Petőfi Népe, 1991. április (46. évfolyam, 76-100. szám)

1991-04-11 / 84. szám

1991. április 11. • PETŐFI NÉPE • 3 Uszályhíd a Tiszán Zavartalan lesz a közlekedés (Folytatás a: 1. oldalról) — Az elmúlt években több alka­lommal vizsgáltuk a híd műszaki állapotát, és a tapasztalt korróziós folyamatok miatt kénytelenek vol­tunk 20 tonna össztömeg-korláto- zást bevezetni. Figyelembe véve a híd országos közúthálózatban be­töltött szerepét, ez a korlátozás ér­zékenyen érintette egyrészt az északnyugat, délkelet irányú tran­zitforgalmat, másrészt a közvetlen térség teherfuvarozó intézményeit. Meg kell említeni, hogy ez a 20 tonna korlátozás sem a vasúti for­galmat, sem a tömegközlekedési járatokat nem akadályozta. — A híd lezárása azonban több­letköltséget okozott a fuvarozók­nak, s növelte a csongrádi Tisza-híd igénybevételét. — Az előkészítési munkák so­rán, tekintettel a közlekedési érde­kekre, a híd térségében terelőutat építettünk, és a két part összeköté­sére — az országban először — úgynevezett TS-uszályhíd telepíté­sét terveztük. A TS-uszályhíd köz­forgalom számára történő igény- bevétele is bonyolult műszaki elő­készítést igényelt, mert a Tisza víz- szintingadozása meglehetősen nagy szélső értékek között válto­zik. A rendelkezésünkre álló ta­pasztalati adatok alapján mindkét parton két-két hídfőt építettünk ki, az egyik az alacsony, a másik a magas vízszint esetén használható. Ezzel a kialakítással nagy valószí­nűséggel a 20 tonna össztömeget meg nem haladó forgalom — ami ez idáig a hídon áthaladhatott — a terelőúton biztosítható. A tere­lőút hossza mintegy 800 méter, burkolatszélessége 6,0 méteres, ami a kétirányú forgalom számára biztonságos forgalmi sávokat je­lent. — Hogyan haladhat át a közúti és vasúti jármű az uszályhídon?- A TS-uszályhídon a közúti forgalom 4,20 méter széles pályán haladhat, váltakozva, egy irány­ban, forgalomirányító fényjelző készülékekkel szabályozva a híd­főkben. A vasúti forgalmat lebo­nyolító MÁV-igazgatósággal egyeztetve a híd lezárása 1991. áp­rilis 11.—1991. október 30. között történik, majd ezt követően, a téli időszakban a híd a forgalom szá­mára igénybe vehető. A javítás 1992. március 1-jén folytatódik és 1992. szeptember 5-éig tart a ter­vek szerint. Ebben az időszakban a hidat ismét lezárjuk, és a terelő­utat, valamint a TS-uszályhidat üzemeltetjük. A hid teljes lezárásá­nak időtartama alatt a vasúti forga­lom csak a hídfőkig halad, az uta­sok, a hídon a rendelkezésükre épí­tett gyalogosprovizóriumon átha­ladva, a másik hídfőben ismét vo­natra szállva folytathatják útjukat. — Ha magas lesz a Tisza vízállá­sa, mit tesznek a közlekedés pontos lebonyolítása érdekében? — Amennyiben a Tisza vízállása az uszályhíd üzemeltetését nem te­szi lehetővé, a teljes lezárás mellett életbe léptetjük a csongrádi Tisza­iadhoz vezető terelőút jelzőtábla- rendszerét. A tiszai hajóforgalom biztosítása miatt a TS-uszályhidat naponta 11.30 és 12.30 közötti idő­szakban megnyitják, ekkor a köz­úti forgalom várakozni kénysze­rül. A híd átépítésének fontosabb részleteiről a közlekedőket rend­szeresen tájékoztatni kívánjuk, melyhez kérni fogjuk a rádió, sajtó és a tévé segítségét. Egyben kérjük a gépjárművezetők megértését és azt, hogy aki teheti, útvonalát úgy válassza meg, hogy az ideiglenes átkelést elkerülje. Gémes Gábor Ma kormányülés A kormány csütörtöki ülésén — az MTI értesülése szerint rendeletet al­kot arról, hogy átmenetileg április 15- étől június 30-áig megemelkedik, még­pedig 1,20 forintról 6,20 forintra, a benzinben felszámított kötelező gépjár- műfelelősség-biztosítás díja. így a ben­zin ára ebben az időszakban, literen­ként, átlagosan 5 forinttal emelkedik. Korábban erről már döntött a kor-; mány. mölt; az előző döntést magábatr foglaló'jogszabályt kell jóváhagynia' sf testületnek. Július 1-jétől viszont beve­zetik Magyarországon a szerződéses kötelező gépjárműfelelősség-biztosítási rendszert, ami azt jelenti, hogy minden gépkocsi-tulajdosnak egyénenként kell szerződést kötnie az általa kiválasztott biztosítóintézettel. Szó lesz arról is, hogy a magyar állam reszt vesz-e a General Motors és a Rába Magyar Vagon- és Gépgyár vegyes vál­lalatában. Erre azért lenneszükség, mert a Rába jelenlegi körülményei között ' márriém tud felegét tenni a korábban Vál- Tätt kötelezettségeinek. A magyar Válla­lat anyagi helyzete rosszabb, mint ko­rábban prognosztizálták, s így arra len­ZSARUMELÓ VIRRADATIG ne szükség, hogy bizonyos infrastruktu­rális létesítményeket állami pénzből va­lósítsanak meg. Ha a központi segítség elmarad, akkor meghiúsulhat a vegyes vállalat. Mivel igen jelentős exportra van kilátás és a befektetés jövedelmező­nek ígérkezik, így elképzelhető, hogy a kormány részt vállal a befektetésben. Ugyanakkor jelenleg a költségvetés köztudottan igen nehéz helyzetben van, és a kormánynak nagyon meg kell néz­nie, hogy mire fordítja az állami forráso­kat. A döntésnél valószínűleg nyomós érv lesz az is, hogy a General Motors ma­gyarországi jelenléte egyáltalán nem lé­nyegtelen kérdés a kormány számára. Emellett több más lénia is napirend­re kerül. így például a fővárosi polgár- mester és a kerületi polgármesterek megállapodása. Éjszakai razzián a kalocsai rendőrökkel Nem a forintokon múlik minden Tanácskoztak a „kultúra munkásai” Kiskunhalason (Folytatás az 1. oldalról) Voltaképpen nem is csoda, hogy kerülik Kalo­csát a tilosban lopakodók. A városi kapitányság ugyanis megyénkben első helyen áll a bűncselek­mények felderítésében. Minden, ismertté vált eset tettesének közel hatvan százalékát fülöncsípik. Ha azt vesszük, hogy a fővárosban ez az arány még a tíz százalékot sem éri el, akkor a kalocsai zsaruk kihúzhatják magukat. Ugyanakkor, ahogy a köz­véleménytől visszahalljuk, nem macerálják fölösle­gesen a járókelőket, udvariasan intézkednek, de a törvény megszegőivel szemben határozottak. Ezen az éjszakán András István hadnagy volt az akcióparancsnok. Már induláskor tudtuk, hogy esetleg mire és kikre számíthatunk a szűrés alkal­mával. A parancsnok kész adatokkal állt elő: me­lyik ismert bűnöző milyen autóval, merre vette az irányt, esetleg mi lehet a célja, hova igyekezhet. Azt is megtervezték, hogy akció esetén, kik melyik ellenőrző ponton fogják igazoltatni az illetőket, hol várható felbukkanásuk, sőt, esetleges betörés­kor a tetten érés módozatait is előre megbeszélték. Percnyi pontossággal dolgozták ki a menetidőt, az ellenőrizendő „objektumokat". Elsősorban a vendéglátóegységek, boltok, áruházak és gázcsere­telepek álltak a rendőrök „védelme" alatt. Útköz­ben a parancsnokkal diskurálok. Érdekes informá­ciókat „csíptem" fel a bűnözők szokásairól. A gáz­cseretelepek fosztogatói például csak üres palackra utaznak. Egy Wartburgban 30-35 palackot lehet elhelyezni, ha kiszerelik a hátsó üléseket. Könnyíti a „gázosok" dolgát, ha kihivóan kifüggesztik a táblát, hogy: „Gáz elfogyott!” Dunapatajon ezt láttuk. Ami az üzleteket illeti: némelyik községben szin­te már irritáló a nemtörődömség. Dunavecsén a Platán vendéglő ajtói ugyan zárva voltak (3-4 cen­timéteres lötyögéssel), ám a külső rácsos ajtók tárva-nyitva, az egyik ablakon pedig úgy engedték be a friss levegőt, hogy nem lett volna művészet bejutni rajta. Mindez éjjel egy órakor. A ruházati bolt udvari kapuját sarkig tárva találtuk. Hartán, a Mini ABC-nél ugyanezt találtuk, no, meg egy gazdátlan kerékpárt. Solton lángra kapott a Széchenyi utca 8. szám alatt az udvari szemétrakás. A szél egyre inkább borzolta a lángokat, s ha a lakók nem veszik idő­ben észre, s nem fognak azonnal tűzoltáshoz, láng­ba borult volna a szomszéd épülete is. Szerencsére, fél óra alatt úrrá lettek a lángokon, a dunavecsei őrsnek nem kellett az önkéntes tűzoltókat riaszta­ni. A legmegrázóbb élmény az 51 -es úton ért ben­nünket, hajnali fél három tájban. Egy Trabant komótosan somfordáit előttünk, amikor hirtelen leállt az útpadkán. Utolérve —- mivel rosszat sejtet­tünk — bevilágítottunk a kocsiba. A jobb első ülésre arccal rábukott a vezető, nem tudtuk rrtire vélni a dolgot. Azt hittük, rosszul lett. A bal ajtót nem zárta be, hát rányitottunk. Csak hosszú no­szogatás után mozdult meg a kocsi vezetője, mi­közben azon tanakodtunk: mentőt hívunk. Ahogy hirtelen feleszmélt a hölgy, rendkívül megijedt. Súlyosbította a helyzetet, hogy süketnéma lévén, nem értette, kik vagyunk és miért nyitottunk rá. Utólagos feltételezésünk szerint hirtelenjében el­nyomhatta az álom, azonnal elaludhatott. Az egészből van egy tanulság: ha éjszaka megállunk az országúton pihenni, zárjuk magunkra az ajtó­kat és az ilyen kellemetlenség elkerülhető. Visszatérve Kalocsára, egyetlen bűncselekmény­ről értesültünk. Két járőrözés között (ami csupán fél órát jelentett) betörtek a Hársfa utcai élelmi­szerboltba, s 19 ezer forint értékű árut mentettek meg. Noha a tétel nem nagy. mégis bosszantó. Ám, amit elégedettséggel nyugtáztak a kalocsai rend­őrök: az igazi nagy halak kerültek a várost és környékét. Ebben, minden bizonnyal, az is közre­játszott, hogy az újonnan alakult vagyonvédelmi csoportok több községben is készenlétben voltak. Zs. Kovács István „Alulírottak a mai napon elhatároztuk, hogy kezdeményezzük a kiskunhalasi közművelődési dolgozók szakmai és érdekvédelmi körének meg­alakulását. Csatlakozásra hívunk fel mindenkit, aki kulturális területen közvetítő vagy alkotó tevé­kenységet lát el.” A fenti szándéknyilatkozat aláírásával zárták Kiskunhalason azt az összejövetelt, amelyet a helyi közművelődés dolgozói hívtak össze, április 5-én. — Milyen céllal?— kérdeztük a jelen lévő Huber Istvánt, a szakszervezeti klubkönyvtár igazgatóját. — Egyesületet hoznak létre a népművelők? — Mi a népművelés szót a lehető legtágabb kategóriában értelmezzük, tehát nemcsak a hivatá- tos népművelőkre gondolunk, hanem ugyanúgy a könyvtárban, levéltárban, múzeumban, egyálta­lán: a közművelődésben dolgozókra, a „kultúra munkásaira”. Mindannyian azzal a közös szán­dékkal jöttünk el, hogy kialakítsunk valamiféle együttműködést, hogy közösen képviseljük a szak­ma érdekeit és egyben saját érdekeinket. — Miért volt szükség az érdekvédelmi szervezet létrehozására? — A szervezet egy laza szövetség, egy szakmai fórumszervezet, ami azért jött létre, hogy tudjunk egymásról, együtt gondolkodhassunk végre, füg­getlenül attól, hol, milyen jellegű intézményben, milyen minőségben látunk el közművelődési fel­adatokat. Hogy egymásra figyeljünk, hogy egy­mást és magunkat ne engedjük kijátszani, összefo­gásra van szükség. — Milyen aktuális feladatok várnak a népműve­lésre, a népművelőkre ma, amikor a kultúra áruvá lett, amikor a gazdasági-társadalmi változások a kultúra ellen hatnak? Én úgy gondolom, hogy a kultúra bizonyos részeiben, bizonyos szempontból áruként funkcio­nál, akár annak tekintjük, akár nem. Említést kell tennünk a különböző vállalkozásokról is ... Még­is nagyon aggaszt: mi lesz akkor, ha a közösségek számára elvesznek a kultúra színterei? Ha a politi­kai-gazdasági