Petőfi Népe, 1991. május (46. évfolyam, 101-126. szám)
1991-05-28 / 123. szám
PETŐFIKÉRE 1991. május 28., 5. oldal • Adrian Fillips, Nemzetközi Természetvédelmi Unió (IUCN): — Nagyon remélem, hogy a nagyvilág mielőbb megismerheti, milyen kincseket, milyen örökséget őriz Magyarország. És ha tudjuk, hogy veszélyben vannak az unikumnak számító sós tavak vagy a madárvonulásnál nélkülözhetetlen dél-dunai árterek, biztos, hogy segíteni fogunk ... • Dr. Mans Bibelricthcr, az Európai Természetvédelmi Területek és Nemzeti Parkok Szövetségének főtitkára: — Magyarország két rangos ajándékkal szolgálhatja az egységes Európát. Ha féltőn megőrzi természetes valóságában a magyar pusztát, s ami talán ennél is fontosabb: vigyáz, hogy a nemzetközi hajózás gyors fejlődése miatt a Duna-szabályozás ne ölje meg a Duna ártéri erdeit, rétjeit, mint a Szigetköz és Gemenc. (Folyt, az 1. oldalról) Ez a vidék 1989-ig az állampárt vezetőinek volt a vadászparadicsoma. A hírhedt Egyetértés vadásztársaság tagjai „Folyamatos vadászat, belépni tilos” jelszóval kiebrudáltattak innét minden „tájidegen”, ellenőrizhetetlenül bóklászó földi halandót. A gazdálkodást, a természet- és környezetvédelmet. az emberi életek sokaságát és természetesen a szegény ország egyre ko- pottabb kincstárának millióit áldozták azért: ha kedvük támad, háborítatlanul és kimagasló sikerekkel élhessenk szenvedélyüknek. A világhírű gemenci szarvas, vaddisznó, őz és fácán rangot adott az Egyetértés tagjainak is. A kommunizmusnak kellett megdőlni, hogy a Gemencért aggódó, tenni igyekvő hazai és külföldi szervezetek és mozgalmak egymásra találhassanak s közös akciót szervezzenek a — legfőképpen az ármentesítési beavatkozások miatt — veszélybe került világ- örökségért. Az idei áradás, a megpezsdülő élet talán jó reményt és erős lendületet ad a közös munkához . .. „Az erdészektől nem kell félteni a természetet” A zöldmozgalmak vezetői úgy vélik: a Gemenci (1977) és a Béda-Karapan- csai (1989) Tájvédelmi Körzet jövője igazából a bajai székhelyű Gemenci Erdő- és Vadgazdaságon múlik. A negyvenezer hektáros — de ennél háromszorta nagyobb területen érdekelt nagyüzem gazdasági és ökológiai koncepciója meghatározó a térségben. Szoták Ferencet 1991 januárjában nevezték ki — pályázata alapján — a jó hírű, de pénzügyileg nehéz helyzetbe került nagyüzem élére. Korábban tizenöt évig az erdészet felelőse volt a vállalatnál. ...Szeretném a legelején leszögezni — kezdi a beszélgetést Szoták Ferenc —: az erdészektől nem kell félteni a természetet. A hazai természetvédelem megalapozói erdészek voltak. Amikor gonddal vigyázzuk a harmincötezer hektáros rengeteget, mi tesszük a legnagyobb szolgálatot a natúrának .. . — De eddig a vadászat szempontjai voltak a döntőek!- A kormány vadászterülete voltunk. Komoly kötelmek szabták meg a munkánkat. A korábbi állami és pártvezetők sok területen megismerhették a kudarcot, de a vadászatban nem. Sikertelen nap vagy éj elképzelhetetlen lett volna. Szamunkra ez nem politikai, hanem szakmai kérdés volt. Nálunk az Egyetértés tagjai, vagy az egyre nagyobb szám- . ban érkezett valutás trófeakeresők az első vagy a második csergelés után megtalálhatták álmaik agancsát. Került, amibe került az állam különböző csatornákon kompenzálta az erdőkben keletkezett vadkárokat—az ágazatban ismeretlen volt a vadászszerencse: biztosra kellett menni! — Mégis, mibe került mindez? — Nehéz lenne pontos számot mondani. Az tény — és ennek isszuk most a levét — az optimálisnál (a megengedettnél és a bevallottnál) legalább négyszer nagyobb szarvasállomány pusztította az erdeinket. Tiltakozott ez ellen az erdőfelügyelőség és az ágazat vezetése is, de hiába. A társgazdaságok törvényes úton bevasalták rajtunk a vadkárt. Gyengült az eredményesség. Tudtuk viszont, hogy amíg az Egyetértés nimródjai elégedettek fácánból Lenesen világbajnok terítékeik voltak, Karapancsán díjnyertes trófeák eredményes lesz a cég. Igazolja ezt a teóriát: a kormány vadászatok utolsó évében (ami a magyarországi kommunista diktatúra utolsó éve volt) cégünknél rckordnyereségeket fizettek. Három hónap múlva — az Egyetértés 1989 februárjában bomlott föl — viszont már hitelt kellett fölvennünk, hogy a fizikai dolgozók bérét kifizethessük. Persze, a natú- ra nincs tekintettel a politikai változásokra. A tönkrement erdőinket, ültetvényeinket egy-két év alatt nem javíthatjuk föl, a hiányzók pótlásához idő kell. Most ami a gazdálkodást illeti — néhány esztendőre le kell merülnünk a mélybe. Meg kell tanulnunk kopoltyúval lélegezni... Vadászok kontra erdészek? — Ön szerint föloldhatatlan az ellentét a vad- és az erdőgazdálkodás között? ZÖLDÁR GEMENCEN: ÉLET FOKRÓL FOKRA Elvtársi vadászparadicsomból féltett világörökség — Szó sincs róla! Csak az erdészeknek kell dönteni. Tagja vagyok az új erdőtörvény szerkesztőbizottságának. Nagyon remélem, hogy az új szabályozás a vadászati jogot meghagyja, vagy visszaadja a terület gazdáinak. A tulajdonos majd megmondja, az értékeire miként vigyáz. Nálunk a válságprogram egyik fő eleme: értő szemmel apasztjuk a vadállományt. A télen 1700 szarvast selejteztünk. A következő szezonban újabb kétezer következik. Ettől minőségi javulást is várunk . . . — Hogyan vélekedik a Gemenc rehabilitációja ügyében egyre hangosabban érvelő zöldek petícióiról, segélykiáltásairól? — Ismét erősítem: a hivatásának élő erdész az igazi természetvédő! Amíg az ornitológusok a madarakat számolgatják. fényképezik, s a fészkelést kutatják, mi fönntartjuk az erdőt, a legfontosabb élőhelyeket. A vágásérett erdőket azonban le kell termelnünk. A bevétel fedezi az erdő felújítását, a természetvédelem költségeit. Mert nem a holland meg az amerikai bioszféra-intézeteknek és nem Cousteau kapitánynak dolgozunk. Eredményeket várnak tőlünk a dolgozóink és a magyar állam is. Egyébként nem kell szégyenkeznünk! Sosem volt annyi értékes keményfa a vidéken, mint most van. Sosem volt ennyi erdő. Az élő folyót veszíthetjük el örökre Gemenc — titkos ösvények, átgázol- hatatlan mocsár, sötét őserdő. Hetekig járhatja kanyargós holtágait, ingová- nyait, füzes, rekettyés lápjait az idegen, az igazi titkokat csak azok ismerik, akik itt élnek. A látványosságokban gazdag vidéken két megszállott természetbúvár a kalauzom. Kalocsa Béla ornitológus, szakíró, a komputeres madárfigyelés meghonosítója és Felső Barnabás természetvédelmi őr, akinek hetekkel ezelőtt jelentette meg gemenci képeskönyvét az Interpress Kiadó. Mindketten közeli barátai, munkatársai a térségről filméi forgató Cousteau-kapitánynak. A rezéti Dunán evezünk, majd — Koppány szigetnél •— a csertai holtág következik. Az erdőket elöntötte a víz. A fokok elvezetik az életet a belsőbb területekre. A tavak csapdái az árnak és az ívóhelyet kereső halaknak. — 1989-ben a WWF, a Természetvédelmi Világalap felkérte a magyar zöld- szervezeteket, hogy különös gonddal kezeljék az ártéri erdőket — mondja Kalocsa Béla —, mert itt pótolhatatlan értékek kerültek végveszélybe. Az „élő folyót” veszíthetjük el örökre. — 1977 óta tájvédelmi körzet a vidék, a külföld is fölfigyelt rá, mit sikerült elérni a másfél évtized alatt. Itt csak látszattevékenység folyt. Először egy ellenérdekeltre, az erdő- és vadgazdaságra bízták ezt a kincset, csak azért, hogy újabb erők szolgálják a kormányvadászatok nyugalmát. A Kiskunsági Nemzeti Park jó nevű szakemberei sem tehettek s tettek sokat, pedig két évig órájuk hárult a felelősség. Az öreg erdőket kivágták. Maradt az éhes vadak sokasága. Az ültetvényeket magas kerítésekkel vették körül, ezért lett a táj egy veszélyes labirintus, ami sok-sok értékes vad pusztulását okozza az árvizek idején. követelne. Megfigyeléseim szerint volt olyan kányapár, amelyik nyolc év alatt öt fészket épített, mert a tartófákat időközben mind kivágták. Hálóban a jövő Sajnos, közben feledésbe mennek a halászerkölcs főparancsai is—, veszi át a szót Felső Barnabás — gátlástalanul, szinte minden eszközt bevetnek a halászvállalkozók. hogy a napi bevételt növelni Az ideiglenes szállítóutak, töltések elzárták az időszakos vízfolyások medreit. A „halálos gátak” a szállítások után is épek maradtak. A folyamszabályozás sem figyelt az érveinkre. Ma sincsenek még kijelölve a szigorúan védett részek. Rövid távú, haszonelvű tervek születtek. Az élővilág hanyatlását a nemesnyár- monokultúrák megjelenése is gyorsítja. Az erdőgazdaság ott irt, ahol akar. — Mire gondol konkrétan? — Egy-két kivételtől eltekintve az erdészetek nem figyeltek arra, hogy a körzetben rétisas vagy fekete gólya, esetleg jégmadár fészkelőhelye van. Arra hivatkoznak, hogy az ő terveiket előzetesen jóváhagyta minden főhatóság. A madarak majd keresnek maguknak másik helyet. 1990-ben a KNP segítségével, Dél- Veránkán sikerült megóvnunk egy sastanyát. Veszélyben van a Forgó-tó környéke, Cserta és a nyéki Hold-Duna, a madárvonulások pihenőhelye, valamint Gyűrűsalj, a fekete gólyák otthona. Nem szeretnénk, ha gazda híján, a profithajszolás az eltűnt békászósas, a bamaká- nya és a törpesas után újabb áldozatokat tudják. Az ártéri, „foki” halászatban túl apró szemű hálókkal rekeszelnek. A jövő anyája, nagyhala is megakad bennük. Ráadásul a mederből kifelé tartó, ívóhe-- lyet kereső pikkelyeseket fogják ki. Ezt a régiek nem engedték meg. De ma úgy tűnik, mindent lehet. Számos európai országban rendelet tiltja a májusi halászatot. Itt csak a horgászoknak világít a piros lámpa. Gemencért az ördöggel is együttműködnék! De négyéves hivatásos természetvédő munkám tapasztalatai azt bizonyítják: kevesen vannak, akik nem akarják ma lenyelni a holnapot... A jövő: magyar—jugoszláv nemzeti park A kommunizmus bukása, Gemenc fölszabadulása után másfél-két év telt, amíg megindult az első érdekegyeztető, konzultációs sorozat az új gazdák között. Önkormányzatok, iskolák, intézetek, vízügyi és környezetvédelmi hatóságok, erdész- vadász- és halászgazdaságok, városvédők, horgászok, s a vízi sport kedvelői delegáltak képviselőt a Gemenc Intézőbizottságba, amelynek alapítója s elnökségi tagja Petrity József, az Alsódunavölgyi Környezetvédelmi Felügyelőség fömunkatársa. — Gemenc jelene elszomorító, de ha a jövőjéről is kérdez valaki, optimistán válaszolhatok. Bizottságunk — amelynek elnökei, a környék önkormányzatait is képviselő bajai és szekszárdi polgármesterek — számos olyan tervet és elképzelést gyűjtött egybe s egyeztetett az elmúlt fél év során, amelyek jól mutatják a fejlődés lehetséges irányait. Hiszem: ha a fejlett európai országok kéréseiknek és ígéreteiknek megfelelően komoly összegeket áldoznak a hullámterek megmentéséért, lesz előrehaladás. Szerencsére a törvényhozásban is van elkötelezett szószólónk, Nagy András képviselő személyében. Rangos tudományos apparátus segít — például a soproni Erdészeti és Faipari Egyetem oktatói, a Közcpdunántúli Vízügyi Igazgatóság munkatársai, a Pollack ' Mihály Műszaki Főiskola Vízgazdálkodási Karának kutatói —, hogy alapos döntéseket hozzunk. — Melyek a legfontosabb feladatok ? — A távlati fejlesztési koncepció elkészítése és egy, a területért közvetlen felelős természetvédelmi intézmény fölállítása. Mindkét terv hamarosan megvalósul. Országgyűlési határozat is rögzíti: ma már nem csak Gemenccel vagy a Béda-Karapancsa térséggel kell számolnunk. Az elképzelések szerint az egész régiót a Sió vonalától a Dráva torkolatáig — egységes, magyar—jugoszláv nemzeti parkká kell szervezni. A bajai természetvédelmi központ vezetőjét pedig, úgy tudom, július elsejével nevezik ki. Remélem, az első ténykedése az lesz: megszervezni a vidék szigorúan védett területeinek a kitűzését. Egy most megjelent jogszabály az ilyen rezervátumokra fakivágási moratóriumot rendel el. — Gyors változásokra számíthatunk- e? Sok panaszt hallottam a természetvédelmi őröktől... — Vannak érdekellentétek, viták: ez természetes. Erősen eltér ma még a horgászok és a halászok vagy az erdészek és a vadászok álláspontja. A Gemenc Bizottság munkájának három legfőbb törvénye: türelem, egymás véleményének a tiszteletben tartása: minden bántó általánosítás mellőzése. A tervezett, nagy ivű rehabilitációnak a pihenni, kikapcsolódni vágyó fiatalok és idősek érdekeit éppúgy figyelembe kell vennie, mint a kis szerszámos halászokét vagy a madárritkaságok féltőjét. — Van már konkrét munkaprogram is? — Igen. Csak néhányat idézek most. Sürgetjük a Duna-szabályozás tervének az átdolgozását, korszerűsítését. Javasoljuk, hogy az erdőgazdálkodást vonják ki a versenyszférából. Profit helyett tőkeorientált legyen e vállalkozás. Elkészítettük a dunai holtágak megújításá1 nak a tervét. Mielőbb tisztázni kell a tulajdon-, a kezelői és a használói jog kérdéseit. A halászati kezelés és hasznosítás feladatait az ökológiai szempontok szem előtt tartásával kell meghatározni. Feladat bőven van. Reményünk alapja: végre szabadon mozoghatunk a visszakapott paradicsomunkban ... Szekszárdon és Baján, valamint a vidék kistelepülésein ezrek figyelik rendszeresen a rádió vízállásjelentéseit. A vidék jövőjét, sorsát lehet megjósolni a Duna felső szakaszának és a mellékfolyóinak adataiból. Az egyik hullám már levonulóban van, de ígéret van egy következőre, majd újra megint. Egy kontinens örülhet, hogy a hegységek csúcsain megoldvad a hó . .. Farkas P. József
