Petőfi Népe, 1991. május (46. évfolyam, 101-126. szám)

1991-05-25 / 121. szám

PETŐFI NÉPE 1991. május 25., 3. oldal KISPÉNZŰEK ÉS AZ ÚJ ENERGIAÁRAK „Lehet, hogy fázni fogok..." „Ezt lehetetlen emészteni.” „Mintha puskaporos hordót gyújtogatnának alat­tunk. ” „Kern fogjuk bírni, előbb-utóbb elánereznek, éhen halunk." Ilyen—és ehhez hasonló — kifakadásokat váltott ki az emberekből a napokban bejelentett, draszti­kus arányú energiaár-emelés. Érthető, hogy tiltakoznak ellene a különböző érdek- képviseleti szenek, melyekkel nem konzultált előzetesen ez ügyben a kormányzat. Érthető a polgárok, különösképpen természetesen a kispénzűek elkeseredése. Közü­lük beszélgettünk néhánnyal a napokban városon, falun, külterületen. Tanyai rokkantnyugdíjas, 56 éves:- Mióta nem tudok bejárni a gyárba, s az árak állandóan emelkednek, egyre rosszabbul élek. A gyerekeim még mindig lakásra gyűjtenek, pénzzel nem tudnak se­gíteni rajtam. Iszonyatosan féltem a tüze­lő árának emelésétől. Bekövetkezett. Sze­rencsémre. a gyerekeim mégis segítettek úgy, hogy felesbe kivágtak részemre egy halom öreg fát. így a jövő télen nem lesz gondom a kályhával. Ha a felemelt áron kellene megvennem a tűzrevalót, a szám­tól kellene megvonnom a falatot. Városkörnyéki tsz-nyugdíjas, 90 éves:- Néha már arra gondolok, hogy kár volt megszületnem. Az egész életem kemény munkával telt el. Nagy keser­vesen taníttattam a gyerekeimet, de most azok is megélhetési gondokkal küzdenek . . . Eddig mindig úgy voltam vele, hogy csak fedél legyen a fejem felett és ne fázzak, ne éhezzek, a többi nekem már nem fontos. S most lehet, hogy fázni fogok. Igaz, a rádió azt mondja, hogy valamicskét segítenek a magunkfajtákon, de én ebben már nem hiszek. Különben is, könyöradomá- nyokért nem fordulok senkihez. In­kább megfagyok ... Pedagógus, 36 éves, családos: — Az energiaválság miatt a bizton­ság kedvéért cserépkályhát építtettünk be a házunkba azért, hogy ha netán elakad a gáz, fűtünk majd fával, szén­nel. Úgy tűnik, melléfogtunk. Mert ne adj’ Isten, hogy rászoruljunk, a „meg­mentő” cserépkályha használatára. Még mindig inkább a gáz ... Népművelő, 35 éves, négygyerme­kes: — A kormány kétségbeesésbe haj­szolja az embereket, hovatovább telje­sen kilátástalanná teszi az életünket. Az élelmezési gondok eleve túlzottan érzékennyé, agresszívvá tették a kis­pénzű családosokat, hiszen a létbizony­talanság réme kerülgeti őket. Nem tu­dok egyetérteni azzal a kormánypoliti­kával, mely minden terhet a lakosságra hárít. Ebbe bele lehet szakadni, bele lehet bolondulni. Számomra nem ez az a demokrácia, amelyről a közelmúlt­ban álmodtunk, amiben annyira re­ménykedtünk. Munkanélküli értelmiségi, 38 éves, családos: — Én most már csak meditálok csa­ládostól: ne tévézzünk, ne rádiózzunk, gyertyával világítsunk, kapcsoljuk ki a hűtőt. . . ? Talán így fizetni tudjuk az OTP-kölcsönöket, a társasház közös költségeit. Egyébként nem tudom, hogy mi lesz . .. nem tudom. Rapi Miklós A DÖNTÉS OKA: VÁLLALATI ÉRDEK Miért mondott föl az elnök vezérigazgató? Birkás Béla, a Petőfi Nyomda Rt. volt elnök vezérigazgatója néhány hét­tel ezelőtt azt nyilatkozta lapunknak: a részvénytársaság igazgatótanácsá­nak ülése után beszélni fog felmondá­sának okairól és körülményeiről. Akkor, amikor ezt nyilatkoztam — mondta tegnap Birkás úr, aki a la­kásán fogadott — még minden elkép­zelhető volt. Az is, hogy ügyem jogi út­ra térelődik. A Szerdai igazgatótanács­ülésen számomra kedvező megállapo­dás született: végkielégítést kaptam, s kérésemre munkaviszonyom május 22-ével megszűnt. Ha a helyzet elmér­gesedett volna, lenne mondanivalóm a sajtónak, viszont így . ..? — Április 30-án, délután 2 órakor még nem tudta, hogy a kora esti órák­ban megírja felmondó levelét...- Ez tényleg így van. Megértem, hogy ez nem szokványos eset, eddig nemigen történt meg, hogy egy ered­ményes vállalat és vezetője egyik pil­lanatról a másikra felmondjon. Nyu­gaton, persze, ez nem ismeretlen. Azt megmondhatom, hogy nem követtem el semmi visszaélést. Ilyen vád nem is ért a tulajdonosok részéről. — Ebből még mindig nem világos a felmondás oka ... Az utolsó megállapodásban is, elsősorban rám vonatkozóan, titok- tartási kötelezettségben egyeztünk meg, mégpedig nagyon erőteljes szankciók kilátásba helyezésével. — A történtekből levont-e tanulsá­got a saját maga számára? Nem mondom, hogy hibátlanul végeztem a munkám. Jobban kellett volna figyelnem arra, hogy megren­delőinktől az elvégzett munkáért a pénz gyorsabban befolyjon. Emiatt több mint kétszázmillió forint a kint­lévőségünk. Tudomásul kell venni, hogy az én esetemhez hasonlóak sű­rűn előfordulnak majd Magyarorszá­gon: ha a tulajdonos azt mondja: „nem akarok ezzel a palival dolgoz­ni”, akkor elküldi, még akkor is, ha csak a haja színe nem tetszik neki. * * * Interjút adott lapunknak a tulaj­donosok képviseletében Kecskemétre érkezett Horchler Frigyes, a Cohfin Kft. vezérigazgató-helyettese. — Kérem, mondja el, miért váltot­ták le Birkás Bélát? — Birkás Béla lemondását az igaz­gatótanács elfogadta. Birkás úr maga határozta el, hogy lemond, nem gon­dolom, hogy helyette kellene elmonda­nom ennek okait. Korábban voltak jel­zések, amelyek szerint nem a nemzet­közi normáknak megfelelően képvisel­te a vállalatot külső partnerek előtt és itt bent sem. Ez az igazgatótanács véle­ménye. A tulajdonosok a Petőfi Nyomdát szeretnék mielőbb a nemzet­közi vérkeringésbe bekapcsolni, s nem engedhetjük meg azt a képviseletet és azt a reprezentációt, amelyet Birkás Béla alkalmazott. Ez vállalati érdek. — A felmentéssel együtt végkielégí­tésben is megegyeztek. Mennyiben? — A nyugati vállalatoknál belépés­kor aláíratnak egy papírt, amely sze­rint felmondási ok, ha az illető akár sa­ját fizetését is publikálja. Nem vagyok felhatalmazva arra, hogy a végkielégí­tés összegét megmondjam, akár 5 fillér, akár 5 millió forint is az. Annyit közöl­hetek: Birkás úr olyan összeget kapott, amely lehetővé teszi, hogy hosszú ideig ne legyenek anyagi gondjai. — Mégis, azért kérdezem, mert az Ön által említett nagy összeget végül is a Petőfi Nyomda dolgozói termelték meg. Birkás urat a részvényesek 24 órán belül eltávolították az elnök ve­zérigazgatói székből. Ennyire sürgős volt a dolog, és ennyit áldoztak is erre? Ha azt az állapotot fenntartjuk, ami a vállalatnál eddig volt, lehet, hogy az itteni dolgozók annyi végki­elégítést sem tudnak megtermelni, mint amit most Birkás úrnak adtunk. Jobb lett volna, ha kényelmeskedünk a váltással? Annak a vállalat látta volna kárát, és az itt dolgozó embe­rek. A konkrét, nyomós ok pedig az, hogy a vállalattal hosszú távú és nagy terveik vannak a tulajdonosoknak, s ha azt látják, hogy valami nem jól megy, azonnali intézkedést várnak. Ha perforált vakbél van, azonnal operálni kell! — Indokolt-e a Petőfi Nyomda Rt. dolgozóinak félelme, hogy az elkövet­kező