helyzet odáig vezet, hogy nem tud­juk ezeket megőrizni, megvédelmezni, akkor, saj­nos, már igazán nem lesz kérdés, hogy milyen kultúrát csináljunk. Úgy érzem egyébként, hogy az egykor elsajátított népművelői, közművelődési is­mereteknek nincs sok helye a mai viszonyok kö­zött. Most többféle, sokszínű a feladat, s leginkább a társadalmi mozgásokra kell figyelnünk. Fontos feladatunk segíteni a bajba jutott, állásukat vesz­tett embereken, akár mentálhigiénés, akár más jellegű tevékenységekkel ... A népművelés mindig is nehéz szakma volt ma különösen az. Sokat hallani: nincs pénz erre, nincs pénz arra. Mégis úgy érzem, nem a forintokon múlik minden. Rengeteg jó kolléga él közöttünk, olyanok, akik nem szerez­ték meg a hivatalos népművelői képesítést, akiket eddig nem is igazán soroltunk a szakmabeliek kö­zé, pedig a kultúra asztalára legalább annyit tettek le, mint mi. Talán többet is. S most arra várunk, hogy ők valamennyien csatlakozzanak hozzánk. Elvégre mindannyian a „kultúra munkásai" va­gyunk . .. F. M. Visszamenőleg fizessék ki a munkanélküli­járadékot! (Folytatás az I. oldalról) ták meg, hogy a tagok egy része, akik rendelkeztek a munkamegál- lapodás-szüneteltető határozattal — amely ez esetben hiteles ok­mánynak tekinthető —. értesülve tagtársaikkal szembeni eljárásról, meg sem jelentek, hanem e megkü­lönböztetést bejelentették érdek- képviseleti szervüknek. Ezen a helyzeten igyekezett segí­teni az érdekképviselet, amikor el­járt az illetékes tárcánál, és a Mun­kaügyi Minisztérium helyettes ál­lamtitkára március 13-án keltezett levelében több vitatott kérdés tör­vényi értelmezését pontosította. Sajnos, még ezek után sem jutottak el a szövetkezeti tagok a munkaügyi kirendeltségeknél a regisztrálásig, illetve személyesen megjelenve, nyilvántartásba vétel nélkül elküld­ték őket. Az értekezleten megálla­podás történt a. következőkről: „A Kiskunsági Mezőgazdasági Szövetség azoknak a mezőgazda- sági szövetkezeti tagoknak, akik 1991. február 28. után váltak munkanélkülivé és a járadékfo­lyósítás egyéni feltételrendszeré­nek megfelelnek, vélelmezve, hogy megjelentek a munkaügyi kiren­deltségeken, ahol nem kerültek nyilvántartásba vételre, március 15-étől visszamenőlegesen járadé­kot kapjanak. A törvényi szabá­lyozás erre március 1-jével jogosí­taná őket, azonban javaslatunk­ban a helyettes államtitkári levél dátumát vettük figyelembe. Meg­ítélésünk szerint ezzel a lépéssel elrendezhető azok ügye. akik ön­hibájukon kívül kerültek kedve­zőtlen helyzetbe.” Ezt a levelet juttatták el a megyei munkaügyi központhoz. Sajnos, sem lapunkban megje­lent nyilatkozat, sem a mezőgaz­dasági szövetség állásfoglalása nem tudta jobb belátásra bírni a munkaügyi hivatalokat, amelyet bizonyít a következő, április 10-én kapott telex is: „Dr. Kiss Ferenc, a munkaügyi központ jogtanácso­sa (az értekezleten, s az újságban nyilatkozva) azt a felvilágosítást adta, hogy jogos a tsz-tagok köve­telése, a munkanélküli-járadék ügyében. Dolgozóinkat erről már tájékoztattuk, illetve április 9-én megismételtük. Ennek ellenére ma, 1991. április 10-én, 11 órakor a kiskőrösi munkaügyi hivatal, a Fülöpszállási Kunság Tsz munka­ügyi vezetőjének azt a választ adta, ne küldjön tsz-tagokat. mert nem foglalkoznak velük. Járdi Gyula munkaügyi vezető, Herpai János- né sztk-ügyintéző.” Ezek után már tényleg nem lehet tudni, mi az illetékes, a megyei munkaügyi központ véleménye sa­ját intézkedéséről? G. G. MIRE JÓ AZ ÖNVÉDELMI CSOPORT? In flagranti Nyárlőrincen Amióta infrazárakat, különféle riasztókat alkalmaznak az üzletek­ben, azóta bizony gyakorta meg­esik, hogy a rendőrök „in flagran­ti” érik a tetteseket. Vagyis munka közben csípik őket fülön. Ám olyan esetet bizonyára nem ismer a hazai — de talán még a külföldi kriminalisztika sem, amilyent a közelmúltban Nyárlőrincen pro­dukált az élet. Itt ugyanis a már „dolgozó” betörőbandát egy má­sik, ugyanilyen céllal érkező társa­ság zavarta volna meg munka köz­ben, hacsak nem figyeli mindkettő­jüket árgus szemekkel az éjszaka is éber önvédelmi csoport néhány tagja. Akik az elcsendesült falu fő­utcáján, kevéssel éjfél előtt, egy gyanúsan ide-oda furikázó 1500-as Ladára figyeltek föl előbb. A kocsi végigment a köves- útón, megfordult, visszajött, legvé­gül megállt az ABC előtt — eleve­níti föl a történteket Almási Dezső, aki Varga Lászlóval és Patkós Sán­dorral volt szolgálatban, a mintegy 120 tagot számláló társadalmi cso­portból, ezen az éjjelen. — Négyen ültek benne. Kettő kiszállt, felderí­tették a terepet, majd a harmadik­kal együtt eltűntek az épület háta mögött. A negyedik az.utcán sétál­gatva figyelt, nehogy megzavarják őket. Joggal merülhet, persze, most föl a kérdés az olvasóban: hogyan nem látták meg a három őrszemet? Almási Dezső csak sokat sejtetően mosolyog ezen, és nem árul el, csak annyit: figyelőhelyüket, jól átgon­dolva, „rejtett helyen” alakították ki, így a tolvajoknak nem tűnhetett föl még az sem, amikor egyikük segítségért a körzeti megbízotthoz indult. Akit végül mégsem kellett megvárniuk ellenakciójuk kezdeté­vel, mert a főutcán, időközben, egy másik falubelijük is föltűnt. A se­gítségével csípték csendben fülön a bolt előtt sétálgató őrszemet, majd a polgármesteri hivatalba vitték. Megérkezett Zoboki Károly fő­törzsőrmester és a boltvezető is. A kis csapat az ABC felé indult, ám a bent lévők mégis csak gyanút fogtak. Nem várták meg az érke­zőket, viszont zsákmányolni sem tudtak semmit. Eddig a történet az ilyenkor szokványos módon zaj­lott. Ellenben alighogy kiléptek a boltból, Nyárlőrinc hivatásos és alkalmi „rendőrei” újabb érkezők­re figyeltek föl. Utánfutót vonszo­ló Trabant igyekezett az üzlet felé e késő éjszakai órán. Gyors rend­őri igazoltatás: a bent ülők vala­mennyien Nagykőrösiek. Hogy mit kerestek éppen Nyárlőrincen? Azt a csomagtartójuk tartalma „mondta meg”. Gumikesztyűk, pájszerok, véső, csákány került ki a Trabantból. — Mert ez a társaság is a nyárlő- rinci üzletbe akart betörni — adja meg a magyarázatot Kovács Fe­renc őrnagy, a kecskeméti rendőr- kapitányság bűnüldözési alosztá­lyának vezetője. — Az ügy külön érdekessége, hogy a Ladában ülök is nagykörösiek voltak, és mit sem tudtak a később érkezők szándéká­ról. Igaz, ez kölcsönös volt. Egyéb­ként a bandák ismerték egymást, sőt, néhány napped előtte például részben közösen rámolták ki a tör­teit' tanyasi boltot. Pillanatnyilag a nyolc jómadárból — akik között egy hölgy is van öten a vendég­szeretetünket élvezik. A többieket keressük. Kovács őrnagy elismerően szól a nyárlőrinci önvédelmi csoport­ról. Ez a fogásuk már a második, az első még tavaly, az év végén történt. Akkor a gázcseretelep éj­szakai tolvaját sikerült a segítsé­gükkel elfogni. Nagyon lényeges, hogy azok­ban a községekben, ahol ilyen cso­portokat szerveztek, érezhetően ja­vult a közbiztonság. Mert hiába él ott áltáléiban a körzeti meghízott, ha egyedid van. Önkéntes segítői szabad idejük egy részének feláldo­zásával örködnek éjszakánként a falvakban. Természetesen, ha bár­milyen gyanús dolgot észlelnek, azonnal riasztják a hivatásos rend­őrt. Mint ebben az esetben Zoboki Károly főtörzsőrmestert. Akit a kecskeméti rendőrkapitány ezért az akcióért elismerésben és pénzjuta­lomban részesített. N. N. M.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents