget. Leonyid Kravcsukot az államfőknek kijáró külsőségek között, katonai tiszteletadással fogadták a Ferihegyi repülőtéren, majd a parlamenthez hajtatott, ahol megkezdődtek Göncz Árpád köz- társasági elnök és Leonyid Kravcsuk megbeszélései. Az ukrán államfő, megérkezése után, rövid nyilatkozatot adott a sajtónak. Elmondta: nagy várakozással tekint a magyarországi látogatás elé, hiszen számos fontos dokumentum aláírása várható. Ezek sorában az államfő megemlítette az ukrán—magyar kapcsolatok alapelveit rögzítő nyilatkozatot, a konzuli egyezményt, illetve a humanitárius kérdések egész soráról kötendő megállapodásokat. Ugyancsak szólt a külkereskedelemről aláírandó egyezményről. Magyar részről már korábban felvetették egy, a nemzeti kisebbségek helyzetét rendező megállapodás megkötésének szükségességét. Ezzel kapcsolatban Leonyid Kravcsuk hangoztatta: Ukrajna a kisebbségek jogának bővítésére törekszik, s mindent elkövet annak érdekében, hogy az ott élő magyarok is szülőföldjüknek érezhessék Ukrajnát. Az erre vonatkozó ukrán megközelítés alapján Leonyid Kravcsuk úgy fogalmazott: a magyaroknak, csakúgy mint Ukrajna más nemzetiségeinek egyenlő jogokat biztosítanak. Nem tesznek megkülönböztetést a nemzeti hovatartozás szerint; minden embernek — mint Ukrajna, a Szovjetunió állampolgárainak — egyenlő jogokat kívánnak biztosítani. Huszonöt százalék a munkaerő ára (Folytatás az 1. oldalról) Tegnap számoltunk be arról, hogy Kisszálláson leállt a varroda, béremelést követelnek az asszonyok. A Háziipari Szövetkezet halasi központjában Gyarmati Ferencné adott lapunk részére tájékoztatást, akit főkönyvelőként mutattunk be tévesen, holott munkaügyekkel foglalkozik a cégnél. Tőle tudtuk meg a reggeli gyűlés időpontját is. A varrodában fegyelmezett csend, a gépek mellett szótlan asszonyok. Aztán egy önkéntes szószóló rákezdi, majd felbátorodik a többi is. Ők nem azt kérik, hogy továbbra is órabért fizessenek nekik, dolgoznak teljesítményben, ha kell, de olyan normát fizessenek, hogy legalább a legjobb varrónők megkereshessék a minimumórabérnek megfelelő összeget. Már nem is a hivatalos létminimumot emlegetik, tudják, hisz elmondták nekik már néhányszor, hogy az a nyugati tőkést nem érdekli, ő ugyanannyit fizet most is egy darabért. — Nyugaton négyezer darabra állapították meg az órabért — mondja Ka- tancsityné, mert ma is ő beszél az asz- szonyokkal, az elnök eddig még nem szólt. — Az elnök úr csak kétezret várt el önöktől, de azt sem tudták teljesíteni. Kitől várják, hogy előteremtse a hiányzó bért? Azt önöknek kell kitermelni. Azt kértem, legalább próbálják meg. Akarjanak! —- Ha nem akarnánk dolgozni, nem ülnénk saját szabadságunkon a gép mellett veti közbe az egyik. — Azt ígérték, hoznak más varrodából asszonyokat, s lemérik a teljesítményt. — Akkor én most elmegyek két asz- szonyért Kelebiára — fordul az elnök Katancsitynéhoz. Félbemaradnak a tárgyalások, várunk, — A varrást, a kézimunkát soha nem fizették meg — mondja Katancsityné. — Higgye el, nem nagyon válogathatunk az árajánlatok között, mert nagyon hamar kivonul a megrendelő apiacról, s keres olcsóbb munkaerőt. Én is varrónő voltam a kezdet kezdetén, tudom, hogy lehet növelni a teljesítményt, ha az ember akarja. Csak ezek az asszonyok nem is akarják, mert kényelmesebb volt a fix bérért eldolgozgatni. Odabent az asszonyok morgolódnak. Könnyű nekik idejönni — mondják —, kéthavonta elteszik a prémiumot, nincs gondjuk a boltban, de nekünk a kétezer semmire nem lesz elég. — Olyan keveset kapunk egy-egy szériában, 2-300 darabot, hogy mire belejönnénk, tudnánk hozni a normát, addigra elfogy. De volt itt tapasztalt varrónő is, aki Halason dolgozott előtte darabbérben, elsőként mondott fel. Ő sem tudta teljesíteni. Közben újra megérkezik az elnök. Igaz, nem varróasszonyokkal, hanem a szomszéd község társszövetkezetének vezetőjével. Nagyné Barabás Edit magánvállalkozó, a Tompái Vegyesipari Szövetkezet varrodáját bérli. Ők is, mint annyian mások Magyarországon, a holland Baruch cégnek varrnak. Jószerével nincs is más a piacon — mondja Lengyelországban, Közel-Keleten, Spanyolországban még olcsóbb munkaerőt kapnak. Csupán a segítés szándéka hozta ide — mondja az asszonyoknak, nem akar ő beleszólni az ügyeikbe, de igaz, ami igaz, higgyék el neki, másutt sem jobb a helyzet, csak másutt még rosszabbak a körülmények. Ő is azt ajánlja, le kell méretni a normát. ■— Itt is volt mérés — veti közbe a műszaki vezető — illetve nálunk, a halasi varrodában. De megszüntettük, éppen az asszonyok kérésére. — Közgyűlési határozat van rá, s mi ezt be is tartjuk — mondja az elnök —, hogy a bevétel 25 százalékát ki kell fizetni. Azt tudom javasolni, hogy adják be írásban a kéréseiket. Én a vezetőséggel megbeszélem és nem lesz akadálya, hogy önálló kft.-vé váljanak. Gazdálkodjanak, hátha önöknek jobban sikerül. Később, miután hazaviszi Tompára a vendég üzletasszonyt, a szövetkezet jogászával tér vissza, akitől megtudják az asszonyok, hogy a normára való átállásról írásban kellett volna őket értesíteni, s hogy kezdeményezhetnek normavitát, amelyre a szövetkezet vezetősége három napon belül köteles válaszolni. Az is igaz, hogy a válasz felől nem sok kétséget hagy az elnök. Egyszerűen nem tud többet fizetni — mondja. Korábbi ajánlatát most még eggyel megtoldja. Azzal a feltétellel, hogy önök most azonnal felveszik a munkát, hajlandó vagyok, bár ehhez is a vezetőség jóváhagyása kell, az eltelt két napot órabérben kifizetni, nem kell rá szabadságot elszámolniuk. Ki hajlandó dolgozni? Néhány kéz emelkedik a magasba, majd néhány hang kiáltja, mindenki dolgozni akar, csak nem ennyiért. — Kérem döntsék el, mert akkor elviszem a szériát másik varrodába, hogy elkészüljön mondja az elnök. — Akkor az tegye fel a kezét, aki nem akarja folytatni! Csend van, senki nem jelentkezik. A műhely főnökasszonya fordul az elnök felé, s nagyon halkan mondja: ne vigye el, kérem! Akkor holnapra várom az írásbeli követeléseiket. Mindenki írja alá a nevét, aki egyet ért vele! Elindulunk kifelé. Néhány varrógép beindul. Hajós Terézia EZ TÖRTÉNT A NAGYVILÁGBAN Nincs titkos bolgár—szovjet szerződés A bolgár védelmi miniszter csütörtökön visszautasította azokat a vádakat, hogy olyan összeesküvésnek, illetve előkészítő munkálatoknak lenne részese, amelyek titkos szerződés elérését célozzák Bulgária és a Szovjetunió között. Jordan Mulafcsiev vezérezredes a BTA bolgár távirati irodának adott nyilatkozatában leszögezte: nem lesz titkos szerződés a két ország között, és titkos záradékokat sem csatolnak az új bolgár—szovjet alapszerződéshez. A miniszter cáfolta, hogy Viktor Valkov miniszterelnök-helyettessel és külügyminiszterrel együtt bármiféle erre vonatkozójelentést terjesztett volna megvitatásra a bolgár kormány elé. A közelmúltban a bolgár távirati iroda, magát megnevezni nem akaró, szófiai külügyminiszteri forrásra hivatkozva azt jelentette, hogy Szófia olyan klauzulát is javasolt az új bolgár—szovjet szerződés tervezetében, amely alapján a szerződő felek mindegyike segítséget nyújtana a másiknak, ha azt agresszió érné. Nyilvánosságra hozzák a besúgók névsorát? A csehszlovák parlament csütörtökön sem tudott dűlőre jutni abban a kérdésben, hogy nyilvánosságra hozzák-e az egykori kommunista állambiztonsági szolgálat ügynökeinek névsorát. Egy parlamenti bizottság hónapokon át folytatta az úgynevezett „átvilágítási” eljárást a szövetségi gyűlés képviselőinek, a szövetségi kormány tagjainak, a parlamenti iroda és a kormányelnökségi hivatal munkatársainak múltjával kapcsolatban. Akinek a neve szerepelt az egykori titkosszolgálati ügynöklisták valamelyikén, azzal ezt a tényt közölték, és két hetet adtak az illetőnek, hogy távozzon posztjáról. Azokat a parlamenti képviselőket, akik nem voltak hajlandók visszaadni mandátumukat, a törvényhozás nyilvánosülésén megnevezték. (Mást nem tehettek velük: képviselőt a jelenleg érvényes jogszabályok értelmében nem lehet visszahívni.) Mása helyzet a kinevezett személyekkel, hiszen ők felmenthetők, illetve munkaviszonyuk felmondható. Őket viszont mindeddig nem nevezték meg nyilvánosan, miként a volt állambiztonsági szolgálat több tízezer más, jelenleg közszereplést nem vállaló, illetve nem a közszolgálatban dolgozó egykori ügynökét sem. A közélet megtisztítását szorgalmazó polgári jobboldali pártok követelik a névsor közzétételét, a kormány viszont — a személyiségi jogok védelméből kiindulva — ezt ellenzi. Uj pártelnök az Indiai Nemzeti Kongresszus élén Az Indiai Nemzeti Kongresszus Párt (I) vezető testületé, szerdán, Naraszimha Raót, a 69 éves külügyminisztert választotta meg a párt új elnökévé. Naraszimha Rao Radzsiv Gandhi tisztét veszi át. akit a múlt héten, egy választási kampánykörúton gyilkoltak meg az ország déli részén lévő Tamil Nadu államban. Azúj pártelnök első nyilatkozatában erős és stabil kormányt sürgetett, amely meg tudja őrizni az ország egységét. (A korábbi közvéleménykutatások ugyanis azt mutatták, hogy a választásokon egyetlen párt sem tudja megszerezni az abszolút többséget, s így ismét törékeny koalíciós kormány vezeti majd Indiát.) Naraszimha Rao legfőbb feladata éppen a választási kampány irányítása lesz, ám megfigyelők nem tartják valószínűnek, hogy az Indiai Nemzeti Kongresszus esetleges győzelme esetén ő kerülne a miniszterelnöki székbe. Terroristamerénylet Barcelona közelében Pusztító erejű kocsibombát robbantott szerdán este az ET A baszk terrorszervezet Spanyolországban, a Barcelonától mintegy ötven kilométerre lévő Vich városkában. A célpont a helyi csendőrség családi lakóépülete volt. Csütörtök hajnalban, az ismert adatok szerint, három kisgyerek, egy asszony, két csendőr és három polgári személy vesztette életét. Negyven sebesült áldozatot szállítottak korházba, közülük néhánynak súlyos az állapota. Az épület teljesen romba dőlt, csak egy homlokfal maradt állva, és a törmelékek alatt feltehetően további sebesültek, esetleg halottak vannak. A közel száz kiló robbanóanyagot tartalmazó autót a merénylők az épület belső udvarába vezető lejtős rámpára kormányozták, s az — a bejárati kaput áttörve — az ott játszó néhány gyerek mellett robbant. Folytatódik a sztrájkhulláin Albániában A szerdán Tiranában lezajlott heves összetűzésekben mintegy harmincöt rendőr sérült meg—közölte csütörtökön az albán belügyminisztérium. A nyilvánosságra hozott hivatalos adatok sebesült tüntetőkről nem tettek említést. A szerdai összetűzéseket az váltotta ki, hogy a rendőrség megkísérelte erőszakkal feloszlatni az albán főváros központjában rendezett bányásztüntetést: a beavatkozás hírére ezrek gyűltek össze a bányászok oldalán. A tüntetők összecsaptak a rendőrséggel, tűzoltó- és rendőrautókat gyújtottak fel, és megrohamozták a tiranai rendőrség központját is. Tovább szélesedett az Albániában két hete tartó általános sztrájk. Az ATA hivatalos albán hírügynökség adatai szerint egy shkodrai üveggyár dolgozói és egy elhasani fémfeldolgozó gyár mintegy száz munkása is éhségsztrájkba lépett, hogy—a valiasi bányászok példáját követve—bérköveteléseinek nyomatékor adjon. Kiterjeszthető-e a NATO védőkarja? Mellőzhető-e a NATO védő karjának kiterjesztése Kelet felé? — ezt a kérdést feszegette a The Times című brit lap, csütörtökön, a NATO-haderők átszervezésének egyes vonatkozásait elemző vezércikkében. A NATO megteheti, hogy kizárja Kelet-Európát, de ilyen körülmények között, a Nyugat biztonsági érdekét figyelembe véve, mellőzheti-e védő karja kiterjesztését Kelet felé? — írta az újság, hozzátéve: — Segíteni a kelet-európai hadseregek kiképzését az etnikai és nacionalista feszültségek kordában tartására: nos, ez higgadt jelzés lehetne Moszkva címére, anélkül, hogy új frontvonalat húznának a szovjet határnál. .„.r* q> * ►0 s « ..... * ü, ^ i* A N C H Ö