hónapokban nagy elbocsátások lesznek? — Nagy elbocsátások nem lesznek. Ha lesz, 8-10 százalék, ez a maxi­mum, de valószínű, hogy ennek is egy részét a nyugdíjazás teszi ki. Nyugodt termelést, kellemes légkört akar az igazgatótanács és tisztességes fizetést. Most azon dolgozunk, hogy mind­egyik termelési egység megfelelő pro­fitot hozzon. Higgye el, a legjobbakat akarjuk a vállalat érdekében. Csabai István ALAPÍTVÁNY-FILMVETÍTÉSRE Kiskőrösön fontos a mozi Petőfi szülőhelyén — akárcsak szá­mos másik városban és községben — a mozi a művelődési központban kapott helyet, a könyvtárral és a kiállítóterem- mel együtt. Fenntartásához a hajdani tanács adott hozzájárulást, amiből a nem nyereséges rendezvényeket, vala­mint a rezsiköltségeket fedezni tudták. A megye legszebb mozijaként számon tartott Petőfi filmszínház így műkö­dött. A megyei moziüzemi vállalat évi 130 ezer forintnyi terembérrel és a fű­tés-, világítás-, vízdíj arányos részével, 350 ezer forinttal járult hozzá a mozi létéhez. Időközben azonban változások kö­vetkeztek be. A művelődési ház fenn­tartásának támogatását az önkor­mányzat a felére csökkentette. Megfo­galmazódott, amit eddig nem mondtak ki: a mozi terembérletének díja mintegy tizede a valós összegnek. A működéshez szükséges összegből még mindig hiányzik 1,7 millió forint. • Szent- gvörgyi Tiborné, aki szpon­zorokat keresett —és ta­lált— Kis­kőrösön. Csak remény van: az önkormányzat kulturális bizottsága megérti szorult helyzetüket, és érzékelve a mozi létének fontosságát, ad nekik ennyi pénzt. Kiskőrösön ugyanis a mozi mindig nagy szerepet töltött be az emberek életében. (Érdekes lenne kideríteni, hogy a rendkívül gondos belsőépítésze­ti elrendezésnek volt-e szerepe a nézők beszoktatásában?) Az üzemvezető, Szentgyörgyi Tihorné a szó legjobb ér­telmében megszállott ember. Idejét, energiáját, messze a munkaidőn túl, közönségszervezésre fordítja. A na­pokban kapta kézhez a művelődési mi­nisztérium dicsérő sorait legújabb ötle­te, az „alapítvány” kapcsán, amely me­gyénkben egyedülálló. Arról van szó, hogy az értékes, de már vetített vagy kisebb tömeget ér­deklő filmek vetítéséhez szponzorokat gyűjtött. Járt üzemekbe, vállalatokhoz, szövetkezetekhez és pénzt kért. Ka­pott. Folyószámlát nyitott, ahol jelen­leg 200 ezer forintot megközelítő ősz- szeg áll készenlétben, hogy erre a célra hasznosítsák. A kiskőrösi mozi léte hamarosan el­dől: a kulturális bizottság tagjai hatá­roznak majd. Mi csak reménykedhetünk: Kiskő­rös lakóinak érdekében hozzák meg döntésüket . . . sei— VÉLEMÉNYEK — SZAB A IDŐN TISZTELT OLVASÓINK! Az idősebbek valószínűleg még emlékeznek arra. hogy a régi újságokban rendszeresen megjelent egy rovat Nyílt tér címmel, melyben az olvasók, közéleti emberek, pár­tok, egyesületek, vagy egyszerűen közösségek vélemé­nyét, nézeteit, megjegyzéseit adták közre, minden szer­kesztői beavatkozás nélkül. Ezt a — valószínűleg ma sem érdektelen — gyakorlatot, hagyományt szeretnénk fel­éleszteni lapunkban Vél emények — szabadon rovatcím­mel. Arra kérjük tisztelt olvasóinkat, hogy ebben a rovat­ban a közvéleményt, a nagyobb közösségeket is érintő kérdésekkel kapcsolati >an írják meg véleményüket, kriti­kájukat, ja vaslataikat. legfeljebb két gépelt oldal terjede­lemben. Alapelvünk: a vélei .nény szabad. Várjuk a leveleket. Itt Önöké a szó ... Találkozásaim a Petőfi Népével Mint gimnáziumi tanár és afféle amatőr publicista, néhány hónappal Kecskemétre költözésem után, 1985- ben küldtem be először kéziratot a Pe­tőfi Népének. írásomban a megyei ta­nácsot bíráltam a hazánk felszabadulá­sának 40. évfordulójához kapcsolódó ünneplés néhány visszássága miatt. Te­lefonon tudtam meg, hogy írásom nem közölhető. A következő évben a szov­jet légierő berepüléseiről elmélkedtem (volna) a napilap hasábjain. „Csak nem képzelem, hogy megjelenhet” — kaptam választ. A téma két-három év­vel később divatos lett. 1988. március 15. előtt tanítványaim dolgozataiból összeállított montázst szerettem volna közölni, nemzeti ünnepünk alkalmá­ból. A becsületes szerkesztő elmondta: írásunk szép, de „ma, egy MSZMP-s napilapban” nem közölhető. Kedves tanítványom, Kriszta, aki velem jött a szerkesztőségbe, azt kérdezte a lépcső­házban: tanár úr, ez megy negyven éve? Aztán fordult a világ. 1989-ben egy MDF-et bíráló cikkem nem jelenhetett meg. Majd, amikor egy kis anti-Fidesz írással mentem be a szerkesztőségbe, már „ravasz” voltam: megkértem az olvasószerkesztőt, kétszer is olvassa el kéziratomat, s nyilatkozzon, talál-e benne szakmai hibát, ha igen , kész va­gyok tanácsát elfogadni. Ő kr itikai ész- ■ revétel helyett csak annyit mc mdott, jó 1 fogtam meg a témát, egy az egybe n közölhető. írásom aztán még ;sem látó tt napvilágot. De nem részletezem tovéibb. Öt év alatt tíz kéziratot vittem be a szerke sz- tőségbe, s ebből kilenc nem jelenhe tett meg. Talán felvetődik az olvas- óban a j >on- dolat: nem lehetséges-e, h( >gy e s< jrok írója nem képes, nem alka imas p ubli- kálásra, írásai nem ütik mega lek özöl- hetőség mértékét. Jómagam azért nem számolok ezzel a lehetői léggel, mert ezalatt az öt év alatt tucatnyi kül önbö- ző sajtótermékben, köztük, háro m or­szágos lapban mintegy öt ven í rásom jelent meg, néhány olyan is, m< ;lyeket a Petőfi Népe visszautasított. így tehát nem gondolhatok másra, mint arra: a Petőfi Népei éve ken át „balról”, majd az elmúlt két évben „jobbról” cenzúrát alkalmazót t velem szemben. Mindez akár az én magán­ügyem is lehetne, ha személyes harag­ként, sérelmi kérdésként lehetne felfog­ható. Csakhogy a lap egykori főszer­kesztőjével soha életemben nem talál­koztam, miként a Petőfi Népe újságíró­inak elsöprő többségét sem ismerem. Azt kell mondanom: a cenzúra azt a „demokratikus szocialista" álláspon­ton sújtotta, melynek 1989-ig demok­ratizmusa, 1989-től szociális elkötele­zettsége volt elviselhetetlen. A „régi idők” cenzúrája azért elfo­gadhatatlan, mert akkor nem lévén adott a lapalapítás szabadsága, az egyetlen lapnak kellett (volna) a politi­kai nézetek spektrumát bemutatnia. Az újabb idők cenzúrája azért elviselhetet­len, mert ma lehetnek, vannak pártla­pok, ezért egy olyan napilap, amelyik nem pártelköteleze't, nem alkalmazhat sem kivételezést, sem hátrányos meg­különböztetést egyetlen alkotmányos politikai eszmével, párttal szemben sem. Álmodik a nyomor? Cenzúra volt, van, lesz? Vagy az új idők új emberei új, tisztább, szabadabb sajtót hoznak? lijlaky István T udni valók a középiskolai felvételikről Még tartanak a középfokú beis­kolázások. Az idén végzett nyolca­dikosok nagy része már kíváncsi izgalommal vagy csendes beletörő­déssel gondol a közelgő szeptem­berre. Akadnak azonban, akik ma még nem sejtik, melyik középisko­la falai között kezdik meg az új tanévet. Hosszú idő telt el a jelentkezési lapok kitöltése óta. A megjelölt in­tézményekbe szétküldött papírok, az idén is figyelmeztettek arra, hogy a választáshoz alaposabb előkészítésre, informálódásra, reá­lisabb gondolkodásra lett volna szükség. Megyeszerte feszültsége­ket okozott a középiskolákba je­lentkezők és a férőhelyek száma közötti különbség. A gimnáziu­mokba — de még a szakközépis­kolákba is — a legjobb képességű tanulók jutottak be. Akik az első felvételik rostáján kihulltak, azok beiskolázási esélyeit a következő fordulón, a másodikként megjelölt iskolában bírálják el. Mivel a megyei beiskolázások feladatát az idén először végzik a helyi önkormányzatok, ma még nincsenek pontos, végleges adata­ik. Emellett még nem tudni az utol­só felvételik es a fellebbezések eredményeit sem. A nyolcadiko­sok nagy része nem egyetlen intéz­ményt jelölt meg jelentkezési lap­ján, hanem kettőt vagy hármat. Ahogy az első helyről elutasították papírját, automatikusan a követ­kező iskolába küldik, ugyanezt a papírt a második sikertelen fordu­ló után a harmadik helyre postáz­zák. Sajnos, akadnak, akik gyenge tanulmányi eredményeik miatt az utolsó rostán is kiestek. Az ő elhe­lyezésükről a továbbiakban a me­gye egy központi csoportja gon­Egy tavalyi kormányhatározat értel­mében a volt MSZMP tulajdonú épüle­tek egy részét az önkormányzatoknak adták át, másokat pedig értékesíteni kell. Az Állami Fejlesztési Intézet meg­bízásából Kecskeméten az egyetlen el­adandó ilyen építmény ügyeit dr. Ma­darász Gyula intézi. Tőle érdeklődtünk, mi lesz a „nagy ház" további sorsa. Mint mondta, a nyolcemeletes, volt megyei pártszékház eladására verseny- tárgyalást írtak ki, melyről a jelenlegi bérlőket értesítették, illetve a — szabá­lyok szerint — nyilvános meghirdetésre kerül sor. A június végi versenytárgya­láson bármilyen jogi személy — tehát magánember, vállalkozás — jelentkez­het vevőként, ha pályázatát előzetesen, írásban benyújtotta. (Az ehhez szüksé­ges blankettához az Állami Fejlesztési Intézetnél, vagy a volt pártszékházban juthatnak hozzá). A tervek szerint az épületet társas irodaház jellegűvé ala­kítják, tehát szobánként lesz megvásá­doskodik majd. Az úgyi nevezett „koordinációs bizottság” tűzoltó munkájához azonban elengedhe­tetlenül szükséges, hogy a szülők maguk is tisztában legyen ek azzal, milyen lehetőségeik van nak, mit tehetnek, mit tegyenek gy ermekeik továbbtanulása érdekébe n. Az utolsó értesítések et legké­sőbb június 5-én kapják i neg a csa­ládok az iskoláktól. Ha a gyereket egyetlen középiskolába : sem vették fel, akkor (és csak akko r!) még az­nap fellebbezést nyújth at be a je­lentkezési lapon megjelölt bárme­lyik intézmény fenntartó önkor­mányzatához. A kérelmen, termé­szetesen, csak egyetlen intézményt jelölhetnek meg. A. középiskolák adottságaik, lehetőségeik szerint mindent megtesznek majd, hogy minél több tanulóinak helyet ad­hassanak. Ha ritkán is, de előfordulhat, hogy a fellebbezés sem hoz megol­dást. Ilyen esetben kezd munkába a megyei közgyűlés koordinációs bizottsága. Az idén alakult cso­portba olyan szakemberek kerül­tek, akik a különböző városokat képviselve, helyi isme reteiket latba vetve együtt próbálna ik végső meg­oldást keresni. Reményeik szerint, a nyár folyamán minden tanuló­nak sikerül helyet találni valahol. Arra, persze, nincs garancia, hogy ez megegyezik a gyerek eredeti el­képzeléseivel . . . Akinek a kompromisszum túl nagy áldozatot jelend, az az alap- és középfokú intézetekben induló egy- vagy kétéves