Petőfi Népe, 1991. április (46. évfolyam, 76-100. szám)

1991-04-08 / 81. szám

1991. április 8. • PETŐFI NÉPE • 3

VAN VAGY NINCS?

Az E-hitel működik, csak éppen hozzájutni nem lehet

A maga idejében lapunkban is beszámoltunk arról, hogy a Bács-Kiskun megyei Konzum Kereskedelmi Vállalat 14 kereskedelmi és vendéglátóegységét privatizálták a múlt év végén. Tíz üzletet heten vettek meg, közülük csak ketten tudtak készpénzzel fizetni. A többiek az először egzisztenciaalapnak nevezett hitelre számítottak. Az e kölcsönfonna folyósithatóságáról szóló kormányrendelet akkoriban már érvényben volt, azt pedig az illetékesek nyilatkozataiból tudta az egész ország, hogy az E-alap a privatizáció hitelforrásaként szolgál majd.

A Konzum-üzleteket vásárlók ennek ellenére nem jutottak hozzá — azóta sem — a kölcsönhöz. Sokáig az is kétséges volt. egyáltalán kapnak-e bármilyen hitelt? Mert ha nem, nemcsak hogy nem tudják megvenni a versenytárgyaláson elnyert boltot, hanem még a több százezer forint bánatpénzt is elveszítik. Itt tartott az ügy, amikor az E-alap elosztásában (is) szerepet vállaló Országos Kisvállalkozásfejlesztési Iroda elnökhelyettese, Csaná- dy Ágnes azt nyilatkozta a rádióban: igaz, hogy az E-alap gyakorlatilag nem működik, de még nem is igényelt belőle kölcsönt senki. Azt mondta: a Kónzum-boltokat vásárlók készpénzzel fizettek.

Szóval nem elég. hogy csapdába estek a szerencsétlen vállalkozók, mert hittek a kormánynak, de ráadásul le is tagadták őket Ám, mint azóta kiderült, mindez csak kezdete volt az igazi bajnak.

AZ EGÉSZ ORSZÁG ÚGY TUDTA

Úgy alakult, hogy az egyik pórul járt vállalkozó férje — nevezzük Vállalkozónak — vette kezébe az ügyet, a többiek csatlakoztak hozzá. Tény, hogy ez a házaspár került a legnehezebb helyzetbe, hiszen több mint nyolcmillió forintban állt meg az általuk elnyert üzlet licitje. A férj most — dokumentumokkal alátámasztva — a következőképpen mondja el a történteket:

— A feleségem a múlt év december 2-án adta be a pályázatát, amiben arra a kérdésre is válaszolnunk kellett, hogy miből akar fizetni? írtuk, hogy hitelből. Utólag bánjuk, hogy nem tettük hozzá, milyenből, de magától értetődőnek vettük, hogy az E- aiapból, hiszen a kormány direkt a privatizáció támogatására hozta létre. Az alapról szóló rendelet november 27-én jelent meg. Tehát érvényben volt december 4-én, amikor a Konzum levélben figyelmeztetett bennünket: feltételezhetően nem kapunk hitelt az alapból a versenytárgyalásig. Arra gondoltunk — mert ilyen értelemben nyilatkoztak az illetékesek is.-—< hogy csak idő kérdése, mikor kezd működni ez a hitelrendszer. ^

December közepén, a versenytárgyaláson az Állami Vagyonügynökség (ÁVÜ) képviselője figyelmeztette a résztvevőket: nincs, aki megmondhatná, miért nem lehet az E-alaphoz hozzáférni, de ennek tudatában üljön le mindenki tárgyalni. Mindez az utolsó Konzum-bolt versenytárgyalásán hangzott el, akkor is a vállalkozók kérésére foglalkoztak a kérdéssel.

— Azt követő nap, hogy a feleségem számára elnyertük az áltatank megpályázott üzletek- tóMkérelmet- irtunk-a -Ofenk.nak — folytatja a Vállalkozó —i_Természetesen nem k^ptimk töl-? csont; ma# csSk 4zért sem, “mért 4§aÁ*i 4;i

#-1 cfectí lcfto#a' feleségem jogosult az üzlet megvételére, mivel a vagyonügynökség nem küldte meg a közjegyzői okiratokat. A többiek is e nélkül próbáltak tárgyalni a bankokkal, persze, eredménytelenül. Ezért a vagyonügynökség által összehívott egyeztető tárgyaláson írásos emlékeztetőt kértünk a versenytárgyalásról. Majdnem egy hónappal később kaptuk meg, pedig maga az ügynökség is egy hónapos határidőt adott nekünk a szerződéskötéshez. Pontosabban: 30 munkanapot. A Konzum vállalat igazgatója ezen a tárgyaláson így nyilatkozott: a Magyar Nemzeti Bank munkatársa szerint körülbelül két hét múlva, talán, hozzáférhető lesz az E-alap,

Nem lett az, sőt. A róla szóló kormányrendeletet is vissza kellett vonni, mert a hitel egyik részét ígérő német fél feltételeit a magyar kormány nem pontosan ismerte. Az E-alap E-hitellé változott, de hozzájutni továbbra sem lehetett.

A BANKOK KORREKTEK VOLTAK

— Január 18-án újabb egyeztető tárgyalásra ültünk ősszé a vagyonügynökséggel folytatódik a történet. Ekkor mi. vállalkozók azt kértük, hogy egészen addig, amíg nem kapunk

hitelt, ne kötelezzenek bennünket szerződéskötésre. Egy újabb határidőben, február 15-ében egyeztünk meg az ÁVÜ-vel.

Múlt az idő. de semmilyen hitelt nem kaptak továbbra sem a vállalkozók. Már csak azért sem, mert a bankok írásbeli nyilatkozatot kértek arról, hogy a privatizált üzletből mennyi az állam tiszta bevétele. A jogszabályok szerint ugyanis ez az összeg szolgálhat a vevőnek nyújtható hitel alapjául. Az ÁVÜ azonban nem adta meg a kért információt.

— Biztatást sehonnan sem kaptunk, a határidő viszont vészesen közeledett, ezért teljes bedobással elkezdtük keresni az E- alapot. Január21. és 25. között írtunk minden banknak, plusz két takarékszövetkezetnek, az Országos Kisvállalkozásfejlesztési Irodának és Antall Józsefnek. Tőle azt kérdeztük: mit tegyünk szorongatott helyzetünkben, melyik bankhoz forduljunk? A miniszterelnökihivatal, több mint egy hónap múlva, lényegében azt válaszolta, hogy hivataluk nem pénzintézet. Használható információt a Magyar Nemzeti Banktól kaptunk, arról tájékoztattak bennünket, hogy az E-alap hitellé változik és majd a kereskedelmi bankok folyósít hatják. Az Agrobank Rt. türelmünket kérte és jelezte, hogy kérelmünket függőben tartja.

Csakhogy a bankok korrekt információi sem biztosíthatták a vállalkozókat arról, hogy a szerződéskötés idejére hozzájutnak az E-hitelhez. A Vállalkozó ezért tette meg a következő lépést:

Az Agrobanknál letettem annyi pénzt, amennyi a hitelfelvételhez szükséges saját erőt jelenti, így a banktól kaptam hitelígérvényt. Az ÁVÜ azonban nem reagált rá, így továbbra is maradt számunkra a kényszer, hogy ha a szerződéskötés határidejéig nem kapunk E-hitelt, másmilyent kell felvenni. A vagyonügynökség kijelentette, hogy ha nem fizetünk február 15-éig, újra licitáltatja az üzletet. Pedig eredetileg arról volt szó, hogy ilyen esetben a versenytárgyalás második „helyezettjének” ajánlják fel megvételre.

