Petőfi Népe, 1991. május (46. évfolyam, 101-126. szám)

1991-05-15 / 112. szám

4 • PETŐFI NÉPE. • 1991. május 15.

KECSKEMÉTI HELYZETKÉP A KÖZÉPISKOLAI FELVÉTELIK UTÁN

„Egyetlen gyerekről sem mondunk le ..

Akárcsak az elmúlt évben, az idén is rendkívüli fejtörést okozott a továbbtanulás kérdése a nyolcadikosoknak, szüleiknek tanáraiknak. Vajon melyik iskolába érdemes elküldeni a jelentkezési lapokat, hol van az esély a felvételre? S vajon melyik intézet padjaiban ülve hallani majd az első szeptemberi csengőszót?

Kecskeméten új iskolákkal, új osztályokkal, lehetőségekkel gazdagodva indul majd a 91 /92-es tanév. Megkezdi munkáját az ÁFE- OSZ-iskola, a Református Kollégium, plusz tanulócsoportot indít a Piarista Gimnázium, bővíti létszámát a Homokbányára költözködő Berkes .. . Bolgárné Radnai Judittal, a kecskeméti önkormányzat tanulmányi felügyelőjével arról beszélgettünk, hogyan alakul idén a középiskolai oktatás kérdése.

Kecskeméten most 1805 nyolcadikos diák végez. Közülük természetesen lesznek páran, akik sikertelenül zárják azévet, s ezért évismétlőkké válnak. Ezenkívül — mint minden évben — idén is vannak olyan gyerekek, akik valamilyen indíttatásból egy-két évet kihagynak.

— A kecskeméti középiskoláknak azonban számolniuk kell a város határain túlról érkezőkkel is.

— Természetesen, a vonzáskörzet kistelepüléseiről jönnek ide a továbbtanulni vágyók, s az önkormányzat felelős értük is. Körülbelül 60Ö gyerekről van szó, nagy részük vállalja a napi beutazást, ami a tanulás mellett nagy megterhelést jelent. A legtöbb probléma mégis a vidéki tanulók elhelyezéséből adódik. Számukra körülbelül 400 helyet tartanak fenn Kecskemét iskoláiban. Egyébként nemcsak a környékről, hanem távolabbról, Sopronból, Debrecenből is érkeztek jelentkezési lapok, ami nem csoda, mert a városban nemcsak megyei, de országos egyedi tantervű osztályok is indulnak. Ezekre természetesen nagy a túljelentkezés.

— Hogy alakult idén a különböző intézeti típusokba szóló jelentkezések aránya?

Pontos adatokat még nem tudni. De annyi bizonyos: a társadalomban zajló folyamatok, az értékek, változása itt is érezteti hatását. Az emberek jó része érzi, hogy hosz- szú távon a tudás, amagas képesítés határozza meg az érvényesülést. Ezért gimnáziumba főként azok a gyerekek szeretnének bejutni, a kik arra készülnek, hogy főiskolán vagy egyetemen tanulnak tovább. Akadnak természetesen olyan jelentkezők is, akik a gimnázium négy évét haladéknak, érési és gondolkodási időnek szánják. A mindennapi

megélhetés gondjával küszködő szülők

főként, ha a családnak már munkanélküli tagja is van — kisebb távlatokban gondolkodnak. Ok fontosabbnak tartják, hogy gyermeküknek minél előbb biztos kenyérkereső szakmát adjanak. A szakmunkásképző intézetek gyakorlati problémákkal küzdenek a munkahelyi háttércsökkenése miatt. Az eddig meglévő létszámot azonban mindenképpen fenn kívánják tartani, ezért átirányítással, átszervezéssel és újszerű megoldásokkal próbálkoznak. Mindent megtesznek, hogy profiljaiknak megfelelő helyi és vidéki vállalkozót, magánüzemet találjanak a gyakorlati képzési feladatokhoz.

— A középiskolába jelentkezők közül minden bizonnyal sokan kerülnek „kényszerpályára.”

— A felvételi vizsgák már lezajlottak és az intézményeknek a jobb tanulók közül is válogatni kellett. Azóta a papírok — sikertelen felvételi esetén — a másodikként megjelölt helyet is megjárták. Eddig 130 fellebbezés futott be hozzánk, a továbbiakban a mi feladatunk, hogy valamiféle megoldást találjunk. Megeshet sajnos, hogy az igények nem találkoznak majd az éppen adódó lehetőséggel, akkor sem, ha az intézeti igazgatók — az iskola lehetőségei szerint — mindent megtesznek, hogy több helyet tudjanak biztosítani.

— Hol tanulnak majd azok, akik nem a hagyományos középiskolai hálózatba kerülnek?

—A dolgozók gimnáziumában idén is lesz ifjúsági tagozat. De emellett középiskolai keretek között egy- és kétéves tanfolyamok indulnak, meglehetősen színes skálával, s természetesen önköltséggel, ami 2-3 ezertől 10 ezer forintig terjedhet. Ezekről a kurzusokról azonban végleges információkat még nem tudunk mondani, így a szülőknek, gyerekeknek személyesen érdemes tájékozódni az intézmények vezetőinél. Egyébként örömmel mondhatom, hogy több középiskolában érettségi bizonyítvány mellé speciális szakmáról, képzésről szóló papírt is kaphatnak a végzősök. így például a Bolyaiban harmadik osztálytól idegenvezetési ismereteket tanítanak, a Berkesben idegen nyelvi levelezést.

— Mi lesz azokkal a nyolcadikosokkal, akik félévkor megbuktak ? Valószínűlcg ők indulnak legrosszabb esélyekkel. Lesz, akit sehová nem vesznek fel?

— Egyetlen gyerekről sem mondhatunk le, akkor sem, ha a bizonyítványában egyesek vannak. Minden beérkezett fellebbezésre keresünk megoldást. Ezt azért is fontos hangsúlyozni, mert sok szülő nem tudja, hogy élhet a fellebbezés jogával. Rajtuk múlik, hát, hogyan rendeződik a gyerek sorsa. Tavaly nyáron Kecskeméten ötvenhat mindenhonnan elutasított tanulón kellett segitenünk. Közülük csupán ketten maradtak kívül a középiskolákon, ők is csak azért, mert a szüleik nem kerestek bennünket.

Fejes Mária

VITÁBAN A VOLT ELÍTÉLT ÉS A HIVATAL

Adható vagy jár a segély a szabadulónak ?

Nem csak a börtönviselt szorul segítségre!

Vádló hangú levélben hibáztatta a szabadszállási önkormányzati hivatal munkatársát nemrégiben Hciuzer Attila. Panaszát, hogy börtönből szabadulóként nem akarják megadni neki a minimálbért sem segélyként, s ráadásul a csökkentett összegre is hetekig kell várnia — nos ezt közölte a Petőfi Népe is a minap. A fiatalember, mint írta is, azért fordult az újsághoz, mert egy korábbi gondja éppen egy újságcikk megjelenése után oldódott meg. Akkor kapott ugyanis lakást a helyi tanácstól. Mivel azt a bizonyos cikket a Hauzer Attila ügyében, s később további leveleket is hivatalos szervekhez én írtam, így felkerestem Szabadszálláson a fiatalembert, hogy beszéljek vele, s természetesen a polgármesteri hivatal illetékeseivel is.

Igazából nem is kellett keresgélni, Hauzer Attila — ahogy hallottam szokott posztján a község főterén álldogált. Mint mondta, várt valakit. így azután egy pádon ülve beszélgettünk, mi is történt vele, hogy újra az újsághoz fordult.

— A cikk megjelenése után, 1989-ben behívattak a tanácsra és végül a feleségemmel, a gyerekkel kaptunk egy szükséglakást. De a kiutalás 1992 februárjában lejár. Utána mi lesz, hisz most már két gyerek van — kérdezi tőlem is, önmagától is a fiatalember.

Ez persze most gond, de volt gond korábban is. 1989-ben a budapesti csokoládégyárban talált végre — az információim szerint némi segítséggel — munkát. Igaz, akkor még refes volt, s mint ilyen nem hagyhatta volna el a lakóhelyét. Éppen ez ügyben kereste meg lapunk a rendőrséget, hogy mivel akkor már várható volt a rendőri felügyelet intézményének eltörlése, engedélyezzék Hauzer Attilának a munkába járást a fővárosba. így is történt.

— A két hónap próbaidő végén egy alkalommal — túlóra miatt — nem értem haza az éjszakás busszal, csak a reggelivel — meséli a panaszos. Ezért 10-15 napra becsuktak, utána röviddel megszűnt a ref, de akkor már megszűnt a munkahelyem is.

Ami ezután következett, az mégint csak sújtotta az egész Hauzer családot:

— Volt egy ittas jármüvezeté- ses karambolom, 1989-ben kocsival nekimentem egy fának. 1990ben tárgyalták az ügyet, augusztus 22-én vonultam be a börtönbe és idén március 26-án jöttem ki. Addig a feleségem fizette az OTP-t, nevelte a két gyereket. Én a tököli kórházban a sebészeten dolgoztam, mit lehet ott keresni.. . 1900 forinttal jöttem haza. Március 26-án a szabaduló levéllel bementem a hivatalba, s az ügyintézőnek elmondtam: a szabadulósegély nem csak adható, az jár, mégpedig a létminimum, ami 7000 forint. A nevelőtisztek mindig azt mondják, segíteni kell a beilleszkedést. De pénz nélkül mit csinálhat a volt elítélt? Betör. Itt meg az önkormányzatnál azt válaszolták, ilyen törvény nincs, örüljek a segélynek. Azt is egy hónap alatt kaptam meg... Én rokkantnyugdíjas vagyok, idegi alapon, de vannak itt bikaemberek, akik évek óta szociális segélyből élnek, mások a munkanélküli-segélyt kapják, s egész nap a flippert bűvölik.

De mit mond az esetről Czeg- lédi Istvánná, a szabadszállási ön- kormányzati hivatal jegyzője?

— Nem tartozunk a legszegényebb önkormányzatok közé, hiszen mi korábban is már gazdálkodtunk, így a rászorulókat eddig is segíteni tudtuk. Olyan döntés nincs, hogy a büntetésüket letöltőknek a létminimumot kötelező adni, azt pedig szabály nélkül is tudjuk, hogy a szabadunkat segíteni kell. Az ügyben illetékes kolléganő egyébként is csak a rendszeres segély mindenkori legmagasabb összegét utalványozhatja, ami 5360 forint. Hauzer Attila ügyében március 28-án iktatták a jegyzőkönyvet, s mert közben volt húsvét, április 2-án készült el a határozat. Ez tehát igen rövid idő. Az sajnos, valóban eltart egy-két hétig is, amíg a pénz eljut a címzetthez, de a házipénztárból a szabályok tiltják a kifizetést.

Mindezekből az is következik, hogy nem olyan selejt ügyintézőkkel dolgozunk itt. Sőt, Szo- boszlai Sándorné munkájával nagyon meg vagyunk elégedve, pedig az egyik legnehezebb feladat az övé. Azzal azonban mindany- nyiunknak szembe kell néznünk, hogy a gazdálkodás után a szociálpolitika és a gyámügy jelenti a legnagyobb gondot. S mostanság már nemcsak a korábbi nehéz helyzetűek jönnek, hanem a kétkeresős családok is, mert nem győzik a terheket.

Váczi Tamás

KÉPERNYŐ

Keménykalapok a szereidében

Csak akkor juthatunk el valahová, ha pontosan tudjuk, hol tartunk, mi szükséges az adott cél eléréséhez.

Saras, mocskos gazdasági udvarban keserűen, indulatosan fortyant föl egy idősebb parasztember néhány hete a képernyőn: „Legalább úgy élnénk, mint az osztrákok." Szavaiból kiderült, hogy szive szerint azt a kormányzatot támogatná, amely teljesítené óhaját. Éreztette, csak akarni kellene néhány főembernek és máris ott tartana mezőgazdaságunk, ahol szomszédainkké.

A riporter átsiklott kifakadá- sa fölött.

Mondhatta volna: tisztelt gazduram, a magyar parasztok életszínvonala mindig elmaradt a Lajtán túliakétól. Vegyük már észre, hogy meddig araszoltunk az elmúlt évszázadok általános európai fejlődésében. Nem untatom kedves olvasóinkat termelékenységi mutatókkal, hozamátlagokkal, életvitelhasonlításokkal, mellőzöm az iskolai végzettségre vonatkozó kimutatásokat.

A televízió javíthatná fölzárkózási esélyeinket, helyzettudatunkat összahasonlitó család- történetek vetítésével. Hány nemzedéken át tanulta például a homoki gazdálkodó a szőlő tudományát és hányén a jellemzőnek tekinthető osztrák paraszt? Miként osztja be idejét honfitársunk és miként a párhuzamos történet német ajkú szereplője? Hogyan szórakoznak a kinti falusi fiatalok és miként a mieink? Mire kötelezi a falusi közösség a lakókat. Néhány ilyen dokumentumműsor megtekintése után sokkal többen töprengenének arról, hogy mit kellene- tennie saját magának, a kisebb közösségeknek is

(!), hogy megközelíthesse az osztrák paraszt életszínvonalát.

Régi híradófelvétel kalauzolta a magyar televízió nézőit egy első világháború előtti angol gyárba. Keménykalapos urak dolgoztak a vasúti kocsikat ösz- szeszerelö műhelyben. Vagyis a kétkeziek öltözködésükkel sem akarták megkülönböztetni magukat a középosztálybeliektől. Próbált volna egy nagyüzemi munkás úriember módra öltözködni ezelőtt hetven-száz éve. Társai nézték volna ki maguk közül, ha polgár mivoltát így is hangsúlyozta volna. Neki kell alaposan rugaszkodnunk, ha „utol akarjuk érni” Európát.

Talán gyerekeink már otthonosan érezhetik magukat abban a bizonyos eszményi Európában?

Ki tudja? Tőlünk is függ! Értelmesebben élnek, ha értelmes életcélokat látnak maguk előtt, ha vonzó példaképek mozgósítják energiáikat, ha némely tévéműsorok, újságcikkek nem kábítják őket egészen fiatalon. A rejtett reklámműsorokkal tűzdelt Napraforgó legutóbb is (szóhasználatuk szerint) „fantasztikus dolgokkal” ámította a tisztelt ifjú publikumot. „Őrü- letesen” lelkesedett Éva néni az ötéves ifjú motorosbajnok szerelésén. Kétszer is a „hű de fantasztikus" szöges piros csizmákra parancsolta a kamerák tekintetét. Hány gyerek határozta el magában: addig nyúzza szüleit, amíg nem vesz neki hasonlót? Jó volna, ha Napraforgóék észrevennék: sok családban még kerékpárt is hiába kérnének a kisfiúk, kislányok. Bármennyire „fantasztikus”, de így van. Az a bizonyos helyzettudat még hibádzik abban a szerkesztőségben. . , ... Hírek a világgazdaságból

NÉGYNAPOS MUNKAHÉT

Négynapos munkahetet vezettek be — egyelőre csupán kísérleti jelleggel — a Peugeot egyik gyárában. Az újfajta munkaszervezés szerint a szerelő-, szalag és a kiszolgálórészlegek dolgozói ezentúl heti négy napon át dolgoznak, ám egy műszakban csaknem tíz órát teljesítenek. A munkaórák száma nem változik, a gépek kihasználása azonban 77 óráról több mint 96 órára nő hetenként, anélkül, hogy állandó éjszakai műszakot vagy rendszeres szombati műszakot vezetnének be. Az új munkaszervezéssel valamelyest növekedik a szerelésben résztvevők bére, anélkül, hogy túlóradíjat kellene fizetni nekik. Bár a második műszak alaposan belenyúlik az éjszakába — éjjel kettő után ér véget —, nem kell háromhetenként teljes éjszakai műszakban dolgozniuk. Érdekesség, hogy míg a gyári szakszervezetek egy része ellenezte az átállást a négynapos munkahétre, egy most közzétett felmérés szerint a francia fizikai dolgozók jelentős része vállalná a munkaidő megnyújtását egy harmadik heti szabadnap fejében. (MTI)

AZ ÖSSZEOMLÁS KEZDETE?

A Szovjetunióban kezdetét vette a gazdasági összeomlás és „e rendkívül veszedelmes folyamat beláthatatlan következményekkel” járhat ebben az országban éppúgy, mint Kelet-Európábán — jelentette ki Washingtonban a Nemzetközi Valutaalap (IMF) egyik tekintélyes tisztségviselője. „Az összeomlás kezdetét vette” a Szovjetunióban, ahol a bruttó nemzeti termék az idei első negyedévben 8 százalékkal csökkent közölte az IMF-tisztségviselő. A Szovjetunióban „rendkívül veszedelmes folyamat” zajlik, amely „beláthatatlan következményekkel járhat” mind a szovjetek, mind pedig a kelet-európai országok számára vélte az IMF-illetékes, és megjegyezte: a kelet-európai gazdasági reformprogramok veszélybe fognak kerülni, ha a Szovjetunióban nem normalizálódik a helyzet". Az IMF illetékese elvetette azt a gondolatot, hogy az iparilag fejlett országok e reformok beindítása előtt pénzügyi segélyben részesítsék a Szovjetuniót. „Egyetlen ország sem fektethet pénzt egy összeomlóban levő rendszerbe” — fejtegette, bár elismerte, hogy az emberbaráti segély s a technikai támogatás „hasznosnak bizonyulhat”. (AFP)

MENEKÜLÉS A DOLLÁRTÓL

Menekülnek a lengyelek a dollártól — tart a hónapokkal ezelőtt megindult folyamat, sőt erősödik. A több mint egy éve változatlan árfolyam és az inflációt ugyan nem ellensúlyozó, de 80 százalék fölötti zloty-kamatláb hatására a lengyelek többsége már nem tartja kifizetődőnek valutaszámlán tartani a pénzét. (MTI)

A PER TÁRGYA: BREKI

Jogi háború dúl a Walt Disney vállalat és a népszerű bábfigurák, a muppetek megalkotójának családja között. A Henson család beperelte a Disney-éket, azt állítva, hogy azok „nyíltan ellopták Jim Henson hagyatékát”. Nem tudni, mennyi igazság rejlik a Disney vállalat vádjaiban, de annyi bizonyos, hogy a család vagy kártérítést és büntetéspénzt követel, vagy pedig a Disney vállalatnak a muppetek- kel kapcsolatos hasznának háromszorosát. Az ügy 1989-ben kezdődött, amikor a Walt Disney vállalat beleegyezett abba, hogy megszerezze a Muppet-show számos szereplőjének szerzői és kiadói jogait, ám a kedvesen groteszk figurák kitalálója, Jim Henson 1990 májusában úgy halt meg, hogy a megállapodás még nem került aláírásra. (REUTER)