tanfolyami kép­zések közül/választhat kedvére va­lót. Az ilyen jellegű önköltséges kurzusokról az iskol ák vezetői sze­mélyesen adhatnak felvilágosítást. (fejes) rolható. Az is elképzelhető azonban, hogy az összes szobára nem kerül vevő, a meg nem vásárolt helyiségeket akkor bárki bérelheti, akár a jelenlegi 27 bérlő közül is. Egyébként a mai bérlők tud­nak erről a lépésről, hiszen a szerződé­sük eleve június 30-áig köttetett. Az elképzelések szerint ez az épület mintegy 200 millió forintért kelhetne el egyben. Ilyen feltételekkel azonban egyetlen előzetes jelentkező akadt, egy külföldieket képviselő ügynökség. Ha a versenytárgyaláson nem lesz egyedüli „befutó”, akkor úgynevezett társasházi közösséget alakítanak ki. amelynek jo­ga lesz például eldönteni a meg nem vásárolt szobákat kinek, mennyiért ad­ják majd bérbe. Azt is elmondta az Állami Fejlesztési Intézet megbízottja, hogy július—augusztusban még tartják magukat a Kecskeméten mérsékeltnek, közepesnek számító 5000 forint éves négyzetméterenkénti bérleti díjhoz. G. E. CSAK KERDEZEM Miért nem hallgatunk a gyere­kekre? Nincs az a Descartes, aki logikusabban tud gondolkodni, mint az ártatlan gyermek. Sőt, maholnap a gyerekség, ez gyerekjáték, na, ne gyerekeskedj! kifejezések értelmüket változtatván oly esetekben lesznek alkalmazha­tók, amikor valakit nagyon meg akarunk dicsérni az eszéért. Holnap gyermeknap lesz, s mi azt hisszük, hogy ha megsimogatjuk buksi fejü­ket, elnyalatunk velük egy-két fagy­laltot, vagy veszünk egy amőbafor­májú luftballont, akkor eleget tet­tünk annak a társadalmi kötelezett­ségünknek, mely a fiatalok kibonta­kozását szolgálja. Pedig a helyzet bizony fordított. A gyerekek elnyalják a fagylaltot, kipukkasztják a lufit, jót derülnek a szülök erőfeszítésein, hogy ünneppé tegyék a gyereknapot (hadd legyen meg az öregek öröme), aztán jót mosolyognak az egészen. Régen pedig a bölcs öregeké volt ez a szerep. Mostanában a bölcs öre­gek jobban teszik, ha hallgatnak. Az ismert okok miatt megrendült a po­zíciójuk, a bölcs öregség mint érték már kilós áruként is alig eladható. Itt csak az öregség tény, a bölcsesség már kérdéses, még tiszta szerencse, ha nem alakítanak a kivizsgálásra bizottságot. Félreértés ne essék, én kifejezet­ten örülnék annak, ha ennek a kulcs­szerepnek a gyermekek megfelelhet­nének, csak ehhez valóban hagyni kellene őket kibontakozni. Ne fél­jünk tehát tanulni tőlük, mint olyan bölcsektől, akik éppen életkoruk jó­voltából érintetlenek maradhattak évtizedek marhaságaitól. Megdöbbenést keltett egy — a közelmúltban nyilvánosságra hozott közvélemény-kutatási eredmény, mely szerint Magyarország Európa legpesszimistább országa. Pedig előtte egy tizenkét éves gyermek ma­gyardolgozatából— véletlenül a ke­zembe került — már ugyanez kide­rült. Az volt a feladat, hogy egy ma­gyar mondát, mely eleink vitézségét domborította, vázlatszerüen írja le a füzetébe, a tanári instrukciók sze­rint. Bevezetés, a cselekmény kibon­takozása, bonyodalom, konfliktus, befejezés, egyebek voltak a meg­adott vázlatpontok. A házi feladat végén olvasható mondat tökéletesen egybeesett a ké­sőbbi közvélemény-kutatás eredmé­nyével, amennyiben így hangzott: Megoldás: a hősi halál. En mindenesetre annyit tudok ten­ni, a nemzet jövője érdekében, hogy otthon a fiaim elől eldugom az újsá­gokat. Hámori Zoltán Eladó a volt pártszékház

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents