Petőfi Népe, 1991. május (46. évfolyam, 101-126. szám)

1991-05-22 / 118. szám

1 6. oldal, 1991. május 22. PETŐFI NÉPE 0 0 0 A TUDOMÁNY VILÁGÁBÓL Szemléletváltás a nyersanyagkutatásban Azon a kérdésen, hogy Magyaror­szág ásványkincsekben szegénynek vagy közepesen ellátottnak tekinthető, lehet vitatkozni. Bármi is legyen azon­ban a végkövetkeztetés, mit sem vál­toztat azon a tényen, hogy azzal az ásványvagyonnal kell gazdálkodnunk, amink van. s jólétünk elsősorban azon múlik, hogy a rendelkezésünkre álló anyagi és szellemi javakkal miként gaz­dálkodunk. Hazánk földtani felmértsé- ge már elérte azt a fokot, hogy tisztá­ban legyünk vele: nagy csodákat, hatal­mas olajmezőket, vagy jelentős ércme­zők felfedezését nem remélhetjük a ku­tatástól. Várható ugyanakkor, hogy a nyílt piacgazdaságban bizonyos nyers- anyagárak (bauxit, szén) értéke csök­ken. más haszonanyagoké (termálvíz, építőanyagok) viszont emelkedik. Társadalmi-gazdasági rendszerünk átalakítása közepette azonban számba kell venni, hogy érintik e változások a földtani kutatásokat, sez miként befo­lyásolja az egész ország gazdasági éle­tét. Erről tájékoztatott dr. Komlóssy György, a Központi Földtani Hivatal újonnan kinevezett elnöke, korábban maga is gyakorló geológus. Magyarországon a földtani kutatá­sok két főirányban folynak. Egyrészt az iparban a bányavállalatoknál, a szén. a szénhidrogének, ércek stb. ku­tatásában, másrészt az erre szakoso­dott intézmények révén földtani alap­kutatások formájában, ez utóbbiak ál­lami költségvetésből. E két főirány a múltban pénzügyileg kissé összemosó­dott, mert némely iparvállalatok állami pénzen is végeztek nyersanyagkutatást. Ez a jövőben jobban szétválik, annál is inkább, mert a gazdaságnak ezen a te­rületén is megjelenik a magánszektor, a külföldi tőke. A kutatásnak és a ki­termelésnek már a közeli jövőtől egy koncepciós törvény ad keretet. Napja­inkban az Országgyűlés éppen az ezzel kapcsolatos kérdéseket tárgyalja. A hazai nyersanyagkészlet a nemzeti vagyon része, amelynek kitermelési jo­ga és az ezzel járó haszon az államot illeti meg. Mivel azonban az állam e téren nem mindig „jó gazda”, bizonyos szerződéses keretek közt lemond az ás­ványkincs-kitermelés jogáról. Az ér­deklődő külföldi cégeket mindeddig az tartotta vissza, hogy a megfelelő kon­cessziós törvény hiányában nem érez­hették biztonságban a befektetéseiket. Ez a helyzet várhatóan rövid időn belül megfordul. A közvéleményt is évek óta élénken foglalkoztatja a kérdés, mi lesz a recski rézércvagyonnal, hiszen isme­retes. hogy a bánya évek óta százmilli­ókat emészt fel állagmegóvás címén, miközben egyetlen gramm ércet nem termeltek ki belőle. Több külföldi cég is érdeklődik iránta, s ezt csak fokozza az, hogy az érckészletben némi arany­koncentrációt is találtak. Ugyancsak néhány hónapon belül eldőlhet a bezárással fenyegetett me­cseki uránércbánya sorsa. Iránta egy ír cég mutat érdeklődést. Az uránbányá­szatban az elmúlt években igen ellent­mondásos helyzet alakult ki. Az ércből a Mecseki Ércbányászati Vállalat egy urándúsítmányt, úgynevezett sárga port készített. Kilogrammonkénti elő­állítási költsége azonban mintegy két­szerese a sárga por világpiaci árának. A paksi atomerőműben a Szovjetunió­ból vásárolt fűtőelemeket használják, s az így előállított elektromos energiából származó haszon kizárólag az erőmű­nél csapódik le, miközben az uránbá­nya gazdasági gondokkal küzd. Felmerülhet a kérdés: mi lesz az or­szág haszna abból, ha a magyar föld ásványvagyonát vagy annak egy részét külföldi vállalkozók termelik ki. Ko­rábban a nyersanyagértékelést az úgy­nevezett „műrevalósági érték” alapján végezték el. Ez megmutatta, hogy az ásványvagyonnak mekkora hányada termelhető ki gazdaságosan; s egyben meghatározta a kitermelés mértékét is. Ezt ma már hibás koncepciónak tart­ják. még akkor is, ha a környező orszá­gokéhoz képest ez volt a legjobb. A kérdést ma már úgy kell föltenni, hogy egy nyersanyagtelep esetében me­lyik az a művelési mód, amely az ás­ványvagyon bizonyos részének kiter­melése esetén a legnagyobb hasznot hozza. Ezen elv alapján a vállalkozót támogatni kell abban, hogy egy adott készletből a lehető legnagyobb hasznot hozza ki, mert eszerint adózik, s növeli a költségvetés bevételét. Korábban ese­tenként előfordult, hogy egy bányavál­lalat az államilag dotált tüzép-ár két­szereséért termelt ki szenet. Ez a rend­szer nem segítette elő az ésszerű ener­giagazdálkodást. Szerencsére legalább az nem okoz gondot: kik kutassanak. Geológus szakember van bőven, egyesek szerint talán kissé több is, mint amennyire az országnak szüksége volna. Ugyanak­kor az a vélemény is jogos, hogy a földtan szakembereinek munkáját a szükségesnél kisebb mértékben veszik igénybe. Számukra a jövőben elsősor­ban az alkalmazott földtan — ezen be­lül a víz- és környezetföldtani az építés- földtani feladatok megoldása nyújt nagy lehetőségeket. Németh Géza Szélmalmok reneszánsza Hollandiában Hollandiában ismét új szélmal­mokat építenek. A parlament anya­gi hozzájárulással támogatja ezt, a 17. század óta legnagyobb szélma­lom-építési programot. Ennek so­rán 2000 új szélmalmot építenek és az általuk termelt elektromos ener­gia az eddiginek hússzorosára fog emelkedni. Az új szélmalmok össz­teljesítménye nagyobb lesz ezer megawattnál és az ország területé­nek egytized részét fogják elektro­mos árammal ellátni (összehasonlí­tásul: egy paksi blokk 440 me­gawattos - a szerk.). A következő négy évben az eddi­ginél jobb hatásfokú szélmalmokat akarnak kifejleszteni. A mostani energiatermelő szélmalmok legfel­jebb 25 kilowattosak. Az újfajta hajtóművel és 18 méteres szárnyak­kal rendelkező erőforrások 500 ki­lowatt teljesítményűek lesznek. A petteni kutatóintézetben még eb­ben az évben egy 1,3 megawattos szélmalmot akarnak építeni. Szupertitkos intézet Megsérült a sivatagi védőpajzs Nemcsak az égő olajkutak és a ten­ger olajszennyezése, hanem a súlyos páncélozott jármüvek sivatagban visz- szahagyott nyomai is az Öböl-háború környezetkárosító következményei kö­zé tartoznak. Évezredek alatt ugyanis borsó- és diónagyságú kavicsokból álló szilárd réteg alakult ki a sivatagban, amely megfogja a homokot. Ezért lak­ható Kuvait és környéke. Az Öböl-háború során azonban a járművek hatalmas területeken feltör­ték ezt a védőréteget. Ahol pedig a homok fölött hiányzik a kavicsréteg, ott homokviharok, vándordűnék kelet­keznek, amelyek dél felé vonulva az Öböl nyugati partján, Kuvaittól egész az Egyesült Emirátusokig nyomulhat­nak, betemetve a megművelt földeket, repülőtereket, városokat. A katasztrófa elhárítására szélfogó kerítéseket kell kiépíteni és új módsze­reket kell kidolgozni a homok megkö­tésére. Rossz hírek az ózonrétegről A Földünket védő ózonréteg kétszer olyan gyorsan vékonyodik, mint amire a kutatók korábban számítottak. A károsodás már egész Európát érinti. A műholdak által mért adatok szerint az ózon-" lyuk egyre terjed az északi féltekén is, s nemcsak a sarkvidékre jellem­ző, hanem már eléri az Egyesült Államok déli területeit, illetve a Földközi-tenger vidékét. Az elvé- konyodás időtartama is folyama­tosan nő, jelenleg már késő ősztől májusig tart. Ámint ismeretes, a felsőlégköri ózonréteg védi meg a Földünk fe­lületét a túlzott mértékű ibolyán­túli sugárzástól, amely bőrrákot is okozhat, s kárositja a növényeket és a planktont. (Ez utóbbi károso­dása katasztrofális klímaváltást okozhat az egész Földön.) Az ózonréteg elvékonyodását az em­beri tevékenység következtében a légkörbejutó gázok okozzák, első­sorban a fridzsiderekben és a spraykben is használt halogénezett szénhidrogének. Ezért haladékta­lanul meg kellene szüntetni ezek gyártását, más anyagokkal kellene helyettesíteni. A helyzetet súlyos­bítja, hogy ezek a vegyületek soká­ig megmaradnak a légkörben, így hosszú ideig még akkor sem javul­na a helyzet, ha valóban beszüntet­nék a gyártásukat. Gyapjú — birkanyírás nélkül • A Bor—5 a Burán elődje. Nem is olyan régen még hiábavaló erőfeszítés lett volna a szovjet sajtóban bármilyen nyomát is fellelni ennek a repülési intézetnek. Mindaz, ami tevé­kenységével összefüggött, államtitok­nak számított. Ez azonban már a múl­té. A Moszkva környéki Zsukovszkban lévő intézetet 1941 tavaszán alapítot­ták. Első parancsnoka M. Gromov, a Szovjetunió kiváló repülője volt. Az intézet más tervezőirodákkal és kutató- intézetekkel közösen több mint 500, sorozatgyártásra szánt harci gépet pró­bált ki. Komoly repülési próbákat vé­geztek a később olyan nagy hírű gépek­kel, mint a JAK—1-es, JAK—3-as, JAK—9-es, MÍG—3-as és LA—5-ös vadászgépek, az IL—2-es és IL—10-es csatarepülők. PE—2, E—8, IL—4, ER —2 és TU—2-es bombázógépek. A háború után itt próbálták ki az első szovjet sugárhajtású gépeket. 1946 áprilisában az intézet repülőteréről szállt fel az első MÍG—9-es és JAK —15-ös. A sugárhajtású gépek megje­lenésével az intézetben repülőlaborató- riumokban, valamint nagy magassá­gokból esetenként a sztratoszférából ledobott élethü modellekkel végeztek kísérleteket. 1947-ben a Szovjetunió­ban először G. Kondrasov katapultált egy repülőgépből. 1949-ben, az intézet kutatásai alapján, előbb egy TU—2-es, majd később több más bombázó és vadászgép üzemanyagtartályát töltöt­ték fel a levegőben. Az intézet szakemberei a polgári re­pülés fejlesztéséhez is hozzájárultak a TU—104-estől, a korszerű TU—204-es és IL—96—300-as gépekig. Innen in­dult útnak több szovjet helikoptertí­pus, többek között az a turbomeghaj- tású gép is, mely a függőlegesen fel- és leszálló prototípusa volt. Az intézetben készült fel űrrepülésére Gagarin, Tyi- tov, Poppvics, Komarov és több más űrhajós. Az intézet tudósai részt vettek a szovjet automata holdállomások ki­fejlesztésében is. Az űrprogram megko­ronázását a Burán Űrrepülőgép felbo­csátása jelentette. Ennek elődeivel, a Borokkal végzett kísérletek értékes adatokat szolgáltattak a matematiku­sok, fizikusok, tervezők és szakembe­rek munkájához. Az intézet fél évszázados évfordulója alkalmából kiállítást rendeztek terüle­tén, a korábban szupertitkosnak szá­mító tevékenység eredményeiről. A gyapjú közvetlen termelési költségének mintegy negyedét teszi ki a birkák nyírása, és ráadásul hiány van jól képzett birkanyírók- ból — állítják ausztrál termelők. Ez adta az ötletet a déli kontinens kutatóinak a „biológiai birkanyí­rás” módszerének kidolgozására. Az eljárás lényege, hogy ha a birkák egyetlen injekciót kapnak egy növekedést befolyásoló fehér­jéből, az mintegy 24 órára leállítja a gyapjúszálak növekedését, pon­tosabban azoknak a sejteknek a képződését, amelyek gyapjúszállá alakulnak. Noha a sejtek keletke­zése röviddel az injekció után meg­áll, a szőrtüsző folytatja a meglévő szál kitolását a birka szőrének fel­színe felé, ezért négy-hat héttel ké­sőbb a szálak természetes törése megjelenik a felszinen. Ekkor a gyapjú egyszerűen lehúzható a bir­káról. Két szakképzetlen ember naponta akár több száz birka gyapját tudja lehúzni. A kísérletek szerint az injekció hatása egy-két nap után elmúlik, és a gyapjú képződése újból megin­dul. A kezelésnek csak kevés mel­lékhatása van: a vemhesség korai szakaszában növeli a spontán veté­léseket. A biztató kísérletek után remélik, hogy a birkanyírás új módja jelentősen csökkenti a gyapjútermelés költségét. De bár­mennyire látványosak is a tudo­mány eredményei, valószínűleg igen távol vagyunk még attól, hogy a birkákról kész norvégmin­tás pulóvert tudjunk lehúzni! HÍREK Veszélyben Harkány gyógyvize Harkány gyógyvízkincsét a hévízihez hasonló veszélyek fenyege­tik. Az utóbbi három esztendőben több mint 10 millió forintos költséggel végzett biológiai kutatások egyértelműen igazolták a veszélyhelyzet feltételezését. A Villányi-hegységtől délre eső területen a hideg karsztvíz és a gyógyhatású termálvíz egységes rendszert alkot. A felszín közelé­ben lévő karsztvíz biztosítja Harkány meleg gyógyvizének után­pótlását. így jól érzékelhető hozamcsökkenést okozott a termálvi­zes kutakban, hogy a térség településeinek ivóvízellátása, valamint a Beremendi Cement- és Mészmű iparivíz-ellátása céljából napi 10 ezer köbméter karsztvizet termelnek ki. A megoldást a közeli Dráva kínálja. A kutatófúrások tanúsága szerint a határfolyó völgyében, amely nincs közvetlen összefüggés­ben az említett karszt- és termálvízterülettel, olyan ivóvízbázis alakítható ki, amely helyettesíti a veszélyt okozó karsztvízkieme­lést. A kutatások nyomán elkészitett tanulmányterv teljes megva­lósítása esetén akár napi 40 ezer köbméter egészséges ivóviz juthat a Harkány, Siklós, Villány térségét ellátó regionális vízmű hálóza­tába, valamint egy új távvezetékrendszeren Pécsre is. Tájtermesztési kutatóintézetek? A mezőgazdaság privatizálása magával hozza a gazdálkodási módszerek változásait, és ez hatással lesz az agrárkutatás feladata­ira is. A tulajdonviszonyok rendezése mellett az Európai Gazdasági Közösséghez való csatlakozásunk a másik tényező, amely a hazai mezőgazdaság jövőjét nagymértékben meghatározza. Ha nem tu­dunk áttérni a külpiacon keresett termékek előállítására, akkor az EGK-tagság mindenképpen hátrányosan érinti a magyar mező- gazdaságot. A kutatómunka szerepe így előtérbe kerül a kedvező folyamatok megalapozásában. Az Akadémia főtitkára szerint a magyar agrárkutatásnak vissza kell térnie a két világháború közötti formához, akkoriban ugyanis az egyes tájegységek mezőgazdasági termelésének fellenditését szolgálták. Később, az egységesítés során, ezek a tájegységek sajá­tosságait jól ismerő tudományos műhelyek eltűntek, átalakultak. Ajánlatos az is, hogy a gépesítéshez kapcsolódó kutatás alkalmaz­kodjék a megváltozó üzemméretekhez. Jelentős problémát okoz azonban, hogy jelentős mértékben csökkentették az agrárkutatás állami támogatását Magyarországon. Hazataláló állatok A kutyatulajdonosok többségével előfordult már, hogy séta közben elvesztették kutyájukat, hazatérve viszont már otthon ta­lálták az eltűntnek hitt állatot. A hazatalálás képessége általános állati tulajdonság, de nagyon nehezen magyarázható. Sem a szag­lás, sem pedig a látás nem játszik szerepet. Indiában hazatért egy szelíd kígyó is, amelyet autón vittek el egy távolabbi helyre. Ami­kor egyszer Ausztráliában lovakat hjíjpn messze előállottak, majd partra tettek, a legrövidepí? úton visszafutottak istállójukba. A déltengeri szigeteknél fogták egy teknőst, és, miután megjelöl­ték, a La Manche vizébe dobták. Két évvel később megtalálták annak a déltengeri szigetnek a közelében, ahol első ízben kifogták. A kutatók mindmáig nem tudnak elfogadható magyarázatot adni az állatok e különös képességére. Konyak és férfiasság Hogy az alkoholisták férfiassága körül időnként baj van, az eléggé köztudott, de hogy a közönséges társasági poharazgatás is jelentősen csökkenti a herék hormontermelését, az kevésbé ismert. Kísérleti tapasztalatok egyértelműen azt mutatják, hogy már ötna­pos, napi 220 gramm alkohol elfogyasztása után, amikor a májmű­ködésben semmilyen eltérést nem tapasztaltak, a herék hormonter­melése már 25-30 százalékkal csökkent. Gyakori, hogy a férfiak, félelmi gátláson alapuló, ideges poten­ciazavarok miatt inni kezdenek. Az alkohol hatására a kezdetben tisztán ideges alapon fennálló nemi működészavar, a csökkent hormontermelés nem javul, épp ellenkezőleg: romlik. Nem célsze­rű tehát borba fojtani az átmeneti nemi zavarból támadt bánatot. Minidisznók kutatási célre Az orvosi kutatások kedvelt kísérleti állata a disznó. A háziasí­tott emlős állatok közül fiziológiailag legjobban hasonlít az ember­hez. (így például hajlamos szív- és érrendszeri betegségekre és az elhízásra is.) A disznó minden más állatnál alkalmasabb az ember­nek szánt gyógyszerek, érprotézisek, fog- és állcsontpótló anya­gok, valamint új operációs technikák kipróbálására. Kísérleti állatként való szélesebb körű felhasználásának azon­ban akadálya volt a testnagysága és súlya. Épp ezért, már a negy­venes években próbálkoztak házi disznók méretének csökkentésé­vel. Néhány évtized alatt sikerült létrehozni 40 cm magas és 40 kg súlyú minidisznót az USA-beli minnesotai egyetemen, a kitenyész­tett és a kis termetű vietnami disznó keresztezésével. A miniatűr sertések tenyésztése ezzel nem fejeződött be, mert a kutatók más változatok iránt is érdeklődnek. A gyógyszerkutatás­ban való elterjedésük mégsem várható, mert az eddigi kísérleteket főként kutyákon végezték, s a disznók alkalmazásával elveszítenék az összehasonlítás lehetőségét. Parfüm az őserdőből A brazil Carlos Soares Pinto a dél-amerikai őserdők állagát védeni szándékozó természetvédő szervezetet hozott létre „Salve Foresta” néven. A célkitűzések mevalósításához azonban pénzfor­rásra is szüksége van. Ennek előteremtése érdekében különös ötle­te támadt: egy Rio de Janeiróban dolgozó kémikus közreműködé­sével olyan parfümöt akar előállítani, és „Az őserdő illata” néven forgalomba hozni, főleg pedig külföldi piacokon értékesíteni, ame­lyet az őserdő növényeinek gyökeréből kivonható anyagokból szándékoznak előállítani. Az alapanyagként számításba jövő gyö­kereket viszont az ott lakó bennszülöttek fogják összegyűjteni a parfümgyártás számára, de ezt nem tudják elvégezni az őserdő életrendjébe való beavatkozás nélkül. Ezért — bár a természetvédő szervezet létrehozása jószándékról tanúskodik, a pénzforrást elő­teremtő ötletet ennek ellentmondó, kétélű tervnek kell tekinteni. • Képünk: A biológiai birkanyírás jámbor „áldozatai" egy ausztrál kísérleti telepen. (MTI-Press)

Next

/
Thumbnails
Contents