Petőfi Népe, 1991. április (46. évfolyam, 76-100. szám)

1991-04-06 / 80. szám

1991. április 6. • PETŐFI NÉPE • 11 ,\ RÖVIDEN 0 RÖVIDEN 0 RÖVIDEN • A Kiskunmajsa férfi ifjúsági kézilabdacsapa­ta visszalépett a megyei bajnokságtól, így a hét végi műsorban közölt Dutép SC—Kiskunmajsa II. mérkőzés elmarad. A szövetség úgy határozott, hogy a csapat eredményeit nem törli, hanem a két-két pontokat 0—0-ás gólkülönbséggel a kisor­solt ellenfelek kapják. • Április 7-én, vasárnap Kiskunhalason az ÁMK-csarnokban 11 órakor kerül sor a Kiskunha­lasi AC—Kecskeméti TE NB U-es női kézilabda- mérkőzésre. Az ifjúsági csapatok a felnőtt-találkozó után, 12.30-kor mérkőznek egymással. • Csütörtökön este a 7. helyért lejátszotta má­sodik mérkőzését a Bajai SK és az Atomerőmű N B 1-cs férfi kosárlabdacsapata. Az első félidőben Morgen és Munteán kosaraival szinte végig a ven­dégek vezettek 2-3 ponttal. A félidő derekán pályá­ra lépett Mihalovics révén aztán 24—22-re fordí­tott a BSK, de az előny csak néhány pillanatig tartott, és a szünetben már 50—35-ös paksi veze­téssel vonultak pihenőre a csapatok. A második játékrészben a távolról remekül dobó Hosszú ko­saraival sikerült négy pontra felzárkózni a bajaink­nak. Sajnos a hazai játékosok sem a lepattanók megszerzésében, sem a centerjátékban nem jeles­kedtek, így ismét elhúzott a Paks, és végül 99— 86-ra megnyerte a mérkőzést. A hazai csapatból Hosszú István (27/12) játéka emelkedett ki, az Atomerőmű gárdájából Morgen (25/6), Stankie- wicz (25) és Munteán) (20) tűnt ki. Ezzel az összesí­tésben 2—0-ra a paksi együttes vezet. KÖZLEMÉNY | MEGYEI KOROSZTÁLYOS LABDARÚGÓ-VÁLOGATOTTAK TORNÁJA A Kecskeméti Sport Club Elnökségének rendkívüli üléséről Bács-Kiskun megye és Kecskemét város legnagyobb és legeredménye­sebb sportegyesülete a KSC, az el­múlt hónapokban kialakult gazdasá­gi és pénzügyi problémák miatt rendkívüli elnökségi ülésen vitatta meg helyzetét, további működésének lehetőségeit. A vezető testület — amelyben minden sportág képvisele­te biztosított — alapos és heves vita után kialakította állásfoglalását a jövőről, amelyet az alábbiakban a közvélemény tudomására hoz: — A KSC 1972 és 199« között Kecskemét Város Tanácsa és Bács- Kiskun megye sportegyesületeként évente mintegy 15-16 millió forint eredményességi és céltámogatást ka­póit. A megyei közgyűlés elnöke azonban a napokban átiratban érte­sítette a klubot, hogy 1991-től a me­gyei közgyűlésnek nincs lehetősége a támogatásra. — A KSC-t jogi tagként, reklám- költséggel, sportállásokkal és egyéb formákban megalakulása óta több mint harminc helyi szponzor segítet­te. Ezek a támogatások az ismert súlyos gazdasági problémák miatt 1991-től ugyancsak megszűntek, s ez közel 5 millió forintos kiesést jelent. A KSC elnökségének tagjai egy­öntetűen kinvilatkozták: a megyei közgyűlés és a szponzorok „gyors kivonulása" a KSC támogatásából oly mértékű pénzügyi hiányt jelent, amit a testület tagjai és a szakosztá­lyok vezetőségei nem tudnak pótolni. A klub 1990. évi költségvetési be­vétele elérte a 30 miüió forintot, eh­hez viszonyítva 1991-re ennek csak mintegy fele várható, amelyből a KSC 9 szakosztálya nem üzemeltet­hető. Ezért a KSC elnöksége állásfogla­lásában megállapítja: 1. Az 1991. évi támogatások hiá­nya miatt a KSC valószínűleg csak amatőr szinten, minimális minőségi eredményekkel tartható együtt, eh­hez legalább 50 százalékos leépítés szükséges! 2. A KSC társadalmi munkában működő elnöksége nem vállalja fel, hogy a megyeszékhelyen több évtize­de kialakult, jól működő verseny­sportszakosztályok bármelyikét megszüntesse. 