NYAKATEKERT INDOKLÁS

Amitől annyira féltek, bekövetkezett. Mert nem akarták elveszíteni a bánatpénzt és az üzletet, kereskedelmi hitelt vettek fel.

— Az Agrobankkal kötött szerződésünkben benne van, hogy E-hitelből származó kölcsönt kértünk, ezt azonban nem tudják teljesíteni, mivel erre vonatkozó végrehajtási jogszabály nincs. Ezért kaptunk kereskedelmi hitelt, 36 százalékos kamatra, öt évre, 5 százalékos (egyszeri) kezelésiköltség-díjjal. Jövőre kell kezdeni a törlesztést, a kamat viszont a kölcsönfelvétel napjától „ketyeg”. Februárban 10 napra 70 ezer forintot fizettünk, teljes hónapra ennek háromszorosa lesz a kamat.

A legborzasztóbb az a dologban, hogy az sem biztos: a már felvett hitelt egyáltalán átválthatják-e a kedvezményes feltételek- hezjjftött t-felteiü-? .. . .

V- Arról van szó ugyanis — magyarázza a Vállalkozó , hogy raÁÜJteí-töl kfiniuíit kellett együyílutkdZatöt arról, hogy a priva- tizálásból mennyi az állam bevétele, ugyanis csak ez az összeg vehető a hitel alapjául. Az ügynökség azt válaszolta: a bank tárgyaljon velük erről. Igazán rendesek voltak az agrobankosok, eljártak az ügyben. Nos, nekik az ügynökség azt is megmondta, amit nekünk nem, nevezetesen, hogy a Magyar Nemzeti Bank fogja eldönteni: egyáltalán kaphatunk-e E-hitelt? Mert igaz, hogy privatizált üzletet vettünk, de az már a mi tulajdonunk. E-hitel pedig csak állami tulajdon vásárlására adható.

A cikkíró számára teljesen világos, hogy ez csak egy nyakatokért indoklás. Az igazi ok valami más. A vállalkozók kiszámolták, mennyit veszítenek, ha nem kapják meg az E-hitelt. Egyikük évi 700-800 ezer forintot hét éven keresztül, másikuk körülbelül egymilliót összesen. Mindannyiuk véleménye az: ilyen körülmények között ráfizetnek a vállalkozásukra.

, Miért jó az az államnak, ha a vállalkozók tönkremennek? Miért jó, ha — okulva a; történtekből — ezután mások nem vállalkoznak? Miért jó, ha tisztességes garancia híján, illetve az állam mint üzleti partner megbízhatatlansága miatt leáll a privatizáció - , ami, igaz. eddig is csak vánszorgott. Mindez miért jó, kinek jó, kiknek jó ... ?

Almási Márta

BAJAI ÉS KECSKEMÉTI KÖRKÉP

Diákétkeztetés — éhező gyerekek ?

„Mi, pedagógusok, tudjuk a legjobban, hogy egyre több az ellátatlan gyerek. Sokszor fordul elő, hogy reggeli, tízórai nélkül jönnek a tanulók iskolába. Ha most, az emelt térítési dijakkal a szülők még az ebédet sem tudják kifizetni, akkor a gyerekek estig éhen lesznek. Támogatást, segítséget várunk, hogy tanulóink legalább ebédet kaphassanak. Reméljük, meghallják segélykiáltásunkat mindazok, akik a gyerekek érdekében tenni tudnak!” — írta szerkesztőségünkhöz címzett levelében Tamásné Mészáros Agnes bajai pedagógus.

— Gyermekvédelmi felelős vagyok a bajai kisegítő iskolában — fűzi tovább mondanivalóját Tamásné, immáron személyesen. — Speciális iskola a miénk: enyhe fokban sérült gyermekek bentlakásos intézménye. Az sem titok, hogy jó néhány cigány tanulónk van, rendezetlen családi háttérrel. A bajai önkormányzat 50 forintban állapította meg az egész napos étkezés (tízórai, ebéd, uzsonna) térítési díját, ami gyermekenként havi mintegy ezer forintot tesz ki. Nincsenek még konkrét adataink, hogy hány szülő mondja vissza emiatt a gyermekétkeztetést, s hányán maradnak majd éhen. Nem háríthatjuk el a felelősséget magunktól azzal, hogy miért nem dolgozik a szülő, vagy osztja be a pénzét. A gyereket nem büntethetjük, nem éheztethetjük. Kilátástalan a helyzetünk.

* * *

1991. február 15-én lépett hatályba az a kormányrendelet, amely korcsoportokra lebontva tartalmazza a közétkeztetési ellátásra vonatkozó élelmiszer-nyersanyagok energia- és tápanyagtartalmának alsó.hátárát. Mindez halaszthatatlanná tette a térítési díjak felülvizsgálatát. Szakemberek számításokat végeztek, milyen összegből teljesíthető a gyermekek korszerű étkeztetése, a központilag meghatározott tápanyagminimumok figyelembevételével. így az önkormányzatok annak függvényében határozták meg áraikat, hogy miként tudtak megegyezni a szolgáltatóval, vagyis a Vendéglátóipari Vállalattal.

Ily módon emelkedtek, például, Kecskeméten az általános iskolai ebéd nyersanyagköltségei (ezt fizeti a szülő) 23 forintról 30 forintra, a napközis díj 35 forintról 45 forintra.

* * *

Kct és félszer többen vették igénybe az általános iskolások közül a háromszori étkezést, mint csak az ebédet. Most az arány megfordult — olvassa ki a statisztikából Koncz Sándorné, az alapfokú oktatási intézetek (Kecskemét) gazdasági ügyintézője. — Ahhoz, hogy senki se mondja le anyagi megfontolásból a diákétkeztetést, módosítani kellene a rászorultsági keretet, amely tavaly óta nem változott. Ha ez nem történik meg, akkor, véleményem szerint, 10-15 százalékkal csökkenni fog a befizetők száma. A térítési díj valóban drasztikusan emelkedett, azonban égetően szükség volt már a nyersanyagnorma meghatározására. Az elmúlt évben kifejezetten rossz minőségű volt az étel, míg az új normák életbe lépésétől kezdve minőségi javulást tapasztalhatunk.

* * *

A kecskeméti Petőfivárosban, a Vásárhelyi Pál Általános Iskola saját konyhával rendelkezik. így hát nem volt kiszolgáltatva az önkormányzat és a Vendéglátóipari Vállalat alkuját követő megegyezésnek. Maguk számoltak, kalkuláltak, s a napközis díjat 40, míg az ebéd térítési költségét 27 forintban állapították meg. Jó néhány forinttal olcsóbban jönnek tehát ki, mint a Vendéglátóipari Vállalat. Nem is mondta vissza az ebédet egyetlen gyermek sem.

* * *

— A nyersanyagárak átlagosan 40 százalékkal emelkedtek — emlékeztet

Lovász Attila, a Vendéglátóipari Vállalat igazgatóhelyettese —, ezzel szemben mi az elmúlt évben egyszer sem emeltünk árat. 1990 utolsó hónapjaiban már tarthatatlanná vált a helyzet, hiszen a rendelkezésünkre álló pénzből csak a legolcsóbb, gyenge minőségű nyersanyagokra futotta. Az új normával és az emelt költségekkel viszont nagyban javult a minőség. Igazán korszerű, a gyermekek életkori sajátosságainak megfelelő ételeket tudunk biztosítani. A diákétkeztetés számunkra minimális nyereséget hoz. Míg a vendéglátásban 100 százalék feletti rezsi- költséggel dolgozunk, addig a diákétkeztetésben 60 százalékossal. Ebből fizetjük a munkabért, a szállítási, amortizációs és egyéb költségeket. Ne higy- gyék tehát, hogy ez nagy üzlet számunkra!

* * *

Egyetlen szülőnek sem kell magyarázni, hogy mennyibe kerül akár egy szelet vajas kenyér még akkor is, ha magunk készítjük. De a gyermek ebből még mit sem ért. Felfoghatatlan számára, hogy miért jut felvágott is padtársa zsemléjébe, amikor az övében csak lekvár van. A pedagógusok mondják, hogy egyre több az éhgyomorral iskolába menő gyerek, akinek a nagyszünetben nincs mit a padra terítenie, s ebédre sem várja meleg leves. Döbbenetes, de tényszerű: gyermekek éheznek körülöttünk. Magyarországon, 1991-ben!

G. Tóth Tímea

NYUGATI KOCSIT KAPNAK A KÖRZETI MEGBÍZOTTAK

Esélytelen versenyfutás a bűnözéssel

Magyarországon ma már inkább közbizonytalanság van, nem közbiztonság. Az 1990-es év bűnügyi statisztikája azt mutatja, hogy tavaly, az 1989-es évhez képest 51 százalékkal emelkedett az ismertté vált bűncselekmények száma. Egyes szakértők szerint a tavalyi több mint 300 ezres bűncselekményszám 1991-ben felkúszhat akár félmillióra is. A növekvő számú bűncselekmény mellett a rendőrség működésének személyi, tárgyi, anyagi feltételei siralmasak. Hiába van új helyzet a bűnözésben, a rendőrség e kihívásnak még nem tud megfelelni.

— Mire elég a költségvetésből az idén kapott 19 milliárd forint? — kérdeztük Suha Györgytől, az Országos Rendőr-főkapitányság sajtóirodájának vezetőjétől.

— Arra, hogy a rendőrség éppen csak fenntartsa magát. Ez az összeg a tavalyi évhez képest 9 százalékos növekedést mutat, de ha figyelembe vesszük az inflációt és a rendőrséggel szemben támasztott, egyre nagyobb igényeket, akkor azt mondhatom, hogy szinte semmire sem elég. Ebből

csupán a létezésünket tudjuk biztosítani. Csak az amortizációs keret követi az inflációt, ami azt jelenti, hogy a Zsigulikat le tudjuk cseréim. Szerencsére, már nem másik Zsigulira, hanem Volkswagenre és Fordra, miután a BM által kiírt tendert ezek a cégek nyerték el.

— Vidékre is jut majd ezekből az autókból?

— Elképzeléseink szerint elsősorban a vidéki kapitányságok, rendőrőrsök kapják, miután itt a legrosszabb a helyzet. Ezeken a helyeken az autó létkérdés. Mindenképpen először a körzeti megbízott kocsiját cserélik le, már ahol egyáltalán van. Mert cserére van lehetőség, fejlesztésre, új igény teljesítésére azonban nincs. Az év második felében már valószínűleg zömmel nyugati autók járják az utakat.

— A technikai felszereltség is eléggé siralmas a kapitányságokon. Mihez jutottak, s jutnak hozzá külföldi segítséggel?

— E tekintetben, bizony, igen messze vagyunk Európától. Technikai színvonalunk a 60-as évek végének, a 70-es évek elejének felel meg. Elsősorban a német, a holland és a francia rendőrség támogatja segélycsomagokkal a magyar rendőrséget. Felmerült egy újfajta kapcsolat lehetősége a svájciakkal: ők magyar rendőröket képeznének ki, svájci rendőrök pedig hozzánk jönnének, viszonossági alapon. De nem hiszem, hogy az európai méretű koldulás a rendőrség gazdasági helyzetét valóban megváltoztathatja. A saját bajainkat elsősorban magunknak kell megoldanunk.

A múltkor odajött hozzám egy úr, aki nagyon fel volt háborodva azon, hogy a rendőrségi előfutó Mercedesek gumija olyan tükörsima, hogy a műszaki vizsgán biztosan nem mentek volna át. Kérdezte tőlem, miért nem cseréljük le ezeket az életveszélyes gumikat. Mondtam, hogy nincs valutánk, márpedig ezek a gumik csak valutáért szerezhetők be. Nos, ez az úr legközelebb hozott nyolc darab gumit. De ez, ugye, nem lehet általános megoldás!

— A megyei rendőr-főkapitányságok élén a közelmúltban személycserék történtek, amelyek a legtöbb esetben nem egyeztek az önkormányzatok álláspontjaival. Mi erről a véleménye?- A megyei rendőrfőkapitányokat ebben az évben először — s szerintem majdnem biztos, hogy utoljára — pályázati rendszerben választották meg, és ennek során 60-70 százalékban kicserélődtek a vezetők. A továbbiakban a megyéken belül, a kapitányságok élén is változás lesz. Az önkormányzatok szerepe a kétféle választáskor alapvetően eltérő. A megyék élén történt változásokat az önkormányzatok csak véleményezhették, bár ebbe is volt beleszólásuk, hiszen egy vélemény is alakíthat döntést. De ténylegesen megakadályozni valóban nem tudták a kinevezést. A kapitányságok vezetőinél a helyzet egészen más. Itt az ön- kormányzat vétójoggal rendelkezik. Tehát adott esetben a neki nem tetsző pályázót megakadályozhatja abban, hogy elnyerje a kapitányi posztot.

— Bár az önállóság lehetősége is nagy dolog, ám anyagi fedezet, anyagi háttér nélkül

nem sokra lehet vele menni. Siralmas állapotok uralkodnak a vidéki kapitányságokon, rendőrőrsökön. Mire futja a költségvetésükből?

— Egyes helyeken valóban tragikus a helyzet. Például az ingatlanfelújításra elkülönített 780 millió forint csak arra elég, hogy ne dőljön össze a körzeti megbízottak irodája. A fogdafelújítási program lehet, hogy sokakban ellenérzést vált ki, és megkérdezik: ebben a helyzetben miért kell fogdákat építeni, felújítani? A válasz erre az, hogy azért, mert a magyarországi fogdák döntő többsége emberi tartózkodásra alkalmatlan. Ugyanakkor némelyik fogda 140 százalékos telítettséggel működik.

A bérek jelentős emelésére ebből a költségvetésből nem is futja. Az idei 20 százalékos béremelés ellenére a rendőri fizetés nem teszi vonzóvá ezt a pályát. Pedig most, hogy tömeges a munkanélküliség, a rendőri pálya Európa majd’ mindegyik államához hasonlóan nálunk is vonzó lehetne. Ráadásul az új magyar rendőrség alapkoncepciója, hogy minél

több intézkedő rendőr legyen a falvakban, városokban, az utcán, aminek a megvalósításához sok új rendőrre lenne szükség.

— Az önkormányzatok miként vállalnak részt a rendőrség működési feltételeinek biztosításában, javításában?

Már most vannak komoly, jelentős kezdeményezések. Sok helyen önkormányzati, megyei bűnmegelőzési alapítványokat hoznak létre, s magánszemélyek is segítenek adományokkal. Az egyik dunántúli faluban, például, az önkormányzat vett egy Zsigulit a körzeti megbízottnak. Más kérdés, hogy most törhetik a fejüket, miből tartják fenn azt a kocsit. Elsősorban a megyékben működnek nagyon jól a bűnmegelőzési, közrendvédelmi alapítványok, amelyek például a hírrendszer fejlesztését segítik. Persze, ez a rendőrség átfogó fejlesztéséhez, korszerű, technikailag, szakmailag ütőképes szervezetté alakításához nem elég. Tudomásul kell venni, hogy a rendőrség pénzbe kerül, mégpedig sok pénzbe.

H. M.