Petőfi Népe, 1991. április (46. évfolyam, 76-100. szám)

1991-04-02 / 76. szám

1990. április 2. • PETŐFI NÉPE • 5 HIÁNYZÓ MEGRENDELÉSEK Az elmúlt esztendő sikeresnek volt mondható a Vegyépszer tisza- kécskei gyárában. Az árbevétel elérte a 460 millió forintot, a gyári eredményre sem panaszkodhatnak, ugyanis 84 millió forint volt, ame­lyet 571 tagú kollektívával értek el. A gyár gazdasági stratégiáját a több lábon állás jellemezte, s így van ez ma is. Szériában készítik a háti, a hordozható, az elektromos és robbanómotoros permetezőket, fémtömegcikkeket, s az egyedi gyártmányok közül az olajipari, vegyipari és élelmiszer-ipari készü­lékeket, berendezéseket. Sokféle speciális anyagot: titánt, tantált, nikkelt és ötvözeteit, alumíniumot, vörös- és sárgarezet használnak fel. A múlt évben százhúszmillió forin­tot ért el az exportjuk, Németor­szágba, Ausztriába és az arab világ­ba szállítottak. • Készül az egyedi gyártású keverőtartály. • Szerelik a kü/.kcdwlt háti permetezőt. — Ez az év rosszul indult — mondta Oroszi Imre igazgató —, ugyanis a belföldi beruházási piac teljes beszűkülése nálunk is érezteti hatását. Szerződéssel mindössze 150 millió forint értékű terméket kötöttek le, a tavalyi mennyiség egyharmadát. Ebből 25 millió a Németországba küldendő export. Ez az áldatlan állapot, természete­sen, foglalkoztatási gondokat is okoz, főleg az egyedi gyártásban. A gyár vezetői mindenképpen szeretnék megtartani a jól összeko­vácsolt, magasan kvalifikált, szor­galmas munkásgárdát. Ezért — közös megegyezés alapján, azaz minden munkással és alkalmazot­tal külön-külön megbeszélve — mintegy 30 munkást az egyedi gyártásból átirányítottak a perme­tezőgép-üzembe. Negyvenöt alkal­mazottat és tizenkét fizikai dolgo­zót csökkentett munkaidőben, na­pi 6-7 órában- foglalkoztatnak. — A szériagyártmányokra má­jus végéig van megrendelésünk, de minden erőnkkel azon munkálko­dunk, hogy feladatokat szerez­zünk. Mi várható? Németország­ból 80 milliós megrendelés, de osztrák, olasz és szovjet cégek szá­mára 1,8 milliárdos ajánlatot küld­tünk. Más országokba is jelentkez­tünk, ahonnan már kaptunk is visszaigazolást. Versenytárgyalá­sokra készülünk. Permetezőgépe­ink iránt jelentős az érdeklődés a Cseh és Szlovák Köztársaságban. Thaiföldön és különböző afrikai országokban. Sikerült betörnünk ezekre a piacokra. Úgy véljük, a farmergazdaságok kialakulása, ki­sebb üzemek létrehozása során ki tudjuk elégíteni a permetezőgép iránti igényeket, ezért az idén 80- 90 milllió forint értékben gyártjuk e gépek különböző típusait. A foglalkoztatás, az átirányitás gondjairól, a munkások hangula­táról érdeklődtünk Gergelyfi Jó­zsef szb-titkártól. — Az emberek hangulata válto­zó. Azt szeretnénk, ha'a létszám megmaradna. Véleményem sze­rint, a munkásokat, alkalmazotta­kat nem lehet egyszerűen elkülde­ni; vagy állásidőt kell fizetni, vagy lehetővé tenni, hogy munkanélkü­li-juttatásban részesüljenek. Az utóbbi esetében kapjanak végki­elégítést. Sajnos, ezt a részvénytár­saság közgyűlése az új kollektív szerződés tárgyalásakor nem sza­vazta meg. Ezt nem tartom jónak. Akiket fizetés nélküli szabadságra küldenek, kétségtelenül találnak elfoglaltságot a mezőgazdaságban, de az nem lehet a megélhetés forrá­sa, ugyanis idénymunkáról van szó. Javasolni fogjuk, hogy válta­kozva minden dolgozót küldjenek fizetésnélküli szabadságra, mert így igazságos. Egyébként az embe­rek bizakodók, mert ismerik a ter­veket, a piackutatás eredményeit, s szeretnék ezt az évet átvészelni. Idekívánkozik két munkás véle­ménye is: — Nem könnyű a hely­zet — így az egyik —, mert ott van az ember feje felett az elbocsátás sötét fellege, s túl ezen a létbizony­talanság, a megélhetés. Az igazga­tó — aki éveken át itt dolgozott közöttünk — bizonyára talál meg­oldást, munkát, s nem kell senkit sem elküldeni... — A bizonytalanság nagyon rossz — érvelt a másik —, de a remény éltet mindannyiunkat, hátha sikerül, ha kevesebb bérrel és munkával is, ezen az éven túl­lenni. Gémes Gábor Könyvespolc gyerekeknek Montágh Imre • MONDD KI SZÉPEN! Sajnos, gyerekeink között nagy számmal találunk pösze, raccsoló, betűcserével beszélő apróságokat. A Móra Kiadó gondozásában, Montágh Imre Mondd ki szépen! című könyve a beszédhibás gyerekeket segí­ti a helyes, tiszta beszédre szoktatni. Elmeséli a szü­lőknek, hogyan foglalkozzanak csemetéikkel, majd színes, játékos gyakorlatokkal tanít a helyes beszédre. Óvodások, kisdiákok egyaránt kedvelik a Búvár zsebkönyvek sorozatot. Dr. Bankovics Attila Madarak című kötete 108 fajt ismertet, bemutatva a hazánkban fészkelőket, majd a nálunk már kipusztult (esetleg itt átvonuló) madarakat. Baglyok, cinegék, fácánok, li­lék, nádi poszáták ... a természet csodás kis teremt­ményeinek színes képei, rövid szöveges leírása a kötet. A kiskamaszok kedvelik igazán Kari May könyveit. A sziklafészek 1. kötete az Ördögi gaztett. Fősze­replője Old Shatterhand viszontag­ságos útját meséli el a vadnyugati izgalmakat kedvelőknek. Izgalmas könyv a Szieszta könyvek újabb kö­tete is, Eric Knight írása Feketét ját­szol, vörös nyer címmel jelent meg. A fordulatokban gazdag kötet Hollywoodban játszódik, egy cset- lő-botló fiatalember története. A Csíkos könyveket a lányok szere­tik inkább. Selma Lagerlöf (a Nils Holgersson írója) két kisregénye je­lent meg Arne úr kincse címmel. Mindkettő egy lányról, a nagy sze­relemről szól, lírai hangon. A nyolcadikosok és a középis­kolások kitűnő segédkönyvet (mondjuk úgy, puskát!) fedezhet­nek fel Charles és Mary Lamb Shakespeare-mesék című könyvé­ben (Kriterion Kiadó). Shakes­peare bemutatása után a tan­anyaghoz kapcsolódó darabok (Lear király, Macbeth, Rómeó és Júlia, Hamlet, Othello stb.) rövid leírását találhatják meg a kötetben az olvasók. k. m. GÁZVEZETÉK A KAPU ELŐTT Apóstag a saját lábára állt Apostag — vagy ahogy a fa­lucska nagy szülötte, Nagy La­jos nevezte: Kiskunhalom az elmúlt években a községépítő társadalmimunka-akciók szim­bólumává lett. A 2500 lelkes településen utcák, járdák bur­kolatai, iskolák, játszóterek, csatornák és átereszek épültek „országos kalákában”. Ugyan­is a lakókörnyezetükért szor­goskodó apostagiak szabad­idős áldozatvállalását látva üzemek, szocialista brigádok, katonai alakulatok érkeztek rendszeresen a kiskunhalmiak megsegítésére. Később már a megyei vezetés figyelme is megtisztelte Nagy Lajos népét; az öntevékenység­nek komoly lendületet adtak a dotációk forintjai. Aztán — amikor már majdnem teljesen rendbe tették a falut - jött a nagy változás. A helyi társada­lom és az általa választott kép­viselő-testület vette kezébe Kis­kunhalom sorsát. A szocialista brigádos, társa­dalmimunkás időkben testileg- lelkileg megfáradt, de igényes kommunális komfortot kívánó apostagi közösség gyűlt össze a múlt héten, hogy az első köz­meghallgatáson elemezze, meg­vitassa a település jövőjét. Tár­gyaljon a felzárkózás lehetősé­geiről. Cicázik velünk a sors Szabó József alpolgármester üdvözölte a megjelenteket. A többi között Faddi József or­szággyűlési képviselőt, Aranyi Jánost és P. Szalai Pétert, a me­gyei közgyűlés tagjait. Ezután Bolvári József pol­gármester ismertette az első ön- kormányzati év költségvetését, mely szerint — a tavalyi 1 mil­lió 200 ezer forintos marad­vánnyal együtt — 35 millió fo­rint bevételre számíthatnak. Ennyiből kell működtetni az in­tézményeket, a polgármesteri hivatalt. Segíteni a rászoruló­kat; fejlesztésre alig marad több négymillió forintnál. Ez az iga­zán nem nagy összeg elsősor­ban az apostagi utcák, járdák építésére, javítására kell. Szinte cicázik velünk a sors — mondta az alpolgármes­ter. — Kommunális forrada­lom előtt állunk, a falu határá­ban azonban megszakadnak a fejlődés (telefon, gáz stb.) veze­tékei. A kapcsolódáshoz ma már nem nagyon várhatunk tá­mogatást „föntről”. Jó lesz, ha a megyei közgyűlés ad pénzt a vízminőség javításához; és elis­meri, hogy felelőssége és köte­lessége van a XIX. században emelt és néhány éve rendbe ho­zott műemlék zsinagóga fönn­tartásában, működtetésében. Minden forintra vigyáznunk kell; fontosság szerint rangso­rolva a fejlesztéseket. Hetvenhárom­millió víztisztításra Aranyi János, Szalkszentmár- ton polgármestere, a megyei ön- kormányzat tagja a Duna- mellék regionális beruházásairól tájékoztatta a hallgatóságot.- A térség településeinek csak úgy lehet esélyük a felzár­kózásra, ha egységesen lépnek föl, összefognak! mondotta. — A megyei közgyűlés 73 mil­lió forintos támogatásával még 1991-ben meg fog épülni, az öt község ivóvízellátását szolgáló Gudmann-foki kivételi műnél, a 8000 köbméteres vas- és man- gántalanító rendszer. A beru­házással együtt meg kell építeni egy víztározót is, hogy a válta­kozó nyomás miatt ne törjenek szét a községi hálózat csövei. Igazán készen, persze, csak ak­kor lesz a beruházás, ha elké­szül a párhuzamos, kisegítő ve­zetékrendszer is. Egy-egy csőtö­rés — ami bármikor előfordul­hat — úgy nem veszélyeztethet­né ötvenezer háztartás vízellá­tását. Sajnálatos — folytatta Ara­nyi János —, hogy csak igen lassan halad a tassi, 20 ezer köbméteres gázátadó állomás építése. Hiába készült el határ­időre a szalkszentmárton—du- navecsei, déli gerincvezeték. A gázláng fellobbanására még őszig várni kell. Az apostagiak- nak azt ajánlom — mondotta —: már most kezdjenek hozzá a bekötő vezeték építéséhez. Minden késlekedést milliókkal büntet az idő, az infláció .. . Kérések, javaslatok, viták, viszályok A tájékoztatót követő vitá­ban tucatszám hangzottak el a kérdések és a kérések. Melyik utca következzen a burkolatépítésnél és a -felújítás­nál? A Duna, a Gyóni Géza, majd a Gólya utca — állt össze a sorrend. Szűcs György né a játszóterek megújítását szorgal­mazta. Vízi Ferenc az egészség- ügyi szolgáltatások kiteljesíté­sét javasolta. Pesti Imre az er- döaljaiak. az úgynevezett „gyarmati" községrész fejlesz­tését kérte. Emlékeztette a pol­gármestert választási program- nyilatkozatára: mindent meg fog tenni, hogy ne kerüljenek az utcára, munka nélkül, az apos­tagi asszonyok. Most mégis egyre több a panasz: felszámol­ják a munkahelyeket. Több nyilvános telefonállomás kelle­ne! Nem szabadna engedni, hogy a falu határában levő ho­mokbányából más települések fuvarosai gazdagodjanak meg! Rendbe kell tenni a szeméttele­pet! És még hosszan sorolhat­nánk a fölvetett problémákat. Apostag sajátos, mindig visz- szatérő problémája is előkerült: kemény kritikával szóltak az emberek a helyi termelőszövet­kezet vezetéséről, a földeladá­sok, az ültetvények, az erdők és a földvédő fasorok kipusztítása és a pótlás elmaradása okán. Mivel Kara Péter képviselő, nyugdíjas tsz-tag — amint azt a sértett állította — a „falu jövő­jét féltve", községi tisztségvise­lőként, vádlón felszólalt a Du- namenti Tsz közgyűlésén - egyik társával együtt kitiltották szövetkezete területéről. A nép­gyűlés egységesen elítélte ezt az önkényes intézkedést. Kérte a polgármestert: mielőbb járjon el Kara Miklós „rehabilitálása” ügyében. Ezt sürgette — közre­működését ajánlva — az esten felszólaló Faddi József képvise­lő is. A népgyűlés végén megtud­hattuk: a legszebb terveket, a falu jövőjét is veszélyeztetik az utóbbi időben felerősödő belső harcok. Nem vezet jóra a bosz- szúállás, a párbeszéd hiánya. Az egyik tsz-vezetőn például valaki úgy kívánt bosszút állni, hogy kivágta húsz, termő gyü­mölcsfáját. Sorjáznak a följe­lentések is. A viszályok miatt Bolvári József polgármester le is mondott tisztségéről; de ké­sőbb megváltoztatta elhatáro­zását . . . Farkas P. József A Vegyépszer tiszakécskei gyárának legrosszabb éve

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents