Petőfi Népe, 1991. április (46. évfolyam, 76-100. szám)

1991-04-30 / 100. szám

1991. április 30. • PETŐFI NÉPE • 5

Kell-e a vidéknek az Expo ?

Több lehet, mint szerencsés véletlen, hogy a világkiállítás programirodája Pesten ugyanabban az épületben kapott helyet, ahol a Miniszterelnöki Hivatal. Az Antall-kormány, mely egyébiránt nem alaposan kidolgozott koncepcióiról és cselekvési programjairól nevezetes, az Expo dolgában következetes volt. A miniszterelnök és környezete kezdettől országos szupervállalkozásként kezelte az Expót és derekasan védelmezte ezt az ideát a pártbürokratákkal és egyes bányalószemléletű szakértőkkel szemben.

Lesz világkiállítás. A kormány múlt heti döntése után ehhez nem férhet kétség. Erre most már garanciát jelent a kormány- koalíció parlamenti többsége is. És mivel most már bizonyosan lesz világkiállítás, ideje feltenni vele kapcsolatban az igazi kérdéseket. Mert az, hogy kell-e egy feltörekvő gazdaságnak az ilyesfajta ösztönzés, vagy az, hogy a vállalkozás így vagy úgy finanszírozható, sohasem volt igazán kétséges. A valódi bizonytalanságok a rendezvény várható minőségére, gazdaságosságára vonatkoznak, s arra, tud-e az ország másik négyötöde is profitálni az Expóból.

Noha a Kossuth téri világkiállítási programiroda figyelme elsősorban Budapestre összpontosul, a vidék téma ott is benne van a levegőben, illetve most már a dossziékban is, mert ahonnan lehetett, begyűjtötték a megyei koncepciókat és a regionális elképzeléseket.

E ma még félig-meddig bizalmasan kezelt anyagból kiderül, hogy az egyes országrészek „Expo-affinitása” között elég nagyok az eltérések.

Baranyában, miként több más megyében is, hamarosan létrehozzák az Egyesület a világkiállításért elnevezésű országos szervezet területi szervezetét, saját bankszámlával és koordinációs irodával. Pécsett kongresszusi központot, repülőteret, gyógyszállót terveznek.

Bács-Kiskunban a tiszakécskei skanzen látszik (látszott?) az Expóra kitűnően ráhangolható fejlesztési elképzelésnek. Az Európa-falu gondolata ugyanis ragyogó, régóta foglalkoznak

vele. Ám akárcsak az Expónál, minden a megvalósítás minőségén és időzítésén múlik. Egy ilyen skanzen akár Disneyland léptékű és idegenforgalmi értékű létesítménnyé is fejleszthető. Világsiker lehet. De elég egy-két év huzavona és habozás ahhoz, hogy a nagyszabású ötletből füstbement terv vagy kudarc legyen. Egy élelmes részvénytársaság épp a napokban jelentette be, hogy Budapest határában, Törökbálintnál tervezi egy Európa-falu felépítését bevásárlóközponttal és szabadidő-központtal. ..

Békésben alig számítanak többre a gyulai termálvíznél, bár a világkiállítás idején a gyulai várjátékok bizonyosan több látogatót vonzanának a szokásosnál. Ä jelek szerint alapvetően reklám- és PR-munka kérdése, hogy az ilyen jellegű lehetőségeket ki tudja majd jobban kihasználni. Fejér megyében például a fantázia jobban meglódult, s nem állt meg sem a csabai kolbásznál, sem a Velencei-tónál. Az Expóhoz időzített székesfehérvári rehabilitációs terv például olyan mennyiségű szállodai férőhelybővítést irányoz elő, hogy megvalósítás esetén 1995-re a város idegenforgalmi befogadóképessége megkétszereződhet. Ezenkívül —gyulaiak figyelem! — középkori Panoptikum megrendezésére készülnek olyan kosztümös életképekkel, amilyeneket csak az Egyesült Államokban látni, ahol egy-egy nevezetes alkalommal több ezer ember - egész kisvárosok — vesznek részt a múlt megelevenítésé- ben.

Hajdú-Bihar, szívében a Hortobággyal, még a közös világkiállítási töprengés elején tart. Az ottani ötletek közül a Magyarok Világtalálkozójának megrendezése látszik a leginkább életképesnek. Bírják-e infrastruktúrával? Egyeztették-e terveiket a szomszédokkal és a fővárossal?

Győr-Sopron, a határ közelsége miatt, egészen különleges helyzetben van, s aki gyakran jár a bécsi úton, már rég észrevette, hogy napról napra gyarapodik ez a vidék. A vállalkozási kedv, természetesen, a Budapest—Bécs főútvonalon a legnagyobb. Az M7-es Tatáig terjedő szakasza mentén fekvő területek gazdái a megmondhatói, hogy már 1988-ban kaptak milliós ajánlatokat az autópálya menti reklámlehetőségek átadásáért.

Komárom-Esztergom megye a területén fekvő autópályaszakasz megépítésére koncentrál. Újjáépítik valahára az Esztergom—Párkány Duna-hidat. Ha sikerül megépíteni a tervezett folyami kikötőket és felújítani a kecskédi repülőteret, ez a megye már nem járt rosszul az Expóval.

Szolnokon, Veszprémben egyelőre nem készültek el a megyei koncepciók, vagy nem jutottak el a fővárosig. Baráth Etele kormánybiztos szaporán növekvő stábjában egyelőre senki sem foglalkozik a vidéki erőfeszítések összehangolásával, de azt tudják és vallják, hogy lesz egy pont, ahol „az 50 hektáros rendezvény eltörpül’' az országos vállalkozás mellett.

A Bécs—Budapest Világkiállítás mottójával — Híd a jövőbe — menet közben történt egy kis baleset. A szlogen eredetileg a kelet—nyugati közeledés hídját jelentette volna. A keleteurópai politikai földcsuszamlás ezt a kérdést levette a napirendről. Az újabb javaslatok a „hidat” különféleképpen értelmezik: „Híd a természet és a technika között”, „Híd a szép és a hasznos között”, „Híd a múlt és a jelen között”. Hídkeresés folyik tehát, s még nem tudni, mit is kötnek majd össze ezek a hidak a valóságban. Jó esetben összeköthetik a vidéket is a fővárossal.

Végül is profitál-e a vidék az Expóból?

„Igen” válaszolja habozás nélkül erre a kérdésre dr. Raffay Géza, a világkiállítási programiroda marketingigazgatója, de őszintén hozzáteszi: „Jóval nehezebb megmondani, mit és hogyan”.

A bizonytalanság nem indokolatlan. Négy évvel a megnyitás előtt a regionális elképzelések szépen sorjáznak, de a cselekvésnek mintha még nem jött volna el az ideje. Talán a parlamenti döntés után. . . Talán a Világkiállítás Rt. megalakulása után . . . Pedig, mint a Tiszakécske—Törökbálint közötti Európa-falu ütközés mutatja, a túl hosszúra nyúló fantáziálás ártalmas is lehet.

Budapest el van foglalva önmagával, de meg kell hagyni, nem agresszíven és nem vidékellenesen teszi, hanem annak az általánosan elfogadott alapelvnek a jegyében, hogy ami jó Budapestnek, az jó Magyarországnak is. Most már csak arról kellene gyorsan lezárni a vitát, hogy az Expo valójában jó-e Budapestnek.

Bokor Pál

Mi lesz veled, apostagi zsinagóga?

• Valaczka János: volt,

aki azt ajánlotta, adjuk el a másfél milliót érő zongoránkat __

.

.. kérdeztük e hasábokon hat évvel ezelőtt. Aggódva a végveszélybe került, összedőlés előtt álló remek XIX. századi műemlékünkért.

Azóta az épületet megmentették, felújították. Irodalmi múzeum és könyvtár kapott otthont az ódon falak között. A faluház dolgozói fogadják az Apostagra látogató turistákat, zarándokokat.

Sajnos azonban egykori cikkünk kérdéscíme ma is aktuális. Mi lesz veled, apostagi zsinagó- ga?

Felújítva, ápoltan is gondot jelent: legalábbis a tulajdonos falucskának. Ha nem érkezik időben segítség, be kell zárni az intézményt. Az apostagi költségvetésből nehezen finanszírozható a másfél milliónál is nagyobb 1991-es kiadás. Az önkormányzat vezetői a megyei közgyűlés illetékeseihez fordultak segítségért. Úgy tartják ugyanis, hogy az Alföld ékessége nem csak az apostagiaké. A világ minden tájáról érkeznek ide látogatók. Van, akit az építészeti teljesítmény, van, akit a Nagy Lajos Múzeum vonz a falucskába. Az értékvédelem sem terhelheti csak a helyi lakosságot.

Valaczka János, a faluház vezetője elmondta:

— Minden épület romlik, ha üresen áll, magára marad. Nagy pazarlás lenne, ha a faluházunktól megvonnák a működéshez elengedhetetlen támogatást. Kiállításokat, koncerteket, előadói esteket a jövőben nem rendezhetnénk itt. Volt már, aki azt javasolta: adjuk el a másfél milliót érő Bakton zongoránkat. Minek falura az ilyen drága műszer?

Költsük a pénzt hasznosabb dolgokra. Most bebizonyosodott: a gazdagság is okozhat gondot.

— A zsinagóga szomszédságában van hazánk legépebben megmaradt zsidótemetője. Már évekkel ezejőtt készen volt a terv a restaurálására. De még most sincs kész...

— A terv a zsinagóga felújításához kapcsolódva készült. Néhány síremléket rendbe is tettek a műemléki felügyelőség szakemberei, de leálltak a munkákkal. Elfogyott a pénz. Pedig nincs olyan hónap, hogy ne jelentkeznének nálunk a világ valamelyik

• A temető helyreállítása megakadt.

zsidóközösségétől családtagok, hozzátartozók. Ők — például a magyar származású New York-i főrabbi — szívesen támogatnák a munkálatokat. De nincs fővállalkozó! Apostagnak éppen elég gondja van, nem mer hozzákezdeni egy ilyen költséges és nagy munkához. Egyelőre, úgy tűnik, várnunk kell, hogy kiteljesüljön az apostagi zsidó műemlékegyüttes. Farkas P. József

• Nemzeti kincs — nem fizethet egyedül a falu. (Walter Péter felvételei)

Igazgató nélkül

Az elmúlt tanévben — igazgatói mandátumának lejárta előtt visszaadta kinevezését Varjú Lajos, a kecskeméti Molnár Erik, ma Arany János Általános Iskola igazgatója. Személyes sértettség vagy a városi vezetés hibái kényszerítették-e erre a lépésre a jó hírű vezetőt, azt sokan vitatták. Egy azonban bizonyos: Kecskemét egyik legjobb hírű általános iskolája elsőszámú vezető nélkül maradt.

Az addigi helyettest, Farkas Lajost bízták meg akkor, hogy lássa el az igazgatói teendőket az átmeneti időszakra, míg kinevezett vezetőt nem állítanak az intézmény élére. Rendkívüli pályázatot hirdetett a művelődési osztály, ám egyetlen jelentkező sem akadt. Meghosszabbították tehát Farkas Lajos megbízását, s az idén új pályázatot írtak ki. Vállalkozó ismét nincs. így hát az 1991—92-es tanévet is kinevezett igazgató nélkül kezdi meg az iskola.

— Tévedek, ha úgy gondolom, hogy Varjú Lajos melletti kiállását fejezi ki a tantestület azzal, hogy egyikük sem pályázott?

— Elképzelhető, hogy ilyen visszatartó erő is létezik, de ez korántsem az egyetlen. Szerintem a legtöbb ember tart attól, hogy egy jó hírű, elismert iskolát átvegyen, s a helyére lépjen egy olyan egyéniségnek, amilyen Varjú Lajos.

— Hogyan értsem ezt?

— Mindenki tudja, hogy egy rossz iskolából lehet jót csinálni, de egy elismert intézménynél elegendő egy aprócska hibát ejteni, hogy felemlítsék az embernek: lám, lezüllesz- ted a jót.

— Milyen igazgatót kívánna az Arany János Általános Iskola élére?

Legalább olyat, amilyen Varjú Lajos

volt.

— Megbízott igazgatósága csaknem egy éve alatt nem jött meg a kedve ahhoz, hogy pályázzon?

Sohasem voltak ilyen terveim, a későbbiekben sem lesznek. Amíg szükséges, végzem a dolgom: egyszerre vagyok helyettes és igazgató. Úgy gondolom, hogy a kinevezés módja — vagyis hogy a tantestület választja a vezetőjét — nagyon jó dolog, de ugyanakkor megköti az igazgató kezét. Óhatatlan ugyanis, hogy egyes intézkedések ne sértsék egy-egy pedagógus érdekeit. így pedig nagyon rövid idő alatt tekintélyes ellentábort lehet szerezni, ami a véleménynyilvánításkor visszaüthet. Ezért jó az én helyzetem, mert nem kell az

I önös érdekekre, csakis az iskola jelenére és jövőjére összpontosítanom.

— Mit gondol, milyen eséllyel indulhatna a tantestületi választáson egy pályázó?

— Külső embert valószínűleg nehezen fogadnának el a pedagógusok, a tantestületből pedig nem hiszem, hogy bárki jelentkezne. Szerintem legtöbben arra számítunk, hogy Varjú Lajos újra felvállalja a feladatot.

— Megsínylette az iskola ezt az átmenetiségben töltött egy esztendőt?

— Nem. Nyolc évig voltam helyettes, a régi, jól bevált módszereken nem változtattam. Élvezem Varjú Lajos segítségét is, gyakran konzultálunk. Az eredményeink továbbra is kiemelkedőek, az oktatás színvonala pedig nincs miért romoljon.

— Többen keresik az okát, hogy míg más intézmények vezetői széke olykor 5-6 jelentkezőt is vonz, miért kerülik akkor el ezt az iskolát a pályázók?

— Lehet, hogy vannak, akik „zsíros” állásnak hiszik az általános iskolai igazgatóságot. Azoknak elmondom, hogy havi 350 forinttal magasabb a jövedelmem, amióta én látom el ezt a feladatot. Ezzel szemben az idegi megterhelésem összehasonlíthatatlanul megnövekedett. Megismertem az álmatlan éjszakákat is... Évek óta, nap mint nap felborzolja például az idegeinket a folyosón, ablak és WC előtt ebédelő gyerekek látványa. Mondja, milyen étkezési kultúrát, esztétikai fogékonyságot adhatunk ilyen körülmények között a tanulóknak? Jobb híján bankszámlát nyitunk, hogy az adakozó szülők és segítőkész közületek segítségével megvalósulhasson végre valami a régi vágyainkból.

* * *

Arra a kérdésre, hogy milyen körülmények között vállalná újra az igazgatói feladatot, Varjú Lajos néhány hónappal ezelőtt e lap hasábjain válaszolt:- Nem kellene hozzá más, mint hogy a tanítás minimális feltételei meglegyenek. Minden gyereknek legyen osztályterme, abban egy széke, amire leülhet, ami az övé. Ezenkivül olyan önkormányzatot szeretnék, amely partnere az iskolának. A tanárok pedig nem szaladgálnak második, harmadik munkahelyre, hogy biztosítsák életszínvonalukat.

Hát erre bizony még várni kell.

G. Tóth Tímea