3. Az elnökség kinyilvánítja, hogy a labdarúgó-szakosztály sem tud tá­mogatás nélkül működni. Mint ahogy a városban sok más, támoga­tást kapó intézmény sem képes ön­fenntartó lenni.) A KSC sportolói, sportvezetői tisztában vannak azzal, hogy az or­szágban minden minőségi sporttal foglalkozó egyesület a fizetőképte­lenség, a felszámolás állapotában van, így a KSC is. Április hónapban már a versenyeztetésre is alig van fedezet, ezért a szakosztályok spor­tolói még ösztönzési juttatásaikat sem kaphatták meg. Az elnökség úgy ítéli meg, hogy a helyzet kilátástalan, a teljes csőd va­lószínűleg az év közepén bekövetke­zik! A testület a KSC megmentése re­ményében sportalapítvány létreho­zásán, vállalkozások szervezésén dolgozik, de a pillanatnyi túléléshez, fizetőképességhez a megyei közgyű­lés pénzügyi támogatására szükség lenne. A KSC elnöksége kéri a város sportszerető lakosságát, a gazdasági egységek és vállalkozások vezetőit, hogy anyagi támogatásukkal segít­sék megmenteni a Kecskeméti Sport Clubot! Németh Ferenc elnök Király József ügyvezető elnök Serdülők az országos döntőben Kalocsán befejeződött négy megye (Csongrád, Békés, Jász-Nagykun- Szolnok és Bács-Kiskun) serdülő- és ifjúsági labdarúgó-válogatottjainak tornája. A nagy érdeklődéssel kísért megméretés végső célja az országos döntőbe kerülés volt. Ez a serdülőknél a Bács-Kiskun megyei csapatnak sikerült, mivel 5 szerzett ponttal megelőzte valamennyi vetélytársát. Az ifjúságiaknál Békés végzett az élen, itt sajnos megyénk fiataljai zárták a sort... Az utolsó nap eredményei, serdülők: Bács-Kiskun — Csongrád 1—1, (0—1); Békés—Jász-Nagykun-Szolnok 4—0, (1—0). Végeredmény: 1. Bács-Kiskun (Hatvani, Markó, Bartha. Kókai, Kuti, Gillica, Urbán, Rádi, Fenyvesi, Sámel, Hegedűs, Erdélyi, Jusztin, Font, Andróczki, Patai, Unyi, Máté, Miklós. Vass. Edző: Bognár István: 5 pont. 2. Békés 4; 3. Csongrád 3; 4. Jász-Nagy- kun-Szolnok 0 ponttal. Ifjúságiak:Csongrád—Bács-Kiskun: 3—0, (1—0); Békés—Jász-Nagy- kun-Szolnok: 3—0, (0—0). Végeredmény: 1. Békés 4 pont (6—3), 2. Jász-Nagykun-Szolnok; 4. (6—4), 3. Csongrád 3, 4. Bács-Kiskun 1 pont­tal. A két első helyezett került be a júniusi országos döntőbe. • A továbbjutott megyebeli válogatott. (Farkas Tibor felvétele.) OLVASÓNK ÍRJA JÁTÉKOSKÉNT A FELLEGEKBŐL ESETT A FÖLDRE A tanítványok sikere a mester elismerése Ha az utóbbi években valaki ránézett a megyei labdarúgó-bajnokság ifjúsági tabellájára, akkor bizo­nyára az volt a benyomása, hogy „megállt az idő”. A táblázat élén ugyanis legtöbbször a Kalocsai SE foglalt helyet. Ilyen sikersorozat nem lehet véletlen, emögött tudatos nevelőmunkának kell lennie, gon­dolkodtam, miközben ráakadtam a kalocsai „siker­kovácsra”, Tamás Ferencre, akitől először labdarú­gómúltja felől érdeklődtem... — Mivel gyerekkoromban még olyan nagy tudású, remek játékosok rúgták a labdát az NB I-ben, mint Bozsik, Albert, Tichy vagy Mátrai, nem véletlen, hogy én is focista akartam lenni — mondta az apró termetű mester. — Az 1966-os vb évében lettem igazolt játékos Kalocsán és a korosztályos „szamár­létrát” végigjárva az első csapat balhátvéd posztjáig jutottam. Jól ment a játék és szinte a fellegekben jártam, amikor Machos Feri bácsi meghívott a ma­gyar ifi válogatott keretébe. Azt hittem, most már sínen vagyok és enyém a világ, de egy makacs, hosz- szan tartó sérülés gyorsan visszatérített a földre! így Lukácsé, a Honvéd későbbi válogatott hátvédjéé lett a négyes számú mez. én pedig csak nagy sokára találtam ismét magamra. Időben rájöttem, hogy a fociból nem lehet megélni. Elvégeztem a Pécsi Tanár­képző Főiskola testnevelés—földrajz szakát. Főhiva­tásomként jelenleg is tanítok a helyi Egészségügyi Szakközépiskolában. A sérülésem igen gyakran kiú­jult, így 25 éves koromban abba kellett hagynom az aktív játékot. Mivel edzői képesítésem is volt, az akkori szakosztályvezető felkért, hogy vállaljam el az ifjúsági csapat edzéseinek irányítását. — Milyen tervekkel vágott neki az új pályának? Istenem, de régen is volt, hiszen már másfél évtized telt el azóta. Rendkívül fájt, hogy játékosként nem juthattam el az élvonalba, ezért elhatároztam, hogy edzőként majd nevelek olyan játékost, aki az NB I-ben játszik. Nagy lendülettel kezdtem a munká­hoz és megpróbáltam az akkori legkorszerűbb edzés­módszereket alkalmazni. Tanulmányoztam a szak- irodalmat, megrendeltem a külföldi folyóiratokat és igyekeztem ellesni a hetvenes évek neves magyar edzőinek főleg dr. Lakatnak és Barótinak az edzéstitkait. Hát ez nem volt éppen olcsó mulatság pénzügyileg, úgyhogy kaptam is sűrűn fejmosást a feleségemtől, aki viszont megértette, hogy foci nélkül nem tudok élni. Azt viszont már Ő sem tudta, hogy tanítás után beültem a kocsiba és körbejártam a környező helyiségeket — Homokmégyet, Szakmárt, Dunapatajt — tehetségek után kutatva. Összeková- csolódott egy jó kis társaság, akik partnerek lettek a munkában és jöttek az eredmények is, meg a bajnoki címek sorozatban. — A siker biztosan meghozta az elismerést is önnek. — Nem panaszként mondom, de az utánpótlás­neveléssel foglalkozó edzőket nemigen szokták di- csérgetni, anyagilag meg épphogycsak elismerik. • Tamás Ferenc: „... Kap­tam is sűrűn fejmosást a feleségemtől, aki végül megértette, hogy foci nél­kül nem tu­dok élni.” 1978-ban a legjobb ifiedzőként kaptam egy plakettet a megyétől, de azóta semmit. Pedig a másfél évtized alatt megfordult a kezem alatt több mint kétszáz gyerek, akiknek a többsége véleményem szerint jól elsajátította a foci ábécéjét a számunkra biztosított „bütykös” edzőpályán. Közülük hatan — dr. Kovács G., Vén Cs., Paletta, Tóth R., Csehi, Nyitrai — már az NB I-ben is bemutatkoztak. Nekem ők jelentik a sikert, az elismerést... — Változott-e a fiatalok sportszeretete az elmúlt másfél évtizedben? — Sajnos nagyon sokat, csak éppen károsan! A mai fiatalok nagyon elkényeztetettek, sokkal ki­sebb a tűrőképességük, mint a tíz-húsz évvel ezelőtti­eknek. Nincs bennük elég önfegyelem, nem tudnak megszenvedni a sikerekért, ezért nehéz velük dolgoz­ni. Boldog vagyok, ha egy-egy tehetségre akadva végül sikerül a pályán tartani. — Miben látja a Sorozatos kalocsai ifjúsági sikerek titkát? — A rendszeresen és becsületesen elvégzett mun­kában, valamint a családias csapatszellemben. A ne­velésben sokat segített Petrovics Ferenc, a serdülök edzője is, aki a korosztályváltáskor mindig kellően felkészített gyerekeket bocsátott a rendelkezésemre, megteremtve ezzel a folyamatos munka lehetőségét. A romló gazdasági helyzet miatt az utóbbi években az edzői munka mellett rákényszerültem a mene­dzserkedésre is. így akadtam rá a 3 V. Kft.-re, mely biztosította a csapat számára a zavartalan működést, és ezzel a sikerek részese lett. — Hogyan tovább? — Tovább kell folytatni a fiatalokkal megkezdett munkát, még annak ellenére is, hogy a város mostoha lehetőségei miatt nem tudjuk megtartani a tehetsége­ket. így azok vándorbotot véve a kezükbe, máshol keresik meg boldogulásukat, de ebből végül is az egész magyar sport profitálhat majd. Persze, ha még egyáltalán lesz magyar sport... Tamás Ferenc tavaly óta a kalocsai felnőttcsapat edzőjeként dolgozik, azért, hogy legyen. Kíváncsian várjuk, hogy a sorozatos ifjúsági bajnoki címek után sikerül-e egyet összekovácsolnia a felnőtteknél is. Farkas Tibor Tönkretették-e a gokartosok a Dutép SC-t!? TISZTELT KABÓK JÓZSEF! Az április 4-én e lapban megje­lentekre engedd meg, hogy az alábbiakban válaszoljak: írásodból számomra úgy tűnt, hogy az egyesületünkről a tv-ben és az írott sajtóban megjelent cik­kek kapcsán téves kép alakult ki. Nyilván mikor tollat ragadtál, úgy érezted, véleményeddel nem vagy egyedül, a Dutépet meg kell védened! Egyesületünket játék- szabályok betartására kell rábír­nod. Mit vétettünk és ki ellen? Vegyük időrendi sorrendben a történéseket: 1980: sportágunk sikerein fel­buzdulva a Dutép mások bevo­násával városi területen felépíti és átadja Európa egyik legkorsze­rűbb gokartstadionját. 1986: a Dutép SC felszámolja a gokartszakosztályát, eladásra kínálja a pályát, de nem talál ve­vőt. 1988: az Ibusszal és a szigethal­mi sportegyesülettel sikeres vb-t rendezünk. (A Dutép vezetése ma már úgy tudja, hogy ezt is a válla­lat finanszírozta!) 1989: A Calderoni Vállalattal öt évre szóló reklámszerződést kötöttünk. A Dutép hárommillió forint bérleti díjat kér egy évre, de sikerül ezt egymillióra lealkud­nunk. 1989: a Megyénk legeredmé­nyesebb sportegyesülete címet ér­jük el. A pályán vállalkozni sze­retnénk, autósmozit létesítenénk, de a Dutép oly nagy részarányt követel, hogy a mozi a Csalánosi parkerdőben épül meg. 1990: az első félévben a Dutép Vállalat értesít, hogy a pálya bér­leti díját a Dutép SC számlájára utaljuk. 1990 ősz: A Calderoni fizetés- képtelen, következésképp mi sem tudjuk a bérleti díjat a Dutép SC számlájára utalni. A Dutéptől tü­relmet kérünk tartozásunk kifize­tésére, és felajánljuk, hogy ötmil­lió forintért partnereinkkel meg­vennénk a létesítményt. Ajánla­tunk elfogadhatatlan. 1991: a Dutép felszólítja az egyesületet, hogy költözzön ki a pályáról. Az önkormányzat, a Dutép, a szövetségünk és az OTSH részvételével értekezletet hívunk össze, hogy közösen talál­junk megoldást. A Dutép Válla­lat a sportegyesületének vezetőjét küldi a megbeszélésre, aki termé­szetesen érdemben nem nyilat­kozhat. Ennek ellenére az alábbi javaslatot tesszük: a létesitmény kerüljön az önkormányzati vá- gyonba, a Dutép kártalanításá­val. Válasz: a vállalattól megjele­nik a pályán két fő, átvenni a létesítményt kiürített állapotban. Próbálkozásom ellenére a vál­lalat vezetője nem fogad, hanem a sajtóban támad, hogy rossz vál­lalkozásaink miatt a Dutép SC tönkremegy. 1991 április: a Calderoni veze­tése újabb ígéretet tesz: a hónap végéig tartozásait rendezi, tehát hátrálékunkat mi is ki tudjuk fi­zetni. Hát ennyi a történet. Ebben nincs benne, hogy bárki rovására kívánnánk gokartozni. Úgy ér­zem, a város sportéletében, ered­ményeiben mi is benne vagyunk. De kérdezem: hány olyan sporte­gyesület van Kecskeméten, amely kezelésébe kapná a létesítményt és képes lenne fenntartani? Egy készülő törvény szerint a vállalati tulajdonban lévő sportlétesítmé­nyek, a vállalatok kártalanítása mellett, átkerülnek önkormány­zati tulajdonba. A jelenlegi gaz­dasági helyzetben az önkormány­zat hogyan fogja ezeket fenntar­tani? Csak úgy, hogy működte­téssel az egyesületeket bízza meg. Ám ha egy külföldi vállalkozó a területet sok millióért bérbe- vagy megvenné üzem létesítésére? A sportlétesítménnyel és az oil működő egyesülettel mi lesz? Mi lesz veletek és a Dulép által épített sportlétesítményekkel? Hiszen több létesítmény finanszí­rozásába a Dutép is beszállt, és ti kedvezményesen használhatná­tok azt, amiért már most is bérleti díjat fizettek. Például: árpádváro­si iskola. Néhány sovány tehén feji egymást. . . Azt kívánom mindannyiunk- nak, valamennyi sportegyesülct- nek és az önkormányzatnak is. sikerüljön valóban vállalkozni, a létesítményekkel gazdálkodni képesek legyünk a gazdasági krí­zist túlélni. Kárpáti József a Kecskeméti Kart Klub ügyvezető elnöke (A Petőfi Népe részéről az iigy- gyel a továbbiakban nem kívánunk foglalkozni.)

Next

/
Thumbnails
Contents